Népújság, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-08 / 82. szám

Autóbuszok a vállalatoknál Jobb-e saját fuvarban? A marxizmusuk — népszerűén Százhetven autóbusz van ma már a megye különböző vállalatainak birtokában. Számuk egyre nő, így mind nagyobb feladatokat láthat­nak el a munkásszállításban. Nagy szükség is van rájuk, hiszen a Volán korlátozott fejlesztési lehetőségei miatt nem győz eleget tenni a szál­lítási feladatoknak. Persze egyelőre annyi au­tóbusz a többi vállalatnak sem jut, mint amennyit igé­nyelne. Egyáltalán nem mindegy tehát, milyen ki­használtsággal üzemeltetik a közületi autóbuszokat Ezért is vette fel programjába a közületi autóbuszok kihasz­náltságának vizsgálatát a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság. Az országos vizs­gálat részeként a megyei NEB is megvizsgálta négy állami vállalatnál, nyolc mezőgazdasági üzemnél és négy tanácsi vállalatnál: mi­lyen körülmények között üzemeltetik saját autóbu­szaikat?­RENDELÉS: 2—3 ÉVRE A megyében 390 autóbusz Van a Volán vállalat birto­kában. A vizsgált 16 gazda­sági egység összesen 100 au­tóbuszt tart. Természetesen » Volán-buszok sokkal na­gyobb teljesítményűek, több utas befogadására is képe­sek. A vállalatoknál négy éo ilatt kétszereződött meg az mtóbuszpark — állapította meg a vizsgálat. Mielőtt azonban megörülnénk en- íek a gyarapodásnak, azt s látnunk kell: tavaly az el­ső háromnegyed évben mind- jssze három új autóbuszt captak az említett vállala- ok! Nincs tehát minden •endben ' az ellátás körül: közepes nagyságú, 20—40 itas szállítására alkalmas (.utóbuszokat például csak !—3 évre szóló előjegyzés itán kapnak. Hiába van neg a pénz, nem lehet kor- zerűbbé, kényelmesebbé enni a munkásszállítást, s j" izért aztán, különösen a nezőgazdasági üzemekben, a nár lefutott, másutt kiselej- ezett kocsikat veszik meg, ijítják feL Soha nem tökéle- es, rozzant gépekre külte­lek nagy összegeket kény- zerűségbőL Nyilvánvaló persze, hogy íz autóbuszok elosztásánál a ózlekedési vállalatokat kell lőnybe részesíteni a töb- liekkel szemben, hiszen négiscsak ezek feladata a zemélyszáUítás. Annyi jár- nűvet azonban a Volán em kap, hogy lépést tart- lásson a növekvő igények­kel. Ahogy a vizsgálat meg- illapította, a megye mun­kásszállítási feladataihoz leg- dább 25—30 közepes és lágy teljesítményű autóbusz­ba lenne még szükség, a kise- ejtezésre kerülők pótlása nellett. Ennyi bérautóbuszra izóló megrendelést volt kénytelen elutasítani a Vo- án az utóbbi hónapokban. \ZT KAPNAK, AMI VAN Nem mondhatjuk, hogy a vállalatok nem mérik fel ;lőre,' milyen járművekre van szükségük, s olyanokat gényelnek, amiket később lem tudnak kihasználni. De egtöbbször, lia nem akarnak ivekig várni, kénytelenek ízt vásárolni, amit éppen kapnak. A Mátrái Erdő- és fafeldolgozó Gazdaság pél- iául 10 UAZ típusú sze- fWM,yszállító terepjáró kocsit IBMtit 1974 elején, Helyet­tűk azonban Nysa kocsikat ajánlott megvételre az. Autóker, s ezek bizony nem a legalkalmasabbak az erdei utakra. A Kiskörei Állami Gazdaság Ikarus 55-ös autó­buszt kért, egy sokkal drá­gább luxus kivitelű jármű­vet ajánlottak helyette. Erre megvettek 75 ezer forintért egy kiselejtezett buszt, a'fel­újításra pedig ráköltöttek 350 ezer forintot. Az Egri Csillagok Tsz tavaly ren­delt egy Ikarus autóbuszt, hogy pótolja a már egyszer kiselejtezett és saját mű­helyében felújított járművet. A szállítás visszaigazolása: 1980—31-re. Szerencsére mind kisebb mértékben, de jórészt az említett okok miatt is sok­felé szállítják még a dolgo­zókat teherautókon a mun­kahelyekre. Három, teher­autóra felrakott bódéban szállítja munkásait például a Heves megyei Állami Építő­ipari Vállalat, ugyanezt te­szi nyáron négy teherauóval a Füzesabonyi Állami Gaz­daság és ugyancsak négy te­herautóval az Egri Csillagok Termelőszövetkezet is. A munkásszállításnak ez a szín­vonala minden bizonnyal a munkában is érezteti hatá­sát; ma már — jogosan — minden dolgozó elvárja, hogy kultúrált körülmények között juthasson el a munka­helyére, s ott vállal állást, ahol ezt biztosítják neki. HIÁNYOS NYILVÁNTARTÁS Az említett vállalatoknál a személyszállító járművekkel — mivel ez nem tartozik a fő profilhoz —, nem is fog­lalkoznak kellő gondosság­gal. Sok hiányosságot ta­pasztaltak a népi ellenőrök a kocsik menetleveleinek vezetésénél, az üzemanyag­fogyasztás, a kihasználtság nyilvántartásánál. így per­sze a költségek is nagyobbak a szükségesnél. A fegyelme­zettebb gazdálkodásra min­denképpen szükség van, leg­alább ez ne rontsa az autó­buszok üzemeltetésének egyébként sem rózsás körül­ményeit. Éppen elég például a gond a karbantartással, a javításokkal: a többségük­ben régi, felújított jármű­veket a vizsgált vállalatok egyharmadánál hiányosan felszerelt apró műhelyekben javítgatják. Az állami épí­tők pedig műhely hiányában egy szövetkezettel végeztetik el az autóbuszok javítását. Szervezettebben, hatéko­nyabban, az eszközöket job­ban hasznosítva dolgozik természetesen a Volán válla­lat, így az lenne a kívána­tos, hogy a lehető legtöbb feladatot vállalja a munkás- szállításban is. Ám különö­sen a mezőgazdaságban, az állandóan változó munkahe­lyek miatt s tintán szükség van saját személyszállító járművekre, ezeket a közle-' kedési vállalat nem pótolhat­ja. Az országos vizsgálat ta­pasztalatait bizonyára fel­használja majd a felügyelet, a KPM. az Autókereskedelmi Vállalat, hogy az igények­nek megfelelő fejlesztést hajtson végre az autóbwseok gyártásában, s változtasson az elosztás módján is. A gaz­daság fejlődésének gyors tempójától — úgy tűnik — elmaradt a személyszállítás nem kis költségekkel járó korszerűsítése. Átgondoltabb fejlesztésre van szükség, hi­szen például megyénkben is igen nagy tömegeket érint a munkásszállítás, s a jövőben sem csökken, inkább nő az ingázók száma. Nem mind­egy, hogy milyen körülmé­nyek között utaznak nap mint nap, s hogy időben, pontosan éraek-e a munka­helyükre. Hebegi Sándor A tervezettnél több 1 árut szállított a vasút az első negyedévben Márciusban tovább növe­kedett, s az év első három hónapjában összességében kedvezően alakult a vasút árufuvarozási teljesítménye — állapítja meg a MÁV Ve­zérigazgatóság első negyed­évi gyorsjelentése. Az elmúlt hónapban a tervezettnél több, összesen 11,4 millió tonna árut szállított a vasút. Biztató eredmény, hogy az első negyedévi, feszített, 30,4 millió tonnás szállítási ter­vét is 1,2 millió tonnával túl­teljesítette a MÁV, amely a tavalyinál is több árut szál­lított el. A kocsiigényeket a vasút általában kielégítette, késedelmes kocsikiállítás is csak kevés esetben fordult elő. A. vasút vezetői remélik, hogy az első negyedévi és fő­leg a márciusi szállítási ütem állandósul vagy fokozó­dik, annál is inkább, mert a második negyedévben — az első három hónaphoz képest — 2—2,5 millió tonnával több árut kell elvinni. Ez gyakor­latilag azt jelenti, hogy a második negyedév minden hónapjában 11,3—11,5 millió tonna körüli mennyiséget kell szállítani. A közúti közlekedés ered­ményei — jórészt rajta kí­vülálló okok, elsősorban a teherautók számára kedve­zőtlen időjárás miatt — el­maradtak a várakozástól. A Volán Tröszt gyorsjelentése arról számolt be, hogy már­ciusban a fuvarozási piac élénkülése, az igények nőve-’ kedése ellenére a tavalyinál félmillió tonnával kevesebb, 12,4 millió tonna árut szál­lítottak el a teherautók. Az árutonnaki (ométer-tel jesít- mény viszont 4,5 százalék­kal magasabb volt. Ennek oka. hogy az esős, havas idő miatt átázott talajon nem tudtak közlekedni a te­herautók, nem tudták elvér gezni a tervezett nagytöme­gű földmunkákat az út-, a gát>- és egyéb építkezéseken. Kedvezőnek értékelhető viszont, hogy az első ne­gyedévre kötött szerződések alapján a kedvezményes elő­szállítási feladatokat végre­hajtotta a Volán, a tervezett 2 millió 150 ezer tonna he­lyett 2,2 millió tonna árut, főleg a* útépítkezésekhez szükséges követ és kavicsot fuvaroztak a teherautók. Csoport A csoport fogalmát a szo­ciológiában általában több egymástól meglehetősen tá­vol álló értelemben használ­ják, amelyeknek egyetlen különös jegye, hogy a cso­porton minden esetben több ember együttesét értik. A legtágabb csoportfelfo- gás minden olyan emberi . együttest csoportnak nevez, ahol az együttes tagjainak valamiféle közös sajátossága, tulajdonsága, jellemzője van. Ebben az értelemben beszél­hetünk a „fizikai munká­sok”, a „fiatalok” sőt akár a „kékszeműek” • csoportjá­ról is, ahol a csoportot kizá­rólag az jellemzi, hogy min­den tagjának van valami­lyen a többiekkel azonos sa­játossága, azonos munkát végez, hasonló az életkora, ugyanolyan színű a szeme, és' minden egyéb, nem kö­zös sajátosságuktól eltekin­tünk. Ez a meghatározás azon­ban olyan tág, hogy haszná­lói kénytelenek az így, ka­pott csoportokat különböző szempontok szerint osztá­lyozni. Leggyakrabban négv kritériumot különböztetnek meg. Egyfelől vizsgálhatjuk a csoportokat a közös sajá­tosság szempontjából. így megkülönböztethetünk mun­kajellegcsoportokat, szak­mai csoportokat. életkori csoportokat, politikai csopor­tokat, települési csoportokat. Másfelől felbonthatjuk a csoportokat nagyságuk. a csoportban jelenlevő szemé­lyek száma szerint. Megkü­lönböztethetőek tehát a kis (mikro) és a nagy (makro) csoportok. Az előbbi példái lehetnek a társadalmi osztályok és Fétegek, a nemzet, egy po­litikai párt, az utóbbi példái­ként említhetjük meg a csa­ládot, a baráti kört, egy is­kolai osztályt. A harmadik osztályozási szempont, hogy a csoport tagjai között a közös sajá­tosságon túl van-e valami­lyen kapcsolat is. Amennyi­ben a csoport tagjai szemé­lyesen ismerik egymást, köz­vetlen és tartós kapcsolat* ban állnak egymással és a csoport normái, értékei köz­vetlenül határozzák meg a benne részt vevő egyének magatartását, akkor elsődle­ges, hogy közvetlen csopor­tokról beszélünk. Példaként ismét a családot, a baráti kört említhetjük. A má­sodlagos, vagy közvetett cso­portok esetében — mint pl. a társadalmi réteg, vágj' a falusiak csoportja — ezelw a •kapcsolatok vagy egylátaíán nem léteznek, vagy csak több-kevesebb közvetítésen keresztül érvényesülnek.. Végül osztályozhatjuk a csoportokat aszerint is, hogy a tagjai közötti kapcsolat-in­tézményesen szervezett, vagy pedig spontánul alakult ki. Az előbbi esetben (munka­helyi csoport, politikai párt, iskolai közösség stb.) for­mális, az utóbbi esetben (klikk, szomszédság stb.) in­formális csoportokról beszé­lünk. Ez a két utóbbi szempont adja az alapját a csoport szűkebb értelmű meghatáro­zásainak is. Az egyik sze­rint csak azokat az egjnitte- seket nevezhetjük csoport­nak, ahol a benne részt ve­vő egyének között a közös sajátosságon túl valamiféle kapcsolat is van. Eszerint a „kékszeműek” vagy a „fia­talok”, vagy a „munkások” nem alkotnak csoportot, mert tagjaikat a közös sajátossá­gon kívül semmi sem köti össze. Ezeket az együttese­ket rétegnek, de nem cso­portnak kell nevezni. A harmadik felfogás még szűkebb értelemben hasz­nálja a csoport fogalmát. Csak azokat az együtteseket nevezi csoportnak, ahol a tagok között teljes, totális kapcsolat van. így nem tartja csoportnak a szerve­zeteket (politikai párt, mun­kahelyi közösség, hadsereg) sem, mivel a tagok közötti kapcsolat csak egy bizonyos szempontból áll fenn, és meglehetősen laza. Az ilyen, legszűkebben értelmezett csoport példáiként a csalá­dot, a baráti kört, a lakóhe­lyi közösségeket, a szektákat említhetjük meg. Hej, konténer, konténer!... Az igaz, hogy a szemrehá­nyásra a konténer nem szol­gált rá, de az a huzavona, ami körülötte kialakult... ! Az már aligha érthető, de ta­lán nem is magyarázható. A csuda tudja, miért van az, hogy a konténert akarja a kis- és a nagykereskede­lem, akarják az országos irá­nyító szervek, az érintett; ipari üzemekben sem minde­nütt fanyalognak miatta, aa- tán — nincs sehol. Miért? Az ötletről: csupa jót Óriási ováció, lelkesedés fogadta a javaslatot néhány évvel ezelőtt. Mindenki arról beszélt, hogy a boltok ellátá­sának gondját egy csapásra megszünteti az új szállítási eszköz, a konténer. Nem más ez, mint egy meghatáro­zott méretű, fémből készült láda, amibe úgy rakják be az árut kimérve, csomagolva, hogy az egész szerkezetet csak be kell vinni az üzletbe, a fedelét felnyitni és máris viheti a kedves vevő a cuk­rot, a lisztet, a sót, a rizst, de még a mosóport is, ahogy akár az előre csomagolt zöld­ségfélét, burgonyát és min­den egyebet. Tehát kezdetben vala a lelkesedés. Széltében-hosszá- ban mindenki azt magyaráz­ta, hogyan gyorsul meg a szállítás, rövidül meg az áru útja a gyártól a vevőig. Nem kell az árut becsoma­golni, ott átrakni, hanem egy mozdulattal lehet való­ságos terülj asztalkámat elő* vaeaesolm a konténerek ee­gítségével. Csak «tag«*d6 mewnyiaégfi konténer lee&l, és ítaaj, csu­haj, az eladok ölbe tett kez- sel sétálgathatnak a boltba, a nőknek nem kell súlyos cso­magokat etpelniúk, mert a konténerben az eladásra elő­készített áru szinte a saját lábán vonul be a boltba. A kezdeti lelkesedés azon­ban gyorsan alábbhagyott. A megvalósítás: nehezebb ügy — Mi iéít-ben besaerez­tünk 150 kis konténert a boltjaink részére — mondta Csépány Ferenc, a Heves megyei Élelmiszer Kiskeres­kedelmi Vállalat igazgatója. — Gondoltunk arra is, hogy az üzleteket is alkalmassá kell tennünk a konténerek fogadására. Munkaerőgond­jaink is a konténerek el­terjesztésében tettek érde­keltté bennünket. — Mi lett a 150 konténer sorsa? — A FŰSZERT . kifizette azokat. Hasznosítjuk is, mi­vel az áru egy részét a kon­ténerben helyezzük el. De ez csak annyi, mintha a hagyo­mányos gondolák lennének. Ott állnak az üzletekben, le­het, hogy a vevők észre sem veszik, hogy azok konténe­rek tulajdonképpen. — Hogyan fogadtak az eladók a konténereket? — örömmel. Egy sor mun­kától kímélné meg őket, könnyebb, gyorsabb lenne'az áruval való feltöítés. Alkal­mazási területük szinte kor­látlan. A tejipar éppen úgy használhatná a konténere­ket. mint a sütőipar. A szál­lítás módja is megváltozna, mert időre, meghatározott mennyiségben érkezne az áru az egyes üzletekbe. Ugye, mennyire ésszerű' dolog lenne mindez, ha — lenne? De ha ennyire jó, miért nincs mégsem? Mi lett a már megvásárolt konténe­rekkel? Rozsdásodnak vala­hol? A megoldás kulcsa: az ipar — A már meglevő konté- nei=eket csomagolóládának használjuk, ez az igazság — tudjuk meg a Borsod—He­ves megyei 'Élelmiszer- és Vegyiárü Nagykereskedelmi Vállalat gyöngyösi kirendelt­ségének vezetőjétől,' Kormos Rezsőtől. — Nekünk arra nincs munkaerőnk, hogy a Kilós csomagokat itt berak­juk a konténerbe. Ezt az iparnak' kellene elvégeznie, üe nem teszi. Nagyobb kar­tonokba vagy zsákokba her lyezix el az árut, úgy küldik azokat ide. — Mit változtatna a mun­kájukon a konténer? — Nagyon sokat. Lehetővé tenné azt is, hogy az ipar egyenesen a boltokba fuva­rozza az árut. De akkor is előnyös lenne, ha a saját raktárunkról kellene a kon-, téri ereket kivinnünk az üz­letekbe. A szállításoknak legalább a kétszeresét tud­nák teljesíteni a jármüveink. — Miért nem egyeztetik érdekeiket az iparral? — A tárgyalásokat foly­tatjuk, a vállalatunk felelős szakemberei nemrég a sely- pi cukorgyárral vették fel a kapcsolatot. Általában az szokott lenni az ipar ellen­vetése, hogy ők már rendel­keznek egy jó csomagolöbe- rendezéssel, ezt nem dob­hatják el a konténerek miatt. A kilós, félkilós zacskókat berakni a konténerbe nem ugyanaz, mint a kartonba vagy a zsákba egyszerre na­gyobb mennyiséget becso­magolni. Az iparnak a maga szem­pontjából teljesen igaza van. Csakhát ebben az országban nemcsak az ipar létezik. A valóság: biztató kezdet Sok függ attól, kik, hogyan fog­ják fel a konténeres szállítás ügyét. A megyei tanács ke­reskedelmi osztályán néhány héttel ezelőtt összehívta az érintett kereskedelmi válla­latokat, hogy szót értsen ve­lük. Ez nem volt nehéz, mert nem a kereskedőket kell győzködni. Nem is minden ipari válla­latot. A gyöngyösi malom konté­nerbe rakja a lisztet Tavaly a hatvani cukorgyárnak Gyöngyösön a szövetkezeti hűtőházban raktároztak cuk­rot, ott szintén konténerbe helyezték be a kilós zacskó­kat. Ezek azonban csupán el­szigetelt, helyi kezdeménye­zések, vállalkozások, amik csak igazolják a konténeres szállítás hasznosságát. A nagykereskedelmi vállalat gyöngyösi kirendeltségének már két olyan teherautója is van, amelyek alkalmasak a konténerek le- és felraká­sára. De ezzel a le- és felra­kással is akad egy Ids ne­hézség. Ha a súlyos fémládákat le kell ereszteni a kocsiról, nem lelkesednek érte a rakodók. A kerekeken guruló alkot- 'mány úgy .megiramodhat, hogy mindent elsöpör, ami az útjába akad. Született már fékezőszerkezettel ellá­tott konténer is. Tehát a féj- lődés még a részletek ügyé­ben sem állt meg — techni­kailag. Ami azt is bizonyít­ja, hogy központi rendelke­zés nélkül csak óhajtó-só­hajtás, nyögdécselés lesz a konténerek körül. Pedig régi igazság: ha már elkezdtünk valami eddiginél, jobbat, nem szabad félúton megállni, mert az drága pi­henő. Végül is. ki a címzett? Há­rom tárca: a belkereskedel­mi, az élelmezésügyi és a könnyűipari minisztérium. Amíg ők közösen nem in­tézkednek, addig a konténe­rek is csak ládák maradnak, de a nagyobb íjai is marad: a lassúbb árutérítés, a kereske­delemben dolgozó nők verej­tékezése és a vevő igé­nyeinek kevésbé korszerű, ne' hézkesebb kiszolgálása. Minden azt sürgeti, hogy tovább kell lépni a már meg­kezdett úton. G. Molnár Ferenc 1977. április S.j péntek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom