Népújság, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-04 / 103. szám

r VTL'ÄG PROLETÁRJAI, EGYESÜLTETEK!, AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XXVIII. évfolyam, 103. szám ÄRA: 80 FILLER 1977. május 4., szerda Lázár György Norvégiában A norvég fővárosban megkezdődtek a magyar—norvég kor­mányfői tárgyalások. Képünkön: Odvar Nordli, a Norvég Királyság miniszterelnöke (jobbról) köszönti a megbeszélé­sek kezdete előtt hivatalában Lázár Györgyöt, a Miniszter- tanács elnökét. (Népújság telefotó — MTI külföldi képszolg. — KS) Á magyar kormányfő hi­vatalos norvégiai programja kedden délelőtt a parlament elnökénél, Guttorm Hansen- nél tett rövid látogatással kezdődött. Ezután került sor a miniszterelnöki hivatalban a hivatalos kormányfői tár­gyalásokra. A több órás szívélyes, tár­gyilagos légkörben lezajlott tárgyalásokon a kormányfők tájékoztatták egymást or­szágaik belső helyzetéről és kifejtették álláspontjukat a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. A napirenden a nem­zetközi kérdések közép- . pontjában az enyhülés, a le­szerelés, az európai bizton­ság és együttműködés. a helsinki - záróokmány végre­hajtása szerepelt, s mindkét részről hangsúlyozták: a belgrádi értekezletnek to­vább kell erősítenie az eny­hülés folyamatát és azt le- ’ szerelési intézkedésekkel kell 1 kiegészíteni. Egyetértettek 1 abban is, hogy a helsinki 1 ajánlásokat komplexen, ösz- szefüggésükben kell értel­mezni és megvalósítani, és hogy ezen belül igen jelen­tős a különböző társadalmi rendszerű országok gazdasá­gi együttműködésének erősí­tése. Érmek reális lehetőségét jelzi — amint erre ä tár­gyalófelek rámutattak — a .magyar—norvég kétoldalú kapcsolatok alakulása is. A hivatalos kormányfői tárgyalások kedden délben befejeződtek, a két kor­mányfő és a delegációk tag­jai közötti megbeszélések azonban kedden délután is folytatódtak. Lázár György, a Magyar Népköztársaság kormányá­nak hivatalosan Norvégiában tartózkodó elnöke, kedden délben rövid látogatást tett V. Olav királynál. Ezután a magyar és a norvég kor­mány elnöke, valamint a két tárgyaló delegáció tagjai részt vettek V. Olav ebéd­jén. az oslói királyi palotá­ban. Lázár György, a Magyar Népköztársaság Miniszterla- nácsának elnöke, kedden dél­után a norvég kormány os­lói vendégházában sajtókon­ferenciát tartott. Ezen a nor- yég és a magyar újságírók méllett több külföldi hírügy­nökség tudósítója is részt vett. A sajtókonferencián, ame­lyet Lakatos Ernő, a Minisz­tertanács Tájékoztatási Hi­vatalának elnökhelyettese nyitott meg, a Miniszterta­nács elnöke nyilatkozatot tett. Először oslói tárgyalá­saival foglalkozott, s azokat a várakozásnak megfelelő­nek, hasznosnak minősítet­te. A megbeszélések Nordli miniszterelnökkel nyílt és szívélyes légkörben, a köl­csönös megértés szellemében folytak, s a magyar kor­mánynak szándéka, hogy ezt a párbeszédet az utóbbi esz­tendőkben kialakult gyakor­latnak megfelelően minden szinten folytassa. A különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének megvalósítása, kapcsolata­inknak a heléinki záróok­mány szellemében történő fejlesztése nem csupán __ a két országnak érdeke. fia­nem egyben értékes hozzá­járulás Európa politikai lég­körének további javulásához, az együttműködés elmélyíté­séhez. Gáspár Sándor Londonba utazott Gáspár Sándornak. a SZOT főtitkárának vezeté­sével a brit szakszervezeti tanács (TUC) meghívására kedden hivatalos szakszer­vezeti küldöttség utazott Londonba. A SZOT küldöttsége meg­beszéléseket folytat a TUC vezetőivel a szakszervezeti kapcsolatok továbbfejleszté­sének lehetőségeiről, vala­mint a nemzetközi szakszer­vezeti mozgalom időszerű kérdéseiről. Kedden délután Gáspár Sándor és á SZOT küldött­sége megkezdte tárgyalásait az angol szakszervezeti élet képviselőivel. A magyar küldöttség elő" szőr a postások szakszer­vezetének székhazába ment, ahol másfél órás megbeszé­lést folytattak Tom Jackson- nal. a szakszervezet főtitká­rával és a postások más ve­zetőivel. Az angol postások szak- szervezete a hazai fajgyűlö­let és a dél-afrikai Apar­theid-ellenes küzdelem élvo­nalában áll. Februárban egyhetes postaforgalmi boj­kottot hirdettek a Dél-afri­kai Köztársaság ellen., egy szélsőjobboldali akciócsoport azonban a fellebviteli bíró­ság segédletével törvényte­lennek nyilvánította és be­tiltatta a postások szolidari­tási akcióját. A SZOT küldöttsége este baráti vacsorán találkozott a brit szakszervezeti főtanács (TUC) Magyarországon járt küldöttségének tagjaival. Az idő — több mint pénz! A VILLAMOSENERGIA-FOG V ÁSZT AS görbéje min­den vállalatnál pontosan jelzi az egy-egy műszakon belüli munikateljesítmények ingadozását. Nincs is szükség különö­sebb vizsgálatra ahhoz, hogy bármely vállalat vezetősége képet, alkothasson magának arról, hogy általában milyen tempóban folyik a munka a vállalatnál, mikor milyen, mér­tékben hsználják ki a gépeket a munkaidőt- Amint lassul­nak vagy megállnak a gépek, tüstént kevesebb villamos áram fogy. Sehol se kívánják maguknak azonban az effajta ener­giatakarékosságot, hiszen ez azt jelenti, hogy ilyenkor a drá­ga munkaórák százait, ezreit pazarolják az üzemben. A közelmúltban elkészült több felmérés tanúsága szerint a gépiparban például a termelő berendezések átlagos ki" használtsági foka 65—70 százalék. A gépek jó része tehát az elméletileg lehetséges munkaidejüknek körülbelül csupán kétharmadában „fogyasztanak” energiát. Ehhez hasonló képet mutat a munkaidő kihasználása is. A munkahelyen eltöltött időnek országos átlagban kb. az egyötödét nem töltik termelő munkával. Műszakonként te­hát a gyárakban átlagosan több mint másfél óra fut el ha­szontalanul. Átlagról lévén szó, persze egyes helyeken ennél jobb a helyzet, míg másutt rosszabb. De a legjobban szer­vezett vállalatoknál is egy főre számítva átlagosan 40—60 perc kiesik a produktív munkából. Összességében milliárdos értékű tartalék ez. Az is igaz, hogy a gyakorlatban elképzelhetetlen úgy megszervezni a munkát, hogy egyetlen perc se menjen ve­szendőbe. Az egy-, másfél órás kiesés azonban (bármennyire is torzíthatnak az átlagok) műszakonként s a munkahelyen ténylegesen megjelent létszámot tekintve óriási veszteség. A munka nélkül múló perc és óra nemcsak a gépek mellett kár. A ki nem használt idő a tervező asztal mellett, a vezérigazgatói székben, vagy az anyagbeszerzők „műszak­jában” is elfecsérelt lehetőség- Sőt: nem egyezer az e posz­tokon kihasználatlanul maradt órák miatt torpannak azután, meg a gépek a műhelyekben. Csak az álló gép, vagy az álló munkás azonnal és közvetlenül felhívja magára a figyelmet, és úgy tűnik, ez a veszteség forrása — pedig, igen sokszor ez csupán a következménye annak, hogy valahol valamit pon­tatlanul programoztak, terveztek meg, vagy csak nagyvona­lakban folyt a szervezés, és így tovább. A munkahelyen munkával ki nem töltött órák pedig visszahozhatatlanak soha be nem pótolhatók. Széchenyi mondta, több mint 100 éve, hogy az idő nemcsak pénz, sok­kal több annál. A pénz, ami elveszett, újból megkereshető, de az elveszett idő, soha. Az elfecsérelt idő, abszolút pazar­lás. Minden haszontalanul elfutó óra, egy-egy elszalasztott lehetőség, amelyben gyarapodás helyett, viszonylagosan, szegényedünk. Az ilyen órára is fizetnek bért, a vállalat „infrastruktúrája” ilyenkor is működik: fogy a víz, a fűtés­hez, a világításhoz az energia, a gépek erkölcsi kopása ilyen­kor sem áll meg, és így tovább. És ilyenkor az adott vállalat az előző időszakhoz mér­ten. hiába ér el eredményt — ez a lehetségestől mégis el­marad. Hasznos lenne most már egy-egy gazdasági egység tevékenységének minősítésekor az elért, valamint reálisán elérhető eredmény közti különbséget mindig a mérlegre tennék. Az egyre értékesebb, korszerűbb technika és a viszony­lagosan egyre kevesebb munkaerő ma már igen időszerűvé teszi az ilyesfajta számításokat is. Az idő és a technika jobb kihasználása ugyanis legalább annyira fontos a nemzetközi versenyképesség javításáért, mint az, hogy korszerű, jól el­adható termékek kerülnek-e le a jobban kihasznait gépek­ről. TÖBB MINDENÉRT FUT EL persze haszontalanul azf i3o munka közben. Állhat a gép, a munkás azért, mert ké­sik a rajz, vagy az anyag, vagy a karbantartó, a gépbeállító. Mindez a szervezés 'dolga- Valószínűnek látszik azonban, hogy amíg általában nem lesznek korszerűek és pontosak például a teljesítménykövetelmények — a közvetlen terme­lésben, de a termelés irányításában is —, addig nehéz lesz a munka- és üzemszervezéssel nyorsabban haladni. Gerencsér Ferenc Pillanatképek május szép vasárnapjáról Igazi, napsütéses májusi vasárnap volt. Vidám, lelkes tömeg vonult végig az 'utcákon. S együtt — együtt akkor is, amikor már nem a dísztribün előtt lobogott a zászló, amikor ismét egymás között voltak a munkatársak, kellemes és hangulatos volt május első vasárnapja... És ez közös érdem: köszönet érte — ezúttal tolmá­csoljuk az SZMT, az MSZMP egri városi és a járási bizottsága el­ismerését — azoknak, akik a munkahelyi kollektívával vonultak fel. Azoknak, akik biztosították — rendezőként, munkásőrként, közlekedési rendőrként—a nyugodt körülményeket a menethez, akik rádióval a kezükben szervezték a felvonuló csoportok sor­rendjét. És azoknak, akik az ifjúi kor lelkesedéséből, és a nyugdí­jas kor felemészthetetlen energiájával „drukkolták” végig a tűző napon a felvonulást, s akik azt mondták az utolsó, a „sereghajtó” sor után, hogy — mert a cím tőlük származik —, szép májusi vasárnap volt.. • Hadd idézzünk most néhány pillanatot ebből a szép, májusi va­sárnapból. Talán ők voltak a legifjabbak... (Fotó; Perl Márton, Szántó György) Együtt — közös jelszó. alatt- - Bal oldalt íclvételük; édesanya oldalón.

Next

/
Oldalképek
Tartalom