Népújság, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-10 / 292. szám
Uemcsak a forintokon múlik Több pénz az oktatásra és a közművelődésre A hírt mindenki örömmel fogadta, aki az oktatás, a művészeti munka és a köz- művelődés terén tevékenykedik: az országgyűlés kulturális bizottságának legutóbbi ülésén ugyanis elhangzott az, hogy erre a három célra 1977-ben nyolc százalékkal többet fordíthatnak, mint tavaly. Komoly összeg ez, s van mire fordítani. Tehát jövőre 34 új tanteremmel bővül az általános iskolai hálózat, tovább nő a szakrendszerű oktatásban részesülő felső tagozatos tanulók aránya, és eléri a 98,5 százalékot. Megyénk sem marad ki a sorból: nálunk is jobbá formálódnak az oktatás személyi és tárgyi feltételei. Több községben létesül új óvoda, 30 új napközis csoportot indítanak, s ezzel megkönnyítik a diákok felkészülését. Tizenkét korszerű új tanterem szolgálja majd a fiatalok színvonalasabb képzését. Egyik legfontosabb feladat országszerte a tankötelezettségi törvény maradéktalan végrehajtása. Bővülnek a gyermekvédelmi és a gyógypedagógiai intézmények. Befejezik a korszerűsítését Győrött, Nyírbátorban, Velencén, Kisterenyén, Mohácson, Ti" szadobon, Balatonberény- ben, Gyularemetén. Akad tennivaló a közművelődés frontján is. Javítani kell a munka színvonalát úgy is, hogy a rendelkezésre álló anyagi keretet ésszerűen használják fel. A tanácsok több mint 400 millió forintot áldozhatnak az adottságok jobbítására. Folytatódik a miskolci, a debreceni, a szolnoki, a nyíregyházi, a gyöngyösi és dombóvári művelődési központ, valamint a salgótarjáni munkásmozgalmi múzeum és a győri színház építése. Ez rendkívül sokat jelent, mégis az alapvető tennivaló a szocialista brigádok klubjainak gyarapítása, a munkások és a fiatalok művelődésének sokoldalú támogatása. 1977-ben ünnepeljük Ady Endre születésének 100. évfordulóját. Ekkor kerül sor többek között a Budapesten megrendezendő IV. európai költőtalálkozóra. Az anyagi lehetőségek révén tovább erősödnek a' vidéki kutatócentrumok. Megkezdi működését például a debreceni akadémiai bizottság, amely három megye tudományos életét irányítja majd. Mindez örvendetes, mégsem elégedhetünk meg ennyivel, hiszen — erről is szó esett az országgyűlés kulturális bizottságának ülésén — változtatni kell a ma még dívó helytelen vezetői szemléleten, amely szerint a köz- művelődés csak a szakemberek és a népművelők ügye. Valójában nem így van. mert ez össztársadalmi érdek, s a magasabb szintű szakmai képzettség, tájékozottság, műveltség idővel forintokban is kamatozik a népgazdaság javára. (pécsi) RííHífflfWIÍ7PIIIÍ1 Magyarország legnagyobb rádidógyűjtemcnye a pécsi Doktor 8%QIIÍUlcBtlCivUflll Sándor Művelődési Központban van. A látogató itt 130 rá' diót tekinthet meg, amelyek közül a legrégebbi kristálydetektorral működik, a légkor* szerűbb nedig hat hullámsávos. (MTI fotó — Várkonyi Péter) A Miskolci Szimfonikus Zenekar egri hangversenyéről Kedden este, a Gárdonyi színházban adott hangversenyt a Miskolci Szimfonikus Zenekar, az Országos Filharmónia által rendezett bérlet keretében. A hangversenyévad egyik legtalányosabb estjére került sor ez alkalommal. A jugoszláv karmester egy jugoszláv szerző zenekari művének bemutatását jelezte korábban sőt a szovjet zongoraművész, Sztanyiszlav Igolínszkij is csak annyit ígért hogy egy zongoraversenyt fog eljátszani. Mindez kitetszett már a Filharmónia leporellójából. Ilyen előzmények mellett érthető, hogy az érdeklődés nem volt egységes és a teljes bérlet ellenére sem volt mindenki kíváncsi a két vendégművésszel érkező miskolci szimfonikusok produkciójára. Pedig megérte noha Mozart Prágai szimfóniája helyett — ez azért biztos számként szerepelt a kiadott műsorfüzetben — a Linzi szimfónia hangzott el. A műsor bevezető számaként jugoszláv szerző, Slav- ko Osterc Religioso című művét hallhatta az egri közönség. A mű hangulatát borongós áhítat szabta meg; s mintha némi szellemi rokonságot tartana ez a számunkra kevéssé ismert szerző a múlt század harmadik harmadában élt és ható zenei nagyságokkal. Az est vendégkarmestere, Uros Lajovic Jugoszláviából, Lubljanából érkezett. A Szlovén Filharmónia vezető dirigense több díj tulajdonosa, bécsi, salzburgi és freiburgi évekkel a háta mögött. Annak ellenére, hogy 1944-ben született. A műsort nyitó műnél felfigyeltünk zenei érzékenységére a Religioso hangvételi árnyalatainak elmélyült kifejezésére. Ugyancsak nagy előzékenységgel és hajlékonysággal szolgálta, a zongoraművész felfogását magáévá téve, a romantikus hangvételű Rach- maninov-mű életre keltését A Linzi szimfóniánál azonban idegen ízt, a nekünk nem megszokottat kaptuk tőle. Világossá vált a felfogásbeli eltérés az általunk hitelesnek tartottól a menüett-tételnél ahol a mozarti muzsika bájos lejtése, a derűnek és a szellemi örömnek eme tétele mintha szárazabban, elnagyoltan, vagy kellőképpen el nem mélyülten szólalt volna meg. Nem tudni, mi okozhatta ezt az „ellengést”; talán a zenekar és a dirigens nem tudtak közel férkőzni egymás gondolatvilágához. Bizonyos, hogy ilyen rizikófaktora is van egy hangversenynek Az említettekért azonban bőven kárpótolta az egri közönséget a romantikus zenét az idegeiben hordó Sztanyiszlav Igolínszkij Rachmaninov II. zongoraversenyével. A mindössze huszonnégy esztendős művész nagyszerű élményt nyújtott* ezt a remek pódiummuzsi- kát minden tételében kitűnő technikai felkészültséggel és a benne rejlő romantikát teljes átéléssel adta közre. A művész a hálás tapsot kétszeri ráadással köszönte meg. A műsor nyitószámában Nagy Ferenc, a zenekar koncertmesterének hegedűszólóját hallhattuk. A zene- történeti bevezetőt Zelinka Tamás mondotta el. Farkas András Kettős magyar filmsiker Kettős magyar filmsiker született a nemzetközi filmélet egyik legrangosabb seregszemléjén, a napokban véget ért V. nemzetközi te- heráni filmfesztiválon: Mo- nori Lili színművészt a nemrég bemutatott Kilenc hónap című új magyar film főszereplőjét — a filmben nyújtott kiemelkedő művészi teljesítményéért — a fesztivál legjobb női alakításának díjával jutalmazták. Ugyanakkor — ..korunk nőproblémáinak érzékletes, művészi ábrázolásáért” — elismerő oklevéllel tüntették ki a fesztiválon Mészáros Mártát, a film rendezőjét is. fíMmism 1976. december 10., péntek Legújabb nemzetközi filmsikerünkről Kovács András Kossuth-díjas filmrendező, a teheráni fesztivál nemzetközi zsűrijének tagja nyilatkozott az MTI munkatársának: — Teheránban Mészáros Márta kilenc hónapja volt az egyetlen versenyfilm — mondotta — amely a főszereplő és a rendező személyében kétszeres kitüntetést kapott. Mindez a magyar filmművészet rangját is jelzi a nemzetközi me. zőnyben, amelyet többek között a legújabb szovjet— amerikai, japán, francia, olasz és spanyol filmalkotások képviseltek. — A kilenc hónap tehe ráni elismeréséhez nagymértékben hozzájárult Monori Lili nagyszerű alakítása is, amelyben sokszínű izgalmas játékkal elevenítette meg a film központi alakjának sorsát, vívódásait. ßACOCyH Cie^e/^ Édes Pirikém. először is nagyon szépen köszönöm a szíves vendéglátást, és ha bármiben is zavartalak benneteket, bocsánatot kérek, hiába, Pesten mindig rámjön a nyüzsöghetnék, de vissza kell jönni sajnos, ebbe a papagájkalitkába, itt meg fcsak a majdnem megmondtam, mik nyüzsögnek körülöttem, persze miért ne mondhatnám meg, szóval a sajtkukacok nyüzsögnek, mert ez a város egy nagy határ pálpusztai sajt. Katapultálni kell innen, nincs mese, meggyőztél, persze nem is nagyon kellett győzködnöd, és éppen azért írók, mert alighogy egy kicsit körülszaglásztam állásügyben, máris lenne egy csomó lehetőség. A kis Máriusz édes, aranyos, cuki, okos, sőt zseni, ezt mondhatom, folyton az eszemben van még most is, ahogy köpködte szanaszét a lakásotokban a sárgarépa-főzeléket, azt nem lehet elfelejteni, ilyen tündéri kis kölyköt még nem is láttam, még az enyémek sem voltak ennyire tündének, pedig azok is klasszak voltak, ameddig kicsinyek voltak, a lakásotokon meg ne keseregj, télen észre se fogod venni, hogy sötét, mert kint is sötét lesz és ti legalább már katapultáltatok innen, majd csak sikerül valahogyan nagyobbat szerezni. És fnost fülelj, ill. olvasd, hogy mik történnek azokkal a jámborokkal, akik még megmaradtak az iskolánkban. A szegény Lovasné tegnap egész délután a Margitnál ült és zokogott, és elmesélt mindent részletesen. A sztorihoz hozzátartozik, hogy szombaton kommunista szombat volt, és mi voltunk a ligetben söpörni. Az Eszter egyszer csak úgy minden apropó nélkül megállta söprűvel, és megkérdezte a Margittól, hogy van-e a Lovaséknak kutyájuk. Mit tudom én, azt mondta a Margit, azt hiszem, hogy nincs, el se tudta képzelni, hogy miért fontos a kutya. Erre hétfőn hívatják a Lovasnét az irodába. A kihallgatás pontosan így zajm Reklamáció Télapó-ügyben — Bezzeg a mi korunkban!... szoktuk kezdeni mi, idősebbek a mondókát, ha valamivel elégedetlenek vagyunk. A napokban a régi telekről, a hajdani Télapókról, Mikulásokról, meg a karácsonyokról esett szó. Valaki akkor is így sóhajtott. — Bezzeg a régi időkben nem ilyen telek járták! November végén, december elején leesett a hó> és a gyerekeik élvezhették a tél örömeit. A patakok, libaúsztatók vize befagyott és öröm volt nézni a rajtuk korcsolyázó, fakutyázó gyerekek pirospozsgás arcát. Előkerültek a szánkók, a ród- lik és február végéig úgyszólván állandóan szolgálatban voltak. Mostanában pedig... — Az én kis unokám negyedik éves, de még nem látott valódi telet! Mostanság néhány szállongó hópihe is elég ahhoz, hogy a gyerekek örülni próbáljanak a „télnek”, amely rendszerint fél nap, egy nap múlva eltűnik, és jön a sár, a latyak, a csúnya esős idő. Sít, ródlit, korcsolyát alig-alig kapnak ajándékba a gyerekek, hiszen mikor is tudnák kihasználni? Bizony, az időjárás szeszélyeit, úgy látszik, meg kell szoknunk és úgyszólván már nem is nagyon csodálkozik senki azon, hogy bemondja a rádió: A Meteorológiai Intézet légnyomásmérője még az intézet fennállása óta nem mért olyan alacsony értéket, mint ez év december 3-án. Vagy« hogy 100 éve nem volt ilyen, vagy olyan időjárás, mint ezen és ezen a napon... Időjárás ide, időjárás oda, az ünnepek, a szokások természetesen azért maradnak. A karácsony, a Télapó és a többiek. Óvodákban, iskolákban hagyományosak már a Télapó- ünnepségek. Ilyenkor mi, felnőttek együtt örülünk a kicsikkel és úgyszólván velük együtt várjuk az ünnepeket, az ünnepi alkalmakat. A legtöbb iskolában, óvodában nagyon kedvesen, szépen és kellő gonddal rendezik meg ezeket az ünnepségeket, hanem a Télapókkal mintha országszerte lenne egy kis baj. Különösen az áruházak „reklánT’-Télapóival. Az elmúlt héten Egerben találkoztunk az utcán egy Télapónak csúfolt alakkal. — Jaj, de csúnya Télapó! — kiáltott fel egy kisfiú, és húzta, vonta a mamáját, hogy maradjanak még egy kicsit Budapesten, a Corvin előtt, a Télapó enyhén szólva spicces volt és ordenáré mondásaival nemcsak a gyerekeket, de a felnőtteket is megbotránkoztatta. — Maguké a Télapó? — Igen, kérem. Mi szerződtettük. Méghozzá nem olcsón! öt ven forint óránként a tiszteletdíja. — No de megbocsásson! Hogy néz ki ez a Télapó? Részeg. Legalább kétszer megmártózott a latyakban. A Télapó-főnök röstellkedve mentegetőzik. — Tudja, kérem, manapság hiánycikk a Télapó. Egyszerűen nem kapunk megfelelő embereket Télapónak. Sok bírálatot, telefont, sőt panaszos levelet kaptunk már emiatt. De mit lehet tenni? Az ember önkéntelenül is elneveti magát, és eszébe jut az ismert szöveg: Itt állunk tél víz idején — ezúttal — Télapó nélkül... Lehet, hogy sok szülő véleménye: — Inkább megleszünk Télapók nélkül, mintsem hogy beérjük azokkal, akik itt-ott ,’üzletszerűen” kódorognak és még arra is illetlenek, hogy fogadják a gyermekek kedves« mosolygós köszönését... Szalay István lőtt le, a Margit mesélte, neki meg az a szegény Lovasné, persze rövidítve: lg.: Megtudhatnám, hogy a kartársnő minek viszi haza a napköziből a csontot, amikor nincs is kutyája? Lovasné: De igen, igazgató kartárs, van egy kutyánk meg négy macskánk, mert mind a négy gyerek külön akart egyet, és hogy ne vesszenek össze, négyre kellett szert tennünk. lg.: Makacs lehet éntőlem száz is, ne arról beszéljen most, de a kutya az nem igaz. Lovasné: De igazgató kar- társ. ha nem hiszi el, be is hozhatom a Cézit, vagy ha az is megfelel, hozok róla egy diát. lg.: Diát? Szóval így állunk! A kartársnő egy hónapja sincs, hogy szociális segélyt kért. De a pénzt, úgy látszik, annak a bizonyos nem is létező kutyának a fényképezgetésére költi. Lovasné: A diákat a húgomtól kaptam, ő fotózta le a Cézit is. lg.: Szóval mégsem a kartársnőé á kutya. Lovasné: Dehogynem, igazgató kartárs. lg.: Egyébként tudomásom van arról, hogy a gyerekek osztályfőnökei család- látogatáskor nem láttak a kartársnőéknéi semmiféle kutyát. De ez nem is fontos, mert előfordult olyasmi is, hogy a kartársnő nemcsak csontot vitt haza, hanem húst is. Lovasné: Amit otthagytak a tányéron a kartársak. lg.: Olyan húst, ami még nem volt megrágva! Lovasné: Nem nagyon vizsgálgáttam, hogy rágták-e előzőleg vagy nem. Otthagyták a tányéron. lg.: Sajnálom, kartársnő, nagyon-nagyon sajnálom, de ezt egy pecíagógus nem engedheti meg magának. Lovasné: Igazgató kartárs kérem, ne tessék rám haragudni a csontokért, belátom, hogy hibáztam, hogy a húst is, amit még meg se rágtak a kartársak... ígérem, hogy többet nem fog előfordulni. írásbeli figyelmeztetést kapott, és az egész kihallgatás alatt rázkódva zokogott, a kezét tördelte, mégis írásbeli figyelmeztetést kapott. Más újság? A Lenke nyugdíjba megy még ebben az évben, a Bakosék meg minisztériumi ösztöndíjjal két évre Ecuadorba, vagy hova mehettek volna, de a Cserháti nem írta alá a javaslatot mert hogy úgyis pedagógushiány van, és nálunk is hatan tanítanak képesítés nélküliek, és ha elmegy egy házaspár két évre Ecuadorba, akkor az bolond lesz visszajönni egy vidéki iskolába tanítani. Tegnap meg a Kelemen Babinak ment neki valami ebédjegy ügyekben. Részletesebben erről még nem tudok, csak annyit, hogy a Babi zokog, hogy ő nem tolvaj. Az én ügyemet meg tudod a Vadnay Gyusziká- val. Szóval, katapultálni kell, mindenki iszkolni szeretne az iskolából, de hova tud menni egy alsó tagozatos, vagy egy számtanos, földrajzos ebben a városban? Nekem szerencsém van az orosszal meg az angollal, hiába, az idegen nyelv mindig valuta. Azért is írok most hogy adjál tanácsot, mert véglegesen és visszavonhatatlanul eldöntöttem, hogy itthagyom az iskolát, csak még nem tudom, hova menjek. (Folytatjuk)
