Népújság, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-04 / 53. szám
Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk: A madridi csúcs ALIGHANEM SÍRJÁBAN FOROGHAT mostanában Franco generalisszimus. Európa utolsó fasiszta államfője. Spanyolország megrögzött kommunista- gyűlölő diktátorának 15 hónapja bekövetkezett halála után Madrid kommunista csúcstalálkozó színhelye lett. Enrico Berlinguer, az olasz, Georges Marchais, a francia, valamint a házigazda, Santiago Carrillo, a Spanyol Kommunista Párt főtitkára kétnapos eszmecserét tartott. Mégpedig zavartalanul, annak ellenére, hogy a demokráciával szégyenlősen barátkozó spanyol királyi' kormány eddig még nem törvényesítette a Spanyol KP működését. Olyan tényezővé vált azonban e párt az országban, hogy már nem lehet sem figyelmen kívül hagyni, sem elnyomni. A KONFERENCIA EGYB.EN azt is demonstrálta, hogy a kommunisták ma Nyugat-Európában ugyancsak fontos politikai tényezőként jönnek számításba. A találkozó fő célja az volt, hogy részvevői kifejezzék az olasz és francia munkásosztály és a nép széles tömegeinek szolidaritását a spanyol dolgozókkal, Hispánia demokratikus erőivel. Madridba érkezésekor Berlinguer ezt így fogalmazta meg: „Készek vagyunk megadni a szükséges erkölcsi támogatást testvérpártunknak és Spanyolország demokratikus erőinek, s azon a véleményen vagyunk, hogy a Spanyol Kommunista Pártot legalizálni kell.” A tőkés Európában a görögországi és a portugál ifasizmus megdöntése után a spanyol fejlemények írendkívül fontos lépést jelentenek a demokrácia kiépítése felé. Am e folyamat egyik szépséghibája, hogy a madridi kormány, amely ez ideig nem tudott szabadulni jobboldali béklyóitól, húzódozik a kommunista párt tevékenységének hivatalos törvényesí- tésétől. Kénytelen azonban tudomásul venni, hogy a párt létezik és aktív politikai tevékenységet folytat. Olyannyira, hogy a Spanyol KP a közeli jövőben esedékes parlamenti választásokkal kapcsolatban — első pártként! — nyilvánosságra , hozta jelöltjeinek listáját az ország valamennyi tartományában. MIKÉNT AZ OLASZ ÉS A FRANCIA TESTVÉRPÁRT, a Spanyol KP is elfogadja a polgári demokrácia játékszabályait. Ezért igényt tarthat arra, hogy a nyugat-európai közösségekkel kacérkodó kormánya — elismervén a párt könstruktív szerepét — törvényesítse is státuszát. Minden jel szerint a madridi hármas csúcstalálkozó ehhez hozzájárult. | P. V. Az OKP vendégeként Olaszországban tartózkodó Luis Corvalán, a Chilei Kommunista Párt főtitkára, látogatásának végéhez érve, csütörtökön sajtóértekezletet tartott Rómában. Kiszabadulása és Moszkvába érkezése óta, Corvalán először látogatott el nem szocialista országba és első ízben találkozott a nyilvánosság előtt a nyugati sajtó képviselőivel. A Chilei Kommunista Párt vezetője ebből az alkalomból drámai módon hívta fel a világ közvéleményének figyelmét a fasiszta junta bűntetteire. A Pinochet-rendszer 3500 demokratát tart ma is börtönben ítélet nélkül, vagy karikatúrába illő, megrendezett ”erekben hozott ítéletek alapján, s 2500 azoknak a száma, akiket a rezsim egyszerűen nyomtalanul „eltüntetett”. Ezekről a személyekről sem családjuk, hozzátartozóik, sem mások nem tudnak. Sorsuk azt jelenti, hogy Chilében ma szinte mindenki bizonytalanságban él — hangoztatta Corvalán, s példákkal ecsetelte a jogbiztonság teljes hiányát Chilében. Felhívással fordult a világ demokratikus közvéleményéhez hogy segítsen a junta elszigetelésében, követelje, hogy a rezsim adjon számot az eltüntetett személyekről. A fasiszta junta elleni harc távlatairól szólva, Corvalán kijelentette, biztos e harc sikerében, s a junta vezetőinek élőbb-utóbb számot kell adniuk tetteikért. Corvalán hangoztatta: teljes mértékben osztja az OKP történelmi kompromisszumának nevezett stratégiáját. Más szóval: a junta megdöntéséhez, a Népi Egységbe tömörült baloldali pártok és a kereszténydemokraták között egységre, közös fellépésre van szükség. Hozzátette: „Nem következett volna be a véres puccs, ha egyetértés alakulhatott volna ki a Népi Egység kormánya és a kereszténydemokratikus párt között”. A testrérpártok kb- titkárainak értekezlete A szocialista országok testvérpártjainak ideológiai és nemzetközi kérdésekkel foglalkozó titkárai kétnapos értekezletet tartottak Szófiában. Képünkön a magyar küldöttség tagjai: Győri Imre és Óvári Miklós. (Népújság telefotó — BTA—MTI—KS) Franciaország A Barre-terv részleges sikere Az OECD, a gazdasági együttműködési és fejlesztési szervezet, részleges sikert jósol a Barre-tervnek az áremelkedés lelassításában és a fizetési mérleg javításában, de figyelmeztet, hogy a terv elkerülhetetlenül magával vonja a gazdasági tevékenység lelassulását és a- munkanélküliség fokozódását. A csütörtökön éjfélkor nyilvánosságra hozott jelentés szerint azonban középtávon elképzelhető a visszatérés a stabilabb árakhoz és bérekhez, ami később lehetővé teheti a kiegyensúlyozottabb fejlődést és ebből kiindulva a foglalkoztatottság növelését. Az OECD gazdasági tanulmánya szerint 1977-ben 8.75 százalékos áremelkedés várható. (A Barre-terv a 6,5 százalékot tekintené az elérendő maximális célnak). Az OECD szerint tavaly 9,5 százalékos volt az infláció francia földön. Az export idén 7,25 százalékkal, az imnort, 6 százalékkal nő az OECD elórejeizese szerint, s ennek megfelelően a fizetési mérleg deficitje az 1976. évi, a szervezet által 6 milliárd frankban megadott szintről 3,8 milliárdra csökkenhet Az OECD-jelentés szerzői szerint az infláció csökkenő üteme az elkövetkező hónapokban nem lesz elegendő ahhoz, hogy a kormány felhagyjon inflációellenes intézkedéseivel, ezeket kitartóan folytatni kell. Ha azonban a foglalkoztatottság terén á helyzet túlságosan romlana, szelektív intézkedésekre lenne szükség a munkaalkalmak védelmében. Arab külügyminiszterek kairói értekezlete Bécsi haderőcsökkentés Kairóban csütörtökön — hatvanegy ország részvételével — megnyílt Afrika és az arab világ külügyminisztereinek értekezlete. A tanácskozás célja előkészíteni a két nagy államcsoport hétfőn — ugyancsak az egyiptomi fővárosban — kezdődő csúcsértekezletét. A megbeszélés első része volt nyilvános, a hivatalos üdvözlések után zárt ülést tartottak. Három üdvözlő beszéd hangzott el: Fahmi külügyminiszter a vendéglátó egyiptomi kormány nevében, Tunézia külügyminisztere az arab államok, Togo diplomáciájának vezetője pedig az afrikai országok nevében szólt a tanácskozás résztvevőihez. Mindhárman hangA „nagyherceg” tanácsa A nyugati országok bizonyos körei részéről a belgrádi találkozó előtt indított nagyszabású kampányba legújabban egy veterán rágalmaz' is bekapcsoltak: Habsburg Ottó Brüsszelben nyilvános előadást tartott arról, hogy mit kell tenni a belgrádi tanácskozáson az európai biztonság és együttműködés érdekében a nyugati kormányoknak. súlyozták az afrikai és az arab államok közös érdekeltségét az imperializmus elleni harcban, annak a kölcsönös segítségnek a fontosságát, amelyet a két államcsoport tagjai egymásnak nvúitani tudnak a függetlenségi harc teljes sikerre vivésében, A zárt ülésen Mahmud Riad, az Arab Liga főtitkára és William Eteki Mbov- mova, az Afrikai Egységszervezet főtitkára tartott beszámolót az együttműködés fejlesztésének lehetőségeiről. Oltványi Ottó, az MTI tudósítója jelenti: Csütörtökön a bécsi Hofburg nemzetközi tanácskozó- termében megtartották a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folyó tanácskozássorozat újabb plenáris ülését Wolfgang Behrends nagykövet az NSZK küldöttségének vezetőbe elnökölt a sorrendben 128. zártkörű tárgyaláson. Ezúttal Todor Dicsev nagykövet a Bolgár Népköztársaság delegációjának vezetője szólalt fel. A Concordia-saitóközpont- ban rendezett tájékoztatón a szocialista országok szóvivője elmondta, hogy Dicsev nagykövet a „szárnyoi szagok” biztonságának kérdé" séről fejtette Ki kormanva- nak álláspontját A különleges státusszal részt vevő országok érdekeinek az felel meg legjobban, ha Közép- Európa térségében lényeges katonai enyhülést valósítanak meg. Ez pedig úgy jöhet létre, hogy a bécsi tárgyalások közvetlen résztvevői ebben a körzetben csökkentik haderőiket és fegyverzetüket. Utalt arra, hogy a redukálást kölcsönösen és egyenlő szá zafékos arányban kell megvalósítani, ahogyan azt a szocialista országok javasolták. Castro Líbiában A hivatalos látogatáson Líbiában tartózkodó Fidel Castro kubai államfő Moamer Kadhafi elnökkel együtt részt vett a legfelső népi kongresszus ülésén, amelyen kikiáltották a Líbiai Arab Népi Köztársaságot. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Bonyodalmak a Picasso-hagyaték körül €%Miwsia 1977. március 1., péntek Az 1973. április 8-án elhunyt festő özvegye 4 éve bánatába merülve, tetőtől talpig gyászba öltözötten él, mint az antik tragédiák hősnője. Mougins-ben „fekete asszonynak” nevezik. 1977. január 8-án az özvegy bejelenti Pablo Picasso kolosszális, mintegy 1 milliárd 270 millió frankra becsült hagyatékának szétosztását. A nehéz, 45 hónapig tartó tárgyalások után Picasso hat örököse aláírta a megegyezésről szóló jegyzőkönyvet. A vagyon fölött eddig Jacqueline, az özvegy őrködött. Pierre ZercJ ügyvéd, az örökség törvényszéki intézője. Az örökösök megunták a sok huzavonát, lemondtak a további szenvedélyes vitákról, s végül is sikerült megtalálniok a valamennyiük számára kedvező megoldást. Ennek értelmében mindenki hozzájut az őt megillető örökséghez. Picassonak halálakor csupán két törvényes örököse volt: Jacqueline Roques, akit 1954-ben ismert meg, és 1962-ben vett feleségül, s kivel azóta vagyoni közös- i ségben élt; valamint az 51 | éves Paolo Picasso, a festő egyetlen törvényes fia. Paolo a festő első házasságából született, amelyet 1918-ban kötött Olga Koklova baletttáncosnővel. Szülei 1934-től külön éltek. Olga Koklova 1954-ben elhunyt Alig helyezték el a sírkövet a nagy festő koporsója fölött vauvenargues-i kastélyának kertjében, a vélelmezett örökösök máris harcba szálltak jogaikért. Pablo Picasso három, házasságon kívül született gyermekéről van szó. A 39 éves Maia, Marie Therese Walter lánya, 1935-ben született. Claude és Paloma, akik 1944-ben, illetve 1949-ben születtek, Francot,e Gilot gyermekei. Ez a három „szerelemgyerek” apasági keresetet adott be és 1974-ben el is ismerték örökösödési jogukat. Égy új körülmény azonban módosította a helyzetet. Paolonak, a törvényes örökösnek az első házasságából két gyermeke született: Pab- lito és Marina. Apjuk nem törődött velük. A két gyermek a családból teljesen kirekesztve nőtt fel. Még azon a napon, amelyen Picasso meghalt, a két testvér Mouginsba utazott. A ház kapuja azonban bezárult előttük. Két nap múlva felkeresték apjukat, kérték, engedje meg, hogy részt vehessenek a temetésen: — Szó sem lehet róla — mondta Paolo, — a temetés szűk családi körben lesz. Két nappal később Pablito depressziós állapotban megmérgezi magát, majd szörnyű szenvedések közepette, három hónappal később meghal. Picasso halála után Marina ügyvédhez fordult, aki közölte vele, hogy az apja Picasso örököse, és amíg ő él, Marinának semmi követelése nem lehet. Ám 1975. június 6-án Paolo második felesége telefonált neki Párizsból, hogy apja meghalt. Marina rögtön repülőgépre szállt, hogy részt vehessen a temetésen. A repülőtéren Claude, Francoise Gilot fia fogadta, akinek feltett szándéka volt, hogy érvényesíteni fogja a maga és testvére. Paloma öröklési jogait. Magára vállalta, hogy összegyűjti a széthullott család tagjait. 1974. szeptember 23- án elismerték valamennyiük örökösödési jogát. 1975. június 10-én az örökösök — Jacqueline kivételével — Zecri ügyvéd pári- zb irodájában jöttek össze. Iacasso utódai szinte egyöntetűen elítélték az özvegy magatartását, aki azt hangoztatta, hogy egyedül ő jogosult az elhunyt emlékének védelmezésére. Csak Marina nem osztotta a többiek véleményét Októberben újabb összejövetelre került sor, amelyen Jacqueline is megjelent Majd 1976. március 19-én jöttek össze ismét a mesés vagyon örökösei — három napra — Jacqueline nélkül. Ügy látszott, hogy minden nehézség nélkül rendeződik az ügy. Aláírtak egy megegyezést; amellyel látszólag elsimultak a súrlódások. Három hónappal később Marina megtámadta a megállapodást, és újabb jogokat követelt. Csak a múlt év decemberében sikerült Zecri ügyvédnél végül is megkötni azt a békés egyezséget, amely lehetővé teszi e nehéz örökösödési ügy megoldását Ez szinte már csodának számított Picasso — éppúgy, mint Manet és Bonnard —, hagyta, hogy utódjai harcoljanak az örökségért Négy hónapon belül sorshúzással döntenek Picasso művészi öröksége felől. Művészi és forgalmi érték szerint egyenlő részre osztják úgy, hogy mindenki egy bizonyos számú képet kapjon a festő különböző korszakaiból. Majd az ingatlanok problémáját kell rendezni. Paolo Picasso, a festő egyetlen törvényes fia, 19Í5. június 6-án bekövetkezett halálá előtt végrendeletében, a második házasságából született jelenleg 17 éves fiára hagyta személyi vagyonának szabad rendelkezés alá eső részéből a Gisors melletti boisgeloup-i kastélyt, özvegyére pedig párizsi Vieux Colombier-i lakásuk haszonélvezeti jogát Első házasságából származó lányának, Marinának semmit sem juttatott. Marina érdekelt a Cannes-i „La Californie” villa ügyében, ahol nagyapja olyan sokáig lakott A francia állam beleegyezett, hogy az örökösödési adót képekben váltsák meg, amely Maia, Claude és Paloma Picasso a festő három házasságon kívül született gyermeke esetében az örökség 20 százaléka, az unokák, Picasso Bemard és Marina esetében pedig 40 százalék. Az örökség: 1885 festmény, 7089 grafika, 3222 kerámia, 1228 szobor — továbbá litográfiák, gobelinek, az ingatlanok. t— 50 —) Corvalán: A junta vezetőinek számot kell adniuk tetteikéit
