Népújság, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-26 / 96. szám
gry élünk (1.) Kinek az életszínvonala? Szomszédolás Nógrádban ló napot, Salgótarján! Tavaly az egy lakosra jureáljövedelem nem érte a tervezett bővülést, indössze egy százalékkal lelkedett. Ez átlagként ekély, alig érzékelhető, íny azonban, hogy sok 3zág örömmel elfogadná t az eredményt. Vigasztal- k ezzel magunkat? Pró- iljuuk inkább eligazodni a myolult terepen. Mert hi- en a lakosság pénzbevéte- i 1976-ban 258 milliárd fontot tettek ki, s e summa '3 milliárddal nagyobb az '70-esnél. Azaz a növeke- is számottevő, bár éven- ínti eloszlása nem egyentes. S persze, az életszín- >nal alakulása korántsem honosítható a forintokban ért lakossági jövedelem íltozásával, vagy a jöve- slmek és az árak viszo- yának alakulásával. ki nem létezik Örökösen visszatérő gond, ogy mindenfajta statiszti- a, elemző adatcsoportosítás flag Aladárra érvényes, aki zikai valóságában nem lé- rzik. A sokfajta különbö- jséget sűrítő átlag persze ;az. A textiliparban tavaly ecemberben valóban 2717 trint volt a fizikai dolgo- Sk havi átlagbére. Csak- ogy ebben benne van Malta pénze, aki három hóapja állt a körkötőgép telié, s Feketénéé, aki hűhónkét évi gyakorlattal csi- álja ugyanazt, mint Mari- a. Az asszony háromezer >rint fölött, Marika kétezer latt keres. Meglehet, még- i utóbbi „életszínvonala” a magasabb. Mert a leány telis fizetését magára költhe- i, a szülők nem kérnek gy fillért sem. s kényelme- en él a városi komfortos akásban. Feketéné viszont z egyik községből jár be a yárba, egyedül neveli gyéretekét, és idős szüleit is ámogatja. Ezek ismeretében em kizárt feltételezés, hogy íz asszony elégedett, Marita elégedetlen -dott körül - nényeivel. A Mátra déli részét jártuk ’égig. Üdülőről üdülőre nentünk, mindenhová be- léztünk, feljegyeztük, amit áttunk, és érdeklődtünk afe- ől is, amire még kiváncsiak 'Oltunk. Tettük ezt abban a re- nényben, hogy végre egy- zer csak itt lesz a tavasz is, is nemsokára a nyár is. Az idülés időszaka, a nagy németi pihenés korszaka. Ha pe- líg ez így igaz, vajon meny- lyire készülnek erre ott és izok, akiknek és ahol a pi- íenő emberekről való gon- loskodás a munkájuk. O O O A Mátrában nincs uborka- ;zezon, az üdülési évad janu- ir 1-től december 31-ig tart. De azért a nyár mégiscsak íyár. — Különös készülődésre lines okunk — mondta Tóth Hyörgyné, üdülővezető Mát- ■afüreden. — Annyi változás tesz a nyáron a többi időszakhoz képest, hogy a C- ípületben nyolc gyereket is őgadunk turnusonként a szülőkkel együtt. — Kiváltságuk sincs semmi? — Ha a SZOT-ra rászakadna valahonnan valami pénz. tikkor mi is kérnénk valamit. Egy játéktermet, ahol tornászni is lehetne. Ugyanis olyankor, amikor elromlik az időjárás, nem tudunk megfelelő szórakozási lehetőséget kínálni a beutaltaknak. Ezt a gondunkat vetné el végleg az a bizonyos játékterem. De azt hiszem, erre még eg.v kicsit várnunk kell. o o o Mátraháza felé haladva elérjük a Magyar Tudományos Akadémia üdülőjét, úgy félúton Füred és Háza között. Itt aztán van felfordulás. olyan, hogy meg kell nézni, hová lép az ember, honnan spriccel a nyaka közé Némi túlzással, de az igazsághoz ragaszkodva úgy fogalmazhatunk, hogy az élet- színvonalban mindaz benne van, ami hatással van élet- körülményeinkre. Természetesen a bér is, de például az egészségügyi ellátás, a lakáshelyzet szintén. Befolyásolja az életszínvonalat a kereskedelmi hálózat árukészlete éppúgy, mint a kultúra, a szórakozás hozzáférhetősége. Ez utóbbi csúf szakszó arra utal, hogy nem mindenütt azonosak a lehetőségek a művelődésre, a pihenésre. Ahogy olykor ugyanaz a forint sem egészen ugyanannyit ér egyik vagy másik helyen. Hiszen egy kilogramm élő csirke piaci átlagára — a megfigyelt városok közül s 1975- ben — Debrecenben 40,77 forint volt, Mosonmagyar- óvárott 28,62! S ugyanabban az évben Szegeden több mint négy kilogramm paradicsomot adtak azért a pénzért, amennyiért Kaposvárott egyet! Persze, ha kizárólag csirkét, paradicsomot vettek volna az említett városok lakói, akkor irreális eltérésekkel válthatják át forintjaikat ezekre az árukra. Ám mivel sok mást is vásároltak, a nagy különbségek — de hangsúlyozzuk: a nagy különbségek — többé-kevés- bé kiegyenlítődnek. llogyan cl a szomszéd? Apró példák ezek, de kézenfekvő, mindennapjaink ilyen eseteket állítanak elénk, s ezekből következtetünk megélhetésünk, mikéntjére, életszínvonalunkra. Ha „$okat” keresünk és „olcsón” vásárolunk akkor — talán — elégedettek vagyunk életszínvonalunkkal. Ez azonban ismét fogalmakat kell, hogy előtérbe toljon. Mert mi a sok, mi az olcsó? A hivatali kézbesítő soknak tarthatja a bányász, az olvasztár fizetését, s eszébe sem jut, hogy a munka különbözőségét is mérlegre tegye. Márpedig az ilyen a víz. Ez aztán rumli, amolyan kiadós, otthoni nagytakarítás. Ember legyen, aki ezt bírja heteken át. Nylonnal borították le a belső helyiségek parkettáját, a lépcsők szőnyegborítását, mert ahol festenek és mázolnak ...! — Március elején fogtunk hozzá — tudatja velünk Szabó László üdülővezető. — Két hónap alatt rendbe akarjuk tenni az épületet és a környékét is. Kijavítják a vízvezetéket és a tetőt is, belülről pedig faburkolatot szerelnek fel. A munkát az aba^ári Rákóczi Tsz építőbrigádja végzi, jól szervezetten, úgyhogy a május 5-i nyitás egy pillanatig sem kétséges az érdekeltek véleménye szerint. De nemcsak ez az egy üdülője van az Akadémiának. Mátra- füreden még nagyobb a felfordulás. — Január 3-án fogtunk hozzá a mintegy nyolcmillióba kerülő felújításhoz — magyarázza Szabó László. — Ügy számítjuk, hogy augusztus 20-ra talán elkészülnek a munkával a Mátravidéki Építő- és Szakipari Szövetkezet dolgozói. — De hiszen néhány évvel ezelőtt fejezték be ugyanennek az épületnek a rekonstrukcióját — álmélkodunk. — Sajnos, nem állta ki az idők próbáját a tanácsi építők munkája. Még a tetőt is le kellett szedni újból. Ejnye, no, hogyan is minősítsük ezt a dolgot? O O O Mátraházán a SZOT üdülőjében Lakatos László vezető azt jegyzi meg, hogy nekik a nyár csak a turisták miatt más, mint a többi évszak. Az üdülőnek ugyanis van egy turistaétterme és presszója. Egyébként csak a parkok rendbehozatalát kell okoskodás ingoványos talajra vezet. Sokféle lényeges tényezőnek jut szerep abban, hogy az egyének, a családok, a különböző társadalmi rétegek, osztályok, s végül a társadalom egészének élet- színvonalát növekvőnek, stagnálónak, esetleg süllyedőnek nevelhessük. A legfőbb kapaszkodó s egyben a legszilárdabb is a munka, s annak produktuma a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt hely, az általunk végzett tevékenység hasznossága, értéke. Ehhez kapcsolódik — hol szorosan, hol lazán, s erre a későbbiekben részletesen visszatérünk — a jövedelem, ami megint különböző elemekből tevődik össze, bérből, pénzbeli társadalmi juttatásokból, természetbeni juttatásokból, termékek értékesítéséből stb. Nem lehet kiszámítani Befolyásolja az életszínvonalat a fogyasztói szokás, az árpolitika, az ún. infrastruktúra, azaz a háttérágazatok — pl. üzlethálózat, egészségügyi ellátás — működése. fejlettsége, az oktatás és szakképzés igénybevétele. Nem kevésbé része az is az életszínvonalnak, hogy mennyire biztonságos a holnap, mit tervezhetünk reálisan, azaz milyen szükségleteink kielégítésére számíthatunk jogosan a jövőben. Így leírva ez eléggé egyszerű. Igen ám, csakhogy itt minőségileg különböző tételekről, tényezőkről van szó, amelyekkel nem lehet a szokásos számtani műveleteket elvégezni. Ezért reménytelen dologra vállalkozna az állampolgár, ha papírral és ceruzával a kezében ki akarná mutatni: „Az én életszínvonalam ilyen magas, vagy alacsony, úgy — vagy nem úgy — boldogulok, ahogyan dolgozom.” Mészáros Ottó (Következik: Kötelező sorrend.) elvégezniük, amire a különböző beosztású dolgozók társadalmi munkában vállalkoznak. — Kérésük sincs? — Az volna. Kerítés kellene az üdülő köré. Anélkül olykor átjáróháznak tűnik a környék. Télen a sizők veszélyeztetik a beutaltak testi épségét és a ródlizók is. Megtörtént már, hogy egy fiatalember a sível egészen a presszó ablakáig jutott el, a lécek orra kiütötte az üvegtáblákat. Elképzelhető! A Béke üdülőben a nyári szezonban gyermekes családok is pihenhetnek, ez lesz a változás a megszokott körülményekhez képest. O O O Galyatető már majdnem elfelejtette azt a nagy huzavonát, ami évekig tartott a felújítás körül. Most Szabó István vezeti az üdülőt. 9» A nyár itt is meghozza a gyermekes családokat. De jönnek külföldi szervezett dolgozók is Gályára pihenni, ök betöltik a helyek felét, a másik fele a helyeknek megmarad a szokott módnak. Mindez azonban nem vadonatúj dolog Gályán sem. A konyhában törődnek azzal, hogy a koszt alkalmazkodjék a beutaltak életkorához is, a nemzeti szokásokhoz is, bár a magyaros konyhától lényegében nem térnek el. Játék is van elegendő a legfiatalabbak részére. A kultúrós ilyenkor gondol arra, hogy a műsor is úgy álljon össze, hogy érdekelje a beutaltakat. De még a szokásos kirándulások útvonala is ehhez igazodik. Más minden marad a régi, a megszokott. o o o A központ Mátraházán székel. Elég kacifántos a neve: SZOT Mátra—bükkvidéki Üdülési és Szanatóriumi Háromszor jártam Salgótarjánban. Véletlenül betérő vendég voltam először, kétszer újságírói feladat szólított oda. Legutóbb pedig, szombaton, az „Eger bemutatkozik Salgótarjánban” című rendezvénysorozat adott okot a szomszédolásra. Kora reggeli szép napsütéses időben, jókedvűen vágtunk neki az órányi útnak: két személygépkocsi, két panorámás Ikarus autóbusz, s elől a sort vezető mikrobusz. Az utasok: Eger város pártós tanácsi vezetői, az Egri Szimfonikus Zenekar és az Építők Kórusának tagjai. A hevesi szelíd dombsorok után, a megyehatáron áthaladva, lassan változik a táj. Előbb csak fokozatosan, majd egyszerre minden átmenet nélkül ragadják magasba a tekintetet a nyers formájú, különös alakzatú vonulatok, s meredeken felszökő ormok. Az erdős magaslatok alatt, a hegyoldalakon vetések, virágzó gyümölcsösök. Jellegzetes hegyalji katlanban ka- nyarogtat az országút, palóc falvakon át. Valaki az útmenti tábláról hangosan olvassa a falu nevét: „Mátra - szele...!” Aztán tréfásan felkurjant: „Nemde, gyerekek, erről a faluról szól az a nóta, hogy: Fúj, süvölt a Mátra szele...?!” Derű és nevetés nyugtázza a találó „felfedezést”. Aztán már a Vízválasztó nádas, sásos partok közölt elnyúló tavára figyelünk. A közeli erőmű, az ötvözetgyár kéményei sűrű, tömény füstöt okádnak. A füstköd vastagon megüli a 6zűk völgyet, s ettől a szélgyűrűzte tó vize olyan sötét és haragos, mint kitörni készülő viharok előtt. Az erdős dombok falai közé zárt Salgótarjánt azonban napfény fürdeti. Az együttesek tagjainak most pihentető séta következik a vidámító időben, aztán — az esti fellépésre készülve — próbák a művelődési ház színpadán. A párt és a tanács vezetőinek Igazgatóság. Itt tudjuk meg Nemes Zoltán főkönyvelőtől, hogy a Vasutasüdülő felújítása még folyik. Nem kis munka, nem is rövid idő alatt végezhető el. . Rendszeresen gondoskodnak arról, hogy az épületek megfiatalodjanak. Általában 15 év után kell a teljes felújítást elvégezni, akkor kerül sor a belső berendezési tárgyak kicserélésére is. Az idén a kisebb értékű felfrissítésre mintegy másfél milliót fordítanak. A textilneműt évenként cserélik. A festés és mázolás hatévenként újul meg, kivéve a konyhát és a kapcsolódó részeket, ahol a közegészségügyi előírások nagyon szigorúak, szűk időtartamokat jelölnek meg. Tapasztalataik szerinj; a beutaltak megbecsülik a szépet, vigyáznak a rendre és a berendezési tárgyakra. De ha valaki rongál, annak a következményekkel is számolnia kell. Néhány olyan személy is akad még, akiktől búcsút kell venniük még a beutalás ideje alatt. De nem ez a jellemző, teszik hozzá nagyon gyorsan. Újabban a konfliktusok a kutyák miatt fordulnak elő. Néhányon nem értik, hogy a kis kedvencek ■ nem kaptak beutalót, tehát be sem vihetők az épületbe. O O O Titkot nem árulunk el, mert már mind tudják az érintettek, hogy a megyénkben az idén a Kiváló üdülő kitüntetést a SZOT mátrafü- redi üdülője ismét elnyerte, hasonlóan a parádsasvári gyermeküdülője és a parádi szanatórium vendéglátó üzeme is kiváló lett. A SZOT és a KPVDSZ elnökségének dicsérő oklevelét pedig a pa- rádfürriői szanatórium és a parádi Metró Üdülő érdemelte ki. Ezek a tények is azt mutatják, hogy lelkiismeretes, becsüle+es munkát végeznek azok. %ik mások pihenéséért dolgoznak. G. Molnár Ferftic küldöttségét hivatalos program várja. A hivatalos program színhelye a salgótarjáni városi pártbizottság székháza. Kölcsönös üdvözlések, a küldöttségek tagjainak bemutatása, tájékoztatások. Minden protokolláris merevség nélkül zajlik a baráti eszmecsere. Ozsvárt József, a salgótarjáni városi pártbizottság első titkára mond köszöntőt elsőként, a házigazda jogán: — Találkozásunk egy új barátság indulását jelenti. Valójában régi barátságról van szó. Űj annyiban, hogy a régi és eleven kapcsolatokat rendszeresebbé, szervezettebbé tegyük egymás között, s ezeket a kapcsolatokat erősítsük, elmélyítsük. Nekünk minden téren sok tanulniva- lónk van egymástól. Schmidt Rezső, az egri városi pártbizottság első titkára így fűzi tovább a gondolatsort: — Salgótarján és Eger történelmi hagyományai eltérő-, ek. Itt erős bázisa van az iparnak, a munkásságnak, míg nálunk 1950-ig csak két gyár létezett, s ezután indult a fokozott iparosodás. A munkásosztály kialakítását, megerősítését fontos feladatunknak tartjuk, s legelső sorban ehhez a munkához szeretnénk tapasztalatokat szerezni Salgótarjántól. Fekete Nándor, Salgótarján városának tanácselnöke rövid történeti visszapillantással kezdi a település bemutatását. A bányászok és vasmunkások harcait idézi, csendőrsortüzekről és partizánharcokról szól, s aztán a jelen eseményeit sorolja, a szocialista arculatú város fejlődésének szemmel látható tényeit. S a baráti beszélgetés, találkozó után következik a városnézés, üzemjárás — a szemmel látható tények helyszíni bemutatása. Olyan magaslatokra kapaszkodunk, ahonnét belátjuk a völgyekben fekvő várost. A vendéglátás ősi szabálya — lehetőleg szépet és jót mutatni a messziről jöttnek — itt most nem érvényesül. Mutatják azt is, ami nem szép, ami nem jó. S nem ám a gondok fitogtatásaképpen, hanem abból a kényszerűségből, amellyel ki-ki a maga szemölcsét, ráncát viseli. A Cse bokszári Jakovlev Pedagógiai Főiskoláról 18 rajz szakos hallgató érkezett az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolára, a diákokat J. P. Viktorov dékán és V. P. Avramenko docens vezette. A tanárjelöltek három hétig ismerkedtek az intézményben, illetve a rajz tanszéken folyó oktató-nevelő munkával. Ellátogattak általános- iskolákba is. hogy képet kapjanak az itteni pedagógiai tevékenységről. Programjukban műtermi és szabadtéri festés is szerepelt: a megyeszékhelyről és környékéről sok vázlatot készítettek. A delegáció kiállítási anyagot is hozott magával, amely — Még mindig nagyon nagy terhet jelent a "múlt öröksége — mondják. — Jelenleg is 1500 kolóniái lakás van a városban, ahol munkáscsaládok élnek a legnehezebb és legkezdetlegesebb körülmények között. Lassanként alkonyi szürkületbe hajlik a délután, mire a 22 milliós költséggel épült sportcsarnok, a Kemarovó lakótelep, a Tajga teázó megtekintésével végzünk. De megnézzük még a várrom koszorúzta Salgó kiemelkedő kúpját, s vethetünk pillantást a Karancs égbolttal ölelkező gerinceire is, amely mögött már Csehszlovákia kezdődik. Hat óra van még, s itt már majdnem este. A magas hegyek körülzárta Tarján és Salgó patak völgyében korábban megtelepszik a szürkület, a homály, A József Attila Művelődési Ház klubtermében az „Eger fejlődésének 10 éve" című kiállítás megnyitására vár az összegyűlt sokaság. Dr. Varga János, Eger város tanácselnöke tartja a megnyitó beszédet: — Salgótarján és Eger, két város, két szomszédos megye székhelye különböző múlttal, természeti adottságokkal, más-más lehetőségekkel, de közös célkitűzéssel rendelkezik. A közös célokat, azok minél eredményesebb megvalósítását szem előtt tartva határozta el a két város vezetése, hogy a hagyományos, jószomszédi viszonyainka; elmélyítjük, hogy baráti és munkakapcsolatainkat rendszeresebbé, célszerűbbé tesz- szük. A kiállítás, amit itt láthatnak, csupán ízelítő abból, ami a mai Egert jellemzi. Hogy teljesebben, jobban megismerhessék, el kell oda jönni, saját szemükkel látni, megtekinteni. A megnyitó után Zámbori Ferenc főmérnök, az egri városi tanács műszaki osztályának vezetője kalauzolta végig a résztvevőket a kiállításon, s magyarázatait színes diaképek vetítésével illusztrálta. Az „Eger bemutatkozik Salgótarjánban” rendevény- sorozat programja a művelődési ház színháztermében, az Egri Szimfonikus Zenekar és az Építők Kórusának nagysikerű hangversenyével zárult j Pataby Dezső 1 V. P. Avramenko művésztanár linómetszeteiből és a fiatalok stúdiummunkáiból állt A műveket — ezek a főiskola I. emeleti aulájában tekinthetők meg — a vendéglátóknak ajándékozták. Április 25-én 18 egri rajz szakossal utaztak vissza Csebokszáriba, akiket háromhetes cseregyakorlatukra Nagy Ernő főiskolai docens és Katona Zoltán adjunktus kísért el. 1977. április 26„ kedd Csuvas hallgatók az egri főiskolán Baráti beszélgetés a Kemarovó-lakótelep „Tajga” teázójában ■ ■ ■ I I ■■ I ff ff I ■■ I 11 I ff Üdülőről üdülőre
