Népújság, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-07 / 81. szám
i A mozgalmi munka tartalékai A marxizmusról — népszerűén A PART- ÉS MOZGALMI szerveink politikai munkája sohasem maradhatott meg az egysíkúság, az egyoldaiú- . ság, a szűk reszortszemlélet alapján, hiszen a szocialista építomunka eddigi feladatai is az erők összefogását, a politikai munka változatos módszereinek sokszor összetett alkalmazását tették szükségessé. Legfeljebb a szervezeti organizmus változtatása, vagy bizonyos kampányfeladatok elvégzése taszította a szemléletet és a gyakorlatot is a nemkívánatos irányba. Mégis, amikor arról beszélünk, hogy a mai idők természetes követelménye a politikai munka korszerűsítése, akkor többek között azt kell az önvizsgálat tárgyává tenni, hogy vajon kihasználtunk-e már minden olyan lehetőséget, mely az egész politikai szervezeti rendszerünkben a kollektív tapasztalat és tudás kiaknázásában, munkánk kölcsönös kapcsolódásában van jelen? ★ A POLITIKAI MUNKÁSOK, aktivistáink az utóbbi időben egyre határozottabban felismerik, hogy ma az dolgozik korszerűen, aki többet lát saját szűk területénél, aki megfelelő politikai érzékenységgel viseltetik olyan- probléma iránt is, amely — úgymond — „nem az ő asztala”. Honnan ez az igény — mert igenis az! — a párt-és a mozgalmi szervek munkája iránt? Akár a társadalmi, a politikai, akár a gazdasági életünk mai helyzetét vizsgáljuk, egyaránt érzékelhetjük, hogy a fejlődésnek bizonyos tendenciái, az ezzel együtt járó ellentmondások, a megoldandó feladatok az eddiginél sokkal összetettebben, sokrétűbben, árnyaltabban jelentkeznek. Azt mondhatjuk tehát, hogy felismerésük, helyes megválaszolásuk a célravezető feladatok kijelölése és megoldása az eddiginél egybefogottabb, koordi- náltabb, szélesebb skálában mozgó politikai tevékenységet igényel. A politikai munkával szemben olyan igények is támadnak, mint a szak- szerűség javítása, mely semmiképpen sem azonos azzal, hogy „mindenhez szakszerűen értő” politikai munkásokat, aktivistákat neveljünk. Ugyancsak nagy fontosságú a politikai munka eszközeinek alkalomhoz illő megválasztása és sokoldalú alkalmazása. Az sem szorul különösebb bizonyításra, hogy a ma mennyire fontos az „egynyelven” való beszólás, az tudniillik, hogy a politikai munka bármely részterületén dolgozzék is valaki, ugyanazt értse, mint a másik. (Természetesen ennek alapfeltétele, hogy az irányítás, az információ- adás egységes legyen.) + HA VALAKI tehát arra a kérdésre keres választ, hogy mivel tudunk a követelményeknek megfelelni, röviden így válaszolhatunk: együtt a közös célokért. A közelmúlt időkben olyan jelentős politikai akciókat hajtottunk végre, mint a párttagsági könyvek cseréje, az 1977, évi Hatvani primőrök A hatvani Lenin Termelőszövetkezet hajtatásos kertészetében igen szépen fejlődnek a különböző zöldsé-- gek. A januárban vetett, február derekán tűzdelt 35 ezer tő saláta szedését megkezdték. A . fejek nagyobb része 16—20 dekás s primőrként 4 forintot fizet darabjáért a Zöldért Vállalat, amellyel szerződést kötöttek az egész termés értékesítésére. Ahogyan Fejes István telepvezető mondotta, április tizediké táján végeznek a „salátas'iirettel”, s a fel szedett zöldség helyére újabb növény, hétezer tő paprika és háromezer tő ubroka kerül. A palántákat Bérezés Gyulávé „Április 4.” szocialista brigádja mind előkészítette. ahogyan időben kiültettek harmincezer paradicsompalántát is, ami már javában virágzik. gazdasági cselekvési program kialakítása, a KISZ, a Hazafias Népfront, a szakszervezetek kongresszusának politikai előkészítése, az ott hozott határozatok végrehajtásának megszervezése, az időközi tanácstagi választások stb. E feladatok sikeres megoldásának magyarázata nagyrészt abban rejlik, hogy a párt politikájának platformján pártszerveink, tömegszerveink és mozgalmi szerveink szorosan együtt munkálkodtak úgy, hogy mindenki elvégezte a saját feladatát, pontosan látta, hogy mi az általános cél és ebből reá milyen tennivalók hárulnak. Ez a helyes gyakorlat is annak igazolásául szolgál, hogy amikor az együttműködés, a munka jobb összhangjának megteremtésére ösztönzünk, nem arra irányul a biztatás, hogy egyes szerveink mechanikusan, általánosságokban sajátos munkájuk és lehetőségeik elvetésével dolgozzanak, hanem arra, hogy minden szervünk pontosan értelmezve és látva az általános célt, találja meg helyét, szerepét annak konkrét és helyi megvalósításában. Egyszóval: végezze el saját feladatát, amit csak ő képes vagy ő jogosult ellátni. •k ___ A MAR EMLÍTETT politikai akciók más irányú tanulsággal is szolgálnak. Ugyanis nemcsak oldalirányban, vagyis az azonos szintű párt-, tömegszervek- és tömegmozgalmak munkájának pontos egyeztetését, koordinált irányításának szükségességét vetették fel, hanem az irányító és irányított szervek cselekvésének, ösz- szehangolását is. Az e téren is elért eredményeink mellett szólni kell arról, hogy ma is több alkalommal tapasztalhatjuk, hogy egyes szerveinken belül a szinteket illetően időpontokban, az egyes témák megfelelő formában és időben való megtárgyalásában hiányzik az összhang, az egymásra épült- ség, mely jelentős zavarokat okoz, rontja az egész akció sikerét. Természetesen nemcsak arról van szó, hogy például alapszervezeteink olyan kérdésekben is döntenek, amelyekhez nélkülözhetetlen lenne az irányitó szerv álA múlt év őszén egy beszélgetés során Szabó József, a tarnaörsi Dózsa Termelőszövetkezet karbantartó üzemvezetője panaszolta: — A nyár derekán, amikor a szárazság közepette minden erőt a gabonabeta* karításra összpontosítottunk, előfordult, hogy le kellett állnunk, mert nem volt pótalkatrész a kombájnhoz. A dologidő közepén egy-két ezer forintos alkatrész beszerzésére ötezer forint értékű benzint autóztunk el, míg Tarnaörstől Győrig ráakadtunk. Az idén korán kitavaszodott, igy a nagyüzemekben is hamar beindult a munka, a gépeket időben kijavították. De vajon minden géphez sikerült pótalkatrészt szerezni? Lesz-e az idén hasonló, mint tavaly a tarnaörsi példa volt? Hétfő reggel fél nyolc. A Heves megyei AGROKER Vállalat alkatrészosztályán vagyunk. A kora reggel ellenére egymásnak adják a kilincset a nagyüzemekből érkezők és percek alatt az érdeklődők egész sora gyűlik össze. Valamennyien kiszolgálásra várakoznak. Akad köztük, aki hosszú listával érkezik. — SZK—4 kombájnhoz van-e főtengely? —- hangzik a kérdés. ^ lásfoglalása, vagy fordítva, hanem arról is, hogy elég gyakori a felesleges várakozás, az intézkedések elhalasztása, abból kiindulva, hogy várjuk meg, lépjen előbb a másik, így nagyobb hibát nem tudunk elkövetni. •k AZ EDDIGIEKBŐL IS nyilvánvaló, hogy az elvi alapokon való együttműködés kialakításában mUyen fontos szerepük van a függetlenített apparátus tagjainak. A politikai munka korszerűsítése, szakszerűségének fejlesztése nemcsak a személyi ismeretek gyarapításának jelentőségét veti fel, hanem az egyes részlegek együttműködésének szorosabbá tételét is. Csak egy példát erre a pártmunka gyakorlatából: amikor hozzáfogtunk az 1977. évi cselekvési programok kidolgozásához, teljesen egyértelművé vált, hogy az nem lehet csak a gazdaságpolitika területén dolgozó munkatársak feladata, hanem részt kell vállalnia abban a párt- és tömegszervezeti, az agltá- ciós-propaganda munka területén dolgozó apparátusnak is. Egyre tarthatatlanabb tehát az a szemlélet, amely elkülönül a másik munkaterülettől mondván, hogy „a feladat gazdasági természetű, foglalkozzék azzal a másik apparátus”. Bizonyos gyakorlati tapasztalatok miatt arról is »ót kell ejteni, hogy a korszerűség fejlesztése a politikai munkában sem zárja ki azt, hogy mások által, vagy korábban kipróbált jó módszereket alkalmazzunk. Egyszóval: ha nem szükséges, ne találjunk fel újat; ha egyszer a dolog bevált és alkalmazható az adott körülmények között w. ★ AZ EGYÜTTMŰKÖDÉSBEN, a politikai munka ösz- szehangolásában rejlő lehetőségekről, tartalékokról szó- lőttünk abból a meggondolásból, hogy társadalmi rendszerünkben a párt-, állami-, társadalmi szervek és apparátusaik előtt egy a cél: a szocialista építőmunka erősítése abban az irányban, ahogy ezt a párt XI. kongresszusa meghatározta. És közös a felelősségünk is. Dr. Látos István, az MSZMP KB alosztályvezetője — Hányat kér? — válaszol az eladó, és már jegyzi is kartonra a megrendelést. — Nekem csapágy kellene — szól a következő. — MUyen ékszíjuk van? — kérdezi a másik. A válasz megnyugtató: — Többféle méretű. Naponta sok száz ilyen és hasonló kérdés hangzik el itt, ebben a helyiségben. Van aki örömmel, elégedetten távozik, de olyan is akad, aki boMzankodva. dolga végezetlen hagyta el a vállalatot, mert akkor éppen nincs, amit szeretett volna vásárolni. — Változó igényekkel jönnek a nagyüzemekből a gépészek, anyagbeszerzők — mondja Köles Mihály, az al- katrészosztály vezetője — és igyekszünk elősegíteni vásárlásukat. Heves megye állami gazdaságai tervszerűen, általában egy évre előre elküldik, miből, mennyi alkatrészre van szükségük. Nem így van a termelőszövetkezetekben, ahonnan Inkább kampányszerűen jönnek alkatrészekért és olyankor előfordul, hogy azt kell mondanunk: nincs. — Tavaly mennyi alkatrészt adtak el? — Kilencvenmillió forint értékűt. — Nem túl sok ez? — A megye mezőgazdasági üzemeiben levő gépparkhoz képest sok ez az alkatrész, amiből arra következtethe. tünk, hogy bőven van még régi gép, amelyek nagy része már elavult A gazdasáDugattyúk a Polski-Fiat 126-os kisautókhoz Lengyel—magyar államközi szerződés alapján a Csepel Autógyár dugattyúgyárában készítik a Pobki-Fiat 126-os autók motorjainak dugattyúit A kiskocsik gyártásának felfutásával párhuzamosan, új megmunkáló gépek beállításával, növelték a gyárban a dugattyúgyártást, igy az idén már 240 ezret készítenek a lengyel autógyárnak. (MTI fotó — Fehér József) gok mégis vállalják a nagyobb költségeket, a nehézkes alkatrészbeszerzést, de nem vásárolnak új gépet, hanem tartják a régit. A másik ok az, hogy sokféle gép van a gazdaságokban, ami más-más alkatrészeket igényel. Ezeket folyamatosan beszerezni nem kis erőfeszítést jelent. Magyarországon a mezőgazdasági ,. nagyüzemekben levő több ezer géptípushoz, 70—80 ezer alkatrészféleség van forgalomban. Ezek közül a Heves megyei AGROKER Vállalat raktáraiban 15 —20 ezer félét árulnak, a többit az ország más részeiből szerezhetik be a gazdaságok. Az említett 15—20 ezer a keresettebb cikkek közé tartozik. — Tavaly az aszályos nyárban nagyon sok alkatrészt vásároltak az üzemek — sorolja Köles Mihály — mivel a száraz, kemény földeken hamar koptak a gé'' pék. Főleg a gabonakombájnok és a takarmánybeta- karítók pótalkatrészeit keresték. Sok még a megyében az SZK—4 kombájn, melyekhez tavaly is volt elegendő alkatrész, noha ez a gép már nem a legkorszerűbb. — Mégis akadtak hiánycikkek! — Valóban, a korszerűbb SZK—5 és SZK—6 típusú kombájnokhoz nem volt elég sebességváltó. A gazdaságok főleg erre panaszkodtak. Most jobb a helyzet, mert Társadalmi struktúra A szociológia egyik legalapvetőbb kategóriája. Mivel a struktúra általában szerkezetet, egy adott rendszer alkotóelemei, részei közötti viszonyt jelenti, a társadalmi struktúrát legtágabban, mint a társadalom szerkezetét, egyes alkotóelemei közötti viszonyt értelmezhetjük. A fogalom körüli viták általában ott kezdődnek, hogy a különböző szociológiai elméletek mit tartanak egy társadalom alapvető alkotóelemeinek. A polgári szociológiában és antropológiában megtalálható egy olyan irányzat, amely a társadalom meghatározó elemeinek a különböző intézményeket tekinti, és a társadalmi struktúrán ezen intézmények közötti viszonyt érti. Ebben a felfogásban megkülönböz- tetendő t a társadalmi struktúra és a társadalmi rétegződés, előbbinek az intézmények, utóbbinak a társadalom különböző rétegei, csoportjai közötti viszonyt nevezve. A marxista szociológia a társadalom alapegységeinek a társalalmi osztályokat és rétegeket tartja. Ebből következően vannak olyan nézetek. amelyek a társadalmi struktúrát a társadalom osztályszerkezetével azonosítják. Ugyanakkor az is világos, hogy a társadalom csoport- szerkezete nem csupán az osztályok és rétegek szerinti tagozódást jelenti, hanem a lakóhely, az iskolai végzettség, az életkor, a nemek stb. szerinti szerkezetet is. Ennek megfelelően a marxista szociológia általában a társadalom csoportszerkezetét nevezi társadalmi strukjelenleg 35 sebességváltó van raktárainkban. Vállalatunk jól felkészült a tavaszi és a közelgő nyári alkatrészellátásra. Március közepéig a tavalyi 21 millióval szemben 35 millió forint értékű árut adtunk el. Tavaly ilyenkor például csak két MTZ-mo- tort tudtunk biztosítani, most viszont ezekhez a traktorokhoz már tizenkét mo- tort vittek el a gazdaságok. Áprilisban újabb huszonnégy érkezik a szovjetunióbeli minszki traktorgyárból. Hosszas huzavona után megoldódott az ékszíjellátás is. Többféle típus van belőle, és az eddigieknél sokkal jobb minőségűek. Néhány szövetkezet, például a nagyrédei, a besenyőtelki, a tiszanánai, a poroszlói, a sarudi, a tar. namérai, az ecsédi és a Hevesi Állami Gazdaság, időben megvásárolta a szükséges kombájnalkatrészeket és ékszíjakat. Várjuk a többi üzem jelentkezését is, mert szeretnénk, ha azok ugyancsak időben beszereznék a szükséges pótalkatrészeket. — Hiánycikk azonban most is akad. Az NDK gyártmányú silózógépekhez háromsoros láncot, a német kombájnokhoz pedig hengert, hengerfejet és főtengelyt nem lehet kapni. Az SZK—6 szovjet kombájnhoz ugyancsak nincs turbógenerátor és adagoló. Kevés a pótalkatrész a román U—650-es traktorokhoz és nincs elég fogaskerék a magyar rendfelszedő kocsikhoz sem. Szeretném azonban megnyugtatni a közös gazdaságokat, hogy váltúrának és ennek egyik jóllehet meghatározó — alegységének, az úgynevezett alapstruktúrának tartja a társadalom osztály- és réteg- szerkezetét További problémát jelent azonban a fogalom értelmezésénél, hogy amennyiben a marxista szociológiában egyre általánosabban elfogadott gyakorlatként a társadalmi struktúrát csoportszerkezetként definiáljuk, akkor ez mennyiben csak e szerkezet leírását, és mennyiben az e szerkezetet létrehozó okokat és társadalmi viszonyokat is jelenti. Például egy tőkés társadalomban pusztán a munkásosztály és a tőkések elkülönültségének feltárása, a közöttük levő társadalmi egyenlőtlenségek leírása a társadalmi struktúra kutatás feladata, vagy pedig az ezt az elkülönülést és egyenlőtlenségeket meghatározó ég létrehozó társadalmi viszonyokat és intézményesültséget, a tőkeviszonyt, a tőkés állam struktúrát alakító szerepét stb. i6 a társadalmi struktúra fogalmán belül kell értelmeznünk. Mind gyakrabban találkozhatunk azzal a megközelítéssel, hogy a társadalmi különbségek puszta leírását társadalmi rétegződésnek, az ezt létrehozó viszonyokat pedig társadalmi struktúrának nevezzük. Utalnunk kell arra i*. hogy a társadalmi struktúra fogalmát nemcsak az egész társadalom, vagy társadalmi egységek vizsgálatánál (mak- rostruktúra), hanem kisebb társadalmi csoportok, munkahelyi, lakóhelyi közönségek, baráti körök Stb. belső szerkezetének elmezésénél (mikrostruktúra) is használjuk. lelátunk a továbbiakban ia mindent elkövet a hiánycikkek beszerzésére. Joó Imre, a megyei AG« HOKER igazgatója: — Az idén tovább korszerűsítjük szolgáltatásainkat. A Mezőgazdasági Gépalkatrészkereskedelmi Vállalat a közeljövőben a már „lefutott” gépekhez a Dunántúlon és Kelet-Magyarországon egy- egy központi alkatrészraktárát létesít. Ezekben a raktárakban árulják majd azokat az alkatrészeket, melyeket eddig az ország más részein is nehezen lehetett beszerezni. így a gazdaságok anyag- beszerzőinek ezután nem kell 4—500 kilométert feleslegesen autózniuk, mint eddig, hanem egy helyen megvásárolhatják a szükséges alkatrészeket. Igényeiket vállalatunknál jelentsék be. és telexen továbbítjuk a központi raktáraknak. A Mezőgazdasági Gépalkatrészkereskedelmi Vállalat ezenkívül Budapesten megkezdi néhány speciális mezőgazda- sági erő- és munkagéphez a szükséges pótalkatrészek árusítását is. Ezeket az alkatrészeket máshol az országban nem hozzák forgalomba; Rába-Steiger traktorokhoz; egyes permetezőgépekhez; pótkocsikhoz például ezentúl csak ott vásárol hatnak alkatrészeket. Beszerzésükhöz vállalatunk folyamatos telex- és telefonkapcsolattal segít majd az üzemeknek. Mentusz Károly 1977. április 7., csütörtök Nem hiánycikk az ékszíj Az alkatrészellátás közelről J
