Népújság, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-03 / 79. szám

\ Az egri határ holnapja Az elnöki ablakból A téeszelnök ablakából Eger legszebb pontjára nyílik a kilátás; a Népkertre. Az első emeleti iroda berende­zése a szabvány eleganciát tükrözi. Talán a dísznövény több és ízlésesebb az átlag­nál. A fiatal téeszelnök — jóval innen a negyvenen — gyors karriert futott be. Ed­dig nárom munkahelye volt. Felsőfokú végzettséggel ren­delkezik, Komlón kezdett mint gyakornok, majd Tar- naörs következett, ahol négy évig mint főagronómus, két esztendeig mint termelőszö­vetkezeti elnök dolgozott. Az elmúlt év végétől az Egri Csillagok Termelőszövetke­zet új elnöke. — Milyen érzés a megye legnagyobb városában, a me­gyeszékhelyen téeszelnöknek lenni? — Más. Ennyit tudok mon­dani. Ez a szó felel meg a legjobban. A falu és a ier- mélőszövetkezet egy egység. Társadalmi, politikai és gaz­dasági vonatkozásban is. Ott az természetes, hogy a ter­melőszövetkezet sok esetben magát a falut jelenti, és bár­mire kerül sor — gondolok itt akár társadalmi ünnep­ségre, akár kulturális vagy sportrendezvényre — a ter­melőszövetkezetnek kell oroszlánrészt vállalnia min­denből. így akarva, akarat­lanul. kimondva és kimon­datlanul a termelőszövetke­zet mindenkori vezetője a falu egyik vezető személyisé­gének is számít Azon lehet vitatkozni, hogy ez helyes vagy helytelen, de így alakí­totta ki a mindennapok gya­korlata. Egerben a termelő- szövetkezet elnöke, egy a sok vállaiat vezetője közül. Ezzel csak azt a bizonyos mást kí­vánom hangsúlyozni. — Hogy jogaaták a kollé­gák és a tagsági — Azt hiszem, nem áruiok el különösebben úgy titkot, ha elmondom, hogy nem én jelentkeztem erre a posztra. A téeszelnök bizonyos szem­pontból nem rendelkezik ma­gával. A felsőbb irányító szervek vezetői megbíztak bennem, úgy látták, hogy ed­dig jól dolgoztam, a termelő- szövetkezet tagjai szintén le­tették mellettem a bizalom szavazatát, hát akkor most rajtam a sor... — És hogy kíván ennek a feladatnak eleget tenni? — Itt egy alapvető dolgot tisztán keli látni. Az égi. termelőszövetkezetnek eddig is a szőlő volt, továbbra is a szőlő lesz a fő profilja. Ez megszabja az alaptevékeny­séget. Nekünk ebben a lehe­tőségben szabad és kell gon­dolkodni. — Sokszor elhangzik 'az eg­riektől, hogy a város terme­lőszövetkezete vegye ki job­ban a részét a város ellátásá­ból. — Igen. Ez részben jogos követelmény. Mindenképpen arra törekszünk, hogy segít­sünk a zöldségellátás gond­jain. Elsősorban a korai pri­mőrökre gondolok. Az idén már 85 ezer fej salátával je­lentünk meg március elején az egri elárusítóhelyeken. Körülbelül félmillió külön­böző palántát nevelünk, hogy segítsünk a kertszövetkeze­teknek. a kerttel rendelke­zőknek. Ez is fontos. Szóval ez így igaz hogy jobban ki kell venni a részünket a vá­ros ellátásából. — Akkor hogy nem igazi — Egyszer véletlenül oda­figyeltem egy utcai beszél­getésre és ott éppen arról volt szó, hogy már itt van egy ilyen nagy termelő- szövetkezet, akkor miért nem látja el az egész várost tejjel, hússal. Erre mondom én, hogy ez egyszerűen dema­gógia. Mert akkor ugye azt is felvethetnénk, hogy ahol bi­kavért akarnak mm, akkor ott. abban a városban termel­jék is meg. Mindent ott kell megtermelni, ahoi arra leg­jobbak az adottságok. Ez nemzetgazdasági érdek. És it+ térnék vissza a szőlőre. A bikavér az egri bor. bizo­nyos értelemben nemzeti kincs. Ezt itt lehet megter­melni és nem máshol. Ne­künk ezt kötelezően tudomá­sul kell venni. Nagy szeren­cse, hogy ezt elődeink is igy gondolták, és igen nagy tisz­telettel kell szólni azokról, »kik a kedvezőtlen közgazda- sági körülmények között is tovább folytatták az új sző­lők telepítését. — Említette az elődöket. Valóban olyan jó gazdasági struktúrát hagytak magukra, amiről csak az elismerés hangján lehet szólni? — Az előbb éu azt mond­tam, hogy heb «sen ismerték fel a szőlőtermesztés fontos­ságát. — Tehát emellett van, amit nem ismertek föl? — Kérem, én nem olyan ré­gen vagyok itt, nekem semmi jogalapom nincs bírálni az elődeimet. Különben is a gazdaság alapvetően jó irány­ba haladt. De hadd meséljek el egy esetet. Az egyik kollé­gámmal kint voltunk a sző­lőben és ahogyan nézegetjük a táblákat, azt , mondja a kolléga, milyen nagy ostoba­ság volt kettő-negyvenes sor­távolságra telepíteni a sző­lőt. Erre csak annyit jegyez­tem meg, hogy amikor tíz évvel ezelőtt telepítették, akkor te is itt voltál, miért nem szóltál akkor. Az asztalon megcsendül a telefon. Tóth Istvánhoz ké­relem fut be. Az' egyik is­kolának a földiét kellene megszántam. Később meg is említi, hogy létrehoznak egy kisegítő üzemágat. megfelelő gépparkkal, mert a különbö­ző kerteket, földeket meg kell szántani Eger környékén is. — Szóval a gazdaság szeke­re eddig is jól haladt? — Igén. Bizonyos problé­mákat meg kell oldani. Job­ban kell összpontosítani a be­ruházásokat, nagyobb gondot forintunk: például a juhá­szat fejlesztésére, ugyanis sok olyan területünk van, amit sehogyan másképp nem tudunk hasznosítani. Külön tervet dolgozunk ki a parlag­földekre. Ez komoly gond. Több száz hektár földünk hever parlagon. Pontosan fel­mérjük a területet és amit gazdaságosan nem tudunk művelni, azt a kertszövetke­zeteknek adjuk bérbe. Ilyen megoldásra váró probléma a központi gépműhely kialakí­tása. Ez a beruházás már fo­lyamatban van. Jövőre át is akariuk adni a létesítményt. Megoldást kell találni arra is. hogy a véleményem sze­rint nagy apparátus létszá­mát kellő kerültekintéssel és figyelemmel csökkentsük és az indokolatlanul nagy jöve­delmeket mérsékeljük. — Lehet, hogy az appará­tusban sok a dolgozó, a fizikai munkára viszont annál ke­vesebb. Hogy kívánják ezt a legfontosabb kérdést meg­nyugtatóan rendezni? — Egerben különösen ne­héz a helyzet. Hiszen egy ilyen városban számtalan munkalehetőség adódik. Az igazi gond; a hagyományos mezőgazdasági munkára ta­lálni munkaerőt. Mert aki a gépműhelyben dolgozik, és ugyanolyan körülmények kö­zött, mint mondjuk a Csepel Autógyár csarnokában, ugyanolyan bérért az már nem is érzékeli a problémát. Neki teljesen mindegy, hogy termelőszövetkezetnek, vagy másnak hívják a céget, ahol alkalmazzák. A hagyomá­nyos mezőgazdasági munkát pedig — gondolok itt példá­ul a decemberben, január­ban, februárban végzett met­szésre, ami igen-igen megvi­seli az embert —, ezt tudo­másul kell venni, jobban meg kell fizetni az átlagos­nál. Ez nem pénzcentrikus szemlélet, ez a világon min­denhol így van. Ma még meg­oldatlan a szőlőtermelés tel­jes gépesítése. Ami na­gyobb gondot okoz az a té- esztagok és alkalmazottak közötti viszony rendezetlen kérdése.\Az egri termelőszö­vetkezetben 310 a téesztagok száma és háromszáz az ál­landó és szerződött alkalma­zottaké. A rendelkezések nem kívánatos megkülönböz­tetéseket tesznek alkalma­zott és téesztag között Ügy érzem azonban, ez nem szűk helyi gond, ezt központi in­tézkedéssel kell rendezni. Most az a legfontosabb, hogy azonos munkakörülménye­ket teremtsünk pontosabb szervezéssel, a brigádok, munkacsoportok mindig ugyanazt a területet művel­jék lehetőleg, hogy jobban kötődjenek egy-egy földda­rabhoz, termőterülethez. Ez nagyon lényeges dolog. Amit mi el tudunk és kívánunk ér­ni az az, hogy a tagok és al­kalmazottak a végzett mun­kán. a biztosított munkakö­rülményeken és a munka el­lenértékén keresztül ne két különböző és megkülönbözte­tett csoportnak érezzék egy­mást Szigethy András A marxizmusról — népszerűén Munka és történelem Sokan, sok helyütt elmond­ták már: a munka az em­ber alapvető élettevékenysé­ge. Minek folytán lett alap­vetővé? A munka mindenekelőtt közvetett tevékenység. Az emberi szükségletek kielégí­tésére szolgái, ez pedig csak közvetítéseken keresztül me­het végbe. Egyszerűsítő pél­dával élve: az ember szá­mára még nem étel az, ami megehető. Az ember, hogy elfogyaszthatóvá tegye szük­séglete tárgyait, előbb át kell hogy alakítsa azokat. Ezért eszközt iktat önmaga és a tárgyak közé és élő munkát fejt ki. A munka eme közvetett jellege foly­tán szakadatlanül szélesedni kezd azon tárgyak köre, ame­lyekre emberi tevékenység irányul, amelyek viszont közvetlenül nem elégítenek ki szükségletet. Ezek a ter­melési eszközök. Használa­tuknak — fogyasztásuknak — új típusa a termelő fo­gyasztás. Az ember — maga is a természet része — képes ar­ra, hogy a természeti kör­nyezet bármely adottságát fokozatosan megismerje. Fontos ez, hiszen csak ennek az ismeretnek a birtokában lehet ténylegesen átalakítani, fogyasztásra, felhasználásra alkalmassá tenni a tárgyakat! A társadalom fejlődése során az emberi tevékenységgel át­alakított tárgyak köre sza­kadatlanul bővül. Ily módon a társadalom számára a ter­mészeti környezet mindin­kább egy „elemberiesített” emberi ismeretekéi/ és képes­ségeket hordozó környezet­nek adja át a helyét Ezt nevezzük kultúrának. A kul­túrában az embert olyan vi­lág veszi körül, amely a ko­rábbi nemzedékek munká­jának és erőfeszítéseinek a terméke A kultúra mint emberi környezet, szakadat­lanul felkínálja azokat a képességeket, ismereteket, mozgásformákat, amelyeket a megelőző generációk ala­kítottak ki. Vagyis az em­beriség történelmében fel­halmozott ismeretek és kész­ségek tárgyi örökségként — elméletileg — adva vannak minden egyes megszülető ember számára. Ezt az em­bernek el kell sajátítania ahhoz, hogy a történelmet ne kezdje újból és újból elölről, hanem folytassa ott, ahol elődei abbahagyták. Látható tehát, hogy az em­beri munkatevékenység tár­gyi rögzítettsége, eszköztől irányítottsága és ennek a tárgyi — civilizációs kultúrá­nak az átörökítése — rövi­den; a munka tárgyi jellege — a történelem folyamatos­ságának az alapja. Ez biz­tosítja az emberi létezés fo­lyamatosságát, s ezzel meg­teremti a történelem lehe­tőségét. A munka — közvetett jel­legén túlmenően — társa­dalmi jellegű tevékenység. Akár mint együtt termelés a korai társadalmakban, akár mint egymás számára ter­melés a munkamegosztás ki­alakulásával. Általa válik le­hetségessé, hogy az ember elr sajátítsa, életébe bevonja mindazokat az ismereteket és képességeket, amelyeket az emberek megelőző és kor­társ generációi létrehoztak. Ez a lehetőség — mert az — azonban nem vonatkozik egyformán valamennyi kor minden emberére. A lehe­tőségből a történelem elő­rehaladó folyamatában lesz valóság, és ez a folyamat iránnyal rendelkezik: a szo­cializmus felé tart. Egy olyan társadalom • felé, amelynek alapvető ismér­ve, hogy benne az embe­rekkel történelmük nem egy­szerűen „megesik”. Hanem amelyben az emberek ma­guk alakítják történelmüket és ennek során alakítják, formálják egymást és ön­magukat. Ekkor lesz való­sággá az a lehetőség, hogy az ember mindazokat az is- - mereteket és képességeket elsajátíthassa, amelyeket az emberiség történelme során felhalmozott. Brigád a cipőgyárból Angela Davis nevével Elég az üzem gazdaságve­zetője? Elég a szakszerveze­ti versenyfelelős? Elég a pontokba szedett vállalás és a szocialista brigád tagjai­nak buzgalma? — E tényezők sokat jelen­tenek a feladatok megoldá­sában, szocialista brigádja­ink vérsenymozgalmában, mert összehangolt, gyümöl­csöző munkához vezetnek. Van is rá példánk! Bár alig néhány esztendős a gyárte- lepü nk, az Angela Davis bri­gád tavaly már megfelelt a bronzkoszorú követelményei­nek — mondja a felvetett kérdések kapcsán Gábor András műszaki vezető. — Közelebbről vizsgálva a dol­gokat, mégis úgy vélekszem, hogy a szocialista brigádok életének, termelőmunkájának egyéb módon is segíteni le­het. Kevéssé kiaknázott aranytartalék a gyárak, üze­mek műszaki gárdája...! ÖOOOO A hatvani Duna Cipőgyár­nál, s emlegetett szocialista brigádjánál maradva, pil­lantsunk vissza néhány tel­jesítményre, vállalásra. Szá­lai Anna irányításával ti­zennégy leány, asszony dol­gozik a csoportban. Vala­mennyi tűzőszalagnál, re­szortmunkán, s most, hogy szülések miatt kicsit megfo­gyatkoztak, naponta 850 pár szandálfelsőrész fut ki a kezük alól. Nem is keresnek rosszul. Havi átlagjövedel­mük 2500 forint körül mo­zog. S munkahelyi közérzet szempontjából feltétlenül elő­nyös, hogy valamennyien csaknem alapítástól itt dol­goznak. Mit vállaltak az idén? Lindenberger Katalin elsőként napi tervüket emlí­ti. — Százkétszázalékos évi átlagot akarunk elérni. Kö­teleztük magunkat ugyanak­kor, hogy rossz munkadara­bot nem adunk tovább, egy- tizedet lefaragunk a hibaha­tárból, gépeinket példásan rendben tartjuk, eljárunk kulturális eseményekre, s részt vállalunk a legkülön­bözőbb társadalmi munkák­ból, Mondhatok is néhányat! Múlt héten kommunista mű­szakot tartottunk a városi gyermekintézmények javára. Egyik nap a felsőrészhiány pótlására, munkaidő után, ötszáz párat megcsináltunk. S ugyancsak önként vállal­tuk, hogy patronáljuk a Rá­kóczi úti általános iskola mái- sodik osztályát. .Ennek egyet­len szépséghibája van. Csak mi kívánunk segíteni, az osztályvezetőnő újabban er­re nem tart igényt! ooooo S a kiaknázatlan arany- tartalék? A műszakiak és a brigád kapcsolata, együttmű­ködése? Gábor András gon­dolatával kapcsolatban ket­ten is véleményt nyilvánítot­tak. Gonda Ferenc üzem­részvezető: — Mi a technológián, dön­tően nem változtathatunk, inkább abban segítjük a bri­gádokat, hogy például a nra- dellváltoztatás zökkenőmen­tes legyen. A raktár elegen­dő anyaggal lássa el a sza­lagokat. S egyik munkáscso­port se vállalkozzon olyan feladatra, aminek nincs re­alitása. Állítom, a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom hatvanadik évfordulójá­ra tett felajánlását ezért fog­ja teljesíteni gyáregységünk, s benne az Angela Davis brigád... Egészen más kér­dés, bár közvetetten a szo­cialista brigádok életére hat, hogy kísérletezünk munkata­nulmánnyal, munkakialakí­tással, mozdulatelemzéssel. A felesleges mozdulatok kiszű­résének, a munkavégzés könnyítésének hatalmas sze­repe van a termelékenység fokozásában, s növeli az egyéni jövedelemszintet. Csakhát a hármas M-rend­szert nem lehet egyik nap­ról a másikra meghonosítani. Értő emberek kellenek hoz­zá. S persze a dolgozók jel­adása, észrevétele. OOOOO Szalai Anna előbb tagad, továbbiakban megerősíti Gonda Ferenc üzemrészveze­tő szavait. — Fejlődött, változott ná­lunk a technológia is, csak a jóba hamar belefeledkezik az ember. Emlékezzen csak Gonda elvtárs, hogyan ment nálunk a bukkolás, a szélbe­hajtás pár esztendeje! Kéz­zel. S egy szalagnál öten-ha- tan kínlódtunk vele. Most pedig jóformán ügyelni kell az automatára. Dolgozik hat helyett... Természetesen a műszaki , fejlesztésnek hatá­ra van, elismerem. Mintaho­gyan már most jelentkezik nálunk a munkatanulmá­nyozás gyakorlati haszna. Ilyen a kartonozóasztal, ahol minden alkatrész a munkás­asszony keze ügyébe esik. Vagy nálunk, a tűzőszalag­nál ! Amióta szabályozható, testmagaságuríkhoz állítható forgószékben ülünk, szinte felényi a fáradság, s kettős a figyelem. Ebben minden­képpen igaza van üzemrész­vezetőnknek : többet tudunk adni magunkból, közelebb kerülünk, vállalásainkhoz, ha a munkakialakítás és moz­dulatelemzés állandó gyakor­lattá válik az üzemben. S meghonosítjuk mindazokat a fogásokat, amiket majd a szakemberek kidolgoznak ne­künk. OOOOO Anélkül, hogy a vitában a döntőbíró szerepére vállal­koznánk, megjegyezzük: Gá­bor András helyesen látja a feladatot. A szocialista bri­gádmozgalom számít üzeme­inkben a műszakiak támo­gatására, szakmai tudására. Számít úgy, ahogyan az üzemrészvezető fejtegette. Vagyis munkaszervezés te­kintetében. De számít abban is, hogy a mérnökök, techni­kusok — munkaköri kötele­zettségük mellett — egyik szemüket a brigádmozgalmon tartják. Lesik a felbukkanó problémákat, a gyártási fo­lyamat gyorsításának, az em­beri erő kímélésének lehető formáját Ennek csak hányada a hár­mas M-rendszer. Döntőbb a munkásérdekkel való azo­nosulás. Ebből nagyon sok jó kijöhet a cipőgyárban, miként most is találtunk biz­tató példát. Moldvay Győző REKORDOK, vendegek, ünnepre készülés — rövi” den, címszavakban — így foglalhatnánk össze az cl” múlt heti fontosabb ese* ményeiuket, melyek között nemcsak időrendiség tekin­tetében érdemel első he­lyet, hogy a visontai bá” nyászok határidő előtt tel jesítették a negyedévi szén” termelési tervüket. És jól­lehet, lapunkban beszámol­tunk már róla, jólesik újra és újra leírni, hogy a prog” ramnak megfelelően, egy” millió 610 ezer tonna sze” net hoztak felszínre az első negyedév alatt, ráadásként pedig március utolsó bá­rom napján további 60 ezer tonna szenet termeltek ki. Ha nem is közvetlenül, de ezzel az eredménnyel is kapcsolatos, hogy az elmúlt hét elején több külföldi or­szágból érkezett vendéget — holland szakszervezeti delegációt, szovjet újsár íróküldöttséget — f°K;MÍ tunk a megyében, s tájé” koztattuk őket a munkánk őket érdeklő területeiről. A hét elején érkezett * „hűvös” hír, hogy fagyve­szély várható szerte az or­szágban. Természetesen, kellemetlenül érintett ben” nünket a már szépen fel” melegedő napok után, de a közös gazdaságaink meg” tették a kár elhárítására szükséges és a lehetséges intézkedéseket, így remél­hetőleg átvészeljük e hideg napokat. S MINTHA csak negyed­évi hajrába kezdtek volna az események, egymás után érkeztek a hírek: boraink, a Zenit és a Zalagyöngye továbbra is a legjobbakkal vetélkednek, jogsegélyszol” gálatot hoztak létre az SZMT keretein belül; 1« megye Állami Biztosítói nak munkaversenyében » Heves megyei Igazgatóság bizonyult a múlt évi mun” kája alapján a legjobbnak; új népi ellenőrök tették le az esküt. Nemzeti ünnepünk, áp- * rilis 4. közeledtével a kü­lönböző területekről egy” más után érkeztek a hírek a jó munka eredményeként kapott kitüntetésekről, és több, egyesülésre megérett községünk Is ezt az alkal” mat választotta az ünne” pélyes „házasság” lebonyo­lítására. i Ily módon igazi nagyüze­met hozott a történések” ben, az eseményekben gaz” dag elmúlt hetünk, és úgy ‘tűnik, a kétnapos ünnep” pel aligha ér véget ez a nagyüzem. Hétfőn még áp­rilis 4-ét köszöntjük, orszá” gunk legmagasabb pontján, a Kékesen emelt hősi em” lékműnél magasra csap a hála lángja, befejeződnek ezzel a forradalmi ifjúsági napok, s következhetnek az újabb dolgos hétköznapok. A HÉTKÖZNAPOK, me” lyek éppen úgy esemény­dúsak lesznek, mint voltak eddig a korábbiak, s a tél végi hetekhez hasonlóan reményteljesek is; terme” szetesen azt reméljük, hogy rövid életű lesz a zord idő, s mindnyájunk örömére — tavasz lesz, minden suga­rával, melegével az igazi győztes. (ku-ti) J

Next

/
Oldalképek
Tartalom