Népújság, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-24 / 46. szám
A tanács és a szakszervezet — Heves megyéért Csaknem 16 milliárd forintos forgalom januárban Kiskereskedelmi gyorsmérleg sitható hasonló építési program. A tervezőknek nem szabad elszakadniuk a reális lehetőségektől, a kivitelezők körében végre igazán gyakorlattá kellene már válnia a sokat emlegetett munka- és üzemszervezésnek. Itt és ott ne csak emlegessék, hanem mindennapi munkájukban próbálják megvalósítani is az ésszerű takarékosságot, hogy a megyei lakásépítések költségei közelebb kerüljenek az országos átlaghoz! A TANÁCSKOZÁSON — természetesen — az élet- színvonallal összefüggő más kérdésekről, a lakosság ellátásának legkülönbözőbb területeiről is szó esett. S ennek alkalmával az előzőhöz hasonló körültekintéssel, felelősséggel tárgyaltak például az egészségügyi helyzetről, a vállalati szociális körülményekről, a gyermek- intézményekről. A két testület képviselői egyetértettek abban, hogy az orvosi rendelők, a kórházak túlterheltek, kevés a gyógyító szakember, s a gondok enyhítéséhez nagyobb erőfeszítések kellenek. A munkahelyek közül különösen a kereskedelemben és a költség- vetési üzemeknél kell többet tenni a dolgozókért. A bölcsődék zsúfoltak, az óvodai ellátás napjainkban a törekvések ellenére mindössze 60,6 százalékos, s bár az V. ötéves terv időszakában újabb 2065 férőhellyel bővül az intézményhálózat, sajnos alig javulnak az állapotok. Nem kielégítő az iskolai étkeztetés sem, miután kereken 600 diák jelentkezését kénytelenek voltak legutóbb is elutasítani a napközi otthonok megyénk területén. S AMIKOR mindezek megfogalmazódtak, mindjárt elképzelések is születtek a pozitív változásokért. Többi között szóba kerültek például a megyénkben eddig is sokat segítő társadalmi munkák, amelyeket a jövőben még eredményesebben lehetne szervezni, irányítani, a megye érdekeinek leginkább megfelelően. A szakszervezetek képviselői felajánlották: készséggel gondoskodnak arról, hogy az általuk kezdeményezett üzemi, vállalati társadalmi munka a tanácsok által megjelölt helyen kamatozzék, a kommunista műszakok értékei meghatározott célkitűzések megvalósítását szolgálják. A megyei tanács és a szakszervezetek képviselői örvendetesnek találták, hogy a kereskedelem területén a hivatásos ellenőrök mellett mind jelentősebb a mozgalom aktíváinak segítsége. A csaknem kétszáz szakszervezeti aktíva tavaly is ezernél több esetben látogatott az üzletekbe, hogy különböző visszaélésekre fényt derítsen, újabb szabálytalanságoknak elejét vegye, felhívja a figyelmet a jobb munkára, a lakosság pa- naszmentesebb ellátására, kiszolgálására. Az SZMT vezetői bejelentették, hogy az idén háromszázra nő társadalmi munkásaik száma, s aktíváik iparkodnak az állami, kereskedelmi felügyelők még jobb partnereivé válni. Az V. ötéves terv időszakára kötött megállapodás mindezek mellett még számos konkrét feladatot, programot rögzít. Még hatékonyabb együttműködést ígér a terület- és település-fejlesztési célkitűzések megvalósításában, a lakosság általános ellátásának javításában, az állampolgárok ügyeinek intézésében, a közművelődés, a sport fejlesztésében, hogy csupán lényegesebb vonásait említsük. S MINDEN -bizonnyal nemcsak terv marad ez a megállapodás, hanem a mindennapi munkánk részévé is válik! Gyóni Gyula Az egy évvel ezelőttihez képest több mint egymil- liárd forinttal, folyó áron 9,1 százalékkal növekedett januárban a kiskereskedelmi forgalom, s összetételében is változott, ezúttal ismét több ruházati és vegyesiparcikk fogyott, mint élelmiszer — állapítja meg a Belkereskedelmi Minisztérium most közzétett áruforgalmi gyorsjelentése. Az elmúlt hónapban 15,9 milliárd forintot költött el a lakosság a kereskedelemben; 5,4 milliárd forintért vásárolt élelmiszereket, 2,3 milliárd forintot hagyott a vendéglátóiparban és 3,2 milliárd forintért vett iparcikkeket. A gyorsjelentés a kereskedelem valamennyi ágazatában kedvező ellátási helyzetről adott képet. Húsból és húskészítményekből például hozzávetőlegesen 15 százalékkal kevesebb fogyott, valószínűleg a magánvágások növekedése miatt. Baromfiból, tojásból, halból, tej- és tejtermékből zavartalanul kielégítették az igényeket. Főzelék- és gyümölcskészítményekből, valamint hasonló mélyhűtött termékekből egész hónapban kevés volt. Javult az édesipari ellátás, de a finom lisztesáru. a csokoládés darabáru és a díszdobozos édesség továbbra is gyakran hiányzott az üzletekből. A tárolt készletek megfelelően biztosították a lakosság kiegyensúlyozott burgonya-, zöldségéé gyümölcsellátását. Burgonyából egyébként mintegy 10 százalékkal, zöldségből 4 százalékkal fogyott kevesebb a tavalyinál, és csökkent az almaforgalom is. A ruházati kereskedelemben élénkült a kereslet, az állami kereskedelem 6,6 százalékkal, a szövetkezeti hálózat 17,8 százalékkal nagyobb forgalmat bonyolított le. mint a múlt év első hónapjában. A ruházati cikkek közül a megfelelő kínálat hatására főleg a méteráru fogyott, a íelsőkon- íekció iránti kereslet változatlanul elmaradt a javuló választéktól. Az import ellenére kevés volt a farmerpantalló, valamint az irha- és műirha kabát. Az igényeknek megfelelően került forgalomba ing, javult az alsóruhanemű-ellátás, s különösen női kötöttáruból színvonalas kínálattal álltak a vásárlók rendelkezésére az üzletek. A lábbelik közül a szezonnak megfelelő cipőkből bőséges volt a választék, javult a gyermekcipő kínálatának színvonala, bár mérethiányok továbbra is fennálltak. A vegyesiparcikk-kereske- delem készlete összességében a korábbinál jobban megközelítette a keresletet. A vasáruk közül javult a múlt évben még hiányzó termékek kínálata, viszont az igényekhez képest változatlanul kevés volt a kazán, a tűzhely, a villanybojler, a centrifuga. Gondot okozott a kereskedelemnek a bútorforgalom mérséklődése, ami azzal magyarázható, hogy a kínálat nem felelt meg a minőség és a választék szempontjából igényesebb keresletnek. Az építőanyag-forgalom szinte minden fajtából alatta maradt a tavalyink, így a készletek bőségesek, megfelelő alapot teremtenek a tavaszi szezon indulásához. (MTI) Ketten (az előtérben) a falugyűlés résztvevői közül: Bolacsek Tiborné és Papp Józsefnc. — A csaknem egybeépült két település, Istenmezeje és Szederkénypuszta fejlesztéséről nem lehet külön-külön beszélni. Igazuk van azoknak, akik azt tartják, hogy úgy kell élnünk, mint rgy családnak... S ha már a családnál tartunk, tudvalevő, hogy otthon is csak addig nyújtózkodik az ember, ameddig a takarója ér. A mi „takarónk alól” a jövőben egy óvoda építése és egy-két apróbb dolog — például a szederkénypusztai iskola tetőcseréje — erejéig nyújtózkodhatunk. Igaz, megtold- hatjuk a takaró végét a közös összefogással, azzal a munkával, amely az elmúlt években több mint 400 ezer forintra rúgott a két községben. .. Nyújtható a takaró — mondta a közös községi tanács elnöke, akinek a véleményéhez nyomban csatlakozott — igaz, még nem pénzzel — a helyi termelőszövetkezet vezetője, Murányi Gábor. — Most — javasolta —, itt rögvest alakítsunk egy társadalmi munkát szervező bizottságot, amelynek a tagjai felelnek a jövőben azért, hogy ne aprózódjon szét a sok-sok egyéni felajánlás. A falugyűlés szavazott, mert az ötlet jó. Van mit tenniük a szederkénypusztaiaknak. Ezekről szóltak azok is, akik élve a véleményalkotás jogával, elmondták a gondolataikat. Fülöp Tibor: — Nem jut el hozzánk időben a napi sajtó, minden levél egy napot késik, nem is beszélve a táviratokról, amelyeket azonnal kellene kézbesítenie a postának. És az is gond, hogy minden hét végén segélykérő telefon nélkül marad a község... Ameddig a takaró ér... Falugyűlés Szederkénypusztán MINT LAPUNK korábbi számában már hírül adtuk: a megyei tanács és az SZMT évek óta együttműködik „szűkebb hazánk” számos fontos feladatának megoldásában, közösen segítik a kü" lönböző célkitűzések megvalósítását s munkájuk tapasztalatait időről időre értékelik. A két testület képviselői legutóbb a közelmúltban tartottak közös tanácskozást, amelyen számba vették az eredményeket, illetve meghatározták további tennivalóikat. Ennek során ismét egy sor olyan kérdésről tárgyaltak, amelyek méltán tarthatnak érdeklődésre számot olvasóink körében. Nos, miről is volt szó? A tanács és a szakszervezetek vezető munkatársai mindenekelőtt foglalkoztak a megyei városok munkás- lakás-építéseinek helyzetével. Elégedetten állapították meg ez alkalommal is, hogy a IV. ötéves tervidőszakban a program szerinti 11 780 helyett végül is összesen 13 766 új otthonnal lett gazdagabb Heves megye, s a lakások közül csaknem 600, az 1973. július 1-én kezdődött mun- káslakás-építési akció következménye. Ugyanekkor — mint összegezték — a legkevésbé sein szívderítő, hogy mégis tovább nőtt városainkban a lakásigénylők száma, jóllehet a jelentkezők szociális körülményei már kedvezőbbek a korábbiaknál, ennélfogva pedig kéréseik könnyebben teljesíthetők. KEDVEZŐTLEN — meglepő — tapasztalat, hogy például az előző ötéves terv utolsó két esztendejében a tanácsi bérlakásoknak Egerben 55, Gyöngyösön 46 százalékát olyanok kapták, akiknek nevei tulajdonképpen nem szerepelnek a hivatalos jegyzéken. A szanálás, életveszély-elhárítás miatt, vagy történetesen közérdekből történt soron kívüli kiutalások, sajnos észrevehetően csökkentették a listán egyébként jegyzett s évek óta várakozó munkások, fiatal házasok esélyeit a kiutalásoknál. A helyzeten csupán a tanácsi érté- kesítésű lakások biztosításával javítottak. Fokozta a gondokat, hogy megyénkben az említett öt évben nem kevesebb, mint 72 százalékkal emelkedett a lakások egy négyzetméterre jutó költsége, ami 27 százalékkal felülmúlja az országos átlagotf?!) Másrészt még mindig meglehetősen» körülményes, hosszadalmas egy- egy építkezés, amire csak egyetlen példa, hogy a Mát- ravidéki Fémművek által szervezett akciónál az elképzelt társasházépítési tervének elkészüléséhez, a szükséges telek kisajátításához, illetve a megfelelő kivitelező megtalálásához kereken három esztendő kellet. Sajnos, a további kilátások sem túlságosan biztatóak, hiszen az V. ötéves terv 12 293 új lakásánál a tervidőszaknak már első esztendejében jelentős lemaradás van. A munkáslakás- épitéseket legfőképpen szervező OTP a megye egyik városában sem tudja kielégíteni a jelentkező igényeket. Gyöngyösön a 110 jelentkező közül 64 juthatott lakáshoz, míg Egerben 759 (?!) igénylő közül mindössze 213-nak mondhattak biztatást. S a tanácsok a lakás- szövetkezetekkel sem, javíthattak lényegesen a helyzeten mind ez ideig. Monclani _sem kell, hogy feltétlenül változásokra van szükség! A célcsoportos beruházásoknál és egyéb területeken is az eddiginél sokkal komolyabb, határozottabb munkára kell törekedni. A legnagyobb fokú körültekintéssel kell hozzáfogni egy-egy szanáláshoz, nem szabad milliós új értékeket megsemmisíteni, ha másutt lényegesen kisebb anyagi megterheléssel is megválóÉrdemes volt alkonyat előtt érkezni, mert így az ember a saját szemével győződhetett meg arról, hogy amióta nem járt a megye legészakibb „végvárán”, mennyit fejlődött itt minden. Az autó hatvanas tempója elegendő időt biztosít a szemlélődének, hogy felmérje: szorgos, szívesen munkálkodó emberek élnek itt. Szederkénypusztán. Elég csak pillantást vetni az út mentén elmaradó emeletes házakra, amelyek az otthon minden kényelmével várják haza a bányászférjeket, a termelő- szövetkezetben dolgozó asszonyokat és — főként a hét végére — a városban tanuló fiatalokat. Varázsa van ennek a hegykoszorúk közé ékelődött településnek. De van-e jövője Szederkénypusztának ? — Érdekes falu ez, nehéz, rendkívül nehéz megszokni itt, később viszont ugyanolyan nehéz elszakadni erről a részről — vallja meg a mindössze háromszáz lakosú településhez való ragaszkodását egykori diáktársam, az Istenmezeje—Szederkénypuszta közös iskoláját igazgató Király Gábor. Valóban így lenne ez? Mert ahogy egymás után érkeznek a falugyűlés résztvevői, s helyet foglalnak az apró kultúrterem széksoraiban, kétségeim támadnak a véleményét illetően. S joggal, mert fiatal arcot csak egyet-kettőt látni. Aztán egy felszólaló, Bolacsek János — esküszöm nem beszéltünk össze —. mintha megerősíteni kívánta volna a gondolataimat. — Mi — mondta —, társadalmi munkában kultúrházat építettünk, és még sok mindent, ám akkor fiatalabbak, évtizedekkel fiatalabbak voltunk. Most is a fiataloknak kellene kezdeményezniük egy sor dolgot, de hol vannak ők...? Elöregedett volna a falu, a kihalt dunántúli település, Gyűrűfű sorsára jut ez a kis község is? Aligha, hiszen élnek itt fiatalok — többségük éppen dolgozik, tanul, vagy nem tudott erre az estére eljönni a gyerekek mellől —, s terveik is vannak a környezetükkel. A tanácselnök, Utassi János beszámolója is igazolta ezt. Kedves Olvasónk! Ezzel a megszólítással kezdődik az a levél, ame~ lyet e napokban kézbesít a posta a Népújság több ezer előfizetőjének, és amelyben a levél címzettéit arra kéri a szerkesztőség és a kiadó- hivatal, hogy — segítsen. Segítsen a levélhez mellékelt kérdőív kitöltésével, illetőleg a kérdések megválaszolásával abban, hogy a Népújság jobb. színvonalasabb, az olvasó kedvéreva- lóbb legyen. Az elmúlt esztendők alatt, és napjainkban is, olyan dinamikus változás színhelye volt és maradt a megye, hogy e változásokat híven követni, mindezek mellett az ország és a világ dolgairól olvasóinkat rendszeresen tájékoztatni megtisztelő, ám nem köny- nyű feladata a lap szerkesztőinek. Hogyan, mit, kinek, miről? — olyan kérdések ezek, amelyeknek megválaszolásával jól jár az olvasó, mert jobb újságot kaphat, és jól jár <* Népújság, mert jobban, hívebben tudja teljesíteni kötelességét. Mindezekért és mindazokért is, amelyekről itt most nem ejtettünk szót, de amelyek a kérdések formájában ott szerepelnek az említett levélhez mellételt kérdőíveken, igen fontosnak tartjuk, hogy a Népújság olvasói, előfizetői, választ adjanak a lap, voltaképpen a saját kéréseikre. Fáradságát előre is köszönjük. Mészáros István: — Tudom, hogy a tanács megtette a magáét, s felhívta a lakosságot az átereszek tisztítására, különben elönt bennünket a belvíz, s tovább rongálja az útjainkat. De el- lenőrzi-e valaki, hogy miért nem tesznek eleget sokan a felhívásnak... Kotroczó Imre: — Van a termelőszövetkezetünknek elég területe, van munkalehetőségünk is, de gondunk éppúgy, mert helyi erőből nem tudunk megoldani mindent. Nem akarunk mi innen elmenni, megmaradunk mi istenmezeieknek, szederkénypusztaiaknak, csak segítsenek megvalósítani a terveinket a járáson, a megyén, mert a leghaszontalanabb dolog a világon tervezni, tervezni eredmény nélkül. .. ... És özönlöttek a kérdések, a javaslatok, a felvetések. Csaknem hetvenen — ennyien képviselték a háromszáz helybelit — bizoi" nyitották, hogy szeretik a falujukat, s harcolnak, küzdenek a fejlődéséért körömszakadtáig. • Este hatkor állt fel a „levezető elnök”, Pálfi Tihamér, hogy csendet intve megnyissa a falugyűlést. Este nyolc után — igaz. akkor már az utcán, a kultúrterem előtt, s esv pohár sör mellett, a még nyitva levő szomszédos italboltban folytatódott a vita. És ez természetes, hiszen Szederkénypusztának, ennek az északi „végvárnak” van és lesz is jövője... Szilvás István Mvnuhiin 1977. február 21., csütörtök
