Népújság, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-26 / 96. szám
A küldöttek egy csoportja (Fotó: Szántó György) Az összegezés és a feladatok meghatározásának szándékával, valamint az előrelépés igényével tanácskozott vasárnap Egerben a megyei tanács dísztermében a TIT Heves megyei Szervezetének küldöttértekezlete. Az elnökségben többek között helyet foglalt dr. Szűcs László főigazgató, az MSZMP megyei végrehajtó bizottságának tagja, dr. Medve László egészségügyi miniszterhelyettes, Sándor György, a Magyar Televízió igazgató- helyettese, Kiss Sándor, a KISZ megyei első titkára, dr. Hortobágyi Tibor, a TIT országos elnökségének tagja, valamint külföldi vendégek: Conju Ivanov Marinov, a tar- govistei ismeretterjesztő társulat megyei elnöke és dr. Ludovit Ciger, a besztercebányai testvértársulat alelnö- ke. A baráti kapcsolatok keretében érkezett bolgár és csehszlovák vendégek hazájuk üdvözletét tolmácsolva köszöntötték a tanácskozást. Páti Jenő, a Hazafias Népfront megyei titkára nyitotta meg a küldöttértekezletet, majd Bóta Albert, a megyei szervezet elnöke egészítette ki az írásos beszámolót. Az ellenőrző bizottság jelentéséhez az elnök, Takács János fűzött megjegyzést, az alapszabály-tervezet módosítására pedig dr. Egri Károly, a megyei bíróság elnökhelyettese tett javaslatot. A beszámoló részletesen számot adott az elmúlt öt esztendő egyre tartalmasabbá váló munkájáról. Erősödött a TIT szervezeti élete, javult kapcsolata az értelmiséggel. A megyében 34 TIT- csoport és egy alapszervezet tevékenykedik, a taglétszám meghaladja az 1300-at, — a fél évtized alatt több mint hatvan százalékkal növekedett. Az eredményeket jelző számadatokon túl jelentős hangsúlyt kapott a tanácskozáson az ismeretterjesztés tartalma, valamint módszere is. Amíg a korábbi évek munkájában az egyes előadások domináltak, 1971-től már teret hódítottak az előadás-sorozatok. A színvonalas, ismeretterjesztő munka keretébe tartoznak többek között az irodalmi, történelmi, nemzetközi-politikai, közgazdasági, egészségügyi, biológiai, földrajzi és csillagászati szabadegyetemek, az ország határain túl is elismert egri nyári egyetemek. Az új módszerek elterjedését jelzik az utóbbi években bevezetett központi komplex sorozatok szervezése is. Az előadás ismeretterjesztésen kívül növekszik a más típusú rendezvények száma ZtMimU 1977. április 26., kedd is. Különösen a komplex ismereteket nyújtó országjárás, filmklub-rendezvények, távcsöves bemutatók száma gyarapodott, de fejlődés tapasztalható a különböző tanfolyamok egyetemi, főiskolai előkészítők szervezésében is. A községi előadók nyári továbbképzései, az előadói konferenciák, a különböző tapasztalatcserék jól szolgálják az új módszerek elterjedését. A szakosztályok előadói konferenciáin páldául a szaktudományi előadások mellett rendszeresen szerepelnek módszertani témák is. Ezek a kezdeményezések hozzájárulnak ahhoz, hogy az utóbbi években jelentősen növekedtek a hallgatóságot aktivizáló módszerek. Egyik legfontosabb feladatként jelölte meg a tanácskozás: kétszeresére kell emelni a termelést, a gazdaságpolitikai feladatok megvalósítását közvetlenül segítő előadások és tanfolyamok számát. A munkásművelődés színvonalának emelése, a társadalomtudományi ismeretterjesztés hatékonyságának javítása a természettudományos tartalmú tevékenység gyorsabb elterjesztése ugyancsak az elkövetkező időszak fontos feladatkörébe tartozik. Az ismeretterjesztés szélesítése a hatékonyság növelése nem képzelhető el a TIT J” mozgalmi, jellegének erősítése nélkül. Folytatva az üzemi és a lakóterületi csoportok szervezését az értelmiség nagyobb részét kell bevonni a munkába. — Úgy kívánunk dolgozni, hogy segítsük megyénk fejlődését, kapcsolódjunk a köz- művelődés sokarcú feladataihoz, hogy aktivizáljuk az értelmiséget, hogy a TIT vitafórum is legyen — fogalmazta meg a követelményt a tanácskozás összegezésében a társulat megyei elnöke. A vitában felszólalt dr. Szűcs László, aki a párt-végrehajtóbizottság elismerő üdvözletét hozta el a tanácskozásra, majd arról beszélt: hogyan lehetne újabb for- tnákkal és módszerekkel elősegíteni a tudományos világkép határozottabb kialakulását. Kocsis István, a TIT hatvani alelnöke a szervezet fejlődéséről adott képet, Kaszab Károly, a TIT gyöngyösi titkára az üdülőkkel kialakított kapcsolatok, valamint az országjárások tapasztalatairól számolt be, Villányi Judit, az egri főiskola alapszervezeti titkára pedig a hallgatók, az ifjú ismeretterjesztők lelkes munkájáról beszélt.' Fodor Pál, a pélyi csoport vezetője a tizenöt éve dolgozó közösség változatos tevékenységéről, dr. Erdő Gyula az ismeretterjesztés bélapátfalvi eredményeiről, Ködmön Ferenc pedig a Hatvani Konzervgyárban szerzett tapasztalatok alapján a szocialista brigádok aktivizálódásáról szólott. Az országos elnökség nevében dr. Hortobágyi Tibor mondott elismerő szavakat, majd kitüntetéseket adott át. Az országos elnökség a TIT aranykoszorús emlékplakettjével az egri tanárképző fő■ iskolát és a Heves megyei Moziüzemi Vállalatot tüntet te ki. Kiváló ismeretterjesztő munkáért hatan TIT aranykoszorús jelvényt kaptak köztük Juhász Tamás megyei titkár is. A megyei küldöttértekezlet befejezéseként Berecz Istvánnak, a jelölő bizottság elnökének előterjesztése nyomán megválasztották a vezető testületet, valamint a megye küldötteit. A TIT megyei szervezetének elnöke ismét Bóta Albert, az MSZMP Oktatási Igazgatóságának vezetője lett, alelnökök: dr. Nagy József, az egri tanárképző főiskola főigazgató-helyettese és Szabó István, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője. A TIT megyei titkárának ismét Juhász Tamást választották. Több évtizedes ismeretterjesztő munkájuk elismeréseként dr, Zé- tényi Endrét és dr. Légrádi Gyulát a megyei elnökség örökös tagjává választotta a küldöttgyűlés. fm) furfangjai Ki a legnagyobb külhoni színpadi szerző? Vígjátékíró? Igen. Francia? Igen. Moliére? Nyert! Nem kell különösebb bar- kochba-tehetség ahhoz, hogy Jean-Babtiste Pougelin mesterre — akit így aztán csak a vájtfülűek ismernek —, azazhogy Moliére-re hibázzék rá a kérdésre válaszoló. Kevés, vagy talán egyetlen olyan jeles külföldi, de még klasszikus szerző is alig akadt, akinek kivétel nélkül minden színpadi alkotását bemutatták volna nálunk, mint^ Moliére-ét. Akinek alakjai közül nem egy — Duda Gyuri például — szinte a magyar farc-ok folytatásainak, a népi bohózatok ízig- vérig magyar vásári figuráinak is tűnhetnének. Moliére-rel nem lehet meg bukni Magyarországon, és Moliére-t nemcsak illik, nemcsak lehet, de kell is bemutatni Magyarországon. Elvárja a nagyérdemű közönség a színpadon éppen úgy, mint a televízió képernyőjén. Moliére-t nem tudjuk megunni, mert nem is lehet, és nemcsak minden vígjátéka újból és újból kacagtató, s egyben azért töprengésre késztető is, de minden darabja élmény a benne játszó színész, a játékot színre, képre vivő rendező számára is. Moliére már elmúlt ötvenéves, amikor megírta népi bohózatsorozatának eme újabb kis remekművét, a Scapin furfangjait, ahol és amelyben e furfangos szolga jár túl úgy az öregek, a fösvények, a szívtelenek eszén, a fiatalok, a szerelem és a szerelem mellé mindig is elkötelezett, józan emberi értelem érdekében, hogy azért a végén mindenki a megelégedettség révébe evezhet. Vámos László alkalmazta és rendezte televízióra ezt a vígjátékot, elbűvölő köny- nyedséggel, a vásár forgatagát idéző, remek tempóban, merészen egyszerű, de a játékot, a színhelyet a mo- liére-i színpadnak megfelelő, ^ól tagolt díszletezésben. És igen kitűnő szereplőgárdát válogatott össze Vámos László. Major Tamás és Harkányi Endre olyan légkört teremtett maga körül, hogy aki előadás közben kapcsolta volna be a televíziót, az is rögtön tudta, érezhette: Moliére Scapin vígjátéki hősei csetlenek-bot- lanak, „szövegelnek” ott a kamerák előtt. Tahi Tóth László telitalálat volt, és igen szimpatikus, fegyelmezett alakítást nyújtott a fiatal szerelmesek közül, különösen az Octavot alakító Kalocsay Miklós. Külön kell szólni azonban Garas Dezsőről. Az általa megformált Scapin, egy új felfogást tükröző, gondolom, hazai színpadon alig- alig vagy egyáltalán nem élt, létezett alakja lett a csavaros eszű, jó szívű szolgának. Garas Dezső Scapinje inkább fanyar filozófus, valamiféle kornak, sorsának kiszolgáltatott, tehetséges, de a körülményekkel megalkudni kénytelen, mert élni, létezni akaró ember. Távol álljon tőlem, hogy bármiféle korés társadalomítészt magyarázzak bele a Garas Dezső formálta Scapin-figurába, ám mégsem tudtam szabadulni az érzéstől és a nyomán született gondolattól: ez a Scapin nem csavaros eszű szolga psupán, hanem • megbántott ember, akinek van ereje, hogy az örökös hántáson optimizmussal kerekedjék felül. És annak boldog tudatával, hogy ím ő, a szolga az, aki nélkül ez a világ képtelen előrehaladni. Csak vele, általa és miatta! Ez a néhány sornyi töprengés is, lám azt igazolja, hogy Moliére mindig ad új és megújuló lehetőséget rendezőnek, színésznek, operatőrnek és — a kritikusnak is. Gyurkó Gcza Gazdag „hatvani” hét vége Mónus, Swierkiewicz, szovjet zeneszerzők A Hatvani Állami Zeneiskola tanárai a múlt hét végén ismét gyarapították jó hírüket és elismerést szereztek a városnak. Budapesten, a Szovjet Kultúra Házában adtak hangversenyt, a IX. kerületi társintézmény invitálására. Hantos Andrea, Draskóczy László, Jakubo- vics Ferenc, Mányoky Lívia, Gallai Béla, Világi István műsorán szovjet zeneszerzők vokális és hangszeres művei szerepeltek, s az előadótermet megtöltő közönség nagy elismeréssel fogadta a Lenin emlékének adózó programot. Vasárnap viszont Hatvanban zajlott le két, jelentős művészeti esemény. Előbb dr. Németh Lajos műtörténész, a Hatvány Lajos Múzeum tárlatát nyitotta meg. Itt Swierkiewicz Róbert állított ki. A Kossuth téri kis termekben grafikáit, fényképeit, plasztikáit, valamint olyan kivetített diapozítív- jeit láthatjuk, amelyek — hasonlóan a többi munkához — Ady műveinek a sugallatára készültek. Innen ered a tárlat címe is: A muszáj -Herkules. A Hatvani Galériában, újszerű és érdeklődésre számító sorozat első láncszemeként Mónus Sándor hódmezővásárhelyi fazekas, népi iparművész, színes motívum- világú alkotásaiban gyönyörködhetett a nagy számú közönség. A megnyitón Patkó Imre, városi tanácselnök mondott beszédet, utalva a népi eredetű kultúra mindmáig termékenyítő hatására, s köszöntve a vállalkozást, amely szerint a rendezők évente más-más tájegység népművészetének reprezen. tánsait kívánják bemutatni. Az ünnepségen vásárhelyi gyűjtésű népdalokkal szerepelt Gyalog Magda citera- niűvész és Mónus Sándor fazekasmunkáit hatásosan egészítik ki a Hódmezővásárhelyi Háziipari Szövetkezet két népművésze — Sárosi Mi- hályné, Szűcs Miklósné — eredeti hímzései. DANCZA JANOS: Két mártír 12. • Az első lépés sikerült és Nemeczet a rabkórházba vitték, öccsét és Kovács Antalt másnap gyöngyösi detektívek átvették és Gyöngyösre szállították. Közben értesítették a rabkórházat, hogy Nemecz Józsefet szigorú őrizet alatt tartsák, mert veszedelmes kommunista, így a szöktetés nem is sikerült. Miután a seb nem volt súlyos, pár nap múlva őt is levitték Gyöngyösre. A gyöngyösi burzsoázia már előre kéjelgett a gyönyörben, hogy milyen válogatott kínzásokkal torolja meg mindazt, aminek a legfőbb okozóját Nemecz Józsefben látta. És az előjelek valóban a legkegyetlenebb leszámolásra engedtek követkfeztetni. A Gyöngyösre augusztus 5-én bevonuló román csapatok parancsnoka Georgescu őrnagy volt. E napig a munkásság választott képviselői vezették a közigazgatást. A burzsoázia nagy lelkesedéssel fogadta a bevonuló csapatokat, és nyomban átnyújtottak Georgescu őrnagynak egy hosszú névsort a vezető kommunistákról és arra kérték, hogy ezeket fogassa »el, nyomban lövesse agyon, mert ezek állandó veszélyt jelentenek rájuk is és a polgárságra is. A névsor vezetője Nemecz József volt. Georgescu őrnagy — akárcsak néhány más hozzá hasonló önkényeskedő tiszt — figyelmen kívül hagyva a nemzetközi jogszabályokat, minden vizsgálat nélkül agyanlövette az előállított kommunistákat, tekintet nélkül arra, hogy Gyöngyösön működött-e vagy nem. így haltak mártírhalált: Donovár János, Palcsó Antal, Lax Katalin, Sima Dávidné. Kiss Antal, Zuk- ker Sándor gyöngyösi kommunisták és Tóth Géza losonci vöröskatona, Resman Béla Herman gyöngyöshalászi politikai megbízott. Kivégzésükről Nemecz Alajos a következőket írja: „Kivégzésük előtt agyba- főbe verték mindegyiket. Donovár Jánosnak kiverték ösz- szes fogait és egész teste tele volt véres sebbel. Az áldozatokat a kaszárnya udvarán egy sorba állították és sor- tüzet adtak rájuk. Donovár Jánost a sortűz nem találta, de a többiek esés közben magukkal rántották' őt is, aki esés közben egy éles kőbe ütötte a fejét, s ettől elvesztette az eszméletét. Később magához tért és megmozdult, amit az őr jelentett a tisztjének. A tiszt megállapította, hogy Donovár tényleg él, erre előrántotta a pisztolyát és saját kezűleg fejbe lőtte.” Ilyen előzmények után érkeztek Nemeczék Gyöngyösre. A rendőrségi épületbe lépve megrohanták és addig verték őket, amíg eszméletüket vesztették. Nyomban át is adták őket Georgescu őrnagynak, aki egy tiszt kíséretében meg is jelent, kinyitotta cellájuk ajtaját és átvette őket. Másnap délután hat órára tűzték ki a kivégzésüket a huszárlaktanya udvarán, ahová ebből az alkalomból nagy tömeget akartak összecsődíteni. Nemeczcel aznap délelőtt még egy keserű poharat kívántak kiüríttetni. Kihirdették, hogy aki Nemecz Józsefet látni akarja, menjen a városháza elé. A nagy reklám ellenére is csak kevés számú ellenforradalmi csőcselék gyűlt össze. Nemecz kezét összekötözték, vállára széles vörös szalagot tettek, és így mutatták meg a régi városháza erkélyéről a csőcseléknek. Valamit azonban a gúnyhecc kieszelői kihagytak a számításból. Az összevert és megkötözött Nemecz József magasra emelt- fővel és olyan imponáló magatartással nézett a tömegre, hogy az némán nézte a gyöngyösi proletariátus vezetőjét. Közben megérkezett Gyöngyösre a királyi román hadsereg főparancsnoka, aki értesülve az addigi és a készülő kivégzésekről, megtiltotta, hogy a román katonai egységek politikai foglyokat végezzenek ki. így menekültek meg Nemeczék és más politikai foglyok a néhány óra múlva esedékes kivégzésüktől. Ezután megkezdődött a vége-hossza nélküli kihallgatásuk, vallomásuk jegyzőkönyvezése és néhány nap múlva átszállították őket az egri fogházba. Gyöngyösön úgyszólván naponta küldtek be számukra ennivalót, sőt még virágot is. Érthető, hogy a foglyoknak rendkívüli módon jólesett a gondoskodás, a szolidaritás megnyilvánulása és meghatódva gondoltak azokra az ismeretlen emberekre, akiknek még csak meg sem tudják köszönni a szívességüket. Egészen másként fogta fel ezt a szép emberi megnyilatkozást az akkori plébános, akit felháborított a lefogottak iránt megnyilvánuló rokonszenv. és a templomi szószékről tiltakozott a jelenség ellen. Egerben a fogházban Nemeczék is átszenvedték azokat a rendszeresen megismétlődő veréseket, amelyeket a Horthy-hadsereg tisztjei rendeztek. Ismeretes, hogy ezekbe a válogatott kínzásokba néhány elvtár sunk pár nap alatt, mások néhány hét múlva belepusztultak. A tényleges verésektől függetlenül már maga az elhelyezés is tűrhetetlen, éjjel-nappal tartó kínzásé számba ment (Folytatjuk) J jellegét A TIT megyei küldöttértekezlete Egerben \ Erősíteni kell a szervezet mozgalmi