Népújság, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-15 / 113. szám
(Jj tavasz — új színek Az idei tavasz új színeket, új frizurákat és sok más újdonságot hozott a női divatba. A harsányabb színek, a piros minden árnyalata és a még hangsúlyosabb szemkikészítés divatos. Ismét divat a sötéten keretezett szem, az erősebben festett arc, s az ajakrúzs használata visszanyerte évek óta elvesztett hegemóniáját. A legújabb kikészítési stílusokból és divatú frizurákból mutatunk be néhányat. ARATÓ KÁROLY: Kis esti séta Orsóra pörgött percek fölcsévélt idő ~1 tönkön a délután nyaka egy pillanat meg vágtára csatolt háztetők nyergei a mesekapuban állók egy pillanat még játékkockákká szétdönthetők útra kelt levelei után vénasszony-karokkal rimánkodó fa kopogás bazaltkő-éveken séta évkövezeten bejáratnál keresztbe rakott kardok mögöttük tologatott szülők a sakkmezőn egy pillanat még zengetésre vár a fölhangolt léckerítés húrpattanásig szerelmek hegedűtokban egy pillanat nagyapa előbb összecsavarja csontjait ahogy illik fejét dugja a képkeretbe csak tizcdmásodpcrc szemvillanás szembejönnek előbb jövendő butaságaim Harleqin-ruhában tánclépésbcn közelednek holnapi alakzataim a menet végén egyre kisebbedve bele kell férnem azokba is egy pillanat még csak egy pillanat szemblende-kattanásig utána séta bármikor előhívható CSORBA GYŐZŐ: Növények Mostanában kellene éjszakánkini kimenni közéjük a kertbe figyelni és tanulni tőlük hogyan készülnek föl a télre szűnik meg egymással csatájuk búcsúznak bölcsen nyugalommal: mert nyilván tudnak némi hasznos tudnivalót ez alkalomra mert vagyok én is tél felé menendő mert felém is a tél jövendő és összekeveredve jócskán csak kapkodok mit is csináljak SASS ERVIN: Nyár Növi mögött a kis öbölben Tőled a reményt örököltem a sétákat lépcsős utcákon egy csillanó mosolyt a szádon nyűgeim méltó felejtését a bánatok pendülő kését felfedezését a világnak szépségét egy leander-ágnak valami egészen mást ami szárnyalva zeng mégsem hallani Hús, tej, főzelék Hogyan fedezzük fehérjeszükségleiünket? Vessünk egy pillantást a nagyító alá; mi is a fehérje? Elsősorban testépítő anyag, a sejtek, szövetek alkotórészének húsz százaléka. A szervezetben az életfolyamatok mind fehérjéhez kötöttek. A fehérje nélkülözhetetlen, a táplálékkal megfelelő mennyiségben és arányban meg kell kapnia a szervezetnek ahhoz, hogy fiatal korban a saját szöveteit fölépítse, illetve felnőttkorban az elkopott, elpusztult sejtek és szövetek regenerálása fokozatosan biztosítva legyen. Fehérje nélkül nincs elet! Bizonyos körülmények között, így éhezéskor, vagy igen nagy testi megerőltetések alkalmával, valamint betegség során, amikor az energiát adó anyagok (szénhidrátok és zsírok) mennyisége nem kielégítő, akkor a szervezet saját fehérjéjéhez nyúl, és azt elégetve szerzi meg a szükséges energiát. Éppen ezért, betegség vagy erősebb izommunka után fokozódik a szervezet fehérjeszükséglete, hogy az elhasznált anyagot pótolni tudja. A fehérjéket alkotó több mint 20 természetes aminó- savból 8—10 nélkülözhetetlen, ezeket a táplálékkal megfelelő mennyiségben és arányban kell a szervezetnek megkapnia. Aminósavakat azonban az emberi és állati szervezet a maga erejéből nem tud készíteni, összerakni az alkotóelemekből. Ezért a fehérje, illetve az aminósavszükségletünket teljes egészében a táplálékból származó aminósavakból fedezzük. Nagy általánosságban az állati eredetű élelmi anyagok, így a tej, az egyes tejtermékek, a sajt, és a túró, valamint a tojás, a hús, az egyes zsigerek (máj), valamennyi a teljes értékű ami- nósavat olyan arányban tártál tiazzák. amely megközelíti az ember fehérjeszükségleteit. A növények közül egye-- sekben (mint a gabona, hüvelyesek. főzelékfélék) a legtöbb nélkülözhetetlen aminó- sav megtalálható ugyan, de egyik vagy másik az emberi szükségletnél jóval kisebb mennyiségben. Ha a tojás, vagy hús fehérje tápláló értékét száznak vesszük, a hüvelyesek fehérjéjének biológiai tápértéke csak 40—50 százalék és a gabonafehérje biológiai értéke sem különbözik lényegesen ettől. Fontos, hogy minden főétkezéskor fogyasszunk komplett fehérjét. Az élelmezésben igen fontos művelet a komplettálás. Amikor egy étel elkészítéséhez többféle fehérjetartalmú élelmiszert (pl. gulyásleveshez húst, burgonyát, tésztát) használunk fel, akkor komplettálunk. A kalács készítése is ez. ha a liszt fehérjéit a tej és a tojás fehérjéivel egészítjük ki. Hasonlóan komplettálunk, ha ' a főzelékhez hús- vagy tojásfeltétet adunk, vagy ha a főtt tésztát túróval, tojással, sonkával ízesítjük. A gabonafélék magvainak őrleményeit és a főzelékféléket jól kiegészíti a hús, a belső szervek, vagy a tej. Az újszülött táplálékában a fehérje egész mennyiségének teljes értékűnek kell lennie. Ezt az anyatej biztosítja. A teljes értékű fehérjeszükséglet az életkor emelkedésével így csökken: csecsemő táplálékában 75 százalék, a kisgyermekében 65, serdülőében 50, felnőttében 40 százalék a teljes értékű fehérje. Fontos, hogy az egész napi étkezés rendszeres, jól felépített legyen. Azonos időpontokban együnk! A leghelyesebb reggel munka előtti!), délben és délután 17—18 óra körül. A fő hangsúlyt helyezzük a reggelire, mennyiségben is, összeállításban is, hiszen aki jól reggelizik, annak az üzemi koszt megfelelő, délután, este pedig tej, tea, sajt, hidegkonyhai készítmény lehet a menü. Milyen az egészséges reggeli? Mindenképpen szükség van folyadékra; teára, tejre, kávéra, kakaóra, vagy minimálisan: sűrített tejjel dúsított feketekávéra. Vigyázat: a Cola és egyéb szénsavas üdítő ital szóba sem jöhet! Kell még egy kis sajt, egy tojás vagy felvágott. Tápláló reggeli eledel különösen az ingázóknak a hideg sült hús, amit a háziasszony előre is elkészíthet, zsírban elrakva, tartósítva. Évszakonként ma már nem változik sem az étkezés, sem a fehérjeszükséglet, hiszen minden tartósítható mélyhűtéssel, liofilizálással és egyéb módon, tehát az év minden szakában ugyanolyan jó minőségű fehérje- és vitamin- dús táplálékhoz jutunk. _ Csáti László Jótékony llastrom Charlie Chaplin, aki közismerten nagy vadász, egy alkalommal hajtóvadászaton vett részt Franciaországban. Megtörtént az a szerencsétlen baleset, hogy Chaplin néhány sörétet lőtt az egyik hajtó hátsó felébe. — Végtelenül sajnálom — mondotta a művész, amikor elnézést kért a hajtótól. — Kérem, fogadja el ezt a kis flast- romot a sebeire. — Ezzel átnyújtott egy szép kis összeget. Majd hozzátette: — Holnap okvetlenül meglátogatom, tudni akarom, hogyan javul az állapota. — Nagyon őrülök, hogy meglátogat, uram — válaszolta huncutul mosolyogva a hajtó —» legalább megújíthatjuk a flast- romot! % szerelem három története avagy I szerelem 3 tételben I. tétel: A F1Ü: Mondd, hogy szeretsz. Nem bírom ki, ha nem mondod, hogy szeretsz. Napok óta könyörgök, hogy mondd ki végre, hogy szeretsz, de sohasem mondod nékem azt, hogy te is szeretsz. Mindig csak én mondom, hogy szeretlek. Nem bírom ezt már tovább. Megőrülök. Mást szerelsz? Nem, az nem lehet. Csaíc engem szerethetsz. Más senkit. És én érzem is, hogy szeretsz, de nem tudom, hogy szeretsz. Ahhoz, hogy tudjam is, ne csak érezzem, ki kell már egyszer végre mondanod, szemtől szembe, hogy szeretsz. Csókolj meg. Még! Megint! Mondd, hogy szeretsz, mert bizonyisten felkötöm magam itt a fára. Erre a nagy gallyra, itt_ a fejünk felett. Kész röhej. Már verset is írtam hozzád. En. Verset. Elmondjam? Ügy kezdődik, hogy ha télre tavasz jön, nyárra ősz és tél, jaj, mi jön utánad, Hunt őrszolgálat Nyelvtanóra van az iskolában. A tanító felszólítja a kis Tadeuszt: — Mondj nekem, fiam, egy gyűjtőszót! — Postaláda — feleli a gyerek. Mit tanultatok ma az iskolában? — érdeklődik elsős fiától az apa. — Az ábécéből az első betűt, az i-t. — Nahát, hogy halad a tudomány — tűnődik az apa —, az én időmben még az a volt az ábécé első betűje... Ke — Na, kislányom, mi a véleményed a tanító néniről? — érdeklődik elsős lányától az anya. — Szép kis tanító néni, mondhatom! — Miért, mi kifogásod van ellene? — Azt se tudja, hogy mennyi háromszor kettő. Tegnap is. meg ma is tőlem kérdezte... * Természetrajzóra van az iskolában. A tanító így szól a gyerekekhez: — Ki tudja nekem megmondani, hogy miben különbözik a kenguru az embertől? — Nagy csend. Végül az egyik gyerek jelentkezik. — A kenguru abban különbözik az embertől, hogy üres erszénnyel is tud ugrálni... el nem csókolt kéj...? Ezt írtam, meg mást is. Mert nem mondtad nékem azt, hogy szeretsz. Mondd már, hogy szeretsz! A LÁNY: — Szeretlek... A FIŰ: — Csodálatos vagy, szerelmem! II. tétel: A FELESÉG: — Szeress!... Még .., még ... még ... Hogy még jobban szerethesselek én is, te drága ... A FÉRJ: — Ügy érzem, pontosan annyira szeretsz, amennyire most kell. Egy világért se szeressél már jobban... A FELESÉG: — Elaludt, elaludt az édes, fáradt, kimerült kis párom. III. tétel: AZ ASSZONY: — Mondd, hogy szeretsz. Olyan régen mondtad már, hogy szeretsz, hogy nem is emlékszem rá, mikor mondtad utoljára. Mondd, egyáltalán szeretsz te még engem? Mondd már, hogy szeretsz... Na, mondd szépen utánam, igy ...szeretlek... Mondjad már, csak az én kedvemért. Nem emlékezel már, hogy ott, a kertben, a nagy fa alatt, hogyan könyörögtél nekem ... En meg végül is megadtam magam. Igen, megadtam és odaadtam magam. És az ifjúságom. Az egész életem __ Mondd, h ogy szeretsz, mert visítok... Azonnal mondd, hogy szeretsz, mert nem hozok holnap sört a boltból... Nem mondja, juszt se mondja, hogy szeret ... Hallod? Alszol? ... Alszik! Elaludt. Elaludt mellettem. Fáradt? Egy frászt, biztosan van valakije a piszoknak. Az én édes kis fáradt páromnak, nője van a disznónak... Esküszöm, hogy van. Ezért nincs pofája azt mondani, hogy szeret... Hallod? Nőd van? A FÉRJ: — Mi.... micsoda hogy mim van? AZ ASSZONY: — Neked nőd van. Esküszöm, hogy neked van egy másik nőd is rajtam kívül. Mondd, hogy szeretsz, mert ha nem, olyan botrányt csinálok, hogy a szomszédok összefutnak... A FÉRJ: — Üristen, te megőrültél ... Éjjel egy órakor vallják szerelmet ... Jó, szeretlek ... szeretlek ... örökké szeretlek, csak hagyj aludni végre ... AZ ASSZONY: — Elaludt, elaludt az én drágám. Fáradt ... — betakarja és a férj a dunyha alatt fuldokolva alhat, végre tovább (egri) Férfinak vagy férfinek? Egy olvasónk tette fel a címbeli kérdést. Azt is megírja levelében, hogy az ő fülét sérti, ha valaki ezeket a szóalakokat használja: férfire, férfivel, férfiek, férfies stb. Nagyon érdekes nyelvhasználati kérdésre tapintott rá levélírónk. Azt tapasztaljuk ugyanis, hogy nagy a bizonytalanság a férfi szó ragozott, jelzett és képzett alakjaival való élésben. Mi ennek a magyarázata? Hogy az egyértelmű választ megadhassuk, ismernünk kell a megnevezés fejlődéstörténetét is. A hímnemű felnőtt ember megnevezésére szolgáló férfi név valójában összetett szóalak. Előtagja: férj, utótagja fiú (-fi). Az r és az f mássalhangzók közötti"'harmadik hang, a j kiesett, sígy alakult ki a férfiú, illetőleg a férfi összetétel. Eredetileg tehát az egyes toldalékok az összetétel utótagjához illeszkedtek: férfiúnak, férfinak; férfiúra, férfira; férfiúval, férfival stb. Ez az illeszkedés akkor is érvényesült, amikor a szóban már nem érezték az önálló utótagot, s az egységes szónak tartott férfi ragozott, jelzett és képzett alakjaiban a toldalékok a mély hangrer.dűséghez formálódtak: férfitól, férfira, férfihoz, férfias, férfiak stb. Az összetétel elhomályosu- lásával a nyelvhasználat ingadozni kezdett a toldalékok illeszkedésében, s a magas és mély hangú formákat vegyesen kezdték használni. A nyelvművelő szakirodalom azonban eleinte mérlegelésre intette a férfi szó toldalékos alakjaival élőket, s a nyelvérzékre hivatkozva nem tartotta helyesnek ezeket a formákat : férfihez, férfiről, férfitől stb. Szótáraink is a mély hangú ragokkal ellátott formákat sorakoztatják fel példatárul: a férfiak is érdeklik, férfivá válik, férfiakkal kacérkodik, férfias, férfinak való munka, dicsérendő férfiassága stb., stb. Mi a helyzet mai nyelvhasználatunkban? A magas hang- rendűen ragozott szóformákat napjainkban egyre gyakrabban halljuk és olvassuk, s a nyelvérzék is egyre inkább elfogadja a férfihez, . férfiről, férfivel szóalakokat helyes formáknak. Ugyanakkor azt is meg kell állapítanunk, hogy a magas hangúvá átcsapott férfivel, férfitől, férfire rágós alakok mellett nincs férfiek és férfies jelzett és képzett szóalak. Ezeket a szóalakokat a nyelvérzék még ma sem fogadja el helyesnek, illetőleg általánosan használt nyelvi formáknak. Dr. Bakos József
