Népújság, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-13 / 85. szám

Kedd esti külpolitikai kommentárunk: Tájkép, csata közben ZAIREBAN FOLYNAK, sőt egyes jelentések szerint kiszélesednek a harcok. A nyugati sajtóban nagy teret kapnak a csatározások. Ez önmagában nem lenne baj. Elvégre Zaire a fekete kontinens egyik nagy és rendkívül fontos országa, ha ott vala­mi zendülésféle történik, az kétségtelenül szenzáció és a szenzációról írni szokás. Azt tehát, hogy Zaire ilyen értelemben valóban té'"a. senki sem vitatja. Annál kevésbé teheti ezt bái\v.i hiszen bizonyos emlékek még nagyon is fris­sek. A világ jól emlékszik: sokéves, véres vajúdás nyomán lett független az egykori Belga-Kongó — és arra is, milyen hatalmas erők mozdultak meg nyugaton abból a célból, hogy ez az ország ne lép­hessen az igazi függetlenség útjára, a meggyikolt Patrice Lumumba útjára. Ami akkor történt, közismert. A nyugati mono­póliumok a függetlenség jogi kikiáltása után azzal kezdték „áldásos” működésüket, hogy — bábjuk, Moise Csőmbe vezetésével — megpróbálták leválasz­tani az országról a természeti kincsekben igen érté­kes Katanga tartományt. EZT A TARTOMÁNYT ma Shabának hívják, de csak a név változott, a lényeg nem: az, hogy ez a tartomány ma is a nyugati mammutcégek kincses- bányája, amelyet a szó legszorosabb értelmében min­den áron meg akarnak tartani mai állapotában. Ennyi talán elég annak érzékeltetésére: aligha vé­letlen, hogy éppen ebben a tartományban robbantak ki és folynak a harcok. De miért? A nyugati sajtó erre a kérdésre úgy válaszol, hogy az nagyon is beleillik a szocialista or­szágok ellen mostanában vezetett általános rágalom­hadjárat képébe. Ahogy az APN szovjet hírügy­nökség fogalmaz: „nyugaton ée Zaireban bizonyos körök megpróbálnak nemzetközi jelleget kölcsönözni az ország déli részén kitört konfliktusnak”. Zaire tehát valóban téma, de nem így, hanem a konfliktus okainak valódi feltárásával. A lényegük, hogy miközben a kormány gátlástalanul kiszolgáltat­ja az országot a külföldi monopóliumoknak, a lakos­ság nyomorog, sőt éhezik. A kétségbeesés nem kor­látozódik Shaba tartományra, de a robbanás ott kö­vetkezett be, ahol a feszültség a legnagyobb: abban a tartományban, amelynek lakói a legjobban tudják, mit visznek el tőlük — és hogyan. PONTOSAN ÜGY, ahogy a gyarmati időkben, csak vifüggetlen” kormány áldásával... H.E. Delhiben kedden nyilvá­nosságra hozták az el nem kötelezett országok koordi­nációs irodájának ülésén el* fogadott záródokumentumo­kat. Az iroda üdvözli az eny­hülés terén elért eredménye­ket és megállapítja, hogy a tartós békét és a biztonsá­got csak a hatékony nemzet­közi ellenőrzés mellett vég­rehajtott teljes leszerelés alapján lehet elérni. ŰJ-DELHI Indira Gandhi volt mi­niszterelnök a nemzeti kong­resszus párt elnökségéhez in­tézett levelében magára vál­lalta a teljes felelősséget a párt választási vereségéért. A nemzeti kongresszus párt munkacsoportjának keddi ütésén felolvasták a volt kormányfő levelét. BERLIN Az NDK-ban tartózkodó szovjet katonai küldöttség, amelyet Dmitrij Usztyinov marsall, a Szovjetunió hon­védelmi minisztere vezet kedden felkereste a Német­országban állomásozó szov­jet hadseregcsonortot. Usz­tyinov marsallt és a küldött-, ség többi tagiát Jevgenyij Tvanovszkij hadseregtábor­nok, a hadseregcsoport fő­parancsnoka, valamint Ivan Mednyikov vezérezredes po­litikai főcsoportfőnök kísér­te. BONN A politíkai-iogi vitát ki' váltó Buback-ü,evben a nyo mozást egész Nvugat-Euró- pára kiterjesztették. A ható­ságok valószínűsítik, hogy az államügyész elleni merény­let tervezésében részt vett a Baader-Meinhof terrorista csoport egvik volt ügyvédié, Haag is, aki később maga is anarchista csoportokhoz csat lakozott. Az akció gyanúsí­tott iái közti „munkamegosz­tást” is sikerült feltérképez­ni: a nyomozást irányító rendőrtisztviselők szerint a korábbi terrorakciókkal is vádolt Sonnenberg lőtt. rá az államügvészre és kísérőire, míg másik két társa a me­nekülés során felhasznált motorkerékpárt. illetve sze­mélyautót ‘vezette, Törvényesen működhet a Spanyol Kommunista Párt (Folytatás az 1. oldalról) A politikai befolyás meg­teremtése és a szervezeti munka az illegalitás nehéz körülményei között óriási ál­dozatokkal járt: börtön, kín­zókamra, halálos ítélet várt a Spanyol KP sok vezető­jére és kiemelkedő pártmun­kására. Mint a Pravdának a /legalitást kommentáló cikke megjegyzi: „ezek az áldoza­tok nem voltak hiábavaló- ak. Nélkülük Spanyolország sohasem tudta volna lerázni a francoizmus gyalázatos terhét és nem lett volna ké­pes a demokratizmus útjára lépni”. A párt ereje és a spanyol társadalmi erőviszonyokat reálisan felmérő, ahhoz al­kalmazkodó politikai prog­ramja és magatartása együt­tesen azt eredményezte, hogy a soanyol baloldal, sőt, a polgári centrum jó része is a demokratizálás alapfeltéte­lének tartotta a kommunista párt törvényesítését. Ez vilá­gosan kiderült abból, hogy a már legalizált szocialista— szociáldemokrata irányzatú pártok (amelyek számos kér­désben nem értenek egyet a kommunistákkal) felvetették a választás bojkottálását, ha a Spanyol Kommunista Párt törvényes működését nem engedélyeznék. Különböző hangszerelésben, de egyér­telműen az SKP legalizálá­sa mellett foglaltak állást a kereszténydemokrata tömö­rülés, valamint a Suarez- kormányt támogató más centrumpártok. A” „INTELLIGENS ANTIKOMMUNIS1 A” Lényegében olyan hely­zet bontakozott ki, amelyben a Spanyol KP legalizálása a választások hitelességének, sőt, esetleg megtartásának feltételévé vált. A kormány ezt felmérve végül hosszú habozás és taktikai manő­verek után pozitív döntésre kényszerült. Első nyilatkoza­Napi rendet«: Európa biztonsága Az épület és alapjai boy Épületben termé­szetes követelmény, hogy ré­szei jól illeszkedjenek egy­máshoz és minden berende­zés tökéletesen működjék. Ki tagadhatná azonban, hogy az egységes egészen belül kü­lönleges figyelmet követel az alapozás. Ha bajok vannak a fundamentummal, bizony­talanná válhat az egész épít­mény. A bevezető hasonlat, mi­vel nem építészeti-szakmai fejtegetésekbe kívánunk bo­nyolódni, témánkhoz, az eu­rópai biztonsághoz vezet. A szocialista országok joggal hangsúlyozzák, hogy a száz­oldalas, híres Zöld Könv- vet, az európai biztonsági és együttműködési konferencia záródokumentumát egységes egészként kell kezelni, s fő­leg Ilyen módon szükséges átültetni a gyakorlatba. Mindezzel nem ellentétes, hogy a helsinki okmány ese­tében is szólhatunk az ala­pokról, ha úgy tetszik, fel­állíthatunk egy bizonyos fon­tossági sorrendet. Az első fejezet, az első kosár, amely a politikai biztonság tízpa­rancsolatát (hivatalos fogal­mazásban: a harmincöt részt vevő ország kölcsönös kap­csolatait vezérlő elvekről szóló nyilatkozatot) tartal­mazza — minden mást meg­előz. Ez nem valamiféle önké­nyes válogatás! Ha jobb és (ártalmasabb életet, megfe­lelőbb életkörülményeket kí­vánunk, a legprózaibb felté­tel, hogy egyáltalán élhes­sünk. Amikor kontinensün­kön a gazdasági, kulturális, tájékoztatási, turisztikai és 'QíMMMMj 1977. április 13-, szerda egyéb kapcsolatok kerülnek napirendre, akkor minde­nekelőtt olyan Európát kell teremtenünk, amelyben le­hetségesek ilyen kapcsola­tok. Hiszen az ókori mondás szerint a fegyverek között hallgatnak a múzsák, s egy nukleáris világégés közvetlen veszélye, vagy éppen a hi­degháború jegesen dermesztő levegője nem nyújt módot a szerteágazó, termékeny, kölcsönösen előnyös kapcso­latokra. Annál szomorúbb, hogy a legtöbb nyugati or­szágban éppen a legfonto­sabbról esik a legkevesebb szó, s a belgrádi találkozó előkészületeikor is igyekez­nek kikerülni ezt a kérdés- csoportot. Idézzük fel, mit tartal­maz a nevezetes tíz alapelvi 1. Az államok szuverén egyenlősége; 2. Tartózkodás az erőszaktól vagy az erő­szakkal való fenyegetéstől; 3. A határok sérthetetlen­sége; 4. Az államok területi épsége; 5. A viták békés rendezése 6. A belügyekbe való be nem avatkozás; 7. Az emberi jogok és az alap­vető szabadságjogok tiszte­letben tartása; 8. A népek egyenjogúsága és önrendel­kezési joga; 9. Az államok közötti együttműködés; 10. A nemzetközi jogi kötelezettsé­gek jóhiszemű teljesítése. Vagyis Helsinkiben egy olyan új „európai háziren­det” fogadtak el, amely fi­gyelembe véve kontinensünk valóságos helyzetét (elleni, tes társadalmi berendezke­désű, más-más szövetségi rendszerhez és gazdasági in­tegrációhoz tartozó államok), megszabta a békés egymás mellett élés alapvető szabá­lyait. A FELSOROLT ELVEK minden józanul gondolkodó európai számára annyira nyilvánvalónak tűnhetnek, hogy szinte felvetődik a kérdés: szükséges volt eze­ket külön rögzíteni? Sajnos, ami a többség szempontjá­ból oly természetes és logi­kus, nem volt általános. Közismert tény, hogy a Né­met Szövetségi Köztársaság, amely Nyugat-Európa gazda­ságilag legfejlettebb országa, sokáig kétségbe vonta a második világháború követ­keztében kialakult határokat és nyíltan egy másik európai állam, a Német Demokrati­kus Köztársaság bekebele­zésére törekedett. Utalhat­nánk azokra a kísérletekre is, hogy a négyhatalmi sza­bályozást megelőzően mi­ként próbálták Nyugat-Ber- Unt „frontvárossá” és fe­szültséget keltő hídfővé ala­kítani az NDK szivében. (Ékről a szándékukról még ma sem tettek le egyes szél­sőséges körök, jóllehet vilá­gos rendezés történt s egy­értelműen meghatározták a város helyzetét.) A kelet— nyugati konfliktusokon túl azonban még olyan „nyugat —nyugati” összetűzések ' is megkívánták az európai po­litikai biztonság alapelvei­nek pontos körülírását, mir a török—görög ellentétek, a ciprusi válság, vagy a brit —izlandi halháború. , A politikai biztonság alap­elvei az eltelt húsz hónap alatt kiállták az idő próbá­ját. Kedvezően alakították a nemzetközi viszonyokat, amikor megtartották őket és kedvezőtlen hatással jártak, amikor „megfeledkeztek” ró­luk. A békés egymás mellett élés szabályait figyelembe véve sikerült például ren­dezni a határvitákat Jugo­szlávia és Olaszország kö­zött, s ezzel végleg lekerült a napirendről a „trieszti krí­zis”. A ciprusi tárgyalások is azért kezdődhettek meg újra Bécsben, mert elismer­ték a szigetköztársaság terü­leti egységét, maga válasz­tóban Carrillo, a párt főtit­kára világosan utalt erre, amikor azt mondotta: „nem hiszem, hogy Suarez minisz­terelnök a kommunisták ba­rátja. Antikommunistának tekintem őt, de intelligens antikommunistának, aki megértette, hogy megtorlás­sal vagy igazságtalansággal nem lehet szétzúzni eszmé­ket”. A Spanyol Kommunista Párt törvényesítése rendkí­vüli jelentőségű lépés, amely új szakaszt nyit a spanyol politikában. A múlt négy évtized hatalmi struktúráját azonban Spanyolországban még nem bontották le. s ezt az új szakaszt a június első felére tervezett választások­tól függetlenül is rendkívül heves küzdelem jellemzi majd. Máris világos, hogy ez a nagy jobboldali párt,, ame­lyet Frag a Iribarne volt bel­ügyminiszter vezetésével hét francóista exminiszter szer­vezett — éppen a kommu­nista párt elleni harcot ál­lítja majd választási propa­gandájának középpontjába. Ez a párt, amely „népi szö­vetségnek” nevezi magát, s amely valójában a nyűt fa­sizmustól a konzervatív jobboldalig terjedő erők új gyűjtőmedencéjének tekint­hető — éles szavakkal ítélte el a kommunista párt legali­zálásáról szóló kormánydön­tést. A határozat utáni e’ napokban megnyílt kérdés, hogy a hadsereg csúcsa­in, valamint a Francö-re- zsimtől örökölt és csak las­san átformálódó erőszak­szervezetekben nem lép­nek-e fel a Spanyol KP tör­vényesítését elutasító erők. tóttá el nem kötelezettségét s ennek alapján igyekeznek megoldani a görög és török közösségek vitáit. Ám széle­sebb értelemben is tapasz­talhattuk, hogy a kelet— nyugati kapcsolatok javulásá­nak, az enyhülésnek nélkü­lözhetetlen feltétele a tíz alapelv elfogadása, érvénye­sülése. Sajnos, e húsz hónap alatt nemcsak pozitív, hanem ne­gatív tapasztalatokra is szert tehetett kontinensünk. Ami­kor szélsőséges erők állandó­an megpróbálják kétségbe vonni a békés együttélés alapszabályait — s a záró- dokumentumot aláíró kor­mányok ezt nem utasítják határozottan vissza a nyu­gati országokban — mind nehezebbé és bonyolultabbá válik a párbeszéd, lassul, akadályokba ütközik az eny­hülés. Am vehetjük a leg­újabb kampányt is: miköz­ben egyes nyugati országok­ban úgy tesznek, mintha a helsinki megállapodást telje­sítenék az emberi jogok vé­delméről szónokolva — be­avatkoznak más államok bel ügyeibe, gátolják az államok közötti együttműködést ér nem éppen jóhiszeműen ke­zelik a nemzetközi jogi kö- - telezettségeket. (Az emberi jogok ugyanis nem elvá­laszthatók az országok al kotmányos rendjétől, jogal­kotásától és senki sem hi vatott kívülről a bíró szere­pét iátszani.) AZ ALAPOK ADOTTAK: tulajdonképpen nem kell mást tenni, mint elővenni a politikai biztonság tíz alap­elvét, hogy azokat követke. zetesen megvalósítsák. Ha ez megtörténik, nem lehet baj az építménnyel, sokol­dalúan és gyümölcsözően alakulhatnak az európai és észak-amerikai országok kap­csolatai. Réti Ervin A PRŐ2ATL*EL IDŐSZAKA Az a tény tehát, hogy az SKP 38 év után kiléphet a politikai harc nyílt porond­jára. nem lezárása, hanem kezdete a küzdelemnek, Az első nagy harci feladatot ebben a szakaszban a fa­siszta és szélsőiobbold'’ i szervezetek erőszakos fellé­pésének megakadályozása, a választások demokratizmusá­nak megvédése jelenti. Ép­pen, ezért a választások’ g terjedő időszakot sok szem­pontból próbatételnek lehet tekinteni, amely megmutat­ja maid a spanyol társadal­mi erők viszonyát és dina­mizmusát. A júniusra tervezett álta­lános választásokra készülve, a spanyol kormány kedden az eddigieknél szélesebb kö­rű jogokat biztosított a saj­tó számára. A hivatalos közlönyben megjelent rendelettel vissza­vonták az 1966-os sajtótör­vény egyes részeit, amelyek lehetővé tették, hogy a kor­mány elkobozzon laookaf. vagy pézbüntetéssel sújtsa, a felelős szerkesztőket abban az esetben, ha Franco tábor­nokot, vagy az ország alap­törvényeit bírálták. A lannk felelősségre vonása ezentúl a bíróságok feladat^ lesz. Az új rendelkezés ugyan­akkor továbbra is tiltja a monarchia bírálatát, a fegy­veres erők elleni támadáso­kat, valamint a szeparatistá- kat támogató propagandát. Az izraeli munkáspárt új elnöke ;e<s:n Az izraeli kormánypárt központi bizottsága Simon Peresz. hadügyminisztert választotta meg a párt új elnökének a devizabotránya miatt lemondásra kényszerült Kabin helyé* be. Képünkön a szavazás pillanata: Az új pártvezér, jobb­oldalán Yigal Állón külügyminiszter. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) KGST tervezési együttműködés A KGST tervezési együtt­működési bizottsága 1977. április 11—12-én Moszkvá­ban megtartotta 13. ülését, amelyen előkészítette a KGST sörön következő 31. ülésszakának anyagait. A bizottság megvizsgálta, hogyan halad a KGST-tag- országok hosszú távú együtt­működési , célprogramjainak tervelőkészítésé. Tájékoztatót hallgatott meg arról, mi­ként halad azoknak az ál­talános és kétoldalú megál­lapodásoknak a végrehajtá­sa. amelyek előirányozzák, hogy a tagországok a Szov­jetunió területén vastartal­mú nyersanyagokat és bizo­nyos fajtájú vasötvözeteket előállító üzemeket hozzanak létre. A bizottság elkészítette és elfogadta a KGST-tagorszá­gok 1981—85-re szóló nép- gazdasági tervei egyeztetésé­nek programját. A program megfelelő szervezeti kerete­ket biztosít a KGST tagor­szágai, a KGST szervei és i KGST tagországainak nem­zetközi gazdasági szervezetei'.', által folytatott teryegyezte- ; tési munkákhoz. i. ' A bizottság megvitatta \ ' KGST-tagországok . terv. együttműködésének töky •- • tesítésére irányuló iavás'-i- ,.C< tokát, amelyek előirányozz ; a KGST tervezési együttmű­ködési bizottsága szerepének növelését.. A tervezési! együftm üködé- 1 si bizottság megvizsgált más, : a KGST Komplex Pr^'-nm- jának végrehajtását érintő kérdéseket is. A bizottság r ülése baráti, tárgyszerű lég­körben zajlott 1*.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom