Népújság, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-04 / 53. szám

Közös bobby Tele van az ország hobbyházakkal és hobbykertekkel. Ezeknek több fajta rendeltetésük van, mindenesetre kiválóan alkalmasak a szabad idő hasznos eltöltésére. I — Mit csinálsz szombaton? — Metszem a szőlőt. — És te? — Építem a telken a házikót. Szóval, földművelő nép voltunk, az is maradtunk, a jövőben is az leszünk, csak éppen másfajta módon. A saját kedvtelésünkből ásunk, kapálunk, metszünk, műtrágyázunk, röviden szólva: töltjük mindezekkel a szabad időt A haj­dani napszámos, meg a kisparaszt belegörnyedt a munkába, a szó szoros értelmében a vérét szívta ki a föld. Most paszi szióból kapálunk, termelünk azért, hogy a hobbykertben a hét végén kipihenhessük magunkat... — Nem furcsa? — Tudja, megváltozott az életünk! Én még voltam sum- más és öntözgettem verejtékemmel a drága magyar földet Akkor a télire valóm, az életem függött ettől. Ma, mint nyugdíjas, szintén művelem a kiskertet Metszegetek, földi­epret, krumplit is termelek. Időtöltésből, szórakozásból... Több kiskerttulajdonossal beszélgettem mostanábam —- Kinek a hobbyja a kert a családban? — Sajnos, csak az enyém! — És a felesége, meg a két gyerek? — ök nem szeretik! A feleségem olyan varrást, hímzést kedvelő, a gyerekek meg a motorért, a túrákért élnek- halnak. — Akkor szétszakad a szabad Időben a család? — Azért erről nincs szó, mert a féleségem az én ked­vemért néha azért kijön, tesz-vesz valamit. A gyerekeknek meg hazavisszük a gyümölcsöt! Nekik munkának számít, ha itt dolgoznak, nekem szórakozásnak. A feleségem szereti a társaságot, és azt mondja, hogy itt a kertben mindig egye­dül vagyunk. — Mióta van kertjük? — Három éve! — Hánysz«» sütöttek már szalonnát, hányszor főztek bográcsost, hányszor hívtak vendégeket a három esztendő alatt? Nagyra mereszti szemét, látom, hogy nem érti a kérdést. — Bora is van? — Termett egy tonnával! — Megkóstoltatta-e már a rokonsággal, a barátokkal? Aztán egykét jó nóta elhangzott-e már azon a telken? Abból tudom, hogy most már érti a kérdést, mert nem válaszol, és zavartan másra tereli a beszélgetést. A minap, amikor újra találkoztunk, azt mondta: — Tudja-e. hogy a múltkor nem beszéltünk bolondságot? — Remélem! — Képzelje, amióta a feleségem, meg a gyerekek meg* tudták, hogy a legelső szép tavaszi napon meghívjuk a ba­rátokat, azóta mindig a hobbykertet emlegetik. Az asszony már a bográcsot is kisúrolta, a 6rácx>k meg szalonnasütő nyársat keresnek az Eged alatt... Szalay István Miyégre építették...? Avagy: feltámad a hatvani szabadtéri színpad Gyakorta hangzik el ta- nácsüléseKen a Kérdés: ott a nagy szabadtéri színpad', csak nyűvi az idő, évek óta kihasználatlan, mivégre épült hát...? Persze nem csupán a „városatyák” körében vita­téma e népkerti építmény. Foglalkoztatja az egész te- lepülés közvéleményét. Leg­alábbis azokat, akik szeret­nének művelődni, szórakoz­ni, s szívesen vennék a színpad feltámadását. Valóban: mivégre épült? Milyen jövőt szánnak neki illetékeseink, különös tekin­tettel az ismét közelgő ta­vaszra, nyárra, a szabadté­ri színpadok szezonidejére? HATMILLIÓ FORINT — Szombathelyen, Nyír­egyházán, Debrecenben néz­tünk meg ilyen színpadokat, s ottani tapasztalatok alap­ján terveztettük 1962-ben a miénket — emlékezik az in­dulásra Hatvani György, aki abban az időben a városi tanács elnöke volt. -r- Min­denféle terv társadalmi munkában készült, műszaki osztályunk hozta össze, de a kivitelezésben is nagyon sok segítséget kaptunk a vasúttól, cukorgyártól, kon­zervgyártól. Brigádok, fizi­kai és szellemi dolgozók vállaltak ingyenmunkát, az építési anyagot pedig jó­részt a községfejlesztési alapból biztosítottuk. Mire három év múltán felavathat­tuk a színpadot, csaknem hatmillió forint feküdt ben­ne, s néhány esztendeig elég gazdag nyári programot bo­nyolított le. Hadd tegyem hozzá: eredetileg könyvtá­rat, olvasót terveztünk a nézőtér homlokzati része alá, valamint a moziüzemi vállalattal tárgyaltunk. Csak amikor ezeket a törekvése­ket nem tudtuk megvalósí­tani, akkor engedtük át a terepet vendéglátóipari cél­ra... VALAMI MEGMOZDULT Hatvani György szavai­val nem vitázhatunk, mint ahogyan a színpad sorsáért aggódókat megértjük. A kez­det sikereit visszaesés, majd teljes pangás váltotta fel a Népkertben. Csaknem egy évtized telt úgy el, hogy kihasználatlan volt a szabadtéri színpad, e közművelődési szempontból sem elhanyagolható épít­mény. Ezalatt természetesen az időjárás alapos romboló Az elmúlt esztendőben 8,6 százalékkal több könyv je­lent meg, mint az azt meg­előző évben, a példányszám 74,5 millióról 89,3 millióra, mintegy 20 százalékkal nőtt. A könyvszakma tavalyi te­vékenységéről Drucker Ti­bor, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülé­sének főtitkára nyilatkozott az MTI munkatársának. Egyebek közt elmondotta: nőtt a tudományos, valamint a gyermek- és ifjúsági mű­vek részaránya. Világszerte visszaesés mutatkozik a szép- irodalmi művek kiadásában. Bár nálunk is egyre nagyobb áz érdeklődés a tudományos, ismeretterjesztő szakkönyvek iránt, a szépirodalmi könyv­1977. március 4., péntek múnkát végzett. Tönkrement a villamossági hálózat, ma­ga a színpad, s rothadni kezdtek a padsorok. Arra sem nagyon gondoltak, hogy — program hiányában —, legalább megóvják állapotát, ne váljék az enyészet mar­talékává. A felébredt felelősségtu­dat tavaly mozdította mega helyi tanács vezetőit, s ne­gyedmillió forintot irá­nyoztak elő a legsürgősebb karbantartási munkákra. Múlt évben kezdett műsoro­kat szervezni a szabadtéri színpadra a városi művelő­dési központ is, amely köz­vetlen gazdája az építmény­nek^ A teraszon szomba­tonként nagy sikerű beat­koncerteket rendeztek a fia­taloknak, néhány hangver­seny, nótaest alkalmával az idősebb korosztály töltötte meg a padsorokat, máskor pedig itt bonyolítottak le ökölvívó-mérkőzéseket, sport­versenyeket, gyűléseket. MÉG GAZDAGABB MŰSORT — A szabadtéri színpad olyan örökség, amit feltét­lenül gondoznunk kell! — mondja kérdésünkre Baráz Máté, a tanács művelődés- ügyi osztályának vezetője. — Egyelőre azonban csak rövid távra tervezhetünk, hiszen mind a tökéletes fel­újítás, megóvás, mind a színpadra szánt gazdagabb műsor komoly költséggel jár s nem szerepel osztá­lyunk idei gazdálkodási tervében. De a művelődési központnak sincs rá fede­zete! Múlt esztendei marad­ványból, főleg pedig társa­dalmi segítséggel kívánjuk nyár elejéig használható ál­lapotba hozni a szabadtéri színpadot. Biztosíték erre például a honvédség, amely­nek parancsnokai már ígér­ték a támogatást. Számítunk ugyanakkor a megyei mozij- üzemi vállalatra, mert ifjú­sági estek, nyugdíjastalálko­zók, könnyűzenei előadások mellett elképzelhető, hogy kiadás is fejlődik. Amíg 1975-ben 701 szépirodalmi művet adtak ki kiadóink, ad­dig tavaly 722 került a köny­vesboltokba. örvendetesen emelkedik a gyermek- és if­júsági irodalom műveinek száma: az 1975-ös 278 mű­vel szemben az elmúlt esz­tendőben 378 alkotás került a gyermekekhez, fiatalokhoz Összkönyvkiadásunk 14,3 százaléka az ismeretterjesztő és 38,8 százaléka a szak­könyv. — Figyelemre méltóak könyvforgalmazásunk ered­ményei is. Az elmúlt évben a könyvek kiskereskedelmi forgalma csaknem elérte a kétmilliárd forintot, 1975- höz viszonyítva, 16,8 száza­lékkal emelkedett. Különö­sen örvendetes a vidéki, il­letve az üzemi forgalom nagyarányú növekedése. A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat, amely Budapest ki­vételével az egész országban kéthetenként felújítsunk sza. badtéren valamely érdeklő­désre számító sikerfilmet! ARCOT KERESVE Beszélgetésünk résztvevő­je még Timkó Gyula, az osztály gazdasági előadója, valamint Kovács Béla, a színpadért felelős művelő­dési központ igazgatója. Öt idézzük! — Igaz, hogy máról hol­napra nem lehet csodát te­remteni. S nem csupán az építmény korszerűsítése je­lent nagy anyagi terhet a tanácsnak. A rendeltetéssze­rű működésnek az is felté­tele, hogy az öltözőkben, raktárakban pillanatnyilag meghúzódó múzeum valahol végleg otthonra találjon. Véleményem szerint azon­ban már most gondolkoz­nunk kell azon, hogy a sza­badtéri színpad teljes ■ fel­újítása után mi jelentsen ott vonzó erőt, milyen le­gyen a három-négy hónapos műsor szerkezete. Eger régi magyar műveket mutat be a várban. Gyöngyös a nép­táncra és operai igényű ze­nés produkciókra épít. Szük­séges, hogy mi is valami­lyen határozott arcéit ad­junk majd a nyári program­nak. Ez természetesen nem jár azzal, hogy számításon kívül hagyjuk a rétegigé­nyeket Műsorszerkesztéskor fiatalokra, öregekre éppen úgy tekintettel kell lennünk, mint ahogyan a munkássá­got parasztságot legjobban érdeklő művészeti esemé­nyek teret kapnak majd a színpadim. TALÁN A HUMOR Hosszú, tartalmas volt eszmecserénk. A gazdálko­dási előadó közben már ar­ra is figyelt: az osztály költségvetésének mely ro­vatán találni összeget, ami­terjeszti a kiadványokat, 12,1 százalékkal növelte for­galmát. elérte a 664 millió forintot. Az üzemi és egyéb terjesztő szervezetek több mint 712 millió forintos for­galmat bonyolítottak le, 33 százalékkal többet, mint 1975-ben. — Ezeket az eredményeket a könyvkiadás és -terjesztés, valamint a nyomdák áldoza­tos munkájával sikerült el­érni. Gcmdot okozott, hogy bár a forgalom dinamikusan fejlődött, nem nőtt a köny­vesboltok száma, s nem ja­vultak jelentősen a feltéte­lek, ezért rendkívül fontos a könyvszakmákban a korsze­rű módszerek bevezetése. Ugyancsak hasznosnak tar­tanák a könyvek minősé­gének, a kötészeti munkák szigorúbb ellenőrzését, hogy minél több kifogástalan, szép kötet kerüljön az olvasók­hoz. bői az idei színpadnyitás alapmunkálatai fedezhetők, örülünk az osztályvezető megértésének, segítőkészségé­nek, s a művelődési központ igazgatója által kifejtett el­gondolásoknak. Ezek bizo­nyára megnyugvást kelte­nek széles városi körben, tanúsítván a figyelmet, gon­doskodást. Mivel pedig Kovács Béla „arcot keres” a tökéletesen felújítandó szabadtéri szín­padnak, siessünk segítségére ötlettel! Elkövetkező eszten­dők során talán lehetne úgy alakítani a nyári mű­sorszerkezetet, hogy abban a humor domináljon. A hu­mor, ami szórakoztat. A humor, ami szatirikus éllel társadalmat formál. A hu­mor ami zenébe öltöztetve szívhez szóló, nemes élmény. Vannak hivatásos és ama­tőr színpadok, amelyek erre a műfajra összpontosítanak. „Mikroszkópék” szállíthat­nák a csúfolva gyógyítás varázsszerét. S az Országos Rendező Iroda bizonyosan nem idegenkedne attól, hogy minden nyárra összehozzon egy keresztmetszetszerű víg- operát, zenés vígjátékot, amit négyszer-ötször be lehetne mutatni Hatvanban. Idő, szervező munka kell hozzá? Bizonnyal. De azt hisszük, máshol sem várták tátott szájjal a sült galam­bot...! Moldvay Győző Kedves újságírónő, enged­je meg, hogy kiöntsem a szi­vemet és ne sértődjék meg, ha fekete levest zúdítok a nyakába. Könnyen elviseli, hiszen telefonon teszem. Vegye tudomásul legtelje­sebb felháborodásomat. A maguk igazságtalansága, részrehajlása kriminális. Ké­rem, ahcjgy nálunk a nőket ajnározzak, dédelgetik, az vérfagyasztó. Kismamaklu- bok nőnek gombamód a földből. Van menyasszonyok iskolája, főzőtanfolyam, sza­bás-varrás ABC. De ki gon­dol velünk, kispapákkal? Kérem szépen, én az egyenjogúságot messzemenő­en tiszteletben tartó, tisztes­séges fiatal atya vagyok; fe­leségem teljes személyisége, alkotókedve és harmonikus fejlődése előtt meghajtom zászlómat. De ki tanít en­gem valamire is? Szervezett vagy szervezetlen formá­ban?! A feleségem aligha, mert ő sem tud semmit. Tudhatna bár. mert kijárta a kisma- matanfolyamot, de magas­rendű intellektus lévén, csak az „ösztön és nevelhetőség” kénléskörére figyelt, a für­detés technikájára kevéssé. Anyámtól sem tanulhattam semmit, fontosabb munkái közepette ő is megfeledkezett rólam, éppúgy, mint az anyó­som a lányáról. Egyetlen mesterem Benjamin Spock. Csakhogy az amerikai cse­csemők — úgy látszik —eler ve másmilyennek születnek. Mert az én fiam kutyába sem veszi sokasodó elméle­ti ismereteimet. Üvölt, mint a sakál, akármit is csiná­lok vele, kivált éjszaka, ak­kor eleven, mint a csík, majd kiugrik a pólyából, erőlkö­dik, mint valami hőstenor. Képzelje el, a lakóbizottság elnöke, többgyermekes anya, és esküszik rá, hogy mi éhez- tetjük elsőszülött gyerme­künket! Hogy éheztetnénk? Egész éjszaka ölemben tartom, és kanalazom szájába a táp­szert. Én főzöm a parajt. Le­het, hogy nem egészen töké­letesen. Nagyanyám (ő kép­viseli családunkban az utol­só. főzni tudó női nemzedé­ket) spenótja egészen más­forma volt. De hát, mondom, hogy engem semmire sem tanítottak. Az időbeosztásra sem. Boldog kispapaságom kellős közepén, mélységesen el va­gyok keseredve. Csak kóvály- gok kísérteiként. Négy hete nem aludtam egyfolytában két óránál többet. Hajnalok hajnalán kezdem a napot, mégsem haladok semmivel. Miért?! Nem tudom. Lefu­tok vásárolni egy nap tízszer. Egy liftesboy nem száll any- nyit föl, s alá. amennyit én gyalog szaladgálok a lépcső­kön. A feleségemnek egyen­ként jut eszébe a szappan, a mosópor, az orvosság, a táp­szer, a tej, a kenyér, a zöld­ség. Azt mondja, hogy én is gondolkozhatnék. De kérem, én filozófus vagyok! Az én fejem mással van tele... És az a sok pelenka! Ne­kem termeli a gyerek, futó­szalagon. Mert ugyebár mon­danom sem kell, a mosás is az én feladatom. Igen, van automata mosógépünk, de engem ezzel átejtettek. Azt hittem, ez majd magától mos. Hát nem, ehhez is ember kell. Mindenhez ember kelL De mi lesi ha véget ér a szabadságom? Már a jövő évit is kivettem, an­nak is a végső morzsáit rá­gom. Hogy végzem én el mindazt, amire most az egész nap kevés — a sza­bad időmben? És hogy fo­gok kialvatlanul dolgozni? Látja, tisztelt asszonyom, ezért is háborgók, hogy mi­ért csak a kinmamáknak átí­rnák 'gyermekgondozási se­gélyt? Hiszen a világ halad, és a mai csecsemők rendkí­vül munkaigényesek, ezek­hez két ember is kevés. Mit mond ? Hogy nagyanyámék hat gyermeket neveltek fel, anyámék pedig — igaz, nagy­anyai segédlettel —, de még­is hármat? De hét az ré­gen volt. Akkor még a gyer­mekek nem voltak ilyen dif­ferenciált személyiségű, szub- tilis lények. Hogy mindez tudatlansá­gomból ered? De kérem, ki tehet róla? Ki törődik ve­lem? Spock mester, a Szülök Kislexikona, meg a nőta­nács brosúrái? Minél többet olvasok, annál zavartabb le­szek. Csak tudnám, mivel ízesítette nyagyanyám a spe­nótot!? Kedves újságírónő, itt nő a pelenkahalom a telefon körül, befejezem, vár a mo­sás, könyörgöm, segítsenek! Ha egyszer meghirdették az egyenjogúságot, álljanak a kispapák mellé! Egyenjogú kispapa szeretnék lenni 1 Mit, hogy szeretnék? Akarok, akarok, akarok! De mit ér a jog, ha nincsenek meg a feltételek hozzá? Bozóky Éva Emelkedik a gyermek- és ifjúsági művek száma

Next

/
Oldalképek
Tartalom