Népújság, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-24 / 46. szám
Az egri szimfonikusok Beethoven-hangversenye Tizennégyen a mély vízben ... A földrajzóra „játék” töri meg az ebédre vonuló fiúk, lányok lármája. „Előre! Előre!” — hangzik itt is, ott is, ahogy a nyálkás-opálos ködből előbukkan egy-egy csapat. Február. Eső. A Balaton nem látható, csak sejthető jégtábláival. Am egy tábor akkor is tábor, ha az őrsi portyákat meghiúsítja a rossz idő, ha az úszás helyett hóemberépítési versenyeket rendeznek, még akkor is, ha a kellemes üdülést időnként egy- egy történelem-, vagy fizikaóra nehezíti. — Nevelni kell töményen, egész nap — legyint Ági. — Elvileg ugyan a kötelező 30 óránkat úgy osztották el, hogy nemcsak egy fél dél- előttünk, vagy délutánunk, de két egész napunk is szabad. Gyakorlatilag azonban olyan nincs, hogy na most ráérsz, hazamehetsz. Mindannyian egy-egy őrsöt patronálunk. Ennek a 15 gyereknek szüleit, testvéreit, egész családját pótolni kell ez alatt az egy hónap alatt. És ez nem kis feladat, hiszen ha órarend szerint nincs is dolgunk, akkor is csak oda- oda szaladnak hozzánk egy- egy kimosandó ingecskével, vagy vasalandó szoknyával. Vagy van, aki csak egyszerűen beszélgetni akar. Egész természetesen ismerjük így meg életük apró gondjait, örömeit. Rengeteget tudunk meg lelkivilágukról, gondolkodásukról. .. Remek pszichológiai gyakorlat! Például a minap is. Látom, amint egyik kisfiú, buzgón lapozgatja a névsort, amelyhez csakis akkor férhetnek hozzá, amikor látogatás van. Megkérdezem, mit keres. Egy kislány címét akarta kiírni. Rászólok: miért nem kérdezed meg tőle. Erre rázza a fejét, elszalad. .. Szerelem a hatodikban. .. Ilyet könyvből nehezen lehetne megtanulni. EGY IGAZI MŰHELYBEN gyelnil, hogy na, most, először önállóan, milyen megható ez. — Talán éppen ez az azonnali mély vízbe való ugrás tetszett nekem a legjobban — folytatja gesztikulálva Zoli. — Félreértés ne essék, az itteni állandó vezető tanárok ugyanúgy figyelnek, segítenek, értékelnek, mint Egerben a gyakorlóban. de mégis nagyobb az önállóságunk. Kísérletezhetünk, próbálkozhatunk, olyan igazi műhelymunka folyik itt, amit csak úgy elképzelt az ember. Késő délután felé közeledik, Jászberényi Ági az órájára pillant: — Ma még én is „letanítom a tükröket”. Aztán már csak egy hivatalos feladatom van, fektetni a kölyköcskéket. És aztán... összenéznek. — Takarodó után a fiatalok a parti vendéglőben találkoznak általában — magyaráz Dezső. — Ilyenkor aztán véget nem érő beszélgetések kezdődnek arról, hogy ki mit tanított és hogyan, és persze jönnek az aznapi sztorik, és egy-egy kisebb kudarc - után néha valaki még fel is sóhajt: „Hát kellett nekem pont ide jönni?” — Na és kellett? — ugratja Ági. — Nehezebb, összetettebb, de érdekesebb és maradandóbb is. Még nem tudom hol fogok tanítani, de bárhová is kerülök, az biztos, hogy legalább duplán hasznát veszem. Németi Zsuzsa Nagy sikerű Beethoven kamarazene koncertnek lehetett tanúja Egerben a Gárdonyi Géza Színház közönsége, melyet az Egri Szimfonikus Zenekar Beethoven zenekari estje követett. Bizonyára az Országos Filharmónia rendezőinek figyelmessége alakította így a programot, amellyel a nagy zeneköltő halálának 150. évfordulójáról kívánt méltóképpen megemlékezni. Beethoven méltatása nem egyszerű, a nevéhez kapcsolódó jelzők ma már szinte közhelynek tűnnek. Mégis azt kell írni, hogy a zene- történet egyik legnagyobb géniusza, aki minden elődjénél közelebb került kora nemzedékének tömegeihez. Zenéje felemelő, örökké erőt és hitet adó kincsévé vált a küzdő emberiségnek, melyhez szól, amelynek szabadságát, testvéri egységét, boldogulását hirdette. A korabeli kritika legtöbbször elmarasztalja. zenéjét barbárnak, túlzsúfoltnak, zavaróan disszonánsnak és formátlannak: bélyegezte. Az effajta kritikák még jobban megerősítették a zeneköltő hitét lángelméjének bizonyságában, mert ő művei számára a milliós tömegektől várta az igazolást, s az elmúlt évtizedek bizonyítják: meg is kapta! A hangverseny műsorát a Coriolán-nyitány vezette be, melyben Coriolánus, római patrícius történetét dolgozta fel. Noha egy jelentéktelen osztrák író azóta feledésbe ment drámája ihlette a nyitány megírásához, mégis csakúgy mint Shakespeare, Coriolánus és családja találkozását állította a mű középpontjába. Vad erővel felcsattanó akkordok vezetik be, majd két ellentétes karakterű téma bemutatása következik: egy erőteljes dallam, amely a tépelődő hőst mutatja és egy lá- gyabb, lírai téma, amely felesége és anyja könyörgését illusztrálja, hogy hazatérésre bírja őt. Coriolánus végzete azonban beteljesedik, a mű végére a végzetet szimbolizáló akkordcsapások után, a főtéma lecsöndesül, elhal. Felfokozott érdeklődés előzte meg a műsor második számaként felhangzó Hármasversenyt. Ez egyaránt szólt a ritkábban elhangzó műnek, de a művet előadó zenei eletünkbeh ranHuszonhármán, oroszul Kürt/ MDRAS/ f. — Nem. Egyáltalán nem a csillogó szemék. Tudom, hogy a legtöbb pedagógus ezt mondja, de szerintem ez csak így kevés. Hiszen ezeket a bizonyos szemeket akármivel is meg lehet csillogtatni, akár felszínes dolgokkal, egy-egy jó poénnal, valamilyen ötletes játékkal, akármivel. Engem — amikor elhatároztam, hogy ide, és nem máshová jövök — elsősorban az izgatott, hogy mint nevelő, a tanítás során hogyan kerülhetek minél közelebb a gyerekekhez... De azt hiszem, így voltunk ezzel mindannyian. Ez az ide, ahol beszélgetünk, a zánkai úttörőváros „egyik” kellős közepe, vagyis egy tucat hatodikos, folyosón labdázó nyüzsgő raja. Aki pedig oly határozottan felel a miért pont ide, kérdésre, az Izsó Jolán, földre ^.-testnevelés szakos leendő pedagógus, egyike annak a 14 egri negyedéves főiskolásnak, akik Zánkán töltik az egyhónapos tanítási gyakorlatot Tanítási gyakorlat Rendhagyó értelmű itt ez a szó, hiszen hogyan is zajlik egy tábori óra? JÁTSZANI KŐTELEZŐ, ü A vörösnyakkendősök elfoglalják helyüket a foglalkoztatóban. az asztaloknál. Jelentés következik: rajvezető pajtásnak jelentem... Majd egy ének, aztán kop- pintós játék, majd egy találgatás, aztan előkerülnek a füzetek és ezekkel, meg a nagy térképpel „földrajzórát játszanak” a tanulók. Ki tudja fölsorolni az európai fővárosokat? Akinek sikerül, az egy piros radírgunii pecsétet kap... Aztán ismét labdázás következik. Földrajzórát láttunk, vagy játékórát? — Játszani kötelező, szinte egész nap — folytatja Joli, amikor kissé lecsendesítette a társaságot —, hisz épp ez a legszebb az egészben. Zánkáról tudni kell, hogy a legfontosabb tantárgy itt a képzés; vagyis mindaz, amit egy úttörővezetőnek a szervezet történetéről, feladatairól, céljairól, a szokásokról, a formákról tudnia kell. Közben azonban a gyerekek nem maradhatnak le az iskolai tágyak- ban sem. Ám az órákon nincs feleltetés, utána nincs lecke, mert idejük sem lenne délután elővenni a könyveket. Húsz-huszonöt perc alatt úgy kell átadnunk az ismereteket, hogy az bizton meg is (maradjon. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, nagy ügyesség kell még akkor is. ha ide csupa kiváló gyerek érkezik. Nekem a gyakorlóban például egyik legnagyobb hibámul rótták fel, hogy nem tudok elég köny- nyedén torna játékot vezetni. Hát itt van módom megtanulni alaposan... NEVELNI „TÖMÉNYEN”, EGÉSZ NAP — Valami ilyesmit kerestem itt én is, na és persze, a tábor jól ismert romantikáját — veszi át a szót egy kol- legina. Jászberényi Agnes, matematika-fizika szakos, aki mint Zánka egyik vete- ránia kalauzomul szegődik. — Vagy hetedik, vagy nyolcadik alkalommal vagyok itt, nem csoda, hogy a Csorsza-pataktól kezdve az őzgidákig minden régi ismerősöm már az úttörővárosban. Körbejárjuk az altáborok székhelyeit, az emeletes épületeket, Ági megmutatja a kórházat, a postát, aztán a parancsnoki éDület után az ebédlőnél kötünk ki... Kopár most a kinti világ, csendjét csak így, dél tájban dMémm iS?L február 21., csütörtök A beszélgetést egy rohanó alak szakítja félbe: „Tükröd nincs? Mindjárt órám lesz!” A tagadó válaszra eltűnik. Ági pedig magyaráz: — Domború és homorú tükörről van szó a fizikához. A hangot a következő al- táborban érjük utói, ahol Szántó Dezsőtől és Hauser Zoltántól is erről érdeklődik. Hiszen mindketten ma- tek-műszakisok és akkor hátha... Hogy elmegy, most már a két fiúval ismét a tanításra terelődik a szó. — A felszerelés sajnos elég vegyes — bizonykodik a nagy darab szőke fiatalember, Zoli. — Egyes tárgyakhoz minden megvan, másokat viszont így kell körbe- kérdezni. Egyik szakunkat, a politecnikát például a hadi- technikai parkban oktatjuk még, mert most épül a gyakorlati műhely. A matekhoz viszont minden eszköz adva van. — Szerencsére — fűzi hozzá D“ziső.' — Itt ugyanis ezt a legnehezebb tanítani. Bácsból és Baranyából most 800 gyerekünk van, ezek legalább háromféleképpen tanultak számtant, és szinte minden iskolában máshol járnak az anyagban. Itt bizony az első órákon nem értünk rá olyasmire odaüld. „A jónak elismerése, kivált tömegnél, nem oly rögtöni.” Vörösmarty De bizony, hogy az! Persze csak ha már föl van találva a televízió, ha már száz- meg százezer ilyen láttató-beszélő masina révén egyszerre sok millió ember lesz fültanúja és szemtanúja a jó jelentkezéséneit. Ezért is múlhatott fölül minden várakozást az a hatás, amelyet Horpádszky szerdai tévéműsora keltett. Mozgósító erejét, tartósságát, sajtóvisszhangját tekintve. És — egyöntetűségét is! Már tudniillik, hogy a lelkes, pártoló, rokonszenvező megnyilvánulások parttalan, zajgó-zúgó áradásában szinte észre sem vehető. meg sem hallható volt egy-egy ellenzéki gesztus, egy-egy tiltakozó hang. Azonnal, már a kisfilm után közvetlenül, telefonhívások százai futottak be a televízió központjába, majd rövidesen levelek táviratok ezrei érkeztek ugyanoda, de az újságokhoz is. meg Guszték, Kosaras Kati címére közvetlenül is, tucatjával. A legtöbb szimpatizáns nem szorítkozott arra, hogy csak letegye voksáta zümbik mellett. Hanem rögtön be is számolt a maga kálváriájáról . amikor ettől meg ettől a hivataltól, szervtől. intézménytől ilyen rengeteg írásos fölszólítást, végzést, utasítást, figyelmeztetést értesítést, döntést kapott maga is. illetve olyan temérdek iratot kellett magának is beszereznie, igazolást, jegyzőkönyvet, bizonyítványt, bizonylatot, jóváhagyást. mentesítést, engedélyt, hozzájárulást, illetve magának kellett írnia önéletrajzot folyamodványt, kérelmet, indoklást, fellebbezést. meghatalmazást, illetve mennyit kellett szaladgálnia, várakoznia kilincselnie, sorbaállnia. magyaráznia, hogy a különféle irományokat benyújthassa, hitelesíthesse, láttamoztat, hassa, lepecséltethesse, lajstromba vétethesse, pótlólag kiegészíttethesse, az illetékeshez újólag benyújthassa... Mert a papír — papírt szül. És üzemi dolgozók technikusok, mérnökök panaszolták el, hogy újításaik azért alszanak, mert szinte több idő, energia, utánjárás szükségeltetik az újítás pa- pírsleppjének beszerzéséhez, mint magának az újításnak kifundálásához, a mintadarab osszebütykoléséhez. got, nevet szerzett tehetséges fiatal muzsikusoknak. A versenymű szokásos három tételből áll. Zenekari rész vezeti be, melyet követ a szólóhangszerek koncentrálása. Az egész mű egy előadói apparátusban és méreteiben felnagyított kamaraműnek hat. amely azonban szakít a barokk zene megoldásaival. A versenymű szólistái Lux Frika — zongora, Kiss András — hegedű és Perényi Miklós — gordonka, tisztán és pontosan szólaltatták meg virtuóz szólamaikat, közülük is ki kell emelni Perényi Miklós, a zene minden árnyalatára érzékenyen reagáló, önfeledt és magával ragadó muzsikálását. A zenekar kitűnően látta el feladatát. A műsor második részében a III. szimfónia került bemutatásra. Ez a méreteiben is lenyűgöző, hatalmas mű sokáig érlelői ott alkotójában. Témáit, ötleteit évekig hordozta, míg végleges formát öltött. A szimfónia középpontjában a hős áll- — mint a kiegészítésül adott cím, „Eroica” is jelzi. Eredetileg Napóleonnak kívánt hódolni, de egy esemény megváltoztatta elhatározását. Erről így ír Ries hűséges tanítványa: „A címlapon legfelül Bonaparte .név állott, alul Beethoven. En vittem meg neki az első hírt. hogy Bonaparte császárrá kiáltotta ki magát, mire dühre gerjedt és felkiáltott: „Hát ez is csak közönséges ember, semmi más...” a szimfónia címlapját kettészakította és földre vetette.” Az elmúlt év novemberében a VASVIBL Kereskedelmi Vállalat Hámán Kató szocialista brigádjának tagjai elhatározták, hogy MSZBT-tagcsoportot alakítanak. Rövidesen csatlakozott hozzájuk a vállalat további tíz szocialista brigádja is, így a tagcsoport most már 120-as létszámmal működik. Első teendőjük, az elnökség megválasztása után úgy határoztak, hogy amilyen hamar csak lehet, kapcsolatot teremtenek egy szovjet szocialista brigáddal. Ezt azonban t Es büfék, presszók agyongyötört pénztárosnöi érdeklődtek. hogy meddig kell még másolatos blokkot írniuk öt deka franciasalátáról? És pedagógusok fejezték ki reményüket, hogy a körzeti orvosok után talán az ő adminisztrációs kötelezettségeiket is csökkentik majd. És vasárnapi pecások méltatlankodva számoltak be arról, hogy most már, ha véletlenül horgukra akad egy arasznyi kövi márna, már vehetik is elő a kötelező horgásznaplót, már szigorú büntetés terhe mellett írhatják is be a megfelelő rubrikákba, hogy mely vízterületen, mikor, mekkorát... És állami gazdaságok vezetői, mezőgazdászok, tsz- vezetők rótták föl, hogy hovatovább már nem is tudják. milyen a mező milyen az istálló, a gépműhely, a segédüzem, a sok kötelező jelentés, összesítés statisztika végképp beragasztja őket az irodába. És szervizműszerészek keltek ki az ellen hogy a munkalapok kitöltése lassacskán már több szaktudást igényel, mint a legbonyolultabb háztartási készülék vagy elektromos berendezés megreparálasa. Az I. tétel Beethoven legmonumentálisabb szimfóniatétele, bemutatja a hős számtalan jellemvonásból összetett alakját. A II. gyászzene, melyben a szerző hősét siratja. A III. tétel trios formában megírt sherzo, mozgékony táncos ritmusú, játékos muzsika, melynek triórészében az erdő, a természet dicséretét zengik a kürtök vidám témája. A IV. tétel hatalmas, hét variációból álló sorozat, köztük egy magyaros, verbunkos jellegű variációstéma, de felhangzik a más müveiből ismert ún. „Prometheus-té- :na”. Az Egri Szimfonikus Zenekar, Farkas István dirigá- / lásával, különösen a III. szimfónia tolmácsolásában, felnőtt a feladat nagyságához. A karmester kitűnően értelmezte a művet, kibontotta annak minden izgalmas szépségét. A zenekar tagjai minden dicséretet megérdemelnek, igen jól muzsikáltak, s rutinos, jól összeszokott együttes benyomását keltették, még akkor is, ha a zenekari játékban olykor tisztátalansá- gok is belecsúsztak, néhány szólam gyengélkedése miatt... Külön említést érdemelnek viszont a kürtök, amelyek a III. tétel középrészének igen kényes szólamát kitűnően oldották meg. A hangverseny befejező száma után a közönség méltán jutalmazta vastapssal a Zenekar és a karmester nehéz és szép munkáját. Nagy Miklós úgy szeretnék elérni, hogy ők maguk fogalmazzák meg orosz nyelven a kezdeményező levelet. Ahhoz viszont, hogy tudjanak oroszul, meg is kell tanulni. Megszervezték tej- hát az orosz nyelvtanfolyamot, amely 23 taggal már meg is kezdte a tanulást. A tanfolyamokat a vállalat Druzsba ifjúsági klubjában tartják, és nagyon szorgalmasan tanulnák, mert szeretnék minél hamarabb megírni a kapcsolatot teremtő, barátságot kialakító orosz nyelvű levelet. És hogy egy telekkönyvi átíráshoz képest kismiska a Canossa-járás... És • hogy örökösödés esetén... És külföldi társasutazás előtt... És még mi mindent, hány példányban, milyen sűrűn, és — mennyire indokolatlanul. Jöttek a zümbipárti levelek. Jöttek gépelten, cégjelzéses papíron, dülöngélő betűkkel megvonalazott irkalapon, jöttek tollal vagy ceruzával róva föl különböző sérelmeket, zaklatást, buta okvetetlenkedést, megalázó tortúrát. Ezúttal nem gra- fomániások írták a sok levelet, hanem a túlhajtott, a mindig mindent írásban rögzítő, írásban követelő a mindenütt mindenkivel csak írásban érintkező, az ügyvitelt, az ügyintézést csak papírtonnákkal megoldani vélő hivatali fölfogás és tényleges módszer elleni tiltakozásul — anti-grafomá- nok. Másféle levelek is érkeztek. Némelyikben például egy maszátos tíz. vagy húszforintos lapult, ezeket többnyire gyerekek küldtek, madáreleségre. És ami talán a legfontosabb — a felnőtt telefonálók levélírók közül is igen sokan érdeklődtek, hogy hogyan juthatnának minél előbb egy pár zümbi- hez, örömest tartanának ilyen madarakat ők is, tessék a jelentkezésüket regisztrálni. hogy még az elsők között... (Folytatjuk.)
