Népújság, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-07 / 81. szám
A Jaszaí-díj alkalmából A színen: Gyöngyössy Katalin Egy kisvárosban láttam először, még főiskolás korában. Hosszú, szőke haja a vállára omlott (gyerekkora óta viseli ezt a frizurát), a dereka valószínűetlenül karcsú volt, (olyan most is) a tűsarkok még nyúlánkabba tették. Egyszóval jelenségként figyeltük. A költőibb lelkű fiatalemberek még tán a József Attila-verset is idézgették: .Mikor az utcán átment a kedves ... Mikor a válla picikét rándult... Világos, hogy a filmesek is korán felfedezték. Idézet az * Uj Filmlexikonból: meg növendék korában kapta Kis József Félúton című filmjének főszerepét. Utóbb Bacsó Péter drámai korrajzának hősnője.” Az utóbbira máig is büszke. Most örömteljes alkalom kínálkozik a számvetésre: Gyöngyössy Katalin a miskolci Nemzeti Színház művésznője, Jászai- díjat kapott. Éppen ideje volt — bukik ki az emberből önkéntelenül — mert előtte van a lexikon, s látja, hogy Gyöngyössy 1963-ban diplomázott. Persze a művészeti díjakat nem a szolgálati évek után adják, csak hát a fiatal színésznő kitűnően indult. Már Szolnokon (első állomáshelyén) nagy sikert aratott A bűnbeesés című Miller-darab Maggieként, és mint a Sale- mi boszorkányok Abigailje. Abigailtől a Monna Vanna sikeréig (ez volt utolsó nagy szerepe a kitüntetés előtt) több mint tíz esztendő telt el. Nem hozott minden pro-' dukció. minden évad látványos elismerést — egyik neves kritikusunk „kivérzett figurának" nevezte például a színésznő által megformált Csehov-hősnőt —. de Gyöngyössy nem lett keserű és türelmetlen. Így vélekedett: Tehetség vagy van, vagy nincs. Ez nem tőlünk függ. de hogy keressük, hogy megkeressük a lehetőségeket, hogy valamiképpen az ihletettség állapotába kerüljön (nemcsak a színész, hanem az együttes — a színház), hogy a néző érezze a költészet erejét szépségét, ez fontos. Ez a legfontosabb. Ha nincs ra lehetőség, el kell tépni a kötelékeket, vagy... Vagy? — kérdeztem. — Várni'-kell türelemmel Én nagyon ideges alkat vagyok (persze uralkodom magamon), s viszolygok mindenfele hazug harmóniától — talán ezért nem tudtam megbarátkozni például a Három nővér Olgájával — de várni, keresni van türelmem. Huszonhárom éves korában ezt mondták neki: drámai szende vagy. Kétségbeesett, mert nagyon öregnek érezte magát. Ezen nevetünk. S nyilván nevet a néző is, aki látta, hogy micsoda sugárzóan fiatal Monna Vannát formált a közelmúltban. Ha úgy tetszik, Gyöngyössy ma is drámai szende. De nemcsak az! Már évekkel ezelőtt ő volt Nelli Barta Lajos Szerelem című színművében. Úgy beszél róla, mintha csak most vetette volna le az öregedő lány — számtalanszor átalakított, szükség szerint szabott — ruháját. A reményt egyre jobban elvesztő, de a játszmát fel nem adó vén- lány megformálása nagy élmény volt. (Az előadást a tévé is közvetítette.) — Olyan meghatározó szerepem ez nekem, mint más vonatkozásban a Salemi boszorkányok Abigailje, a Yerma, vagy az Amerikai Elektra Lavinája, Varja a Cseresznyéskertben, de mondhatnám Kertész Ákos Sziklafal című drámájának feleségszerepét, vagy akár Shakespeare Ophéliáját. Szolnokon hat évet töltött, a miskolci—egri színházban ez az ötödik szezon. Meg sem kísérlem a szerepleltárt. A mostani, a legutolsó feladatról, Fejes Endre Vonó Ignác című művének egyik hőséről azonban beszélni kellene. Kulcsár Imre partnereként Virágh Teklát játssza. A volt apácát, akit Vonó Ignác szerelemmel szeret, s (Fotó: Kerényi László) aki miatt a kacska altiszt olyan szenvedéllyel építi hazugságának várát. Tudom: Virágh Tekláról még nem lehet beszélni. A valódi házasságról — kutatóorvos férjéről, negyedik osztályos kislányáról — azonban lehet S Gyöngyössy Katalin szívesen beszél övéiről. — Hol van otthon? — kérdezem, tudva, hogy Budapest, Éger és Miskolc, a csar Iád és a színház, a filmgyár és a tévé darabolja fel idejét — Otthon vagyok a férjem, a gyerekem közelében, bárhol is vagyunk. Akár a pesti lakásban, akár a miskolci szinészház egyetlen szobájában, akár külföldön. . ★ Es persze otthon van a miskolci és az egri színházban — ahol családtagként tisztelik és szeretik — és otthont talál minden ió (igaz) szerepben. Mindezt semmi sem hitelesíti jobban a mo6t kapott Jászai-díjnál. Amelyhez ezúton is gratulálunk. Ív-film a Bergendy-együttesrő I (gyarmati) A Bergendy-együttes legnépszerűbb számait rögzíti Born Adam rendező az „Egymillió fontos hangjegy” című műsor részére. (MTI fotó —- ■ Friedmann Endre) • A kulcs megfordult a zárban, de az ajtó nem engedett A férfi most vállal dőlt az ajtónak, mire odabent nagy csörömpöléssel dőltborult valami rés nyílt az ajtón és a férfi bezuhant Puha porba esett, nem ütötte meg magát, de jó ideig nem látott semmit a kavargó porban. Persze — ismerte fel a helyzetet —, felszedték a padlózatot és az ajtó elé rakták a követ. Tehát itt vannak, itt kell lenniük! Mozdulatlanul állt várta, hogy elüljön a por. Mély csend borult rá. Különös — gondolta —, talán mégsin" csenek itt! Ebben az esetben az ablakon távoztak — állapította meg csodálkozás nélkül. Lassan elült a por és elindult. Feldúlt helyiségeken ment át, óvatosan lépkedve, szemlélődve, míg egy belső kis szobában végül emberekre lelt. Itt kisebb- nagyobb homokhegyek emelkedtek és az emberek az együk völgyben ültek. Kártyáztak és ügyet sem vetettek az érkezőre. — Önök? — kérdezte a férfi, és a hangja finoman remegett Csend volt a válasz, majd nagy sokára megszólalt egy harcsabajúszos anélkül, hogy felnézett volna. — Pájszolnánk, de nincs gunstifli! — Értem! — mondta a jövevény tétován. — Én akkor talán el is mehetek. — Rebetli! — mondta a harcsabajúszos beleegyezőeh. A férfi egy sötét helyiségbe ment, ahol bútorok voltak felhalmozva, hogy az ablakot is -eltakarták, s - -csak Történelem kilométerekben ODAKINT nyárias hévvel záporoz a tavaszi nap,'s idebent a volt vármegyei börtön öles vastagságú falai, vasalt vasrácsos ablakai mögött borzongató hűvösség. A hajdani börtönfalak között lélegzik, él Heves megye legrégibb közigazgatási kultúrintézményé — a levéltár. 1261-ig terjedő latin okleveleivel, a török időkből származó magyar, latin, német, török és más nyelvű okmányaival, a modern kort idéző irataival és különféle eredeti dokumentumainak értékes gyűjteményével a megye — sőt mondhatni: az ország — valóságos kincsestara. Több ezer folyóméternyi területet töltenek meg a becses és gondosan őrzött okmányok, iratok. A Gerl József építtette ódon boltivek alatt beszélgetünk Kovács Béla igazgatóval munkájukról, gondjaikról sa levéltár jövőjéről. — A levéltár története során mindig szorosan hozzákapcsolódott, a megyei hatóságokhoz, azok szerves részeként működött — magyarázza. — „Hivatali” munkánk ma is a hatóságokhoz kötődik, de a korábbiakhoz képest szélesebb körű. sokrétűbb. Ha csak egy számot említek, már az is kellően érzékelteti, milyen nehéz terhek, feladatok hárulnak á‘ levéltárra. 1400 szervre kell figyelnünk, már az iratteremre* pillanatában. Az irattermelés pedig napjainkban igen intenzív, az anyag állandóan növekszik, nagy gyorsasággal bővül. Hozzánk a már kiselejtezett iratanyag kerül, amit rendezünk, jegyzékelünk, mutatózunk. A további feldolgozás során ebből válogatjuk ki a történeti, forrás- értékű és az ügyviteli értékű iratokat. Hogy ezt a feladatot a legprecízebben végezhessük, a mostani gárda mellé még 14 főre lenne szükség, akik a selejtezés szakszerűségére is ügyelni tudnának. MINTHOGY a levéltár működése szorosan a megyei hatóságok tevékenységéhez kapcsolódik, sokirányú köz- igazgatási „szolgáltatást" nyújt Például az eredeti okmányról, iratról hiteles másolatot ad az ügyes-bajos dolgukban ide fordulóknak. A különböző szolgáltatások mellett a levéltár a tudományos alkotóműhely szerepét is betölti. — A Megyei Levéltár fontos feladata a tudományos kutatás előmozdítása — mondja Kovács Béla. — Mint kutatási bázis, jó helyen állunk a levéltárak között. Szervezettségünk, rendezettségünk alapján a jó kutatható intézmények közé tartozunk. Sajnos, a levéltár- nokok mellett kevés a külső kutató. Kevés a helytörténeti kutató. S itt azoknak a számát keveslem, akik a tudományos ismeretterjesztés elfogadható szintjén állanak. Ugyancsak meg kell itt jegyeznem, hogy igen kevesen tanulmányozzák a legújabb kori iratanyagot S ez azért is elgondolkoztató, mert ezeknek az anyagoknak a kutatása nyelvi nehézséget sem jelent. Korábban csak elvétve találkozhattunk egy-egy levéltári kiadvánnyal, az utóbbi években pedig — sokak örömére — sorra hagyják el az új és új kötetek, közlemények a nyomdát. — Sikerült anyagi alapot teremteni a publikációkhoz, s ez intézményünk „gazdájának”, a megyei tanácsnak köszönhető. Sorozatos kiadványokban gyűjtjük össze és hozzuk nyilvánosságra a tudományos alapkutatásokhoz szükséges anyagokat. Ennek keretében látott napvilágot például dr. Soós Imre munkája a rovásadó-összeírások- ról, avagy a Tanulmányok Heves megye történetéből című kötet. Legfrissebb kiadványunk is Soós Imre nevéhez fűződik: Heves megye községei 1867-ig. öt száma jelent meg eddig a Heves megyei Levéltár közleményeinek, az Archivum-nak. Jelenleg nyomdában van a hatodik szám anyaga is. AMIÓTA a Megyei Levél" tár tanácsi intézmény lett, közművelődési tevékenységükről is számot adhatunk. — Nem elsőrendű feladatunk, sőt: nem is feladatunk a közművelődési munka. A „nyitott kapuk” elvét és gyakorlatát valljuk azonban: ha egyelőre a hajdan volt börtönépület is a hajlékunk, ez az intézmény nem börtön; mert be is lehet jönni és ki is lehet menni a kapun. Segítjük például a honismereti mozgalmat. A Megyei Művelődési Központ rendszeresen tart továbbképzést a honismereti szakkörök vezetőinek, ahol a levéltárosok szakmai előadásokkal szerepelnek. Vallomás három évtizedről címmel közös kama- rakiállítósunk volt a Megyei Könyvtárral. Nemrég népművelőket láttunk vendégül intézményünkben, akik az itt folyó - munkával ismerkedtek. S a közművelődési szolgáltatások közé sorolhatom azt is, hogy a kutatószoba hivatalt időn túl is nyitva van este 7 orájg. ahova bárki bejöhet olvasni, búvárkodni. Gondolunk az iskolákkal való kapcsolat kialakítására, ennek keretében a levéltár bemutatására. Azt mondjuk: a levéltár hídként feszül a múlt és a jelen között. Tessék, járjanak ezen a hídon, senki előtt sincs zárt kapu. A levéltár munkája az utóbbi években jelentősen bővült, feladatai növekedtek. Ám a működés feltételei nem változtak semmit, s ez akadályozója a további fejlődésnek. — Nagyon megnehezíti munkánkat a szűkös elhelyezés. Szó szerint be vagyunk szorítva a börtönfalak közé. Raktározási gondjaink olyan nagyok, hogy ezek a gondok gátolják az iratanyagok feldolgozását. Nincs hová elhelyezni a megőrzendő értékeket. Az iskolák iratanyaga például 1945 óta nincs begy űjtve és képtelenek vagyunk bármit tenni a védelmükre. Szerencsére a megyei tanács jó gazdánk. Megértették gondjainkat és segítenek. Üj, korszerű levéltár épül Egerben, a lajosvárosi Pozsonyi utcában. Az új intézmény —■ amelynek terveit Kocsis József építészmérnök készítette — minden igénynek megfelel. Az épületben hétezer folyóméternyi iratanyagnak lesz helye, s ez a későbbiekben 15 ezer folyóméterre bővíthető. A beruházási költség sem sok, 9 millió forint. AZ ÉPÍTKEZÉST még ezen a nyáron megkezdik. Hamarosan új, megfelelő hajléka lesz hát a kilométerekben mérhető történelemnek. Pataky Dezső Emberrablás annyi hely volt, hogy megállhatott A zsebéből elő* szedte a kellékeket gyertyát gyújtott, s egy komód sarkán munkához látott. Először egy újságot terített maga elé, amelyben egy kép volt A kép vaskos, kopaszodó férfit ábrázolt deréktól felfelé, amint éppen kezet fog valakivel, akinek csak a kezét és az alsó karját fcr tózták. Az aláírás: „Gubacs Jenő elnök jutalmakat ad át". . Egy darabig nézte a képet. majd néhány sort írt a noteszébe, aztán körömollóval betűket vágott ki egy újságból, és külön lapra fel- ragasztgatta ezeket A ragasztott szöveg végül elkészült: „Gubacs úri Ön veszélyben van! ■ Ha három napon belül nem fejezik be a Rezeda u. 113. belső tatarozását, önt elrabolják! Mindenre elszánt tébolyultak lesnek önre! Intézkedjen!!! Egy jóakarója!!!!“ A férfi ördögien mosolygott . ★ Három nap múlva akadálytalanul jutott be az ajtón. Mindent úgy talált, ahogyan legutóbb volt. Csak a felszedett parketta helyén nőtt kis kajszibarackfák virágoztak ki azóta. Csend volt halott, sivár csend! Minden, .jel arra vallott, hogy az emberek elvonultak innen. A férfi a hallban állt as egykor hallban. Ss>" szerre albőgte magát j— . . —» Az isten legyen irgalmas hozzád. Gubacs Jenő! ★ Másnap délután 17 óra előtt néhány perccel lefüggönyözött Trabant 600-as állt még az Egyesült Szerelék és Vegyes Szerelők Ktsz — az ESZVESZ — impozáns székhaza előtt. A kocsiban két férfi ült nyakukban fekete álarc lógott, ölükben házilag gyártott, nehéz gumibot a lábúknál kötél és egy csőre töltött hegesztopisztoly. A bejáratot figyelték. A volánnál ülő férfinak egy újság volt a térdére terítve, az újságban egy foto, időnként ezt nézegette. Pontosan 17 órákon- végül felnyitó a- székház nagykapuja és kigördült rajta egy fekete Volvó. A trabantosok összenéztek, a volánnál ülő az újságba pillantott, majd a Volvó vezetőjére. — Ö az! — mondta határozottan ég felrántotta az álarcot, majd beindította a motort. — R áállok! A következő pillanatban azonban elállt a lélegzetük. A kapu alól éktelen dübörgéssel motorosok törtek elő, kettő a Volvó elé húzott, kettő mögé állt, s elindult a menet. A motorosok szeker- cével pájszerrel és szegbelövő pisztollyal voltak felszerelve. A Trabant vezetője leállította a motort, s lerántotta az álarcot. — A motorosok! — düny- nyögte fájdalmasan. — Hát ezért nem jönnek mar kártyázni ssís. -.? ü, Kiss Jáno s
