Népújság, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-09 / 7. szám

? Á brigádok fóruma r Ügy élni, dolgozni, tanul- j ssi hogy az az egyéni bol- I doyu,iús lehetősége mellett j használjon a közösségnek, i jól szolgálja a célt, mintí- i annyiunk előbbre jutását. A 1 szocialista brigádmozgalom kezdete és minden gazda­sági ágazatot átszövő len­dületes kibontakozása óta igen sok együtt dolgozó cso­portot formált valódi közös­séggé ez a program. Gomba módra szaporodnak a bri­gádok minden munkahelyen, s lassan már eljutunk oda, hogy restellj magát az a dolgozó, aki nem tartozik egyik vagy másik közös­séghez. Pedig brigádtagnak lenni többletkövetelmények­kel is jár, hiszen őket vár­ják a társadalmi akcióknál, és sokszor egy-egy ilyen gárda kapja a nehezebb fel­adatot. mert: „rájuk lehet számítani”. S az évek való­ban bebizonyították ezt az állítást. Nem játszani akarunk a (szavakkal, amikor azt mond­juk: nemcsak lehet, de kell is rájuk számítani. A szo­cialista .brigádvezetők 1976. decemberében befejeződő vállalati tanácskozásai újabb ékes bizonyítékai ennek. Ezek a tanácskozások or­szágos konferenciákat előz­tek meg, 1977 elején ülnek össze egy-egy iparág kül­döttei hogy közösen meg­vitassák, melyek a legfon­tosabb tennivalóik, s el­mondják: szerintük hogyan lehetne jobban, eredménye­sebben dolgozni. Meg kell szívlelni, hogy vélekednek munkahelyük helyzetéről a szocialista kol- -le&tívák vezetői, számítani kell javaslataikra, vélemé­nyükre a következő eszten­dő terveinek összeállításá­nál ; ez bizonyíthatja most a szocialista brigádmozgalom erejét. Mert bizony még megyénk nagyobb múltú ipari üzemeiben is előfor­dul — tisztelet a kivétel­nek —, hogy a jogos igé­nyek, kívánságok nem min­idig találnak kellő vissz- rhangra. Hallottunk önké­nyes • áthelyezésekről, a kol- " lektívát hátrányosan érintő jutalomelosztásról, amelyekről a brigádok és vezetőik már csak a döntés után értesül­ték. A zúgolódást, morgoló- dást végül is rossz szájízű beletörődés követte. „Ott Ma, 1977. január 9-én ün­nepélyes egységgyűlést tart az egri Láng Sándorról elne­vezett munkásőr zászlóalj. A szokottnál nagyobb ünne­pélyesség oka, a Munkásőr­ség mega’akulásának jubile­uma: 20 éve bontott zászlót a párt fegyveres testületé. Ebből az alkalomból kiállítá­son is végigtekinthetnek az elmúlt két évtized történe­tén. Eszembe jutnak S. Zweig szavai, amit a forrad£j*m gyűlölő Fouché szájába ad A rendőrminiszter c. könyvé­ben: .. a forradalom soha­sem azoké, akik elindították, a gyümölcs leszedése mások­ra vár...” A cáfolatot a tör­ténelem adja — csattanós válasz —, s ál'janak itt a tények: a forradalmi hagyo­mányok ápolója a Munkásőr­ség. mely eredetét többek közt a. Magyar Tanácsköztár­saság kikiáltása után. 1919 március 26-án feállított Vö­rös őrség haladó törekvései­ből származtatja. Az újjászervezett MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága a part szervezésével párhuza­mosan, már 1956 decemberé­ben fontos politikai feladat­ként jelölte meg a gyári munkások felfegyverzése*.. 1957 január 29-én szüleied határozat után február 18-án közzétették a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa 13T957. ez törvényerejű rendeletét a M jnkásőrség megszervezésé­ről. 2957. február 18. Ez a Munkásőrség megalakulásá­nak hivatalos dátuma. Meg­jelentek az első. felfegyver­zett munkásőr-alakulatok szürke egyenruhájukban az egész országban, a nagyobb és kisebb városok, községek utcáin — 1957. március 29-én — mindenütt ugyanazon a napon. Az újságlapok őrzik fényképes emlékét annak sa vannak a demokrácia fóru­mai, tessék elmondani ami nem tetszik, ott majd ér­demben választ kap min­denki” — mondták az il­letékesek, s ezzel el is lett intézve a dolog, hiszen a „fórum” a történteken úgy sem változtatott. Miért szólunk mindezek­ről éppen a szód i lista bri­gádvezetők tanácskozásinak ürügyén? Mert ezeknek a megoeszéléseknek sem az a feladatuk elsősorban, hogy szép előkészítés után minél több felszólaló mondja el azt, amit egyébként a bri­gádnaplóba év közben gon­dosan lejegyeztek életük ese­ményeiről. Azért vannak, hogy gyakorlati intézkedé­sek kövessék az itt el­hangzott, a munkások több­ségének kívánságait tolmá­csoló javaslatokat. Ügy tű­nik, hajlamosak vagyunk ezeket az egyébként való­ban nagy horderejű tanács­kozásokat külsőségeiben a kelleténél jobban túlhang­súlyozni. Díszes meghívók, a szünetben vagy a tanácsko­zást követően kisebb-na­gyobb (inkább nagyobb) la­koma, ünnepélyes hangulat. Vajon ki fog nekiesni a munkahelyi főnökének: mi­kor lesz már üzemképes az új gép, miért nincs anyag, mi lesz a régen megígért új öltözőkkel, amikor ilyen nagy megtiszteltetés érte, hogy részt vehet a kellemes összejövetelen? Kivételek vannak s nem is kis számban. Gyakran adunk méltató hangon hírt arról, milyen intézkedések születtek a dolgozók érde­kében, mekkora anyagi ál­dozatokat hoznak a munka- körülmények javítására ép­pen a műhelyekben dolgo­zók javaslatai alapján. Lel­kesen számolhatunk be idő­ről időre arról is, hogy lé­teznek dolgoznak az üze­mi demokrácia fórumai, rendszeresek a négyszög­ülések, a brigádmegbeszélé­sek, az üzemi termelési ta­nácskozások. A rendeletek szellemében pontosan szer­vezték meg most a szocia­lista brigádvezetők tanács­kozásait is Fórumot tehát már eleget biztosítottunk ahhoz, hogy mindenkinek al­kalma legyen elmondania, ha valami nem tetszik, s ott helyben vagy nem sok­egri március 29-ének, ami­kor városunkban először vo­nultak fel, megmutatták ere­jüket. A ..Márciusban újra kezdjük” feliratok egy-kettő­re eltűntek a palánkokról, kapualjakról. Az első egységek a régi ki­próbált nagyüzemi munká­sokból és dolgozó parasztok­ból, értelmiségiekből tevőd­tek össze. Közöttük sok inter­nacionalista, 1919-es vörös­katona. spanyol szabadság- harcos, partizán és más, az ellenállási mozgalomban ér­demeket szerzett elvtárs volt és természetesen a felszaba­dulás utáni idők forradalmá­rai is. Még itt vannak közöt­tünk az alapítók: Antal Ti­bor. Bajza József, Bakondi c. Frigyes. Bakondi c. József, Baranyi József. Barta Antal, Bóta Oszkár Csécs István, Dallo6 Ferenc, Danyi Ferenc. kai később választ is kell adni minden kérdésre. En­nél több fórumra már nincs is szükség, s nemigen tesz akkor sem több, amikor már azt mondhatjuk: ma­gas szinten megvalósult a munkahelyi demokrácia, őszinte, nyílt légkörben egyenlő mértékben élünk a jogokkal és a kötelességek­kel. Több fórum nem lesz. de a meglevők minden bi­zonnyal ta. tatmasabbak lesz­nek, hasznosabb munkát vé­geznek. Természetesen, nem min­den múlik a vezetőkön. A rhunkás, a dolgozó ember, akinek tulajdonosi jogai ér­vényesülnek a demokrácia kibontakozásával, maga is sokat tehet e folyamat meg­gyorsításáért. Hiszen mű­veltsége, érdeklődése, a szakma széles körű ismere­te nélkülözhetetlen a nyílt, biztos kiálláshoz, a cselek­vő aktivitáshoz. „Kemé­nyebb külsőt adott a tanu­lás” — mondta beszélge­tésünkkor megyei nagyüze­münk egyik szocialista bri­gádtagja. Nem a fizika' erőnlétet értette ő ezalatt, hanem a meg nem hu- nyászkodás erejét. S ez az alapja a demokrácia tovább­fejlődésének. A kollektívák bizalmával első sorba állított brigádve­zetőkre még inkább érvé­nyes a követelmény: min­dig többet tudni, többnek lenni a közösség érdeké­ben. A kis szocialista kö­zösségek irányítói igyekez­nek is megfelelni ennek a követelménynek. Éppen ezért amit ők kérnek, java­solnak, még inkább fontos és megszívlelendő a mun­kahely jövője s a gazdasá­gi feladatokkal ugyancsak megterhelt ötödik ötéves terv sikere érdekében. Ne a zárszóban állapít­sák meg: hasznos volt, jól sikerült a szocialista bri­gádvezetők tanácskozása. Akkor lesz hasznos, jói si­került, ha megvalósulnak az ott elhangzott javasla­tok aktivitásra serkentve a a dolgozókat. Ha nem sér­tődés, inkább intézkedés követi a bírálatot Akkor valóban kellemes szájízzel emlékezhetünk a szünetben elfogyasztott szendvicsekre... Hekeli Sándor Elek József, Erdélyi Benjá­min, Farkas András, Farkas Sándor, dr. Gál Andor. Jaksi Bernát, Karkusz József, Ko­vács László, Krémer Tiva­dar, Máté József, Németh Ti­bor, Süveges Benedek, Tóth László, Túrán György, Vajmi Lajos a forradalmárok első soraihoz tartoztak, ötvenhét októberében felismerték az ellenforradalom csalhatatlan jegyeit, okos szóval győzték meg az ingadozókat — és fegyvert fogtak. A magyar történelemben is kevés a pél­da arra, hogy néhány nap alatt annyi fegyverforgatás­ra képes ember álljon sorom­póba, mint amennyit 1957- ben zászlaja alá tudott hívni a párt. Hasonló körülmények kö­zött született az 1818-as hon­védsereg az 1919-es magyar vörös haderő, amikor a vál­Miért nem jobb a többinél ? Valamikor csemegéje volt az újságoknak, az újságok olvasóinak egy-egy izgalmas bűneset. Időnként azt halla­ni mostanában, hogy a bűn- cselekményekkel „nem illik” foglalkoznia a sajtónak. Sze­mérmesen hallgat róla. mint­ha mi sem történne. így igaz? Valljuk, a mi. mai éle­tünknek nem egy-egy riasztó bűntény adja a szenzác'óját. Sőt: nem is szeretjük a szenzációkat. Akkor jó ne­künk. ha semmi rendkívüli esemény nem zavarja élet- és munkakörü'ményeinket. De azért a bűnüldözésről sem hallgatunk. Éppen azért, mert" a nyilvánosság ereje ebben a körben is megmu­tatkozik. méghozzá több ol- dalúan. O O O Közrend, közbiztonság: mit jelentenek ezek a fogalmak? Akkor van-e rend és nyuga­lom. ha semmi nem történik, vagy attól még alapvetően rend és nyugalom van, hogy a rendőrségnek is, az ügyész­ségnek is, de a bíróságnak is van mit tennie? A higgadt mérlegelés bizonyára az utóbbi változatot fogadja el lényegesnek. Pedig a statisztika makacs számai szerint Gyöngyösön az utóbbi időkben nőtt a bűncselekmények száma. Amíg korábban kevesebb el­foglaltságot jelentett a tör­vényt megsértők elleni eljá­rások száma, valamit emel­kedett az átlag 1975-től. Persze, a mindenben gáru csoskodó elme mekérdezheti, vajon a statisztikai átlag mennyire egyezik a valóság­gal? Annyi-e1 a bűncselek­mény, amennyit felderítenek, illetve amennyit bizonyítani is lehet? A válasz megfogal­mazásához aligha kell külö­nösebb képzelőerő. Dehát miért várhatjuk el, hogy bármi is tökéletes le­het? Ha elfogadjuk a ten­denciát: a bűnüldözés is egyre hatékonyabb, akkor az egész kriminalisztikai mun­káról más lesz a vélemé­nyünk, mintha csak valami­féle türelmetlenség' adná a szánkba a szavakat. Meg kell szoknunk, hogy a statisztika csak jelez. O O O Az erőszakos, garázda jel­legű bűncselekmények szánna megnőtt Riasztó hallani ságos idők különös erőfeszí­tésére ösztönzik a hazafia­kat. A párt egy teljesen új osz­tályszervezetet hozott létre a proletárdiktatúra rendszeré­ben, amely közvetlenül kife­jezésre juttatja a munkás- osztálynak azt az igényét, hogy a néphadsereg és a rendőrség mellett — társa­dalmi alapon — fegyveresen is részt akar venni saját ha­talmának védelmében. A jubileumi kiállításon fényképek, dokumentumok, tárgyak vannak az elmúlt két évtized történetéről. A kiál­lítás anyagának jelentős ré­szét munkásőrök gyűjtötték össze. Az egység névadója Láng Sándor, egri születésű. Eger­ben tanult diák, aki mérnök­ké Brnó egyetemén lesz. Még az egyetemi évei alatt kap­olyanról, hogy Gyöngyösön is többször fordult elő súlyos testi sértés, garázdaság, ma­gánlaksértés. hivatalos sze­mély elleni erőszak sőt — — nincs okunk elhallgatni — nemi erőszak is. A közvé­leményt felháborítják, nyug­talanítják az ilyen bűncse­lekmények. Riadtan kérdik: hát a rendőrség? Valóban, az utcákon, köz­területen ritkán látni szolgá­latos rendőrt. Főként a nap­pali órákban. Nehezen szok- ja meg a lakosság, hogy a sétálgató, vagy az út szélén álló rendőr helyett — vagy mellett — a járőröző URH-s gépkocsik jelzik a „szolgála­tot”. Adott esetben így gyor­sabban ott vannak a helyszí­nen a rend őrei. Igaz az is. hogy Gyöngyö­sön is található néhány fia­talkorú, aki szembekerül a törvényes renddel közülük nem is egy többször is, visz- szatérően. Sajnos, legtöbb­ször az ital hatására feled­keznek meg többen a fegyel­mezett viselkedésről, maga­tartásról. Nagyon érzékeny a közvélemény a cigány szár­mazású törvénysértőkkel szemben is. Ilyenkor köny- nyen hangzik el az általános érvényű elmarasztalás Tény, hogy nő a cigányok által el­követett bűnesetek száma. Vannak, akik türelmetlenül sürgetik, hogy tiltsák meg a lótartást a cigányoknál, mi­vel szerintük ez nem más, mint ok a lopásra, a határ­ban minden az övék. Hiába a fegyver a mezőőr vállán, ha tízen, tizenöten elkezdik dézsmálni a termést, a me­zőőr inkább messzi ívben el­kerüli őket. Mire a rendőrsé­get értesíthetné, illa berek, nádak, erek, a tolvajoknak nyomuk sincs már. A lótartás-ügyben még nem találtuk meg a célrave­zető megoldást. A cigányok lova még sokáig ad beszéd­témát és fejtörést. o o o Nyúlszívűek vagyunk. Ke­ményebben kellene odasújta­nunk! Követelik többen is, amikor napfényre kerül egy- egy „furcsa” ügy. Mondják, mindenki tudott róla. Aztán mégsem lett belőle semmi. Mire a nyómozók kimentek, az összes bizonyíték eltűnt, a fuvarban résztvevők állítják, hogy a környéken 6em jár­tak annak idején, a bizony­csolatba kerül a munkásmoz­galommal. 1936-ban önkénte­sen Spanyolországba megy, a Nemzetközi Brigád magyai századához. 1937. május 30- án szakaszDarancsnokként az aragóniai frontra kerül, s a hueskai csatában hősi halált halt. A húsz év eseményei, az egység munkája, eredményei szinte megelevenednek a gya­korlatról, gyűlésekről s de­monstrációkról készült fény­képeken. Az első parancs, mely még az egységszervezés óráiban keletkezett csakúgy része a történelemnek, mint a kiképzést segítő kiadvá­nyok. Az egykori alapító ta­gok tablóján szereplők egy része közöttünk él még, s ta­nítója a fiatal nemzedéknek A vitrinben sorokba szedve z munkásőröknek adományoz­ható kitüntetések, melyekből ez alkalommal bőven látha­tunk a résztvevők egyenru­háin. Az öltözet is hagyomá­nyokat őriz. egyben a kiasz- szikus munkásöltöny, sapka- viselete a „leninsapka” fél­reismerhetetlen formáját mu­tatja. Eredetiben láthatjuk a korábbi harci technika né­hány eszközét: géppuska, go­lyószóró. géppisztoly, melyek önmagukban is többszörös történelmi relikviák — egyik típust a spanyol po’gárhábo- rúban használták a másik a fasiszták feletti győze'em fegyvere volt a Vörös Hadse­regben. ★ A jubileumi egységgyűlés után — mely emlékezés és emlékez tetés — a munkás hétköznapokon. acél kék egyenruhában találkozhatunk újra az ismerős arcokkal. Csiffáry Gergely muzeológus latokat mintha az ég szívta volna fel, egy sincs közülük sehol. Bizonyíték nélkül senkit sem lehet felelősségre vonni. Ez alaptétel. Gondoljuk el, hová fajulna a „bűnüldözés”, ha bárkit azon az alapon le­hetne lecsukni, hogy „hallot­tam”, vagy azért, mert „mondják”? Azt azonban semmi sem magyarázza, hogy elnézőek legyünk. A fegyelmi jogkör­rel rendelkezők mintha attól tartanának, hogy ott hagy­ják őket a dolgozók, tessék, lássék büntetéseket szabnak ki. A közvélemény nagyon értetlenül áll szemben az ilyen „humánus” megoldás­sal. Nevetve mondják: ha nálunk egy üzletvezető sik­kaszt százezer forintot, leg­feljebb büntetésből egy má­sik üzlet vezetőjévé nevezik ki. Ha van is ebben túlzás, da a lényeget erőteljesen hor­dozza magán. , O O O Miért nem intézkedik a rendőrség? Miért nem lesz valamit a tanács? Ismerősek ezek a felhábo­rodást tartalmazó kérdések. Ha valaki visszakérdezne:, szólt a rendőrségnek, értesí­tette a tanácsot? Csák nem képzelik, hogy beleütöm az orrom olyan dologba, ami nem rám tartozik? A rend­őrség és a tanács ..magától"’, aligha tudhat mindenről. Más dolog az. hogy olyan­kor viszont, ha .szól valaki”, ne fogadják bizalmatlanul, ne tegyék ki kellemetlenke­déseknek, hanem sürgősen intézkedjenek az illetékesek. Különben nem csak a lelkes segítőnek, hanem az ő elbe­szélésé nyomán sok másn-k is elveszik a kedvét attól, hogy „szóljon”. Valljuk be, ha valaki az utcán garázdái kodót figyel­mezteti, vagy közbeavatko­zik, ugyancsak „megnézheti magát”, mit kap válaszként. Esetleg még nézőközönsége is akad, akik jót mosolyog­nak a „buzgóságán” és élve­zik. ahogy vaskos kifejezé­sekkel eligazítják, útjára küldik. ^ Ez nem valami biztató tü­net. Aztán a rendőrség is. a jegyzőkönyv, a tanúskodás, a „herce-hurca”. kinek van ehhez ideje és kedve, és egy sor más kényelmetlenség: mind tisztes távolságban tartja a jó szándékú segíteni kész embert is. Végül is nem könnyű a „társadalmi felelősség” min­dennapi gyakorlata sem ha a személyekre bontjuk le. o o o A városi tanács testületi ülésén foglalkozott a törvé­nyesség helyzetével. Elfogad­ta az ügyészség vezetőjének a megállapítását, amely úgy summázott, hogy' Gyöngyö­sön rend és biztonság ural­kodik. Ez így igaz. Sürgette azonban a testü­let is az egyes ügyek felde­rítésének hatékonyabb inté­zését, a precízebb, gyorsabb nyomozói tevékenységet, a közismert rendbontókkal szembeni szigorúbb intézke­déseket. Sokat emlegetik a város­ban a bűncselekmények ’eg- főbb okaként a szeszt, a mértéktelen italozást. Két dolog a fontos: szigorúbban ellenőrizzék a vendéglátó üzleteket. 6e fiatalkorúakat, se mámoros állapotban lévő­ket ne szolgáljanak ki sze­szes itallal. A másik: az el­vonókúra. a kényszer elvo­nó kezelés megszigorítása, az álhumanizmus mellőzése ezekben az esetekben. Gyöngyös semmivel sem rosszabb, mint bármely ''a- sonló város áz országban '13 a bűnügyi szemnontok sze­rint vizsgáljuk. Ha úgy tet­szik, ez mindenkit meg. nyugtathat. De azt is lehet kérdezni: miért nem jobb a többitől? Persze, ez végül mindany- nyiunkon múlik. G. Molnár Ferenc 1 Jéwrnm O 1977. január 9* vasáru;®, J 1957. március 29. Eger. Felvonulnak a munkásőrök a város főutcája«. „A való anyag teremtett minket...” 20 éves a Munkásőrség

Next

/
Oldalképek
Tartalom