Népújság, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-18 / 142. szám
Az opolei fesztivál előtt legutóbb úgynevezett műsorblokkokkal helyettesítették, amelyeken az együttesek önálló műsorral szerepelnek. A tavalyi fesztivál egyik fő díját Andrzej Rosiewicz nyerte, aki nemcsak az opolei közönség kedvence volt, de nevét jól ismerik külföldön is. Az újságírók egy fiatal poznani énekesnőt, Grazyna Lobaszewskát tüntették ki díjukkal, aki tavaly mutatkozott be a fesztiválon, ma már Lengyelor- szág-szerte ismerik a nevét. A lengyel hanglemezgyártó vállalatok „rajta tartják kezüket a pulzuson” —, ennek köszönhető, hogy a fesztiválvendégek kezébe azon melegében eljut a fesztivál dalait bemutató hanglemez. Az opolei fesztiválok eseményei közé sorolhatók a nagyszámú kísérő rendezvények: találkozók ismert alkotókkal, neves előadóművészek előadóestjei. Az opolei amfiteátrumban és a több előadóteremben megrendezett fesztiválkoncerteket a tv jóvoltából egész Lengyelország figyelemmel kísérheti, de a fesztivál nagy népszerűségnek örvend külföldön is. Katharina Blum elvesztett tisztessége NSZK-film Heinrich Böll kisregényét Volker Schö^dorff és Margarethe von Trotta írta át filmre. A hatalom külső megjelenésének képi fogalmazása tehát különös hangsúlyt ad az egyébként is nyomasztó témának, annak ugyanis, ahogyan egy állampolgár — jelen esetben Katharina Blum — egyedül marad azzal a vétkével, amelyet el sem követett. Hogy egy anarchistát keresnek'. azt egy feszültségekkel terhes, súlyos politikai ellentmondásokkal küszködő államban nem kell különösen indokolni. A félelem, amely ezt a társadalmat átjárja, hisztériát is szülhet. A hisztéria azonban csak csúcsa valaminek, amiről olyan nehezen tud számot adni a hatalom. De az már nem mindegy és a legkevésbé sem véletlen, milyen ráhangoltsága van a közvetlen környezetnek egy-egy eseményre. hogyan veszi tudom — Vrzula Sipinska énekesnő, az idei fesztivál egyik sztárja Az idei, sorrendben immár a XV. országos táncdalfesztivált június 21—25 között rendezik meg a lengyelországi Opolében. Mint minden évben, a fesztivál az idén is nagy hatással van a lengyel táncdalszerzőkre, zeneszerzőkre, szövegírókra, valamint indulási lehetőséget ad a fiatal tehetségeknek is. A fesztivál két fő koncertje: a debütánsok estje, „Először Opolében”, illetve az „Opole premierjei”. A fiatal előadók több napos vetélkedőjét a már hagyományos koncert a „Mikrofon és képernyő” zárja, amelynek résztvevői a fesztiválgyőztesek és a meghívott előadók. Érdekes újítás, hogy az egykori slágerkoncerteket Brigádvetélkedők, akvarellkiállítás o 7 a gyári művelődési házban Nagy érdeklődés nyilvánul meg az egri Finomszerelvénygyár brigádjai között a „Küzdelmes évszázad” címmel meghirdetett közművelődési vetélkedő iránt. Az országos vasascentenáriumi bizottság akcióprogramja alapján a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. és a vasasok centenáriuma alkalmából a megadott témakörökből öthónapos előkészület után kezdődött meg a vetélkedő. Először szellemi totót kellett kitöltenie a benevezett 60 brigádnak, majd a 3—4 fős csapatok a vállalat kultúrházában folytatták a versenyt. Erre az alkalomra a vállalat szakszervezeti kultúrbizottsága külön meglepetéssel is szolgált: lengyelországi akvarellkiállítás nyílott meg Trojan Marian József munkáiból. A huszonegy esztendeje megyénkben dolgozó lengyel születésű képzőművész szülővárosa Przemysl sajátos történelmi hangulatát idézi képein. Nem véletlenül kerültek a neves grafikus éppen Przemyslt bemutató kollekciója a bervai dolgozók elé: hiszen többen vannak már az egri gyárban, akikre ismerősként köszönnek az ezeréves város bemutatott utcarészletei, a tornyok. a várkapu. vagy a főtér látképe. A Finomszerelvénygyár és az ottani MERA —POLNA gyár kapcsolatai egyre inkább lehetővé teszik a két vállalat dolgozóinak műszaki, kulturális és baráti közeledését. Így kerülhet sor ebben az idényben is csereüdültetési akcióra. A nagyszabású brigádvetélkedő győztesei, helyezettfí.Uimsm 1977. június 18., szombat Napirenden az idegenforgalom KÉRDEZZEN — AZ ILLETÉKESEK VÁLASZOLNAK! A természeti szépségekben gazdag Heves és Borsod megye idegenforgalma évről évre növekszik. Több ezer külföldi és hazai turista keresi fel Észak-Magyarország üdülőtelepeit és műemlékekben gazdag tájait. Itt a nyaralási idény. Ez adta az ötletet, hogy a Magyar Rádió Miskolc-körzeti stúdiója június 27-én, hétfőn este 17.05-től 17.45-ig „Kérdezzen, — az illetékesek válaszolnak!” című fórummű- sor-sorozatában idegenforgalmi kérdésekkel foglalkozzék, illetve ezzel összefüggő kérdésekre válaszolnak a stúdióba meghívott vezetők. Milyen elszállásolási lehetőségek vannak a borsodi és a Heves megyei szállodákban, fizetővendéglátó szobákban, turistaházakban, vagy kempingekben? Készítettek-e elegendő idegenforgalmi tájékoztató füzetet és térképet? Milyen szervezett kulturális programot biztosítanak és ajánlanak az ide érkező vendégeknek? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tehetnek fel az érdeklődők levélben, telefonon, vagy személyesen. A kérdéseket tartalmazó leveleket legkésőbb június 24-ig (péntekig) kell eljuttatni a Magyar Rádió Miskolc- Körzeti Stúdiójába. Cím: 3527 Miskolc, Bajcsy-Zsi- linszky utca 15. Az adás időpontjában a fórum szerkesztősége Miskolcon a 35-510 és Egerben a 20-58-as telefonszámon hívható. Miskolcon a Sportcsarnok előtt tartózkodó közvetítő- kocsinál személyesen kérdezhetnek az érdeklődők. Azokra a kérdésekre, amelyekre adásunkban időhiány miatt az illetékesek nem válaszolhatnak, — az Észak- Magyarországban, a Déli- Hírlapban és a Heves megyei Népújságban adnak tájékoztatást. Kérdezzen, —az illetékesek válaszolnak! másul, mit tesz, vagy mit nem tesz, amikor ez vagy az kiderül, vagy kiderülni látszik. Ilyenkor leírhatatlan, vagy követhetetlen az a frontvonal, amely az egyik embertől a másikig terjed, amely a gondolatokat és a cselekvési akaratot megszabja. Heinrich Böll hőse többszörösen áldozat. Elsősorban önmagáé. Egy zárkózott, csinos elvált asszony — egy vállalati jogtanácsos alkalmazottja, házvezetőnője — onnan szerzi barátait, ahol éppen megfordul. Csinos, tehát többen kinyúlnak érte. Mindez — reflektorfény nélkül — polgári szórakozás, vagy két ember közötti játék, amíg mód és alkalom nem nyílik a benne vájká- lásra. És mindennek fonák jelentőséget lehet adni abban a pillanatban, amikor a fél- reérthetőség nyitva hagyja az ajtót. Katharina érzi, hogy nem egyenrangú fél, nem is szereti gazdag barátait, de egy éjszaka egy menekülőben megtalálja a szerelmet. És ez az egy éjszaka elegendő ahhoz, hogy egész életét, életének valamennyi szálát tönkretegyék. A történet idején éppen ez a bolondozó és jóllakott társadalom farsangol, amikor az álarcos fegyveresek ellepik Katharina lakását. A rendőrtiszt szinte dobálható tárgynak tekinti Kathari- nát, akivel feltételezései szerint csaknem azt csinál, amit akar. És az ügyész — ismerőse Katharinának — nézi, egyetértőén tűri, hogy sorozatban megalázza ez a szorgalmas rendőr azt a polgárt, akinek semmi vétke nincs azon kívül, hogy egy éjszaka és a tiszta érzések erejéig beleszeretett egy menekülő fiúba. A társadalmi krimi lefut a maga pályáján, minden és mindenki a helyére kerül, csak Katharinának vannak megválaszolatlan kérdései: miért nem védi meg őt az állam a társadalomtól?, miért tűri az állam, hogy a sajtö és emberei belepiszkáljanak az ő magánéletébe?, miért hagyja ez az állig felfegyverzett és félelmektől átitatott társadalom, hogy az emberi tapintat legelemibb szabályait megsértve vehessék üldözőbe egy vélt bűnöst és közvetlen hozzátartozóit, csak azért, mert ennek az államnak valahol meg kell magyaráznia a bizonyítványt,1 nevezetesen azt, hogy a bajok az esztelenül támadó anarchisták és egyéb politikai ámokfutók miatt vannak?, honnan veszi a jogot egy szemtelen újságíró ahhoz, hogy pénzért, a saját karrierjéért bármit hazudhasson?, s honnan van az emberekben az az eredendő gyávaság és szemérmetlen rejtőznivágyás, amely végül is aljas alkuba vagy félmegoldásokba torkollik? Katharina végül is megelégeli ezt a közjátékot, amely az életét tragédiába viszi. Már-már helyreállna a nyugalom, a felkorbácsolt érzelmi hullámok elcsitulnának, s akkor oszt igazságot a szenvedő főhős. Az önbíráskodás minden érzelmi indítékát értjük, de felmentés nincs rá, mert így. ez a törlesztés semmit nem old meg. így jut a fanyar lehetőség a valódi bűnösöknek arra, hogy szájtépő harsogással dicsérjék önmagukat, gondolataiknak helyességét. Nem is annyira a magá-' nyos állampolgár tragédiáját érezzük itt át — bár az sem mellékes mondanivaló. —, mint inkább azt az ólomsúlyt tartjuk nyomasztónak,' ahogyan ez az államapparátus rázúdul a gyanú okán az alattvalóra. Pedig az nem is alávaló, csak szerencsétlen. Angela Winkler és Mario Adorf mellett az újságírót alakító Dieter Lasert jegyezzük fel. Volker Schöndorff rendezése a Böll-írás atmoszféráját jól teszi át a képek nyelvére. S mintha egy kimetszett sejtet is láttunk volna ebből a társadalomból.' (farkas) 1 Kiss Dénes: Rajz a gyár falán í. Az ütésekre azóta is úgy emlékszik, mintha kitüntetést kapott volna ... Sokáig azt hitte, hogy ez Ágnes története. Ágnesé, aki elment, és nem is jön visz- sza többé, meg a fiúké. Az öklükre jobban emlékszik, mint az arcukra. Pedig a düh különössé tette a fiúk arcát, és az a féktelen igyekezet, már-már állati akarat. hogy addig üssék, amíg mozog. Furcsa, hogy nem tud visszaemlékezni rájuk haraggal. Igen, mert ez a történet nem Ágnesé, nem a fiúké. Ez a történet csak az' övé. visszavonhatatlanul. Sose felejti el azt az estét. Ma már tudja, hogy nemcsak a lány miatt verték meg. Sőt, nem is miatta. De ez hosszabb történet ... Már a harmadik villamosra szállt át a lány után. Meleg volt, teljes erővel verte a nap a házak falát, a macskaköveket. Budán jártak. Nézte a lányt. Egészen közel húzódott hozzá. Hosz- szú szőke haja volt, finom profilja és kékes árnyalatú szeme' Az orra enyhén hajlott, de ez az ív éppen csak megszüntette a piszeséget. Amikor a Széna térnél leszállt, és gyorsan akart utána lépni, hogy megszólítsa, kiesett a kezéből a kis mappa és szétrepültek a fehér papírok. Az egyiket apró forgószél kapta fel és feldobta a háztetőkig. Még nem járt messze. A szűk és meredek budai utcán lassan ment, kezében lóbálva táskáját. — Megengedi, hogy elkísérjem ? A lány meglepődve fordult vissza, szája szélén csöppnyi mosoly karca remegett gúnyosan. Fejét elkapva a szél elől, azt vágta vissza: — Lehet, hogy nem engedem meg! És akkor mit csinál? — húzta fel szép szemöldökét. Zoltán akkor látta, hogy milyen furcsa, kékes szemeszíne van. — Akkor... Akkor?... Nem találná ki soha! — és ő is mosolygott, egy csöpp ravaszságot karcolt az arcára, a szeme csücskéhez. Saját vonásait a legapróbb részletekig ismerte. — Miért nem? — rántotta meg a vállát a lány. — Elmenne vagy jönne utánam, aminek semmi értelme sem lenne! Aki velem engedély nélkül kezd, az megjárhatja... — De én nem mennék maga után, se vissza. Nem mennék sehova! Hanem ... — kezdte kibontani a mappát, szenet kotort elő az ingkabát zsebéből —, hanem itt maradnék. — Hanaha! — nevetett a lány, a haját igazitva. — Itt állna? — Igen, itt állnék és lerajzolnám emlékezetből. — Na, ne ugrasson, arra nem érek rá ... — De én bebizonyítom, ha akarja, azonnal — vágott közbe a fiú. A lány tétovázott. — Ejh! Mit fűz! Ilyen pasast még nem láttam. Jó dumája van, de az a rajz nem igaz, ugye? — a fiú észrevette, hogy a lány szeretné, ha a rajz igaz lenne. — Nem fűzöm — mondta halkan, bal kezében a mappával, papírt vett elő s határozott mozdulatokkal kezdett rajzolni. A lány ámulva és elfeledkezve állt a járdán. Már két kamaszlány is állt a fiú mögött. és nézte az alakuló rajzot. Aztán egy öregúr jött és állt meg. A lány megsokallotta. — Ne bámuljanak engem! mondta és elindult fölfelé az utcán. A fiú gyorsan összekapkodta a mappát, dühös volt a közönségre, hogy elriasztották a lányt, és loholni kezdett a meredeken fölfelé. — Várjon meg! — kiáltotta, de a lány vissza se nézett. Végre utolérte. Menet közben mondta: — Odaadom a rajzot! — Adja — nyúlt érte a lány, de nem állt meg. — Csak egy pillanatra álljon meg! — lihegte Zoltán. — így nem tudom elővenni. Így nem is lát-] ja... hogy milyen! — Nem is vagyok rá ki-] váncsi! — Nem? — azzal a fiú elővett egy papírt, kezdte eltépni. — Akkor eltépem. — Azt ne! — állt meg hirtelen a lány. — Nahát, milyen szélhámos! — mondta felháborodva. — Tudtam! Tudtam, hogy nem igaz a rajz! Azért tépte el, mert nem merte megmutatni"! — Nem téptem el — mo- solyodott el és a rajzot az indulni készülő lány elé tartotta —, üres papírt téptem el. A lány nézte a rajzot, aztán kutató pillantásokkal tapogatta végig a fiú arcát, majd elvette a kezéből, és elindult lassan, nagyon lassan fölfelé. Az utca kanyarodott, és egy házsarok mögül kilépve, ott álltak talpig leöntve a fénnyel. — Jaj, itt nem is látni! — kapta vissza az árnyékba a rajzot a lány. Jobban megnézhette a profilját, mert a fél arca a fényben maradt. Megint papírt tett a mappára, rajzolni kezdett ... Nézte az óráját. Hol késik? Megint a banda kapta el? Mert azon a nyáron Zoltán egy öttagú galeriból emelte ki a lányt, amikor a meredek budai utcán megszólította. Nem mintha bántanák, hiszen köztük van az öccse is... Idegesíti, ha azokkal van. Nem azért, mert hosszú a hajuk. Nem is azért, mert amolyan lázadó fiatalok, akik azt se tudják, miért lázadna!^ (Folytatjuk) J jei értékes díjakat kapnak, a legjobbak pedig továbbjutnak az ágazati elődöntőbe. Simon Imre, Eger Finomszerelvénygyár
