Népújság, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-08 / 107. szám
Termeléscentrikusak vagyunk? Előtérben a gazdaságpolitika Az utóbbi esztendőkben megszaporodtak azok az újságcikkek, televíziós és rádióadások. amelyek gazdasági kérdésekkel foglal koznak. Az olvasó, a néző és a hallgató néha bizony joggal teheti fel a kérdést: miéit e rengeteg nyilatkozat, tanulmány. riport a gazdálkodás területéről? Miért záporoznak a számadatok az exportimport egyenlegekről, miért kell manapság annyit foglalkozni a termeléssel, hiszen van az életnek megany- nyi más része is. ami izgalmasabb és jobban is érdekelné az embereket^. A gazdasági építőmunka kérdései soha nem. voltak különösebben népszerűek a széles közvélemény előtt, s nálunk meg amúgy is kimaradt a műveltség fogalmából a kellően megalapozott közgazdasági ismeretek birtoklása, mondván ez annyira szűk szakmai ügy. hogy senkit nem érdekel a specialistákon kívül. Ez talán igaz is akkor, amikor békés, nyugodt vizeken, hullámoktól mentes tengeren hajózik a nemzetgazdaság bárkája, de amint viharosabb zónába ér, máris zúdulnak a kérdések a navigátorhoz, az első es másod tisztekhez, a kormányoshoz ... egyszóval rögtön érdekessé válik, hogy merre, milyen * viszonyok uralkodnak, hogy biztonsá- gos-e a hajó építése, várha- tók-e még erősebb széllöké- * sek. A mi hajónk A hasonlatnál maradva, hol is tart hát a mi hajónk, milyen vizekre értünk? A legnagyobb hiba talán, hogy a legszélesebb értelemben vett közvéleményt — történelmi távlatban vizsgálva — soha nem tájékoztatták hűen valóságos helyzetünkről. így nem is alakulhatott ki olyan reális kép, amely meghatározta volna rangunkat a világgazdaságban. Hogy miért maradt el ez a tájékoztatás, .annak nagyon sok oka van. de a sok közül is meg kell említeni az évszázadokig hiányzó tömegkultúrát, a demokratikus légkör hiányát. A megfelelő tájékoztatás még _ a felszabadulás után is váratalmon levő osztály érzék- telensége a gazdasági mozgások iránt is —, hogy a feudalizmus késed virágzást még javában tartott a keleteurópai részén, amikor Nyugaton már erősödő kapitalista szellemben haladt előre a társadalmi építkezés. De hogy egy történelmi csattanóval tökéletesen ■ érzékelhető legyen a kialakult különbség. emlitsük meg azt a mozzanatot, amikor a Habsburg- és magyar csapatok a törököktől visszafoglalták Buda várát. Nos, ugyanebben az esztendőben Európa nyugati felén, pontosabban Franciaországban, Párizs és Orleans között megépítik az első műutat. Ezt a tényt aligha kell túlmagyarázni. Világos, Rogy ilyen történelmi méretű hátrányt sem egy. sem két évtized alatt nem lehet ledolgozni. A szocialista országok a második világháború után roppant erőfeszítéssel fogtak a háborús károk helyreállításához és a gazdasági felzárkózáshoz. Hosszú lenne most a fejlődés akár legjelentősebb szakaszait is sorba venni, de nem is ez a célunk. Tény. hogy ma hazánk a nemzetközi mértékkel mért mutatók alapján maga mögött hagyta a kevésbé fejlett országok csoportját — a gyengén fejlett nemzetek közé tartoztunk — és beléptünk h közepesen fejlett nemzetgazdaságok közé. A szocialista országok gazdasági csoportosulása, a KGST pedig napjainkban nő fel egyenrangú partnerévé az Európai Gazdasági Közösségnek, A nagy váltás Éppen az említett cikkek; nyilatkozatok következtében azt ma már mindenki tudja. hogy nyersanyag- és energiaválsággal küzd a világ, s hogy ennek mi is szenvedő részesei vagyunk, A lényeg itt számunkra a következő: évszázadokon keresztül azok az országok váltak előnyösebb helyzetben, amelyek nyersanyagokat dolgoztak fel késztermékké. A haszon a készterméken csapódott le. Ez a helyzet — úgy tűnik — véglegesen megváltozott, uj vüágelosz- tási. rendszer alakult ki a hetvenes években. Bekövetkezett a nagy váltás. A nyersanyag- és energiatermelő országok igazságosabb elosztást követeltek és vívtak ki maguknak a világ- gazdaságban. Magyarország a rendkívül gyors gazdasági fejlődést úgy érte el 1949- től a hetvenes évék közepéig, hogy viszonylag olósóbb nyersanyagokból, olcsóbb energiafelhasználással jól értékesíthető késztermékeket állított elő. Ez a jól értékesíthetőség azonban éppen a nyersanyagok viszonylago-s olcsó árai miatt szintén viszonylagos volt. Ahogy megváltoztak ezek az árak. követelményként lépett fel az abszolút vagyis a nemzetközi mértékkel mért értékesíthetőség. Bár ' kissé erőltetett leegyszerűsítése a problémának, de a megváltozott világgazdasági körülményekből kialakult helyzetet úgy érthetjük meg legegyszerűbben, ha azt mondjuk, fejlődésünket úgy kell továbbra is biztosítani, hogy kisebb nyersanyag-felhasználással kevesebb energiaráfordítással a munka minőségének magasabb szintre emelésével az eddiginél is jobb késztermékeket kell előállítani. Ez ugyanis a kulcsa annak, hogy a nagy váltás után megtartsuk helyünket, illetve előre tudjunk lépni a ranglistán, s a ranglistával jaró szociálpolitikai és életszínvonalpolitikai törekvéseink is megvalósuljanak. A világgazdasági fejlődés ugyanis ismét olyan szakaszába érkezett — a történelem során többször adódott már ilyen pont — amikor nagy szakadás következhet be azok között, akik tudják tartani a lépést a megváltozott körülményekkel és — akik nem. Természetes, hogy átmeneti nehézségek árán sem mondhatunk le a lépéstartásról. Még azt a merész kijelentést is meg lehet kockáztatni, hogy a mindenáron gazdasági növekedést hajszoló kapitalista társadalmak erőltetett fejlődési ütemet kényszerítenek ki a világgazdaságban. és ennek az erőltetett fejlődési ütemnek kell ma még a hátrányait is vállalni. Miért a gzdaságpolitika ? Hogy miért kerülnek a gazdaságpolitikai kérdések az újságok vezető hasábjaira, a televízió kamerái elé, miért látunk egyre több közgazdászt, miért haliunka rádióban sok riportot a termelésszerkezet változásairól, arra csupán az lehet a válasz: azért, mert jobban, kulturáltabban, szebben akarunk élni. Mindehhez ugyanis a termelőmunkán keresztül vezet az egyetlen járható út. Ehhez elsősorban az szükséges, hogy helyesen lássuk önmagunkat. Ha néha soknak és talán fölöslegesnek is tűnik néhány gazdaságpolitikai cikk, * akkor arra is gondoljunk, hogy közgazdasági műveltségünkben, tájékozottságunkban évszázados fehér foltokat kell kiváltani. Való igaz, hegy nem ősapán szavakon es nem elsősorban szavakon múlik, milyen mértékben tudunk megfelelni a megváltozott követelményeknek, hanem a munkán. A mindennapi termelőmunkán, amely maga az élet és a teremtés. Nem árt azonban azt fs tudni, hogy munkánk fontosságának hangsúlyozása nem jelenti a termelés min- denekfölöttiségének elismerését. Azt kell végérvényesen tudatosítani, hogy a dolgozó nép alkotó munkája tulajdonképpen az egyetlen igazi nemzeti kincsünk, amellyel fenn tudunk maradni a nagy viharokat látott világgazdaság tengerének felszínén. Szigethy András Az ősi belváros képébe jól illeszkedik a lankäs dombok modern épületsora: a főiskola környékét, a főiskola kollégiumát és tanszékét láthatta, és láthatja majd az érdeklődő, de... a város legmagasabb pontján, a csillagvizsgáló torony-* ból, most csak az építők élvezhetik az eléjük táruló látványt. Ácsok, lakatosok, bádogosok dolgoznak a tetőszer' kezet teljes felújításán. Megyénk e nevezetes műemlék épületére eddig több mint 140 millió forintot költöttek. (Fotó: Tóth Gizella) 1 tott magára, amikor a holnapra utolérjük a legfejlettebb kapitalista országokat —, hamis jelszava végképp eltorzította a helyes közgazdaság! szemléletet, megnehezítette, hogy a közvéleményben helyes kép alakuljon ki gazdasági fejlettségünkről. Az említett hamis jelszó Leninnek azt a rendkívül fontos és kristály- tiszta megállapítását torzította el. mely szerint a szocializmusnak távlataiban nincs más választása, mint hogy gazdasági téren is utolérje és túlszárnyalja a legfejlettebb kapitalista államokat. Azért időzünk el ennél a pontnál kissé huzamosabb ideig, mert, a lenini gondolat durva leegyszerűsítése — és meghamisítása — alapvetően rányomta bélyegét a gazdaságpolitikai közgondolkodására. számtalan tévhit alapjául szolgált, és szolgál még ma is. A Nyugattal való gazdasági verseny _ azóta is vitatéma, akar baráti — éppen nyugati turistaútról hazatért élménybeszámoló alkalmával — akár intézményes formában, politikai vitakörökön, klubokon, vagy éppen az iskolapadokban. Ahhoz, hogy tisztán, lássunk ebben az ügyben, feltétlenül a helyes történelemszemlélethez ikell nyúlnunk. Janicsárok és műút ,A jelenlegi helyzet megértésének a kulcsa ugyanis nem a második világháború utáni helyzetben van elrejtve, hartem sokkal régebbi időkben. A középkélet-euró- pai országok a gazdaságilag fej tétlenebb zónába tartoztak évszázadokkal ezelőtt. Ügy hozta Európa politikai-gaz- dasag mozgása — s nem gemseexőctn -az akton, ita-n ’„A körülmények teremte-' nek minket, de mi többek vagyunk terem tönknél." (Arthúr Miller) Mottó: A „zenit" arab ssó. e csillagászatban használt kifejezés, az égboltnak azt a pontját jelenti, amely az embernek pontosan a feje felett van. Átvitt értelemben csúcspontot, tetőpontot jelent. Balogh Tibor most 38 éves, és már öt esztendeje irányítja a Volán 4. sz. Vállalatának munkáját. Fiatalon lett igazgató, és összesen több mint 12 éve dolgozik felelősségteljes beosztásban. Interjúnk, kezdetét kellemetlen epizód zavarja meg: a vállalat 3700 dolgozója közül tizet éppen nála akarnak befeketíteni. A kísérletet gyorsan, határozottan leplezni alig bírt indulattal visszautasítja. Amikor beszélgetni kezdtünk, a harag sötét foltjai még ott ültek az arcán. Közben azonban jó húsz perc telt el az időnkből, már szólt a kezdés roppant gondjairól, rengeteg álmatlan éjszakáról, intézkedésekről, átszervezésről, becsületről, kockázatról, a siker öröméről. — Gyakorlatilag rossz volt a vállalat munkája, semmire sem néztek bennünket, és nekünk el kellett hitetni, hogy amit kijelentünk, azt megvalósítjuk. Egyben ez volt az alapja kapcsolataink rendezésének mind a megyei és városi szervekkel, mind a tröszttel. Akkor, két év alatt, változatlan eszköz- állománnyal 150 millió forinttal termeltünk többet. Ez siker volt... — Igen, siker, és éppen erre szeretnék választ kapni: a siker kulcsára, a sikert megvalósítani képes ember képletére. Mik a meghataso-; Zenitközelben Balogh Tibor: Nagyon szép, ha mégoly nehéz is zó elemek: művészet, tudomány, szerencse? — Művészetnek ne nevezzük, mert úgy fetisizálnánk a vezetést, s ezzel együtt a vezetőket. Szerintem nem ez kell ide, hanem az, hogy fegyelmezni tudja magát, aki irányít. És nélkülözhetetlen a rátermettség, a megfelelő szakmai előképzettség, a folyamatos önképzés, a nyugodt családi háttér. És még valami, és nagyon: olyan baráti társaság, ahol az őszinte szó nem máz, hanem természetes alapja a barátságnak. Nekem szerencsém volt, amikor én Egerbe kermitem, senkit, senkit a világon nem ismertem, és talán a természetemnek és a körülményeknek köszönhető, hogy három hónap alatt jó barátokra találtam, azokra, akik ma is barátaim. — Tudás, szorgalom, akarat. határozottság és a vezetéshez szükséges többi kedvező adottság sok embernek sajátja. Vezetővé válni azonban csak ritka kivételnek sikerül, és talán nem is mindig a leginkább rátermetteknek. ' Vannak, akik úgy tartják, kedvező körülmények nélkül meddő marad minden, a lehetőségből nem lesz megvalósulás. Erről mit tarthatunk? — A jó körülmények, a }ő start persze rengeteget számít, de többnyire csak utólag tudjuk meg, hogy az a bizonyos körülmény az eredmény szempontjából jó jónak, hogy anyám egyedül nevelt, nagyon szűkös körülmények között. Nekem még az egyetem első éveiben is többet kellett gürcölni, hogy bepótoljam azok előnyét, akiknek gyermekkora , szerencsésebb” volt. —r Az sem mindegy, hogyan indulunk a munkahelyünkön ... — Erre nemigen panasz- kodhatom: alig kerültem ki az egyetemről, rövidesen — 1964. áprilisában ®- vezető beosztásba kerültem egy 2600 fős vállalatnál. Ez úgy történhetett, hogy komoly kádergondjai voltak a vállalatnak. Egyféle kényszerhelyzet volt, hogy kétévi munka után műszaki osztályvezető, majd újabb egy év múlva főmérnök lettem. Megkaptam tehát a lehetőséget, de ha nem bizonyítok — ezt nyíltan, meg is mondták a kinevezésemkor —. azonnal megvonják a bizalmat. Erre viszont már én nem akartam alkalmat adni a főnökeimnek ... — Ez kétségkívül sokat jelentett, és az erényeit dicséri. Gyengéi vannak-e? — Mint mindenkinek. Eleinte majdnem elszaladt velem a csikó, de idejekorán és határozottan figyelmeztettek. Nagyobb tempót akartam diktálni, mint amilyenre lehetőségünk volt akkoriban: gyors volt a- „fordulatszám”, nem bírtuk. — Ezek szerint tehát a gyengéje..; — Mit tart legfontosabb eredményének ? — Azt, hogy vállalatunk gazdasági hatékonyságának fejlődése az elmúlt öt évben törésmentes volt. Ezt kevés cég mondhatja így el. Közben pedig a vezetői, középvezetői garnitúra is kialakult. — A vállalat vezetése mellett jut-e ideje egyéb közéleti tevékenységre? — öt társadalmi funkcióm van, köztük nem egy igen felelősségteljes. Tagja vagyok a megyei pártbizottságnak. — És a dolgozókkal való kapcsolat? — Szerintem ez minden vezető ‘ nagy gondja, nagy „betegsége”. Inkább csak arra jut időnk, hogy a különböző fórumokon találkozzunk. Nem „szöveg”: mi itt arra törekszünk, hogy a szocialista brigádértekezleteket és más fórumokat olyan értelmes emberek gyülekezetévé tegyük, ahol nem demagógiát, egyéni sérelmek sorolását lehet hallani, hanem értő, értelmes és segítőkész véleményeket, bírálatokat, javaslatokat. Én erre igyekszem támaszkodni. — Jut-e ideje mint mérnöknek, a szakmai kérdésekkel való foglalkozásra? — Évek óta dédelgetem a gondolatot: disszertációt írni szakmai, szervezési kérdésekről. De ez távoli, a mostani tempó mellett aligha jut rá idő. — Egy elméleti kérdés: mit tenne, ha alacsonyabb ‘munkakörbe helyeznék% <— Természetesen megtörténhet, hiszen mindenkinél lehet jobbat találni. Ez esetben azt szeretném, ha idejében szólnának... Érzek magamban annyi erőt, hogy ■más feladatoknak is megfelelnék. Itt azonban nem szeretnék alacsonyabb beosztásban dolgozni, mert az egészséges kádercsere elvének ismerete ellenére is bizonyára bukott emberként könyvelnének el. Ezzel együtt természetesen nem célom az sem, hogy nyugdíjas igazgató legyek. De ameddig erőm van hozzá... — Az „egyszerű” mérnöknek megmaradnának-e az igazgatóként szerzett barátai? — Az elmúlt tíz évben ezt nem tudtam kipróbálni, de ők azt mondják, hogy igen. Én azonban számos ellenpéldát ismerek erre, szerencsére nem saját tapasztalataimból. — E sorozat címe: Zenit* közelben. Mit gondot, valóban elérte-e saját lehetőségeinek csúcsát? — Erre csak azt válaszolhatom, hogy én sohasem akartam sem pilóta, sem orvos, sem mozdonyvezető lenni, csak gépészmérnök, tizenegy éves korom óta. Mint mérnök, a főmérnökséget — nem mint vezetői, hanem mint műszaki feladatot! — tekintettem lehetőségeim non plus ultrájának. Igazgató lettem, ez egy fokkal magasabb, mint amit vártam, és ha mégoly nehéz is, nagyon szép. És ezt én köszönöm is a sorsnak, B. Kun Tibor __._____________4_ íÜ MMMjQ 1377. május a, vasárnap volt Így én a magam eseteken—mot-J. ayit; tekinthetem — Igen: a türelmetlenség. Á türelem nálam a iegna- . fisobb. hiánycikk.
