Népújság, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-30 / 25. szám
Tavasz az üvegfalak alatt Tervek és lehetőségek Üzemfejlesztés a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetekben Több mint másíél ezer négyzetméternyi tavasz. Eny- nyit loptak el a téltől. Kint hó és jég, ólomszínű felhők, itt bent pedig langyos meleg, nagy üdezöld foltolt, élénk szín: virágok, mint' ha nem is január lenne. — Ez tulajdonképpen csak egy fél ház — halljuk a meglepő megjegyzést Bánfi Miklóstól, a gyöngyösi Városgondozási Üzem kertészeti üzemágának vezetőjétől. — Hogyhogy? Itt minden teljesnek látszik. — De ahhoz, hogy kész üvegházról beszéljünk, háromezer négyzetméternyi alapterület kell. így derült ki. hogyan lehet egy „egész” üvegház a látszat ellenére is csak „félház”. Egymilliót lefaragtak Története van ennek a könnyűszerkezetes üvegháznak. A gyöngyösiek eíhatá' rozták, hogy maguk csinálnak maguknak egy virágnevelőt, mert a forintnak nem voltak bővében. Hallották, hogy a türjei Mezőgép német licenc alapján gyártja a szerkezeti vázat, az összes kellékeket. Csak az összeszerelés során derült ki, hogy maguk a gyártók is tanulópénzre szorulnak a szerelésben. Jöttek ugyan többen is Gyöngyösre, hogy irányítsák a kertészeket, akik mesterségüknél fogva sem szoktak hozzá a vashoz, tehát nern sokat lendítettek az itteniek igyekezetén,. akaratán a türjeik, mert bennük is csak a szándék volt bővében. A Városgondozási Üzem lakatosai vitték a prímet, de a segédmunkás és a kertész sem kérdezte, hol férhetne hozzá maga is a tennivalókhoz. — Kétmillióba került — tudjuk meg Majtényi Sándortól, a Városgondozási . Üzem vezetőjétől —, de ha nem mi szereljük össze, akkor hárommilliót is fizethettünk volna érte. Elkezdtük a munkát 1975 elején, az év végére már készen is voltunk vele. Így kell ezt csinálni, mondhatjuk könnyedén, ha kevesebb a forintunk, mint amennyi kellene. Dehát az is igaz, hogy nem „kötelező” a kertészeknek építkezniük. Sőt! Tizenötezer ciklámen Olyan ez az üvegház, mint r egy folyamatos üzem. Mintha valamiféle futószalag kényszerpályája határozná meg, mikor mit kell tenni. Ezt a nagy felületet minden talpalatnyi helyen ki kell használni. Ha ma még nem is tartanak ott. de a céljuk ez. A „betelepítéshez” viszont idő kell. Ebben az évben is mór intenzivebb lesz a gazdálkodásuk, mint amilyen volt egy évvel korábban. Mindennel azonban nem foglalkozhatnak. Szakosodtak, természetszerűen. Ciklámen az egyik „profiljuk”, ebből tizenötezer cseréppel nevelnek, ezt követi a fokföldi ibolya, amiből hétezer cserepet szállítanak el. míg a hortenziából kétezer cserép a kontingensük. Ki gondolná, hogy nagyon jövedelmező náluk a zöldség. Az a bizonyos vágott zöld, amit az élő, virág mellé tesznek, ha csokorba szedik. Évente 150 ezer vágott zöldet értékesítenek saját nevelésből, de vásárolnak még hozzá 30 ezer szálat máshonnan. Tavaly még 50 ezer szállal többet kellett idegenből beszerezniük. Ahogy a szegfűt is, valamint a nagyon kedvelt ger- berát is csak „közvetítik” a gyöngyösi virágkedvelőkhöz. Ha mindent összeszámolnak, majdnem 3,5 millió forintot könyvelnek el évente a virágok bevételéből. míg a parkokba is beültetnek néhány százezer fo- , rint értékű virágot. Jókora összegek ezek, egy ekkora üzemtől. Érteni kell a módját. Elnyújtott virágzás Sokat számít, mikor tudnak először kínálni például rózsát, és meddig győzik az érdeklődést kielégíteni. A rózsa mellett még a krizan- tén az ilyen specialitásuk A megoldást pedig az a mozgatható blokkház adja, amelyből több is van, és mindig ott állítják fel, ahol éppen szükség van rá, hogy rózsájuk például három héttel korábban legyen, mint másnak és még egy hónappal később is, mint másoknak. Pontosan így vannak a krizanténnal is. Mi tagadás, üzlet ez is. Mert a virág itt, az „üzemben” semmi más, mint árucikk. Még akkor is, ha az itt dolgozók maguk tiltakoznak ez ellen a legjobban, ök a virágot csak virágnak tartják, látják, mert szeretik, gyönyörködnek benne. De azért a 6—7 ezer szál rózsa és az 5 ezer szál kri- zantén szép summát hoz, hiszen „primőrként” meg kell fizetni. Aki a virágot szereti Tudjuk: rossz ember nem lehet. Hat állandó dolgozója van a virágháznak. Valamennyien csak nagyon . jók lehetnek, mindig csak mosolyognak, vidámak, csupa boldogság az életük, a munkájuk. Így van ez? — Veszekedni is szoktunk — vallja be Kiss Andorné, akinek a gondjaira bízták az üvegházat. — Szakmai viták ezek. Hogy akkor locsoltak-e, amikor kellett, olyan. módon-e, ahogy kell, és ehhez hasonlóak. Két napja ugyanazt a munkát végzi: cserépbe rak virágokat. Nem unja? A kérdésre elnézően mosolyog, úgy válaszol. Azt is nehezen érti meg a kívülálló, hogy az 5—6 milliméterés kis növénykéket alig bújtak ki még a földből, hogyan győzi „pi- kírozni”, megszabott rendbe, ládába átültetni Nagy Katalin, az okleveles kertész üzemmérnök, aki hiába Nyíregyházára való. a gyöngyösi üvegház miatt maradt itt. Válaszként előveszi eszközeit, magyarázza, mit miért csinál, hogyan kell óvatosan bánni a zsenge növénykével. Mellette Nemcsók Angyalka serénykedik, az előbb még öntözött Szakmunkás, aki most végzi a szakközép- iskolát, de a főiskolát is megcélozta magának. — Kedvenc virágom ? Olyap. nincs. Minden virágot szeretek Otthon is nagyon sok virágom van. Bánfi Miklós biztatására még elmondja, hogy a menyasszonyi csokrát csak margarétából állítja majd ösz- sze. És még azt is „bevallja”, hogy a virágkötészet, az ikebana is nagyon vonzza. Olyan magacsinálta kertész Bokros Ferenc, a fűtő, aki hajnalban már itt van, de a lakása körül valóságos kis kertészetet épített ki, mert a virág neki is „mindene”. A virág is divat A múló évek tapasztalatai alapján mondja Bánfi Miklós, hogy a virág is divatcikk Ügy is változott az érdeklődés, hogy keresettebb a vágott virág, mint a cserepes, de úgy is igaz a változás, hogy az „érdekesebb” virág kel el jobban. Most a gerbera a favorit. Nem győznek annyit küldeni az üzletekbe, amennyi elég lenne. Emiatt maguk is megpróbálkoztak a termesztésével, de feladták Hiába, a szakosítás itt is követelmény. A virágot mindig, minden kor és társadalom nagyon szerette. Valamikor a „muskátli ablakos, cseréptetős falu” képének megrajzolásával próbálták beleszugerál- ni a milliókba, hogy milyen szép is, jó is a mi életünk az „egyszerű emberek” ele- te. A muskátli maradt, a tulipán is, a rózsa is. a bazsalikom már alig, a mályva is a hibiszkusz formájában ment át valamiféle változáson, aztán egyre több a szegfű, az üvegházi „vágott”, most a gerbera, de az orchideák sem tartoznak az elérhetetlen álmok világába. Ä virág nem pótlék ma már, nem vigasztaló forrás, hanem a szép látvány. az örömteli percek egyre bőví- zűbb kútja. G. Molnár Ferenc Heves megyének is több olyan vidéke van, ahol gyenge a föld minősége és termőképessége. A hegy és dombvidékeken, a szikeken kialakult mezőgazdasági nagyüzemek mostoha adottságok és szűkös erőforrások közepette gazdálkodnak. Ezeknek az üzemeknek a mai elnevezése — kedvezőtlen adottságú szövetkezetek — mögött az a felismerés húzódik meg, hogy a költséges termelést a gyengébb eredményeket és az alacsonyabb jövedelmet nem a tagság rossz munkája, hanem alapvetően a természeti körülmények okozzák. A MEGYEI TERVEKKEL ÖSSZHANGBAN Fontos politikai, gazdasági és társadalmi feladat tehát hogy a kedvezőtlen termőhelyi adottságú gazdaságok az eddigieknél gyorsabb ütemben fejlődjenek és az ott élő lakók életkörülményei évről évre javuljanak. Ez nem egyszerű feladat, miután azt nem lehetj válni, hogy a nagyüzemmé válás automatikusan megoldja az elmaradott vidékek fejlesztését. Ennél több kell. nemcsak pénz, hanem elsősorban szemléletbeli változás, amely az adottságokkal és lehetőségekkel számolva a termelés fejlesztésére irányul. Ehhez nyújt iránymutatást a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek nemrég elkészült középtávú fejlesztési terve. Heves megyében 17 ilyen gazdaság van, melyeknek üzemfejlesztési terveit legutóbb a megyei tanács végrehajtó bizottsága is megtárgyalta és jóváhagyta. A tervek szakmailag összhangban vannak a végrehajtó bizottság által elfogadott komplex mezőgazdasági fejlesztési programmal, valamint Heves megye V. ötéves és távlati tervével. Ezek tartalmazzák a szövetkezetek fejlesztésére vonatkozó általános célkitűzéseket, a szakosított termelés lehetőségeit, az adottságokkal összhangban levő művelési ágakat, a beruházásokat, a munkaerő-szükségletet, a várható jövedelmezőséget és az árbevételt. A 17-ből hat termelőszövetkezet saját maga készítette el fejlesztési tervét, a többit a kompolíi kutatóintézet a debreceni, a gödöllői és a keszthelyi Agrártudományi Egyetem, valamint az Agrárgazdasági Kutató Intézetben készítették el. HÁROMEZER HEKTÁRRAL CSÖKKENT A SZÁNTÓ A fejlesztési tervek legfőbb törekvése az ésszerű földhasználat megvalósítása. Ennek során 1980-ig a tizenhét kedvezőtlen adottságú szövetkezetben — melyek most több mint 65 ezer hektáron gazdálkodnak — háromezer hektárral csökken a szántóterület. Ezek háromnegyed részén legelőt, egynegyedén pedig erdőt telepítenek majd. A művelési ágváltozáshoz me- riolizációs beruházások kapcsolódnak, melyeket a nagyüzemek megvalósítanak. A talajjavítási és vízrendezési igények azonban meghaladják a gazdaságok anyagi lehetőségeit. A vetésszerkezetet mindenütt az adottságokhoz és a jövedelmezőséghez igazítják a nagyüzemek. Tehát a jövőben ott foglalkoznak elsősorban búza vagy egyéb kalászos termelésével, ahol az gazdaságos. Ahol pedig nem az, ott főleg a szarvas- marha- és a juhtenyésztés kerül előtérbe. A szarvasmarhalétszám a kedvezőtlen adottságú szövetkezetekben 1980-ig csaknem 40 százalékkal növekszilt, a tehénállomány pedig 47,8 százalékkal emelkedik. A juhállomány fejlesztése ennél is gyorsabb lesz, miután az anyajuhok száma a kedvezőtlen adottságú szövetkezetekben megkétszereződik. A mezőgazdasági alaptevékenységhez szorosan kapcsolódó fafeldolgozás, főleg a saját erdőkből kitermelt nyersanyagra épüL Ezekből gyorsan elkészíthető ragasztott faszerkezetes épületeket, tárolókat építenek, melyek olcsók és jól kihasználhatok. A termelőszövetkezetele a kölcsönös előnyökön alapuló faipari termelés fokozására továbbra is keresik az együttműködés lehetőségeit a Mátrai Erdő és Fafeldolgozó Gazdasággal. A termelés fejlesztésére az üzemi tervek főleg gépi beruházásokat irányoznak elő, melyek gyorsan megtérülnek és gazdaságosak. Kevesebbet fordítanák az ültetvények telepítésére az építkezések közül pedig az eddig befejezetleneket befejezik és munkába állítják. A tervidőszakban 2600 szarvasmarha-férőhelyet építenek és mintegy 1300 meglevőt korszerűsítenek. KAPCSOLAT A SÍKVIDÉKI SZÖVETKEZETEKKEL A termelésre és a fejlesztésekre 677 millió forintot költenek a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetekben. Elképzeléseiket nemcsak az állat- állomány növelésével, az újonnan létesítendő és a korszerűsítésre váró férőhelyek bővítésével kívánják elérni, hanem a meglevő épületek, gépek és berendezések jobb kihasználásával is. Ezeknek a szövetkezeteknek javuló gazdálkodását mutatja, hogy öt év alatt árbevételüket harminc, nyereségüket 6S. jövedelmüket pedig 27 százalékkal emelik. A tagság személyes jövedelme is nő a kedvezőtlen adottságú szövetkezetekben és 1980-ig eléri az évi 35 600 forintot. Államunk továbbra is jelentős pénzügyi támogatassa! segíti a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek üzemfejlesztési terveinek megvalósítását. Emellett is elengedhetetlen azonban, hogy ezek a gazdaságok is keressék és ragadjanak meg minden lehetőséget a jobb eredmények el éréséhez. Mentusz Károly Petőfibányán törődnek a szakmunkás-utánpótlással (Tudósitónktól): A szakmunkás-utánpótlás biztosítása Petőfibányán is fontos feladat. A 215. számú „Március 15.” Ipari Szakmunkásképző Intézet petőfibányai tanműhelyében jelenleg 307 szakmunkástanuló képzésén fáradozik 16 szakoktató. Ágó Mihály a gyakorlati oktatás vezetője — aki több mint 20 éve dolgozik ezen a pályán —, elmondotta — a legnagyobb feladat, hogy az első éves tanulókat hozzászoktassák a tanműhelyben előirt magatartáshoz, a fegyelemre a munka szeretettre neveljék. Az itt folyó munka nemcsak gyakorlati tevékenységből áll, hanem a tanulókat elméletileg is képzik és a szervezeti munkába is bevonják. Az ifjúsági szervezetijén, a szakszervezetben a tanulók már rendszeres munkát végeznek. Sőt a .közelmúltban a szakszervezeti mozgalmon belül létrehoztak egy olyan ifjúsági albizottságot, ahol a fiatalok maguk gyakorolják a mozgalmi vezetés teendőit. A kezdeti tapasztalatok máris eredménnyel kecsegtetnek. A kezdő ipari tanulók az első- és másodévesek rendszeresen politikai oktatásokon vesznek részt, jelenleg a KISZ politikai vitakör kérdéseit vitatják meg. A harmadéves ipari tanulók gyakorlati oktatása már az üzemeknél folytatódik. A gépüzem a szakmunkásutánpótlást az ipari tanulókkal megkötött társadalmi szerződéssel kívánja megoldani. A szakmunkás- tanuló vállalja, hogy 3—5 évet szakmunkásként az üzemben, illetve a vállalatnál dolgozik ezért havonta 250—50Ö forint ösztöndíjat kap. 1975-ben 31 fiatal kötött tanulmányi szerződést, többségük a szakmunkás- vizsga után a gépüzemnél helyezkedett el. Az idén 16 ipari tanulóval kötött szerződést az üzem, főleg olyan leendő szakmunkásokkal — akik az új profilban, a ne- hézgép-javításban dolgozhatnak majd. A múlt év őszén az iparitanuló intézet, a tanműhely és a gépüzem vezetői közösen vitatták meg a szakmunkásképzés és -utánpótlás helyzetét és olyan javaslatokat 7 hoztak, amelynek értelmében az üzemben dolgozó harmadéves ipari tanulók képzésével, tapasztalt szakmunkásokat bíznak meg figyelemmel kísérik a tanulók munkáját, magatartását és intézik a különböző ügyeiket Jelenleg 39 harmadéves ipari tanuló dolgozik a gépüzemben, s ez a helyi KISZ-szervezetre is feladatokat ró. Ezek közül legfontosabbnak az ipari tanulók önállóságra való nevelését, valamint a politikai oktatások megszervezését tartják. Kezdeményezés történt arra is, hogy az üzemben a gazdaságvezetés, a párt-, a KISZ- és a szakszervezet képviselői fogadják a tanév elején a harmadéves ipari tanulókat. ök tájékoztatják a fiatalokat az üzem fontos kérdéseiről. Ezután sem hagyják magukra őket többek között rendszeres politikai oktatást szerveznek részükre. Mint ahogyan a KISZ- titkár, Halama Károly elmondotta, munkájukat nagyban elősegítené, ha a harmadéves ipari tanulók az üzemi KXSZTSzervezelhez tartoznának. A szakmunkás-utánpótlás biztosítása, a fiatalok munkára való nevelése nem kis feladat sem az intézetnél, sem a vállalatnál, de az egyes üzemekben sem. Ezt a munkát minden szinten a gazdasági és társadalmi szervek közös összefogásával lehet csak eredményesen végezni. Most mivel is kezdjük...? Ií kérdés természetesen nem kétségbeesett kérdés, és ebben a rovat bau mindig örül a szerző, lia nehéz válogatnia egy hét eseményei közül. Klasszikus mondás: „Ügy szép az élet, ha zajlik”. Na igen, csak ezt alkalmazzák lépten- nyomon, többféle előjellel. A magunk részéről csak- azértis pozitív előjelet alkalmazunk, mert lelkesíti az embert mások lelkesedése, s a lelkesedés... nem valami befelé forduló, csendes dolog. így aztán vágjunk a sőréjébe a hétnek: folytatódtak megyeszerte a beszámoló taggyűlések, a kommunisták alkotva töprengő rendezvényei, a jövőt felelősséggel tervező kollektívák összejövetelei. Nem a „sok kicsi sokra megy” indítékából lelkesedünk, izgalommal várva valami végkifejleteit, hanem egy bizonyos időszak kritikusan (és önkritikusan) lezárt teljesítésének a mozgalom szinte végtelen útján értékelő útszakaszának tanulságairól vitatkozunk, önmagunkért — mindenkiért. Hasonlóképpen jel - leinezhetjük a munkásőr- egységek ünnepi gyűléseit, ahol ugyancsak a zárszámadás, az eredmények taglalása es a tervek ismer“ tetése volt a cél, de ezeket a rendezvénysorozatokat mar áthatotta az évforduló, a két évtized, a párt, a társadalom szolgálatában eltöltött húsz esztendő értékelése, és — jogos — ünneplése is. A megyében a pénteki rendezvénnyel befejeződött a programsorozat, de az ünnep és a megemlékezés után új erővel, új lelkesedéssel folytatódik tovább a munkásőrök szép, nehéz, tiszteletet és megbecsülést érdemlő társadalmi munkája. Az elmúlt héten több tanácskozás színhelye is volt a megye, pontosabban a megyeszékhely, igy például a szülők magas szintű parlamentje, az SZMT elnöksége és a megyei tanács végrehajtó bizottságán nak együttes ülése, a Szak-1 szervezetek Heves megyei Tanácsa elnökségének a szocialista életformát boncolgató rendezvénye. Ugyanakkor elkezdődtek a megyében — Visontán — a környezetvédelmi és a munkavédelmi napok eseményei, ülésezett a KIS/. Heves megyei Bizottsága a fiatalokat, az ifjúkommunistákat érintő kérdésekről, tanácskozott — a szervezet V. kongresszusának a jegyében is — a Vöröskereszt Heves megyei vezetősége, Hatvanban és Gyöngyösön pedig a városi tanács végrehajtó bizottsága foglalt állást a legfontosabb helyipolitikai feladatokkal kapcsolatban. És a sok esemény közül ki kell még ragadnunk azt a tényt is, hogy az Eger— Gyöngyös vidéki Állami Pincegazdaság eddigi dinamikus fejlődése indokolva a magasabb szintű szervezési formát, öt megye egyesítésével ma már az Eger—Mátra vidéki Borgazdasági Kombinát névre hallgat. Hát mindez valóban említésre méltó eseménye volt egy hétnek, s jó lenne hasonló „nehézségekkel” küzdeni e rovatban a következő hét végén is... (kátai) Mpnnixün A 1977. január 30., vasárnap Dobrocsi Pál
