Népújság, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-15 / 87. szám

(Folytatás az 1. oldalról) 1. A Szovjetunió, az. első szocia­lista allam a történelemben példát­lan életerőről es alkotóképességről tett tanúbizonyságot. A soknemze­tiségű Szovjetunió népei győztek á rájuk kényszerített háborúkban, az ellenük összefogott kapitalista vi­lággal szemben megvédtek forra­dalmi vívmányaikat. A Szovjetunió dicső fegyveres erői a második vi­lágháborúban döntő részt vállaltak a világuralomra, a népek leigázá­sára törő tasizmus megsemmisité­lében. A Szovjetunióban folyó építő­munka nagy eredményei igazol­ták-a szocializmus fölényét a ki­zsákmányoláson alapuló tőkés rendszer felett. A Szovjetunió né­pei gyorsan felszámolták a cáriz­mustól örökölt évszázados elmara­dottságot, korszerű szocialista nagyipart és mezőgazdaságot, vi­rágzó kultúrát teremtettek. A szov­jet társadalom létrehozta az alkotó munka kibontakozásának, a sze­mélyiség szabad fejlődésének felté­teleit. 2. A Szovjetunió léte, megerősö­dése volt a legfőbb támasza annak a nemzetközi forradalmi folya­matnak, amelynek eredményeként létrejött és megszilárdult a szocia­lista világrendszer, új lendületet kapott a nemzetközi munkásmoz­galom, megkezdődött és végbement a gyarmati rendszer széthullása. A Szovjetunió hat évtizedes törté­nelmi útja. a világrendszerré vált szocialista társadalom százmilliókat győzött meg arról, hogy az emberi­ség jövője a szocializmus, amely mélyen humanista társadalom, biz­tosítja a népek felemelkedését, va­lamennyi dolgozó érdekeit szolgálva megvalósítja a legszélesebb érte­lemben vett szabadságjogokat. A szovjet államnak történelmi ér­deme, hogy létének első pillanatá­tól kezdve következetesén harcolt a békéért, védelmezte a föld min­den népének alapvető érdekét, és ma is ez áll nemzetközi tevékeny­ségének középpontjában. A Szovjetunió állhatatos küzdel­me a béke megszilárdításáért dön­tő hozzájárulást jelentett a nem­zetközi helyzet enyhüléséhez, a kü­lönböző társadalmi rendszerű or­szágok békés egymás mellett élé­séhez, ahhoz, hogy az emberiség számára reális céllá vált egy új vi­lágháború megakadályozása. 3. A magyar munkások és pa­rasztok mély rokonszenvvel üdvö­zölték a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmét, és 1919-ben elsőként követték példáját, kikiál­tották a Magyar Tanácsköztársa­ságot. A Tanácsköztársaság vérbefojtá- sa és a negyedszázados fasiszta aratóm után a szovjet hadsereg leiszabadító harcának eredménye­ként népünk előtt ismét megnyílt i társadalmi haladás, a nemzeti ’elemelkedés útja. A forradalmi Harcokban megedződött magyar nunkásosztály — szövetségben a iolgozó parasztsággal és a társada- om más haladó erőivel — kivívta i hatalmat, győzelemre vitte a szo- tialista forradalmat hazánkban. A szocializmus építésének nagy «unkájában segítőkész, őszinte ba- ■átként és kipróbált küzdőtársként nindig magunk mellett tudtuk a szovjetunió Kommunista Pártját, » szovjet államot, a szovjet népet. \ megbonthatatlan magyar—szöv­et barátság kiállta az idő próbá- át és szüntelenül tovább erősödik. KÖZLEMÉNY 4. A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága örömmel állapítja meg, hogy a magyar mun­kásosztály, a termelőszövetkezeti parasztság, az értelmiség, egész né­pünk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom világtörténelmi jelen­tőségéhez méltóan készül az évfor­duló megünneplésére. A csepeli dolgozók által kezdeményezett és széles körben kibontakozott mun- kaverseny-mozgalom kifejezi né­pünk szocialista hazafiságát, inter­nacionalizmusát, a szovjet nép tör­ténelmi harcának és eredményei­nek elismerését;. A Központi Bizottság felhívja a kommunistákat, a pártonkívüli ha­zafiakat, dolgozó népünket: tettek­kel járuljanak hozzá, hogy a szo­cialista építőmunka újabb sikerei­vel köszöntsük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordu­lóját. III. A Központi Bizottság áttekintet­te a gazdasági építőmunka időszerű kérdéseit, megvitatta az 1977. évi népgazdasági terv teljesítésének el­ső negyedévi tapasztalatait. 1. Az 1976. évi gazdálkodás vég­leges adatai alapján megállapítot­ta, hogy a népgazdaság fejlődése fő tendenciáiban megfelelt gazda­ságpolitikai törekvéseinknek, alap­vetően a kijelölt irányban haladt. A gazdasági növekedés azonban a vártnál kisebb lett. A nemzeti jö­vedelem elosztása ugyanakkor iga­zodott a terv céljaihoz és a lehető­ségekhez. A belföldi felhasználás — a fogyasztás és a felhalmozás — a termelési eredményekkel és az egyensúlyi követelmények betartá­sával összhangban növekedett. A tervezettnek megfelelően javult a külkereskedelmi mérleg egyenlege. Figyelerrjbe véve a múlt évi gaz­dálkodás éredményeit, mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy az idei terv gazdaságpolitikai céljait, fő előirányzatait maradék­talanul teljesítsük. Ez elengedhe­tetlen ahhoz, hogy ez évben meg­közelítően elérjük az V. ötéves terv első két évére tervezett fejlő­dést. Ehhez a feltételek adottak. 2. Az első negyedév tapasztalatai alapján a Központi Bizottság meg- állápitotta, hogy az 1977. évi nép- gazdasági terv végrehajtása meg­felelően indult, az eddigi eredmé­nyek biztatóak, a munka jó irány­ban halad. Ebben fontos szerepe van annak, hogy a terv kidolgozá­sa az előző évekhez képest koráb­ban,, gyorsabban és szervezettebben történt. A vállalati tervekben a népgazdasági célok megfelelően ér­vényesülnek. A vállalatok nagyobb figyelmet fordítanak a műszaki színvonal emelésére, a termelés gazdaságosságának és a termékek minőségének javítására, a termék- szerkezet korszerűsítésére, a foko­zottabb anyag- és energiatakaré­kosságra, a munka- és üzemszer­vezés tökéletesítésére. Arra töre­kednek, hogy javuló színvonalon elégítsék ki a hazai igényeket, és teljesítsék exportfeladataikat. Mindez a gazdaságirányitó és gaz­dálkodó szervek, valamint a dol­gozó kollektívák összehangolt mun­kájáról tanúskodik. 3. Az év első negyedében "meg­gyorsult a termelés, növekedése: az ipari termelés 5 százalékkal volt nagyobb, mint a műit év azonos időszakában. A termelékenység gyorsabban emelkedett, továbbra is meghaladja a termelés növekedé­sét. Az építőipar termelése 10 szá­•zalékkal nőtt. Az év első három hónapjában több lakást építettek és adtak át, mint az előző eszten­dő azonos időszakában. A mezőgazdasági üzemek terme­lési előirányzatai alapvetően össz­hangban vannak a népgazdasági terv céljaival. A mezőgazdaság dolgozói a tavaszi munkákat rend­ben, szervezetten végzik. A terve­zettnél nagyobb területen vetett őszi kalászosok jelenlegi állapota kedvező. Zöldségfélékből és burgo­nyából a tavalyinál nagyobb meny- nyiségre kötöttek termelési szer­ződést. Az állattenyésztés fejlődése a tervezettnek megfelel, lehetővé teszi a lakosság kiegyensúlyozott húsellátását és az éxportfeladatok teljesítését. A vasúti és a közúti szállítás a tervezettnek megfelelően alakult, az áruszállítási igényeket a ko­rábbinál jobb ütemben elégítették ki. Az előző évinél szervezettebb és élénkebb a külkereskedelmi tevé­kenység. A forgalom növekedett; mind a kivitel, mind a behozatal lényegesen" nagyobb volt, mint a múlt év azonos időszakában. 4. A lakosság pénzbevétele a terv előirányzataival összhangban alakult. A munkabérek átlagosan 6 százalékkal nőttek. A termelő vállalatoknál a nyereségrészesedés — a prémiumokkal, jutalmakkal és más évközi kifizetésekkel együtt országos átlagban 22 napi bérrel egyenlő. A termelőszövetkezeti dolgozók első negyedévi jövedel­me mintegy 5 százalékkal növeke­dett Az első negyedévben kiegyensú­lyozott volt az áruellátás. Javult az áruk választéka és minősége, a forgatóm növekedett, némileg meg­haladta a tervezettet. A fogyasz­tói árszínvonal a terv előirányza­tai szerint alakult. 5. A Központi Bizottság az első negyedévi tapasztalatok alapján megállapította, hogy az 1977. évi terv gazdasagpolitikai céljai, fő irányzatai helyesek, elérhetők,. Az idei népgazdasági terv elő­irányzatainak maradéktalan meg­valósításához mozgósítani kell erő­inket, hogy a munka hatékonysá­gának fokozásával gyorsuljon a fejlődés üteme, emelkedjék a mű­szaki színvonal, tovább javuljon a népgazdaság egyensúlya, tervsze­rűen alakuljon a külkereskedelmi forgatóm, és elérjük az életszínvo­nal emelésére kitűzött célokat. Fo­kozni kell erőfeszítéseinket a gaz­daságos termelési szerkezet továb­bi fejlesztéséért, a beruházások tervszerű megvalósításáért. Jelen­tősen javítani kell az üzem- és munkaszervezést, a munkaerő-gaz­dálkodást, nagy figyelmet fordítva a belső tartalékok feltárására. A feladatok megkövetelik az anyag­gal, energiával, munkaerővel és pénzzel való még ésszerűbb taka­rékosságot és azt, hogy a tudo­mány hazai és nemzetközi ered­ményeit fokozottabban állítsuk a gazdasági fejlődés szolgálatába. Gondoskodni kell arról, hogy a növekvő termeléssel összhangban valósuljanak meg az előirányzott életszínvonal-politikai célok, a la­kosság aruéllátása továbbra is ki­egyensúlyozod legyen,.» fogyasztói árszínvonal a tervezett keretek kö­zött maradjon. 6. Az 1977, . évi népgazdasági terv társadalmi fogadtatása jő volt, dolgozó népünk megértette a feladatokat, és cselekvőén támo­gatja azok végrehajtását. A párt- szervezetek, a kommunisták meg­győző, irányító, szervező munká­jukkal erősítették a gazdaságpo­litikai célok eléréséhez szüksége* szemléleti és cselekvési egységet. A tervek ismertetése és végrehaj­tása érdekében eredményes mun­kát végeztek a szakszervezetek, a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a tömegszervezetek és tömegmozgal­mak, a sajtó, a rádió és a televí­zió. A társadalmi aktivitást nagysze­rűen kifejezi a csepeli dolgozók kezdeményezése alapján a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére ki­bontakozott és országos méretűvé szélesedett munkaverseny-mozga- lom, amely jelentős nemzetközi visszhangot váltott ki. A Közpon­ti Bizottság nagyra értékeli a kez­deményezést, és elhatározta, hogy a legkiválóbb vállalatok, szövet­kezetek és szocialista brigádok munkáját jubileumi zászló és ok­levél adományozásával ismeri el. A Központi Bizottság nagy je­lentőséget tulajdonit annak, hogy a kommunisták személyes példa- mutatással továbbra is segítsék a tervek megvalósítását Felkéri a tö­megszervezeteket, a társadalmi szerveket, felhívja egész dolgozó népünket, hogy öntudatos, fegyel­mezett munkával járuljanak hoz­zá gazdasági feladataink sikeres teljesítéséhez. IV. A Központi Bizottság értékelte az 1961 és 1975, közötti időszak 15 éves lakásépítési tervének végre­hajtását. Megállapította, hogy a terv legfőbb célja teljesült, az elő­irányzott egymillió új lakásnál ke­reken ötvenezerrel több épült A lakáshelyzetben fordulat követke­zett bev-az elmúlt másfél évtized­ben az. ország lakosságának egyhar- mada költözött korszerű, új ott­honba. Ez pártunk, kormányunk, népünk közös munkájának kiemel­kedő eredménye. 1. Az ország lakásállománya 1976 elejére elérte a 3 millió 500 ezret. A lakások minősége és felszerelt­sége javult.. A komfortos lakások aránya háromszorosára, csaknem 40 százalékra, a kettő és kettőnél több szobás lakások aránya pedig 37 százalékról 68 százalékra emel­kedett. Enyhült a zsúfoltság: a 100 lakásra jutó személyek száma 351- ről 310-re, a 100 szobára jutó sze­mélyeké pedig 250-ről 170-re mér­séklődött. Mindez jelentősen javí­totta a lakosság életkörülményeit. A házgyári hálózat létrehozásá­val kialakultak a tömeges lakás­építés feltételei. Modem, iparszerű technológiával jelenleg évi 50 ezer, a hagyományos építési módokat is felhasználva összesen 90 ezer új otthon épül fel. Az évente átadott lakások száma az 1960-as évek ele­jéhez képest megkétszereződött, s ezzel hazánkban a lakásépítés üte­me elérte az európai országok át­lagát. A növekvő lakásépítést szolgáló ipari háttér is fejlődött. Üj ce­ment-, épületkerámiai-, tégla- és cserépipari-, betonelem- és üveg­gyárakat helyeztek üzembe foko­zódott az épületasztalos és 1. os- ipar termelése, a különböze sze­relvények gyártása. Bővült a mély­építőipar, valamint a szak- és sze­relőipar termelése is. Az új lakótelepeken a kereske­delmi és szolgáltató egységek, az óvodák, a bölcsődék, az iskolák, a művelődési központok és az orvosi rendelők gyakran késéssel, de komplex módon épültek meg. A tömeges méretű lakásépítés kedve­zően változtatta meg városaink, falvaink arculatát; városrész nagy­ságú új lakótelepek jöttek létre. 2. A Központi Bizottság és a kor­mány 1970. évi határozata tovább­fejlesztette a lakáselosztást és a lakbérrendszert. Nőtt a tanácsok szerepe a lakásgazdálkodásban, erősödött az elosztás társadalmi el - lenőrzése. A közvélemény megér­téssel fogadta, hogy a lakáskérdés megoldásából a lakosság anyagi erejéhez mérten vegye ki a részét. Társadalompolitikai céljainkkal egyezően a IV. ötéves terv idősza­kában újabb intézkedésekre került sor a munkáslakás-építés kiemelt támogatására, á három- és több gyermekes családok soron • kívüli lakáshoz juttatására. 3. A Központi Bizottság megvi­tatta az új távlati lakásépítési program kidolgozásának irányel­veit. A még ki nem elégített in­dokolt igényeket, az önálló lakás­ra jogosultak növekvő számát, a lakások fenntartásának és korsze­rűsítésének feladatait számba vé­ve. a Központi Bizottság továbbra is fontos társadalompolitikai kér­désnek tartja a lakáshelyzet fo­lyamatos javítását az állam és a lakosság együttes erőfeszítésével. A Központi Bizottság megbízta a Politikai Bizottságot és felhivtaa Minisztertanácsot, hogy figyelem­be véve az elmúlt 15 év tapaszta­latait, a jelenlegi lakáshelyzetet és a párt XI. kongresszusán elfoga­dott programnyilatkozatot, dolgoz­zanak ki új távlati lakásépítési tervet az 1976—1990 közötti idő­szakra. A javaslatot jóváhagyás vé­gett terjesszék a Központi Bizott­ság elé. ★ A Központi Öizoftság a további­akban szervezeti és személyi kér­déseket tárgyalt és döntéseket ho­zott: — Sándor József elvtársat, a Központi Bizottság tagját, a KB- irodavezetőjét saját kérésére, érde­mei elismerésével felmentette osz­tályvezetői tisztségéből és • nyugál­lományba helyezte: — Katona István elvtársat. a Központi Bizottság tagját felmen­tette a Népszabadság főszerkesztő­jének tisztségéből, kinevezte osz­tályvezetővé és megbízta a KB- iroda vezetésével; — Nemes Dezső elvtársat, a Po­litikai Bizottság tagját felmentette a Politikai Főiskola rektori tiszt­ségéből és kinevezte a Népszabad­ság főszerkesztőjévé; — Szabó József elvtársat, a Po­litikai Főiskola rektorhelyettesét rektorrá nevezte ki. (MTI) Felújítás a hatvani pályaudvaron A közelállóknak nem új- lonság, amit évek óta han- 'oztatnak a hatvani vasuta­sak éppen úgy, mint a város járt- és tanácsi vezetői: a pályaudvar 1956-ban meg- ikadt fejlesztése, felújítása mmar elodázhatatlan szük- ■,ég. Különösen az utóbbi ivek bizonyították, mennyire lontos ez a feladat. Hatvan­iak kulcsszerepe van a tér­ségben. S mig mindenütt comoly beruházásokat eszkö- •ölt a tárca, továbbá hatal- nasan megnőtt a négy irány­jói ide tartó forgatom, a he- yi állomás képtelen torlódás- nentesen betölteni áteresztő, rányító szerepét. Vagyis, Hatvan alárendelt techniká­ja, műszaki feltétele olyan akadályozó tényező, ami bé- rtítólag hat negyed országrész vasúti forgalmára. Ami nem lesz az öt­íves tervben! Ez pedig az al­omás olyan rekonstrukció­ja. amely magában foglalná nind a biztosító berendezés vágány hosszabbítás, peron­éiul járók megoldását, mine íz állomásépület és a szociá is létesítmények korszerűsí ;ését, felépítését. Azt viszont topén a közelmúltban sike­rült a város vezetőinek elér­niük — erre dr. Ábrahám Kálmán államtitkár nemrég tett ígérete a biztosíték —, hogy a hatalmas összegeket igénylő felújítás bizonyos munkáit az idén megtervez­zék, a jövő esztendőben pe­dig indulhasson az építkezés. Így a tervezés stádiumában van nyolc vágánypár auto­matikus biztosító berendezé­se, ami 130 millió forintba kerül, de megsokszorozza a pályaudvar áteresztő képes­ségét. Üj tetőszerkezetet kap a mozdonyjavitó műhely. Szociális épületet emelnek. Valamint űj, az egész pálya­udvart kiszolgáló kazánház­hoz jutnak a különböző mun­kahelyek, várócsarnokok. A mozdonyjavító műhely­ről van most szó. Arról a csarnokról, amelynek öt sín­párján egyszerre tiz gépen tudnak dolgozni a szerelők. S bar a gőzmasina lassan fele­désbe merül. Hatvanban er­re a munkahelyre még hosz- szú évekig szükség lesz, te­kintve a MÁV Vezérigazga­tóság döntését, miszerint a környező városokban felszá­molt valamennyi javítómű­hely feladatát ennek az állo­másnak, ennek a pályaudvar­nak kell ellátnia. E pillanat­ban szinte lehetetlen körül­mények közepette végzik itt munkájukat a szerelők, la­katosok. A tetőszerkezet el­avult, beázik, életveszélyes. A műhelyek kicsik, piszko­sak, hidegek. Lépni kellett tehát, s minden egyebet megelőzően. Erre figyelem­mel döntött úgy a vezérigaz­gatóság, hogy a hatvani moz­donyjavító tetőszerkezetét soron kívül újra tervezteti még az idén, a kivitelezésre pedig 1978-as határidővel ad utasítást. A felújítás becsült költsége 16 millió forint. Ez az átépítés azt is lehetővé teszi, hogy a tető alatti mű­helyeket helyi erőből, társa­dalmi összefogással kibővít­sék, kihozva a főfalat a hasz­nálatlan hatodik vágánypá­rig. A hatvani pályaudvar távlati, teljes rekonstrukció­jába illeszkedik viszont a s/.ocialis epület, aminek kivi­telezését már az idén elkezd­hették volna, ha normává! - tozás miatt nem kell átdol­gozni egy jóváhagyott tervet. Fontos azonban, hogy ez a gond szintén a közvetlen megoldás, megvalósulás álla­potába került! A vezérigaz­gatóság ugyanis nemcsak a beruházás 36 millió forint fedezetét biztosította, hanem keretszerződést kötött a He­ves megyei Állami Építőipari Vállalattal a munkák elvég­zésére. Mit jelent vasutas szemmel nézve ez az építke­zés? A mostani állomásépü­lethez illeszkedő olyan há­romszintes pavilont, amely­nek földszintjén lesz három orvosi rendelő, valamint egy ezerszemélyes üzemi konyha, étkező. Az emeleti helyisé­gekben megfelelő mosdóhoz, öltözőhöz jut a pályaudvar egész „utazó személyzete”. A hatvani vasutasokat gya­korta gúnyolják kollégáik az évtizedek óta pöfékelő öreg amerikai mozdony miatt, amely megfelelő kazánház hiányában mind a főépületet, mind a különböző vasúti szakágazatok helyiségeit fű­ti. A szálló korom ugyan­akkor a szomszédos épületek lakóinak, s a fürdő látoga­tóinak is sok bosszúságot okozott. Nos, a jövő eszten­dővel induló építkezési mun­kák között találjuk egy új, megfelelő teljesítőképességű kazánház beruházását, amely eltünteti a pályaudvar szé­gyenfoltját. Moldvay Győző A marxizmusról — népszerűén Életmód Az életmód az emberi te­vékenységek összessége és sajátos elrendeződése, az em­beri életvitel módja, ame­lyek során az egyén a szük­ségleteinek legjobban meg­fejelő életformát igyekszik kialakítani. Az életmódnak egyaránt van mennyiségi és minőségi oldala. Míg az előb­bi az egyén életéhez rendel­kezésre álló anyagi és szel­lemi javak összessége, addig az élet minősége e javak használatának, megszerzésé­nek és felhasználásának módját jelenti. Az életmódot három té­nyezőcsoport. az adott társa­dalmi viszonyok, az egyenek és csoportok konkrét létfel­tételei és a személyiség sa­játosságai együttesen hatá­rozzák meg. Teljesen nyilvánvaló, hogy eltérő társadalmi viszonyok közepette egymástól eltérő életmódtípusok alakulnak ki. Más és más a konkrét egyé­nek és csoportok életmódja egy a tradicionális társadal­mak kultúráját hordozó át- ’ rikai faluközösségben, és a szocialista termelési viszo­nyok közepette Budapesten, Ebből adódik, hogy a szo­cialista életmód fogalmát mint a szocialista társadalmi viszonyok talaján létrejövő életmódtípusok összességét ér telmezhet j ük. Az egyének konkrét lét­feltételei, munkájuk, kép­zettségük, életszínvonaluk, családi állapotuk, az őket körülvevő társadalmi kör­nyezet egy adott társadal­mon belül az életmód kü­lönböző típusait hozza létre. Ebből következik, hogy osz­tály- és rétegspecifikus élet- m ód típusokról beszelhetünk. ^ égül természetesen az egyes egyének gondolkodásmódja, motivációi, értékorientációi _ j óllehet részben szintén tár­sadalmilag meghatározot­tan — az előző két tényező- csoporttal együtt alakítják ki az egyes egyének, csalá­dok életmódját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom