Népújság, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-27 / 123. szám
Célratörően, nagyobb hatékonysággal A pártmunka tapasztalatai és időszerű feladatai a termelőszövetkezetekben A népgazdaság 1977. évi terve a mezőgazdaság termelésének növelését — 1975 évhez viszonyítva — 7—8 százalékban irányozza elő. A mezőgazdaság elé kitűzött célok azt igénylik, hogy anyagi és szellemi lehetőségeinket ésszerűen, a lehető legjobban kiaknázzuk. Ez megköveteli a termelési struktúra korszerűsítésének meggyorsítását, az előrelépést a termelési eszközök gazdaságosabb kihasználásában, egyidejűleg javítva a munkaerő-gazdálkodást is. A korszerű agrotechnikai eljárások szélesebb körű elterjesztése és alkalmazása terén is vannak tennivalóink. Ezeknek a feladatoknak a teljesítése a pártszervezetektől aktív, folyamatos politikai munkát követel. Mindenekelőtt az a fontos, hogy a pártszervezetek termelést segítő és ellenőrző munkája tervszerűbbé váljék és színvonala emelkedjék. Már a tervezésben — Politikai eszközökkel A tapasztalatok szerint a pártszervezetek munkája jól igazodik a megnövekedett követelményekhez. Az elmúlt évekhez viszonyítva idén aktívabban vettek részt a gazdaságok éves terveinek kialakításában. A területi irányító pártszervek ebben megfelelően segítették őket. Ismertették és a helyi körülményeknek megfelelően — a pártszervezetekkel együtt — feldolgozták a Központi Bizottság 1976. december 1-i, a népgazlasági terv fő célkitűzéseiről szóló határozatát. Elősegítették a pártszervezetek öntevékenységének, kezdeményezőkészségének fejlesztését és több konkrét intézkedést tettek azért, hogy a pártszervezeteket helyszínen segítsék munkájukban. A pártszervezetek gondosan felkészültek a különböző rendezvényekre. Jól kiaknázták a taggyűléseken, pártnapokon, zárszámadó és tervjóváhagyó közgyűléseken kínálkozó lehetőségeket a termelési feladatokra való mozgósításra. A termelőszövetkezetek tagsága idejében megismerte az idei feladatok alapvető kérdéseit és minden jel arra mutat, hogy azokat egységesen értelmezik, elfogadják és aktívan dolgoznak valóra váltásukért. A pártszervezetek különböző hatásfokkal és színvonalon — együttműködnek a KISZ-szervezetekkel, sok helyen rendszeresen együttes párt- és KISZ-vezetői megbeszéléseket tartanak, amelyeken kölcsönös a tájékoztatás; a feladatok végrehajtásáról, s a további tennivalókról is döntenek. A szemléletformálás szerepe A politikai szemléletformálásnak nagy szerepe volt abban, hogy a gazdaságok nemcsak a termelés növelésének éves globális előirányzatát tervezték meg, hanem törekedtek arra is, hogy a termelési szerkezet jobban feleljen meg a hazai szükségleteknek, egyben lehetővé tegye a gazdaságosan exportálható mezőgazdasági termékek árualapjának növelését is. Az előző években a népgazdaságnak sok gondot okozott, hogy néhány fontos, a lakosság ellátását is jelentősen érintő termelési ágazat fejlesztése elmaradt az igényektől. Az ösztönző gazdasági szabályozókon túl, a politikai meggyőző munkának is nagy szerepe volt abban, hogy a termelőszövetkezetek adottságaihoz mérten viszonylag rövid idő alatt megpróbáltak alkalmazkodni a népgazdasági igényekhez. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy alapvető mezőgazdasági termékek termelése mellett 1977-ben a termelőszövetkezetek növelik a zöldség- és gyümölcstermelést, hús- és tejtermelést, juh- és szarvasmarha-állományukat. Ez előreláthatóan már ebben az évben kedvezően érezteti hatását az áruellátásban, a lakosság szükségleteinek jobb kielégítésében. Zavarok az együttműködésben A pártszervezetek tevékenységének kedvező tapasztalatai egyetlen területen sem vezethetnek önelégültségre. Helyenként még mindig él az a szemlélet, amely mereven elhatárolja a gazdasági és a politikai munkát. Ezekben a gazdasági egységekben a vezetők és testületek nem fordítanak kellő gondot arra, hogy a döntések előtt megismerjék a párttagság, a termelőszövetkezeti tagság véleményét. Ez a jelenség azonban ma már szűk körre korlátozódik. Vannak még gazdasági vezetők. akik a helyi párt- szervezetek észrevételeit, állásfoglalásait lekezelik, „csak tudomásul veszik. Ezekben a termelőszövetkezetekben az átlagosnál nagyobb nehézségeket okoz a népgazdasági és csoportérdekek összehangolása. Többször előfordul, hogy egyes szövetkezeti vezetők a pártszervezet érvelésével szemben a számok tömegével bizonyítják, hogy mit miért nem érdemes termelni. Ilyen helyzetben a pártszervezetek is elbizonytalanodnak, ezért a járási, városi pártbizottságok segítésére, beavatkozására van szükség. Ahhoz, hogy a tavaszi, illetve az idei mezőgazdasági munkákat idejében és jó minőségben elvégezzék, a termést maradék nélkül betakarítsák — össztársadalmi érdek fűződik. Nem mindegy, hogy a megtermelt javak mikor milyen minőségben kerülnek a raktárba, feldolgozásra, illetve fogyasztásra. Ezért a párt- szervezeteknek arra kell törekedniük, hogy a pártmunka sajátos eszközeivel maximális segítséget nyújtsanak a termelőmunka minden fázisában. A helyi adottságokat és lehetőségeket figyelembe véve kiemelten, folyamatosan kell foglalkozni olyan kérdésekkel, mint: a népgazdasági igényekhez igazodó termelésszerkezet kialakítása, a biztonságosabb zöldség- és gyümölcstermelés, az éves és a középtávú termelésfejlesztési tervek kialakítása. A párttagok mozgósítása A pártszervezetek akkor dolgoznak hatékonyan, ha az idei gazdaságpolitikai feladatok helyi végrehajtása mellett a termelést segítő és ellenőrző tevékenységük során foglalkoznak a munka- és üzemszervezéssel, a dolgozók munka- és életkörülményeivel, s erről is rendszeresen beszámoltatják a gazdasági vezetőket. Értékeljék a gazdasági munka eredményeit, vizsgálják területük termelésével, a gazdaságossággal, üzem- és munkaszervezéssel, az anyagi és erkölcsi ösztönzéssel összefüggő tennivalókat. Erősítsék a párttagok politikai aktivitását, követeljék meg, hogy a határozatok mellett következetesen, cselekvőén álljanak ki, növeljék felelősségérzetüket az 1977. évi feladatok megvalósításában. Támogassanak minden olyan kezdeményezést, amely területükön elősegíti az idei és középtávú célkitűzések valóra váltását. Merbler Károly, az MSZMP KB munkatársa Épül a Kábái Cukorgyár Államközi szerződés értelmében Lengyelország cukorgyárat épít a Hajdú-Bihar megyei Kaba község határában. A lengyel építők 1979. május végére vállalták az építés és szerelés befejezését. Képünkön: a mészégető kemence építése. (MTI fotó — Balogh P. László) Hitel és export Többet, nagyobb kedvvel ARRA IS RÉGEN volt már példa, hogy a vállalatokat a bank biztatja: tessék jönni, van hitel, várjuk az ötleteket, s biztosítjuk az anyagiakat a fejlesztéshez. Most pedig így áll a helyzet, hiszen a bank kezdeményez, tájékoztat a lehetőségekről, s ösztönözve próbálja lendíteni a gazdaságot. Ezt bizonyítja dr. Csernok Attilának, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettesének legutóbbi megyénkben tett látogatása, tájékoztatója is. Hasonlókra kerül sor — mint arról korábban szóltak a bank vezetői — más megyékben is. Mit jelent ez a sok kedvező ajánlat? A beruházások stopjára emlékszünk még, aztán az erők koncentrálásának programjára, amely azt tűzte célul, hogy a kevés tőkét a legszükségesebb, a leggazdaságosabb, s lehetőleg leggyorsabban megtérülő beruházásokba fektessük. A gazdásági helyzet egy-két év alatt is sokat változott, s most azok a vállalatok járnak jól, amelyek ezzel a sokféle változással lépést tudnak tartani, alkalmazkodnak a körülményekhez, vagy éppenséggel meg is előzik ezeket a változásokat előrelátó intézkedésekkel. Az átállást, az új helyzethez való gyors alkalmazkodást a bank most a maga sajátos eszközeivel igyekszik segíteni, s szabályozni a vállalatok gazdálkodását. A népgazdaság egyensúlyának, egyenletes fejlődésének feltétele most az export, elsősorban a tőkés export fejlesztése. Ebben az ötéves tervben 45 milliárd forintot terveztek kedvező exportfejlesztési hitel nyújtására, har- mincmilliárd már gazdára talált, s nem zárt keret a 45 milliárd sem, igény szerint tovább bővíthető. Megyei vállalataink közül is jó néhá- nyán éltek már ezzel a lehetőséggel, s a megfelelő előkészítést igazolva, meg is kapták az exportfejlesztési támogatást. A N AGY VÁLL AL ÁTOK közül sokan jelentkeztek, többen is. mint amennyinek megalapozott igénye volt a kedvezményes hitelre. Az ösztönzés most inkább a rugalmasabban gazdálkodó kis- és középüzemekre vonatkozik. Ott, ahol reális lehetőségeket tárnak fel újabb exportra, nyomban megadják a fejlesztési támogatást, még ha el is fogy a 45 milliárd. Csak jó ötletek kellenek. Honnan lehetnek ezek a bizonyos jó ötletek, amelyekből aztán hosszú távra szóló kereskedelmi szerződések születnek? El kell mondani, mindjárt elöljáróban, hogy kevés a jó üzleti kezdeményezés, többre van szüksége most gazdaságunknak, s ez a kevés nem is elsősorban a szakemberek felkészültségének hiányosságaira utal. Másról is szó van: régi, megszokott, nehezen levetkőzhető gyakorlatról, rögzült szokásokról lassan változó tempóról. Egyik megyei vállalatunknál hallottam a példát: a cég, amely azelőtt soha nem szállított külföldre, igen jónak ígérkező nyugati exportszerződést kötött és annak rendje, módja szerint meg is kapta rá a kedvezményes beruházási hitelt. Honnan ez az üzlet, kinek jutott eszébe? Hiszen korábban szó Fain Ilonka kitüntetése Amikor az idei nőnapon másodízben is átadták Fain Ilonkának a Kiváló dolgozó kitüntetést, tőle megszokott szerénységgel, halk-tétován fordult az igazgatóhoz. — Miért kaptam én ezt? Hiszen csak rendesen elvégeztem itt a napi dolgomat? Hartai Sándor hirtelenjében nem válaszolt a kérdésre, de magában fogalmazott, s a „csak” szócskára helyezte a hangsúlyt, gondolván: ha mindenütt, mindannyian „csak” rendesen helytáll nánk posztunkon, előbb járna a szekér. Jobbágyi, Pásztó, majd ismét a szülőváros, Hatvan. S mindenütt SZTK-ügyek. Táppénzelszámolás, családi pótlékok elbírálása, számfejtése, igénybővülés. Újszülött gyermekek, frissén nyugalomba vonultak számbavétele, szülő anyák, gyermekgondozási szabadságon levők segélyének megállapítása, rokkantak kérelmének indítása. Elsorolni sok, mi műiden tartozik a Hatvani Ingatlankezelő Vállalat kitüntetett ügyintézőjének napi gondiai közé.. Hogy a nyugdíjjárulékról ne is beszéljünk, aminek összesítőjével havonta kell elszámolnia az SZTK gyöngyösi alközpontjában. S még ha magukban állnának ezek a feladatok. Ha nem kellene annyi időt szánni a a különböző rendeletmódosítások tanulmányozásának. De azok csak jönnek, csak jönnek, és bizony mindjárt a fejére olvassák a járatlanságát, tájékozatlanságát. Fain Ilonkával azonban senkinek nem támadt még nézeteltérése, pedig huszonhat esztendeje áll ezen a poszton. Mint mondja: megszerette a munkakört, mert szereti az embereket. Az SZTK-ügyintéző dolga végül is a velük való törődés, gondoskodás. Kérdezem, voltak-e izgalmas pillanatai, vagy pedig tart-e az ellenőrzésektől? Először keresi a szavakat, de később belelendül. — Tulajdonképpen állandó idegfeszültségben dolgozom, mert minden kezemen átfutó papír olyan okmány, amiből pénz lesz, vagy pedig reklamálás, esetleg jegyzőkönyv... Az ellenőrzéstől, látja, nem félek. Inkább segítségnek fogom fel. És ez így is van! Mint szó t'olt már róla, új és új rendeletek látnak napvilágot, mások módosulnak. A táppénz számfeitésénél például január 1-től már az éves jövedelmet kell alapul vennünk. A nyomtatott utasítás nem mindig tiszta, nem mindig világos. Ezért az ellenőrzéseket használom fel arra, hogy tökéletesen eligazodjam bennük. Ugyanígy nagyon hasznos a havonta rendszeresített továbbképzés, amire Gyöngyösre járunk. Fain Ilonka pár éve egyedül él Münnich Ferenc lakótelepi kis otthonában. Egyedül, mert leánya közben iskolákat végzett, s most Pesten óvónősködik. Ügy tűnik, ott is marad. Menyasszony! Akkor pedig vége a hét végi örömöknek, a hazalátogatásnak. Hogy mivel telnek szabad órái? Azt mondja, mindig akad valami tennivaló. Takarítás, mosás, főzés. Utóbbit különös figyelemmel műveli. Mestere a szakácstudománynak. Aztán ismét hímezni is akar! — Gyereklányként,' a két háború között, Dénes doktor feleségének dolgoztam többedmagammal. Grenadin- ra hímeztünk, s ment a portéka külföldre. Újabban sokszor eszembe jutott, hogy folytatni kellene. Nem ugyanazt, mert közben változott az ízlés, az igény. Hanem kitalálni valami újat, esetleg bekapcsolódni a művelődési központ hímzőszak- körének munkájába. Mondják. hogy ott szép népi hímzéseket csinálnak. * Majd meglátjuk.' Egyelőre a munkahelyemen is vár rám egy nagyon fontos többlet, azt a feladatot szeretném megoldani ... Igen, telnek az évek, közelít a nyugdíjkorhatár. S az igazgató nem szeretné avatatlan kézre bírni másfél száz munkásember járulék- és segélyügyeinek az intézését. Kiadta tehát jelszót Ilonkának: készítsen fel valakit a stafétabot átvételére. — Nehéz dolog, pedig elég tisztességesen megfizetik ezt a munkát. Majdnem háromezer forint a havi jövedelmem. Csak, mint mondtam, méhkaptár az ember feje Annyi a rendelet. S hiába végeztem alap-, majd középfokú tanfolyamot, talán még ebben az évben újabbra kell mennem. Folytonos készenlét, folytonos utánjárás, eh igazodás. Ettől fél nálunk mindenki. Egy kislány már elkezdte tavaly, de rövidesen faképnél hagyott. Birkás La- josnéban már jobban bízom. Lelkiismeretes, szorgalmas fiatalasszony, s itt dolgozik az én irodámban tehát folyamatosan tudom bevezetni az SZTK-ügyinté- zés rejtelmeibe. Egyébként nem kell sietnünk. Van hátra három évem. Csak hát ez a munka is a prémiumfeltételek közé tartozik, s jólenne teljesíteni. Elsősorban becsületből... (moldvay) sem volt ilyesmiről. Hát semmi más, csak személyes Kapcsolat, ismeretség — mondták. Ennyin múlna? A személyes, néha barátivá is fejlődő szakmai kapcsolatok nagy jelentősége nem ismeretlen dolog: mindenütt emberek dolgoznak s a felelős döntések is más hatása lehet — finoman szólva — eltérő körülmények között. De nem kizárólag csak ettől függhet egy vállalat előrelépése, gyors fejlődése. .Információkat szerezni, tájékozódni, lehetőségek után kutatni sokféle módon lehet; az a vezető állandó kötelessége, s nem nélkülözheti a tervszerűséget. KÜLÖNÖSEN NAGY szerepet vállalhatnának az exportfejlesztési feladatokban a külkereskedelmi vállalatok. A mi termelő vállalataink zöme nem rendelkezik megfelelő piaci ismeretekkel, nem ismerik a külföldi igényeket, még kevésbé tudják nyomon követni ezek manapság tapasztalható gyors változásait. Összehozni a partnereket, a hazai vállalatokat beszervezni egy-egy közös akcióba — ez volna igazán a külkereskedők dolga. S mindjárt teremhetnének ötletek, válogathatna a bank is a kezdeményezésekben. Lehetőségeinkhez képest alacsony színvonalú a nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódásunk. Nagy tartalékok vannak a KGST kereteiben is, de még több a nyugati országokkal való kapcsolatokban. Kényszerítő körülmény, s az idő múltával mind sürgetőbbb feladat, hogy a vállalatok nagyobb aktivitással vegyenek részt külföldi partnerek felkutatásában, a piaci kapcsolatok kiszélesítésében. Egy- egy beruházásnál, ha az valóban hosszú távon érvényes keresletre épül, nem szükséges felmutatni a hagyományosan előírt egyharmadrész- nyi saját erőt sem, pótolhatja azt állami támogatás, hitel. Még ezzel is igyeznek nagyobb kedvet szerezni szövetkezeteinknek, vállalatainknak. EGY ILYEN NYITOTT gazdaságban mint a miénk, amikor olyan sok függ a külkereskedelmünktől, másképpen kell gondolkozniuk a vállalatokat irányító szakembereknek. Amikor a kisebb, gyorsabban átprogramozható gazdálkodó egységekhez fordulnak a bank vezetői, jól látják, ezekben a vidéki vállalatokban sok a feltáratlan lehetőség. Össze kell egyeztetni az érdekeket, s kibontani ezeket, a még nem is számon tartott erőket. Olyan sokat beszéltünk már arról, hogy fokozni kell a gazdaság teljesítőképességét; nem elsősorban a százalékokat növelni, nem „egy kicsit jobban”, hanem másképpen, az eddigiekhez képest új módszerekkel kell gazdálkodni. Mert ettől függ, hogyan alakul a megvalósítók, a munkapadok mellett, a földeken dolgozók életszínvonala. Hekeli Sándor 1977. május 27., péntek
