Népújság, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-04 / 2. szám
Történt valami? Megfogadtam hogy soha többé nem fűzök kritikai megjegyzéseket a nagynépi banzáj, a televízió szilveszteri műsoraihoz és után. Nem elég, hogy amíg mások derűsen, vagy már a derű mélységesebb komolyságával isszák italukat, csevegnek fecsegnek, nevetnek és időnkint képernyőt is néznek, addig én gülledt szemekkel, értő fülekkel és Részlet a televízió szilveszteri műsorából. Csongrádi Kata és Esztergályos Cecília. figyelő értelemmel lessem a képernyőn történteket. Egy ország mulat, még „ színészek is, hiszen felvételről megy majdnem az egész műsor és csak én álljak egyedül a vártán. Nem vagyok végvári vitéz akit ráadásul a „csata” után jobban szidnak, mint az örök „ellenséget”, a tévét. Mert, hogy a szilveszteri műsor a legszélesebb és legmélyebb vitát váltja és váltotta ki mind ez ideig népünk képernyőt figyelő soraiban — az _kétségtelen. Miért avatkozzam én be ezekbe a vitákba? Miért mondják rólam, hogy ez „részeg volt, azért nem látta, hogy mi ment a képernyőn”, amikor nem én voltam részeg és ezért azt is láttam, mi ment a képernyő előtt? Miért illessék olyan kifejezésekkel a szilveszteri műsort méltató vagy nem méltató soraimat, amihez csak egy nagyon edzett játékvezető van hozzászokva a labdarúgópályákon ? Mefogadtam, hogy soha többé nem írok kritikát. Most is csak azt teszem, hogy mindössze szót ejtek e témában, mert igen sokan leállítottak az utcán, a presszóban — hiába ez a televízió népszerűsége, nem az enyém! —, hogy most mit írok. Meg merem-e írni végre, hogy amit ebben a televízióban csinálnak, annak már egyszer véget kellene vetni? Meg merem, ím: leírtam. Más azzal biztatott, hogy a világért se kerüljek azoknak az uszályába, akiknek soha semmi sem jó, írjam már meg végre, hogy a televízió szilveszteri műsora minden idők legjobb szilveszteri műsora volt és maradt. Meg merem-e írni ezt? Meg, íme: az volt és marad. És azt le merem-e írni, hogy a Hofi már megint... Le, persze, íme: a Hofi már megint. Volt olyan is, aki megkérdezte, hogy leírom-e végre egyszer a saját véleményemet is a televízió szilveszteri műsoráról. A sajáCíNmisig i. 1972. január 4., kedd <St KÉPERNYŐ ELŐTT tómét, és nem holmi... hm... ugye értem... valahonnan sugalltat. Le merem írni, íme: szilveszteri műsor volt. Rengeteg ötlettel és néha ellaposodó poénokkal, magávalragadó tempóval, néha kissé vontatott unalmas- sággal. De mindezt nem kritikának szántam, megjegyzésnek sem, csak bizonyításnak, hogy igenis mindezeket le merem írni. Most. Amikor már túl vagyok az éjszakán, már írni is tudok, mert most nem fuldoklók a röhögéstől... pardon a nevetéstől... ismét pardon: a kacagástól ott a képernyő előtt, miközben többen is megkérdezték a társaságomból, hogy min nevetek, történt valami? Történt: a szilveszteri műsor. ségesen szép történetének realitását teremtette meg — és viszont. A töpörtyűk és a zöldpaprikaszeletek köznapi realitásából valamiféle olyan világot, ahol a húsz- krajcáros töpörtyű velőscsonttá változik, vagy töltött káposztává, amelyben akkorák a töltelékek, hogy az ember egy harapással lenyelheti. És mindehhez a világhoz az e világhoz való színészek, közöttük is elsősorban — primus inter parez: első az elsők között — Garas Dezső zsokéja, ez a nyomorúságból az álmok hátán megkapaszkodni akaró kisember, ez a mindig földön járó, de csak az egeket látó életperemi figurája egy kornak — fájdalmasan szép alakítás volt. Ki tudja már, hogy mi az álom itt, a képzelet és a képzelgés, s mi a valóság? rr Őszi versenyek Tévéfilm. Inkább tévéálmodozás. Adva volt egy már régen meghalt, de örökké élő író: Krúdy, aki megteremtett magában és maga körül egy világot. Adva volt és van egy rendező, Zsurzs Éva, aki újrateremtette ezt a világot, aki Bornyi Gyula operatőr megkapó képeivel á varázsos Krúdy-országból realitást, a szépre, a jóra vágyó örök emtíter bukásában is, szépEbben a világban a lehető is lehetetlen és a lehetetlen is lehetővé válik. Az is; hogy Ben Rizilinél, a meg nem értett úriasszonynál szerelmeskedjen, és az is, hogy őt onnan a cserbenhagyott szeretők űzzék el. Az is, hogy a zsoké a garniszállók kifizetett és kihűlt ágyain húzza meg magát néhány órára és az is, hogy megnyerje élete nagy futamát az ezerötszáz méteres derbit. Mese volt ez a valóságról, megkapó képi megfogalmazásban, szép, ihletett muzsikával. Gyurkó Géza Tudóshumor A humoristák szeretik a tudóst rendkívül szórako- zottnak feltüntetni. Talán annyi ebben az igazság, hogy a tudóst a munkájával kapcsolatos töprengés sokkal jobban lefoglalja magánéletében is. mint az átlagos embert, és kevéssé figyel oda a körülötte lejátszódó, számára közömbös eseményekre. A szórakozottsággal azonban nagyon sokszor jó humorérzék is párosul. íme néhány példa: A nyelv Balassa János, a nagynevű orvosprofesszor nem szerette, ha páciensei sokat beszéltek. Egysze# egy fiatal hölgy kért tőle orvosi tanácsot, de amellett annyit fecsegett, hogy a tudós szóhoz sem tudott jutni. Balassa végre közbevág: — Kérem, mutassa a nyelvét! — A hölgy engedelmeskedik: kiölti nyelvecskéjét. — És most tartsa úgy, míg én magamat kibeszéltem. . __ , K i-ki maga mestersége szerint Ponori Török Aurél az antropológia professzora volt a pesti egyetemen. A történet 1908-ban játszódott le. Hárman vitatkoztak a Váci utc;, sarkán:. Mikszáth Kálmán, Marczali Henrik, a történetíró és Ponori Török Aurél. Egyszer csak egy jól megtermett amazon, szép fiatal asszony halad el mellettük. A három kiválóság abbahagyja a vitát. Valameny- nyien utána fordulnak. Mikszáth tömör népiességgel szól: — Ejha! Marczali elismerőleg mondja: — Akár csak Rozgonyi Cicelle! Ponori Török pedig szakmai lelkesedéssel felkiált: — Micsoda pompás csontváza lehet! Vizsgasztori A magyar tudomány egyik legnagyobb büszkesége Eötvös Loránd, a világhírű fiVöröskeresztes munka Hatvanban és környékén falun délelőtt 9-ig tilos legyen az italmérés A polgári védelem parancsnoksága hatékonyan kapcsolódott be az üzemi, intézményi vöröskeresztes feladatok megoldásában S ezt a célt szolgálja immár a külön munkabizottság, amely a polgári védelem és a Vöröskereszt ténykedését hangolja össze. TERMÉSZETESEN ennyi gond közepette nem mehet minden zavartalanul, adódnak zavaró körülmények. Ezeket szintén számija vette a mozgalom vezetősége! Nőtt például ez évben az alkoholelvonó kezelésre jelentkezettek száma, az ideggondozó mellett felállított intézmény azonban túlterhelt, nehezen bír a beutaltakkal. A szemléltető, kisegítő anyagiok hiánya is gátló tényező. Mert szép az, hogy Hatvanban és környékén 1976 folyamán 472 dolgozó részesült alapoktatásban, további 218 pedig továbbképzésben vett részt. De nyilván többet nyújtottak volna ezek a hosszabb-rövi- debb idejű tanfolyamok ,ha a szervezetnek újabb', korszerűbb filmek, elsősegélynyújtáshoz szükséges anyagok, kötszerek állnak a rendelkezésére. Az is sajnálatos, hogy az egészségügyi felvilágosítást szolgáló kiadványokat nem tudták egy időben, s hiánytalanul eljuttatni az érdekelteknek. Míg a véradás gyors, szakavatott lebonyolítását több esetben a helyi egészségügyi dolgozók passzivitása, távolmaradása befolyásolta károsan. MINDEZEK természetesen csupán alkalmi, egyedi jelenségek, nem jellemzői általában a kiterjedt Vöröskereszt-mozgalom tevékenységének. Hatvanban, Heréden, Boldogon, Nagykökényesen 1976-ban is ezren dolgoztak, áldoztak ezrekért, s javult az egészségügyi ellátottság helyzete. i j (m. gy.) 1 Tegnap folytatódott Második félév áz iskolákban SOKRÉTŰ, eredményes mozgalmi munkát végzett ebben az esztendőben a Magyar Vöröskereszt hatvani vezetősége, az irányításával működő öt különböző bizottság, s az előadók, gondozók, tanfolyamvezetők, munkahelyi szervezők és önkéntes véradók ezres tábora. Tükröződött ez abban a jelentésben, amellyel nemrég foglalkozott a testület. De leginkább érzékelhető az életben, ahol az igen összetett oktató, nevelő tevékenység nyomában ezrek felfogása változik meg. S tért nyer az egészséges magatartás, a tisztaságra törekvés, a segítségnyújtás önzetlen szelleme. A széles körű szervező munkát érdemes néhány számadattal érzékeltetni! Igaz: Heréd, Boldog, Nagy- kökényes területére is kiterjed értékelésünk, de még így is meglepő, hogy az idei esztendőben 389 egészségügyi felvilágosító előadás hangzott el, húszezernél több hallgató jelenlétében, és 52 tanfolyamon ezer nőt, férfit képeztek ki. További 37 alkalommal és más-más településen, munkahelyen 1200 liter gyógyító vért gyűjtöttek a Vöröskereszt munkatársai, illetve a véradó állomás orvosai, asszisztensei. A VÖRÖSKERESZT tevékenységében fontos szerep jut a családvédelemnek, az idősek gondozásának, az alkoholizmus elleni küzdelemnek, a polgári védelemmel összefüggő feladatoknak, valamint a környezetvédelmi munkának. S ahogyan szaporodtak a célkitűzések, úgy igyekezett a városi szervezet az oktatási, nevelési formákat is fejleszteni, hatékonyabbá tenni. A családvédelmi előadások két és fél ezer látogatója például nemcsak orvosi felvilágosításhoz jutott, hanem az ide tartozó kérdéseket jogi oldalról is megismerhette. A Vöröskereszt jól kiképzett társadalmi munkatársai ugyanakkor Hatvan területén 66 idős, magával tehetetlen ember ellátásáról, ápolásáról gondoskodnak rendszeresen. Egy másik munkabizottság mozgalmat indított annak érdekében, hogy városban és Az egymillió 280 ezer általános és középiskolás diák számára befejeződött a téli vakáció. Január 3-án, hétfőn megkezdődött az iskolákban a tanítás és ezzel kezdetét vette a második félév. A legközelebbi hosszabb szünetre áprilisig várhatnak a diákok: a tavaszi szünet április 5"én kezdődik és április 13-án fejeződik be. A tanév ugyan hivatalosan augusztus 31. napjáig tart, a tanítás azonban az általános iskolákban a rendtartás ér- , telmében a június elsejét követő szombaton, az idén tehát június 4-én ér végét. A tanév eredményes lezárásához az általános iskolákban 198 tanítási nap szükséges. Amennyiben valamelyik iskolában, osztályban előreláthatólag nem érik el az előírt * határidőig ezt a számot, az igazgató — legfeljebb június 20-ig — meghosszabbíthatja a tanítás idejét. A középiskolák negyedig osztályosai számára — az idén több mint 48 ezren vannak — a tanítás május második szombatján, tehát május 14-én fejeződik be. Az első—második—harmadik- osztályosok négy héttel tovább járnak iskolába. A negyedikeseknek 174, a középiskolák első—harmadik osztályosainak 192 a kötelező tanítási nap, és amennyiben ez nem teljesül, ez utóbbiak számára ugyancsak június 20-ig lehet meghosszabíítani a tan-, évet. A második félév megkezdésével egyidejűleg az első tanítási napon megkapták a diákok a félévi értesítőt. A tanulók félévi eredményét korábban összegezték a tantestületek az osztályozó értekezleten, s erről a gyerekeket, illetve a szülőket az ellenőrzőkönyvön keresztül értesítik. (MTI) zikus. Vizsgáztatásaival kapcsolatban számos történetet meséltek. Az egyik szigorlatozót ezzel a kérdéssel lepte meg: — Mije van annak a lánynak? — s az utca túlsó oldalán egy ablakból dekol- tált blúzban mélyen kikönyöklő lányra mutatott. A hallgató zavarba jött. Ötölt-hatolt. Végre is a professzor maga oldotta meg a kérdést: — Helyzeti (potenciális) energiája, amely — ha le talál esni — átalakul mozgási (kinetikai) energiává. ★ Egy másik szigorlaton történt hogy a professzor a vizsgázó kezébe nyomott egy távcsövet és azt kérdezte tőle: — Milyen távcső ez, jelölt úr? A szerencsétlen fiatalember fogja a távcsövet, egymás után húzza ki egyik meghosszabbító csövét a másik után, az ablak felé fordul, kinéz rajta, majd lassan megint összetolja a távcsövet és visszaadja a professzornak mondván: — Kérem, ez egy kitűnő távcső! Szivarral — gyufa nélkül Lóczy Lajos, a kiváló geológus és földrajztudós életében sokszor adódtak komikus jelenetek. Történt, hogy tanítványaival s néhány fiatalabb barátjával kirándult a déli Kárpátokba, többek közt a Retyezátra is. A menedékház felé tartva Lóczy a meredekebb, kissé veszedelmes úton kapaszkodott fel, társait pedig a rendes turistaútra küldte, s azon a társaság csak nagyobb kerülővel jutott fel. Mire a menedékházhoz értek Lóczy már ott volt. Hatalmas máglyát rakott a házikó előtt. Az esteli szürkületben ez a pompás fény vezette a társaságot hozzá. Ott állt a tűz mellett, s barátai aggódva kérdezték, nem történt-e baja a veszedelmes úton? — Nincs semmi bajom — szólt, csak szeretném a szivaromat meggyújtani, de az utolsó szál gyufát is elhasználtam hogy tüzet rakjak. Sikerült is, de nem maradt gyufám, hogy rágyújtsak ... Nem fejezhette be mondatát, mert hárman is tartottak szivarjához eay-egy égő faágat a máglyáról. Most már ő nevetett legjobban azon, hogy erre nem gondolt és boldogan szívtfl a szivarját. Az esernyő Apáthy István, a Kolozsvá-í ri Egyetem zoológus professzora nagyon szórakozott ember volt, mint a legtöbb tudóstársa. Mindig elhagyo- gatta ,hol a botját, hol az esernyőjét. Egyszer hosszabb európai útra indult, és hónapokat töltött Nápolyban. Valahányszor levelet írt Kolozsvárra'az övéinek, soha sem felejtette odaírni — némi büszkeséggel — a levél • végére hogy az az esernyő, amelyet hazulról vitt magával, még mindig megvan. Sőt, annyira volt az esernyőjével, hogy amikor már hazafelé tartott, a nagyváradi állomáson leszállt a vonatról és a pályaudvaron a következő táviratot adta fel Kolozsvárra: „Három 5ra múlva hazaérkezünk, én és az esernyő.” Három óra múlva csakugyan meg is érkezett Kolozsvárra. Családja már várta a peronon. Mikor a kölcsönös ölelések, csókok után a tudós fel akarta mutatni nagy büszkén az esernyőjét, rémülten vette észre, hogy az sehol sincs. Ottfelejtette a nagyvár radi távíróhivatalban. Ezren ezrekért Jelenet az Őszi versenyekből
