Népújság, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-01 / 1. szám
Két nap között egy esztendő AMIKOR RIPORTUNK SZEREPLŐIVEL BESZÉLGETTÜNK, MÉG 1976-OT IR- TUNK, MOST PEDIG, AMIKOR OLVASÓINK KEZÜKBE VESZIK A LAPOT, MAR 1977-ET JEGYZUNK. KÉT NAP KÖZT - EGY ESZTENDŐ MÚLT EL. ÉS KEZDŐDÖTT EGY ÚJ. Szürkébb, de nem könnyebb | — Ha az 1975-ös évhez hasonlítom a 76! 06t, — mondja Popovits Ferenc, a Csepel Autógyár egri gyára pártszervezetének titkára —, mi tagadás, azt kell mondanom, hogy az utóbbi számomra egy kicsit szürkébb volt, mint az előző. 1975-ben gyárunk fennállásának 25. évfordulóját ünnepeltük, kormánykitüntetést kaptam, és abban az évben született meg a fiam is. Szóval sok minden történt. Ezzel persze korántsem azt akarom mondani, hogy az elmúlt év esetleg könnyebb lett volna, mint a korábbiak. Sőt. Pártszervezetünk igen nagy figyelmet fordított a tagkönyvcserére, s elmondhatom, hogy a városban elsőként bonyolítottuk le I a több hónapos, bizony sok időt és energiát kívánó munkát. De úgy érzem, hogy nem | volt hiábavaló a fáradozásunk. Hiszen az egyéni beszélgetések, az ott elhangzottak valóra váltása is nagyban hozzájárult ahhoz. hogy gyárunk kollektívája már kará- ! csony előtt teljesítette éves tervét. A másik, amit igen fontosnak tartok, hogy az elmúlt 1 évben — őszintén meg kell mondani, hogy nem kis harcok árán — a mi gyárunk kapta I meg két korszerű sebességváltó gyártásának ' jogát. Ezzel gyárunk profilja hosszú évekre biztosítva van, s csak az tudja ezt igazán értékelni, aki tudja, hogy hányszor szerveztek már át bennünket. Szóval révbe jutottunk. — S mit vár a 77-es évtől? ' — Nem lesz könnvebb. mint az előző volt. í i Fokozatosan fel kell készülnünk az új termékek gyártására, közben pedig a tervün- | két is teljesíteni kell. 1 — S egyénileg? r — Tizennyolc éves fejjel kerültem a gyár- [ ba, s tizennyolc éve dolgozom itt. Nehéz a Bizakodással ’77-ről # T Lőcsei József, az erdőtelki termelőszövet- [ kezet elnöke éppen 21 éve tölti be felelősségteljes funkcióját. Mi mással is kezdőd- ! hetne a kérdezz—felelek, mint hogy vajon j valóban szerencsés szám-e a 21-es? I — Számomra föltétlenül — hangzik a komoly, megfontolt válasz. Nemcsak szeMILYEN VOLT A 76-OS? EREDMÉNYES, BOLDOG, NEHEZEBB AZ ÁTLAGOSNÁL? ERRŐL SZÓL AZ ANYA, A VEZÉRIGAZGATÓ. A BORÁSZ. A PÁR1- TITKAR, A TSZ-ELNÖK ÉS PERSZE ARRÓL IS, HOGY MIT VAR AZ ÚJTÓL, AZ 1977-ES ESZTENDŐTŐL magánéletet a gyár életétől külön választani. Örülök, hogy a gyár helyzete megnyugtatóan rendeződött, örülök, hogy a családom fvulonosebb terveim nincsenek, ’ *•* rr h->gv szeretnék a Politikai Főiskolán tanulni, ha lesz rá lehetőség. rencsének, de nagy örömnek és megtiszteltetésnek is érzem azt a bizalmat, hogy immár több, mint két évtizede irányíthatom egy ilyen nagyszerű közösség munkáját. Hogy valóban nagyszerű közösségről van szó, arról könnyen meggyőződhetünk: a központ folyosólyán két szép, veretes embléma hirdeti, hogy a közös gazdaság 1974" ben és 1975-ben kiérdemelte a Kiváló Termelőszövetkezet címet. Ezek után természetesen az a nagy kérdés, hogy vajon a két szép kitüntetés után 1976. is meghozza-e ezt a „termést”? — Sajnos, nem vagyok optimista ebben az ügyben — válaszol az elnök. — Ismerea mezőgazdaságban országosan kritikus volt ez az esztendő. Mit mondjak? — nálunk is. Hogy rendben menjenek a dolgok, ahhoz a múlt évi tartalékalapból, ahhoz nekünk most nyolcmillió forintot kellett felhasználni. Üjabb gépeket vásároltunk, fejlesztettük a kertészetet, gabona- tárolót, szociális létesítményeket építettünk — és még sorolhatnám. Fontosnak mégis azt tartom, hogy a „rossz” év ellenére tartjuk magunkat, és bízhatunk a további eredményekben. Így — csak hogy az egyik legfontosabbat említsem — 4—4,5 százalékkal fog növekedni a tagság jövedelme. Nekünk erre számos biztosítékunk van- nagyon szépek az őszi kalászosaink, a szántást és a trágyázást időben befejeztük, szépen fejlődik a szarvasmarha- és a sertés- tenyészetünk. Az V. ötéves terv végére 420- ra terveztük tehénállományunkat, és jelenleg már 350 tehenünk van. Anyakocáink száma 250, és az 1977-es évre már biztosítottuk az összes műtrágya és a kurrensebb növényvédőszer-szükségletünket. (Csak zárójelben mondom: számításba vettük, hogy netalán emelkedik majd az áruk, így hát előre megvettük.) — Az ó- és az új esztendő mezsgyéjén mit kíván egy jól gazdálkodó termelőszövetkezet elnöke? — Nincs rá sok remény, de nem lenne rossz harmadszor is. „zsinórban” a kiváló cím, ez már együtt járna a Minisztertanács Vörös Vándorzászlajával..., szép lenne..., de ha nem sikerül, hát nem rajtunk múlott. Mert dolgos, szorgalmas nép a mienk, ezért kívánok magunknak őszintén még eredményesebb évet. Bort, békességet — Nem baj, ha rendhagyó válaszokat adok ? — Nem. — Akkor jöhet a kérdés. — Könnyű lesz — és rövid: 76...? — Jó. De hogy el ne kiabáljuk, talán koccintsunk rá. Sziklay Attila roppant tenyerében gyűszűként csillan meg a boros- kehely. Kortyolunk a hárslevelűből, s következik az újabb kérdés: — 77? — Jó lesz, remélem. A megszokott kérdezz—felelek színhelye ezúttal Verpelét, a VOSZK Kereskedelmi-, Ipari és Szolgáltató Közös Vállalat telephelye, Sziklay Attila pedig a húszezer hektoliter bor tárolására alkalmas telep üzemvezetője. Az óév-búcsúztatás, új esztendő- kösZöntés jó alkalom arra, hogy többet is megtudtunk az itt folyó munkáról, melynek tárgya — a bor. — Félre téve a tréfát — mondja a hatalmas termetű 32 éves fiatalember —, ez az évünk jó közepes volt, a tervet természetesen teljesítettük, s ennek során — többek között — 35 ezer hl. bort palackoztunk kooperációban az Eger—Gyöngyös vidéki Pincegazdaságnak. Hogy milyen önzetlenek voltunk, azt m> sem mutatja jobban, mint hogy saját cégünk számára „csupán” 32 ezer hektoliter palackozás maradt. — És az új esztendő? — Tartunk tőle egy kicsit. Országos probléma az alapanyaghiány. Így, ha ezen a helyen nemcsak nyilatkozni lehet, hanem Otthon, Noémivel Kerecsenden, ahol a 3*as útból rendben kiágazik az Eger felé tartó 25*ös, ott lakik, régi, meghitt otthonban Hegyaljai József - né, akiről jellemzőbbet aligha mondhatnánk. mint hogy komoly, kedves, szerény fiatalasszony, és egy nagyon aranyos, szőke kislány, Noémi édesanyja. kívánni is, akkor én most azt kívánom,' hogy jusson nekünk elegendő importalapi* anyag. — A teljesség kedvéért kérdezzük: mi lenne ez a bizonyos alapanyag? — Spanyol vörösbor. — Köszönjük. — Nincs mit. Amivel most koccintunk az magyar hárslevelű — mindnyájunk egészségére. , I — Nekem igazán nem lehet panaszom 1976-ra egészségesek vagyunk, nincsenek nagy gondjaink, és ami a legfontosabb, na* gyón szépen fejlődik Noncsika. — Akkor ezt válasznak is tekinthetjük az olykor-olykor felparázsló vitára, hogy le* gyen GYES, vagy ne legyen? — Igen. Az én válaszom az, hogy legyen, és aki csak teheti, vegye igénybe. Én a Vilatinál dolgozom, bérelszámoló vagyok, és tudom, hogy szeretettel várnak vissza, és az is biztos, hogy közben sem feledkeznek meg rólam. Nőnapon vagy például ilyenkor, karácsony, újév táján mindig kö* szöntenek, és mi is kaptunk télapócsomagot. Most éppen Sebestyén Istvánná hozta el, ő itt lakik a közelünkben, gyakran találkozunk, így aztán tudunk egymásról, a kollégáim, meg én. — Nem lehet tehát panasz 1976-ra? — Nekem igazán nem. Mondom, a gyár nem feledkezik meg rólam, rendszeresen kapok a szakszervezettől különböző összegű segélyeket is, a legfontosabb viszont a ki* esi, hogy ő szépen fejlődik. Ennél nagyobb öröme szülőnek aligha lehet, számunkra a férjemmel és a szüléinkkel ez a legfonto* sabb. — Ezek szerint most, az új esztendő küszöbén nem is igen kívánhatunk mást, mint hogy szép, sima folytatása legyen az előző* nek? — Igen, én ezt szeretném, és bízom ben* ne, hogy így is lesz. És talán még kevesebb gonddal, mint 1976-ban, mert most már Noémi, is nagyobb, és a férjem is itthon dolgozik, segít nekem. '— így hát Hegyaljaiéknál nemcsak kívánság lesz a BUÉK, hanem megvalósult vágyak, elképzelések esztendeje? — Remélem, igen. És ezt kívánom mindenkinek. j Megközelítjük az egymilliárdot Kócza Imre, az egri Finomszerelvénygyár vezérigazgatója egy másodpercig sem titkolja, hogy elégedett az 1976-os évvel. — Igen, elégedett vagyok és örülök. Sikeresen zártuk az ötödik ötéves terv első esztendejét, annak ellenére, hogy az új gazdásági szabályozórendszer velünk szemben is nagyobb követelményeket támasztott, ugyanúgy, mint. más gazdasági egységekkel szemben is. A negyedik ötéves tervben megkezdett szelektív gyártmányfejlesztési munkánk a tervidőszak végére befejeződött, a veszteséges gyártmányok termelését megszüntettük, hogy helyettük korszerű termékeket állítsunk elő. Vállalatunk profilja kialakult, ma már olyan termékeink vannak, amelyek itthon is, a szocialista országokban, de a tőkés piacon is egyaránt keresettek. De, hogy egy kicsit a számok nyelvére is fordítsam a szót, 1976-ban az össztevékenységünk árbevétele közel járt a kilencszázmillió forinthoz. Nyereségünk, a tervezett száztízmillió forint helyett várhatóan eléri a 120—125 millió forintot. Szocialista exportunk — az államközi szerződéseknek megfelelően 71 százalékkal, a tőkés exportunk 15 százalékkal növekedett 1975- höz képest S aminek külön örülünk, dolgozóink fizetése is több lett a tervezettnél. — Mit vár az idei évtől? — Reménykedünk, hogy megközelítjük az egymilliárd forintos termelési értéket. A tőkés exportunkat pedig — hiszen ez kiemelt cél — közel 29 százalékkal szeretnénk növelni. — .S. mint magánembernek, milyen volt a múlt esztendő és mit vár az ideitől? — Mit mondjak? Az elmúlt évben munkám, de az egész kollektíva munkája Jutalmául megkaptam a Munka Érdemrend arany fokozatát. Az idén pedig, miután 25 éve a gyárban dolgozom, megkapom a gyári aranygyűrűt. Kell-e több ennél? 11 írták: 1 1 B. KUN TIBOR, 1 ’ KAPOSI LEVENTE 1 (, Fotók: ,. ,> PERL MARTON
