Népújság, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-14 / 112. szám
ÉKEZET Több mint kétszeres túljelentkezés az egyetemekre, főiskolákra I// magyar film Az utolsó jelenetek egyikét mutatja a fénykép: a kis gyár — gyáracska, még inkább tegnapról itt rekedt kóceráj — álmatag. patópá- los igazgatója tükröt tart az ifjú népművelő elé, majd földhöz vágja a csillogó üveglapot, a film ifjú hősét pedig kiebrudalja az üzemből. Sajnos nemcsak a sima tükör, hanem a szatíra görbe tükre is megtöredezett, s így nem áll össze Kardos Ferenc új színes magyar filmje, amely Kardos István forgatókönyve alapján készült. Remek megfigyelések nyomán képpé fogalmazott szellemes részletek, és felesleges, szinte betétszerű epizódok váltják egymást, miközben a tempó lelassul, sőt nemegyszer még hangnemet, stílust is vált a film. A pergő képsorokról hol az ironikus, hol a szatirikus, de még a bör- leszkelemek is kacérkodnak a nézővel, aki igyekszik jól érezni magát a moziban, ahol végeredményben egy mai történet ürügyén az emberi kapcsolatokról, valamint az elmélet és a gyakorlat ellentmondásairól igyekeznek fontos gondolatokat közvetíteni az alkotók. A kiindulópont az összeütközés egyik alapja lehetne. A fiatal népművelő az egyetemi évek szellemi feltöltött- 6égével megérkezik első munkahelyére, egy álmos városka üzemébe, amelynek munkásai a tegnapi tanyasi környezetből magukkal mentették eddigi életformájukat is. Ilyen közösségben kell kultúrát csinálnia a csupaszív szakembernek, aki jó szándéka mellett még kétbalkezes is, s így gyakran visszájára fordul az elképzelés. Szimpatikusán mai fiatal ez a népművelő, magán viseli korosztálya legjellemzőbb tulajdonságait: célratörő, lezser, szót ért az emberekkel, és mindig segíteni kész. Már az el6Ő napokban magára vonja a figyelmet. A május elsejei tornabemutatóról elalszik az egyik szereplő, s ily módon ékezet nélkül marad az „Éljen", mire a népművelő saját testével pótolja a hiányt. Ez a szimbolikus értékű epizód adja a film címét, amely tulajdonképpen azt is jelentheti, hogy az „ékezet" nélkül hiányos a kép, hogy a kultúra is része az egésznek. Mindez így igaz. Csak éppen magát a történetet nem sikerül valószínűsíteni. Szívesen írnám: nincs ilyen gyár. De bizonyára akad még üzem, ahol ócska gépek, el- kényelmesedett emberek, elavult ösztönzők akadályozzák a termelést. És van népművelő is. aki mint a film hőse, egy naiv festő stílusában, naiv módszerekkel terjeszti a kultúrát. Csakhogy a film nevesincs népművelője zsebében vörös diplomával, 19TL május 14., szombat telve tudással és akarással lépett ki az egyetem kapuján, s ha elképzeléseit még nem is próbálta ki a gyakorlatban, o korszerűségnek, a tudományosságnak valahol mégiscsak át kellene sütnie magatartásán. Kedvesen lelkes ez a fiatalember, ám egy képesítésnélküli módszerével buzgólkodik. Ösztönösen megérzi, hogyan kell elboro- nálni az ügyeket, összeboronálni az embereket, aki egy Jókai-regény. egy Hemigway- kötet és Tatjána levele ajánlásával akarja megoldani a közművelődést, sőt a termelés gondjait is. Érthetetlen a régi idők hangulatát visszaidéző proletkultos termelési agitáció, amelyet még akkor is megmosolyognának az emberek, ha egy öreg szaki próbálná átmenteni a túlhaladott, dekorált lelkesedést. De honnét támadt ennyire tegnapelőtti gondolata egy mai népművelőnek? Remélhetően nem az egyetemen tanulta! Az összeütközés tulajdonképpen azért látszólagos, mert a gyáriak maradi módszerével, életfelfogásával nem áll szemben egy tudományosan megalapozott népművelői igyekezet. Mert a fiatalember elképzelései nemcsak gyakorlatlanságról, hanem elméleti zűrzavarról is árulkodnak. A lemezjátszón ősi, héber gyászdallaon pereg. Zokogó férfiének, a szavát nem értem, csak a feneketlenül mélységes bánatát. A lemezt egyszer régen, Prágában vettem, megtetszett a borítóján a hétágú gyertyatartó. Néhányszor meghallgattam, el- búsított. Most, Olga és Anna halála után, értelmet kaptak, noha nem értem őket. a különös szavak, a rabbi — kántor? — el-elcsukló bírása. Rimánkodik, fenyegetőzik, perel. Fájdalmában fel- üvölt, megnyugszik; gyaláz- za, ostromolja, imádja az Urat. Kérdőre vonja, megijed a saját merészségétől, földhöz veri magát, szaggatja a ruháját, fáradtan elpihen, újra feljajong, őrjöng, lecsillapodik és elölről kezdi az egészet. Elmondom, amennyire tudom, Olga és Anna történetét. Élt D. városkában két, boldog fiatalasszony a harmincas években. Olga és Anna. Huszonöt-harmincévesek voltak, férjezettek, anyák. Közelről ismerték egymást. — D. kisváros —, találkoztak társaságban, templomban, utcán, piacon, ahogy szokás. Múltak az évek, addig múltak, addig múltak, amíg Olga és Anna férjét el nem vitték Ukrajnába, munkaszolgálatosnak, s el nem pusztították őket. Még tovább múltak az évek, elvitték Olgát és Annát is a kisgyermekeikkel, akkor tíz.éves-formákkal, Auschwitzba, Dachauba, Mauthausenbe; pontosan nem is tudom, hogy hová. Nagy A vitatható részletek ellenére helyenként jól szórakoztat a film, vannak remek ötletei, mint például a képző- művészeti szakkör, pontosabban a jó alakú meztelen nő, a „modell” iránti érdeklődés bemutatása, de kedvesen nagyszerű a befejezés is. A termelési agitáció terén kudarcot vallott népművelő, munkakönyvvel a zsebében távozik, ám kedve töretlen, a kapun kívül is színházat játszik: Hamlet sorait tanítja a könyvektől súlyos koffereit cipelő utcaseprőknek. Kedves fiú, olyan hős, aki tud veszteni is. Jó lenne találkozni vele. Ha levetette zöldfülűségét, és ha valóban „elvégezte” az egyetemet. Az alkotói elképzelés bizonytalansága tükröződik a szereplők játékán is. A népművelőt alakító Halmágyi Sándor tehetséges ígéretnek mutatkozik, bár csupán a figura egyszerűségét, emberségét sikerült felvillantania. Éva Ras titkárnője remek alakítás, Sinkovits Imre pedig a jó szerep hiányával küszködik a filmben. Kende János képsorai néhány jelenetben mozgatták meg a fantáziát, míg Szörényi Levente zenéje a Fonográf együttes tolmácsolásában, igyekezett fiatalos lendületet kölcsönözni a történetnek. volt a választék. A kisgyermekeket elégették, ők ketten megmaradtak. Nem örültek az életnek ezek után, de az élet parancsa: élni. Egyik így, a másik úgy, mindenféle utakon, gyalog, vonaton, lapátnyélre támaszkodva, jó emberek segítségével, katonák támogatásával, akik elrémültek a látványon, amelyet a többiekkel együtt nyújtottak, hazamentek. Ugyan hová máshová mentek volna? Mondom, nem sok kedvük volt élni, de tudták, mert jól nevelték őket a szüleik, hogy nem élni, ha élhet az ember, erkölcstelen dolog. Melyikük mondta először, Olga vagy Anna, negyvenhatban vagy negyvenhétben, nem tudom, akkor még nem ismertem őket, hogy minek éljünk külön, amikor együtt is lehet, s talán jobb lesz, Olga, meglehet, ő volt a praktikusabb, összeköltöztek egyikük maradék családi házában, dolgoztak, ettek, aludtak, beszélgettek. Egyszer csak férjhez ment az egyikük egy jó emberhez, férjhez ment a másikuk is egy — amint hallottam másoktól, ő sohasem beszélt róla — nem jó emberhez, el is vált hamar, néhány hét vagy nap összesítették az egyetemi számítóközpontban az idei egyetemi, főiskolai jelentkezések adatait. A felsőoktatási intézmények több mint 15 ezer helyére 36 640-en nyújtották be jelentkezésüket. Az érdeklődés a nappali tagozatok iránt több mint 2,3-szo- ros; jóllehet néhány egyetemen és főiskolán a tavalyinál valamivel kevesebben szeretnének továbbtanulni. Az elmúlt évhez képest lényegesen nőtt az érdeklődés a tanítóképző főiskolák iránt, s a tavalyinál valamivel többen jelentkeztek az óvónőképzőkbe és a műszaki főiskolákra is. A „listavezető” a budapesti bölcsészkar, itt a túljelentkezés 4,7-szere6. A pécsi jogi kar szintén a legnépszerűbbek közé tartozik: megközelítően négyszeres a túljelentkezés. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem 800 elsőéves nappali helyre 2700-an nyújtották be felvételi kérelmüket. Körülbelül kétszer any- nyian pályáznak a szegedi és a debreceni, 2,3-szor annyian a pécsi tudományegyetemre, mint amennyien fölvehe- tők. A műszaki egyetemek minden helyére ketten pályáznak. A legnagyobb az érdeklődés a Budapesti Műszaki Egyetem közlekedésmérnöki kara iránt, a 200 helyre 501múlva, de közben is, azután is együtt maradtak, mert igazából csak egymáshoz tartoztak. Aki a jó emberhez ment férjhez, annak a férje — Gyula bácsi, így hívták, őt sem ismertem, csak annyit tudok róla, hogy tartott egjí lovat, szeretett vasárnap délen jelentkeztek. Nagyon eltérő az érdeklődés a műszaki felsőoktatási intézmények iránt. A Nehézipari Műszaki Egyetem Kohó- és Fémipari Főiskola Kara 200 elsőéves helyére például csak 164-en jelentkeztek, s 112-en pályáznak. Itt bővül majd a pályázók köre a Vegyipari Automatizálási Főiskolai Kar 100 helyére, a szakmacsoportos felvételi rendszer, az átirányítás nyomán. A tanárképző főiskolákon mintegy 2,6-szoros a túljelentkezés. Ezen belül körülbelül háromszoros az egri, a pécsi és a szombathelyi tanárképzőkön, valamint a Sárospataki Tanítóképző Főiskolán. A Testnevelési Főiskolán 100 elsőéves kezdheti meg tanulmányait szeptemberben, s a pályázók száma 330. Az óvónőképző intézetek 625 helyére több mint 1100-an nyújtották be felvételi kérelmüket. Az agrárfelsőoktatási intézményekben 2—2,6-szoros a túljelentkezés. A leendő 1240 elsőéves orvostanhallgatót mintegy 3400 jelentkező közül választhatják ki. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem általános orvosi karán 3,6-szoros a túljelentkezés. A felsőoktatás néhány területén a hallgatók között továbbra is a nők lesznek után kártyázgatni, jó süteményeket enni, és neki is elpusztult a családja — meghalt a hatvanas évek közepén. Olga és Anna megint egyedül maradt. Eladták a házat, beköltöztek egy két és fél szobás lakásba, éltek tovább. Nem nélkülöztek. Olga dolgozott, Annának volt valami szőlője, egymás javára végrendelkeztek. Ismét éltek, mert, mint mondtam, azt tanulták okos és erkölcsös szüleiktől, hogy élni muszáj. Ekkortájt ismertem meg őket Áradt belőlük a derű és a szomorúság. Ismeretségünk elején egyszer, karácsony elé», estéjén voltam náluk, csokoMárkusz László Játékfilm készül Adyról Az Ady-centenárium jegyében — a költő életének társadalmi-politikai hátterét felelevenítő — játékfilm forgatására készül Révész György filmrendező. A Hu- bay Miklós „Ki látott engem?” című regénye alapján — Szécsényi Ferenc operatőr közreműködésével — készülő film elejéből végéig Adyról szól, a költő azonban egyszer 6em látható. Barátai, rajongói, tisztelői, ellenségei és a kor legjellegzetesebb figuráit megszemélyesítő színészek beszélnek Adyról, s idézik fel a századforduló társadalmi ellentmondásait. Elmondják mindazt, ami mellett és ellen írásaiban — publicisztikáiban, riportjaiban és verseiben — emelt szót a költő. A film története egy vidékről Nagyváradra érkező parasztfiú körül bonyolódik majd, akit a hatóságok azért keresnek, mert Ady lelkesítő cikkeivel igyekezett felvilágosítani sanyarú sorsukról egy papi uradalom paraszt' jait. A költőt kereső fiatalembert rövid időre le is tartóztatják. a nagyváradi új ságírók azonban pártfogásukba veszik, s így ismerkedik meg Ady közvetlen környezetével, kortársaival, barátaival, ellenségeivel. A filmben — melynek bemutatóját az Ady-évforduló napjára, november 22-re tervezik — Töröcsik Mari és Lukács Sándor színművészek is szerepelnek. rAMAG'/Sn'AÖ/ : többségben. A tudományé-’ gyetemeken a jelentkezők 57, a tanárképzőnél 73, a tani« tóképzőkben 89, az orvosi egyetemeken pedig a :“lent- kezők 62 százaléka no. A jelentkezések lezárulását követően a következő fontos állomás a felvételi vizsga. A jelentkezők írásbeli és szóbeli felvételin adnak majd számot tudásukról, rátermettségükről. Az idén matematikából, fizikából és biológiából ismét közös írásbeli érettségi felvételi dolgozatokat írnak a jelentkezők. Ez egyben megfelel a főiskolai, egyetemi felvételi vizsga írásbeli részének. A közös írásbeliket május 23-án és 24-én tartják. Ezeken részt kell vennie minden, olyan pályázónak, akinek ezekről a tárgyakról írásbeli felvételi vizsgát kell tennie; tekintet nélkül arra, hogy nappali, esti vagy levelező tagozatra jelentkezett és középiskolai tanulmányait mikor fejezte, illetve fejezi be. Az egyetemi, főiskolai felvételi vizsgákat különben június 24-e és július 15-e között tartják. A felsőoktatási intézmény a jelentkezőket legalább nyolc nappal a kitűzött vizsgaidőpont előtt értesíti. A felvételekről bizottság dönt. Határozatáról ugyancsak írásban értesítik a jelentkezőket. Az eredményesen felvételizők, de föl nemi vettek az elutasító határoza-i tot követő nyolc napon be-« lül az illetékes miniszterhea fellebbezhetnek. (MTI) Moszkvában a Nemzeti Pénteken szovjetunióbeH vendégszereplésre utazott í budapesti Nemzeti Színhá; társulata. A tíz napig tart< turnén Moszkvában és Le- ningrádban hét előadást tar tanak. Bemutatják Goethe Faust, Vörösmarty; Csongoi és Tünde, Bornemissza Pé tér: Magyar Elektra és Cső' konai Vitéz Mihály: özvegj Karnyóné című darabját Mindkét városban előadják; Köszöntjük a 60 éves Szov jetuniót című műsort is. Iádé, dió, gyümölcs volt a: asztalon, gesztenyepüré a tá nyárokban. Zoli — közös ba rátunk — füléig habos let és szánakozott magán, meny nyit fog hízni. Valamennyiéi kapatosak voltunk kedély tői és a fájdalomtól, ami Ol gából és Annából áradt. Pu ha hóesésben mentem hazáig, boldog gyermekkoron karácsonyaira és Olga és An na ismeretlen kisgyerekein gondoltam, a nem létezők de létezhetők karácsonyára a kis zsidógyerekekre, akiket elégettek, az anyjul szeme előtt jóformán. A: ablaktörlő ütemesen törölt« a havat a szélvédőről. Men tem a karácsony esti hóesés ben a lányommal, aki élt é ott ült mellettem egészsége sen, nem égették el. Gyönyörű. szomorú ú volt, 1965-ben vagy 1966 ban, nem tudom pontosan. Olga és Anna ott maradtak kettesben, nézték egymást a gesztenyepürés tálal romhalmazai fölött. Nem hiszem, hogy 6Írtal volna. Nem bántották bánattal egymást Valószínűiéi csendben eltakarították a; edényeket és lefeküdtél aludni. Talán váltottak méi egy-két szót rólunk. akii egyáltalában nem érdekeltül őket azon az estén, gesztenyepüréstül, vendégestül. Lefeküdtek és aludtak, ahogj tudtak. így múltak el a karácsonyaik. Ketten voltak, egyedül. {Folytatjuk)
