Népújság, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-05 / 104. szám

Hi kerül a levesbe?

A termékösszetétel alakulása a zöldségtermelésben

Igaz ugyan, hogy a hazai zöldségnövény-termelés 1938- hoz képest csaknem a háromszorosára nőtt, de ez nagyjából igaz volt már másfél évtizeddel ezelőtt iß. Azóta az időjárástól függően, egyik évben kisebb, a másikban nagyobb a zöldségfélék termése. A statisztikai adatokból azt is meg lehet állapítani, hogy amikor csaknem kétmillió torma — tehát nagy —, a termés, akkor is van olyan zöldségnövény, amelyből kevesebb van a kelleténél, s amikor kicsi a hozam, akkor is mutatkozik egy-egy zöldségféléből túlkínálat.

Mindebből látható, hogy ha a termelésfejlesztésről van szó, akkor országos méretekben helyes zöldségnövényekről beszélni, de a piacon már nem általában zöldséget, hanem konkrétan paradicsomot, paprikát és zöldborsót, uborkát vásárolnak. Tehát azt a háziasz- szonyt aki zöldbabot akar vásárolni és nem jut hozzá, nem nyugtatja meg, hogy uborkából vagy kelkáposztából Dunát lehet rekeszteni.' A tartósítóiparok — a konzerv és a mélyhűtőipar — alapanyag-szükséglete és a zöldségexport is meköveteli, hogy egy-egy termékből a szükségletnek megfelelően alakuljon a termelés. Ezért is fordított nagy figyelmet a múlt év őszén hozott kormányhatározat annak a 10— 12 féle zöldségnövénynek a termelésére, amely az ellátásban és a tartósítóipar alapanyag-felhasználásában több mint 80 százalékos arányt képvisel. Elsősorban az a fontos, hogy zöldpaprikából, paradicsomból, zöldbabból, zöldborsóból, vöröshagymából, uborkából, fű- szerpaprikából, sárgarépából, petrezselyemből és káposztából ne legyen hiány.

örvendetes, hogy a tavaly meghozott intézkedések hatására mind a nagyüzemek, mind a kistermelők az előirányzottnál lényegesen több zöldségféle értékesítésére kötöttek szerződést a felvásárló szövetkezetek a kereskedelemmel és a feldolgozóiparral. A Zöldség-Gyümölcs Kereskedelmi Központ vállalataival a gazdaságok a tervezettnél 80 ezer tonnával több zöldség értékesítésére szerződtek és ez azt jelenti, hogy összesen 540 ezer tonna zöldséget vásárol fel az idén a szövetkezeti kereskedelem. A konzervgyárak is nagyobb mennyiségű nyersanyagra számíthatnak a tervezettnél. Az iparág a terv szerint 725 ezer tonna zöldség felvásárlásával számol az idén. s a gyárak a termelőkkel március végéig 768 ezer tonna áru átvételében állapodtak meg.

Az összkép tehát kedvező. Csakhogy ha a termékösszetételt vizsgáljuk, akkor az is megállapítható, hogy az idén sem lesz gondoktól mentes a felvásárlás. A termelők ugyanis egyes termékekből jóval nagyobb mennyiség, másokból viszont kisebb mennyiség értékesítésére szerződtek. Fejes káposztából például a tervezett 50 ezer tonna helyett 77 700 tonna, gyökérből 14 ezer ton- ta helyett 22 200 tonna, sárgarépából pedig az előirányzott 25 ezer tonna helyett 34 ezer torma értékesítésére szerződtek. A tervezettnél több áru értékesítését vállalták vöröshagymából, görögdinnyéből is. Viszont a szükségesnél jóval kevesebb zöldpaprika, paradicsompaprika és zöldbab értékesítésére szerződtek.

A konzerviparnak a zöldpaprika kivételével sikerült leszerződnie a tervezett nyersanyag-szükségletét. Még zöldbabból és paradicsom- paprikából is a tervezettnél nagyobb mennyiség szállítását vállalták a gazdaságok. A mélyhűtőiparnak is biztosítva van az idén a szükséges mennyiségű zöldségalapanyag.

* Természetesen a szerződés- kötések még nem jelentik azt, hogy a most kevésnek tetsző termékekből nem teremhet meg a szükséges mennyiség. A lakosság ellátását sem befolyásolja lényegesen, hogy ha valamelyik zöldségnövényből 10—20 százalékkal kevesebbet vásárolnak fel majd, legfeljebb kisebb mennyiség jut a kérdéses termékből exportra, esetleg tartósítóipari felhasználásra. De hát az országnak nagy szüksége van az exportált friss zöldségért és konzerváruért kapott bevételre is. i

Mindenesetre a szerződés- kötések már jelzik: elsősorban a nagy kézi munkaerőt lekötő és az időjárás alakulására különösen érzékeny zöldségnövények termelésére kisebb a vállalkozói kedv. Azoknak a zöldségféléknek a termelése növekszik ugyanis számottevően, amelyeknek kisebb a kézi munkaigénye és jobban gépesíthetők. Gondoljuk csak meg: egy hektáron termett 80 mázsa zöldbab kézi szedése 120—130 munkanapot igényel. A munkaerőből pedig a mezőgazdaságban is egyre nagyobb a hiány.

Következtetés: a jövő ezen a területen is a lehetséges legnagyobb fokú gépesítés. De mit lehet tenni azért, hogy az idén ne okozzon gondokat a termékösszetétel egyenetlensége? A tények ismeretében most az a legfontosabb, hogy a gazdaságok és a kistermelők tegyenek meg mindent a hozamok növeléséért És ha a zöldpaprika palántázása idején például kiderül, hogy marad felesleges palánta, érdemes a területet is növelni. Ugyancsak lényeges, hogy a kistermelők több zöldpaprikát, uborkát, zöldbabot termeljenek, hiszen az idén is nagy szükség lesz ezekre a termékekCserkuti Ferenc

Kikötő épöl az atomerőműnél

Pakson a „hidegvízcsatorna’’ partján építik a kikötőt. Vízen fog érkezni a reaktor is, amelynek súlya mintegy í20 tonna. A rakodáshoz a kikötőben egy 51 méter hosszú. 18 méter fesztávolságú híddarut építenek.

(MTI fotó — Gottvald K.)

Pétervásári törekvés

Kezdeményezés, társulásra

A kezdeményezés még tavaly indult. A kedvezőtlen termőhelyi adottságok között gazdálkodó pétervásári Gárdonyi Termelőszövetkezet partnert keresett társulás alakításához. Sokan feltehetik a kérdést, vajon mit kezdeményezhet egy nehéz körülmények között gazdálkodó szövetkezet, ahol a

Elkészült a kétmilliomodik kompresszor az egri Finomszerelvénygyárban

(Tudósítónktól)

1964-ben kezdődött el az egri Finomszerelvénygyárban a hűtőkompresszorok gyártása. Most a hét elején a kétmilliomodik termék el* készülése alkalmából a gyár gazdasági vezetői találkoztak a 31-es üzem dolgozóival, s mindazokkal, akiknek munkája kezdettől fogva benne van abban a csaknem tíz* milliárd forintos árbevételben, amelyet az eltelt 13 év alatt a gyár elért.

— Az egri kompresszorok jelentős része Olaszországba kerül, s a fejlesztések eddigi eredményei biztosabbá tették a termék piaci hely*

zetét, és kielégítik a Jászberényi Hűtőgépgyár Bosch li* cenc alapján készülő hűtő- szekrényeinek követelményeit. Az igény tovább nő a bervai háztartási és kereskedelmi kompresszorok iránt, ezért kapacitásbővítést terveznek. E gondolatok jegyében Kócza Imre vezérigazgató az eddigi legyártott kétmillió aggregát munkáiért minden dolgozónak köszönetét mondott, és azoknak, akik hosszú évek alatt a legtöbbet tették a kompresszorok gyártásáért, az erkölcsi elismerés mellé pénzjutalmat adott át.

Simon Imre

gyenge minőségű földeken kevesebb gabonát, takarmányt és zöldséget termelnek.

Nos a példa adott, mivel a pétervásáriak az évek során az adottságokat figyelembe véve úgy alakították ki a termelés szerkezetét, hogy az a legjobban igazodjon a természeti és közgazdasági viszonyokhoz. A közös gazdaság évek óta elkötelezte magát a hegyvidéki szarvasmarha-tenyésztés megvalósítására. Még a hatvanas évek végén megyeszerte úttörő kezdeményezői voltak a szakosított telep építésének. A telep azóta bizonyított, hiszen a gazdaságban a tejtermelésre szakosodtak. A meglevő 430 tehéntől az idén például a tavalyit meghaladó egy millió 200 ezer liter tejet várnak és ehhez meg is tették a szükséges intézkedéseket.

Am a körülmények mégis csak annyit engednek, hogy a nagy létszámú tehénállomány takarmányszükségletét megtermeljék. Arra már pines lehetőség a gazdaságban, hogy hízómarha-tenyésztéssel is foglalkozzanak, miután a telep „kinőtte” magát és nincs elég férőhely, iLletve takarmány sem. így a meglevő borjúállomány érA napokban — mint erről lapunkban már beszámoltunk — megyénk több vállalatát, üzemét is értékes elismerésben részesítették tavalyi jó munkájáért, szép eredményeikért.

Ennyi a hír — és sokkal többről a kitüntetések átvétele alkalmából rendezett ünnepségeken sem beszéltek, legalábbis ami a „műhelytitkokat” illeti. Pedig aligha lett volna unalmas egy-egy részletesebb, alaposabb beszámoló, elemzés is, hiszen a megtett út — az elmúlt esztendő — bizonyára mindenütt bővelkedett érdekességekben, izgalmakban, a megváltozott gazdasági szabályozók új próbák egész sorát követelték.

Nos, a kevésbé emlegetett epizódok tettek bennünket kiváncsiabbá — amikor három helyen, a Finomszerelvénygyárban, a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál és a Volán 4. számú Vállalatnál érdeklődtünk a gazdálkodásról, a nyereség alakulásáról.

A Finomszerelvénygyárban

ahol 911 millió forintos árbevétel mellett 135,5 milliós nyereséggel — a tárca területén. várt növekedés több, mint kétszeresével — zárták az elmúlt évet, Győrfí Ferenc gazdasági igazgatóval beszélgettünk.

Ahogyan ennek alkalmával — egyebek mellett — elmondotta, vállalati 6tratégiáHárom kitüntetettnél

Hogyan gazdálkodtak?

juk megvalósításakor önmagában is sokat jelentett, hogy az átlagosnál kedvezőbb jövedelmezőségű termékcsoportodnál, a pneumatika-elemeknél, az Ikarus autóbuszok ajtóműködtető berendezéseinél vagy éppen a műszaki tömlőcsatlakozóknál 10—20 százalékkal voltak képesek fokozni a gyártást. Aztán például az értékesítésükön belül tovább tudták növelni az export-, főleg a tőkés szállítások részarányát, így a belföldi eladásnál érzékenyen jelentkező adó fizetése helyett inkább a külföldi üzletkötések után járó állami visszatérítést élvezhették. Importált anyagok, alkatrészek helyett, házi megoldással vagy hazai beszerzéssel — ebből fakadóan: vámmegtakarítással — is csökkentették az önköltséget,, az anyag- és energiatakarékossági intézkedési terv valóra váltásával pedig további, kereken 13 millió forintot „spóroltak”.

— Mindezek mellett jelentős, hogy a korábbinak egyötödével mérsékeltük a se- lejtkárt — hallottuk a gazdasági igazgatótól — s jobb készletgazdálkodással, a forgási idő rövidítésével legalább három-négymillió forintos bankkamattól mentesültünk. Feltétlenül említést érdemel, hogy fokozottabb munkavédelmünkkel balesetek miatt csak fele annyi napot veszítettünk, mint bivalyéi ott, általános igyekezettel — ha nem is túlságosan lényegesen — javítottuk a műszakok kihasználását. Általában azon voltunk, hogy kevesebb emberrel is többre jussunk. S sikerült is elérnünk, hogy kilencszázalékos termelésnövekedésünk teljes egészében a termelékenység emelkedéséből származott.

A tanácsi építőknél

Rudinszky József gazdasági igazgatóhelyettes azzal kezdte a beszélgetést, hogy csupán a közterhek emelkedése

9,5 millió forintot vitt el a vállalattól. Mindössze a lakásépítés élvezett adómén-» tességet, ez azonban a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat tevékenységének alig több mint égyharmada. A mindennapi feladatok során erőteljesen növekedett a gazdaságtalana bb felújítási munkák részaránya. Nem kevesebb, mint 177 helyen akadt ilyenféle megbízás ötezer forintostól 9,4 milliós értékűig. A hídépítések, a pincekárelhárítások új szokatlan vállalkozások voltak.

— Természetesen iparkodtunk a legkülönbözőbb módon ellensúlyozni a közgazdasági szigorításokat — magyarázta a továbbiakban a gazdasági igazgatóhelyettes. — Többi között szervezetfejlesztésre került sor, újabb, a korábbiaknál előnyösebb módszereket alkalmaztunk munkánkban. Az előző esztendeinél 64-gyel kevesebb építőmunkással, s lényegesen kisebb túlórafelhasználással, az igazolatlan mulasztások jelentős csökkentése mellett tettünk eleget a velünk szemben támasztott követelményeknek. Így végül is 538 milliós árbevételünkből 40 millió forint lett a nyereségünk. Ami felülmúlja az eredeti elképzeléseket, kezdeti reményeinket.

A Volánnál

Lősz Kálmán gazdasági igazgatóhelyettes 594,5 millió forintos árbevételt s 45,6 milliós hyereséget emlegetett válaszában. Elmondta, hogy gazdálkodásukban az anyagmentes termelés növelése vált meghatározóvá, s például a teljes létszám mintegy 60 százalékát jelentő forgalmi dolgozók — munkaidejük csökkentése ellenére is — számottevően növelték az

egy-egy személyre jutó termelési értéket Ugyanekkor pedig érezhető megtakarítást értek el az üzemanyag-költségeknél. Emelkedett a rakodási árbevétel, a gépkocsikat sikerült úgy rendben tartani, hogy a Volán Trösztnél ilyenféle igyekezetükkel minden más vállalatot megelőztek! Különösen a karbantartóknál sokat javult a munkaidőkihasználás, ami éves szinten 53 dolgozót helyettesített.

— Kedvező hatással volt nyereségünkre a bélapátfalvi munkákban és a külföldi szállításokban való fokozottabb részvételünk — mondta Lösz Kálmán, a Volán 4. számú Vállalat gazdasági igazgatóhelyettese — s jó eredményeinkben kétségtelenül nagy része van á tröszti munkaverseny I. negyedévi megnyerésének, ami remek ösztönzést adott a továbbiakhoz. Nem utolsósorban pedig rendkívül sokat jelentett, hogy tavaly általában már időben rendelkezésre álltak a feladatok végzéséhez szükséges eszközök.

Mint kitűnik: komoly iparkodás, felelősségteljes munkavégzés vezetett a kitüntetésekig. A jól kidolgozott program, az ésszerű, hozzáértő szervezés, Irányítás, a vezetők és beosztottak összefogása — kiállta az előzőnél nehezebb próbákat is. S ez arra enged következtetni, hogy hasonló gondolkodás, igyekezet mellett a továbbiakban is eredményesen tudnak gazdálkodni vállalatainknál.

Gy. Gy.

tőkésítésére partneri kapcsod latot kerestek és tavaly ezt meg is találták. A nagy tenyésztői hagyományokkal rendelkező vámosgyörki Egyesült Barátság Termelő- szövetkezettel egyszerű társulást alakítottak hízómarhatenyésztésre. A vámosgyör- kieknek van elég férőhelyük] az állatok fogadására és elhelyezésére. így a megállapodás szerint a pétervásáriak a borjakat 250—300 kiló súlyig nevelik, aztán eladják a vámosgyörkieknek.

Az egyesülés már tavaly is biztató eredményeket hozott, hiszen a pétervásáriak száztizenegy továbbtenyésztésre váró szarvasmarhát adtak át a vámosgyörkieknek, ami több mint egymillió forintot hozott a közös gazdaságnak. A vámosgyörkiek a tovább- tenyésztés után, ugyancsak továbbadták az állatokat, a Heves megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál értékesítették. Az állatok nagy része onnan pedig exportra került, főleg a Szovjetunióba.

A pétervásáriak az idén már 180—200 szarvasmarhát adnak el a vámosgyörkieknek, ami kétmillió forintot jelent a szövetkezetnek. Kezdeményezésüket a társulás bővítésére tovább folytatják. Legutóbb például az Egerben tartott megyei agrárpolitikai értekezleten Kaszab Balázs, a közös gazdaság elnökhelyettese felszólalásában ehhez kérte a megyei tanács támogatását. A bejelentést kedvezően fogadták és Fekete Győr Endre, Heves megye Tanácsának elnöke ígéretet is tett a támogatásra.

A pétervásáriak törekvése az, hogy a szarvasmarhatenyésztés fokozására főleg Hatvan térségéből lépjenek társulásba a gazdaságok. Ennek sikeres megvalósításához szeretnék megnyerni a Mátravidéki Cukorgyárakat is, melynek melléktermékeit szívesen hasznosítanák á szarvasmarha hizlalására, így olcsó és gazdaságos takarmányhoz jutnának. A Hatvan környéki gazdaságok csatlakozását a társuláshoz az is indokolná, hogy a kedvező közlekedési viszonyok elősegítenék, a hízómarhák gyorsabb és főleg olcsóbb vasúti szállítását.

A pétervásáriak tehát megtették az első lépést, melynek remélhetőleg mihamarabb folytatása is lesz és várhatóan több partner csatlakozik majd az ésszerű kezdeményezéshez. Ezzel az együttműködéssel a hegy- és síkvidéki gazdaságok még közelebb kerülhetnek egymáshoz a termelési tapasztalatok kölcsönös átadásában' és azok hasznosításában.

Mentusz Károly

jVemism @

1977. május 5., csütörtök