Népújság, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-03 / 79. szám

AkiUaiis divathírek Szoknya-blúz összhang. Sok gondot okoz, hogy mi­lyen szoknyához milyen blúzt viseljünk. Ezen kí­vánnak segíteni rajzos öt­leteink. Népművészeti hímzéssel díszített, vékony kötött pa­rim (.blúzhoz színben harmo­nizáló, csípőben gumírozott szoknya illik. „Paraszt”-blúz szabású egyszínű szegős bő blúzt a derékon szorosan viseljük. A mintás szoknya csípőig szűk­re szabott, onnan mérsékel­ten húzott. Oroszos stílusú ingblúzhoz széles plissészoknya, vagy lapos hólos szoknya stílusos, de! — mindig csípőig le- varrva. Melegebb napokra szolid pólóruha, minden korosz­tálynak és testalkatra. A karöltőbőség a kényelmes ílMMor&zolgátat Két barát beszélget. Az egyik afrikai vadászkaland­jairól mesél: — Képzeld, öregem, éppen a Szaharán vágtam át egy terepjáró kocsival, amikor leállt a motor. Leszállók, ke­resem á hibát, és egyszerre csak látom, hogy egy óriási oroszlán rohan felém. Nem maradt más hátra, mint azonnal felmászni egy fára! — Megálljunk csak! —szól közbe a barát. — Hiszen a Szaharában nincs fa! — Abban a pillanatban az teljesen mindegy volt szá­momra! — válaszol a má­sik. ★ Egy meglehetősen testes hölgy ül a diétás * szakorvos rendelőjében. Mielőtt páci­ensét elbocsátaná az orvos, így szól: — Tehát megállapodtunk asszonyom: bármit ehet, ami­re kedve támad', csak... le­nyelnie nem szabad! — Hallom, más kerületbe költözött. Hogy élnek ott az emberek ? — Nehéz lenne megmon­dani. Egy azonban bizonyos: ha valaki véletlenül ponto­san fizeti a lakbért, azonnal megjelenik a rendőrség és az iránt érdeklődik, honnan van pénze. < ★ — Igaz a szóbeszéd, hogy már nem dolgozik a lőpor­gyárban ? — Igaz. Tudja, rendkívül kicsinyes munkahely az. Mikor a legutóbbi robbanás során magam is a levegőbe repültem, következő havi fi­zetésemből 2,50 márkát von­tak le „igazolatlan távolma­radás” címen. ★ A kis Fritz be akar irat­kozni a gimnáziumba. Felvé­teli vizsgát kell tennie. — Nehéz volt a vizsga? — érdeklődik a mamája. — Nem — válaszolja Fritz —, akár a papa is meg tudta volna csinálni. Ä kifli Valamennyien szívesen esszük a kiflit, azt azonban csak kevesen tudják, hogy mióta sütik ezt a sajátságos formájú péksüteményt. Állítólag a XVII. század második felében történt az, hogy amikor a törökök körülzárták Bécset egy pékmester, aki véletlenül tudomást szerzett arról, hogy meg akarják támadni a várost, gyorsan érte­sítette a katonákat, akik így időben rajtaüthettek a törö­kökön és nemcsak hogy a támadást akadályozták meg, de még el is kergették ókét a város alól. Akkor a császár magához hívatta a pékmestert, hogy megjutalmazza a vá­ros megmentéséért. A pék azt kérte a császártól, engedje meg neki és családjának, hogy a rendkívüli esemény em­lékére ezentúl a péksüteményeket félhold alakúra for­málhassa. Attól kezdve a pékmester rendszeresen sütötte a kiflit, amelyet annyira megkedveltek az emberek, hogy máig is szívesen fogyasztják. Ä másik oldal Rouenben megnyílt egy bár éppen a temetővel széró­it n. A tulajdonos, hogy ‘ a vendégeket odacsalogassa, a következő feliratot tette ki az ajtóra: „Mindenki mondhat amit akar, egy biztos — itt- jobb, mint odaát”. A temető igazgatóját bosszantotta ez a „propaganda” és viszonzásul ő is kitett egy táblát a temető kapujára amelyen a kö­vetkező szöveg volt olvasható: „Mindenki mondhat amit akar, de egy biztos — azok, akik itt nyugszanak, több­nyire odaátról érkeznek”. Papok másodállásban A katolikus Portugáliában körülbelül ötezer pap és szerzetes él. De az istentiszteletek száma egyértelműen csökkenő tendenciát mutat. Az egyház népszerűségének csökkenése azt eredmé­nyezte, hogy a papok második foglalkozás után kezdenek nézni. Csak vasárnap miséznek, a hét többi napján egye­temre járnak, vagy valamilyen világi intézményben dol­goznak. Természetesen ez nyugtalanságot vált ki a katolikus vezetők Körében. Nemrég zajlott le a portugál püspöki kar gyűlése, a résztvevők nyugtalanságukat fejezték ki, nogy egyre inkább növekszik azoknak a papoknak a szá­ma, akik olyan foglalkozásokat űznek, amelyek nincsenek szoros kapcsolatban az istentisztelettel. TASNÄDI VARGA ÉVA: Rügy- man ócska Egy rügymanócska bujkál az ágon: — Süss fel arany nap, lényedet várom! Fényedért reszket zöld levelecske, a kút is rólad álmodik este. Süss fel arany nap, szikrázz a tóra, tolláit rázza, úgy vár a gólya! Harkálymadár is kip-kopogtat: — Süss fel, ragyogj már házamra holnap! Kis rügy-manócska így énekelget, könnyű pókhálót feszít a kertnek. Nyújtózik most a körtefa ága: — Süss fel arany nap, süss a világra! Nem lehet elég korán elkezdeni... hAAAAAAAAAA/W\AŐAAAAAAóAAAAAŐAAAAAAAAAAAŐAW>/VVNAAAAAAWVWSA/WVWwVVVVWWVVWsAAA/WWVW^ mozgást biztosítja, ehhez igazodik az ujjabőség Is. Kánikularuha — a legdi­vatosabb vékony vállpánt­megoldással, könnyű, vékony gyűrődésmentes pamut ka­rakterű jerseyből. A szoknya anyagából készült blúzkabát, minden alkalomra hasznossá teszi a modellt. A szélesebb vállpántmeg­oldás eltűnteti a fehérnemű vállpántját A szoknyarész- bőséget, . féloldalasán apró berakások adják. Rajz-szöveg: Varsányi Mara A csók... A nagy szívrablóhoz, Ca­sanovához, akinek valódi ne­ve Giovanni Giacomo Che­valier de Seingalt, a követ­kező kérdéssel fordult egy feltűnően csinos francia márkinő: — Az újabb kutatások sze­rint a csók rendkívül egész­ségtelen. ön mit tart erről? — Szépséges asszonyom — hajolt meg mélyen Casano­va — ebben az esetben a csókot az öngyilkosság leg- romantikusabb módjának tartanám. WWV^WVV^VWVWWVWVW^WWVW^/WW.^VWWN^'AVWWVWWVWWWWWVAVWVWWWWV^WV . ANATOL POTYENKOVSZKIJ: Verne Gyulának igaza volt Vajon a közeljövőben fejünk felett ismét héliummal töltött hatalmas léghajók húznak majd el? A Hindenburg léghajó katasztrófája óta — 1937-ben az Egyesült Államok területén a leszállás pillanatában kigyulladt és 96 utasa kőéül 33 a lángokban lelte halálát — léghajós utasszállításra egyetlen engedélyt sem adtak ki. Ennek ellenére egy londoni vállalat jelenleg 22 léghajó gyártásával foglalkozik. 1 A mintegy 50 méter hosszú, két pilóta által vezetett léghajót két, egyenként 200 lóerős motor 90 kilométeres sebességgel hajtja előre Az első londoni léghajót ez év végén bocsátják fel. Ezt a példányt előbb egy dél-ameri­kai vállalat reklámcélokra használja fel, majd az idegen- forgalmi szektor turisták szállítására veszi igénybe. A lég­hajó egyszerre nyolc személy szállítására alkalmas. A konstruktőrök véleménye szerint áz új léghajó üzemelése biztonságos, energiafogyasztása rendkívül cse­kély, üzemeltetése jóval kevesebbe kerül, mint a helikop­tereké. Éppen ezért máris tervbe vették, hogy helikopte­rek helyett léghajók biztosítják majd az összeköttetést a partok és a tengeri olajkutató platformok között, légha­jók látják el a tengeri elsősegélyszolgálatot, az olajveze­tékek és a nagyfeszültségű villamosvezetékek ellenőrzéséi stb. Időben a hivatalba! A Kérvények Fe­lülvizsgálatának Hi­vatalában valakinek eszébe jutott, hogy illendő lenne pontos időre érkezni a hiva­talba. — Van benne va­lami ... — helyesel­tük. — Indítsunk mozgalmat: időben a hivatalba jelszóval. Mondjuk, a munka­felajánlások kereté­ben ... Mindnyájan elfo­gadtuk a határozatot, amit végül is az igazgató hirdetett ki: „Holnaptól kezdve mindenki köteles pontosan nyolc óra­kor aláírni a jelenléti ívet. Legkésőbb nyolc óra 00 perckor .. — Érthető? — kér­dezte Scsavcina, az igazgatónk. — Érthető — felel­te Zizja a mi ne­vünkben is. — Ez igazán egyszerű do­log. Semmi más nem kell hozzá, csak egy órával korábban kell otthonról elindulni... Másnap reggel az autóbuszmegállónál összetalálkoztunk. — Mennyi a pontos idő? — kérdezte Kőnkül csinyanszkij kollégánk. — Háromnegyed nyolc ... — nézett az órájára Patasonszkij. öt percet még dis- kúráltunk a megálló­ban, akkor Kucja kolléga azt ajánlotta, hogy keressünk egy taxit. — Ha a buszra vá­runk, biztosan elké­sünk — mondta. Elindultunk trapp­ban a taxiállomás fe­lé. Már csak néhány méter választott el az egyetlen ácsorgó taxitól, amikor egy idegen beugrott előt­tünk a kocsiba és az utolsó reményünk is szertefoszlott. — Induljunk el gyalog ... — aján­lotta Zizja. Elindultunk. Az el­ső száz méter után Konkulcsinanszkij intett egy autónak, de a vezető ciniku­san kiintett nekünk és továbbhajtott. A második száz mé­ter után egy locsoló­kocsi előzött meg bennünket. Leintet­tük. Amikor kissé lespriccelve, beérkez-. tünk a Kérvényeket Felülvizsgáló Hiva­talba. húsz másod­perccel volt nyolc óra előtt. A jelenléti ivet még aláírhattuk nyolc óra előtt. — Ti maradtak? kérdezte Patasonsz­kij, miután lihegve bejegyezte a nevét a jelenléti íven. — Ne­kem el kell mennem a csemegeüzletbe. A feleségem rámparan­csolt ... gyümölcsöt kell vennem .. — Nem sokáig... felelt a kérdésre Kon- kulcsinyanszkij. — Két mozijegyem van a délelőtti előadásra. Á pszichológus detek­tívet adják. Ha, vala­kinek kedve van. el­jöhet velem... — Megyek veled... — mondta Kucja, és nagyot ásított. — Me­hetünk is... Elmentek, de olyan lomhán, mintha aludnának közben. J- A többiek 'hoz­zám az irodába! — ajánlotta az igazga­tónk. — Nekem a bor­bélyhoz kellene el­mennem ... túl nagy a hajam.. — mondta Zizja és már indult is. Elment, mi pedig éltünk az' igazgató rneghívásávati — Kávét, vagy te­át...? — kérdezte a titkárnő. — Azt hiszem, most jobb lenne a kávé .. — válaszolt helyettünk az igaz­gató. — Mondjuk, egy kis rummal... ... Igazán jó gon­dolat volt, hogy pon­tos időre jöjjünk be a hivatalba... Oroszból fordította Antalfy István „Lábán is olyasét visel...” Az egri nép száján ma is élő szólások gyűjtése közben figyeltem fel a címben idé­zett nyelvi formára. Hallot­tam ezeket a szólásformá­kat is: olvasót zörget, nehéz az olvasó, nem engedik meg­válni olvasójától stb. Hogy milyen jelentéstarta­lommal és használati érték­kel vállalt az idézetekben az olvasó szóalak nyelvi sze­repet arról egy régi tolvaj- nyelvi szógyűjtemény tájé­koztat bennünket 1782-ben, Egerben jegyezték le azokat a szavakat amelyeket a tol­vajok, az elítéltek, a megyei börtönben sínylődök egymás között használtak. A bilin­cset, a rabláncot nevezték meg szavunkkal. Ennek Is­meretében már tudjuk, mi­re utaltak a dolgozatunk cí­mében szereplő szól ás for­mával. Találkoztunk ezekkel a szólásszerű formákkal Is: Sok az olvasó Egerben, in­kább olvasóját, mint a boros üveget felejti el. Mindkét szólást tréfás beszédhelyze­tekben. gunyoros mellékzön* gével telítetten használták fel. Hogy milyen jelentéssel jutott nyelvi szerephez sza­vunk, arról Hollós Korvin Lajos Olvasó című versének ez a részlete is tanúskodik: „Hinnéd-e ma, hogy a falun / volt oly idő régen-egyszer, / mikor ez a szó: olvasó, f nem ember volt, csupán, kegyszer?” A felfűzött apró golyócskákból, olvasósze­mekből álló füzért, imafü­zért, rózafüzért megnevező szó vállal átvitt értelmű ki­fejező versbeli szerepet eb­ben a költeményrészletben is: „Pergetem a napok olva­sóját, / fogy az élet” (Szerb György: Hazafelé). Népünk nyelvében szerephez jutott a kálvinista olvasó jelzős szer­kezet is. A tréfás beszéd­helyzetben a pénzre utaltak vele. Az olvas szónak ugyan­is ma már kiavuló jelenté­se: számol, számlál, meg­számlál. Ebben a szólásfor­mában is ilyen' fogalmi ér­tékben szerepel a megneve­zés: A pénz olvasva jó.- Eb­ben a jelentéskörben már megértjük, mire utaltak' ez­zel a nyelvi formával: Rá­olvasták a huszonöt botot. A felsorakoztatott ismeret- anyag birtokában olvasóink helyes választ tudnak adni er­re a szójátékon alapuló kér­désre: Mi a különbség az áhítatos asszony és a gyenge író között? Természetesen az, hogy az olvasót morzsoló embernek van olvasója, a gyenge írónak pedig nincs olvasója. Dr. Bakos József • • • y-s 'WmcfU 'íhccj

Next

/
Oldalképek
Tartalom