Népújság, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-26 / 72. szám
A világ és a színház Amikor a barlang mélyén a dobverés ritmusának révületében, égre emelt szemmel, elváltoztatott hangon arról beszélt a sámán, hogy mit mondanak az istenek; mit kell tenni, hogy kiengesztelődjenek, akkor „közönsége” tulajdonképpen egy színházi előadáson vett részt. Tudták, hogy az, akit a tűz fényénél látnak, a sámán, akinek majd a zsákmányból húst is kell adni a szolgálatáért, de amikor beszélt, mozgott, elhitték neki, hogy most 6 nemcsak a sámán, hanem az alvilág istene, az égiek istene, vagy éppen valamelyik állat, amelyiknek bőrét magára öltötte. Dráma volt ez abban az értelemben is, hogy a sámánnak meg kellett küzdenie, verekednie, hol a szó szoros, hol annak átvitt értelmében azért, hogy célját elérje. A küzdés izgalom, s a nézők maguk is átélték e dráma fordulatait. Azt is mondhatnánk: évezredek óta a dráma lényegében nem sokat változott. Legalábbis ami az alapokat illeti. Mert most is a fénycsóvában ott áll valaki, egy élő személy, egy színész — aki a hónap végén oda járul a pénztárab- lakhoz a gázsiért —, teljes testi valójában ő az, mégis mi, a nézőtéren, elhisszük, hogy nemcsak őt látjuk, hanem valaki mást: egy királyt, egy bolondot, egy parasztot, egy katonát, egy munkást, egy tisztviselőt, vagy éppen magát a kaszás halált. Az istenek ugyan kimentek a divatból — bár nem egészen, mert a görög drámákban néha „személyesen” is találkozhatunk velük —, de a küzdelem változatlanul lényege a drámának. S bennünket azért érint olyan közvetlenül, mert a művészet legnagyobb lehetőségét kínálja: azt, hogy mi, akik csak hallgatjuk, befogadjuk a művet, egyszerre ott üljünk a székeinken, ugyanakkor pillanatokra mások is legyünk. Azonosuljunk a királlyal, a bolonddal, a katonával, vagy éppen meggyűlöljük őket, de mindenképpen kilépjünk önmagunk személyiségének zárt világából, s egyszerre átéljük az emberiség kollektív tudatát. Egyszerre legyünk önmagunk és a világ. Erre való a művészet, ez a „haszna” minden művészetnek. Ezért áldoz rá az emberiség évezredek óta oly sokat, ellentétben a közhiedelemmel, amely úgy gondolja, hogy az emberek csak a kézzel fogható, ma- terális haszon érdekében hajlandók áldozatokat hozni. Most a színházi világnapot köszöntjük. A föld legkülönbözőbb pontjain színészek állnak a függöny elé, a reflektorok fényébe, és felolvasnak egy azonos tartalmú levelet, üzenetet. Köszöntik önmagukat, köszöntik a nézőket, ünnepük a világ egyik legrégibb művészetét. Az emberiség ilyenkor tulajdonképp önmagát ünnepli. Kollektív létét, s ezzel ember mivoltának lényegét. Azt, hogy ki tud lépni a biológiai-fiziológiai lét egyetlen személyre korlátozott börtönéből, az állati lét korlátái közül, azonosulni tud az emberiséggel — ettől mondhatja büszkén: ember vagyok. Bernáth László eiJImüsm; 1971. március 26., szombat Apartheid - No! Az évszázad utolsó cigány, festője halott. 1976. március 6-án kapott agyvérzést. „Én mégis erős / egész vagyok / hiába törnek rám' / bajok, viharok / Állom a vészt / az öregséget”. De hiába az elszántság, az akarat, jobb oldala megbénult. Soha életében nem volt beteg, kegyetlen tréfának vette az egészet, amely rövidesen véget ér. A kórházban egy hét után megpróbálta elhagyni ágyát, arccal zuhant a színes mozaiklapokra. Az egész nyarat nyugágyban gubbasztotta végig az udvaron. Ködös szemekkel hunyorgott a Pécskő utcai cigánydombra, ahonnan egyik napról a másikra eltűntek a cigányputrik. Szívszorító látvány volt össze töpörödött alakja. Ma- dárcsontú teste már halott volt, csak szemei tüzeltek, s bal oldalon béna szája rep- desett hangtalanul, mint szárnyon lőtt madáré. Látogatásaim során meg sem kísérelte a beszédet, csak nézett rám, szemeiben a rettentő kérdés: van-e remény? Tanácsomra megpróbált bal kézzel rajzolni, festeni. Nem ment. Pedig irtózatosan akart élni. Hetvenkét évéből hatvanhét évet a Pécskő utcai cigánydombon élt le, sokáig sötétségben és nyomorúságban. 1970-ben, amikor felfedezik, már hatvanöt éves. Egyszerre kapta szárnyra ne. [BalázsJános| vét az ország és pár év után egész Európa. Festményei, „édes gyermekei” folyton úton voltak és megfogyatkozva tértek haza. Putriajtaján itthoniak és külföldiek kopogtattak, borsos árakat kínáltak festményeiért. Festői világa különös világ volt; a benne folyvást egymással küszködő két erő, a tudatalatti (álom) és a való világ. A szeretetet kérte számon az emberektől. Misztikus-mágikus, ember-állat, sorsok ragyognak fel és buknak le a kataklizmák mélységeiben. Képein hiába keressük a valóságalapot, a tűz és a víz ötvöződött kü- lön-külön eggyé, állatok, emberdarabok lebegnek Össze- szefonódva. így az ő emberi, ségféltő látomásvonulatai nem helyezhetők el sem térben, sem időben, vannak, megragyogva, kivetülve öntudatlan világból. Mégis ebben a látomás-szín-zuhatag- ban felcsillog a megvetve- szerető, magányában örök sebet kapott embersége és reménye. „Nemcsak bánatom volt / életkedvem is / De hogy töretlen volt / nem tud. ta senki / Most láttatom / Ez van bennem / rejtetten legbelül f mozdulataimban jf az éj megsemmisül.” Álmaiban találta meg a vá„ laszt mindarra, amivel ébren hiába gyötrődött. Két elemivel olvasta végig az egész magyar klasszikus irodalmat, öregedőén filozófiai műveken rágódott, amelynek parazsától önnön gondolatai is tüzet fogtak, írt esszéket, verseket és a vászon mellett fehér, kanadai nyárfába véste a Pécskő utcai cigánydomb sebes arcát, a dülledező putrikat. 1973-ban megjelent Füstölgések című verskötete mottója; „Élni annyi, mint ide- oda rakni azt, ami veszendő holmi” — végig kísérte egész életét. Mindig hiányérzete volt. „Még nem született igazi mű” — mondogatta. E nyugtalan elégedetlenség eredménye az a több mint kétszáz festmény, amely végül is eltűnt a képtárak, a magángyűjtők és a szélhámo. sok kezén. Egy évig birkózott vele a halál, míg leteperte. Elment közülünk anélkül, hogy rekedtes hangján elköszönt volna. Elment, de nagy szívét nekünk kifosztotta, vágyait, félelmét vászonra festve, fába, versbe faragva örökül hagyta. Megőrizzük, nem feledjük. Requiescat in pace, nyugodjék békében! Mészáros György A KISZ-Radar térhódítása A Kulturális Kapcsolatok Intézetének kiállítótermében megnyitották azt a fotódokumentációs kiállítást, amelyet a Magyar Szolidaritási Bizottság a KKI-vel közösen rendezett. (MTI fotó — Tóth István felv. — KS) Somogyi Józsei szobrai a Hatvani Galériában Vasárnap délelőtt fél 12 órakor nyílik meg a Hatvani Galéria immár negyvenharmadik kiállítása, anielyen Somogyi József Kossuth-dí- jas, kiváló művész csaknem hetven szobrát, érmét és rajztanulmányát láthatják az érdeklődők. A művek között lesz több ismert, köztéren felállított alkotás változata, mint például a Dózsáéi Szántó Kovács- szobor, Mednyánszky László síremA napokban jelent meg az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola új, 1975—76- os évkönyve. A kötet — a tájékoztató jellegű statisztikai adatok mellett — ízelítőt ad az elmúlt tanév legfontosabb eseményeiről. Tartalmazza — többek között a tanévnyitón elhangzott beszéd szövegét, tudósításokat olvashatunk az Apáczai Csere János emlékünnepségről, az „Alkotó nő” kiállításról, a gyakorló iskolai sportudvar átadásáról, az új kollégium alapkőletételéről, fotókkal tiszteleg azok előtt, akik megkapták Az oktatásügy kiváló dolgozója kitüntetést. Különböző beszámolók, cikkek nyújtanak bepillantást az egyes munkaterületekbe. Az oktató-nevelő munkáról ír dr. Pelle ' Béla főigazgató-helyettes, a nevelési bizottság elnöke, a tudományos diákköri munka tapasztalatait összegzi dr. Semperger Tibor adjunktus, a tudományos diákköri tanács tanárelnöke. A közművelődési tevékenység eredményeit taglalja dr. Nagy Andor, a közművelődési bizottság elnöke. A főiskolai sportkör életéről számol be Rátkai István. Nem hiányzik az a pontos áttekintés sem, amely az oktatók tudományos publikációit részletezi. A statisztikai adattárt kö- yeti a Il-es és a IV-es száléke, vagy a dunaújvárosi Martinász. A tárlatnyitó ünnepségen dr. Bereczky Lo- ránd műtörténész, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa méltatja Somogyi József munkásságát, s Bartók-művel közreműködik Lukács Éva, a hatvani zeneiskola zongoraszakos művésztanára. A kiállítást április 17-ig tekinthetik meg a látogatók. mú gyakorló általános iskolák tevékenységét ismertető fejezet. Az érdeklődők tájékozódhatnak a budapesti kihelyezett tagozat lényegesebb eseményeiről, valamint a SZOT központi iskolán folyó munkáról. Az évkönyvet szemléletes fotók egészítik ki. Miután két kerékpáromat magukat meg nem nevezett honfitársaim már hosszabb ideje kölcsönvették, kénytelen voltam egy harmadikat vásárolni. Ezt most én használom. Meddig? A sors kiszámíthatatlan ... Ügy látszik, különösen kedvel engem, mert választása ismét az ideiglenesen nálam levő kerékpárra esett. Az ön jóvoltából — hogy is szólítsam? — ... Uram! Es én, én nem tat lálok szavakat, annyira meghatott ez a bizalom, hogy a végrehajtás finomságáról ne is beszéljek, ön... tehát... Uram, avatott kézzel nyúlt a biciklihez: amint ez mindjárt látszott, első és hátsó világításra volt szüksége. Milyen megértés és lelkierő kellett ahhoz, hogy az egyik kerékpárról az első, a másikról a hátsó világítást vegye A hármas jelszóval — Vedd észre, tedd. szóvá, oldd meg! — indított mozgalmukkal komoly feladatot vállaltak az ifjúkommunisták. A gomba módra szaporodó, főként üzemi Radar-irodák a termelési tartalékok feltárására, az ésszerű takarékosságra, a minőség javítására irányították a figyelmet. A KISZ-fiatalok kezdeményezését nem mindenütt fogadták azonban lelkesedéssel a műhelyek, az üzemegységek dolgozói. Főként a „tedd szóvá” biztatás váltott ki ellenérzéseket a mozgalom iránt. Sokszor elhangzott a vád: „besúgórendszer” lesz az egész; holott a szándék teljesen más volt. Végül is a KISZ-Radar bizonyított. Amit észrevették és szóvá is tettek a Radar-őrjáraton részt vevő fiatalok, az tulajdonképpen a dolgozók érdekeit szolgálta. Az egri MEZÖGÉP-gyáregységben például jelezték a Radar-iroda tagjai a gazdasági vezetőknek, hogy a villamosüzem köszörűgépein nincsenek megfelelő védőfelszerelések; hogy a gyengeáramú részlegben rossz a próbapad; hogy a forgácsolóüzemben az „átmenőköszörű,, hónapok óta áll, az itt dolgozó szakmunkásoknak — feladat híján — segédmunkát kell végezniük; vagy hogy nincs meleg víz a női öltözőben... A bejelentések egyike sem maradt pusztába kiáltott szó, a gyáregység vezetői intézkedtek. És ez billentette — s a hasonló hozzáállás billenti magához! önnek van stílusa! Mindezt a szemem előtt: többször kinyitottam az ablakot, kémlelve, menynyire esik, mert kerékpárral akartam menni. Egyszóval nem akartam megázni. De ön, ön nem kímélte magát, egészségét kockára téve, sok száz ablak szeme láttára képes volt megőrizni hidegvérét: nem feszegette fogóval, nem törte le, hidegvágóval sem próbálkozott. Egyszerűen: meglazította a csavarokat, és a krómozást kímélve nagy körültekintéssel emelte el a biciklimről a lámpafejet. Hogy a másik kerékpárt nem helyezte át a térben — a zár ugyanis nyitva volt — és nem is zárta le rosszindulatúan, eldobva, vagy gyűjteményéhez csatolva a kulcsot, az egyenesen megható, Uram! Sajnálom, hogy személyesen nem ismerem. Ez az Sokoldalú tudósítás az oktató-nevelő munkáról Megjelent az egri tanárképző főiskola új évkönyve Kedves ismeretlen ! másütt is — a mérleg nyelvét a Radar-mozgalom oldalára. Azóta — s mi lenne jobb bizonyíték az említettekre — nemcsak az ifjúmunkások, a Radar-iroda üzemi tagjai szólnak, hanem az idősebb, tapasztaltabb szakmunkások is. A mozgalom „vedd észre, tedd szóvá” részével, mint a megyei tapasztalatok is mutatják, ma már nincs gond. Az ifjúkommunisták most a következő lépés, az „oldd meg” feladatrész finomításán dolgoznak. Nem mintha nem segítenének a fiatalok a feltárt hiányosságok megszüntetésében, inkább azért, hogy minél több jól felkészült, az elméleti kérdések megoldásában is jártas szakembert vonjanak be a közös munkába. Mindenképpen hasznos az is — mint ahogy azt a MEZÖGÉP- nél csinálták —, ha az ifjúsági őrjárat tagjai végigjárják az üzemeket és eloltják az esti műszakokban is feleslegesen égő lámpákat. Ám sok észrevételnél szükség lenne — keresve a megoldás kulcsát — az ifjú mérnökök, a technikusok, a közgazdászok és a vezetők tudására, szakismereteire is. A helyi műszaki értelmiség közössége, az FMKT a legtöbb helyen sokat segít, vagy segíthetne ezen a téren. Az elmúlt évek tapasztalatai bizonyították, hogy a hármas jelszó mozgalma teret hódított az ipari üzemekben, a gyárakban. Az első lépéseket megtették a Radarmozgalom „meghonosítására” a mezőgazdasági munkaterüÖn hibája! Miből állt volna felcsengetni? Ott a névtábla a biciklin. Higgye el, én megértem, hogy nagyobb szüksége van ezekre az alkatrészekre. Olyan körülményes a boltban kényelmetlen sorbanállással hozzájutni! Pláné, ha éberek az elárusítók. Tehát, ha valamire szüksége volna még, keressen meg! Megbeszéljük! Addig is a viszontlátásra! Koloszár Gábor leteken működő KlSZ-szervezetek is. Való igaz azonban, hogy ennek az akciónak át kell fognia az élet minden területét Ezt a fiataljaink már észrevették, szóvá is tették, s remélhetőleg ők lesznek az elsők — a megoldásban, a jó kezdeményezés megvalósításában is. Természetesen, valameny- nyiünkkel összefogva... Űj biztosítások, korszerűbb ügyfélszolgálat, gyorsabb kárrendezés Az Állami Biztosító sajtótájékoztatója Több mint másfél millió esetben különféle biztosítások alapján 4,5 milliárd forint kártérítést fizetett ki a múlt évben az Állami Biztosító — közölte pénteki sajtótájékoztatóján a MUOSZ- ban Gerebenics Imre vezér- igazgató, aki ismertette az intézet idei feladatait, terveit, a biztosítottak érdekében hozott intézkedéseket. Bejelentette, hogy az év elején egész sor új és korszerűsített biztosítást vezettek be. A legjelentősebb változás a csoportos élet- és balesetbiztosítás továbbfejlesztése. A CSÉB anyagi segítséget nyújt azoknak is, akik foglalkozási ártalom, vagy betegség következtében vesztik el munkaképességüket, vagy bármilyen okból hosszan tartó betegállományra kényszerülnek. A CSÉB alapján 4000 forintot kapnak a nyugdíjba vonuló tagok, s új szolgáltatás az is, hogy szülés alkalmával 1000 forintot kap a biztosított. A gépjármű-kárrendezés további egyszerűsítésére az 5000 forinton aluli károkat, a kárfelvétellel egyidőben, bármelyik OTP-fiókban beváltható csekkel egyenlítik ki. Az ügyfelek kérelmére valamennyi megyében létesítenek a budapestihez hasonló központi ügyfélszolgálati irodát. Budapest valamennyi kerületi ÁB-igazga- tóságán felszerelnek auto- ma üzenetközvetítő berendezést, amely lehetővé teszi a folyamatos, éjjel-nappali kár- bejelentést. (MTI)
