Népújság, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-15 / 12. szám

Kereslet és kínálat - helyben Papírtörülközőt fedeztem fel a minap az egyik önki. szolgáló papírüzletben. Fi­nom, puha, l'ehér papírból készült — perforálva, hen­gerformára csomagolva. Meg. ■venném, gondoltam, csak­hogy ehhez valami tartóféle is kellene, amire felakasztha­tom, hogy a perforált dara­bokat el lehessen szakítani egymástól, hogy a henger könnyedén forogjon. Anél­kül szinte használhatatlan. Szigorúan szakosított üz­lethálózatunkban kellemes meglepetés: a papírboltban tartót is árusították a törül­közőhöz, holott ez utóbbi nem papírból, hanem mű. anyagból készült. Ekkor már csak egy gond maradt: ki és hogyan fogja ezt felszerelni? Otthon újabb és még kelle­mesebb meglepetés: a mű­anyag tartó hátoldala önma­gától is tapad a falhoz, de két fényes csavart is mellé­keltek hozzá,— a biztonság kedvéért. Konzervhez — bontó Mondom: mindez meglepe­tés. Mert a kereskedelem ál­talában nem kényeztet el bennünket, nem kímél attól, hogy boltról boltra járva szerezzük be azt, amire egy tárgy használatához szüksé­günk lehet. Az üzlethálóza­tot a legtöbb helyen úgy sza­kosították, ahogy az a kíná­lat — és nem a kereslet — szempontjából kényelmes. Jó. hogy a trafikban a ciga­rettához gyufát is adnak, de az élelmiszerboltban vett konzervhez, sörhöz, üdítő italhoz nyitóalkalmatosságért legtöbbször máshová — vas_ üzletbe, edényboltba — kell menni. Szemfesték az illat- szerboltban található, a felvi­teléhez szükséges ecsetért, a tájékozott eladó a papírbolt- bt küldi a vevőt. A színek harmóniájára ügyelő nő sza­ladgálhat a bőrdíszműáru- üzlet és a cipőbolt között, s még akkor sem sikerül olyan táskát vennie, amelyik illesz­kedik csizmája színéhez, mert egymás mellett csak akkor tekintheti meg a ket­tőt, amikor már legalább az egyiket megvásárolta. És így tovább. Igaz, akadnak követendő kísérletek. A régi, szűk bú­torboltok helyett már a vá­rosok sorában épültek nagy lakberendezési áruházak, amelyekben a bútorhoz kivá­laszthatja a vevő a szőnye­get, a függönyt, a díszpárnát, a világítótesteket is. A já­tékboltokban most kezdődik valami hasonló ésszerűsítés: míg idáig fajtánként csopor­tosították a játékszereket, úgy mint babák, mechanikai játékok, társasjátékok, gumi­állatkák stb., most megpró­bálják ugyanezeket korcso­portonként kínálni: az egyik pultnál a ~i—6 éveseknek va­ló. a másiknál a 6—10 éve­seknek készült, a harmadik­nál a legkisebbeknek szánt játékszereket. Cipő és retikül, együtt Ezt az alapelvet kellene a kereskedelemnek más ágai. ban is megvalósítani. Az áru­kínálatot aszerint csoportosí­tani, mit keres egyidőben egy helyen a vásárló. Ez nemcsak a vevők kényelmét szolgálná, hanem feltehetően az üzletmenetet, a forgalom növelését is. Hiszen — hogy az egyik előbb említett péí dánál maradjunk — aki csak cipővásárlásra készült, köny- nyebben hajlik arra, hogy retikütt is vegyen, ha felfeL • dezi, hogy ugyanott kaphat színben, stílusban illeszke. dőt Az árukínálat már sok te­kintetben jobban alkalmaz­kodik a kereslethez, mint a múltban: mennyiségben, mi­nőségben, a divat követésé­ben. Talán nem túlzott igény, ha azt kívánjuk, hogy a jö­vőben a helyben, az áru megjelenésének helyében is alkalmazkodjon a mi igénye­inkhez. Gál Zsuzsa Vállalatból — üzemigazgatóság Nagyobb feladatokra vállalkoznak a Mátravidéki kőbányászok Vezet a zöldborsó Több zöldséget adnak a termelési rendszerek A mezőgazdaság 1977. évi tervei szerint 10 százalékkal növekszik a zöldségtermő terület, s eléri a 124 000 hek­tárt összesen 1,6—1,7 millió tonna zöldségre számíthat a lakosság és a feldolgozóipar. A termelőket az 1975. «évihez képest 23—24 száza­lékkal felemelt felvásárlási árak jobban ösztönzik a kí­nálat növelésére. Viszont eh­hez a termelési színvonalat, a szakmai felkészültség mér­tékét is emelni kell- a terv csakis így valósítható meg. Mindehhez jó eszköz a ter­melési rendszerekben folyta­tott gazdálkodási forma, amelynek nagy előnye, hogy iparszerűvé teszi a munkát, és biztosítja az átlagosnál nagyobb hozamokat. Az idei tervek számolnak a termelési rendszerek bővü­lésével. Tavaly nyolc zöld- ségtermelési rendszer műkö­dött az országban, összesen több mint 10 000 hektárról takarítottak be különféle terményeket. Vezető helyen fűszerpaprikát termesztettek, de nagy mennyiségű zöldbor­sót, vöröshagymát es papri­kát is adtak a piacra és az iparnak. A termelési rend­szerek idén további 2000 hektárral bővítik területü­ket. ami jelzi, hogy a rend­szerekbe tömörült gazdasa­gok megtalálták számításu­kat, és hajlandók a mennyi­ségi termelés fejlesztésére. Nem tervezik viszont újabb növényi kultúrák előállítá­sát a meglevő egy-egy fajta mellett, csupán az immár hagyományosnak tekinthető zöldségfajtával foglalkoznak majd a korábbinál nagyobb területen. Várhatóan újabb termelési rendszerek is mű­ködési engedélyt kapnak eb­ben az évben. 1977-ben terv szerint további öt zöldség­termelési központ alakul, s termőterületük meghaladja a 3000 hektárt. A termelési rendszerekben a vezető növény idén a zöld­borsó lesz- amit 4200 hektá­ron termesztenek, sorrend­ben a tnásodik a fűszerpap­rika 3800 hektáros termőte­rülettel. (MTI) Az építésügyi és varosfej­lesztési miniszter utasításá­ra — a szakma átszervezése során — 1976. december 31. én megszűnt a Mátravidéki Kőbánya Vállalat is, s janu­ár elsejétől az ország — újon­nan alakult — immár csak két nagy gazdasági szerveze­tének egyikében, üzemigaz­gatóságként folytatja tevé­kenységét. A sokak számára meglepő hír — a közvetlenül érintet­teket érte a legváratlanab- bul. Változásra ugyanis még néhány hónappal ezelőtt sem számítottak, a vállalatnál a későbbi intézkedésekről mit sem sejtvén készítették V. ötéves tervüket. A felborzolódott kedélyek azóta természetesen lecsilla­podtak, s az idegesség elmúl­tával a munka ismét a régi kerékvágásba zökkent. A té­máról sokkal nyugodtabban beszélnek, mint hetekkel ko­rábban. A recski cég — ahogyan az eseményekről 6zólva, töb­bi között — elmondták: a nógrádkövesdivel együtt a tarcali Észak-magyarországi Kőbánya Vállalatba olvadt, a dunántúli, hasonló jellegű átszervezéssel egyidejűleg. Így lényegesen kitágultak a szervezet keretei, s ország­résznyire nőtt az ellátási körzet is. A-z üzemigazgató­ság — az „ÉSZAKKÖ" Mát­ravidéki Kőbányák — azon­ban, lényegében ezután is megszokott feladatait teljesí­ti, a Heves, illetve részben Nógrád megyei üzemek mun­káját szervezi, irányítja, az eddigi terület gazdájaként. A történtek nem érintet­ték a meglevő létszámot, senkitől sem kellett megvál­ni az átszervezés miatt, csu­pán a beosztások elnevezé­sei, a hivatali címek módot. sultak kissé. Az elkezdett műszaki fejlesztések folyta­tódnak — a második „roo- bil üzem”, egy korszerű kis kőbánya komplett termelő berendezése — éppen a kö­zelmúltban érkezett Recsk_ re, hogy a későbbiekben a Gyöngyös melletti Farkas- mályban könnyítse, tegye ha­tékonyabbá a mindennapi munkát. Remélhetőleg gyor­sabban sikerül majd szolgá­latba helyezni, mint az elsőt, amelyre — Gyöngy össolymo. son — sajnos a különféle ha­tósági huzavonák miatt még ma sem számíthatnak, jólle­het ez a gépsor még tavaly tavasszal jött a gyárból. Az V. ötéves terv idei programját viszont már az Észak-magyarországi Kőbá­nya Vállalat „vezérkarával” egyeztetve, s változtatva pró­bálják megvalósítani. így például az eredetileg elkép­zelt 1 154 000 tonna helyett 1 225 000 tonna kő termelése a cél, ami a korábbi 117-tel szemben 125 millió forintos értéket ígér. Bár már az utóbbi idők­ben sem panaszkodhattak a Mátra vidékiek a bérszínvo­nalukra — a kilátások alap­ján további 5,6 százalékos bérfejlesztésre számíthatnak az idén. Ami kétségtelenül arra vall, hogy nem lesznek éppen „mostohagyerekek" a nagy vállalatnál. Még nem esett szól a kol­lektív szerződés átformálásá­ról — amire az új vállalat miatt feltétlenül szükség lesz — ám a recskiek bíznak ab­ban. hogy az új okmány sem jelent majd hátrányt a szá­mukra. Mert — megváltják — eddigi „vállalati alkotmá­nyuk” kedvező volt, sok-sok év vívmányát tartalmazza, s ilyesmiről bizony nem lenne könnyű lemondaniuk. A magyar kőipar korsze­rűbb. nagyobb szervezeteinek kialakítását a fejlődő élet, a követelmények szüntelen nö­vekedése, a munka gazdasá­gosabbá tétele tette szüksé­gessé. Mind érthetőbb ez már az új üzemigazgatóságnál s a 2800 dolgozót foglalkoztató vállalat más területein is. Az „ÉSZAKKÖ” a korábbi há­rom kis cégnél tagadhatatla­nul erősebb, „ütőképesebb” vállalat, amazoknál jobban igazodhat a népgazdasági igé­nyekhez. Huszonhat üzemé­vel többre juthat — de töb bet is adhat ezeknek. Az idei esztendő: a próba éve. őszintén kívánjuk, hogy a várt eredményeket, sikereket hozza! (gyóni) Több a kereskedelmi tanuló A Belkereskedelmi Mi­nisztérium vezetői a napok­ban megtárgyalták a pálya- választási propaganda, a ke­reskedelmi utánpótlás hely­zetét, s az ezekkel kapcsola­tos további tennivalókat A pályaválasztási propa­ganda hatására javult az utánpótlás lehetősége, évről évre több a jelentkező- mint amennyit az iskolák fel tud­nak venni. Gondot okoz vi­szont a szakmunkásképző iskolák szűkös kapacitása A- javuló pályaválasztási propagandának is köszönhe­tő, hogy a mostani tanévben a tervezettnél 775-tel több első évfolyamos tanulót vet­tek fel. — számuk 10 115 —, országosan négy százalékkal, Budapesten 14 százalékkal többet, mint az előző év­ben. A jelentkezők száma egyébként vidéken 58 száza­lékkal, Budapesten 7 száza­lékkal haladta meg a felvé­teli lehetőséget. A legtöbb 'elsőéves, 1037 Borsod me­gyében tanul, utána követ­kezik Bács megye 634 tanu­lóval. a többi megyében 200 —500 fiatal kezdett ismer­kedni a kereskedelmi szak­mákkal. Továbbra is gond a jelentkezők egyenetlen szak­mánkénti és területi megosz­lása, ezért a túljelentkezés ellenére sem tudják kielégí­teni a vállalati igényeket A vezető testület elhatá­rozta, hogy a közeljövőben központi pályaválasztási propagandaakciót szervez a minisztérium. A gimnáziu­mot végzettekkel megismer­tetik a szervezett intenzív szakmunkásképző tanfolya­mok hasznát. Az Oktatási Minisztériummal tárgyalnak arról, hogy a gimnáziumok IIL és IV. osztályos tanulói­nak egy része alternatív tantárgy-csoport keretében megismerkedhessék a keres­kedelemmel. (MTI) Dermesztő hidegben érkéz, tünk ezen a csendes reggelen Párádra. Már erősen világo­sodott, igyekeznünk kellett. Vendéglátóink, Kovács Sán­dor ék akkor már javában készülődtek. Forrt a víz a katlanban, a kések, darálók, töltők tisztán, fényesen vár­ták munkájukat Még egy utolsó pillantás a tálra, hogy hiányzik-e valami, elég lesz-e a bors, paprika, fok­hagyma, s máris emelhetjük poharunkat az élő halálára. Szakács Mihály. a házigazda apósa évtizedek emlékeiből kotorja elő a mondókát: Disznótor 17.1CZ a gyenge malac még csak másfél éves, meggyilkolták szegényt, ó, ez rettenetes... Még egy kupica szíverősí. tőnek, s a férfiak lassan szál­lingóznak kifelé. Az ólban a hatalmas, kétmázsás koca mit sem sejt gyászos jövőjé­ről. Hirtelen bénító vasfo­gók szorulnak lábaira, erős kezek markolják fülét, far­kát, s az éktelenül visító szegény pára máris az udva­ron rúgkapál. Még egy utol­(Fotó: Perl Márton) só fogás a kopott ezerszer megfent késen, majd a penge hangtalanul tűnik el a meg­feszült testben. A visítás el­hal, az izmok elemyednek. Gyorsan kiszenvedett... A konyhában a háziasz- szony — mi tagadás — még meg is könnyezte: — Minden évben vágunk legalább egyet. De ez min­dig így van. Itthon vagyok, egész évben én kínlódok ve­le, sajnálom hát, amikor le­ölik. Márciusban vettük őket párban a recski vásáron. Egy fehéret és egy feketét Ä másikat leadtam a szövetke­zetnek még a nyáron. Ott már mázsában is átveszik. Kifizetődő? Nézze, hátul a kertben megterem a krumpli, a kukorica, kerül nekik egv kis moslék is. A tápot ugyan venni kell, de így egész év­ben van szalonna, kolbász, zsír, tepertő. A tavalyi kol­bász most is megérte az újat A fiam csiszoló az üveggyár, ban, a férjem cukrász. Mind­ketten szeretik a húst és jó, hogy reggelenként csomagol­hatok a sajátból. Mi jobban szeretjük, mint a boltit — mondja most már mosolyog­va az asszony. Odakint közben már zúg a pörkölő, a lavórba állított palackból sustorogva jön a gáz. Aztán az állatot széles deszkalapra emelik, egy kis forró víz és a kés nyomán előtűnik a hófehér bőr. Be­gyakorlott, nyugodt mozdula­tokkal dolgozik a böllér, Osztafin Mátyás. — Hányadik disznót vág­ja már? — Bajos lenne összeszá­molni. Majd ötven éve va­sok. de volt olyan idő. hogy naponta harmat, négyet is. A múltban maszek hentes vodtam, akkor tán még töb­bet is — majd rövid tétová­zás után hozzáteszi — ha összeadnánk, biztos lenne már vagy félszázezer, de ak­kor még keveset is mondtam. A nagypapa most is — mint mindig — ott lábatlankodik, huncutul piszkál mindenkit. — Nem jó hentes ez. Azt sem tudja, melyik a disznó eleje, melyik a fara. — Az öregen jól mulatnak, de a kezek nem állnak meg. A letisztí­tott állat hátán nyílegyene­sen fut végig- az éles kés. Lassan már az asszonyoknak is akad munka. A belsőré­szekkel megtelnek a teknők, lábasok, lehet mosni a be­leket. A gőzölő vízbe öntik a felaprított májat, vesét, szí­vet, s ki tudja még mi min­dent. Mindenki nyakig van a munkában. A férfiak már a szalonnát fejtik, válogat­ják, mi kerül a kolbászba, mi a sajtba, hurkába Elin­dul a daráló, ürülnek a bor­sos-, paprikáscsomagok, elő­kerül a fokhagyma Már lassan dél van. Az ud­var végében az egyik asz- szony vájt teknő fölé hajol­va mossa a hurkabeleket. Gyúrja, lötyköli, ' rázza. A hátsó szobában szörcsögve tekeredik az ügyes masiná­ról a kolbász. Igyekezni kell, lassan kifő a hurkatöltelék, és az nem tud várni. Időn­ként összegyűlnek az üst kö­rül, mindenki kivesz egy da­rabot, ízlelgetik. rágják, szakértőén forgatják a fala­tokat Közben a nagyapa csak azt lesi, mit csenhet el kutyának, macskának. — El van rontva az egész. Ne is egyetek belőle, mert megbetegedtek — s míg ezt mondja, zsíros húsdarabot csúsztat egy zacskóba, majd ártatlan képpel odébb sétál. Látják, de nem szólnak. Hát lehet rá haragudni? De már megy is mindenki a dolga után. — Rengeteg munka van ilyenkor — mondja a házi­asszony. — Már egy héttel előtte látni kéne, mi van itt. Bevásárlás, kölcsönkéregetnj az edényeket, idegeskedni, hogy most ez hiányzik, még amaz nincs. A vágás után pedig jön a sózás, zsirsütés, füstölés, takarítás, mosoga­tás, rakodás. A mester meg sem várta az asszonyok szakvélemé­nyét és már a teknőben gő­zölög a hurkatöltelék. Persze ezt is kóstolni kell rögtön. De ez inkább nyugtató a há­borgó, éhes gyomornak. Késő délután lett, mire az aznapi munkával végeztek Több mint negyven méter kolbász, disznósajtok, son­kák várják most a füstöt, lett egy teknőre való hur­ka. Lesz zsír is, szalonna is, oldalas is bőven. A háziak elégedetten méregetik, for- áatják a reggel még meg­könnyezett disznó földi ma­radványait Az ebéd lassan kész, tálalva van. Hogy is fejezte be az öreg mondóké ját? Tessék, böllér uram. metélje apróra, Aztán majd egy darab . nékem is jó volna. Tényleg jó volt Cziráki Péter JtiWjswQ '4331, január lív. iszarahafr ^ £hbez már szakavatott kcz kell

Next

/
Oldalképek
Tartalom