Népújság, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-29 / 125. szám
r v w v V «'V V GYŐRI LÁSZLÓ: Etetés ÜNNEPI KÖNYVHÉT 1977 Halász Gábor válogatott írásai Halász Gábornak, a magyar esszéirodalom kiemelkedő egyéniségének pályáját korai és tragikus halál szakította félbe 1945 márciusában. A ráció, az értelem volt számára is a legemberibb szó a fasizmus barbarizmusával szemben. A meg- késettség tragikus érzete árad vallomásaiból. Pedig nem indulásának késői volta. hanem művét korán irodalomtörténetté merevítő erőszakos halála tragikus. Válogatott írásainak új kötetével születésének 75. évfordulójáról emlékezik meg a Magvető Könyvkiadó. A válogatás Halász Gábornak szinte minden fontosabb írását tartalmazza. Életében megjelent egyetlen kötetének a címét mottóul lehetne a kötet elé írni: Az értelem keresése. Hagyomány- és -értékőrző volt. Szenvedélyes olvasó, az esz- szé mestere, aki szerint a tanulmáhy nemcsak tétel, hanem lélekállapot és vallomás is. Az esszéíró igazsága egyszerre feltételezi a tárgyi igazságot és a mély. egyéni átélést: „nincs műfaj. amelyben az évek futása olyan döntő tényező lenne, mint az esszében, semmiféle művészet nem pótolhatja itt a felgyülemlő tapasztalatokat.” Ezért kell kivárni az időt, amikor a magunk készsége megérett az igazság szolgálatára. Ezért ellenezte a tanulmányok korai kötetbe foglalását, mert akkor kisiklásnak tűnik_ A visszatekintő szerző előtt a megoldás, amelyet a bizakodás véglegesnek érzett. A felelősségvállalás, az elkötelezettség azonban a feltárt, felismert értékek közreadását követeli. Ezért írhatta ellentételként : „Büntetlenül sokáig nem lehet elzárkózni mások mértéke elől.” Kiforrott írások szólnak a magyar irodalom és kultúra kérdéseiről. A magyar középkorról értekezik, Kazinczy, Kölcsey, Széchenyi és Madách örökségéről vall világos stílusú tanulmányokban. Mindig vonzódott az átfogó jellegű kérdésekhez, a műfaji problémákhoz. A Kalandregényben, amelyet saját elnevezéssel történésregénynek nevez, eszményt látott. Azt követelte a modern regényektől is, hogy cselekmény- és eseménysor önmagában legyen érdekes, ne pedig lélekalakító hatásában. A megismerés romantikus izgalma helyett a ráismerés klasszikus élvezetét kérte számon a modern regényektől is. (Az újabb regényekről, A Proust-él- mény nyomában.) A racionalizmus bűvöletében bírálta az irracionalizmust, az értelem keresésének szenvedélye vezette kritikusi tollát. Izgalmas vitát folytatott Babits nézeteivel. Tévedett ő is, nem minden tételét igazolta a történelmi lejiődés és az irodalomtudomány. Egy gondolkodót azonban, aki a „legképlékenyebb” anyaggal, az emberi és nemzeti múlttal, a kortárs irodalom távlatta- lan jelenével dolgozik a jövő érdekében, nem tévedései, hanem eredményei alapján kell megítélni. Halász Gábor fejlődésére meghatározóan hatott Ortega, az ő szellemujját érezzük a XIX. század kiábrándult értékelésében. A játékos művészet dicsérete mögött pedig Huizinga homo ludens-elmé- lete rejtőzik. Legizgalmasabbak, leginkább korjellemzőek bírálatai, írói arcképei. Szabó Lőrinc „szárnyaszegett individualizmusáról” beszél, amely arisztokratikusan siklik át a társadalmi igények fölött. Az életrajzíró Kassákban a helytálló „keménységet” dicséri. József Attila költészetében csak a lelki és művészi lehetőségekre figyel. Benne a „költővé ért proletárt” tiszteli. A romló társadalmi talajon létrejött nagy szellemi értékek felismeréséig sokszor azért nem juthatott el, mert a valóságismeret, a tapasztalat mélysége hiányzott ítélő mércéje mögül. Rá kellett döbbennie, hogy a tiszta iro- dalmiság csak ábránd, hogy a játékosság öncélúsága csupán illúzió. 1941-ben már tételek, eszmék romjain tart seregszemlét: „Ma a csüggedés mély és valódi; az erőtlenségért nem vigasztal többé az ötletekkel való játék, s a mérőeszköz hiányáért a színes benyomások kultusza.” A felvilágosodás szerelmese. a klasszicizmus bűvöletében élt és értékelt. Rezignáltan veszi észre, hogy a nemzedékek szép szellemi tornáját, a tiszta meghatározások gyönyörét a valóság sötétülő árnyai váltják fel. Az érvek prömét nem követi az alkotók lelkesedése. A boldog-felelőtlen játékosságot végképp elbúcsúztatja. A magyar és világirodalomban szenvedéllyel tájékozódó, újat, izgalmasat kereső kritikus a Háború és békében fedezi fel az örök és szilárd nyugvópontot, az igazi regényt, amelyen nem fog a múló idő. Az ezoterikus líra helyett a realizmus mestereihez fordul, Balzac, Thomas Mann, Hemingway művészetére figyel. Termékeny elégedetlenség feszül benne, s a kételkedés, amely nem szkepszist, hanem jogos megfontoltságot rejt magában. Az értelem keresője, az esszéíró Halász Gábor, a magyar és világirodalom kiváló ismerője így fogalmazta meg kritikusi egyéniségét legjobban jellemző stíluseszményét: „Az igazi pontosság nem a helytálló szó, hanem a helytálló fogalom.” (Magvető) * Cs. Varga István Levélárverés A Sotheby árverési csar- nokban több ezer kézzel írott levél és dokumentum került kalapács alá. A levelek az utóbbi öt évszázad irodalmának, tudományos életének, történelmének és művészetének leghíresebb képviselői nevét viselik magukon. A legritkább kincs minden valószínűség szerint annak a levélnek az utolsó oldala, amelyet Galileo Gáliéi 1612. augusztus 24-én írt Firenzében. Ebben a levélben adja hírül, hogy felfedezte a napfoltokat. Raffaello 1514-ben Fabio Calvo archeológushoz írt levelének értéke közel 100 000 frank. A gyűjteményben legnagyobb számmal a francia nyelven írt levelek szerepelnek. Árverésre került IV. Henrik egy szerelmeslevele, amelyet feltehetőleg Medici Katalinhoz írt. Napóleon neve is szerepel a katalógusban. A legnagyobb értéket minden bizonnyal az az egyházi házasságkötésről szóló házasságlevél képezi, amelyet Josephine a császár tudta nélkül kapott Fesch érsektől 1804. december 27- én. Meg kell említenünk még Napóleonnak Joseph Bonaparte polgárhoz címzett levelét is, amelyben a császár bevallja Josephine iránt érzett védtelen szerelmét. Külön említést érdemel Hugo Victor Chatelet márki- nőhöz írt levélsorozata, valamint a levél, amelyet Voltaire angol nyelven írt, s amelyben Newton nagyságát tanúsítja. PALÁSTI LÁSZLÓ: Kaland az étteremben A vendéglőben, mialatt a levesemet kanalaztam, megpillantottam a főosztályvezetőmet. A hatodik asztalnál ült egy nővel, aki nyilván a felesége lehetett. Azért a felesége — gondoltam —, mert szótlanul ültek egymás mellett. Én félig felemelkedtem a székről, és meghajoltam a főnököm felé. Nem vette észre a köszönésemet. No, nem baj, majd megismétlem... Pár perc múlva, amikor úgy láttam, hogy asztalom irányába néz, megint köszöntem. Most se vett észre. Kellemetlen, bosszankodtam, mert attól féltem, hogy megpillant, és azt hiszi, hogy nem akarok köszönni. Elvégre én csak egyszerű beosztott vagyok. ő pedig főosztályvezető. Es a főnököt illik üdvözölni. .. Megint próbálkoztam, ismét eredményHunt orszolgála t Müller részegen tér haza hajnaltájban. Azonnal kinyitja a hűtőszekrényt, hogy valami itókát keressen magának. Hirtelen nyílik az ajtó, és a felesége jelenik meg, kezében vadonatúj sodrófával. — Ez aztán szép, mondhatom — mérgelődik Müller—, egy üveg sör sincs itthon, de új bútorra bezzeg nem sajnálod a pénzt! ★ A magából kikelt férj beront a lakásba és az ágyban találja a feleségét egy vadidegen férfival. — (Mi ütött beléd, édes fiam — így a szerető hitves —, hogy csak úgy berontasz egy idegen lakásba? Mi egy emelettel feljebb lakunk! ★ — Ide figyeljetek, fiúk — mondja a labdarúgóklub elnöke a játékosoknak —, valamennyien biztosítva vagytok mindennemű sérülés esetére. Kar- és lábtörésért 10 000, kettős lábtörésért 50 000 márkát kaptok. Aki a nyakát töri, valóságos milliomos lesz. _ ★ A tanfelügyelő egy órán át nehezebbnél nehezebb kérdéseket tesz fel a gyerekeknek. Végül így szól: — Nos. gyerekek, kinek van valami kérdeznivalója ? — Mikor indul az.autóbusz, tanfelügyelő úr? ★ — Miért nem dolgozik a fia, szomszédasszony? — Babonás. Azt tartja, hogy szerencsétlen dolog olyan héten dolgozni, amelyik után vasárnap következik★ — Klaus, hozd be a létrát a konyhából. Meg akarom igazítani a faliórát, két percet siet. — De api. mire beérek a létrával, már eltelik az a két perc. ★ Két színész találkozik. — Láttam tegnap, kolléga úr. — Hol? — A felesége temetésén. — És milyen voltam? ★ — Ki tudja megnevezni, milyen bort állítanak elő a Vezúv lábánál termő szőlőből? — Forralt bort, tanító úr. 'A/VVA/S/>A/\/VVAAA/VVA/\AA/VVV\AAA/\AAAAAA/\AAAAAAAAAAAAAAAAA/VSA»^AAA/\AAA/VVA/>*AA/^/VVVVVNA/VNAA/VVVWVVVV telenül. Mögötte fiatal pár ült. Már előbb észrevettem, hogy a férfi dühösen tekint a távolból rám. Most feláll, odajön az asztalomhoz és ingerülten így szól: — Figyelmeztetem, hogy ne fixírozza a hölgyet, és ne hajlongjon feléje! Az ingerült férfinak széles volt a válla, a magasságát 182 —184 centiméterre taksáltam. — De kérem — próbáltam magyarázatot adni, ő azonban félbeszakított: — Ne kérjen, mert könnyen kaphat egyet! Velem köny- nyen megjárhatja! — Ezzel sarkon fordult hogy a fiatal pár kifelé indul. A nő feltűnően kacéran öltözött szép nő volt. Ezt valóban félteni kell. Asztalukhoz most magányos nő ült le. Ismét eljött a %nlla- nat, amikor azt hittem, na most észre fogja venni főosztályvezetőm a meghajlásomat. De nem ö. hanem az újonnan érkezett nő vette észre, és kedvesen /visz- szamosolygott. Ügy látszik, megtetszettem neki. Űjabb két eredménytelen próbálkozás után fizettem és eltávoztam. Másnap találkoztam Kelemennel, barátommal, aki most vidéki részlegünkben dolgozik. Szemrehányó hangon mondta: — Nem érdemied meg, hogy szóba álljak veled. Tegnap tízszer is odaköszöntem neked az Aranypulykában az asztalodhoz, de hiába erőlködtem, sehogy se akartál észrevenni... 4 4 Hajnali egykor fönn voltam cigarettától félholtan. Megetettem a kisbabát, a méregduda furulyát. Hogy sivalkodott! Pólyából ' {kapaszkodott álmából. Örök kiáltás üteme, zűrzavar, rángás volt keze. Enyém volt, enyém az a kéz, mert ő voltam én, s egy egész így voltunk ketten: én meg ö, léz, ujj, száj, orr, szem, nyak, verőér, hang, sikítás. nikotin, éhezés, írás, kín meg ín. Kis gombalámpu fényénél ültünk magunkban, ő és én. Jövőmet adtam ennie, cuppogva, gyorsan nyelte le. Ette örökös birtokom édesen — erős lesz nagyon.- - VT\\\AWűWv\VVVW OLÁH JÁNOS: Anyácska anyácska kedves anyácska jó védi és eteti a kisgyereket anyácska kedves anyácska jó anyácskát köszönti a kicsi gyerek anyácska kedves anyácska jó fürdeti takarja a kisgyereket anyácska kedves anyácska jó anyácskát köszönti a kicsi gyerek anyácska kedves anyácska jó tanítja vezeti a kisgyereket anyácska kedves anyácska jó anyácskát köszönti a kicsi gyerek Neuron...?! A közműveltség áramába bekapcsolódó közösségünk egyre gyakrabban ajkára és tollára veszi azokat a görög eredetű szóalakokat, amelyek az idegrendszerrel kap- 1 csolatos fogalmi értékeket nevezik meg- Ezekre a nevekre gondolunk elsősorban: neuralgia (idegfájdalom, idegbántalom), neuralgikus idegfájdalommal járó), neuraszténia, neuraszténiás) for kozott ingerlékenységben megnyilvánuló ideges kimerültség) neurózis (testi, lelt ki zavar), neurotikus stb. Ebbe a szócsaládba tartozik a címben idézett szaíkszó is. Az idegsejt, az idegszövetet felépítő sejttest s ennek nyúlványai megnevezésére szolgáló neuron szóalak éppen napjainkban feltűnően sokszor vállal versbeli kulcsszerepet is. Természetesen nem véletlenül. Hogy milyen fogalmi értékben és stilisztikai jellemzőkkel, arról ezek a versmondatok bizonykodnak: „Előre jelzi jelenlétedet / neuron bogu hálójába fog / a csillapíthatatlan képzelet” (Dudás Kálmán: Utazás). — „És rémek rajzanak bomolva / Neuron vezetékeken — / Ne hagyj el értelem” (Dudás: Lecsavart lánggal). Dudás Kálmán Belső párbeszéd című költeményében a neuron, a limfa, a plazma idegen szakkifejezésekkel együtt vállal viersbeli szerepet. A szövetek belső részeiben és a nyirokerekben keringő, átlátszó sárgás folyadék, a limfa és a sejtmagon kívüli sejtbeli élő anyag, a plazma szakszói értéke is sajátos hangulati, érzelmi töltést is kap ebben a versrészletben: „A képlet eleve adott: / a gének biológiája / Elrendelés? — Nem, de mi haszna / az értelemnek: hiába hogy / neuron bélbolyh limfa plazma /nem tudja tűri okozatot”- A vers mondanivalójának teljes megértéséhez azt is tudnunk kell, hogy a neuron proto- pÍ02maállománya a legmagasabb szervezettségű élő anyag A szóban forgó szakszócsalád egyik tagja, a neuró- zis egészen tág társadalmi összefüggésekre utal Páko- litz István költeményének e részletében: „Aki a polyva- : lukban köpköd / nincs lelki púpja és öröklött / neurózis nem gyötri éjjel” (Pákolitz: Jegyzet). A görög eredetű szóalak ellatinosított továbbképzett formájában jut versbeli szerephez, s készteti az olvasót a merész képzetkapcsolás megértésére, elfogadására : „A neurótizált sejtek songja / a kiüríthetetlen tejsavról” (Kertész Péter: Prózavers). Dr. Bakos József és visszament a helyére. — Mit csináljak? — töprengtem. — Ha nem köszönök, a főosztályvezetőt bántom meg, ha viszont megint igyekszem elcsípni a tekintetét, akkor esetleg ettől a nagy darab embertől kapok egy pofont. Elmélyülve láttam neki a csemege sertéskaraj elfogyasztásának, és amikor feltekintettem, örömmel vettem észre,