Népújság, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-08 / 56. szám

JMAAAAMAAMAAAMAAAAAAAAAAAAAAAAAAAMAAMAAAMAMAAAAAMAAAM Hétfő esti külpolitikai kommentárunk: Hasonlóságok és különbségek A számok impozánsak: hatvan ország — húsz arab és negyven afrikai állam — legmagasabb rangú képviselői ültek össze az egyiptomi fővárosban. A közvélemény megszokta, hogy korunk egyebek között a monstretalálkozók kora is. Ez a konferencia mégis sajátosan új jelenség — és természetesen szerves ré­sze a napjainkra jellemző, valóban történelemformáló folyamatoknak. Ahhoz, hogy a kairói értekezlet egyáltalán meg- születhessék, sok mindennek kellett megváltoznia a világon az elmúlt évtizedek során. Nem is olyan ré­gen a csúcsértekezleten részt vevő államok egyszerű­en nem számítottak politikai tényezőnek. A nemzeti felszabadulás nagy, világméretű láncreakciója előtt ezek az országok gyarmati függőségben éltek, minden vonatkozásban kiszolgáltatva egy tőlük távoli, idegen hatalomnak. Pontosan ez az, ami a Kairóban összegyűlt állam- és kormányfők országaiban közös: a múlt, a fantasz­tikusan súlyos örökség. Ebből sok minden követke­zik — de korántsem minden. A közös múltból két­ségtelenül többé-kevésbé közös feladatok fakadnak, mindenekelőtt az, hogy ezeknek az országoknak fel kell zárkózniuk a huszadik századhoz. Nem lehetnek illúzióink: a helyzetek sokfélesé­géből a vélemények sokfélesége is következik. A résztvevők között vannak bátor, szocialista típusú kí­sérletezők, és vannak államok, amelyeknek vezetői meglehetősen gyorsan elfeledték, kik voltak — és kik ma is — ellenségeik. Nyilvánvaló Kairóban aligha születnek majd ké­nyelmes és gyors határozatok. Már csak azért sem,' mert — erre máris kézzelfogható bizonyítékok van­nak. A nehézségek és problémák mellett a konferen­cia puszta léte azonban feltétlenül pozitívum: jól ér­zékelteti Afrika, az arab Kelet és a fejlődő országok megnövekedett szerepét világunkban. Súlyos földrengéskárok Romániában és Bulgáriában (Folytatás az 1. oldalról) felmérésére, illetve a hely­reállítási munkálatokra, va­lamint az ipari berendezések­ben keletkezett károk fel­számolására és a termelés újbóli beindítására. A ren­delkezés értelmében a föld­rengés által okozott károk helyreállítását célzó munká­latokhoz soron kívül biztosí­tanak építőanyagot. Leonyid Brezsnyev, Nyiko- la) Podgornij és Aleksze) Koszigin részvéttáviratot in­tézett Todor Zsivkovhoz, a BKP KB első titkárához, az államtanács elnökéhez, és Sztanko Todorov miniszter- elnökhöz a földrengés kap­csán. amely emberéleteket követelt és jelentős anyagi károkat okozott. A magyar vezetők is rész­véttáviratban biztosították mély együttérzésükről a test­véri bolgár népet A távira­tot Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, hosonczi Pál, az El­nöki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke írta alá. Gáspár Sándor. a SZOT főtitkára George Pananak, a Román Szakszervezetek Ál­talános Szövetsége elnöké­nek küldött táviratában a szervezett dolgozók, a ma­gyar szakszervezetek szolida­ritásáról és mély együttérzé­séről biztosította Románia dolgozóit és szakszervezeteit. Ugyancsak kifejezte a ma­gyar szakszervezetek, a szer­vezett dolgozók együttérzé­sét a Bolgár Szakszervezetek Központi Tanácsa elnökének, Miso Misevnek küldött távi­ratában is. Véget ért a második európai szakszervezeti konferencia Közlemény kiadásával va­sárnap Genfben véget ért a huszonnyolc európai ország szakszervezeti vezetőinek 2. konferenciája. A konferenciáról a kora délutáni órákban kiadott köz­lemény leszögezi: a találkozó hozzájárult az európai szak- szervezetek között 1974-ben megkezdett együttműködés továbbfejlesztéséhez. Megerő­sítette, hogy a dolgozó embe­Földrengéskutatás A világ földrengésmérő állomásain még folyik a bu­karesti katasztrófa geológiai hátterének kiértékelése. Az egyik feltételezés sze­rint a rengés fészke — hipo­centruma — a' Kárpátok ke­leti nyúlványainál húzódó Vrancea hegység alatt .mint­egy 150 kilométerrel a föld mélyén volt. Ez a hegység alig több mint 100 kilomé­terre húzódik a román fő­várostól. A rezgéseket az MTA Geodéziai és Geofizikai Kutató Intézete szeizmoló­giai obszervatóriumában is regisztrálták a műszerek, az adatokat hamarosan továb­bítják más országok földren­gésmérő központjaiba. A mé­rőállomás-hálózat tudomá­nyos munkájáról és a föld­rengések gyakoriságáról dr. Bisztricsányi Ede, az obszer- vatáriuin vezetője adott tá­jékoztatást az MTI munka­társának. Földünkön évente mint­egy 10 ezer kisebb-nagyobb földrengést észleltek a mé­rőállomások. Keletkezésük előzményei 200 millió évre nyúlnak vissza, amikor az egységes földfelszín belső erők hatására széthasadt, s kialakultak a kontinensek. A föld belsejének magma­áramlásai jelenleg is hatnak a kéregrétegekre. Mozgásuk nyomán feszültségek kelet­keznek, amelyek feloldódá­sát rezgés, földrengés kíséri. Néliány réteg között sajátos geológiai elhelyezkedésük folytán nagyobb a feszült­ség, s így földrengés is gyakrabban keletkezik. Ilyen a Burmától, a Himaláján, a Kaukázuson,. Iránon és a Balkán-félszigeten át húzódó úgynevezett alpi öv: ennek közelsége miatt gyakoribb Romániában a földrengés. Ettől északra mind ritkáb­ban fordul elő ez a termé­szeti jelenség. Magyarorszá­gon például átlag 30 éven­ként mérnek — a már ve- , szélyesnek számító — 8-as, 9-es erősségű rezgéseket. Utoljára 1956 januárjában a Dunahárászti—Taksony tér­ségében mértek ilyet. A pén­teki földrengés ereje Buda­pesten mintegy 4—5-ös erős­ségű volt. Tőlünk északra QJlSnmsa 1977. március fi., Kedd Csehszlovákiában, Lengyel- országban vagy a skandináv országokban még ritkábban fordul elő földrengés. A világon mintegy há­romezer földrengésmérő ál­lomás van. Ezek egymással együttműködve kutatják a földrengések természetét. Munkájukhoz geofizikai mód­szerekkel a föld belső szer­kezetének megismerésére gyűjtenek adatokat. Minden rezgés újabb információkkal szolgál a kutatóknak. Jelen­leg már folynak a vizsgála­tok a földrengések előrejel­zésére, ehhez azonban még hosszas kutatómunka, újabb tudományos eredmények ösz- szegzése szükséges. A magyarországi földren­gésészlelő hálózatot 4 állo­más alkotja, Piszkéstetőn, Jósvafőn, Sopronban és Bu­dapesten fogják fel a mű­szerek a föld mozgásának jeleit. Az ezekből nyert ered­ményeket nemcsak a más or­szágok állomásaival kiépített tudományos együttműködés­ben hasznosíthatják, de sok helyen a gyakorlatban is. A lakótelepek, vagy nagyobb épülettömbök tervezésénél a szeizmológiai szakemberek véleményét is kikérik, s en­nek ismeretében alakítják ki a földrengésbiztos épületeket. Jelenleg készül Budapest úgynevezett veszélyeztetett- ségi térképe, amely pontosan feltünteti, hogy a különböző összetételű talajokon milyen típusú épületek kialakítása a legb onságosabb. (MTI) reket érintő problémákról az európai országos központok között folytatott rendszeres véleménycsere hasznos és kí­vánatos. A résztvevők egyetr értettek abban, hogy a mun­kahelyi környezet humanizá­lásának problémáját a jövő­ben a környező világ és az ipari tevékenység hatásainak szélesebb körében kell vizs­gálni, illetve hathatós intéz­kedéseket kell javasolni és hozni. A konferencia elismerte, hogy az európai szakszerve­zetek között sok esetben ide­ológiai ellentét áll fenn és te­vékenységüket befolyásolják az eltérő társadalmi rendsze­rek. Ugyanakkor aláhúzta: a tapasztalatcsere és az együttműködés javítása össz­hangban van az országok kö­zötti gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlesztésére irá­nyuló jelenkori összeurópai igénnyél. Éppen ezért felkéri a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet igazgató tanácsá­nak négy európai munkás­képviselőjét: az európai köz­pontokkal együtt vizsgálják meg egy újabb szakszervezeti csúcskonferencia megrende­zésének célszerűségét, — fel­tehetően 1979 elején — tegye­nek ügyrendi és tartalmi ja­vaslatokat a 3. európai szak- szervezeti konferencia napi­rendjére vonatkozóan. (MTI) Afro-arab csúcs Kairóban Jakszer Arafat, a PFSZ VB elnöke, az értekezlet résztvevői között. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Hétfőn Kairóban megnyílt az első afro-arab csúcsérte­kezlet. Az Arab Szocialista Unió székházában délelőtt kezdődött tanácskozáson hat­van állam delegációja volt jelen a két nagy országcso­port 350 milliós lakosságá­nak a képviseletében. Az el­nöki tisztet a házigazda Egyiptom államfője Anvar Szadat töltötte be, az elnök­ségben pedig az Afrikai Egy­ségszervezet, valamint az Arab Liga főtitkára és az arab és az afrikai csúcskon­ferenciák idei soros elnökei foglaltak helyet. Szadat el­nök mondott megnyitóbeszé­det. Bevezetőben leszögezte, hogy az afrikai és az arab or­szágok együttműködésük el­mélyítésén, szolidaritásuk erősítésén munkálkodnak. Méltatta az arab és az afri­kai országok közö6 harcát, azonos célkitűzéseit. Szadat végül rámutatott: a világ nagy érdeklődéssel fi­gyeli az afro-arab csúcsérte­kezlet eredméneyit. Salvador Salvador 21 393 km3 terü­letű ország Közép-Ameriká­ban, a Csendes-óceán partja mellett Változatos felszínét kele­ten a Kordillerák vulkáni vonulatai, nyugaton termé­keny síkságok uralják. A 3,7 alatt a hódítók a maya- és nahuaindián őslakosság nagy részét kiirtották. Miután Mexikó lerázta a spanyol igát és függetlenné vált, Sal­vador kezdetben (1821—23. között) az Itunbide mexikói császárság része, majd a =r­millió főnyi lakosság 75 szá­zaléka spanyolul beszélő mesztic. 12 százaléka indián, 10 százaléka spanyol. Az országot sújtó három évszázados spanyol uralom Márciusban tartják „a világ legnagyobb parlamenti vá­lasztásait”. A színhely In­dia, ahol több mint 320 mil­lió ember járul az urnák elé, hogy megválassza a Lók Sabha, az indiai parlament képviselőházát. A márciusi erőpróbát nem sokkal ké­sőbb két újabb választás is követi: Először a nemrég elhunyt köztársasági elnök helyére választanak új ál­lamfőt. A választás közve­tett: a hatalmas ország egyes államaiban levő helyi parlamentek, valamint a köz­ponti parlament megbízottai választják meg az állam közjogilag első emberét. Ezt követően az egyes államok helyi parlamentjeit is meg­választják. A három erőpró­ba közül a legfontosabb per­sze a mostani: a Lók Sabha- választások. Indiában meglehetősen ki­élezett helyzetben kerül sor a parlamenti választásokra. Indira Gandhi miniszterel­nök, a kormányon levő Kongresszus Párt vezetője 19 hónappal ezelőtt meghirdet­te a rendkívüli állapotot Ez különleges jogokat biztosított a kormány számára és az angol szisztémától örökölt, nyugat-európai értelemben vett polgári szabadságjogok egy részét felfüggesztette. In­dira Gandhinak volt bátorsá­ga feltenni a hatalmas or­szág egész életének talán leg­fontosabb kérdését. Azt. hogy a világ egyik legszegényebb országát, amelyben a gazda­sági hatalom továbbra is a tőke kezében van, s ahol az emberi élet alapvető gond­jaival kell megküzdeni — le­het-e egyáltalában a bur- zsoá demokrácia elvei sze­rint eredményesen kormá­India választások előtt nyozni. A miniszterelnöknek ez a döntése óhatatlanul ki­élezte kapcsolatait a hazai tőkésekkel, valamint a kö­zéppolgárság és értelmiség egy részével. Ezzel egyidő- ben Indira Gandhi a kapi­talista (mindenekelőtt az amerikai) sajtó vad támadá­sainak középpontjába került. A rendkívüli állapot beve­zetése és a vele járó korlá­tozások India százmilliós tö­megeit nem érintették. Hi­szen a mindennapi életükön kívül eső problémáikról volt szó. Ami viszont a százmil­liós tömegeket elemi erővel érintette: az infláció, a helyi uzsorások és kiskirályok ga­rázdálkodása, a korrupció. A rendkívüli állapot — ép­pen szigoránál fogva — jó­tékony eredményeket hozott. India gazdaságilag és politi­kailag egyaránt jobb, erő­teljesebb helyzetben van ma, mint a rendkívüli álla­pot meghirdetése előtt. Ez már előrevetíti a vá­lasztások várható eredmé­nyét is. Aligha kétséges, hogy Indira Gandhi és vele a Kongresszus Párt meg­nyeri a választásokat. A leg­szélesebb indiai tömegek sze­mében továbbra is Indira Gandhi az egyetlen általáno­san ismert és becsült politi­kai vezető. Az ő személyé­vel és az általa képviselt po­litikával szemben továbbra sincs nemzeti méretű alter­natíva. Nem mindegy természete­sen, hogy Indira Gandhi és a Kongresszus Párt milyen arányú, milyen méretű győ­zelmet arat. A választáso­kon 542 mandátum sorsa dől el. 1971-ben, politikai tö­megbefolyásának csúcspont­ján, Indira Gandhi és a Kongresszus Párt az akkori 518 mandátumból 350-et szer­zett meg, de a szavazatok­nak csak kevesebb mint 44 százalékát kapta meg. A mostani választáson a mi­niszterelnöknek és pártjá­nak legalább 300 mandá­tumra van szüksége ahhoz, hogy szabad kezet kapjon elképzeléseinek megvalósítá­sához. így voltaképpen a győzelem aránya a márciusi választás igazi politikai kér­dése. Indira Gandhi ellen már 1971 táján összefogott a Kongresszus Pártnak a bur­zsoáziával leginkább össze­fonódott jobbszárnya, az úgynevezett Szindikátus. En­nek a pártból kiszakadt szárnynak az élén akkor is és ma is egy volt miniszter­elnök-helyettes, az immár nyolcvanéves Deszai áll. Most ez a csoport Néppárt néven tömörülést szervezett, s be­levonta a szélsőséges hindu jobboldali párttól kezdve a jobboldali szociáldemokratá­kon át a maoista csoportokig mindazokat a szervezeteket, amelyek Indira Gandhi meg­buktatását tekintik politikai céljuknak. A tömörülés azon­ban csak akkor vált igazán veszélyessé, amikor Dzsagzsi- van Ram, a kormány egyik veterán tagja röviddel ez­előtt hirtelen kilépett a pártból, szembefordult Indi­ra Gandhival és „Demokra­tikus Kongresszus” néven el­lenzéki pártot alakitott. ö — éppen, mert Indira Gandhi jobbkeze volt — országosan eléggé ismert politikus ah­hoz. hogy esetleg számottevő választórétegeket szakíthas­son le a miniszterelnök párt­járól. Országosan a választások eredményére aligha lesz ha­tással, mégis káros az a vi­ta, amely az Indiai KP és Indira Gandhi pártja között bontakozott ki. Az IKP — miközben a kormánypolitika bizonyos következetlenségeit bírálta — támogatta Indira Gandhi politikájának fő vo­nalát a belpolitika és a nem­zetközi élet legfontosabb kérdéseiben. A miniszterel­nöknő azonban közvetlenül a választások kiírása előtt szükségesnek tartotta, hogy elhatárolja magát az Indiai KP-től. Lépése mindkét fél helyzetét gyengíti és bonyo­lítja. összefoglalva: Indira Gandhi választási többségé­nek mértéke mutatja majd meg, hogy teljes, vagy a je­lenleginél korlátozottabb mozgási szabadsággal foly­tathatja-e az indiai kormány azt a politikát, amely eddig megfelelt a haladó erők ér­dekeinek. í-A-e) Közép-amerikai Államszö­vetség tagállama lett (1823— 39). Ennek felbomlása óta független köztársaság. A XX. század kezdetén az ország­ban az amerikai monopóliu­mok befolyása megerősödött. Az ország belpolitikáját 14 család irányítja, az elnököt vagy katonai puccsok követ­keztében váltják, vagy pedig az amerikai tőkével szoros kapcsolatban levő helyi oli­garchia tagjaiból a katonai vezetés akarata szerint „vá­lasztják”. Az utóbbi időben — a tömegek nyomására — ugyan történt néhány lépés az agrárreform megvalósítá­sára, az ország gazdaságá­nak erősítésére, a foglalkoz­tatottság kiterjesztésére, de az intézkedések csak követ- kezetlenül, felemás módon valósultak meg. Salvador a legdparosodottabb ország Közép-Amerikában. A gaz­dasági életében a külföldi (80 százalékban amerikai, 20 százalékban brit, japán és nyugatnémet) tőke uralko­dik. A szűk belső piac mun­kanélküliség, az iparfejlesz­tés, a külkereskedelmi füg­gőség problémáit az 1960-ban alapított Salvadort, Guate­malát, Hondurast, Nicaragu­át, és Costa Ricát tömörítő/ Közép-amerikai Közös Piac­ban kívánja levezetni. Az országban az integrált térség számára termelő cellulóz-, papír-, cement-, textil- és vegyi gyárak találhatók. Sal­vador területének 80 száza­lékán mezőgazdasági terme­lés és állattenyésztés folyik. Az uralkodó a kisbirtok, az ország legfontosabb nö­vényét — a mezőgazdaság bruttó termékmennyiségének 80 százalékát adó — kávét úgynevezett munifundiumok- ban termesztik, de gyapotot, cukornádat rizst, babot és kukoricát is termeinek. —TERRA— iäm

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom