Népújság, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-01 / 101. szám

Csaló az üveghegyen Bemutatjuk: ...a televízió gyerekosztályát Tízen Túliak Társasága Á televízió gyerekosztálya — amolyan kis televízió. Min­den témát feldolgozhat, min­den műfajjal élhet, s a „leg­szorgalmasabb” nézőközön­ségnek nyújthat szórakozást, adhat ismereteket. A gyér-/ mek a tévé leghűségesebb nézője. Már értelme nyila- dozásakor, alig 2—3 éves ko­rától ismeri a varázsdoboz produktumait. De a gyermek- műsoroknak nemcsak gyer­meknézői vannak. A fel­nőttek is elszórakoznak egy- egy jól sikerült mesefilm, úttörő-adás, gyermekmagazin műsorán. — A tévé gyerekosztálya szolgáltatja a 3-tól a 14 éves korosztályú gyerekek számá­ra azokat a műsorokat, ame­lyek nem direkt oktató cél­zatnak — mondja Pápai La­jos, a gyerekosztály vezetője. — Ez lényegében három kor­csoport érdeklődésének, ér­telmi képességének megfelelő műsort jelent. Az óvodás­korúak, a legkisebbek. Nekik 6zólt például a Telizsák című, havonta jelentkező magazin. S a most tervezett a Kör, kör, ki játszik című új havi fo­lyóirat. A kisiskolások-kis- dobosok é6 a felsős, illetve úttörőkorosztályok számára is készül magazinműsor. Az előbbieké a Papírsárkány, az utóbbiaké a Tízen' Túliak Társasága. Emellett minden korosztály kap rövidebb so­rozatokat, és egyedi műsoro­kat. Számunkra nincs fonto­sabb és kevésbé fontos kor­osztály. Valamennyi igen fontos. Különösen, ha arra gondolunk, hogy a miénk a felelősség: milyen lesz a kö­vetkező nemzedék felnőtt tévénéző közönsége. A gyerekosztályra valóban nagy felelősség hárul gyere­keink ízlésbeli nevelésében, abban, hogy mit tartanak majd szépnek, érdekesnek, — attól is függ, milyen eszkö­zökkel hat a tévé rájuk. — Évente IS ezer perc adásidő áll rendelkezésünk­re, mindez az első csatornán. Ebből 5 ezer percnyi a saját gyártású műsor, 2 ezer perc a vásárolt játék —, rövid­film és mese. 600 perc a kül­földi, intervíziós átvétel, 710 percnyi a belföldi átvétel — úttörőesemények, színházi közvetítések. És évente 4—5 mesesorozatot készít szá­munkra a Pannónia Film­gyár. A többi időt az ismét­lés tölti ki. Nemcsak a vál­tott oktatás miatt, hanem bi­zonyos műsorokat kéthavonta ismételünk, mert a kisgye­rek ugyanazt a filmet több­ször is szívesen megnézi. A maradandó értékű, jó szín­vonalú műsorokat 2—3 éven­te újból elővesszük, hiszen gyerekek ezrei nőnek ki és új ezrek nőnek bele a műso­rokba. Például az elmúlt 10 év Zsebtévé adásait megis­mételjük mai óvodásoknak, öveges professzor kísérletein egy nemzedék nőtt fel — előbb-utóbb ezt is elővesz- szük. — Milyenek is ezek a mű­sorok? Hogy reagálnak a gye­rekek a nekik szóló adások­ra? — Ideálunk a szórakoztató gyerektévé — az olyan mű­sorok, amelyek tájékoztat­nak, ismeretet terjesztenek ugyan, de mindezt nagyon is oldott, kellemes, szórakoz­tató formában. S nem idegen a csak szórakoztatás igénye sem, amikor a gyerekek csak azért ülnek a készülék elé, hogy jól érezzék magukat, jót nevessenek, derüljenek. Természetesen a szórakoz­tatás mellett, a szórakozás­sal együtt igen fontos, hogy a gyerekek aktivitását is ki­váltsák a műsorok. Ezért ter­vezünk játékos, sportsoroza­tokat, fizikai és szellemi já­tékokat a képernyőn. Nyá­ron kerül a kis nézők elé a 7 adásból álló Foci suli és a Ping-pong suli ^— amely so­rozatok a sportág alapeleme­ivel ismertetnek meg játéko­san, neves sportolók részvé­telével, aktivitásra, után- játszásra serkentve a gyere­keket. A jövőben játéktaní­tó sorozatot is szeretnénk in­dítani. — Van-e a tv gyerekosz­tályának kapcsolata a néző­közönségével? — Nagyon sok levelet ka­punk, gyerekektől, felnőttek­től. És másfajta kapcsola­tunk is van. Bizonyos műso­rokat úttörőházakba, iskolák­ba visszük el, máskor vidéki, fővárosi gyerekek közremű­ködésével készül el egy-egy műsor. A televíziós gyerek­műsorok és gyerekfilmek kőszegi szemléjén — amelyet az idén másodszor rende­zünk meg —, sok észrevételt, kritikát kapunk, gyerekektől, felnőttektől egyaránt. Kádár Márta Aforizmák A felfelé vezető út -i- két­irányú utca. (Részlet egy kezdő törtetőknek szánt, régi bizánci útmutatásból) ★ Ha az egész igazságot el­mondom — akkor magamnak semmi sem marad. (Egy tanú vallomásából) ★ A legszebb cím: a nagy címletű kötvény. (Rudi Mill, osztrák filozófus) ★ Nem mindig tudja, mit akar — de mindig tudja, ho­gyan lehet azt elérni. (Egy ógörög kijáró- és anyag ellátó-főiskola hallgatójának jellemrajzából) ★ Gerhard Branster gyűjtése: A hízelgés: térden csúszó agresszió. •é­A naív ember zegzúgos utakon halad homlokegyenest — az agyafúrt pedig egyenes úton tekereg. ★ Legfontosabb az,' hogy megvédjük az igazságtól azokat, akik váltig ragasz­kodnak hozzá. ★ Más ember szemébe mon­dani az igazságot egyáltalán nem nehéz, ha a más ember lehunyja a szemét — a bí­ráló pedig befogja a száját. (A Hogyan lehet barátokat szerezni?” című amerikai könyvből.) ★ Az önálló gondolkodást legkönnyebben puskából le­het megtanulni. ★ Ha valakin keresztül lehet járni — ez azt jelenti, hogy az illető üres ember. (Régi buddhista optikai tanulmány megállapítása.) ★ Hajlamos vagyok minde­nemet odaadni — csak két­szer annyit kapjak érte! (Hirdetés egy olasz újságban.) ★ Aminek sokáig kell élnie, az lassan növekszik. (Louis de Bonald) ★ A hazugsággal messzire el lehet jutni, de visszafordulni nem lehet. (Keleti közmondás) WVW\AZWVSAAZWNA/VS/VXZ\ZWWWWsAW^^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAZ<AAAAAAAAZ<AA^ 110 éve született Fényes Adolf 1867. április 29-én Kecskeméten született, középisko­lái elvégzése után először jogásznak készült. Festészeti ta­nulmányait a budapesti Mintarajziskolában Székely Ber­talannál kezdte 1884-ben, 1887-től Weimarban folytatta. Két évig, 1890—1892, Párizsban a Julián Akadémián ta­nult, majd visszatért Weimarba. 1894-ben hazajött, és Budapesten a Benczúr mesteriskolát látogatta. Ettől kezd­ve rendszeresen szerepelt kiállításokon. 1899 nyarán fes­tett először Szolnokon. A Művésztelep egyik alapítója, hűséges és kiemelkedő jelentőségű mestere, a századfor­duló magyar festészetének egyik kiváló egyénisége. 1902- től négy évtizeden át dolgozott Szolnokon, az év nagy ré­szét ott töltve. Művészetében három nagy stílusperiódust különböztethetünk meg. Első korszakában úgynevezett Szegény ember sorozatát festette, monumentális hatású, komor hangulatú sötét tónusú egy-két alakos kompozíció­it: a Napszámos, az özvegy, Anya és gyermeke stb. című remekeit. A század elején Szolnokon képei egyre világo­sabbakká váltak, és az élénk színhatások egyre nagyobb szerepet kaptak műveiben. E második korszaka részben az impresszionizmushoz (Kisvárosi délelőtt, Babfejtők), rész­ben a posztimpresszionizmushoz (Testvérek, Mákoskalács) kapcsolódik. Legszebb művei ekkor születtek. 1 Harmadik korszakában főként mesebeli tájakat, bibliai jeleneteket festett romantikus felfogásban. A második világháború idején teljesen visszahúzódik, elkeseredik, 1944-ben gettó­ba hurcolják. 1945. március 14-én agyvérzésben halt meg. — Nagyszabású emlékkiállítása volt 1960-ban a Magyar Nemzeti Galériában. Napszámos Az uráli barlangrajzok Néhány évvel ezelőtt az Ural déli részén, a Sulgan-Tas barlangban újabb emlékeit találták meg a paleolit korszak művészetének. Hogy e leletek jelentőségét egészében meg­értsük, érdemes visszatekintenünk az ezzel kapcsolatos ko­rábbi felfedezésekre. Mintegy száz évvel ezelőt’t egy amatőr régész, Marceli- no de Stuola talált ilyen állatokat ábrázoló barlangrajzokat Észak-Spanyolországban, az Altamira-barlang falain. Azt a feltételezését azonban, hogy e rajzok a kőkorszakból valók, a tudományos világ általános kételkedéssel fogadta, és mint­egy 20 évre el is feledkeztek erről a felfedezésről. A rajzok kőkorszakbeli eredete azért tűnt valószínűtlennek, mert magas szintű realisztikus művészeteket képviselnek. Marce- lino de Stuola kortársai képtelennek tartották a kőkorszak­beli embert ilyen rajzok készítésére. A XIX. század végén és a XX. század elején Dél- Franciaországban és Észak-Spanyolországban talált újabb hasonló barlangrajzok azonban kétséget kizáróan bizonyí­tották, hogy Marcelino de Stuolának igaza volt. 1908-ban már több mint 20 ilyen barlangot ismertek. Ekkor viszont újabb megoldatlan kérdés merült fel: a paleolit korszak emberei csaknem az egész Földet benépesítették — hogyan lehetséges tehát, hogy barlangrajzaikat csak ezen a terüle­ten találták meg ? A század elején ezzel kapcsolatban meg­született az a feltételezés, hogy e művészetnek egy centru­ma volt — a mostani Nyugat-Európa. Ez a feltételezés az uráli felfedezés időpontjáig tartotta magát. Ilyen előzmények után érthető, hogy az Uraiban — a Pireneusoktól 4000 kilométeres távolságban — megtalált barlangrajzok, amelyek minden tekintetben azonosak a ko­rábban felfedezett rajzokkal, miért jelentettek szenzációt. A megtalált rajzokról kétéves munkával filmfelvétele­ket készítettek Otto Bader szovjet régész vezetésével. Mi­alatt a filmfelvételek folytak, a jupiterlámpák fényében a barlangban mind mélyebbre hatolva egyre újabb és újabb festményeket találtak. Így a filmezés befejeztéig az orrszar­vút, a mammutot, a bölényt, ábrázoló rajzok száma mint­egy a kétszeresére nőtt az eredetileg megtalált mennyiség­nek. Azok a rési szép idők — Igen... azok a régi, szép idők — sóhajtott rezignált mélasággal Pacolai, és borongás tekintet­tel mérte végig a szemben levő régi ház málladozó falait. — Szóval, te insz- szasírod azokat a ré­gi szép időket? — Nem ... azaz­hogy igen... Visz- szasírom azokat a ré­gi, de szép és roman­tikus időket. Azokat igen. Amikor még le­hetett énekelni, sze­retni, amikor a má­jus éjszaka az • még május éjszaka volt — merengett tovább Pacolai. — Azokban a régi, szép időkben te meg­lehetősen fiatalabb is voltál... Kopaszon, reumásan és ekkora pocakkal mit akarsz te akár egy romanti­kus szép jelen idővel is? — jegyeztem meg kajánul, de Pacolai oly megvetően és egyben oly fájdal­masan nézett végig, hogy inkább tovább hallgattam okfejtését azokról a régi, szép időkről, amelyek...: — ... Igen öregem, amelyek nem azért voltak szépek, mert régen voltak, hanem azért, mert... Na, ide figyelj! Ismered ezt a szép nótát, hogy azt mondja: Szeret­nék május éjszakáján letépni minden orgo­nát etcetera ... Isme­red? Na ugye. Most képzeld el magadat, amint május éjszaká­ján a Jó utca vala­melyik ablaka alatt elkezded tele torok­ból, hogy az emele­ten is meghallják énekelni, hogy azt mondja: Szeretnék május éjszakáján... Mit gondolsz, mi len­ne? Ügy van. Jön az URH és rádrivall, hogy engedd aludni a dolgozókat. ■ ■ Rend­ben van, aludjanak a dolgozók ezen a má­jus éjszakáján... De menjünk tovább, öre­gem — mutatott az égre Pacolai, mintha oda kellene indul­nunk ... — ... Menjünk to­vább csak a szom­széd parkig. Ugye­bár ez park numero először társadalmi munkában létesült, numero másodszor a tanácselnök, meg a párttitkár is ott dol­gozott, s numero har­madszor az úttörők ültették fi benne az orgonabókrokat is. És most menj oda és tépj le egyetlen szál orgonát... Nem min­det, csak egyetlen szálat, öregem ... Mi lesz? Haha... és még egyszer hahaha — sikongott őrült ka­cajok közepette Pa­colai. — Az lesz, fi­am. Az. Szabálysér­tés. Huligánnak tar­tanak, aki nem rest kárt okozni a környe­zetben, aki ahelyett, hogy védené, inkább belegázol a társadal­mi munkával készült parkba, és vandál módon szaggatja az úttörők által ültetett virágokat... Hát ez van — sóhajtott Pa­colai és elkezdtem én is sóhajtozni... Ennek igaza van. Ennek van igaza. Le­tépni minden orgo­nát? Mondjuk Paco- laival. Az már bűn­szövetkezet. Vagy ga­leribűnözés? Egy szó­val rendőrség, bíró­ság, börtön ... Ret­tenetes — borzongott végig rajtam a féle­lem és óvatosan hát­rálni kezdtem, hogy a kapu alá dobjam a Jó utcai parkból imént lopott orgoná­kat. Igen, azok a régi, szép idők. Azok a májusok. (egri) „Deviáns viselkedés...” (?!) A lapunk hasábjain meg­jelenő cikksorozat (A marxiz­musról — népszerűén) igen értékes és tanulságos isme­retanyagot sorakoztatott fel. Mivel a különböző szakmai és műveltségi szintű olvasók számára szánták ezt a soro­zatot, nem tartjuk helyes­nek, hogy a nyelvi formálást elsősorban a felesleges ide­gen szavak, szakkifejezések elburjánzása jellemzi. Ha egy cikksorozat a nép* szerűsítés szándékával író* dik. akkor éppen nem he­lyénvalók benne az idegen szakikifejezések. A „deviáns viselkedés” címszóval ellá­tott közleményben is sok fe­lesleges idegen szó jutott nyelvi szerephez: etikett, szituáció, strukturált, struk­turáltság, szubkultúra, tra­dicionális, konformizmus, funkcionálás, dtszfunkcioná- lás stb., stb. Éppen a sok fe­leslegesen használt idegen szó miatt a közlemény nyelvi formája nem a szakszerűsé­get, hanem inkább a szak* szerűsködést tükrözi és pél­dázza. A többször olvasható deviáns és deviáció idegen szók is csak akadályozói az egyértelmű megértésnek. Az igaz. hogy szakszóként a tu­dományos igényű művekben jól teljesíthetik megnevező szerepüket. De ez a két szo­ciológiai szakkifejezés a nép­szerűsítés céljából megírt cikksorozatba már nem illik bele. Hogy helyettesíthetők magyar megfelelőikkel, a nyelvi formák fejlődéstörté­netének vázolásával próbál­juk megmutatni. Mind a deviáns, mind a deviáció az alábbi latin szó­alakok szócsaládjába tarto­zik: de via, devius. devio stb. Magyarul: az útról eltérő, félreeső, eltévedő, elkerül, eltéved, letér az útról; hibáz, vét stb. Ebből az is kitűnik, hogy mindkét szakszó helyet­tesíthető ezekkel a magyar nyelvi formákkal: a társa­dalmi normáktól eltérő ma­gatartás, illetőleg az attól való eltérés. elfordulás, el­hajlás stb. Bizonyos beszéd­helyzetekben ebbe a rokon értelmű magyár szósorba il­leszthető kifejezésekkel is íelcserélhetők: a szabály nél­küli (magatartás); bizonyos irányvonaltól való eltévelye­dés, az erkölcsi a viselkedési szabályok mindenfajta meg- • sértése stb. A cikksorozat olvasói arra kényszerülnek, hogy szótár­ral kezükben tanulmányoz­zák a sorozat megjelent köz­leményeit. Helyesebb út: él­jünk magyar kifejezésekkel, illetőleg, ha ragaszkodunk az idegen szakszókhoz, akkor zárójelben nevezzük meg ma- • gyárul is az idegen kifeje­zés fogalmi tartalmát és használati értékét. Dr. Bakos József j árf ■Ál á i

Next

/
Oldalképek
Tartalom