Népújság, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-09 / 33. szám

Bevált a kis lépések taktikája Egyenesben a péíerrásári művelődési ház A kudarcok hosszan tar­tó időszakára sokan emlékez­nek. Az igazgatók jöttek-men- tek ■— 1973 tavaszától 1975 márciusáig például öten vál­tották egymást, — ám a közművelődés ügye továbbra is kátyúba maradt. A külön­böző kiscsoportok — szá­muk folyvást apadt — épp­hogy vegetáltak. Egyre vér­szegényebb .lett a kulturális kínálat, s mind kevesebb ér­deklődő kereste fel a műve­lődési'házat.,, • A majd két éve kine­vezett vezető — egyébként nerh főállásban, hanem tisz- telétdíjért látja el teendőit — okulva elődei példájából, nem rukkolt ki világmegvál­tó; tervekkel. Ismerte a helyi viszonyokat, sejtette: lénye­gében mindent elölről kell kezdenie, így hát csak las­sú, fokozatos javulást Ígért. A tanács nem szűkmarkú A ■ helyzetfelmérés nem sok.jóval, bíztatta. Tudta, hogy nem lesz könnyű visz- szaesálogátrii a meglehetősen, kiábrándult közönséget­Annál is inkább, mert a kivül-beliil elhanyagolt épü­let önmagában is riasztotta az embereket. Ki üldögélne rozzant székeken,, ütött-ko- pott foteleken, amikor ott­honában kényelem várja! A direktor a községi ta­nácsnál kopogtatott Szeren- .asére nem hiába. Pénzt ka­pott arra, hogy kifestesse a termeket, korszerűsítse a fű­tést újjávarázsolja az agyon­használt berendezést A m e~ cénósi alapállást tények iga­zolják. 1975-ben például 350 000 forintból gazdálkod­hatott. Ez 180 000-rel volt több, mint a korábbi évek­ben nyújtott támogatás. Segített — lehetőségeihez képest — a Megyei Művelő­dési ‘ Központ is. Többek kö­zött tévét, lemezjátszót, mag­netofont küldött .a majd mindenben szűkölködő in­tézménynek. r . . Tizennégy kiscsoport Olyan alap volt ez, amely­re már lehetett építeni. A nagyszabású rendezvényekről lemondtak. Elsősorban azért, mert a lakosság nem igé­nyelte ezeket. Hiába hívták meg neves magyarnóta- énekeseket, a jegyek nem keltek el.­A sikertelenség láttán nem torpantak meg, hanem a leg­ésszerűbb megoldást válasz­tották — korábban erre saj­nos egyszer sem került sor —: összegyűjtötték a kíván­ságlistát.. Majd minden érdeklődő a kiscsoportokra szavazott, ezért ezeket erősítették. Ma már tizennégy működik eredményesen. Tartalmas foglalkozásokat tartanak — többek között — az ifjúsági, a két gyermekklubban, a fo­tó-, a díszítőművészeti, a honismereti szakkörben. a szabás-varrás, az ifjú egész­ségőri és a csecsemőápolási tanfolyamon. A fotósok az elmúlt évi palócnapon jeleskedtek. Jó felvételeikből tizenhat al­bumot állítottak össze az eg­ri járási hivatal számára. A jutalom sem maradt el: igyekezetüket egy színes te­levízióval méltatták. Ez az elismerés ösztönző erő, s ugyanakkor gyarapodik a művelődési ház is. A helytörténet búvárai megyei pályázatot nyertek, s közös munkájuk eljutott az országos zsűri elé is. A régi filmek hívei elége­dettek lehettek a változatos programmal. Valószínűleg emiatt jöttek egyre többen. A filmklubnak jelenleg száz- harmincegy tagja van; s kö­zülük igen sokan részt vész­nek a vetítéseket követő másnapi vitákon is. A szervezők gondoltak az esztétikai érzék pallérozásá­ra,, ezért esetenként minden csoportnál ízlésfejlesztő elő­adásokat tartottak, így is se­gítve a szélesebb körű tájé­kozódást, a magabiztosabb eligazodást. Sikeres kiállítások Érdekes jelenség az , is, hogy a különböző tárlatok felkeltették, a figyelmet. Eleinte kevesen jöttek, de idővel ugrásszerűen nőtt a látogatók száma. Általános tetszést aratott a csehszlo­vák népművészet bemutat­kozása. A Művészet és való­ság című vándorkiállítás akvarell-anyagának meg­nyitójára például száztíz érdeklődő jelent. meg. Mi tagadás: ez bizony a megye- székhelyen is rekotdiiak szá­mítana^ Szóval: nemcsak közelebb kerültek az óhajokhoz, ha­nem többet is kínáltak az igényeknél. Nem feledkeztek meg a helyi szocialista brigádokról sem. Javaslatokkal segítet­ték kulturális vállalásaik teljesítését. Tavaly novem­ber hetedikén hét üzem kép­viseletében versengtek a csa­patok. A vetélkedő anyaga, felölelte a munka, a család­jog, a továbbtanulás számos kérdését, a résztvevők bizo­nyíthatták, hogy mennyire ismerik községük ötödik öt­éves tervre szóló elképzelé­seit. Az önzetlen támogatásért járó méltatás nem maradt eL A helyi ÁFÉSZ és a ter­melőszövetkezet például 10 *—10 ezer forinttal járul hoz­zá 1976-ban a kiadásokhoz. ' Nőtt a különböző rendez­vényekből származó bevétel is. Az 1974. évi 46 ezer fo­rinttal szemben tavaly már több mint 112 ezret produ­káltak. Gondok — közelről Azt persze senki sem ál­lítja Pétervásárán. hogy már minden régi nehézség megoldódott és felszámolták annyi • év nem éppen dicső­séges örökségét. Gondok-ba- jok ma is akadnak. Valaha volt egy igazgatói státusz, igen alacsony bér­rel.. Ezt a pénzt osztották meg a részfoglalkozású di­rektor és a művészeti elő­adó között. Munkájukat csak úgy láthatnák el; az eddiginél is színvonalasab­ban, ha függetlenítenék őket. Nem túlzott kívánság ez, hi­szen — körzeti intézmény­ről lévén szó — ők irányít­ják, ellenőrzik Váraszó, Er- dőkövesd, ' Ivád, Kisfüzes közművelődési életét is, az­az ötezer ember számára biztosítanak kulturális prog­ramokat. Az sem megnyugtató, hogy kevés a TIT-elöadó, s hét végére jóformán senki sérti vallat feladatot; holott a lakosság zöme épp ekkor ér rá. Kicsi, korszerűtlen a nagy­terem, a tenyérnyi színpad miatt nem fogadhatnak színházi előadásokat, holott kár lemondani erről a lehe­tőségről. A két év mérlege mégis pozitív, hiszen a hajdani ku­darcok sorozata szerencsére csak ritkán felidézett emlék. A mélypontról azért jutot­tak ki, mert nem markoltak sokat, ám, amit vállaltak, azt tisztességgel még is ol­dották. A jövőben se építe­nek légvárakat: tovább erő­sítik a már meglévő kiscso­portokat és tartalmasabb kapcsolatokat formálnak a szocialista brigádokkal. Nem lesznek látványos akciók, de alkalmazzák a kis lépések bevált taktikáját. Eddigi eredményeik alapján joggal bíznak abban, hogy ez maj­dan stratégiai sikerhez ve­zet. . ­Pécsi István Csütörtökön este színházi premier Moliére ringlispílen - Egerben Blaskő Péter, a komédia egyik főszereplője Milyen a színház — úgy is mondhatnánk, hogy Csiszár Imre rendező — Moliére-je, s miért kell ehhez a körhin­ta? — vetődik fel a. kérdés. A válasz egyszerű: ez a Mcr liére még nem a, klasszicista drámaírás ünnepelt szerkője, még nem XIV. Lajos színé­sze. Ez á Moliére még egé­szen fiatalember, aki siker­telen színházalapitási kísér­letei után, de két nagy sze­relem (a Béjart-leány és a komédia) bűvöletében vidéki turnéra indul. Sokan megírták .már, mit jelent Moliére gazdagodása, kiforrása szempontjából ez a több mint tíz esztendeig tar­tó vándorlás. Számunkra most elsősor­ban az a fontos, mit tanult a fiatal Jean Poquelin a vá­sári komédiásoktól. Szinte látatlanból válaszolhatjuk, hogy nagyon sokat, hiszen születése előtt nem kevesebb mint ötven esztendővel már Franciaországban is megje­lennek azok a hivatásos olasz színészek, akiktől a commedia dell’arte formájá­ban egész Európa elsajátítot­ta a színjátszás művészetét. (Franciaországba 1571-ben, IX. Károly meghívására ér­kezik az első társulat.) ' A vidéken tümézó Mbliére- tábsulát mindazokat a tré­fákat . • eljátssza, , amelyekre „bejön” a közönség. Hogy mit kedvelnek, ezt Moliére pillahatok alatt ■megállapít­ja, és semmi nehézséget rtem okoz; szamara, hogy egy-egy vaskos-sikamlós- történetét —- ahogyan ma mondanánk -— ,,lekoppintson”.. Később az­tán — hasonló modorban — ő maga is ír ilyen tréfákat. Ekkor még aligha tünteti fel szerzőként magát. De a kö­zönséget nem is nagyon ér­dekli, ki irta a darabot. 'Mo­liére történetei egyébként , is azokat a vándortémákat és -motívumokat rögzítik, ame­lyeket a közönség jól ismer. Mint ahogy ismeri a comme­dia dell’arte jellegzetes fi­guráit, típusait is. Nos ezek a XVI.—XVII. századi vándortémák és ván* dormotívűmok elevenednek meg előttünk Csiszár Imre ringlispiljén. A pástétom és a torta című tréfának példá­ul számos változata ismere­tek Ugyancsak- • fellelhetők már az antikvitásban az Üst­foltozó motívumai. A nagy csavargó című jelenet — a maga furfangos parasztjával a középpontban — feltűnően emlékeztet • a páduai Angelo Beolco ruzantéjára. Csiszár Imre, ezekkel a. farce-okkal vezet be bennünket a játék" ba,. és csak ezután jönnek a tulajdonképpen Moliérermú* yek, (természetesen az író fiatalkori alkotásai), a Dok­tor Fregotí és A botcsinálta doktor. A ■társulat a Csapodár ma-' dárka bemutatásával már szerzett némi gyakorlatot ebben a műfajban. Csiszár' Imre A mi Moliéreninkbeu tovább lépett formában, stí­lusban a Csapodár madár­kánál; Sajátos forgószínpada is kitűnő ötlet, ezenkívül felhasználta a bábjátszás eszközeit, a mutogató táb­lák hatáselemeit, s kicsit mm rített a pantomimből is. o o o A ringlispíles Moliére-elö" adáson új kvalitásait ismer­hetjük meg az ismert színé­szeknek. Számos figura még' elevenítőjeként találkozhat az egri közönség Blaskó Pé­terrel. Csapó Jánossal, Mar­tin Mártával, Hunyadkürti Istvánnal, Páva Ibolyával, Somló Istvánnal, Újlaki Dé­nessel és másokkal. Premier csütörtökön este a Gárdonyi Géza Színházban. (gyarmati) GNwüsw 1817. február 3-, szerda. ... „Mindaz, ami nálatok rút, s törvény Sújtja vagy ; szokás, Nálunk a madárvilágban szép dolog S dicséretes.” Arisztophanész ' 6. —• Tulajdonképpen, mire kíváncsi? Ezt a kérdést a majom­ház előtt tette föl a lány­nak a 6zürke köpenyes, lan- galéta. szemüveges, sovány, hosszú orrú fiatalember, Guszt Róbert ornitólógus, az Állatkert , munkatársa. Egy perce csak. hogy hí­vatta a főigazgató, bemu­tatta ennek a lánynak, megveregette a vállát — nemcsak minden embert, minden nagy ragadozót is megsimogatott, aki csak a közelébe került morgott valamit a bajuszába, hogy istápolni kell. az ifjúságot, hölgyek előnyben, a csinos* kák különösen, a sajtó nagyhatalom egyébként is... Bs már fürgén ki is tusz­kolta őket a szobájából, sietett vissza a tudományos jegyzeteihez. .A lány pedig -aikihez Guszt Róbert a kérdést in­tézte, Kosaras Katalin, MUOSZ-iskolát végzett pá­lyakezdő újságíró, a Déli Hírek kollektívájának tag­jai ^.amennyibea- kar társnő munkájával. szor­galmával, fejlődésével, em­beri magatartásával a szer­kesztő bizottság vezetője meg lesz elégedve, munka- viszonyát szerződéses mun­katársi munkakörben to­vábbi hathónapi időtartam­ra meghosszabbítjuk. Lau­de Jenőné, a munkaügyi oszt. vez. • h.” Ettől a dörgedelemtől Katinak még nem kellene megijednie, ha valaki pat- rónus állna a háta mögött. De nem áll. Neki tehát nemcsak kitűnően kell dol­goznia, feltűnően buzgól- kodnia hanem folyamato­san és ígéretesen fejlődnie is kell, léptenmyomon pél­damutató emberi magatar­tást tanúsítania, ha meg akar kapaszkodni. Megjegy­zendő. efféle szuper-igénye­ket gyakorló újságíróval szemben 6enki sem támaszt. Csak az újoncnak kellene naponként mindenben re­kordot döntenie, hogy bizo­nyítsa rátermettségét. Hát Kati most is ez ügy­ben fáradozik. — Arról van szó — kez­di a magyarázatot —. hogy lesz ez a nemzetközi hó- kusz-pókusz ez a környe­zetvédelmi hét. Ahhoz kell írnom hangulatos beharan­gozod ahhoz gyűjtök anya­got. Ha jól sikerűi, még más írásomat is hozzák eb­ből a témából. Arról, hogy milyen szépek és haszno­sak a fák, a virágok. az állatok hát szeressük, ápol­juk, és kíméljük őket, ak­kor ók is szeretni ápolni, és kímélni fognak bennün­ket. Mondjuk egy tigris vágy egy kobra. Ámen. Ez­zel szemben a hamu, a ko­rom, a füstgáz és a vizek szennyezése — helytelen. De ezek csak később jöhet­nek. Én a madarakkal sze­retném indítani a soroza­tot. azokat imádom. Meg a kutyákat. De most a ma­darak miatt jöttem. Rápaskolt az oldalán hoszr iszú szíjon himbálödzó bór- dobozra. — Készítenék róluk pár fotót is. Univerzális zseni vagyok, azonos szinten írok, és fényképezek, és tördelek. Ne bolygassuk hogy milyen szinten... Mindenesetre ne­kem nagyon fontos, hogy ez az állatos dolog jól sike­rüljön. színes legyen, érde­kes, tanulságé«, mozgósító. És főleg — eredeti! Egy­két príma sztorival, külön­legességgel. Egy pillanatra abbahagy­ta a szóáradátot, megérin­tette a fiú karját, fölnézett rá. — Én még próbaidős va­gyok. Nekem nagyon kell csipkednem magamat Vilá­gos? . Guszt Róbert bólintott, és azon vblt hogy megzabo­lázza hosszú lábait, lépést tartson a közepesnél vala­mivel alacsonyabb termetű riporternővel. Ahogyan ez a sovány, magas fiatalember járt, a lépések ütemében, enyhén előre billenő felső­testtel, ahogyan a térde emelödött — erősen emlé­keztetett a szürke gémre. Köpenyének színe is növel­te a hasonlóságot. Meg a hosszú, egyenes, hegyes or­ra. És ahogyan időnként kilencven fokkal elfordítot­ta a fejét, oldalt és lefelé, mint mikor a gázlómadár terepszemlét tart, nem sze- di-e valahol az irháját egy békafi. akit elkaphatna. Pe­dig Guszt Róbert nem bé­kát . kémlelt, ő a lány arcát leste. Szép fehér a bőre. az a néhány szeplő nem szá­mit de a szája, az bizony elég nagy, kicsit tömpe az orra is. Viszont a szeme ki­fejezetten gyönyörű, akva- marin-kék, de zöld topáz szilánkok is fénylenek ben­tié. A haja meg vörösbe játszó barna, nem valami finom szálú, de elmegy. Egészében sokkal jobb nő, mint részletekben. Nem vi­lágszépe, ahhoz némileg tömzsi, de vonzó, csinos te­remtés. És ami a legin­kább rokonszenves benne, ez az élénk, dallamos hang­ja még a kissé hebrencs, őszinte szövege. Jő érzés hallgatni. „A. lány csacsog, a fiú bólogat. így érnek a mes­terséges tavacskáké®. Nyüzs­gő élet a vízen, a parton, az apró homokszigeten, százféle vízimadár úszik, sétál, tollászkodik, bukik zsákmány reményében vagy edzés céljából a víz alá, de jó volna valamivel nagyobb hely nekik! Följebb, a nagy- madarak tanyáján döcögve, fél szárnyával is tartva az egyensúlyt, egy öreg sas jár mérgesen föl-alá. a töb­biek a földön, vagy a kér* gefosztott facsonkokon ül­nek, meg a sziklákon, al­szanak, meditálnak, maguk elé néznek, révedezve. Szo­morú látvány, börtönben a levegőég uralkodói. Kosaras Kati és vezetője körbejár jak az egzotikus szárnyasok kalitjait is. hátrébb még a papucscsőrű madarakat is megtekintik. Bezárult a kör. Visszaju­tottak a tavacskához, meg állnak a tavacskán átívelő híd közepén, rákönyököl­nek a korlátra. Valakinek a táskarádió­jából eljut hozzájuk a déli harangszó. Máskülönben meglehetősen gyér most a forgalom, nagyobb a csönd, pontosabban: kisebb a zsi­vaj, a . gyereklárma. — Aves — mutat körbe Guszt Róbert -r- Madarak. Tollas, kétlábú, kétszárnyú, többnyire repülni is tudó, melegvérű gerincesek. To­jással szaporodnak. A lány oldalról fölnéz rá. Nem boldog. — Fantasztikus — mond­ja. — Ezt írjam meg?! ' Behúzza hosszú nyakát a madarász. <*’'’**' (Folytatjuk.) (Fotó: Jármay György)

Next

/
Oldalképek
Tartalom