Népújság, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-25 / 121. szám

) { l Támogatjuk Afrika haladó erőinek igaz ügyét Az OBT és a Magyar Szolidaritási Bizottság nyilatkozata VHAß PROLETARIAT EGYESÜLTETEK!! Mit mond a próbamester? Az Országos Béketanács és a Magyar Szolidaritási Bizottság az alábbi nyilat­kozatot tette közzé Afrika napja (május 25.), az Afri­kai Egységszervezet megala­kulásának évfordulója al­kalmából : Az Afrikai Egységszerve­zet azzal a nemes céllal alakult meg 14 évvel ez­előtt, hogy kifejezze a kon­tinens népeinek egységes akaratát a teljes nemzeti függetlenség kivívására és hozzájáruljon politikai, gaz­dasági, társadalmi fejlődé­sükhöz. • Az afrikai felszabadító mozgalmak imperiaUstaelle- nes küzdelme a Szovjetunió, a szocialista közösség orszá­gai. a nemzetközi szolidari­tás" támogatásával történel­mi jelentőségű sikereket aratott. A mozambiki, az an­golai nép nemzeti felszaba­dító harcának győzelme, a zimbabwei, namíbiai és dél­afrikai nemzeti felszabadító mozgalmak föllendülése és sikerei nyomón az erőviszo­nyok Afrika déli részén is a nemzeti felszabadító moz­galmak javára változtak meg. — Hangzik egyebek közt a nyilatkozat, amely megállapít ja: Az imperializmus, a neo- kolonializmus hívei a helyi reakcióra támaszkodva igye­keznek megőrizni pozícióikat Afrikában, megszerezni az ottani nyersanyagkincseket; ezért faji, vallási, törzsi el­lentéteket szítanak, mindent elkövetnek, hogy megosszák a kontinens népeit, a ha­ladó erőket és szembefor­dítsák legfőbb szövetsége­sükkel. a Szovjetunióval, a szocialista közösség országai­val. Meg akarják hiúsítani a haladó demokratikus rend­szer konszolidációját Ango­lában és Mozambikban. Zai- reban zsoldosok és a konti­nens legreakciósabb rezsiméi nyújtanak támogatást Mobu­tu népellenes kormányának. Afrika napján az Országos Béketanács és a Magyar Szo­lidaritási Bizottság ismétel­ten kifejezésre juttatja tö­retlen szolidaritását Angola és Mozambik népével, kor­mányával, a társadalmi ha­ladás útján járó új afrikai nemzeti államokkal, a dél­afrikai felszabadító mozgal­makkal. A magyar béke- és szólidaritási mozgalom, a magyar nép a jövőben is sokoldalúan támogatja Afri­ka népeinek, haladó erőinek küzdelmét és együtt küzd velük igaz ügyük győzelmé­ért. ★ Az Országos Béketanács és a Magyar. Szolidaritási Bi­zottság táviratban üdvözölte az Afrikai Egységszervezet Felszabadítási Bizottságát, a szervezet megalakulásának 14. évfordulója alkalmából. (MTI) Szikraesőben dolgoznak az emberek. Csapoláskor itt igazi tűzijáték van. Az izzó acél vakító fényében pontosan kiszámított, precízen megtervezett minden művelet. A „cowboykalapos”, sötét szemüveges vasöntők sohasem tévedhetnek: az izzó anyag for­tyogva zúdul a kokillába... Öntés előtt azonban úgynevezett „próbát” vesznek az acél­ból — képünkön Kovács Ferenc mikóíalvi öntő látható próbavétel közben —, hogy aztán az adott jelre „megszülessék a vas”,.. AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XXVIIL évfolyam, 121. szám ÁRA: 80 FILLÉR 1977. május 25., szerda Kádár János fogadta dr. Rudolf Kirchschlagert Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke hivatalában talál' kozott dr. Rudolf Kirchschlag errel, az Osztrák Szövetségi Köztársaság hazánkban tartózkodó elnökével. (MTI fotó — Szebellédy Géza felv. Népújság telefotó — KS) Leonyid Brezsnyev beszéde az SZKP KB ülésén 1977. május 24-én ülést tartott a Szovjetunió Kom­munista Pártjának Központi Bizottsága. A plénum meghallgatta Leonyid Brezsnyevnek. az SZKP KB főtitkárának, az alkotmánybizottság elnöké­nek ,,A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége al­kotmányának tervezetéről” című előadói beszédét. Beszédében Leonyid Brezs- nyev először is arról be­szélt. mi tette szükségessé a Szovjetunió új alkotmányá­nak kidolgozását. Megállapí­totta, hogy a jelenleg ér­vényben levő alkotmány el­fogadása óta eltelt négy év­tized alatt mély változások mentek végbe a Szovjetunió­ban, a szovjet társadalom­ban. A hatalmas elvi jelen­tőségű változások — a kom­munista párt irányításával végzett szocialista építőmun­ka sikerei eredményeként — érintették a társadalmi élet minden területét. Teljesen megváltozott az ország gaz­dasága. Benne osztatlan a (Folytatás a 2. oldalon) Győri Imre hazaérkezett Lengyelországból A Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottsá­gának meghívására május 21—24 között látogatást tett Lengyelországban Győri Im­re, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára, akit fo­gadott Edward Gierek, a LEMP Központi Bizottságá­nak első titkára. Dr. Rudolf Kirchschläger, az Osztrák Köztársaság szö­vetségi elnöke — Losonczi Pálnak, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa el­nökének meghívására — kedden hivatalos látogatásra Magyarországra érkezett. Az osztrák államfőt a látogatás­ra elkísérte felesége. Herma Kirchschläger. Az osztrák államelnököt és kíséretét Budapesten ünne­pélyesen fogadták a Keleti pályaudvaron, amelynek épü­letét es a környező teret os,.trák és magyar zászlók, üdvözlő feliratok díszítették. Az érkezési oldal előtti té­ren csapatzászlóval felsora­kozott a Magyar Néphadse­reg díszegysége. A fogadtatásra megjelent ' Losonczi Pál és felesége, Lá­zár ■ György, a Miniszterta­nács elnöke. Apró Antal, az országgyűlés elnöke, dr. Tra­utmann Rezső, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke. Cseter- ki Lajos, az Elnöki Tanács titkára. Púja Frigyes, kül­ügyminiszter, és kormá­nyunk több tagja, s a politi­kai élet több más vezető sze­mélyisége. Jelen volt a fo­gadtatásnál a budapesti dip­lomáciai képviseletek számos vezetője és tagja is. Ott vol­tak a magyarországi osztrák kolónia tagjai is. Losonczi Pál baráti kézfo­gással üdvözölte a szalonko­csiból lelépő Rudolf Kirch­schlagert és kíséretét. A köl­csönös üdvözlés után a téren díszjel barsant, a katonai egység parancsnoka jelentést tett dr. Rudolf Kirchschla- gernek, majd felcsendült az osztrák és a magyar Him­nusz. Az osztrák államelnök Losonczi Pál társaságában ellépett az egység előtt, s kö­szöntötte a katonákat. Az ünnepélyes fogadtatás a katonai egység díszmeneté­vel fejeződött be. majd a vendégek gépkocsiba szálltak és a magyar államférfiak tár­saságában — diszmo torosok kíséretében — szállásukra hajtattak. A főváros fellobo­gózott utcáin a budapestiek köszöntötték az Osztrák Köz­társaság elnökét. Dr. Rudolf Kirchschläger, az Osztrák Köztársaság szö­vetségi elnöke és kísérete kedden délután a Hősök te­rén megkoszorúzta a Magyar Hősök emlékművét. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára kedden az Országház­ban fogadta dr. Rudolf Kirchschlagert, az Osztrák Köztársaság szövetségi elnö­két. A szívélyes légkörű talál­kozón jelen volt Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnö­ki Tanácsának elnöke. Púja Frigyes, külügjyüniszter, dr. Nagy Lajos, a Magyar Nép- köztársaság bécsi nagyköve­te, valamint dr. Willibald I’ahr, az Osztrák Köztársa­ság szövetségi külügyminisz­tere és dr. Friedrich Frö­lichsthal, az Osztrák Köz­társaság budapesti nagykö­vete. Losonczi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke kedden délután az Or­szágház Munkácsy-termében kitüntetést nyújtott át dr. Rudolf Kirchschlägernek, az Osztrák Köztársaság szövet­ségi elnökének, valamint kí­sérete több tagjának. Az osztrák államelnöknek a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság kap­csolatainak elmélyítésében, az enyhülés elősegítésében, a nemzetközi béke és bizton­ság, a különböző társadalmi rendszerű országok együtt­működésének fejlesztésében szerzett kiemelkedő érdemei elismeréseként a Magyar Népköztársaság Gyémántok­kal Ékesített Zászlórendje kitüntetést adományozta az Elnöki Tanács. Az Elnöki Tanácsnak a ki­tüntetésekkel kapcsolatos ha­tározatát Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára ismer­tette. A Magyar Népköztársaság Zászlórendjének különböző fokozataival további tíz oszt­rák személyt tüntetett ki az Elnöki Tanács. Az Osztrák Köztársaság el­nökének tiszteletére Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke vacsorát adott, amelyen köl­csönös pohárköszöntők hang­zottak el. RÉGI SZÓLÁSMONDÁS, hogy az élet a legnagyobb próbamester. Így került sor arra, hogy a párthatároza­tok, kormánydöntések, szak- szervezeti direktívák ösz­tönzése mellett, ötven válla­latot az üzemi demokrácia új fórumainak kísérleti he­lyeiként jelöltek ki: vizs­gázzanak ezek a fórumok a legelevenebb gyakorlatban. Ha nem tűnne fontoskodás­nak, azt /kellene mondani, hogy valóságos tudományos kísérlet kezdődött el, a Munkaügyi Minisztérium, va­lamint a Szakszervezetek Országos Tanácsa megfi­gyelő, tapasztalatszerző és értékelő hálózatot épített ki. Az üzemi demokrácia két új fórumrendszere vizsgá­zott 1975 őszétől. A kijelölt kísérleti vállalatok felénél munkásgyűléseken munkás­küldötteket választottak, a gyár nagyságától függően 60—120 közötti létszámmal. Ók vitatták meg rendsze­res üléseiken a vállalati élet legfontosabb kérdéseit és a dolgozó társak véleményé­nek birtokában tették meg javaslataikat. A kísérleti üzemek másik felében a szakszervezeti bizalmiakat, főbizalmiakat hívták össze ugyanilyen rendszerességgel véleménycserére. Több mint egy esztendő után a szakszervezetek és a Munkaügyi Minisztérium előterjesztésében adott szá­mot a kormány és a SZOT elnöksége előtt a tapaszta­latokról. Döntés született: most már fejeződjék be a kísérlet, a jó tapasztalatok általánosítására van szükség annak érdekében, hogy egy­re elevenebb és szélesebb körű, nagyobb mélységű le­gyen az üzemi demokrácia hazánkban. A két kísérleti fórum működésének tapasz­talatait összevetve arra a következtetésre lehetett jut­ni, hogy hasznosabb, élőbb a szakszervezeti bizalmiak tanácskozása. Mindenekelőtt azért, mert ez nem is egészen új meg­oldás: nagy tradíciója van a magyar munkásmozgalom­ban a különböző formák­ban és hatáskörrel működte­tett szakszervezeti bizalmiak tanácskozásának, vagyis ez testületi tevékenység tulaj­donképpen már létező de­mokratikus fórum. A bizal­miak hivatásuknál fogva szoros kapcsolatot tartanak a dolgozókkal, velük együtt élnek, dolgoznak, örülnek és bosszankodnak. Különö­sen azóta eleven ez az élet, amióta törvényileg garantált jogokkal ruházta fel a bi­zalmiakat a kormány. HIVATKOZZUNK TALÁN az egyik legnagyobb és ha­gyományairól is leghíresebb üzem, a Csepel Vas- és Fémművek tapasztalataira. Itt éppen a hagyományos és ugyanakkor megújított szak* szervezeti munka eredmé­nyeként szinte ugrásszerűen nőtt a munkások üzemi, közéleti buzgósága. Csak a kollektív szerződések vitá­jában nyolcezer ember szó­lalt fel. Az általános akti­vitáshoz nagyban hozzájá­rult, hogy a gazdasági ve­zetők, a vezérigazgatótól a műhelyvezetőkig .pontosan tudják, hogy nagy értéke van a munkásközremüködés- nek. Még tréfából sem mond­ják, hogy a demokrácia meg­nehezíti a vezetés dolgát. Ellenkező a véleményük, és így minden fórumon szemé­lyesen vettek részt, hogy azonnal érdemi választ tud­janak adni mindenkinek. Nemcsak ezért tartották fontosnak a személyes ta­lálkozást, hanem azért is, hogy megismerjék és felis­merhessék a műhelyek éle­tét, a műhelyek gondjait. Persze, azt is mondogatják Csepelen, hogy előre meg tudják mondani, kik azok — még ha ezres nagyság­rendben is vannak — akik szólásra emelkednek. A bát­rabbak, a gyakorlottabbak. Vannak persze sokan, akik a tanácskozások árnyékában hallgatnak. De jelen van­nak. Egyelőre hallgatnak, fi­gyelnek. Nem baj — foly­tatják megjegyzésüket a csepeliek —, belőlük kerül­nek majd ki az új szószó­lók, A kormány és a SZOTté-í hát úgy döntött, hogy álta­lánossá teszik a szakszer­vezeti bizalmiak fórumrend­szerét. Finomítással, módo­sítással. Nincs például arra szükség — mint eddig volt —, hogy ugyanazzal a na­pirenddel tanácskozzanak külön-külön a szakszerveze­ti bizalmiak, illetve a vál­lalati szakszervezeti taná­csok vagy bizottságok tag­jai. Tartsák közösen ülései­ket az egyező napirendi pontok témakörében. Az il­letékes kormányszervek az új követelményeknek meg­felelő jogi rendezés végre-, hajtásáról gondoskodnak úgy, hogy az már helyet kapjon a készülő vállala­tokról szóló törvényben, másrészt a Munka Törvény- könyvben is. Ennyit a kíséreli időszak­ról, ennyit mondott a nagy; próbamester, az élet. BÁR AZ IGAZAT meg­vallva, az igazi próbatétel, az igazi vizsga most követ­kezik. 1978 végén már min­den üzemben, vállalatnál funkcionálnia kell a bizal­miak fórumának. De ezzel sincs az ügy elintézve. Az üzemi demokrácia fejleszté­se nem olyan feladat, ame­lyet naptári nappal vagy évvel le lehetne zárni: az élet próbája tehát folyama­tos, szüntelen e körben is. Az izzó acél fényében

Next

/
Oldalképek
Tartalom