Népújság, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-03 / 102. szám
«2? Jubileum Jól emlékszem: három pettyes labda gurult felém a képernyőn, óriásira nőve, kitöltve szinte a keretig a képet. Tizenkét éve-tizenöt? — erre nem emlékszem már, de hogy az első kép, amit láttam ez volt, hogy e pöttyös labdákkal — valószínűleg valami mesefilm lehetett — köszöntött először végre a saját televíziós készülékem, a Tavasz — ez az amire határozottan emlékszem. És arra, amit akkor nem láttam, mert nem láthattam még, hogy éppen húsz esztendeje indult meg a hazai televíziózás diadalútja — kudarcoktól. való- és álvitáktól sem mentes diadalútja —: május 1-ének szép napján. Az emberiség régi vágya öltött testet a televíziózásban: ott lenni valahol, ahol nem vagyok és azt látni, amit voltaképpen nem láthatok. A négyszögletes, vagy téglalap alakú kis varázsdoboz, vagy a nem is olyan kicsi csodakészülék, puszta létével, a vetített képi vizuális varázsával, a látás tényének gyönyörével is kielégítette annak idején a nézőt. Aki úgy vélte, hogy lám a mozi bejött a lakásába. A fotel elé. És aki egyszerűen elfelejtette — elfelejti ma is gyakran, hogy a készüléken van olyan gomb, amivel elzárni is lehet a csodadobozt. Ha nem tetszik valamelyik műsora. Aztán jöttek, már mint tévétulajdonos tanúsíthatom, hogy jöttek és hullámoztak és hullámoznak mais a viták, mindig más és más köntösben, nem mindig más és más alapról indulva, de mindig és untalan visszakanyarodva valahol az alaptémához, miszerint: mi is a televízió? Politika, vagy szórakoztatás? Ellenfél, ellenség, vagy segítőtárs? Oka-e a moziválságnak? A színházinak? Az olvasás ellensége-e? Árt-e a szemnek, az idegeknek, az ülőgumóknak, a családi életnek és árt-e a legszebb emberi kommunikációnak, a kötetlen, baráti csevegésnek? Igen! Nem! Igen is, meg nem is. Közben eltelt húsz esztendő, a viták egy részén ma már mosolygunk, mint ahogyan a mai, vagy a holnapi viták egy részén is mosolyogni fogunk holnapután. S mindennyiből persze rögtön az is kiderül, hogy a televízió a változó életünk változó, velünk fejlődő, bennünket szolgáló szerves része. A televízió a tudás hordozója, az ember formálója, annak átka és kedvese, olyan technikai csoda, amilyen nem volt az emberiség történetében soha. Mert az emberiség történetében mindig más és más, és mindig újabb csodák voltak és lesznek, mint ahogyan az ájuldozó, ámuldozó televíziózásból. az egykori csodából is mára, a huszadik évre, hazánkban is a csodából a mindennapok emberi eszköze lett. És marad. A pöttyös labdával és a tévéhíradóval, a tudományos ismeretterjesztő filmekkel, a helyszíni közvetítésekkel és a mostanság szidott Alfa holdbázissal együtt. A Havannai kihallgatás A történelem nagyon öregszik. Vagy az emberiség emlékezete? És az öregekhez hasonlóan jobban emlékezünk vissza mi, az emberiség, a régmúltra, mint a közelmúltra. Disznó-öböl Kinek mit mond ez a név? Ez a furcsa és sajátos földrajzi fogalom. A ma harmincévesei közül nem is kevésnek alig valamit, vagy éppen semmit. Az ennél is felnőttebb generáció már saját emlékének lapjain jegyezte fel a Kuba- ellenes intervenciót, de a Havannai kihallgatás című En- zensberger dokumentumdráma — mert mi a dráma, ha nem ez? — atmoszférája mégis idegenebb lett volna nekünk is, s majdhogynem érthetetlen a huszonévesek számára a kora e6ti interjú nélkül. Amit a kubai partraszállásról, az 1961-es intervenció kapcsán Horváth János készített Kerekes Györggyel, a Társadalomtudományi Intézet tudományos kutatójával. Aki nem hallgatta, illetőleg nem látta végig e beszélgetést és a beszélgetésben megrajzolt politikai, sőt kronológiai térképet, az nehezebben illeszkedhetett bele a Havannai kihallgatás drámai lüktetésű dialógusainak világába. Ahogy mondani szokás, a valóság rendre megcáfolja, túltesz a fantázián. Így volt, így lett ezzel a dokumentumdrámával is. A szerző „mindössze” megszerkesztette a kihallgatás jegyzőkönyveit és Kende Márta is „mindössze” képernyőre vitte és a színészek — nagy szerencsénkre nem eljátszották — hitelesen elmondták az egykor elmondottakat. Érdekfeszítő és emlékezetes politikai műsora volt ez a húszéves Magyar Televíziónak. Az elnökasszony Hernádi Gyula történelmi sci-fit csinált. Megszerezte ötletéhez Szinetár Miklóst, mint rendezőt, az pedig e történelmi sci-fihez megszerezte többek között Béres Ilonát, Darvas Ivánt, Gobbi Hildát, Mensáros Lászlót, Benkő Gyulát és Gelley Kornélt. Aztán a stáb eljátszotta ezt a sci-fit a nézőnek, elé- vetítve a jövő század Egyesült Államokának világát, s e világ élén — vagy végén? — az elnökasszony sorsát. Az elnökasszonyét, aki intelligensen tiszta szívvel, tele jó szándékkal és nemes tettekre önmagát is buzdító akarattal érkezik, hogy áldozatként, a jóslatot beteljesítvén távozzon az életből és az elnöki székből. Tulajdonképpen az asztrológia csak nálunk nevetséges, mint ahogyan az is. Mert Nyugaton, de különösen az Egyesült Államokban e tudománytalan hókusz-pókusz nagyon is jó üzlet és nagyon is sok a hiszékeny ember ahhoz, hogy ez a nagyon jó üzlet virágozzék és adott esetben még politikai konstellációk szolgálatába is álljon. Hernádi Gyula a félelem, s ennek nyomán a militarizálódás, a fasizálódás lázgörbéjét írta meg és Szinetár Miklós nem sok téved- nivalót hagyott a néző számára: egyértelműen erre is értelmezte a két és fél órás tévéfilmet. Nem a „mi lenne, ha”-n ... volt a fő hangsúly, hanem az „ez lesz, ha”-n...! És ez nagy különbség. A „mi lenne?” még csak játékos lehetőség a jövőbelátó rémüldözésre, de a „mi lesz?” az már figyelmeztetés, komoly szó az értelemhez: vigyázz! Mrs. Daviden beteljesedik az „asztrológia” jóslata, őt i s megölik, mint ahogyan ez történelmi szokássá vált az Egyesült Államokban — éppen az asztrológia állításai szerint. Valójában nem egy jóslat teljesedett be, hanem ezt a törvényszerűen beteljesedett gyilkosságot jósolták meg, siettették és készítették elő azok a majdani erők, amelyek mai erőt jelentenek Amerikában. Az elnökasszony történelmi sci- fi a jelenről! Ügy vélem, a film hatásosabb, szuggesztívabb lehetett volna, ha jobban tömörítik időben is. Ám Béres Ilona, Darvas Iván és nem utolsósorban Gobbi Hilda játéka uralkodni látszott az időn és a — témán. Az elnökasszony bemutatója méltó volt a húszéves Magyar Televízióhoz. Gyurkó Géza Ké»6 éfiel a Watling Streeten — Bili Naughton hangjátéka — különös világba vitte a hallgatót. A szerző majd két évtizeden át maga is sofőr volt, így hát ismeri ezt a világot, amiben a gyorshajtást üldöző rendőr őrmester, a kegyetlen munka, a bisztró melege után, vágyakozó emberek ellentéte játssza a főszerepet. De ismeri a dráma törvényeit is, az események sűrítését, a színhely egységét és a rádiódrámákra jellemző időt, az alkonyt vagy az éjszakai órákat. Az éjszaka, ez a sötét világ alkalmas tragédiák ábrázolására. Ilyenkor elrajzolódnak a tárgyak, életek, érzelmek. Jóval éjfél után, fél kettő körül, amikor már közel van a hajnal, egy fárasztó nap után, az emberek gondolatai elvesztik mértéküket, s ami nappal csak szelíd érzelem volt, az ilyenkor szenvedéllyé, erőszakká, bosszúvá aljasul. Két világ emberei ütköznek itt össze. A gyorshajtásért bírságoló rendőr és a munka könnyítésén okoskodó gépkocsivezető. Mindkettőt a kötelessége hajtja. Ha valaki megszegi a törvényt, a rendőrnek joga van úgy rajta kapni, ahogyan tudja. És ennek az őrmesternek az a módszere, hogy a rohanó teherautók holtterébe húzódik, onnan vág a tetten ért pilóta elé. Mindenképpen helyesen jár el, hiszen a megengedett sebesség húsz mérföld, a sofőrök viszont hatvanassal rohannak a lejtőn 15 tonnás teherrel a hátuk mögött. Ezért bírságolják meg Jack- sont, aki erre bosszúval felel. Dörzsöltsége ellenére sem ő védi meg a munkásbecsületet, hanem Walter aki a hat kilométeres lejtőn maga is leállítja a motort, de józansága, embersége nyugalmat áraszt a fáradtságtól megkínzott emberek között. Méltó partnere ebben Ethel, a bisztró tulajdonosának felesége, ez a harminc év körüli fiatalasszony, „aki az egyetlen nő a pár száz mérföjries körzetben, akire férfiszemmel lehetett nézni”. Jackson- nak az országút szélén kell meghalnia, mert a visszapillantó tükör testébe fúródik. A kettős tragédia színhelyére érkező rendőr sem érti ezt az embert, aki belső zsebében egy visszapillantó tükröt, külsőben pedig egy kö- teg ötfontost hord. De nem ismerte őt Ethel sem, aki mellette marad, míg érte jönnek. A kitűnő fordítás, P ó s Sándor átgondolt rendezése és néhány szereplő — Al- mási Éva, Horváth Sándor, Sinkó László — olyan színpadi világot teremtett, amelyben az emberség, a rend, az elvetemültség, kihunyó és nyers szenvedélyek lobogtak, amelyben a hallgató figyelme egy pillanatra sem lankadt el és szemei előtt egy tragédia képei peregtek, amelyekre olykor csak fényszórók lángja, máskor egy zseblámpa bátortalan sugara vetett fényt. Q O O Április — Müller Tibor és Schubert Éva műsora — „Rendhagyó keresztmetszet” a hónapról, ezúttal is az elmúlt hetek néhány jellegzetes eseményére tekintett visz- sza. „A dolgoknak nem a színét, hanem a fonákját szeretnénk szórakoztató formában megmutatni, olyan témákat vinni mikrofon elé, ame. lyekről az emberek a közelmúltban beszéltek, amelyek foglalkoztatták a közvéleményt” — mondta januári bevezetőjében a műsor szerkesztője. De a jelen mellett helyet kap a múlt is, a „Bolondos horoszkóp” és a „Rendhagyó naptár”. „Virághozó április havában aki születik, vakmerő, goromba, kegyetlen, elbizakodott ember lesz, bujdosás- ra igen hajlandó, az asszonyi nemet módfelett szereti, igen előzékeny és nyájas lesz hozzá... Valamely leányzó fo- gantatik vagy születik a Bika jegy alatt, szép és nagyJ szemű lészen, ifjúságában nyavalyát szenved testében; mikor megeszesül, meggyógyul, meg-megfenyegeti urát; hogy az gyakorta a háztól el- mégyen és ritkán settenkedik haza, mert félti a szemét.. Valóban szeszélyes hónap volt, tavaszi meleggel és hóviharral, faggyal, de természetét a pszichológus, Király József is védte, „a szeszélyes emberrel sem könnyű élni, de soha nem unalmas”. Meg aztán így volt ez az áprilissal 100—150 éve is. Akkor a Bika havában a Hold „első fertálya hideg fagyos éjszakákat hozott, amikor elérte teljes fényét kellemetes, szép napokat”, mondja a Nemzeti Kalendárium. Mindössze any- nyi változott, hogy a nap akkor 4 óra 58 perckor kelt, a múlt hét csütörtökjén korábban. 4 óra 33-kor. De hát felgyorsult az élet, rövideb- bek az éjszakák. A Nap is siet. Vagy csak áprilisiban? Az egyórás műsorban Német Sándor új szerepéről; Hofi Géza magas kitüntetéséről, Koós János kanadai útjáról számolt be. Királyhegyi Pál, a kortárs és barát emlékezett a 25 éve elhunyt Molnár Ferencre. Az „Április” egyike volt a jól szerkesztett, eleven magazinműsoroknak, amelyela akkor érik el igazán hatásukat és akkor jutnak közel a hallgatóhoz, ha kissé önkényesek, ha megmutatják a dolgok fonákját, és időtartamban nem lépik túl az egy órát. Ebergényi Tibor A besztercebányai vendégszereplés előtt Az egri főiskolás vegyes kar hangversenye A Ho Si Minh Tanárképző Főiskola vegyes kara a napokban Besztercebányára utazik A vendégváróknak szánt műsorukat Egerben is bemutatG kmúism 1977. május 3- kedd DANCZA JÁNOS: Két mártír 18. létével, a vetített kép vizuá- Maiga a periratokat tartalmazó eredeti disszié, egy véletlenül benne felejtett eredeti Vádindítvány és ítélet oly módon megcsonkítva maradt meg, hogy az előbbinél a vádat emelő ügyész neve, az ítéletnél pedig az ítéletet meghozó egész tanács névsora hiányzik. Persze hiányzik a kb. 100 oldalas főtárgyalási jegyzőkönyv és a periratokhoz csatolt összes, és ma már történelmi értéket képviselő dokumentum is. Az ismertetett körülmények félreérthetetlenül arra engednek következtetni, hogy a kérdéses periratok nem „harci cselekmények következtében” semmisültek meg. hanem azokat még időben olyan egyének tüntették el, akiknek valamilyen közük volt Nagy József és tizenhat társának az elítéléséhez. A Vádindítvány s Ítélet drámai eseményeket villant fel Nagy József csapatának a tevékenységéről. Itt jegyzem meg, Hogy a Dobó István Vármúzeum legújabb kori anyagában is található egy eredeti Vádindítvány, ami az említettnél* jóval megviseltebb és hiányosabb is. Ennek az agyonnyúzott dokumentumnak az ad rendkívüli értéket, hogy tulajdonosa — egyéb híján — az egri fogházban a hátoldalára írta a védekezését és így adta át védőügyvédjének. Tette ezt olyan komoly helyesírási, kifejezési hibákkal és primitív írással, hogy a hatoldalas szöveg megfejtése több mint kéthetes kollektív fejtörésbe került, de megérte. Ez a módfelett nehéz szöveg érthetővé teszi a Vádindítványban és az Ítéletben röviden említett néhány cselekmény lefolyását és történetét. Szóbeli közlésekre Vadász Lajos és Dusák Ferencné elvtársnő elbeszélésére támaszkodom, aki barátnője volt Nagy József húgának és az anyjával, valamint húgával együtt felkereste Nagy Józsefet a siralomházban. Végül szólnom kell a 39-es dandár című filmről is, amelynek egyik főszereplője Nagy József. A film rendezői a történtek egyik-másik epizódját teljesen indokolatlanul annyira megmásították, hogy azok nagyon távol esnek a valóságtól, s így azokat nem is lehet hitelesnek elfogadni. Annál megbízhatóbb Karikás Frigyes említett könyve, aki több eseménnyel kapcsolatban kiemeli Nagy József rendkívüli bátorságát. Nemecz József mint politikus szolgálta a Magyar Tanácsköztársaságot. Nagy József mint fegyveres ember bátran harcolt a rendszer belső és külső ellenségei ellen, és ehhez értett is, de nyomban hibát követett, ha politikusként akart a rendszernek használni. Nagy József Debrecenben, 1892-ben született, egyszerű földművescsalád gyermekeként. Rajta kívül még egy gyermek, a húga volt a családban. Elemi iskoláin kívül az iparitanuló-iskola osztályait járta végig, mint hentes- és mészárostanuló. Az első világháború kitörése után. tényleges szolgálatát töltő katonaként, csakhamar a harctérre került. Itt mór bátor katona, jelesre vizsgázott. Bátorsága eredményeként fokozatosan emelkedett a ranglétrán és az 1918-as polgári forradalom kitörése után őrmesterként szerelt le. Mint ismeretes, abban az időben a leszerelt katonák ügye komoly probléma volt. Hogy ne üres kézzel vessék le a mundért, a kormány 3200 koronát adott a leszerelő katonáknak. A K*mmunisták Magyarországi Pártja kevesellte ezt az összeget, és ötezernégyszáz koronát követelt a leszerelő katonák számára. Nagy József, aki maga is részt vett a különböző katonamozgalmakban és ott vezető szerephez is jutott —ez idő tájt lépett be a kommunista pártba. A Tanácsköztársaság kikiáltása után a debreceni katonamozgalmakban tűnt fel egy Stern Mózes nevű egyén, aki rövidesen felfedezte, hogy Nagy Józsefnek a leszerelt katonák közt tekintélye van. vagvis az ő embere. Ez idő tájt az ország különböző pontjain alakultak sebtében összeválogatott fegyveres alakulatok, amelyeknek a rendszer belső ellenségeinek a szemmel tartása és semlegesítése volt a feladatuk. Az első terrorista alakulat, amely a terror elnevezést — mint ismeretes — hivatalos bélyegzőjén is használta, a Cserni József volt tengerész által megszervezett „Politikai terrorcsapat” volt. Ezeknek a fegyveres alakulatoknak a feladata volt továbbá a különböző politikai szervek, például a Népbiztosok Tanácsa stb. és a vezető személyek biztosítása is. A Cserni-féle különítményen kívül még hét-nyolc ilyen fegyveres alakulatról tudunk. Az előbb említett Stem Mózes rendkívül aktív tevékenységet fejtett ki ilyen fegyveres alakulatok létrehozásában. A Vádindítványról és a Ítéletből kitűnően a debreceni kommunista terrorcsapat megalakítása előtt itt már egy osztrák nemzetiségű egyénekből szervezett egy terrorcsapatot, amely a vezetése alatt Derecskén az általa városparancsnoknak kinevezett Szatmári József hívására elnyomta az ellen- forradalmi mozgalmat. Ügy látszik, hogy ezen események után a Debrecenbe visszatérő alakulattal tartott Szatmári József is, mert a debreceni kommunista ter- torcsapat megalakulásán, április 22-én testvérével, Bélával együtt vett részt. Ezt a fegyveres alakulatot Gerdán debreceni politikai megbízott kezdeményezésére Stern Mózes kezdte szervezni. Az alakulat, amelynek a megszervezése illetve megalakulása április 22-én befejeződött, mintegy 150 főből, fegyverzete a szálfegyvereken kívül tizenhárom gépfegyverből állott és tizenöt lóval rendelkezett. Vagyis az akkori viszonyokat tekintve félelmetes tűzerőt képviselt. Az alakulat parancsnoka Stern Mózes volt, helyettese Nagy József, s a neve: „debreceni kommunista terrorcsapat” lett. Stem Mózes nem minden hátsó gondolat nélkül választotta ki helyetteséül Nagy Józsefet. mert miután kioktatta, hogy a burzsoáziával csak vasököllel beszéljen — szép csendben megvált az alakulattól, hogy másütt hajtsa végre a rábízott feladatokat. _ (Folytatjuk) t ák a főiskola zenetermében; amelyből kiderült, hogy a vegyes kar átgondolt, hangulatit lag egységesnek mondható zenei anyaggal utazik Besztercebányára, ahol majd Karai Hevesi köszöntője is felhangzik, híradásul a hevesi tájakról, a hevesi emberekről. A főiskola vegyes karát leg4 utóbb a minősítő hangversenyen hallhattuk, az akusztikailag nem egészen tökéletes főiskolai díszteremben. Most ez a zenetermi előadás sokkal közelebb hozta az együttest közönségéhez. Ez az intim hatású térség valóban alkalmas arra, hogy a hallgatóságot a zene hatása alá vonja az együttes: a fiatal közönség lelkesen tapsolt a produkciónak. A szomszédok zeneszerzői közül megszólaltatták Su- chonnak egy bájos, melankolikus dallamát, amelynek a Szülőföldem címet adta és egy vidámabb számot Melic- kótól, amelyet szlovákul énekeltek el a főiskolások. Smetana sem hiányzott, az Eladott menyasszony című operából az Esküvői kórus hangzott el. Kodály Köszöntője, Esti dala, Bárdos és Balázs egy-egy kórusműve színezte a műsort. Karai három száma pedig azt bizonyította, hogy ez a népszerű mai magyar szerző a Kodály- és Bartók-követők népes táborából mintha jóval magasabbra törne a példaképek áhítatos utánzásánál. Lassus Visszhangja és Johnson kitűnő ritmusú műve — úgy tűnik — a vegyes kar sikerszámai közé sorolhatók. A két karmester — Szécsé- nyi Olivér és Csikós Andor — hálás és hatásos munkát végeznek ezzel a vegyes. karral. Kelemen Imre orgonajátékát most is, mint mindig, figyelemmel kísérte a közönség: a szakmai elmélyedésen túl, mindig szolgál valami meglepetéssel, mint most is, ezzel az olasz áriával, amely ismeretlen szerző műve. Lőrenczné Marik Erzsébet a Kijevi nagy kapu című részt adta elő Musszorgszkij- nak az Egy kiállítás képei című művéből. Farkas András t
