Népújság, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-26 / 48. szám

A kineses sziget Anqol—spanyol—francia—olasz—JSSZK film A néző azt hinné, ha öt ország filmesei összefognak egy kalandregény megfilme­sítésére, abból olyan kitűnő munka kerekedik, hogy utá­na hetekig fogunk rá em­lékezni, emlegetni fogjuk egy-egy részletét, technikai megoldását, a látvány le­nyűgöző voltát. Ráadásul még, ha egy olyan kipróbált témáról van szó, mint A kincses szigetről, Stevenson regényének Jim Hawkinsé- ről, a tizenéves kis kapi­tányról meg Hosszú John Silverről, akik izgalmat oko­zó kalandjaikkal, véres csa­tákban való részvételükkel bebizonyítják nekünk, hogy az ember találékony és ne­mes érzésű tud maradni a legvadabb helyzetekben is. Aztán kapunk egy másod- rangúan rendezett, másod­rangú megoldásokkal kibé­lelt történetet, ahol a ka­land érverése lassú, a lát­vány ugyan színes, de nem nyűgöz le és mire eljutunk a kincs létezésének, felfe­deztetésének pillanatához, már nem is vagyunk úgy oda ezekért a hősökért. A tengerből ugyan kapunk vi­zet, de azt is inkább csak az öbölben és a hullámok taréján himbálódzó hajóról a vak is láthatja, hogy ma­kett — alkotmány, amin a kutató tekintet soha egyet­len mozgó alakot sem ké­pes felfedezni. A lázadásból inkább csak a végered­ményt, a már békés hullá­kat mutatja fel a rendező, a cselszövésből és ellen- cselszövésből is többnyire a kivezető út végét, de ma­gát a küzdelmet, azt az utat, amit az emberek egymásért és egymás ellen megtesz­nek, a kamera különösebb szorgalom nélkül kíséri vé­gig. Pedig mi erre is kíván­csiak lennénk! Talán a dolog nyitja ép­pen az, hogy a kaland he­lyett kitűnő jellemszínészek játsszák el a fontos szere­peket. Orson Welles példá­ul, a sokoldalú filmszínész,/ aki rajzol, ír és rendez, ha kell, minden igyekezetével bonyolult jellemet idézget Long John Silver alakjá­ban. Azt akarja elhitetni, hogy ez az agyafúrt és pénz- só vár tengeri medve az urak ellen lázadva és uszít­va, eszközeiben sem válo­gatva, szavakkal ide-oda mozgatva a tengeri hara­miákat, úgy el tudja vinni elképzeléseit a célig, hogy közben elnyeri a mi rokon- szenvünket is. A másik ol­dalon nincs kivel megütköz­zék a maga szintjén, így kénytelen hosszú monoló­gokban és nyújtott párbeszé­dekben kifejteni azt a ha­tást, amit a nézők és a ka­lózok egyformán türelmet­lenül hallgatnak végig. És mi is észrevesszük, akik ezt a nagy színészt már jó né­hány filmben láttuk, hogy ez egyszer a rendező is alá­vetette magát ennek a fi­gurának: a rendező, And­rew White, ezt akarta fel­mutatni ebben a filmben, ezzel a hőssel akart hatni, s közben nem vette észre, hogy ez a jellem így nem azonos az író által feleleve­nített férfivel és főképp nem azzal, akit mi a re­gény nyomán, a kaland ere­jénél fogva is magunk elé idézünk. S amennyit idő­ben és térben ez a figura, Long John Silver elvesz a filmből, annyival lesz szür­kébb a kaland. A kaland izgalmát, hevességét, a té­tek nagyságát nem lehet így. egyetlen ember rezze­néstelen arcjátékával kife­jezni. A helyes arányok hí­ján felborul az egyensúly és sok minden hatását veszti. Orson Welles, a nagy név hat, de Andrew White ren­dezői mulasztásait bosszan­kodva állapítjuk meg, ami­kor a fáradt végű filmet vé­gignéztük. (farkas) Dolgoznak tovább Látogatóban a gyöngyösi Szövetkezeti Színpad tagjainál Az egész ország láthatta, hallhatta őket. amikor a Ki mit tud? első adásában sze­repeltek. A gyöngyösi Szö­vetkezeti Színpad tagjai úgy könyvelték el a tényt, hogy odáig eljutottak, önmagában is siker. Arra emlékezteit, hogy 19 együttes közül ők is benne voltak abban a hat­ban, amelyik szerepelhetett a tv-ben. Más fogalmazás- ban: az érszág első hat cso­portjához tartozni — az se utolsó dolog. Amikor ezt a szereplést elevenítettük fel Püspöki Győzővel, a Szövetkezei Szín­pad művészeti vezetőjével, még azt is hozzátette az előbbiekhez, hogy nagyon jó hangulatban ültek fel a GYONGYSZÖV autóbuszára és kedélyes beszélgetéssel, nótázással múlatták az ide­jüket hazáig. Sajnálják, hogy utólag senki nem hívta össze még őket, nem mondott két el­ismerő szót és köszönetét az amatőr együttes tagjainak azért, hogy ilyen méltó mó­don „képviselték a szövet­kezeti színeket”. Egy kicsit elfelejtkeztek róluk. Az élet azonban megy to­vább, és ők is készülnek az újabb szereplésre. Bár a tv- szereplés óta is felléptek már, Mátrafüreden, az Avar Szállóban, azon a tanfolya­mon, amit a MÉSZÖV ren­dezett. A csoport minden tagja pontosan ott folytat­ta a színpadi munkát, ahol abba sem hagyta tulajdon­képpen, mert a Ki mit tud­ót ,n&m valamiféle drámai csúcsnak fogták fel, ahol életre-halálra megy ki a já­ték. Annyit még elmond a Szö­vetkezeti Színpad művészeti vezetője, hogy a tv-ben lá­tott Padisák Ifjú cinkepár­ján kívül volt még más is a tarsolyukban, de a-stúdió­próbákon a tv-rendezők ezt a feldolgozást „állították be”. A csoportnak közelebb áll a szívéhez Szilágyi György Exportnyulak üzenete című írásának színpadi át- és fel­dolgozása, mégis maradtak az előző műnél, mert azzal szerepeltek az egész váloga­tó során. A színpadnak összesen negyven tagja van, az után­pótlás is biztosított, hiszen a művészeti vezető a III. sz. általános iskola úttörői közül is összehozott már egy csoportot. Éppen tíz éve annak, hogy ez a műkedvelő csoport meg­alakult. Készülnek a jubile­umra, méghozzá úgy, hogy az egykori tagokat is meg­próbálják összeszedni. Ez pe­dig nem lesz könnyű, mert szerte az ország területén ta­lálhatók meg: férjhez ment az egyik a Tiszántúlra, ál­lást vállalt a másik az or­szág másik felében. Bíznak abban, hogy a tízéves for­duló mégis megmozgatja a „veteránokat” is, de a hazai közönséget is. Egy szó, mint száz: a Szö­vetkezeti Színpad tagjai lel­kesen dolgoznak tovább, és lelkesen készülnek a követ­kező fellépésükre. Mert sze­retik az amatőr színját­szást. (gmf) a közjónak előmozdítására célozó IndulatbuI...9* Kis falu a nagy síkságon Oláh János, vb-titkár: „Szép ütemben gyarapodunk, megkétszereződött a születé­sek száma.’’ (Fotó: Szántó György) Hatalmas hevesi síkság, belefárad a szem, míg kör­bejárja. A falvak közel és távol, „mint egy tányér krumplipaprikás”, lassan gő­zölögnek a februári délelőtt hidegében. Az a falu, ahová mi érkezünk, halk és tiszth, mint a hóesés ra kelvén, Szentmiklós hely­ség elpusztult.” — Igen. Különösen a 60- as években volt itt nagy­arányú elvándorlás. Három­száz emberrel fogyatkozott meg a falu lélekszáma. Nagy részük Érdre költö­zött, de jutott a szentmik- lósi családokból Gyöngyösre és Egerbe is. Azért teljesen nem lettek hűtlenek a szü­lőfaluhoz, mert minden je­lesebb ünnepkor hazarajza- nak a rokonokhoz. 1970. óta nincs elvándorlás. Sőt. szép ütemben gyarapodunk is, hi­szen a korábbiakhoz képest megkétszereződött a születé­sek száma. Tizenöt-tizenhat gyerek születik évente. vosi rendelőjükre. Alig több mint félmillió forintba ke­rült, s ehhez 200 ezer fo­rint értékű társadalmi mun­kát a falu népe adott Üj létesítmény a faluban a szolgáltatóház is, ahol a fod­rászat a kenyérbolt és a hentesüzlet kapott helyet Mindennap jó ízű, friss ke­nyeret ehetnek a szentmik- lósiak, amit a pélyi tsz sü­tödéjéből szállítanak. Miről híres Tarnaszent- miklós? — Nem tudok róla, hogy különösebben híres lenne. Talán azt említhetném, hogy akik a Tárnát belevették a falu nevébe, azok összeté­veszthették a Hanyi-ért a Tárnával, mivel a folyó ugyancsak messze elkerül minket. S azt is mondhat­nánk: amilyen kicsi ez a falu. oly nagy volt szenve­dése a történelem során. Sokáig pusztán állt a falu­hely. Az itteniek a külön­böző sanyargatások miatt többször is néptelenül hagy­ták Szentmiklóst, s csak a XVIII. század közepén ad­ták ki az újranépesítésröl szóló szerződést, „a közjó­nak előmozdítására célozó indulatbul”. Oláh János, vb-titkár fog­lalja össze így dióhéjban az öreg falu históriáját. — És a legújabb időkben kis híján megismétlődött az, ami egy régi-régi okmány­ban olvasható: „a lakosság ezen helységbül bontakozás­Hogyan élnek az embe­rek az öreg településen, mi­lyen gondok foglalkoztatják 1350 lakosát, mit ígér szá­mukra a holnap? — Az emberek nyugod­tak, s ez a nyugalom a biz­tos megélhetésen alapszik. Nem lehet panasz a terme­lőszövetkezetre, aztán pe­dig sokan a falu határain túl kerestek munkát, 150 az eljáró dolgozók száma, s ezek szinte valamennyien az építőiparban vannak. Dol­goznak a Metalloglobusz te­lepén is harmincán. Mind­össze hárman vállaltak mun­kát a F inomszere 1 vén ygyár hevesi üzemében. Jóval több azoknak a száma, akik be­dolgozók. A mindennapok krónikása gyökeres változásokat vehet számba a tarnaszentmiklósi- ak életmódjában. Lényege­sen megnőtt a lakosság anya­gi bevétele. Kilenc és fél millió forintot őriznek ta­karékban, s van a faluban 25 gépkocsi, 325 televízió, 310 rádió, újságokból, folyó­iratokból pedig 370-et járat­nak. Büszkék az 1966-ban épí­tett művelődési házukra, amit szépen kihasználnak. Hetente kétszer (szerdán és vasárnap) láthatnak filme­ket; kedd és csütörtök este a könyvtár fogadja látoga-. tóit; pénteken próbál az út­törők jó hírű néptáncszak- köre; s itt működik a fotó- és képzőművészeti szakkór is. Ugyancsak büszkék az or­Fordítsuk a szót végül ai gondokra, a tervekre. — Legnagyobb gondunk! az ivóvíz. Van egy 450 mé­ter mélységű artézi kutunfc és 6 fúrott, 100—150 méter mély közkutunk. Szerettük: volna, ha már az idén rész­legesen megoldhatóvá válik a vezetékes vízellátás. A központi artézi kúttól 4—5 irányban terveztük lefektet­ni a vezetékeket^ úgy 2000 méter hosszan, amit később továbbfejleszthettünk volna. A magunk ereje kevés er­re, de türelmesen várunk, mert ígéretet kaptunk a tá­mogatásra, hogy elindulhas­sunk. — S a megvalósítható ter­vek? — Említettem, hogy meg­kétszereződött a születések! száma. Napközi otthonunk: már van, és most szeretnénk gondoskodni a kisebbekről is. Ez évben létesítünk egy 25 személyes óvodát. Száz­ezer forinttal segít a Metal-- loglobusz. támogatást ka­punk a termelőszövetkezet­től és számíthatunk a köz­ség lakosságának társadalmi munkájára is. A korábban művelődési háznak használt régi épületet alakítjuk át, aminek összköltsége 300 ezer forint lesz. Még az idén „megfényese- dik” Tamaszentmiklós. Több utcai lámpa fénye nyitogatja majd az éjszaka zárját. Ko­rábban minden második! oszlopon volt csak közvilá­gítási lámpa, s most min­den oszlopra lámpát szerel­nek. A falu központjában pedig modern higanygőz- lámpák világítanak ezután. A Vörös Hadsereg utcát felújítják. Sáros és szűk utca a mostani, s ez évben 400 ezer forintos költséggel kiszélesítik, aszfaltozzák. Pataky Dezső QJenmái 1977. február 26., szombat 21. — De — bólintott közö­nyösen a madarász —, óriá­si. — És még ezt hallgasd meg! — kapott ki a lány egy másik újságot a ha­lomból. — Ez egy úgyneve­zett szuper-pozitív reagálás. Ritka öröm ez a mi há­zunk táján. Amikor az ér­dekelt felek nemcsak szó­ban vagy írásban jelentik ki, hogy cikkeddel egyetér­tenek — ez a szimpla pozi­tív reagálás — hanem tény­leg tesznek is valamit. Itt — paskolt rá az újságra — valami országos élelmiszer- ipari micspdának a vezérka­ra tanácskozott, arról szá­mol be a kolléga. Nem le­vélben hívták össze a na- csalnyikokat, hanem tele­fonon. Vidékről is. És te­lefonon mondták meg, hogy miről lesz szó, nem küld­tek egy sor írásos anyagot sem, úgynevezett előzetes tanulmányozásra. A tanács­kozás egyetlen napirendi pontja az adminisztráció ésszerűsítése, az iratké­szítés csökkentése volt. Jegyzőkönyvet nem vezet­ték, mindenki magnóra mondta észrevételeit, terve­it, legközelebb leforgatják majd a szalagot. Abból is kiderül, kinek mekkorát si­került előre lépnie, melyek az általánosítható tapaszta­latok. és így tovább... Mondd, érdekel ez téged? — Roppant érdekel. — Jó, csak azért kérdez­tem, mert a képeden nem látszik az a fene nagy el­ragadtatás... Még csak any - nyit erről hogy többen is szóvá tették, hogy viszont az úgynevezett „bőrpapírok” gyártói nem feltétlen gra- fomániások, sőt. Igen gya­kori, hogy némely hivatal­nok első dolga, ha egy ügy hozzá kerül. hogy ilyen „bőrpapírral” mentse a bő­rét. lefedezze magát, füg­getlenül a téma jelentősé­gétől. sürgősségétől. Nála csak az fontos, hogy írás­ban rögzítse, ő pontosan iktatta, bejegyezte, lebé­lyegezte véleményezte, ki­egészítés céljából visszaad­ta. hatásköréből átutalta, bekérette, értesítette, föl­szólította, véleményezésre tovább küldte... És. sajnos, többnyire neki van igaza, mert az ellenőrzés is ma még főleg az alaki előírá­sok betartását és nem az érdemi, gyors és hasznos intézkedést honorálja... Fi-'’ gyelsz te egyáltalán? — Persze. — Veszem észre. Bámu­lod a mennyezetet... De várj csak, van itt valami nagyon kedves. Három kartonlapocskát emelt föl. szépen be vol­tak keretezve, színes ceru­zával kifestve. — íme, kispajtás, három tiszteletbeli tagsági igazol­vány. Egy nekem, egy ne­ked, egy az öregednek. Föl vagyunk véve a Marcsók utcai általános iskola ötö­dik dé osztályának úttörő- csapatába. Pontosabban a Zümbi-őrsbe. Mint mellé­kelten írják a gyerekek, az­előtt mókusok voltak, de látták a szerdai adást és egyébként is Mókus-őrsből olyan sok van... Aranyo­sak. ugye? — Nagyon — motyogta a fiú. — Érkeztek persze ke­vésbé rokonszenves külde­mények is — ismerte be Kati gondolván, hogy ha a jó hírekre így reagál ez a mamlasz, talán fülvidítják a kellemetlenek. — Látod ezt a szerkentyűt? A fiú orra alá dugott egy vékony drótokból és cukorspárgából álló, a pezsgős üvegek dugóleszorí- tójához hasonló alkotmányt, csak sokkal kisebbet. — Mit gondolsz, mi ez? — Fogalmam sincs. — Ez — csőrkosár. Az elnevezés is a feltaláló di­csőségét öregbíti. Kutyának szájkosár madárnak csőr­kosár. A találmányhoz mel­lékelt levelében azt közli velünk ez az úr, hogy sen­kit sem szabad írásos mun­kájában hátráltatni, senki­nek az írásában nem sza­bad folytonossági károkat okozni, de még lelkileg fe­szélyezni sem. Ugyanakkor ő nincs a zümbik tartása ellen sem. minden állam­polgárnak joga van eldön­teni, hogy kell-e neki ilyen madár vagy sem. És ha kell akkor állatkínzás len­ne szobafogságra ítélni a zümbiket és ezzel halálra is, mert állítólag életszük­ségletük az időnkénti nagy repülés. A dilemma megol­dása — a csőrkosár. Röpte- tés előtt néhány egyszerű mozdulattal fölerősítjük a madárka fejére, és már nem is tud csípni, szürkül­ni... Voilá. a kecske is jól­lakik, a káposzta is meg­marad béke Nobel-díjat a föltaláíónak... Guszt Róbert rosszked­vűen legyintett. — Ez egy hülyeség. Kati elfricskázott egy makrancoskodó hajfürtöt a szeme elől. — Nem, ez több, mint hülyeség. Mert mit akar ez az elfuserált Edison? Azt akarja, hogy maradjon min­den háborítatlan. A grafo- mániás bürokrácia is. a zümbi is. Csak az utóbbit egy kisded szerkezet segít­ségével fosszuk meg attól, ami benne a legrokonszen­vesebb Q leghasznosabb. Ez a csőrkosár, az a szemlélet, amely ebben a csőrkosár­ban testet ölt, ez a mi leg­veszedelmesebb ellenfelünk. A lány most megint dü­hös volt. szilaj — és gyö­nyörű. De a hórihorgas ornito­lógus ezúttal mégsem he­lyeselt, hanem lassan ne­met intett a fejével. — Nem Kati, ez tévedés. Van nekünk veszedelme­sebb ellenfelünk, ellensé­günk is. — Ezt hogyan érted? Guszt Róbert a szekrény felé intett. — Számold meg a züm­biket. Kati csodálkozva néz föl, hangtalanul jár a szája, egy, kettő... öt... kilenc. Kezdi újból a számolást, megint csak kilencig jut el. Ijedten fordul a fiú fe­lé. — Hol... hol a tizedik zümbi? — Nincs tizedik... És rö­videsen nem lesz kilence­dik sem... Hiszen tudod, ők pár nélkül nem maradnak meg sokáig... Kati falfehér, amint leül a székre. — De hát mi történt?!.-. Hová lett? — Elpusztult. Megölték, — Kik? Széttárja két pók-karját a fiú. — Fogalmam sincs. MiJ kor hazajöttem, ott feküdt az ablakpárkányon... meg egy U-szeg... A szemben le­vő ház tetejéről lőhettek ide csúzlival, csak az van magasabban, mint mi... — Talán valami kis csi­bész ..? — Nem. Nem gyerek void Átszaladtam, ismerem az ottani házmestert. Ö épp a mosókonyhából jött ki. lát­ta azt a férfit, köpcös, kö­zépkorú embert aktatáská­val, aki a vasajtón át lé­pett sietősen a lépcsőház­ba. A házmester azt hit­te, biztosan a házkezelő- ségtől, a beázás miatt... Most már lakatot tett a vasajtóra... Kati fölzokogott, két te­nyerét az arcára szorította. Guszt Róbert odasietett, lehajolt hozzá, megsimo­gatta a vállát. — Ne sírj... Ezentúl job­ban vigyázunk rájuk... És nem adjuk föl. Jó?... Nemsoká kikelnek a fió­kák... Ne sírj már... Kosaras Kati sírása csi­tult, de még hüppögött. Aztán fölpillantott a fiú­ra, szelíden lehúzta a fe­jét szájával megkereste a fiú száját... Az ómódi szekrény tete­jéről nyolc zümbi érdeklő­dőn nézett le rájuk. A ki­lencedik kissé távolabb állt, külön — az ablakot lesve. Vég*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom