Népújság, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-03 / 28. szám

Szoboravatás előtt Tcreki Rózsa, Fekete Gabriella és Smiró Vera az avatásra váró szobor előtt (Fotó: Szabó Sándor) ~ Lassan lejár az ebéd utáni szieszta, a lányok szivárog­nak vissza a kollégiumba. A bevásárlás, nézelődés ideje lejárt, hamarosan kezdődik a munka. Ami bizonnyal igen sokrétű és hatékony, különben tavaly nem kap­ták volna meg a KISZ Köz­ponti Bizottságának kitünte­tő oklevelét a „Kállai Éva’’ lakói. — Valóban összetett ver“ senykiírásnak feleltünk meg sikeresen —• mondja Szita Gáborné nevelő tan ár,_ aki­vel elsőként futunk össze a szép, új kollégiumi épület­ben. — Nemcsak a tanul­mányi eredményt vették szá­mításba a kiváló kollégium cím odaítélésénél, hanem példásan kellett szerepel­nünk tömegsportban, kultu­rális munkában, s fontos szempontnak bizonyult a vi­lágnézeti nevelés, tájékozott­ság foka! ★ Lassan kiegészül a beszél­gető kör. Itt van már Bor­gulya Amália, Nagy Katalin, Földi Mária, Petkó Mariann, Spisák Zsuzsa, akik a hét­tagú diáktanácsban munkál­kodnak. vagy pedig valami­lyen szakkör ügyét karolták fel s mindenképpen érde­mük a kivívott cím. Név­adójukról, az ötvenhatos mártír Kállai Éváról beszél­getünk. — Ápolják emlékét? — Minden új kollégiumi évet emlékezéssel kezdünk, hogy az újonnan közénk ér­kezettek megismerjék Kállai Éva munkásságát, s a kort, a társadalmi, történelmi vi­szonyokat, amelyeknek ál­dozatul esett — szolgál fel­világosítással Földi Mária, majd rögtön hozzáteszi: Most év közben is reá em­lékezünk ! Március végén lesz születésének hatvanadik év­fordulója, amikor szobor­portréját avatjuk az elő­csarnokban. Egy fiatal pécsi művész. Trischler Ferenc ké­szítette az arcmást, s az emlékező avatásra őt éppen úgy elyárjuk, ' mint Kállai Éva fiait, vagy az egri tej­üzem szocialista brigádját, amely ugyancsak az ő nevét viseli, s évek során értékes, hasznos kapcsolat alakult ki közöttünk. A márciusi szoboravatás előtt lesz még erőpróba, amelyen szeretnének névadó­jukhoz méltóan szerepelni a Bajza Gimnázium és Egész­ségügyi Szakközépiskola itt lakó diáklányai. Erre vall az ebédlő és társalgó mozgal­massága, a különböző szak­körök lázas készülődése. — Ojabb versenyre készü­lünk, először írták ki az or­szág kollégiumainak bemu­tatóját. amelyben a legkü­lönbözőbb műfajokban mé­rik össze tudásukat, tehetsé­güket a diákok — jegyzi meg érdeklődésünkre Veres And­rásáé igazgatónő. — Persze rosta jön először, s nagyon örülnénk, ha kollégistáink sikerrel vennék az első aka­dályt. Természetesen vannak segítőink, szövetségeseink. Bolyki István például nem­csak minigalériát teremtett falaink között, hanem ér­zékletesen, jó rajzokat csi­holt ki a képzőművészeti szakkör tagjaiból. Pap Zsu­zsa, László Györgyi, Enyedi Lajos, Udvari Erika legjobb dolgai utaznak Hatvanból Egerbe... Ugyanakkor Vik­tor Mária ütőképes ének­kart. Hanák Klári pedig irodalrfti színpadot szerve­zett, s a maguk szerkesztet­te műsor sikert aratott az előzsürin. S ne feledjük a kézimunkázókat, akik a he­lyi háziipari szövetkezet KISZ-titkára, Király Irénke felügyelete mellett készítet­ték az egri seregszemlére szánt kalocsai, mezőkövesdi párnákat, térítőkét! Mozgalmas élet részesei a kollégiumlakók. S ez nem csupán az órai felkészülé­sen, kulturális munkán mér­hető. Ha szükséges, segítik a termelést, a helyi üzemek tevékenységét. Van például olyan vállalásuk, hogy min­den kora őszön három dél­utánt a konzervgyárban töl­tenek. — Mindegy, mit osztanak ránk — jegyzi meg a máso­dikos Nagy Éva. — Fontos, hogy segíthetünk! Vap diák­lány, aki szalaghoz kerül, a másik üveget mos, vagy pe­dig készárut csomagol. Ez persze nem ingyen munka. Megkapjuk a rendes órabért, esek senki sem csúsztatja zsebbe .hanem leadja gazda­sági felelősünknek, Petkó Máriannak. Hogy mire megy az összegyűlt forinté Renge­teg helye van. Házi verse­nyeket, pályázatokat díja­zunk, mikulás estét, gyer­meknapot rendezünk, s ha­gyomány, hogy a negyedike­seket évente egyszer elvisz- szük valamelyik pesti szín­házba. A kollégiumi munka ha­tékonyságát, tömegkapcsola­tát szeretnék fejleszteni az elkövetkező időkben az in­tézmény vezetői és a diákta­nács tagjai. E cél érdekében gondoltak arra, hogy kívül­állókból baráti kört toboroz­nak. Mozgalmi, vezetők, in­tézményigazgatók, szülők jönnek számításba, s nem forintot várnak tőlük, ha­nem szakmai, erkölcsi tá­mogatást. Kocsis István könyvtárigazgató például író ■—olvasó találkozók ren­dezésében segítheti őket. A városi KISZ-bizottság titká­rától politikai vitakörük éle­tének felpezsdülését remé­lik. Kovács Béla művelődé­si központ igazgató az Ady- centenáriumra szánt műso­rukhoz nyújthat felügyeletet. Vagy említsük meg Szabó Gábor sebészorvost, aki ed­dig is szívesen hajlott a szóra, ha egészségügyi fel­világosító munkára invitál­ták. Az új akció mennyire vált­ja be a kollégisták remé­nyeit? Előre nehéz jósolni. Legfeljebb feltételezi az em­ber, hogy ebben-az intéz­ményben, ahol rövid idő alatt olyan szép sikereket kovácsoltak megint „jó lóra tesznek”. Közelgő ünnepük, a névadó szobrának avatása előtt, jobbat ennél nem is kívánhatnának... Mit jelent Ady öröksége? — íréi világtalálkozó Garai Gábor nyilatkozata az írószövetség terveiről Mit jelent Ady öröksége az írók legújabb nemzedé­ke számára? — e kérdés áll majd középpontban a fiatal írók József Attila körének áprilisi tanácskozá­sán. amely á költő születé­sének 100. évfordulója al­kalmából rendezendő meg­emlékezések, alkotói talál­kozók nyitányául szolgál. Erről s az írószövetség idei terveiről Garai Gábor Kossuth-díjas költő, főtit­kár nyilatkozott Gergely Róbertnak, az MTI mun­katársának. — Szövetségünk ese­ménynaptára fontos elvi­közéleti kérdések megvita­tásának foglalata: az elmé­lyült alkotói eszmecserék­re számos jelentős hazai és külföldi fórum kínálkozik. A szövetség szervezte Ady- ünnepségek sorát a fiatal költők, prózaírók, esztéták és kritikusok kétnapos ta­nácskozása nyitja meg. Ügy vélem, elsősorban szemé­lyes vallomásokra számít­hatunk, hiszen az idősebb pályatársak, s a közvéle­mény is ezekre lenne a leg­kíváncsibb. Adyval kapcso­latos rendezvény lesz a ne­gyedik európai költőtalál­kozó is, ezt október 9—16 között rendezik meg Buda­pesten. Költészet a forra­dalomban és forradalom a költészetben — ez lesz a számos ismert hazai és kül­földi költő találkozójának fő témája. Természetesen más is szerépei majd a na­pirenden. mi azokat a meg­nyilvánulásokat varjuk kü­lönösen nagy érdeklődéssel, amelyek arról tudósítanak: mit jelent Ady a világnak. A fiatal, a debreceni évek Adyját kutatja és mutatja majd fel a világnak és ön­magunknak a debreceni irodalmi napok eseményso­rozata is. — A szocialista országok írószövetségi vezetői idei ta­nácskozásának szintén Bu­dapest ad otthont. Az efféle tanácskozások célja egymás problémáinak beható meg­ismerése, a kölcsönös in- formálódás, de ezenkívül történt már néhány kísér­let arra vonatkozólag, hogy az irodalmi alkotómunka valamely fontos elvi eszté­tikai, szakmai kérdését is megvitassuk. — Az elméleti síkú be­szélgetések hatékonyságát korábban nagymértékben gá. tolta, hogy viszonylag ke­vés volt az olyan újabb irodalmi mű, amelyet a vitapartnerek valamennyi­en ismertek. A közös vita­alap megteremtésére mind jobban érlelődik a lehető­ség, hiszen a Győzelem könyvtára című kiadványso­rozat minden szocialista or­szágban megjelenik, hozzá­segítve ahhoz, hogy „egy nyelven beszélhessünk” kö­zös és kölcsönösen ismert dolgokról. — Túlzás nélkül állítha­tom. hogy a magyar iro­dalmárok nagy várakozás­sal tekintenek az idén Szó­fiában, illetve Várnában megrendezendő írói világ­találkozó elé. A szocialista országok együttesen igye­keznek hozzájárulni a fórum sikeréhez, amely ar­ra van hivatva, hogy Hel­sinki szellemében, Kelet és Nyugat haladó íróinak ösz- szefogásával segítse diadal­ra jutni az okmányban fog­laltakat. Nyugat-európai haladó írókhoz és az Amerikában élő progresszív alkotókhoz fűződő kapcsolatainkat is- igyekszünk mozgósítani, hogy ez a fórum minél szé­lesebb körű legyen s minél jobban demonstrálja az iro­dalom legjobb szellemű al­kotóinak összhangját. Sokat segít szövetségünk és a magyar Pen Club jó együtt­működése, máris látjuk je­leit. hogy a magyar Pen a nemzetközi szervezetben — ahol megbecsülést vívott ki magának — mindent meg fog tenni a várnai találko­zó sikere érdekében. (MTI) Moldvay Győző Ünnepi könyvhét: május 27—június 4. Az idén is megrendezik a magyar könyvkiadás hagyo­mányos, nagy seregszemlé­jét, az ünnepi könyvhetet május 27 és június 4 kö­zött. Már javában dolgoz­nak a szervezők a könyv­heti események, rendezvé­nyek programján. Az elképzelések szerint a Flórián téri bevásárlóköz­pont előtt könyvsátor-rend- szert alakítanak ki. ahol május 27-én tartják az ün­nepi könyvhét fővárosi meg­nyitóját. A vidéki esemé­nyek megnyitó ünnepsége Békéscsabán lesz május 28- án. Az áfész-könyvesboltok Marcaliban május 28-án tartanák ünnepélyes meg­nyitót. A szokásoknak megfele­lően könyvkiadásunk szá­mos új kiadvánnyal, művel készül az eseményre: a ki­adóvállalatok több mint száz újdonságot ígérnék. Is­mét megtalálhatók lesznek a könyvhét gazdag válasz­tékában a szokásos antoló­giái sorozatok újabb darab­jai: a Szép versek és a Körkép című válogatások. Korányi Frigyes-emlékünnepségek Az idén lesz Korányi Fri­gyes születésének 150. év­fordulója ; az ünnepségek előkészítésére, összehango, lására Korányi Frigyes-em­lékbizottság alakult a Ma­gyar Orvostörténelmi Tár­saság égisze alatt. Fővéd­nöke dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszter. Az emlékbizottság elnöke dr. Magyar Imre egyetemi ta­nár. az I-es számú belkli­nika igazgatója, alelnöke, dr. Magyar János főorvos, a Szabolcs-Szatmár megyei Tanács egészségügyi osztá­lyának vezetője. Az emlékünnepségeket az év vége felé Budapesten és Korányi szülőhelyén, Nagy- kállóban tartják. Tudomá­nyos üléseken összegezik Korányi Frigyes életművét, a Korányi iskolának a ma­gyar orvostudományban be­töltött szerepét Korányi egészségpolitikai és szer­vező tevékenységét, közéleti tevékenységét Mint isme­retes Korányi nemcsak ki­váló orvostudós, hanem az 1848-as márciusi forrada­lom egyik vezéregyénisége, a szabadságharc katonája és honvéd-orvosa volt 4sM77. február X, csütörtök ,JJem kérgesült bürokrata ö, aki — mintha ebnek, Ügy dob feléd egy szót, írást, S fittyet hány a tömegnek.” Arany Doktor Telekes Tibor. a ’ kerületi tanács adóügyi osz­tályának csoportvezetője ag­godalmasan pislogott Srégen fölfelé. Egy mázsa színhús rezgeti íróasztala túloldalán. Gruber Tamásné, közismer­tebb nevén: Falatka. Nem a hidegtől reszketett egész testében ez a túlmére­tezett fiatalasszony, hisz forró nyár van. Nem is orvul rátört beteg­ség, láz remegtette; csal, aki nála egészségesebb. Annak meg még a föltétele­zése is csacsiság, hogy Falat­ka talán fél, talán meg van ijedve, talán retteg valaki­től, azért vibrál. Olyan em­bert még nem szült magyar anya, de külország! mutter. madre, mamka, mother sem, akinek ő ne nézne a szeme közé. Rettenthetetlen lélek lakozik e hatalmas testben. Hát akkor?! Falatkát a méreg rázza. A fölháborodás. A tehetetlen harag. A célpontját még meg nem lelő, ezért robbant sem tudó, csak fortyogó, feszítő düh. — Esküszöm magának, do­ki — jelenti ki elfúló han­gon —, én megölöm, akárki tette. Megölöm és kész! Nem­re, korra, szociális helyzetre való tekintet nélkül. Nem ér­dekelnek a következmé­nyek!... Azt a csibészt én megfojtom!... Ezzel a két kezemmel fojtom meg! És főnöke orra alá dugja péklapát-kacsóit, miközben tízdekás könnycseppek je­lennek meg a szeme sarká­ban, a gyilkos fölindulástóL — Üljön már le, kérem, kedves Editke — int idege­sen a szék felé a csoportve­zető, minthogy az ő hatvan­két kilójára és százhetven centis magasságára még ak­kor is nyomasztólag hat Fa­latka, amikor e gránátos ter­metű asszony szelíden, ked­vesen, barátságosan viselke­dik. Hát még most, amikor úgy háborog, mint kelttészta a dunyha alatt?! — És ha lehet, pontosabb és tömörebb tájékoztatást szeretnék. Még azt sem tudom, hogy mi is történt tulajdonképpen? — Merénylet történt! Tu­datos kártevés! Törvényte­len behatolás. Hivatalos ok­mányok szándékos megron­gálása, tönkretétele!... Nem, én azt a csibészt nem ha­gyom életben!... Betömi az én szobámban?!... Tönkre tenni áz én fél napi munká­mat?! A székről, amelyre pedig csak az imént ereszkedett le, földobja az indulat Át­hajol az íróasztalon, úgy bömböli fölöttese arcába: — Gyáva, aljas féreg! Hátrahőköl, elsápad a ke­szeg férfiú, halálra 6zántan nyúl a levélnehezék után, amely Daniét ábrázolja, és bronzból van, nem fogja ol­csón adni az' életét küzd, amíg tud, a túlerővel! — Az a gyáva, az az aljas féreg! — ismétli meg Falat­ka, immár megkönnyebbitő névelőkkel, tehát a titulusok a még ismeretlen személyre vonatkoznak. — Épp amikor nem voltam a szobámban, akkor követte el gyalázatos tettét! Kihasználva távolléte­met! — Na ja — bukik ki ön­kéntelenül a megértés dok­tor Telekesből —, ki merne oda bemenni, ott rosszalkod­ni, ha Falatka is ott van?!.., Ügy értem, hogy a bűnözők tipikus módszere, hogy lehe­tőleg akkor bűnöznek, ami­kor nem látja őket senki. Za­varja őket ha tanúk, pláne károsultak vannak jelen... összeszedi magát, előbbre hajol — Dehát így nem jutunk dűlőre, maga nagyon izga­tott. Jobb lesz, ha én kérde­zek, maga válaszol. Menjünk végig az eseményeken idő­rendben. Kronologice. Kezd­jük talán ott, hogy Editke elhagyta hivatali helyiségét. Megtudhatnám esetleg, hogy miért hagyta el? Gruberné egy pillanatra zavarba jön, leül, mély lé­legzetet vesz. — Megmondom az iga­zat. .. Leléptem a büfébe... Mert Erika átszólt telefonon, van egy ilyen megállapodás közöttünk, én is átszólok ne- , ki, ha én látom meg előbb. .. Szóval Erika átszólt, hogy friss töpörtyűs pogácsa érke­zett a büfébe, de csak egy tálcával. Gondoltam, leug­rom, megnézem, mert még elkapkodjak, mi az az egy tálca ennyi haúzsi ember­nek?!. .. Persze az ilyen per­ceket én mindig bepótolom, én nem vagyok lógós, remé­lem, maga sem tart ilyennek, Tibor? Doktor Telekes szaporán rázza a fejét, ugyan. — Tehát leugrottam — folytatja Falatka —, de előbb az ajtómat kulcsra zártam. Ahogyan az előírás, a hivatali rendszabály meg­követeli. Jövök vissza a tál­ca pogácsával, becsszó, há­rom perc sem telhetett el, hát mit látok?! Széthányva, ösz- szegyűrve az íróasztalomon a postázásra váró iratok, ame­lyeken egész délelőtt dolgoz­tam. És a legtöbbje megszag­gatva. Éles tárggyal összeka­szabolva. Bestiálisán. Bicská­val. zsilettel, mit tudom én. .— Eddig világos — bólint a csoportvezető —, most azt árulja el, legyen szíves, hogy amikor maga vissza- ugrott a büféből, zárva ta­lálta az ajtaját? (Folytatjuk) j

Next

/
Oldalképek
Tartalom