Népújság, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-22 / 119. szám
^AMMMAMAMAMA^AAMAAAMMMA^AMA^WAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÄAAAAAAAAAAAÄÄAAAAiA^^^^yy^y^ ö O 3 a .2 > o fc. PÁKOLITZ ISTVÁN: BERTŐK LÁSZLÓ: Csillagfogat Göncölszekér aranyrúdja most fordul rá a Tejútra; szekér elé fogva párba az Oroszlán a Bikával. Gyémántküllős négy bronzkerék csillagszikrát szór szerteszét; Göncölszekér billeg-ballag, réz-bakján a Kaszáscsillag. Ezüstös holdsugár-kéve fölvillázva a szekérre; göndör bárányfelhő-falka esőzéskor szálazhatja. A kelő Nap korán jön föl, kertek alatt áll a Göncöl; rubint saroglyábán, hátul, a Fiastyúk kotkodácsol. Mint béka, ha a kígyót megpillantja, mint ártatlan, az ítélet után, mint zabban meglepett idegen lovak, mint isten, aki lelkiismeretes. Mint a bennszülött, ha tudja, hogy az, mint légy az égszínű ablaküvegen, mint a szolgaként nőtt demokrata, mint a tisztességes, ha hazudik. Mint betyárból lett pandúr a bitón, mint a víz színén fönnmaradt tojás, mint vizes bor, gazdája asztalán, mint a hóhér a fizetésnapon. Mint hangya a Himalája alatt, mint rozsdafolt a börtönlakaton, mint az elhajló temetővirág, mint a konok, múlandó anyaöl. Hazaszeretet hatéves nyelven Mindig első és második osztályosokat tanítottam, 6—8 éveseket. Legszebb feladataim közé tartozott a rám- bízottak hazaszeretetre nevelése. Hol is kezdjem? Hogyan hozzam közel a kis gyermekekhez ezt az érzést? Tudtam, hogy ezt „tanítani” nem lehet. Egyik évben csupán kíváncsiságból megkérdeztem elsőseimet: „Ki tudja megmondani, mit jelent ez a szó: ház a?” Sokan jelentkeztek és kedvesen magyarázgatták ilyesféleképpen: — Apukám este hazajön a munkából; 5 órakor hazamegyek a napköziből; Anyukám hazahozza a kistestvéremet az óvodából. Sorolhatnám tovább a válaszokat, amelyek rádöbbentettek arra, hogy „háza” hatéves nyelven az otthont jelenti. Ezzel máris körvonalazódott előttem, hol kell elkezdeni a hazaszeretetre nevelést. Ha a haza az otthont jelenti annak a kisgyermeknek, akinek még nincsenek földrajzi ismeretei, akkor ott kell kezdődnie a hazaszeretet érzésének, hogy a szűk kis hazáját, az otthonát szeresse a gyermek. Legyen ott békés és jó a hangulat, érezze jól magát, siessen, vágyódjon haza, szeresse családtagjait, akikkel együtt él. Ez a születő „haza”-szeretet iskoláskorban szép fokozatosan bővül, kiterjed a második otthon, az iskola, az osztálytársak szeretetére. Ahogyan tágul a gyermek fogalomköre, megismerkedik az iskola környékével, a környező utcákkal, terekkel, a várossal, a faluval, annak nevezetességeivel. Megszereti a „mi ütcánk”-at, úgy beszél róla, hogy a „mi falunk”, s valóban kicsit magáénak is érzi — most már — a tágabb környezetét. Büszke az új létesítményekre, egy-egy szép szoborra, műemlékre, különösen akkor, ha meghallja, hogy a rádióban is beszéltek róla, a tv-ben is bemutatták s az újságok is írnak róla. 8—9 éves korára már a falu, a város jelenti a hazát, földrajzi ismeretei még csak eddig érnek el. Az alakuló érzést ápolgat- ja a tanítónő, de táplálni kell a szülői házban is. Az úgynevezett „hazafias” ünnepekre való készülődést lelkesíteni kell. Kis zászlókat ragasztanak már a legkisebbek is, nemzeti színűt, vöröset, kéket a fehér békegalambbal. Verseket, énekeket tanulnak április 4-ről, május elsejéről. Felvonulásra, koszorúzásra készülnek.. Tartsunk velük, ha csak lehet! Hadd lássa a gyermek, hogy nekünk is ünnep a haza fel- szabadulásának ünnepe és a többi társadalmi ünnep is! Olyan kedves dolog, amikor az egész család együtt vesz részt a május elsejei felvonuláson, vagy közösen nézik meg az alkotmány ünnepén rendezett tűzijátékot. A gyermek megszokja, hogy szülei vele együtt ünnepelnek, s mire elér arra a fokra (10—12 éves korra), hogy a haza fogalma valóban a magyar hazát jelenti számára, addigra ki is alakult benne a hazaszeretet érzése. Dr. Gergely Károlyné Tőlünk tanul magyarul... Az óvoda előterében várakozom- Egy kisfiút öltöztet az anyukája. A benti ruháit szatyorba rakja, és beküldi vele: — Vidd be a cuccodat! Most egy kislány szalad ki apukája elé. A férfi süteményt nyom a kezébe. Az apróság harapdál belőle, miköz-, ben menne vissza a holmijáért. Az apuka visszatartja: — A kaját ne vidd be! •Mindennapos párbeszédek ezek. S nem is azért hibáz-, tatom mert a cucc, a kaja szavak nem illenek a kulturált beszédbe. Módjával alkalmazva, sajátos helyzetben hangulatuk lehet. Az a baj, hogy tucatnyi egyéb szót helyettesítenek. A cucc a holmit, az öltözéket, a ruhákat, a felszerelést, vagy más összefüggésben a csomagot, poggyászt, kellékeket, eszközöket- A kaja pedig mindenfajta ennivalót. a paprikás csirkét éppúgy, mint a vajas zsömlét. A cucc, kaja, bigyó. ciki, klassz és társai afféle pótszerek, amelyek az árnyalt nyelvhasználat helyett -a nyelv ősi, primitív állapotára utalnak vissza. A szavak értelmét, hangulatát a gyerekek főképpen családi körben ismerik meg. Nem szabad félrevezetnünk őket e tekintetben sem. Nem fogadhatjuk el hétköznapi használatra az olyan szavakat, amelyek inkább a tizenévesek egymás közötti érintkezésében élnek. El is szegé- nyítenénk ezzel a nyelvet, hisz nemegyszer 6—8 másik szó helyett használjuk a mindenhova behelyettesíthető alakot. A gyerekek családi körben, a szülőktől tanulnak meg magyarul. Rajtunk múlik, hogy kifejező, színgazdag, vagy aaegényes anyanyelvvel bocsátjuk őket útjukra, ÁL Értéktárgyak tolvajai Japánban Négyszáz antik japán művészeti tárgyból, amelyeket Ocu japán város galériájában állítottak ki, a rablók majdnem a felét, 170 kiállítási tárgyat elvittek. A műtárgylopás Japánban egész széles méreteket öltött. 1976-ban például a rablóbandák, kihasználva, hogy a Buddha-szentélyeket alig őrzik, a nemzeti kultúra emlékei közé tartozó bronz szobrokat és disztárgyakat vittek magukkal. Eddig még nem találták meg azt a négy antik japán kardot, amelyeket a tokiói Meidzái-templomból raboltak el. A kardok egy szekrénnyel együtt tűntek el, amely csavarokkal volt a padlóhoz erősítve. Mivel Japánban nincs elegendő megfelelő kiállítóterem, a nemzeti művészet antik darabjait főképpen az áruházak helyiségeiben mutatják be a közönségnek. Az áruház-tulajdonosok szívesen belemennek ebbe, hiszen a kiállítások vonzzák a vásárlókat, de ugyanakkor nem gondoskodnak megfelelően a műtárgyak védelméről. Ennek következtében a művészeti alkotások gyakran kerülnek a rablók kezére, akik egész jól megélnek ebből az üzletből, hiszen a műtárgyakat busás áron adják tovább a gyűjtőknek. BÁRDOSI NÉMETH JÁNOS: Képzelt hazám Határtalan az én hazám, ahogy a felhők, madarak útján sorompó nem akad csak szállnak szabadon, lazán: egy-szál magamban füttyösen mennék, a táj, nép rokonom, s a kezemet is úgy adom, ahogy fa gyümölcsét ősszel, nem nézve mennyi gond, robot adta-aszalta eddig így, szivem se volna rossz, irigy, l ha máshol több az emberség, emelje dolgát és kedvét, segítsen minket is a jobb. V/WAAAAAAAA/WW^^AAAAAA/WőAW'AAAAA^ Az ember százhúsz évig élhet Legalábbis ezt állítják a gerontológusok- A Szovjetunióban több mint 20 000 százéves ember él. Egy azer- bajdzsáni 142 éves pásztor még akkor sem akart munkájával felhagyni, amikor elérte 120. életévét. A Kaukázusban és Közép-Ázsióban nem ritka a magas életkort megért ember. Az orvosokat és a kutatókat állandóan foglalkoztatja ez a kérdés. A geriátria és a gerontológia szovjet szakemberei legutóbbi kongresszusukat Kijevben tartották meg. A moszkvai kutatók, élükön Nyikolaj Emanuel professzorral, azt állítják, hogy az emberi szervezetben a természetes környezettel való sok éves kapcsolat során kialakult káros vegyületek, amelyek szabadon keringenek a testben, és amelyek az ivóvíz, vagy az élelmiszer közvetítésével kerülnek a szervezetbe, siettetik az öregedést. E káros vegyületek hatásának megszüntetése véleményük szerint 30—40 százalékkal lassítaná as öregedés folyamatát. Vlagyimir Gyilman leningrádi professzor úgy véli, hogy a szervezet azért öregszik, mert kevés a lehetősége bizonyos folyamatok megfékezésére. Amíg fiatalok vagyunk, addig az elfogyasztott élelmiszer a szervezet közvetlen „építőanyagát” alkotja. Később azonban az étkezési szokások kárunkra lehetnek. Vlagyimir Nyikityin harkovi professzor szerint a szervezetnek bizonyos kedvező stresshatásra van szüksége, ami hat az ember hormonrendszerére. Ilyen stress lehet például a jól megválasztott diéta alkalmazása, a növényi zsírokból és zöldségekből álló táplálkozás. AAAAAA-VWVVWVVVWVV A drámám Elhatároztam, hogy drámát írok. Gyalogolni és drámát írni jó. Tehát drámát írok, mégpediglen tragédiát, amelyben a férj megöli a feleségét és végez az anyósával is. Vagy fordítva? Mindegy. Lényeg, hogy tragédia legyen, öt felvonásban és az ötödik felvonás végén, a közönség ütemes és lelkes tapsovációi közepette kimenjek majd a vasfüggöny elé. Szerényen és megha- tottan mosolyogva. És majd meghajolok előttük. Megköszönöm nékik, hogy megköszönik az öt- felvonásos drámámat. Amit miattam, nekik írtam. Vagy miattuk, nekem... Még egy meghajlás és vissza a függöny mögé. Mára elég belőlem nekik ennyi, illetőleg akkorra elég belőlem annyi, amikorra bemutatandón a drámámat, ami tragédia lesz, a függöny előtt meghajolok a majdani előttük. Ámbár miért kell nekem öt egész felvonással küszködnöm. Az igen, igen nagy munka. Sok papír, vesződség. Elég lesz három felvonás is. Legfeljebb a férj megöli a feleségét, meg az anyósát is, csak nem lesz fordítva. A lényeg, hogy tragédia legyen, három felvonás legyen és taps legyen. Ami miatt kimegyek a premieremen a függöny elé és ott a tőlem olyannyira megszokott szerény, de férfias, melankolikus, de igen intelligens mosolyommal és finom meghajlásommal köszöntőm a nézőimet. A függöny előtt. Voltaképpen két részben is meg lehetne írni ezt a tragédiát. Marad a feleség, az anyós megússza, vagy fordítva. Jó, gyors, pergő előadás, tragédia azért a javából, amiért kijár az ováció, a lelkes és ütemes taps, meg a kiáltozás is. Ütemesen azt is, hogy azt mondja... szerzőt. .., szerzőt..., szerzőt... Pardon, nagy „sz”-szel: Szerzőt! És akkor én. a közönség és a dráma sikere által kényszerítve kilépek a függöny elé, meghajlok, elegánsan, könnyedén, hajamat visszasimítom, hogy jól lássák okos homlokom. ., Miért nem lehet egyfelvonásost írni? Egyfelvonásos tragédiát. Ügy kezdődne, hogy a függöny fönn, lent a színen két halott vérben. A feleség, meg az anyós. A narrátor be, elmondja öt perc, usque tíz perc alatt, hogy kit, miért és hogyan, aztán függöny. Igen: függöny. És jöhet máris az ütemes, lelkes taps, és én is jöhetek a nagy követe- lődzésre a függöny elé. Én, a szerző. Én, a nagy drámaíró. Akit csodál és tisztel a közönség. Ott állok, mögöttem a már leengedett vasfüggönnyel, kissé könnyes szemmel a meghatottságomtól, ott hajlongok az én szeretett és engemet maguknak kiérdemlő közönségem előtt. Ott. Én. A függöny előtt. Minek ez a sok fakszni? Dráma! Tragédia! Felvonások! Anyós, feleség, férj, gyilok. Hülyeség. A közönség be. A függöny nem fel! Máris ütemes taps, lelkes ováció és én azonnal ki, a függöny elé. A közönség őrjöng miattam, és értem. Hát nem ez a legegyszerűbb? Fő a siker! A drámaíró, aki ír is, az meg úgyis annyi, de annyi, hogy... (egri) Városunk utcáján is megjelent a következő felhívás: „Vegyél részt az edzett ifjúságért mozgalomban!” A szövegben előforduló vegyél igealak használatával kapcsolatban egy vitatkozó társaság „két pártra” szakadt. A vegyél, illetőleg a végy forma mellett kardoskodók nem jutottak egyetértésre, és levelükben arra kértek, döntsem el, melyik a „helyesebb”, igealak. Hogy kérdésükre megnyugtató választ tudjunk adni, szükséges néhány fontos nyelvtani ismeret tanúul hí- , vasa is. A nyelvtanórákon úgy tanultuk, hogy az ikes és iktelen igék ragozásának keveredése folytán az alanyi ragozás egyes szám második személyében alaki kettősség fejlődött ki: vegyél — végy, várjál — várj, tegyél — tégy, kérjél — kérj stb. Azt is megtanultuk, hogy a második személyben az -ál, -él ma már eléggé ritka ikes rag, s ugyanakkor mai nyelvhasználatunkban az iktelen igék gyakran ezt a ragot kapják. Az iszik és az eszik ikes igék felszólító módú igyál — egyél alakjainak a mintájára halljuk és olvassuk az írjál, várjál, maradjál alakváltozatokat is. Vannak, akik azt tartják, hogy - ezek a rágós alakok a kevésbé igényes beszélt nyelvben jutnak csak szerephez, a „művelt nyelvhasználat” tudatosan kerüli őket. A vitatkozó felek arra a kérdésre* is választ várnak, van-e sajátos jelentéstani, hangulati különbség a két igealak között. Erre vonatkozólag is megoszlanak a vélemények. A címbeli vegyél és végy igealakokkal kapcsolatban sokan a végy alakváltozatot tartják „helyesnek”, a vegyél formát pedig „vidékiesnek”. A két alakváltozat használati értékével kapcsolatban van olyan vélemény is, hogy az -ál, -él rágós formák az enyhébb, az udvariasabb, a családiasabb hangulatú kérést, felszólítást közvetítik, a rövidebbek a szigorúbb parancsot fejezik ki. Valóban, a kérdéses felhívásban olvasható „vegyél részt’’ nyelvi forma sem felszólításkáppén szól hozzánk, hanem udvarias kérésként, s éppen ezért a vegyél ige a szövegben jobban teljesíti szerepét, mint a kemény parancsot kifejező végy igealak. Dr. Bakos József ft Vegyél vagy végy? Válaszoló