Népújság, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-18 / 41. szám
Aliinál — IPl/pfillUlPn Szabó Magda nagy sikerű regényének háromrc- WöllIIIIvll szes televíziós változatát forgatja Zsurzs Éva rendező. A történet főszereplője Vitay Gina, egy tábornok lánya, akit a II. világháború utolsó évében egy vidéki egyházi nevelőintézetben rejtenek el, mert édesapja tevékeny résztvevője az ellenállási mozgalomnak. A főszerepeket Szerencsi Éva és Piros Ildikó alakítják. (MTI fotó — Friedmann Endre) A felügyelő új arca Emlékszem: diákként milyen izgalommal, félelemmel vártuk a tanfelügyelők óra- látogatásait. Előttük rosszul szerepelni egyenlő volt a megsemmisüléssel, tanáraink vissza-visszatérő, lesújtó pillantásával. Később, már katedráról tekintve diákjaimra, változatlanul kísértett az érzés. Ugyan mibe köt most ez, vagy amaz a szakfelügyelő? Hibásan építettem fel az órát? Netán lényegtelen miatt elhagytam lényegest? Esetleg nem ösztökélem gondolkodásra tanítványaimat? És következik minden bűnök fejemre olvasása... ? Sokáig valóban eléggé kiszolgáltatott volt a nevelő munkája megítélés, elbírálás dolgában. Inkább a rosszra koncentrált egy-egy szakfelügyelői vélemény. S mintha maga a szakfelügyelő valamely folyó túlpartján állt volna. Termékeny folyamatosság — Ez már valóban a múlt, s különösen azzá vált a legutóbbi közoktatáspolitikai határozat után, amely nagyon fontos feladatnak tekinti a felügyelet és az iskola vezetőinek, tanárainak kölcsönös megbecsülésén alapuló kapcsolatát — mondotta egy igen jól sikerült érte- kezlet nyomán Baráz Máté, a hatvani városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője. — Minden erőnkkel arra törünk ugyanis, hogy akár általános felügyelet, akár szaktárgyi ellenőrzés dolgában termékeny folyamatosság szülessen. Az igazgatók és szakfelügyelők együttmunkálkodása kiteljesedjék, s gyakorta talán közvetett módon, de mégis mindennap jelenvalóan befolyásolja a nevelőtestületet, fejlessze az intézményvezetés színvonalát. Ez a humánusabb felügyeleti munka, amely visszajelzéseivel nagy segítségére van az osztálynak is, nem kívánja a rosszat elkendőzni. De lényege inkább abban van, hogy tantestületeinknél olyan légkört teremtsen, amelyben mindenki jó szándékkal fogadja a tanácsokat az ellenőrző látogatást pedig munkája kiegészítésének, támaszának tekinti. Iskolai demokratizmus Persze sok összetevője van a felügyeleti munkának. Ezeket igyekezett is úgy egybefoglalni Németi Gáborné általános tanulmányi felügyelő, hogy a tanácskozáson jelenlevő hatvani, herédi, kökényesi, boldogi igazgatók, illetve megyei és városi szak- felügyelők hasznosítani tudják. Akár önnön hibáikra döbbenve! — Elképzelhető például, hogy jó értelmű hatást gyakorol a tanulóközösségekre az a tantesület, amely politikai és' pedagógiai kérdésekben nem egységes, nem egyenlően felkészült, s társadalmi tevékenysége sehol sem mérhető? — kérdezte Németiné, majd hozzátette: A nivellálás mindenre kihat. A tanulmányi eredményekben éppen úgy jelentkezik, mint ahogyan a tanulók közösségi életének jellemzőit, fejlődését befolyásolja, vagy pedig segíti az iskolai élet demokratizmusának kibontakozását, az intézmény és a különböző társadalmi szervezetek gyümölcsöző kapcsolatát. Persze a közoktatáspolitikai elvek, főhatósági utasítások, a tanácsi határozatok szellemében kiadott intézkedések végrehajtása is mérce, s mindenkor tükrözi a felügyelet és a tanintézet viszonyát. Ennek számon kérése sem nélkülözhető tehát igazgatói, illetve felügyelői szinten, de az osztálynak is figyelmet kell fordítania rá, légyen az bár Hatvanban, Egerben, Gyöngyösön, vagy Hevesen. Helyi adottságok A hatvani művelődésügyi osztály értekezletének hangulatából, a hozzászólások tartalmából kiviláglott különben, hogy új és igen helyes gyakorlatként az egységes oktatáspolitikai célok megvalósításában a helyi adottságok, a helyileg differenciált lehetőségek kerültek előtérbe mindenütt. Maguk a szakfelügyelők is többször hangoztatták a városi egyeztetés szükségét! Továbbá arról beszéltek, hogy ellenőrzéseik során az iskolavezetőktől többnyire komoly» segítséget kaptak. További tapasztalat: a szakfelügyelet korábban javasolt feladatait gondosan elemzik az iskolák, s a visz- szatérő ellenőrzéskor híven mérhető a harmonikus munka eredménye. Az összehangolt tevékenység különben az önképzés hatékonyságában is megmutatkozik. Általános vélemény szerint • a hatvani és város környéki pedagógusok döntő többsége igyekszik a legújabb oktatási módszereket, nevelési elveket átplántálni mindennapi munkájába, Ami természetesen kamatozik! Éspedig a nevelői ténykedés hatékonyságának növekedésében, valamint a gyermekek tudásszintjének, személyiségformálódásának nyomon követhető eredményeiben. Elemzés a jövőért Nehéz egy ilyen fontos kérdéseket firtató értekezés hatását fölmérni. Különösen frissiben. Ezért inkább általános benyomásairól kérdeztük Baráz Máté osztály- vezetőt. — A találkozó hangulata, a hozzászólások megfontoltsága, lényeglátása megerősítette bennem a szándékot, hogy tervezett további tanácskozásainkat tegyük még szervezettebbé, s fűzzük szorosabbra az iskolavezetők, felügyelők, valamint az osztály kapcsolatát. Ha így napirendre kerülnek a gondok, lehetőségek, s elemző módod nyúlunk hozzájuk, abból további jó származhat a jövőben, amiért mindannyian dolgozunk... , Moldvay Győző Nem okoz gondot az elhelyezkedés a kezdő agrárszakembereknek A MÉM-ben megvizsgálták. hogyan sikerült elhelyezkedniük a tavaly végzett, felsőfokú képesítésű mezőgazdasági szakembereknek. Tavaly 2026 fiatal szakember fejezte be tanulmányait az egyetemeken és főiskolákon. Legtöbben, szám szerint 456-an mezőgazdasági mérnöki diplomát kaptak, több mint 140 kertészmérnök és 110 mezőgazdasági gépészmérnök kapott oklevelet. A főiskolákon sok más szakember mellett 181 gépész. /150 állattenyésztő és 100 növénytermesztő üzemmérnök végzett. Egy-egy szakemberre hozzávetőlegesen másfél munkahely jutott, tehát mód .nyílott bizonyos fokú válogatásra. A vizsgálat szerint az elhelyezkedési lehetőségek az anyagi juttatások szempontjából kedvezőek voltak, hiszen a gazdaságok önálló beosztás esetén 2500—4000 forint fizetést ajánlottak fel a friss diplomásoknak. Az állami gazdaságok 80 százaléka ugyanakkor a kezdő szakembereknek szobát vagy albérletet biztosított. Munikábá állásuk általában zavartalan volt. csupán egy-két esetben történt szerződésszegés. ilyenkor a tanácsok intézkedtek, hogy a szakember fizesse vissza az az ösztöndíjat. A MÉM szerint a jövőben az eddiginél fokozottabban együtt kell működniük a felsőoktatási intézményeknek a megyei szakigazgatási szervekkel, valamint az Állami Gazdaságok Országos központjával és területi főosztályaival — így ugyanis még sikeresebb lesz a kezdő szakemberek munkába állása. A tapasztalatok szerint ugyanis a végzősök elhelyezkedését az eddiginél jobban kell koordinálni, amire lehetőséget adnak az elhelyezkedésre vonatkozó új jogszabályok. Határozottabban érvényt kell szerezni az egyes munkaterületen dolgozók képesítés szerinti beosztásának is. (MTI) Öröm fcO'Rrj Mums f. 14. í— Te kis hülye — jegyezte i meg Mákli Mária, a levelezési rovat veterán vezetője. — ö most otthon fekszik, telefon kihúzva, előszobacsengő kikapcsolva, és pont akkor kezd el majd lábadozni, amikor túljutottunk a nehézért Pongor a közgazda, az élő lexikon kért szót. — Quintus FaPius Maximus — mondta. — Római diktátor. De talán Fabius Cunctatorként jobban ismeritek. Cunclator. Ingadozó, habozó. Ezt a becsmérlő melléknevet kapta kortársaitól halogató hadviseléséért, a, punokkal vívott háborúban. Aztán kiderült, hogy ez a taktika korántsem volt helytelen. Mert amikor helyettese az ő távollétében vakmerőén csatát kezdeményezett, Can- nae-nál a sereg vezérestül elpusztult. — Lassan kö- rülhordta mindentudó tekintetét a jelenlevőkön. — Ismétlem, az egész sereg. Mészont Cunctator később, Tarentum visszafoglalásával győzelmet aratott Hannibál felett... Azt hiszem. világos hogy én melyik utat ajánlom. Persze a végső döntés Pistáé — nézett az olvasószerkesztőre —, a teljes felelősség is az övé, lapot nem lehet demokratikus szavazással csinálni. Doktor Förgeteg András, aki már egy |dő óta egyre ingerültebben fészkelődött a székén, kirobbant. — Köszönöm a tanulságos történelmi példázatot. de nektek fogalmatok sincs, hogy mekkora pácban vagyunk. ez derül ki az eddigi javaslatokból. Mert én hiába könyörgök évek óta, hogy problémás ügyekben szíveskedjetek kikérni a jogász szakvéleményét. Hát most tessék! Jogilag tudniillik tarthatatlan és védhe- tetlen álláspontot képvisel Kosaras cikke. Lakott területen, a vonatkozó rendeletek és szabályok értelmében nem tarthatók a bérleményben sem kedvtelésből, sem tenyésztési vagy egyéb céllal olyan állatok, amelyek a környezetben élőknek anyagi kárt okozhatnak, testi épségüket veszélyeztetik, nyugalmukban, pihenésükben őket háborgatják. Teljesen egyértelmű, nemdebár? Kosaras híres madarai minden kizáró feltételnek messzemenően eleget tesznek!... Ilyen körülmények között miféle szolidaritásról lehet itt beszélni ?! Szabálysértőkkel való szolidaritásról, csakis! És provokatív szembefordulásról, a jogaikat védő olvasókkal. Csak ezt akartam mondani, köszönöm. . A tanácsterem sarkában Kosaras Kati nyújtózkodott. — Pista bácsi, szólhatok? Az olvasó-szerkesztő bólintott. Az örömet valami kiváltja bennünk. Az örömök keile* messé teszik az életet, boldoggá az embert. Miért van mégis, hogy egyik ember kevesebbet örül, mint a másik, vagy hogy nem egyformán ér bennünket az öröm? — 'Mi a véleménye? — Szerencse dolga! Vannak szerencsés emberek, akik mindig az élet napos oldalán járnak, örülhetnek. Vannak viszont. • • — És te mit válaszolsz? — Vannak nehéz sorsú emberek, akikre az élet esőstől méri a bajt, például a betegek, elrontott életűek. Ennek el* lenére azt mondanám, hogy legtöbb ember nem tud örülni. Pontosabban figyelmetlenül, érzéktelenül megy el sok olyan apróság mellett, aminek örülni kellene. A beszélgetők közül ketten, hárman is szólni szeretnének, egymás szavába vágnak: Az emberek egy része mindig túl sokat, mindig túl nagy dolgokat remél, és miután ezek ritkábban fordulnak elő, kevés az örömük. — Lottóötösre gondol? — Például. Vagy valamilyen nagy szerencsére! Szóval, a kis örömöket elhanyagolják. A beszélgetők többnyire fiatalok, így magas hőfokú a légkör. — Én például örülök a tavasznak, a virágzó fáknak! örültem az első barkának, de ugyanígy örült neki az anyám is. Apámmal nem lehetett bírni, amikor megvettem neki az új pipát- Érti már? Persze, hogy értem, de úgy teszek, mintha nem érteném! — Vannak savanyú emberek! Róluk mi a véleményük? — Ok szerintem boldogtalanok, és nem tudnak örülni az örülnivalónak. Valaki közbeszól. — Az örömet meg lehet nyújtani is. A várakozás időszaka, az izgalom már önmagában is bizonyos örömöt je* lenthet — Mire gondol? — Vasárnap egy kedves társasággal kirándulni, hosszú túrára megyünk. Én ennek már előre örülök! Izgalommal várom a vasárnapot, tervezgetek, számítgatok. Megint mindenáron beszélni akar valaki: _ Vannak életünkben természetesen nagyobb örömök is . A célok, a vágyak elérése mindig örömmel jár: Felvettek az egyetemre, felépült a házam, megjött a Zsiguli- kiutalásom felemelték a fizetésemet. Ezek a kötelező prof mök! De most a kis örömökről beszélgetünk, a gyakoriak- ról. Azokról, amelyeket meg kell látni, észre kell venni és nem szabad elmenni mellettük morcosán, érzéketlenül. A gyerekek millió örömet szereznek nap mint nap- A lépésükkel az első gügyögő ’szóval, a kedveskedésükkel, sokszor még a pajkosságukkal is, boldoggá tehetik a szülőket, a nagypapákat. — Most például milyen örömre számít? Mondjuk a közeli jövőben? _ Várom a tavaszt! A húsvéti locsolkodást. Van egy l ány... öröm! Egyetlen rövid szócska, és mégis milyen sokat jelent! Az életet, a boldogságot. Sok örömet kínál az elet, c,sftk észre kell vermi... Szalay István telefonokra is, a közérdekü- ekre persze, és kifejteném... Kopp. kopp, kopp. Az olvasó-szerkesztő lei kopogta a hozzászólást. — Nézd, Kati. nekem tetszik, hogy ilyen rámenős vagy, de én innen szeretnék nyugdíjba menni. Amíg van kerülővágány, nem ütközöm... Ezért a holnapi számban nem lesznek züm- bik a továbbiakat majd meglátjuk... Most pedig hoz. zátok be az italokat kezdjük búcsúztatni Jocót, mert másképp még tíz évig a nyakunkon marad. — Éljen az ünnepelt! —- kiáltotta Jocó bácsi, aki hivatalosan már nem tartozott ugyan a lap személyi állományába, de ha már bejött, természetesen a rögtönzött értekezleten ő is részt vett — Egy pillanat! — kiáltotta túl a kibontakozó ricsajt Bea, a Déli Hírek szerkesztőségi titkárnője. Feléje fordult minden , szem, ő meg rövid válogatás után kiemelt egy papírlapot abból a dossziéból, amelybe összegyűjtötte a te- lefoknokról Részűit feljegyzéseket. — Ez az! Ha holnap is lapot akarunk csinálni, előbb ezt kell elboronálni. Jelentkezett méghozzá elsőnek jelentkezett egy fene-elszánt csaj, bölömbika hanggal, valami Gruber Tamásné. A pontos címét is megadta. Ez holnap idejön és fenekestül kiirt mindnyájunkat, ha nem áruljuk el neki a tenyésztők kilétét, akiket egyébként szintén jobblétre óhajt szenderí teni... — Először is — mondta a lány — azzal, amit most a jogász kollégánktól hallottunk. szerintem nem érdemes foglalkozni. Mert itt nem csirke-pörről, hanem társadalmivá válható ügyről folyik a vita. Márpedig társadalmi szempontból, az emberek túlnyomó többségének szempontjából a züm- bik tevékenysége vagy puszta léte is hasznos, gazdaságilag előnyös, senkinek a testi épségét ezek az aranyos kis vacakok nem veszélyeztetik. Ami pedig a nyugalmat illeti, akkor sokkal nyugodtabb lesz a nép, ha kevesebb firkát kell olvasnia kevesebb firkát kell írnia... Egyébként ne vegye tiszteletlenségnek Förgeteg doktor, de mintha ez a nagy zümbi-ellenesség az ő részéről némi személyes grafomániát is takarna. Mert miért tesz le ő hétről hétre 30—40 flekket, amikor tudja, hogy a „Jogász tanácsai” rovatba úgysem kerülhet be 4—5 flekknél több? — Befejezted a Jcőteke- dést kislány? — érdeklődött az olvasó-szerkesztő. Kati megrázta a fejét. — Bocsánat, még nem. Mert én ezzel a Cunctator- dologgal sem tudok megbékélni. Nekünk most nem nyuszizni kéne. hanem folytatni a támadást. 'Nagyjából már kész is az anyagom, reflektálnék a legfontosabb (FolytatjukJ
