Népújság, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-17 / 89. szám
A távbeszélés távlatai Svájci nyilvános telefon, amelyről — megfelelő mennyiségű pénzdarabbal „táplálva” — bármilyen távhívást kezdeményezni lehet Ma már természetes, hogy ha az embernek valami sürgős elintéznivalója van, egyszerűen felemeli a telefon- kagylót, és feltárcsáz' néhány számjegyet. Már az is nagy kényelmet jelent, amikor egy- egy városon belül élhetünk ezzel a lehetőséggel. Még nagyszerűbb dolog, hogy ma már más városok, más országok telefonállomásaival is pillanatokon belül kapcsolatba léphetünk, egyszerű tárcsázás útján. TETSZŐLEGES tavvalasztás Nagyot kellett fejlődnie a távbeszélő-technikának, hogy ez lehetővé váljék. A távválasztás megteremtésének feltétele a minél tökéletesebb automatizáció volt. Mindenekelőtt fel kellett számolni a régi kézikapcsolású központokat, de még a gyakran javításra szoruló, viszonylag. lassan, lépésenként működő ún. rotary- rendszerű telefonközpontokat is. Helyettük crossbarrendszerű központok és alközpontok hálózatát kellett kiépíteni. A crossbar-rendszer lényegét elárulja az elnevezése (a cross angol szó keresztezést, a bar szó pedig rudat jelent). A készüléket minimális mozgással dolgozó kapcsológépnek tekinthetjük. Az elektromágnessel működtetett rudak rácsszerűen, egymásra merőlegesen helyezkednek el. Az összeköttetést több kapcsológépen két működésbe hozott rúd keresztezési pontjának az érintkezése hozza létre. A crossbar-rendszerű kapcsológép két nagy előnye: rendkívül megbízható, és gyors működésű (a másodperc huszadrésze alatt végez kapcsolást). É speciális automata központokkal elößzör több nagy vidéki városunkat látták el, majd a budapesti központokban is elkezdték a berendezések cseréjét. A munka előrehaladtával egyre nőtt azoknak az állomásoknak a száma, amelyeket bekapcsolhattak a távhívó hálózatba. MEGSZÁMLÁLT percek Ezzel párhuzamosan azonban meg kellett oldani egy lényeges feladatot, először is Budapesten: át kellett térni az automatikus időszámlálásra. Erre azért volt szükség, mert automatikus távhívás esetén az interurbán vonalból kiiktatódik az a személy, aki korábban a kapcsolást létrehozta és elszámolás céljából a beszélgetés időtartamát feljegyezte. Az időszámlálás bevezetése egyben arra igyekezett rászoktatni a helyközi beszélgetőket, hogy „spórolósabban” társalogjanak. A cél az volt, hogy a távhívó hálózatunkba bekapcsolódó belföldi és külföldi telefonálók minél kevesebbszer kapjanak foglaltsági jelzést Ilyenkor ugyanis a gépek felépítik a kapcsolást, vonalat foglalnak le, de nem jöhet létre a beszélgetés, mert az automatákra nem lehet rábízni a bontást. Az automatikus időszámlálás bevezetése végső soron azt eredményezte, hogy Budapesten napközben 3, az esti és éjszakai órákban 6 percenként ugrik egyet a számláló és „számít fel" 1 forintot. A vidéket pedig három díjövezetre osztották fel, s az oda tartozó állomásokkal való beszélgetéskor 40, 20 és 15 másodpercenként ugrik egyet a számláló. Ugyanezt a rendszert a külföldi összeköttetések viszonylatában is megvalósították, persze jóval magasabb tarifával. ÚTON A VILÄG- TAVVALASZTAS FELÉ Az 1937-es nemzetközi statisztikák szerint abban az évben mintegy 40 millió telefonelőfizető volt a földkerekségen. Számuk 1970-re 255 millióra növekedett, ma pedig már megközelíti a 300 milliót. A végső cél at lenbe, ‘ hogy a világ bármelyik telefonállomása automatikusan kapcsolatba léphessen bármelyik másikkal. Ehhez mindenekelőtt az egyes országokon belül kell megvalósítani a teljes távválasztó rendszert. Ezt eddig csak nagyon kevés országban tudták megoldani. Azt viszont máris elérték, hogy a földkerekség telefonjainak 95 százaléka valamilyen automata központhoz csatlakozik. A világtávválasztás megvalósulásáig még sokféle akadályt le kell küzdeni. Legfontosabb közülük az egységes telefonszám-rend- szer megteremtése. A Nemr zetközi Távközlési Unió (ITU) 1961. óta dolgozik a telefon-világhálózat automatizálásának tervén. Kidolgozott egy nemzetközi te- lefonszám-rendszert, amelyet 2000-ig a világ minden távbeszélő hálózattal rendelkező országában bevezetnek. A vi- lágtelefonszám 13—19 jegyű lesz. Az automatizált világtelefon terve kilenc földrajzi térségre osztja fel a világot. Ezek mindegyikének saját ii-ányítószáma lesz. A tárcsázás VÉGNAPJAI Ha a telefon csak beszélgetésre szolgálna, fejlődése akkor is megállíthatatlan lenne. De egyre gyakrabban fog adatokat továbbítani a számítógépekhez a telefon- vonal, s később a hangokon, jeleken kívül képeket is. Mindez tovább fokozza a jelentőségét. A tárcsát nyomógombok fogják felváltani, s ezzel meggyorsul májjá a hívás művelete, csökkennek a hibalehetőségek. A készülékeket el fogják látni olyan szerkezettel, amely mindaddig automatikusan hívja majd a foglalt számot, míg az jelentkezik. Beszélgetés közben a telefon jelezni fogja, ha a beszélőt más is hívja. Ekkor félbeszakíthatja a társalgást, beszélhet a másik hívóval is, majd folytathatja az első beszélgetést. Lehetséges lesz a hívásoknak egy másik számra való átkapcsolása is, ha valaki egy megfelelő kódot továbbít majd a telefonközponthoz. , B. I. KARÁCSONDI IMRE: Utak Útjaim: akár a föld üzenetét tudó gubancos gyökér... indulok belehelt ablaké indulok belehellt ablaké napjaidba, őszi reggel! hazahozni világgá dermedt szobám falai közé Mindig valamit... Megszorított kezek erejét. Pillantások tüzét, Távoli szerelmek égbevető éjszakáit, Utak széléről érclzmú kalapácsütéseket. Vándorlásaim segítenek Egyre magammá lennem Útjaim elvezetnek, és útjaim térítenek vissza... Mert ki utazott, és vissza nem tért, sohasem az Az ember!!! De ki Fává akar érni. Gyökerek nélkül hogyan lehet?! ANTALFY ISTVÁN: A tavasz lépcsőin Itt csapdos a víz ki a partra. Elmossa, s messze viszi hajdani rongyait ósdi teleknek. Fény, fény, fény! Tavaszarcú! Fény, fény, fény! Ha lelépsz trónodról, ide lépj. Majd vállald ívét én takarom be rímnélküli sorokkal, a lét tárgyi valóságába merülve, nem keseregve, nem is keresem már rég kihagyott szavak, álmok ízét. Számomra ez a part, ez a lépcső zárt rendjébe vonul a világnak, s utam is, új tavasz útjain, immár' BALOGH ATTILA: Apám Humorszolgálat — Tegnap igazén szörnyű álmom volt. Azt álmodtam, hogy agyonlőttek. Amikor felébredtem, belenéztem a tükörbe s láttam, hogy a fejemen egy hatalmas fekete lyuk tátong. — Na é6 azután? — A lyuk azonnal eltűnt, amint becsuktam a számat★ Meckmeier 'szaunába viszi a családját. Még a kis Sonja is velük tarthat. Hazafelé a kislány megkérdi a mamáját: — Mondd, anyu, te tudtad, hogy az apu fiú? ★ Rösnerné felkeresi a házassági tanácsadót: — A férjem minden szoknya után szalad. Hogyan szoktathatnám le erről: — Rendkívül egyszerűen. Küldje el egyedül nyaralni Skóciába! ★ — A teknősbéka. amelyet tegnap adott el nekem,, még az este elpusztult. Pedig ön azt állította, hogy egy ilyen állat 300 évig is elél. • — Hát, drága uram, úgy látszik, tegnap telt le az a 300 év. •ár — Mindig szidsz a szórakozottságomért — vetette szemére feleségének a professzor — látod, ma nem felejtettem el hazahozni az ernyőt az egyetemről! — Igen, drágám, de ma el se vitted! ★ Egy kisdiák a következő levelet írja a neves írónak: „Legutóbbi házi feladatomban azt írtam, hogy ön a kedvenc íróm. Kérem, soroljon fel hét okot, hogy miért”. ★ * Fritz betér törzsvendéglőjébe és rántott szeletet kér. Később, amikor fizetni akar, a pincér megkérdi: . — Volt egy bécsi szelet..;' és mi még? — Éhség — hangzik Fritz őszinte válasza. ^ _ ■ .....' • Indulok hát, . Üt-gyökereim Kísértenek! Itt zötyög a szekér képzelt utakon, ne hagyd el Magyarországot, ez a hazád! Itt muzsikáltál nőtestű-rózsáknak, itt emeltél vályogból hazát, nyolc gyermeknek. Mit akarsz még? Hegedűink is ide szoktak, te tudod jól, hogy az ember a legtökéletesebb hangszer, hát azért dédelgetted a lánggá melegedett hamut nótáiddal,; hogy gyerekeink ne fázzanak. 0 4J 0 ;0 01 4-> 0 > ■ mmm v < koloszAr gAbor: Csuklós kutyák Szemérmes rügyekkel ingerkedett a tavaszi szellő. Hazafelé tartott a házaspár. Félúton betértek az óvodába, hogy kései szerelmük gyümölcsét, kislányukat a további óvástól megszabadítsák. Immár hárman folytatták útjukat a kanyargós úton. Az egyik kanyar tisztást vágott le a sorakozó házak előtt. Két kutya . kergette egymást a még törékeny pázsiton. Az mindjárt látszott, hogy nem csak úgy kutyafuttában ker- getőznek. Bizony szimatot kaptak, a tavasz mámoros-köny- nyü illatát, és a két kutya hirtelen egy nagy kutya lett. — A kutyafáját! — mordult félhangosan a férfi. S ezt a várható kérdéstől való félelmében tette. Amitől tartott, formát nyert a lányka pici, de — máskor mindig dicsért — fogékony agyában. Amit az emberi kultúra gazdag tárházából eddig merített, elegendő volt, hogy a kérdést világosan, jól érthetően feltegye. Máris kiröppent csü- csöri száján, mely nemrégen még durcásan birkózott az uzsonnamorzsákat leradjrozó zsebkendővel. — Afit csinálnak a kutyák? — És hogy a kérdést nyomatékosabbá tegye, hozzá- toldott, egy elnyújtott „hm”-öt is, ami azt jelentette, hogy nem tágít, és kész újból kérdezni. Mivel a szülők ismerték Freud Zsiga műveit a nemiségről, az ő vigyázó szelleme szellemében válaszoltak. Szabad képzettársítással próbálták helyes megvilágításba helyezni természet és ember, technika és természet szoros ösz- szefonódását. A mélylélektani kutatások eredményei adták az anya szájába a mindenre körültekintő szavakat: — Csuklós kutyák, kislányom. — Az apának csak egy „igen’’-re futotta, amit felesége mondatára akasztott sietve. Ahogy a kislány tánclépésben vonszolta őket, gondolatai is úgy rángatóztak: hol szülőfalujába rándult, ott nagy pofonnal zavarták el a karám mellől, ha a lovak szerelmeskedését leste, hol meg könyvek fölött görnyedt: gyermekkori szexualitás, elfojtott nemi ösztönök, gyermeklélektan... és kavarogtak fejében a szexuális élet betűkbe kövült útvesztői. Sehogy sem tudta eldönteni, mi a helyesebb. ha befogja a lánya száját-szemét, ami fojtás a nemi ösztönök puskaporos hordójára, vagy a kitárulkozó természet eme váratlan nyílását a „virág-méh” iskolapéldával magyarázza a zsenge nemiség második felének első harmadában levő teremtménynek. A szóban forgó kutyák, mive7 a kultúra képviselői nem dobálták őket kővel, sem husáng nem dagasztotta tiáwwwwwwv\ vvvww tukat, tovább termé- szeteskedtek, és nem úgy érezték a helyzet forróságát, ahogy a természet társadalomba tömörült képviselői. A házaspár izgalma és felháborodása érthető, mert ez idő tájt a nyilvános, utcán űzött szerelem csak abban az esetben volt megengedhető, ha a nap már hivatalosan is lenyugodott: az időpontot a helyi újság percnyi pontossággal közli (hátoldal, jobbra fent) továbbá, ha a szóban forgó helynek, legyen az az északi, vagy a déli féltekén, megvilágított erőssége nem haladja meg az általános utcai világítás lux-értékét. Mivel ezek a feltételek az út által leszelt tisztáson egyáltalán nem tudtak megvalósulni, most már teljesen érthető a megrökönyödés. Azt ugye meg kell említeni, hogy nem gyökerezett földbe a lábuk, hanem hősiesen továbbmentek, mintha mi sem történt volna. Közben a férfit már gyakorlati gondok rágták. Műszaki ember lévén, tudta, hogy a kör íve és sugara közötti egyenes arány e nagy kanyarnál jó hosszú ívet ad, s ha az íven maradnak, a kislány *N»^/VVVVVVVNA/V>AAAA/V>AA/\A/\AAAAA/VAAAAA/VV\AA/\AAA/V\A/\AA/V\AAi*AA/NAAA/VVV^AA*AAAA/NAAA**^AAAAA***Art Jód...(!?) A címbeli szót a halogének közé tartozó sötét ibolyaszínű, csaknem fekete, fémesen csillogó, kristályos szerkezetű kémiai elem megnevezésére használjuk fel. Tipikusan nemzetközi szó. Az egyes nemzeti nyelvekben, így a magyarban is egész szócsalád alakult ki körülötte. A leggyakrabban, ezeket a szóalakokat használjuk: jódos, jödoz, jódát (a jódsav sója), jódtinktura (a jód alkoholos oldata), jódiz- mus: jódmérgezés, jódoldat, jódkúra, jódfürdő stb. Ebben a rövid köziemé- * nyűnkben egyrészt arról szó- lünk, hogyan alakult ki ez a megnevezés, másrészt arra a jelenségre hfvjük fel a figyelmet, hogy napjainkban ez ä fiem éppen'lírali fogalom, illetőleg szóalak egyre ~ gyakrabban válik’ szerves verselemmé is. A jód megnevezés alapeleme görög eredetű. A tudománytörténet azt tanítja, hogy J. L. Gay-Lussac francia kémikus a görög jo- dész szóból vonta el. Ennek jelentése: ibolyaszínű. A felhevített jód valóban ibolyaszínű gőzzé alakul át, s ez a folyamat az elnevezés alapja. A nem szerencsés magyaritá- 6i kísérlet, az iblany szóalak is ilyen szemléleti alapon teremtődött meg. Ez a, csak egyes számban, használható jód szóalak ma már köznyelvi értékű: a társadalom minden rétege ismeri és használja. Űjabban gondolati és hangulati háttere egyre tágul, s nagyon változatos versbeli helyzetekben felerősödik atmoszférateremtő ereje. Szabó Magda Bárány című költeményében ez az elnevezés alkalmas a leírás hitelességének biztosítására: „Jód lepte el a lágy fehéret/ hasam hullámzó felszínén". A kórház, a műtő. az operáció képzetét felidéző verssorokban is kulcsszerepet vállal szavunk: „Kórházban járva/ búcsúzunk,/ ami utánunk leng:/ kloroform, éter, jód szaga” (Devecserí Gábor: Függöny). — „A jódtól vörös-sárga bőr/ szétnyílt” (Jobbágy Károly: Műtőben)* — „Kis szekrényemen sorakoznak,/ és seregszemlét tartok én:/ Lázmérő, jódos géztekercsek,/ kininporok és di- galén” (Dsida Jenő: Június): Hogy kifejező költői hasonlat felépítésére is alkalmas szavunk, bizonyítja Gyurkovics Tibor Köszönöm című alkotásának ez a részlete: „Köszönöm. ../• Hogy vergődtem baromimód,? marta testemet, mint a jódi Köszönöm, hogy szerethettem.” Dr. Bakos József amugyis tag látószöge sokáig képes a szemrontó eseményt befogadni. Gyorsan felidézte a kör képleteit, és azonnal rádöbbent, hogy hibát követtek el, mert egy szelővel a távolság lényegesen csökkent volna az útkanyar kezdete és vége között. Már-már megszidta magát, mikor eszébe ötlött a szelő és körív között tornyosuló „magasság”. Nem kell részleteznem, mennyire örült, hogy nem vezette tévútra kis családját. Ez ugyanis premier- planba hozta volna azt, ami az útról barna folt volt. Tehát a férfi boldog volt, hogy nem tértek le a rendes útról, s az enyhe fejbólintás, csöppnyi mosollyal, a matematika mindenhatóságának szólt. Eközben az asz- szony idegesen várta a következő kérdést. De a kislány vidáman ugrált karjaik közt, hintázott, csoszogott, kacsázott, és semmi hajlandóságot nem mutatott kérdezésre. Az asszonyt ez módfelett nyugtalanná tette, ugyanis háromtól ötig egymásba függő kérdés alatt szokott a gyermek hallgatásig fáradni. Várta a „mitől, miért, hogyan csuklónak?” mintasorozatot. Még feszülten várt, de rekeszizma nem bírta tovább, görcsösen összehúzódott, és csuklani kezdett.
