Népújság, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-04 / 29. szám
Az öt érzékszerv o t&levízióban Az Iskolatelevízió neves mű* vészek közreműködésével készítette e! a környezetisme* réti órák kiegészítéseként az öt érzékszervet bemutató filmjét. A film szereplői: Bodrogi Gyula, Balázs Péter, Goór Nagy Mária, Márton András, Várhegyi Teréz. A filmet Kardos Ferenc rendezte, vezető operatőr: Abo* nyi Antal. Képünkön a film egyik jelenetét forgatják. (MTI fotó — Friedmann Endre)--------------------------------------------------—----------r M unka után, villanyfénynél... Iskolanézőben az egri Dolgozók Gimnáziumában Csak röviden! Tizenkét év alatt — az intézmény 1964-ben alakult — több mint tízezer felnőtt' szerzett általános iskolai és érettségi bizonyítványt az egri Dolgozók Gimnáziumában és Szakmunkások Szak- középiskolájában. Nem kis feladatra vállalkoztak, hiszen nyolcórás műszak után ismét diákok lettek, s a tanítás végeztével éjszakába nyúló estéken át próbálták elsajátítani az egyes * tantárgyak ismeretanyagát. Igaz, akadtak olyanok, akik megrettentek a nehézségektől, s kimaradtak, ám a többség — s ez köszönhető a nevelők lelkiismeretességének is — sikerrel vette az akadályokat. Iskolanézőben e pedagógiai nagyüzem — nem túlzás így fogalmazni, mert jelenleg mintegy 1300 tanulóval joglalkoznak itt a tanárok — mindennapjaiba pillantottunk be. Választékban nincs hiány Kántor Tibor igazgatóhelyettes elégedetten mondhatja: — Valamikor elsősorban az idősebb korosztály keresett fel bennünket, azok jöttek hozzánk, akiknek hivatali beosztásuk ellátásához kellett a magasabb képesítés. Számuk egyre fogyott, a fiatalok viszont igen ritkán kopogtattak. Az 1967—68-as tanév hullámvölgyet jelentett számunkra. Az sem vigasztalt, hogy országszerte hasonló gondokkal birkóztak, hiszen az iskola léte forgott kockán. Átmeneti megoldásként általános iskolai osztályokat is fogadtunk. Később már szállingóztak az ifjabbak, mert vonzották őket az új lehetőségek, s az üzemek is viszonylag több kedvezményt biztosítottak nekik. Nálunk választhattak a három-, a két- és egynapos oktatási formák között. 1973- ban — sokak örömére — életbe lépett az a rendelkezés, amely szerint a szakmunkások nem négy, hanem három év alatt fejezhetik be szakközépiskolai tanulmányaikat. Odáig fejlődtünk, hogy kihelyezett tagozatokat létesíthettünk Tarnaleleszen és Recsken. Mint a statisztikai mutatók jelzik, a gimnázium nem a vágyak netovábbja. Arra is kevesen vállalkoznak, hogy hetente három délután járjanak be. Gyarapodik viszont a levelezősök tábora, mert nekik nem kötelező megjelenni az órákon. Vajon mi rejlik a számszerű mutatók mögött? Közömbös vállalatok Az igazgatóhelyettes egyértelműen igazolja, hogy nem a túlzott kötöttségek elől menekülnek a felnőttek. ONmisöfi, k#&37. február péntek — Sajnos az üzemek nem mindig támogatják a továbbtanulni akarókat. Mi minden céget évente legalább egyszer felkeresünk, s a vezetőket igyekszünk meggyőzni a magasabb szintű tájékozottság előnyeiről. Mégis, nem egy esetben hiába érvelünk. Több helyütt — így például a Volán 4-es számú Vállalatnál — erről magam győződtem meg — egyáltalán nem ösztönzik a dolgozókat tudásuk 'növelésére, azaz elmarad a meggyőzés, az agitálás. A tanulmányi szabadságot mindenütt megkapják, de olykor műszakcserére is szükség lenne, erre viszont kevés gyárban hajlandók. Az is előfordul, hogy a jelentkezést nem javasolják — példa erre a Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat —, holott ez ma már csak formális dolog, mert »az új rendtartás 1 szerint a kedvezmények ettől függetlenül is járnak mindenkinek. Persze azért — s ez megnyugtató! — a megértés sem ritka. Az egri MEZŐGÉP mérnökei még korrepetálják is — természetesen társadalmi munkában — művelődni óhajtó beosztottaikat. Említhetném a dohánygyárat is, ahol szintén nem fukarkodnak a támogatással. Nem a beosztásért Arra is választ kaptunk, hogy ki miért iratkozik be. Bagi Albinné, a gimnázium levelező tagozatának harmadik osztályos tanulója, így indokolja elhatározását. — Valaha a Szilágyi Erzsébet Gimnázium és Kereskedelmi Szakközépiskolába jártam, de családi okok — apám betegsége miatt — kimaradtam. Az egri Finom- szerelvénygyárban helyezkedtem el meósként. Nem kérik az érettségit, mégse mondok le róla. Harmadik éve gyermekgondozási szabadságod vagyok, s ezt az időt használtam ki mulasztásom pótlására. Fizetésem nem emelik majd, mégis úgy érzem, ha többet tudok, értékesebb emberré válók. Mindjárt meg is magyarázom. Beiratkoztam a könyvtárba. rendszeres olvasó lettem, s túlzás nélkün mondhatom, hogy egy korábban ismeretlen világ nyílt meg előttem. Ez a plusz nagyobb ajándék a magasabb beosztásnál, az anyagi méltatásnál. — Számíthat főnökeire? — Már .megkértem őket: ha dolgozni megyek, akkor biztosítsák a műszakcserét. Nem húzódoztak, mindjárt igent mondtak. A huszonhárom éves Ka- ranyicz László egykor An- dornaktályán fejezte be általános iskolai tanulmányait. Később lakatos szakmunkásbizonyítványt szerzett, s a MEZÖGÉP-nél helyezkedett el. Őt szülei és kollegái bíztatták. — A háromnapos, az esti tagozatos képzést választottam, mert véleményem szerint ez a legjobb forma. Óráról órára készülünk, jut idő a gyakorlásra, s a nehezebb részek magyarázatára is. Én azt vallom, ha az ember valamibe belefog, akkor csinálja végig becsülettel. — Tervei? — Maradok a munkapadnál. A legnagyobb nyereség az, hogy szélesedik látóköröm. — Leteszi a tecnikusi vizsgát? — Most hallottam erről a lehetőségről, természetesen élek vele, mert olyan munkahelyen dolgozom, ahol a szorgalmat, az igyekezetei figyelembe veszik. Új' tantervek A nevelőtestület mindent megtesz azért, hogy a diákok könnyebben eligazodjanak az egyes tantárgyak útvesztőiben. A korszerű oktatás mégsem megy zökkenők nélkül. Kántor Tibor a nehézségekre is utal. — Eddig még nem dolgozták ki a felnőttképzés pedagógiáját, hiányzik a módszertani fogások mindenütt egyformán hasznosítható gyűjteménye. Az egyetemeken a leendő tanárokat ma sem készítik fel erre a sajátos feladatra. A tankönyvek se a legjobbak, mert feldolgozásmódjuk nem alkalmazkodik a tanulók életkorához. Baj, hogy olykor adósak maradnak a logikai összefüggések felvillantásával. Változást csak az új tantervek bevezetése hoz, ezek a szakmunkások szak- középiskolájában | 1980-ban, a dolgozók gimnáziumában rá egy évre lépnek életbe. Ekkorra jelennek meg az új könyvek is. Nem birkózhatunk meg néhány helyi problémával sem. Pénzünk bőven van, vehetnénk egy sereg szemléltetőeszközt. Igenám, de nincs szertárunk — albér- lősködünk a Gárdonyi Géza Gimnázium és Óvónőképző Szakközépiskolában — ahová elhelyezzük ezeket. Szerencsére a „háziúr” segítőkész, s kölcsönadja nekünk saját eszközeit. A felsorolás is érzékelteti: akad tennivaló bőven Egerben és országszerte egyaránt. A három évtizedes szocialista felnőttoktatás reneszánszát éli, s örvendetes, hogy a pedagógusok, a művelődésügy irányítói közösen töprengenek áeon: miként lehetne megkönnyíteni a helytállást azok számára, akiknek második műszakjuk a tanulás. Munka után, villanyfénynél. .. Pécsi István Azt mondják, hogx mi, magyarok sokat szeretünk beszélni.' Félreértés ne essék, nem „beszélgetésről” van szó, hiszen ráérő idejében mindenki annyit diskurál, beszélget, amennyit akar. Mi az értekezleteken beszélünk sokat. Sőt! Sokat is írunk, hogy sokat lehessen róla beszélni. Termelési értekezlet: már másfél órája beszél valaki. A hallgatóság suttog, bóbiskol, ásítozik. A teremben vágni lehet a füstöt. — Mikor hagyja már abba? — Majdcsak belefárad. — És a hozzászólások? — Három veszélyes hozzászólónk van! A Sós, a Kovács, meg az Árvái. Véget ér az unalmas beszámoló, itt-ott még meg is tapsolják, és most következnek a hozzászólások. — Tessék, Sós István! Nagyot nézek. — Maga jól ismeri munkatársait! — Ez mindig így van. Egyenként legalább húsé percet beszélnek. Figyelje csak meg! Hárman nem mondanak el egy értelmes javaslatot... A füstös teremben egy nő óvatosan ablakot nyit, hátú! a virágállvány mögött valaki hangosan felhortyan. A szomszédja oldalba böki. — Otthon aludj! — Otthon nem érek rá! — súgja vissza az álmos, és tí* garettát vesz elő. Valakitől egy cédulát kapok: — A teve egy olyan ló. amelyet értekezlet szült! Az értekezlet után a főnök meghív valahová egy pohár italra. — Ti mindig ennyit beszéltek? Csodálkozik. — Miért? Elvégre nem lehet összecsapni egy termelési tanácskozást! Sokan vagyunk, a pincér nagyon elfoglalt Integetünk neki kézzel-lábbal, amíg észrevesz. — Elkísérlek hazáig ha megengeded, úgyis szeretnék mondani valamit Együtt indulunk él a csúszós, jeges úton, közben meg- megállunk. — Tudod, kérlek, az én ügyem úgy kezdődött... — És tíz perc múlva még mindig nem tudom, hogyan kezdődött. — Döncikém! A lényeget! Kezdd a közepén és máris minden rendben. Csalódottan néz. — Az nem olyan egyszerű, kérlek! Ezt ki kell fejtenem, különben... Már tizenöt perce a ház előtt beszélgetünk, de csak bú- csúzás előtt két perccel tudom meg a lényeget: Dönci újra cserélni akarja a tavaly elcserélt iakását. — Nem megy az már, pajtás! — És ezt te csak ilyen kurtán, furcsán mondod? — Ha bejössz a hivatalba, és ha óhajtod, ugyanezt egy fél óra alatt is elmondhatom. Este még kezembe kerül az értekezleten kapott cédula. Nézem a másik oldalát, azon is van egy aranymondás: „Aki tíz perc alatt mondja el azt, amit öt alatt is elmondhatna, egyéb aljasságokra is képes...” Szalay István 2. — Igen. Biztos álkulcsot használt. Beosont, rombolt, kisurrant, bezárta maga után az ajtót. Mint egy utolsó görény. — Helyes. És azt ki leshette meg, hogy maga leugrott a büfébe, hogy szabad a terep? Kivel találkozott a folyosón? A lépcsőházban? Falatka töpreng, megrándítja araszos vállát. — Nézze, doki, nem emlékszem. Amikor én a büfébe sietek, nem nagyon szoktam figyelni, hogy ki jön szembe velem, ki megy mellettem. Mert én olyankor azpn vagyok, hogy ne veszítsek sok időt. Telekes bólint. — így igaz... Hát akkor közeledjünk a kérdéshez a nyomozás klasszikus módszerével. Kinek, kiknek állhatott érdekében a tett elkövetése? Mondja csak. Falatka, miféle iratok szenvedtek kárt magánál? Föl teszem ugyanis, hogy netán az érintett személyek valamelyike, megneszelvén. kiszintatol- ván... Falatka megrázta a fejét. — Nem valószínű. Ebadó- fölszólításokat készítettem ugyanis. — Akkor talán az ebek gazdái? Falatka szigorúra vonta szemöldökét. — Róluk beszélek, nekik írtam, nem a kutyáknak. És nekem most egyáltalán nincs viccelni való kedvem, én- hozzám betörtek, nekem csúffá tették a félnapi munkámat. Én reggeltől kizárólag utolsó figyelmeztetéseket töltöttem ki. Azoknak a kerületi ebtartóknak, akik a második félévi adót nem fizették be a kutyájuk után. Ezeket a notórius késedelmes befizetőket én már mind személyesen ismerem, főleg idősebb emberek, nyugdíjasok végül mindig befizetik csak húzzák-halasztják, fellebbez- getnek, hátha elengedjük nekik vagy tovább mérsékeljük, esetleg kitör közben a világháború, jön az atom, és ők megússzák a félévi adót... Nézze Tibor, én régóta harcban állok ezekkel a kutyásokkal, de egyiket sem tudom elképzelni, mint ádáz merénylőt, bosszúállót Amint a lépcsőkön futkos, álkulccsal behatol, vagy a villámhárítón kapaszkodik föl hozzám, a negyedik emeletre. Fényes nappal.’az utca felől. 'Mondjuk a reumás özvegy Rozmajer néni, a het- venhárom évével... — Hát akkor?! Falatka ezúttal lassan, «zinte ünnepélyesen emelkedett föl a székről, úgy jelentette ki tagoltan, roppant nyomatékot adva minden egyes betűnek: — Megmondom. Nyíltan. Tibor, én kebelbelire gyanakszom. Tanácsi dolgozóra. Szerintem kinti ügyfél nem jöhet számításba. Ekkora disz- nóságot csak kolléga követhet el egy kollégával szemben. Vagy még inkább egy kolléganő... Valamelyik kiszikkadt, egyszálbélű cinege. Irigységből... Valaki olyan, aki pontosan tudja, hogy nekem mi a gyengém. A csoportvezető óvatosan előrehajolt. — Ha szabad érdeklődnöm, ha nem veszi tolakodásnak, elárulná nekem, hogy mi is a maga gyengéje? ígérem, nem fogok visszaélni vele. Bármilyen nevetségesnek hatott is a fogadkozás, hisz három doktor Telekes sem vehette, volna magának a bátorságot, hogy visszaéljen Gruberné bárminő titkával, az óriásnő nem kacagott föl gúnyosan. Sőt, először a beszélgetés kezdete óta, lesütötte két kávésibrik szemét, először fogta suttogóra a hangját — Én... én imádok «»- szólításokat kiküldeni. Különösen. .. különösen utolsó figyelmeztetéseket.. Ez az én sebezhető pontom, doki. Telekes Tibort meghökkentette e vallomás, de csak egy pillanatra. Amit egy adóügyi csoportvezető nem tud az emberi lélek mélységeiről, azt nem is érdemes tudni. Vállat vont — Érdekes. Viszont a tettes hovatartozását illető gyanújával nem érthetek egyet Gondolja meg, ki lehetne az a kebelbeli, aki kockáztatja a csontjai épségét, merem állítani az életét, csak azért hogy behatolva a maga szobájába, ott némi jelentéktelen diverziót hajtson végre? Falatka tiltakozni akart, de most a férfi emelte föl a hangját. — Jó, jó, magának szívügyei azok a cetlik, de éppen a kebelbeliek vannak tisztában azzal hogy az adókönyv alapján szinte azonnal pótolni lehet azokat az utolsó figyelmeztetéseket. Tönkretételük tehát még csak tartós bosszúságot sem okozhat. Közelebb húzta magához a házitelefont. — Értesítem a rendészt Tartunk egy helyszíni szemlét. Jegyzőkönyvet veszünk föl. Könnyen lehet, hogy a rendőrséget is értesítenünk kell..! Hátha egy őrülttel állunk szemben?... Magát csak arra kérem, egyelőre tartsa szigorúan titokban a történteket, még csak az hiányozna. hogy pánik törjön ki a hivatalban. És tárcsázott. (Folytatjuk) j
