Népújság, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-26 / 21. szám
Ahol a jövő brigádvezetőit képzik**« Látogatóban a gyöngyösi mezőgazdasági szakközépiskolában Heves megyében 300 ezres forgalom A politikai könyvMapok sikere Kiss György, Kocsis Éva és Bódis Csaba ' (Fotó: Szántó György) Az utóbbi időben — élve az új rendelkezés adta lehetőségekkel — egyre több termelőszövetkezeti tag megy nyugdíjba. így aztán „ közös gazdaságok az utánpótlásra várnak: nemcsak ifjú szakembereket keresnek, hanem fiatal középszintű vezetőket is. Az utóbbiak nevelésével megyénkben egyetlen oktatási intézmény a gyöngyösi Nemecz József Mezőgazdasági Szakközépiskola fog. lalkozik. Eredményekben gazdag múltjáról, az itt folyó munkáról meglehetősen keveset tudnak mind a Mátra fővárosában, mind szű- kebb pátriánkban. Nappali és levelező tagozat A bemutatásra Vadász Ernő igazgató vállalkozott, aki tizenhárom éve került ide. — Az alapítás — 1925 óta — folyvást változott, alakult az iskola arculata. A fel- szabadulás előtt gazdákat, 1945 után pedig érettségizett mezőgazdasági szakembereket képeztek a tanárok. 1962-től nálunk tanultak a felsőfokú technikum hallgatói is. A szétválás 1974-ben történt meg. Tavaly hozzánk csatolták a kollégiumot, elsősorban azért. hogy ésszerűbben gazdálkodjunk az anyagiakkal. Nappali tagozaton jelenleg száznegyvenhatan levelezőn száznegyvenegyen sajátítják el a legfontosabb növénytermesztési és állat- tenyésztési ismereteket. Mi készítjük fel leendő hivatásukra a budapesti Bercsényi Miklós Mezőgazdasági Szak- középiskola és Szakmunkás- képző Intézet kihelyezett, húsipari tagozatának nyolcvanöt diákját is. — Milyen képesítést szereznek a gyerekek? — Középszintű vezetők lehetnek belőlük. Alkalmazhatják őket — általában a gyakorlati idő letöltése után — például brigád- és munkacsapat-vezetőként. Természetesen tőlük, igyekezetüktől függ. hogy mire jutnak. Ügy értesültünk: az eddig véthettek zöme igen hamar megtalálta helyét, s a maga számára is gyümölcsözően kamatoztatja itt szerzett tudását. Egy biztos: elhelyezkedési nehézségek sosem voltak. Fiaink-lánya- ink olyan útravalót kaptak, amely elég a boldoguláshoz. Ez annak is köszönhető, hogy a legkorszerűbb szemléltető eszközöket alkalmazzuk, és a gyakorlat során a tanüzemegységben valamint a velük kapcsolatban álló tsz-ekben megismerkedhet, nek a legújabb termelési eljárásokkal és gépekkel. így van ez ma is s a többi már a szorgalmon múlik. 1^1 HjpntiiLCftfl} Wi 1977, január 26., szerda A lányoknak nehezebb Beszélgettünk a negyedikesekkel, s mindenekelőtt arra kértünk választ, miért jelentkeztek ide. miért tartottak ki, hiszen ha ipari szakközépiskolában érettsé. giznek, akkor bármelyik vállalatnál, üzemben sokkal kedvezőbb munkakörülmények várják őket. mint a termelőszövetkezetekben. Mint kiderült, meghatározó tényező a szülők foglalkozása, hatása és a falu vonzása. A gyöngyöshalászi Kocsis Éva így érvel: — Édesapám vontatóvezető, édesanyám állattenyésztő a helyi közös gazdaságban. Gyerekkoromban sokat jártam a határt kedvelem a természetet. Nem is tudnám elképzelni, hogy irodában dolgozzam. Azt hiszem, azt csinálom majd mint az otthoniak, csak magasabb fokon. Kiss György apja a vá- mosgyörki szövetkezetben irányítja az üzemgazdasági osztályt, öt — többek között — a célszerűség vezérelte. — Az általános iskolában megszerettem a biológiát Mehettem volna gimnáziumba. de visszatartott az, hogy az érettségivel nem jár szakma. Hová pályázhatok, hol kapok állást, ha nem vesznek fel az egyetemre? Nos, ezért jöttem ide és nem bántam meg. Ha minden jól megy, úgy Gödöllőn szerzek diplomát. Ám a sikertelenség sem keserítene el, mert bármelyik tsz-ben szívesen fogadnak r Hasonlóan gondolkodott a gyöngyösi Bódis Csaba is. — Igaz pedagógus akarok lenni, de a képzettség biztonsági tartalék. Egyébként valaha taníthatok mezőgazdasági szakmunkásképzőben vagy szakközépiskolában is. — A lányoknak nehezebb — jegyzi meg Éva, «mindjárt sorolja a tényeket — Még ma is hat az előítélet. Nemegyszer hallottam ilyen megjegyzéseket. „Férfimunka ez! Csak nem parancsol nekünk egy fruska. Ugyan mit érthet ez az állatokhoz!” Talán ezért vagyunk mindössze kilencen. A bajok már itt kezdődnek. A géptan, a szerelés se megy úgy, mint a fiúknak. Persze azért sem adjuk fel: mindenképpen bebizonyítjuk, hogy tudjuk a dolgunkat. Én azt hiszem, ha azonnal nem is, de később csak befogadnak. Technikusok lehetnek Mit ígér a jövő? Elsősorban egy kedvező lehetőséget. Mind az öregdiákok, mind a jelenlegi tanulók számára. — A mezőgazdasági technikusképzésre a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium minket jelölt ki. Az elmúlt fél évben kidolgoztuk a minősítés anyagát. Az egyéves konzultációs jellegű tanfolyamra í az ország minden részéből jelentkezhetnek azok. akik legalább kétéves gyakorlattal rendelkeznek. Tájékozottságu. kát termék- és áruforgalmazó, valamint dohánytermesztő szakokon gyarapíthatják. Ha sikeresen veszik az akadályokat, akkor üzemgazdászként, technológusként helyezkedhetnek el — mondja az igazgató. . A jó hírről még kevesen értesültek, de pályázóban nem lesz hiány, hiszen a továbbfejlődés majd minden ifjú szakember vágya. Gondok is akadnak. A tanüzemegységben nincs mosdó, fürdő, holott ez ele-, mi követelmény. Az is fura. hogy a százhatvan személyes kollégiumban — bár az elmúlt év szeptembere óta az iskolához tartozik — csak kilenc lány kapott helyet. A hetvenhét fiút a város más diákotthonába utalták. — Várható-e gyors megoldás? — A tavasszal megkezdődik a szociális létesítmények építése, amelyek majd az új gyakorlóhelyiségekhez kapcsolódnak. Anyagunk és pénzünk van, a többi már a kivitelezőtől függ. Szeptembertől a mi kollégiumunkba kerülnek tanulóink^ s ez valóban megkönnyíti az ottani oktatónevelő munkát Éva, Gyurka és Csaba ennek már nem örülhet, de az újonnan pályázók annál inkább, hiszen olyan iskolába kerülnek, ahol négy évig gondtalanul készülhetnek leendő hivatásukra. Pécsi István * 17 * 17 Még nincsenek végleges, teljes értékelést lehetővé tevő adatok, de már az eddigiek is azt mutatják, hogy az idért a politikai könyvnapok eredményesebbek, mint első megrendezésük óta bármikor. Megközelítőleg négyszáz budapesti és háromezer-háromszáz vidéki párt- szervezet rendezeti könyvnapi vásárt, szinte minden megyében — így Heves megyében is — könyvkiállításokkal párosítva. Nem egy helyen tágabb közművelődési eseménnyé is váltak a könyvnapok. A veszprémi Bakony Művek kultúrházá- ban például a politikai könyvek kiállításával egyidősen mai magyar képző- és iparművészek alkotásaiból rendeztek bemutatót, s azt lakberendezési kiállítással is összekötötték. A terjesztők dicsérete Nagyon sok helyi kezdeményezés. új ötlet színesítette a politikai könyvnapokat. A csepeli Rideg Sándor Művelődési és Ifjúsági Ház előcsarnokában a szabad böngészéssel vásárlással egybekötött kiállítást a „Politikai könyv- és sajtó hétvége” vezette be,, filmvetítéssel, bel- és külpolitikai fórummal, amelyen újságírók válaszoltak a fiatalok kérdéseire, és műsorral: chilei dalokkal, tánccal. Nóg- rádban az Országos Bányagépgyártó Vállalat salgótarjáni gyáregységében tizenöt szocialista brigád nevezett be a Kossuth Kiadó meghirdette Tudjunk többet, — mozgalomba. Somogybán a mezőgazdasági alapszervezetekben több mint egyötödével gyarapodott a politikai irodalom vásárlóinak, illetve a vásárolt köteteknek „ száma. Heves megyében tavaly mintegy 2,5 millió forint értékben vásároltak a K^fesuth Kiadó könyveiből; a politikai könyvnapok idején ezekből körülbelül 300 ezer forint értékben vásároltak a párt- alapszervezetek. Az örvendetes események mögött a politikai irodalom népszerűsítését igen fontos feladatnak tartó és kezelő pártszervezetek és párttisztségviselők — közülük- ez alkalommal heten kaptak ezüst, és kilencen bronzplakettet — és mintegy húszezer alapszervezeti terjesztő áldozatos munkája állnak. Ez utóbbiak közül eddig hatezren kapták meg az arany-, nyolcezren az ezüstjelvényt. s az idén kilencvenkilencen a Kiváló terjesztő ezüstplakettet. Sok éves munkát, erőfeszítést ismernek el ezek a kitüntetések. A Bács-Kiskun megyei Lajosmizsén vagy harmincán tűzhetik már ki az évtizedes tevékenység aranyjelvényét ,és negyvenen az ötéves terjesztői munkáért kapott ezüstöt. Egy évtized alatt megtízszerezték „ helységben a politikai irodalom forgalmát. De megnégyszereződött a könyvforgalom az egész járásban. Keresik a klasszikusokat S hogy ez nem csupán helyi jelenség, azt jelzi, hogy a Kossuth Kiadó 1976-ban 232 elméleti, politikai művet adott ki, több, mint ötmillió példányban, hogy az utóbbi • három esztendőben megkétszereződött a marxizmus—leninizmus klasszikusai műveinek példányszáma (csak 1976-ban tizenkilenc mű jelent meg több mint kétszázezres példányszámban.) S ezek jó része oly hamar elkel, hogy néhány hónappal megjelenésük után már csak könyvtárban találhatja meg őket az érdeklődő. A klasszikusok a politikai könyvnapok alatt is keresettek voltak, mind az erre az alkalomra megjelent „Lenin a szocializmus építéséről” mind A marxizmus—leninizmus klassszikusainak kiskönyvtárában közreadott művek es A tőke. A könyvnapokon napvilágot látott kötetek kő- zött különösen nagy sikere volt a Filozófiai kislefikon- nak, a Politikai kisszótárnak, az Évfordulók 1977- nek és Kelen Jolán visszaemlékezésének (Eliramlik az élet), amelyből lényegesen több is elkelt volna. A fővárosban kiemelkedően nagy volt a könyvforgalom a Csepel Vasmű kilenc gyárában, a CsepelAutógyárban. az Óbuda Tsz-ben; vidéken Jánoshalmán, Martonvásárt, a mosonmagyaróvári kötöttáru- gyárban „ ceglédi Kossuth Tsz-ben, a nyíregyházi Taurus Gumigyárban. A táiékozódás eszköze Megnőtt az érdeklődés a marxizmus—leninizmus, a szocializmus kérdései, a nemzetközi élet és politika iránt. A tájékozódás leghatékonyabb eszköze pedig a könyv. Hogy valóban ez lehessen, annak feltétele, hogy aki a könyvet megveszi, el is olvassa ' azt. Ezért jó például a Vörös Október Férfi- Ruhagyár üzemi lapjának kezdeményezése: arra kéri olvasóit, hogy a politikai könyveket olvassák el és véleményüket, észrevételeiket írják meg a szerkesztőségnek. A politikai irodalom terjesztése, ismertetése nem korlátozódhat a politikai könyvnapokra. Ellenkezőleg; azok sikerét hónapok, évek kitartó politikai, közművelődési munkája teremti meg. A nemzetközi enyhülés, a szocialista demokratizmus légkörében fogant alkotó viták és eszmecserék növelik , politikai-ideológiai munka jelentőségét, megkönnyítik a céljaikkal való azonosulást, a szocialista szemlélet kialakulását. Ehhez nyújtanak segítséget a jó politikai irodalom és azok terjesztői. Preventív módszer A hórihorgas fiú sebesen lépdelt a kis diáklány után. Kék iskolaköpeny feszült a nagyon csinos, üde, 17 év körüli lányon. Jobbjában könyvekkel megrakott füles iskolatáskát cipelt. A fiú válláról szíjon, bőrtokban levő fényképezőgép lógott le. — Csak egy pillanatra tartom fel — mondta, amikor beérte a kislányt. — Csak egy pillanatra! A lány megtorpant. — Mit akar? — kérdezte riadtan. — Valami fontosat akarok mondani. De engedje meg, hogy bemutatkozzam. Adorján Gábor vagyok. — Utcán nem ismerkedem — hangzott a válasz. — Tudom. Maga nagyon rendes kislánynak néz ki... De mit csináljak, ha nincs más lehetőségem? — És miért akar megismerkedni velem? — Fotóriporter vagyok — felelte a fiatalember, és valami igazolványfélét mutatott. — Mondjárt gondoltam — mondta a lány gúnyosan. — Fotóriporter... A régi trükk. A legtöbb fiatal lányt ezzel a mesével csalják lépre. A tagadhatatlanul jó arcú fiú kezét a lány vállára tette. — Nincs szó semmiféle trükkröl, kicsi — mondta. — Egy nyugatnémet világlapnak dolgozom. A Spiegelnek ... Hallott már róla? — Talán. Valami hasonlóról biztosan. — Az a megbízásom, hogy rendkívül csinos, fiatal nők fényképét küldjem el a magazinnak. — Ügy. És milyen célból? — kérdezte a lány. — Világszépségverseny, meg filmszerződés... Maga annyira szép és csinos ... Ha megtetszik a szerkesztőknek. meghívást kap négyheti külföldi tartózkodásra. — A mamám megtiltotta, hogy idegen férfiakkal szó- baálljak az utcán. — A kedves mama egyelőre nem fogja megtudni. — Nagyon szigorú a mamám. A papa is szigorú, de a mama ... A fiatalember még nem adta fel a harcot. — Hát nem akar karriert csinálni? Pénz, utazás, ékszerek, ruhák... — sorolta, szinte szuggerálva. A lány arcán látszott, hogy már küzd magával. — És hogy csinálja a képet? — kérdezte, észrevehető zavarral a hangjában. A fiú mohón belekarolt. — Most eljön szépen a lakásomra — mondta. — A lakására?? Miért nem itt csinálja meg a felvételt? — Itt nem lehet — hangzott a válasz. — Aktképet kell készítenem. — Aktképet?! — Igen. A lapom ragaszkodik hozzá. Csakis minden tekintetben tökéletes szépség jöhet számításba. A kislány kihúzta karját a fiúéból. — Biztosra veszem, hogy ez csak amolyan fogás magától — mondta azután. — Hát semmiképpen sem akar hinni nekem? És az sem érdekli. hogy világot fog látni? — Dehogyisnem! Kedvenc tantárgyam a földrajz. — Még nem is kérdeztem: hova jár iskolába? — Gimnáziumba. Negyedikes vagyok. — És mi lesz az érettségije után? — folytatta a fiú az ostromot. — Szerencsés esetben mehet az egyetemre, és kezdheti elölről a magolást. A lány már habozni látszott. — De nem fog kiszolgáltatni senkinek? — kérdezte. — Hát hogy képzeli?! — Jaj Istenem, ha megtudnák a suliban __És én o lyan szégyenlős vagyok! — mondta a kislány, fejét elfordítva. — De édes, a fotóriporter olyan, mint az orvos. Előttem nem kell szemér- meskednie. Én egy meztelen nőben is csak a modetít látom. — Hát jó, nem bánom — mondta a lány megadással, és kinyitotta a táskáját. Kis kotorászás után egy levelezőlap nagyságú fényképet vett- elő. — Tessék, itt van. A fiú megdöbbenve vette kezébe a képet: — Mi ez?? A lány lesütötte a szemét: — Aktkép. Rólam... — Hát magának már van aktképe?! — Van bizony — mondta hirtelen megélénkülve, teli- szájjal a kislány. — A mamám csinálta, hogy ne kelljen emiatt idegen férfiak lakására felmennem!... Heves Feren*
