Népújság, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-30 / 25. szám
2 m I s N o fe. KARÁCSONDI IMRE: Spirituálé elszáll a szél és visszatér elszáll a szél és újrakél itthagy az úton tégedet látod a szél is mást szeret apró kis ágat levelet itthagyja porban szivedet remeg a szélben éneked repül egy percig — végelesz gyenge a szél hát mit tehetsz vesszen a sárba életed azt hiszed egyszer más lehetsz ne add fel testvér tervedet jöhet a vihar elvihet dúdold a csöndben éneked elszáll a szél és visszatér elszáll a szél és újrakél elszáll a szél cs visszatér elszáll a szél és újrakél SASS ERVIN: Mivé lett mivé lett a sárkánykiraly drága apám drága anyám az a nagy szó a kiáltás a túlélés a kivárás megkeresett boldogságunk mivé lett a kertünk házunk és mivé lett a délután elszállt virág négy barackfán cs az égbolt a csillagok ahogy jöttek törpék nagyok ablakunkon csörömpöltek félelmekkel megkötöztek s odakint az udvar mélyén hodvilág ült a fák szélén kitárult a kapu szárnya kifutottunk a világba szivárvány a fejünk felett elénk jöttek mind a hegyek mivé lett a volt szerelem ami még fáj ami már nem földdé nappá átváltozott szelíden megháborodott A/\AA/VNAAA/VVVV\A/\AA/V\AAA/VVV\A/V\AA/V\/V\A/\A/V>AAAA/VV\AAAAAA/\A/VVVVV Humorszolgálat Megfázás, vagy fertőzés? „Azért köhög folyton az a gyerek, mert nem öltözteted elég melegen” — magyaráz!, egyik anyuka a másiknak. „Ugyan! A köhögésnek és a náthának semmi köze sincs a meghűléshez. Ma már bizonyított, hogy ezeket vírusok okozzák” — hangzik az ellenkező vélemény. Vajon mi az igazság? Megfázás... vagy fertőzés? A felső légúti hurut az ember leggyakoribb betegsége. /Különösen a hűvös, nedves őszi hónapokban, valamint a tél végén, kora tavasszal bajlódunk sokat köhögéssel, náthával, torokfájással. Az is régi tapasztalat, hogy a huzatos helyen való tartózkodás a ki- melegedés utáni hirtelen hideghatás, az alapos meg- ázás, vagy a láb lehűlése gyakran előzi meg e betegségek kitörését. Ugyanakkor azonban feltűnő, hogy a légúti hurutot az egyik ember a másiktól megkaphatja, kisebb közösségekben — családban, iskolában, nagyon gyakran a lakosság munkahelyeken — a kórkép halmozottan jelentkezik sőt jelentős részét érintve, jár- ványszerűen terjed. Mindez fertőzéses eredetre utal. Az utóbbi két évtized kutatásai azután igazolták is, hogy az úgynevezett „hű- léses” betegségeket különböző típusú vírusok okozzák. Ezeket a baktériumoknál is kisebb kórokozókat csak a legmodernebb vizsgáló módszerekkel lehetett kimutatni. A beteg ember köhögéskor, tüsszentéskor, beszéd alkalmával apró, néha szabad szemmel nem is látható cseppeket ürít az orrából, a szájából. Minden egyes tüsszentéskor kb. 20 ezer cseppecske repül ki az orrunkból és ezekhez rengeteg vírus tapad. A betegség elsősorban a fertőzött levegő belégzése útján terjed', de a kórokozóvá! szennyezett tárgyak is közvetítik. A légúti hurut tehát fertőzés következménye. Kérdés azonban továbbra is, hogy egyáltalán van-e szerepe a megfázásnak? Feltétlenül van! A hideghatás ugyanis a nyálkahártyákon olyan érreakciót vált ki, amely csökkenti az ellenállást a kórokozóval szemben és így elősegíti annák megtelepedését. A meghűlés azonban csak akkor vezet náthához, torokgyulladáshoz, légcsőhuruthoz, ha az emberben ugyanakkor vírus lappang, vagy ha éppen ilyenkor fertőződik Az őszi-téli járványokban szerepe van annak is hogy a mi éghajlatunkon ez a „becsukott ablakok időszaka”. Ilyenkor általában a meleg szobákba zsúfolódunk, ahol az alig cserélődő levegőben megnő a kórokozók sűrűsége. Hűvös, nedves, ködös időben a települések — városok, községek — levegője is kevéssé szellőződig s így több baktériumot vírust hordoz. A légúti hurut tehát hűlés is és fertőzés is. Ennek megfelelően mind a kettő ellen védekeznünk kell, ha el akarjuk kerülni a betegséget. Hidegben legokosabb a réteges öltözködés. Ez lehetővé teszi azt, hogy habár- hóvá megyünk, az adott hőmérséklethez mindig köny- nyen alkalmazkodjunk. Megfelelő óvatossággal csökkenthetjük a fertőződés veszélyét is. Köhögésnél, tüsszentésnél az orr és a száj elé tartott zsebkendő a vírusokat hordozó cseppek nagy részét visszatartja. A rend és a tisztaság, a gyakori szellőztetés, a kézmosás, egyszóval az alapvető higiénés rendszabályok megtartása szintén hozzátartozik a meghűlés elleni védekezéshez. A légúti huruttal bajlódó ember lehetőleg kerülje a közösséget! Dr. Péteri Miklós Maurice Quentin de Latour francia festőt 18 éves korában annyira megragadta Rosaglia Carriera olasz festőnő egy tájképe, hogy azonnal elhatározta, megkéri a kezét. Az sem tántorította el szándékától, hogy megtudta, a festőnő kereken 60 esztendős. Latour minden pénzét felemésztette a Velencéig tartó utazás, így a tervezett házasságról le kellett mondania. Ekkor írta be emlékkönyvébe egy barátja a következő sorokat: „A szegénység az a titkos áldás, amely megóv minket olyan ballépésektől, amelyeket csak gazdag ember tesz meg könnyűszerrel.” Párbeszéd Én: — A! O: — A! Én: — Jónapot... De régen nem is láttam! Van vagy ezer éve... ö: — Van bizony. .. Szépséges jónapot... Van bizony. Talán még ezeregy esztendeje is... Így múlik az idő hát nem érdekes? Én: — És micsoda színe van... ámulatra hogy milyen színe van... remek Igazán méltó, remek Nahát! Ö: — Hát színem az van. de pénzem az nincs... hehehe... Ha csak fele annyi pénzem lenne, mint amennyi színem van, hát nem panaszolnék. Nem én bizony isten... De maga se panaszkodhat! Én: — A színemre, vagy a pénzemre? Ö: — Ki lát a másik zsebébe?... Azt maga tudja, én a színére gondolok... Hogy s mint az egészsége? Én: — Hát, hogy is mondjam... éppen ezt akartam kérdezni én is magától, de hogy így megelőzött... nem panasz- kodhatom. Azt nem. Nem mondom csecsemőkoromban kevesebbet fájtak a fogaim... jó mi?... de azon túl semmi... Megvagyok hálisten- nek. Meg. És maga? Ű: — Én is. Hol egy asztal? Borzasztó, hogy az utcasarkokon nem rendszeresítik ae asztalo— Adja ide, kérem, a mustárt — fordul asztalszomszédjához az étteremben az egyik vendég. — Mit képzel! ön pincérnek tart engem? — Ó dehogy, monsieur: csupán jól nevelt embernek! Signor Moncelli, a javíthatatlan korhely, amikor reggeltájt hazaért, kihallgatta felesége következő telefonbeszélgetését; — Fegyverkereskedés? Küldjenek, kérem, egy 6,35-ös kaliberű revolvert. Milyen névre? özvegy Moncelliné! ■ Történt egyszer, hogy egy rendkívül szégyenlős és szerény fiatalember került Brigitte Bardot mellé. Elsőnek a filmszínésznő szólalt meg: — Az én nevem Brigitte Bardot, hát a magáé? — Az enyém nem — motyogta a fiatalember, a zavartól rákvörösen. ■ — Madame, hibát találtam az autójában. — Ugyan mi az? — Rövidzárlat. — Hát akkor hosszabbítsa meg! A férj megállítja az autót egy csodaszép hegyi tájon. Az asszony kiszáll. — Milyen gyönyörű vidék! Amikor ilyen szépet látok, valósággal megnémulok! — Remek! Akkor az egész szabadságunkat itt töltjük. ■ Egy banketten Sophia Lorent bemutatják egy olasz bankár feleségének. — Magának olyan előnyös a külseje, kedvesem, hogy filmezhetne is! — mondja a bankámé. — De hiszen Sophia Loren vagyok! — Hát aztán? Ha akarja, megváltoztathatja a nevét. Meg remélem, hogy nem is lesz. Agglegény vagyok uram! Én: — Agglegény? Még hogy ...szóval... nem nősember? Megőrülök. Ki hitte volna. Én . mindig úgy tudtam Pová- zsaikám hogy maga nős... Hogy gyerekei is vannak.... ö: — Csakhogy én nem vagyok pová- zsai... Engem Keme- cseinek hívnak... Én: — Kemecse i- nek... Ez biztos? Ö: — Negyvenöt éve biztos. Kemecsei és nem Povázsai. Soha nem voltam, de nem is lennék Povázsai... Én: — Ö... ói Elnézést, akkor összetévesztettem valakivel... Azzal a Pová- zsaival. Elnézést. ő: — Nem tesz semmit. Fő, hogy ilyen jól kibeszélgettük magunkat... A mai világban az a sok rohanás, a televízió, az újságok... Nincs is ideje az embernek jól. kibeszélnie magát valakivel... Igaz? Én: — Igaz. Így igaz. Nagyon jól kibeszélgettük magunkat. Viszontlátásra, örülök, hogy így történt kedves Pová- zsai.~ O: — Ham... hé... Halló, Kemecsei, nem Povázsai.... Ke... me-..cse...i.„ (egri) kát... Jó mi?... Amiken le lehetne kopogni, hogy amint maga mondta, hál- isten, ...mert így mondta... hálisten nekem sincs semmi bajom. Szóval így vagyunk. Én: — És azon túl mizujs? Ö: — Azon túl? Min túl? Én: — Hát úgy azon... illetőleg ezen... nem, mégis azon túl, amiről eddig beszéltünk... Azon túl mizujs? Ö: — Ja, szóval azon túl... Értem. Hát azon túl igazán semmi újság... Hálisten, mint mondta volt maga az előbb... Mert az újság lehet jó is, rossz is, ki tudja, hogy ha újság van. vagy lesz, az milyen lesz... Inkább ne legyen, nem igaz? Én: — Így igaz. Tökéletesen igaz ha már nem tudjuk ugye... izé... hogy milyen lesz. inkább ne Is légyen. Így a biztosabb... Az a biztos. És a kedves nagyságosasszony... Ö: — Nagyságos- asszony? Én: — Pardon... elnézést. A kedves elvtársnő? Ö: — Elvtársnő? Én: — Hát, hogy mondjam a fenébe is. ha egyik se jó... Szaktársnő, kartársnő polgártársnő? De válogatós, hallja! Ö: — De hát végtére is kiről beszél maga? Én: — Kiről, kiről? Hát a kedves feleségéről... Róla. Ha eddig ez nem tűnt volna fel magának... ö: — Ember, nekem nincs is feleségem. Nem is volt. „Akupankturás kezelés...”?! A címbeli jelzős szerkezetet a közművelődés fejlesztéséről szóló előadás, alábbi mondatából emeltük ki: „A közművelődés fejlesztésének pénzügyi kihatásait tekintve az akupunk- turás kezelés már nem lehet célravezető.” Első hallásra meghökkentett e furcsa nyelvi forma, de az összefüggések s a beszédhelyezet jó ismeretében tudtam, miről van szó, s milyen közlő éltéket bízott az előadó a jelzőre. De voltak olyanok is, akik nem értettek egyet e szokatlan nyelvi forma fel- használásával. Miért? Azért* mert ez az orvosi szakszóként szereplő kifejezés eredeti használati értékétől és jelentéstartalmától nagyon eltérő, átvitt értelmű nyelvi szerephez jutott. Az akupunktúra szakkifejezés a kínai gyógyászat- egyik sajátos és ma is használatos, tűszúrásokkal történő gyógyító eljárását nevezi meg. A szó eredeti jelentése önmagában is utal arra, hogy a neuralgiás és a reumatikus megbetegedéseknél a beteg test úgynevezett akupunkturás helyéin alkalmazzák a szúrásos gyógyító módot. A szakszó latin eredetű, s az alábbi szóelemek vesznek részt hangszerkezetének kialakulásában: acus (—tű), puncta, punctura (— szúrás). Magyarul: tűvel történő szúrás, tűszúrás. Éppen napjainkban egyre gyakrabban tapasztalhatjuk,' hogy az akupunktúra szóalak átvitt értelemben is gyakran vállal sajátos versbeli közlő, kiféjező szerepei. Magunk is meghökkentünk, hogy a modem líra nyelvi szövetében kulcsszóként milyen sokszor jelentkezik. Zelk Zoltán Gyógyítsák meg! című versében még eredeti jelentésében és használati értékében él szavunkkal: „Ha mit sem ért a röntgenbesugárzás, / az ultrahang, a galván, a parafinpakolás; 1 se csodafű, se akupunktúra..." Idézhetünk olyan költeményrészleteket is, amelyekben már ez a szakszó egészen sajátos stilisztikai, poétikai szerepet teljesít: „Meny nyei akupunktúra tapogat,« 7 Szúrópróbát tart egy ág ablakom iránt” (Páskándi Géza: A nem-születés értelme). — „Hajadban, szikrázva nyári nap ébred, / Hajtűk hullanak, álmok akupunktúrája' (Panek Zoltán: Mintha máris elmúlt volna). Ezeknek a nyelvi formáknak az ismeretében, ha nem is természetesnek, de meg- magyarázhatónak tartjuk azt, hogy egy közművelődéssel foglalkozó szakelőadásban is nyelvi szerephez jutott az akupunktúra szóalak. Dr. Bakos József é Áldás
