Népújság, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-28 / 98. szám
I így élünk (3.) A könnyek súlya Mindent megmérő, táblázatokba foglaló világunkban a könnycsepp súlyát is megállapították. Aligha tévedünk, ha feltételezzük. némelyik hazánkfia világrekorder lehetne ... csupán annyi kellene hozzá, hogy megkérdezzük: miként élsz. hogyan megy sorod? Érdekes módon azok préselik ki a legkövérebb könnycseppeket, akiknek a legkevesebb az okuk erre. Mert ott, ahol ezer forint alatt marad az egy főre jutó családi jövedelem. bizony nem vendég, hanem lakó a gond, amelyet enyhíteni közös kötelesség. Ott azonban, ahol a sok is mindig kevés, ahol a több hizlalásához kellene a még több, miért ügyelnénk a — krokodilkönnyekre? 1 Mindig új lista Természetesnek tarthatjuk, hogy az egyén, a család terveket készít, mindig új listát állít össze arról, mit kíván elérni. A gazdaságpolitikának az a kötelme, hogy kijelölje a megfelelő alapokat ehhez a tervezéshez. A termelőágazatok fejlesztésével például, azután a bér- és jövedelempolitika, az árpolitika eszközeivel. Azaz a gazdságpolitikát meghatározó testületeknek élniük kell azokkal a jogokkal, amelyeket a társadalom ruházott rájuk. Az össztársadalmi érdekeket kell képviselniük, tehát minden összefüggéssel Számolniuk szükséges. Nem akaratuktól, hanem meghatározott lehetőségeiktől függ, mit döntenek e testületek tagjai. Mégis, sokak szemében ez érthetetlennek látszik. Kerülőt téve: az Európai Gazdasági Közösség szakértőinek egy csoportja „Az infláció • problémái” címmel jelentést állított össze. Ebben egyebek között megállapítják: a fogyasztói árak évi átlagos emelkedése a kilenc tagállamban 1960 és 1968 között 3,6, 1972 és 1974 között már 10,6, 1975-ben pedig 12,5 százalék volt. Tavalyelőtt a fogyasztói áremelkedés a Német Szövetségi Köztársaságban bizonyult a legalacsonyabbnak (6,1 százalék), legmagasabbnak pedig (21,5 százalék) Nagy-Britanniában. (Franciaországban e mutató 11.8, Olaszországban 17 százalék volt.) S figyeljük csak a kapitalista logikát, sokféle javaslatuk között mire bukkanhatunk! A szakértői csoport a termelékenység emelése, a termelési költségek csökkentése érdekében kívánatosnak tartja az üzemi szólásszabadságot, „amely lehetővé teszi a dolgozók számára, hogy feltárják elégedetlenségük okait”. A lépcsők magassága Szociológiai vizsgálatok bizonyították annak a feltételezésnek az igazságát hogy hazánkban a családok túlnyomó többsége két-három százalékos életszínvonal- emelkedés esetén úgy vélekedik, körülményei nem javultak. Becsapnánk önmagunkat? A mértéket tévesztjük el! Volt idő, amikor a nagyon kevésnek, az egészen picinek is örülni tudtunk. Azután lehetőségeink folyamatos bővülése egyre inkább azt a kívánságot táplálta bennünk, hogy mielőbb meglegyen mindaz, amire régóta áhítoztunk. Közben új szükségleteink formálódtak, s már ezek tükrében vizsgáltuk életszínvonalunkat. Tegnapi óhajaink mai kielégítése természetessé vált, s természetellenessé az, hogy holnapi kívánságaink nem teljesülnek automatikusan. Nem a lépcsőket, hanem azok magasságát mérik fel sokan rosz- szul. Sőt. két-három lépcsőfokot kihagyva szeretnének a feljebb levő „emeletekre” jutni. Csakhogy elfeledik: ezeket az emeleteket először meg kell építeni. A lakosság névleges jövedelme 1960 és 1975 között 118,5 milliárdról 311.5 milliárd forintra nőtt. Sikerült tehát megmászni — fölépíteni — néhány emeletet Kötegnyi boríték Csupán tallózva a kövér kalászokat ringató földön: több mint egymillió család költözhetett új otthonba másfél évtized alatt; közeledik a két alapvető osztály, a munkásság és a parasztság életszínvonala; bevezették a gyermekgondozási segélyt, tavaly összesen 287 ezren éltek vele, s számukra 3.5 milliárd forintot fizettek ki; az 1975. évi II. törvény egységesítette a nyugdíjrendszert; tizenöt év alatt hétszer emelték a családi pótlékot, 1976-ban 7,5 milliárd forintot kaptak kézhez ilyen címen a szülők ... Bizonyára mindenkinek az a legfontosabb boríték, amelyben a fizetését kapja. Ehhez azonban még köteg- nyi más borítékot is mellékel a társadalom — vagy mondjuk úgy: teszünk hozzá magunk —. amikben ott rejlik köznapjaink ezerféle alkotóeleme. A tömegközlekedés bővülő eszköztára éppúgy, mint a kedvezményes tüzelőutalvány, az üdülő a vízparton vagy a hegyek között, a gyermeknek napközben otthont adó óvoda, az üzemi étkezde sokat szidott ebédje, a munkaruha, a védőétel és -ital... Belátjuk, nem látjuk be. ez is az élet- színvonalunkhoz tartozik. Amit akkor hinnénk el igazán, ha — hiányoznának. Mészáros Ottó (Kövekezik: A háló hosz- sza.) Öntödei pillanatok MEGYÉNK EGYIK üzemében az elmúlt évben új normarendszert vezettek be. Előtte termelési tanácskozáson, brigádértekezleteken ismertették a vezetők a rendszer lényegét, s kifejtették azt is, hogy a jól dolgozó munkásoknak, akik valóban szeretnek „hajtani”, nem fog csökkenni a keresetük. Egyszóval a vezetők megpróbálták előkészíteni az új normákra való áttérést, mégis az üzemben rendkívül nagy bizalmatlansággal fogadták az intézkedést. Megromlott a közhangulat, s szinte valami pasz- szív ellenállással fogadtak a dolgozók a vezetők részéről mindennemű megnyilatkozást. A pártalapszervezetek, a pártcsoportok, a társadalmi szervezetek szívós munkába kezdtek, hogy felszámolják a bizalmatlanságot, megszüntessék az indokolatlanul kialakult, nyomasztó légkört, de csak hosszú hónapok után rendeződött a helyzet. Akkor amikor valóban megbizonyosodtak a dolgozók arról, hogy a keresetük nem csökkent, sőt emelkedett. Ez a példa is bizonyítja azt, amit a politikai, társadalmi, gazdasági vezetők igen jól ismernek a napi gyakorlatuk során, hogy minden döntés, legyen, az gazdasági jellegű is, mindenképpen politikai döntés is egyben. Éppen ezért kellőképpen elő kell készíteni, hogy a döntés után ne a negatív tényezők uralkodjanak el, hanem éppen fordítva. MEGYÉNK IGEN SOK üzemében rendkívül nagy figyelmet fordítanak a vezetők arra, hogy a dolgozók mindenről jó előre tudjanak, lelkesedjenek a kitűzött célokért, s aktív részesei, ne pedig passzív szemlélői legyenek a végrehajtásnak. Az egri FinomszerelvénygyárA sárgásvörös izzó olvadás 150 fokos höséget'áraszt, forró minden, forró a levegő, forró a verejtékcsepp, forró a ruha, minden izzik... Az Egri Vasöntödében vagyunk, ahol gépalkatrészeket gyártanak, vasúti fékpofákat és az Ózdi Kohászati Műveknek kapcsolóhüvelyeket. Az ember nemcsak munkás A formaősszelllesztés nehéz percei: Angyalosi Imre és Alföldi András formázók erejük megfeszítésével dolgoznak — harmadik társuk, középen, figyeli, kell-c sc- segítseg...? ban például információs csatornák sokasága — brigádértekezletek, termelési tanácskozások. pártcsoport- értekezletek, alapszervezeti taggyűlések, de írásos tájékoztatók is, mint például a pártcsoport-híradó — szolgálja azt a célt, hogy a munkások mindig napra készen tudják, hogy miképpen állnak a tervek teljesítésével, vagy éppen milyen új terméket fognak a jövőben gyártani. A döntések kellő előkészítése igaz, hogy rendkívül 6ok időt igényel, hiszen szinte mindenkivel személyesen kell megbeszélni a dolgokat, de a gyakorlott vezetők éppen a gyakorlatból tudják, hogy az előkészítésre sem az időt, sem pedig az energiát nem kell sajnálni. Illetve az előkészítésre fordított energia bőségesen megtérül a végrehajtás során. Akkor, amikor nem kell senkinek sem magyarázni, hogy miért éppen ezt a terméket gyártják, s miért nem másikat. Fordított esetben ugyanis nagyon nehéz a helyzet Mert hiába a legszebb terv, a legszebb elképzelés, ha a munkások nem ismerik a lényegét, nem lelkesednek érte, akkor az egész elképzelés mit sem ér, hiszen néhány vezető önmagában szinte semmit sem tud produkálni egy üzemben. Az üzemi demokrácia további szélesítéséről éppen ezért igen sok szó esett a szocialista brigádvezetők közelmúltban tartott országos tanácskozásán, s a demokrácia jelentőségét hangsúlyozta Kádár János és Gáspár Sándor is. Nem véletleCsapolás, az izzó vas közvetlen közelében: Tóth Forentin olvasztár nül. Hiszen a háború sem elsődlegesen a hátországban, hanem a frontokon dől el, ugyanúgy a termelés is a munkapadok mellett valósul meg, nem pedig a tervező-, vagy vezetői irodákban. Nem mintha az utóbbiakra nem lenne szükség, sőt nélkülözhetetlen színterei a termelés előkészítésének, de csupán az előkészítésének. másrészt, s erről szintén igen sok szó esett a szocialista brigádvezetők tanácskozásán, a termelésben közvetlenül részt vevők nagyon sok olyan gyakorlati tapasztalatra, észrevételre tesznek szert, amire mondjuk egy mérnök — miután más a munkaköre — eleve nem tehet szert, és ezeknek a tapasztalatoknak a fel- használásával, az észszerű- 6ítésre tett javaslatok megvalósításával lényegesen gyorsítani lehet a termelést. Nem is csupán hiba, hanem egyenesen bűn lenne lemondani a tapasztalatok gazdag tárházáról, illetve a tapasztalatok hasznosításáról. Megyénk üzemeiben is számtalan esetben került sor eddig is a munkások által felvetett javaslatok megvalósítására, az utóbbi időben különösen az anyag- és energiatakarékosság területén. A jelenlegi tervidőszakban megyénk gazdasági egységeinek is lényegesen nagyobb feladatokat kell valóra váltaniuk. mint korábban. Növelni kell a termelést, sok helyen meg kell változtatni a termékszerkezetet, meg kell teremteni a még hatékonyabb üzem- és munka- szervezést Mindez igen nagy feladatot ró a vezetőkre, éppen ezért az utóbbi időben előtérbe került a vezetők szerepe. S talán ebből adódik, hogy néhányan úgy vélekednek, hogy a vezetők feladatának növekedésével párhuzamosan csökken az üzemi demokrácia jelentősége. Pedig nem így van ez. Sőt. A jó vezető tisztában van azzal, hogy az ember nemcsak munkás, hanem véleményt alkotó, gondolkozó lény, sőt ezen túlmenően még apa, vagy anya, akinek a gyárkapun tül még családi élete, netalántán gondjai is vannak. Éppen ezért ügyelni kell arra is, hogy a dolgozó közérzete jó legyen — s ehhez egyik eszköz éppen az üzemi demokrácia széles körű biztosítása. EGY VEZETÉSTUDOMÁNNYAL foglalkozó könyvben helyet kapott egy japán üzem példája. Az üzemben minden gépre felszereltek illetve felszerelnek egy piros és egy zöld gombot. Ha a dolgozó jól érzi magát, a gépen a zöld gomb világít. Ha nem, akkor megnyomja a piros gombot. Ebben az esetben a vezetők a dolgozót hazakül- dik, hogy intézze el az ügyeit, vagy pihenjen, ha úgy kívánja az egészsége. Mert ha valakinek rossz a közérzete, az úgysem tud hasznos munkát végezni. Nálunk aligha van szükség ilyen lámparendszerre, hiszen a dolgozókkal való törődés, az üzemi demokrácia megvalósítása mindenfajta lámparendszernél jobb közérzetet teremthet, és kell is hogy teremtsen, Kaposi Levente Egy pontos mozdulat a „volánnal” és az öntőtégelyből a kokillákba omlik vörösen a vas. A nehéz kereket Tóth István irányítja megfeszített figyelemmel. És akikre ritkábban figyelünk, pedig igen fontos a feladatuk: a mintakészítők... Ferber Ferenc 28 éve dolgozik a szakmában, és készíti nagy szakértelemmel a kötéldob egyik darabját — fából. Erről készül később az öntvényforma, „csésze” a le« endő kötéldobnak. (Fotó: Szántó György) Mimsm ei 1977. április 28., csütörtök
