Népújság, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-09 / 291. szám
ITfimAPn Karol Franck, a lengyelországi Cieszyn város lakója AUillVa UBI1V0IJ Y gyűjtő szenvedélyeiről nevezetes. Eddig kollekcióiban bélyegek és pipák szerepeltek, most rátért a régi fényképezőgépek gyűjtésére. Eddig mintegy negyven kamera-matuzsálemet sikerült összegyűjtenie. A legrégebbi a múlt század végéről származik. (Fotó — CAF—MTI—KS) A keresztrejtvénytől a szakdolgozatig... Információs központ-e a hatvani városi könyvtár? AZ ELMCLT évtizedek során nemcsak a könyvtárháló. zat fejlődött, terebélyesedett, hanem az olvasók tájékozottsága és műveltsége is gyarapodott Valaha a bizonytalankodók eligazítása, a rend. szeres ajánlás, a kölcsönzés segítése volt a munka alfája és ómegája, ma viszont egyre többen kopogtatnak sajátos kívánságokkal, egyéni igényekkel. A jelen biblioté. káinak — a megyeieknek, a városiaknak, sőt, bizonyos mértékben a községieknek is — információs központokká kell formálódniuk ahhoz, hogy teljesítsék a jogos óhajokat Meddig jutottak, hol tartanak Hatvanban, ahol mintegy hetvenötezer kötet várja az érdeklődőket Méltán büszkék a hétezer műből álló gazdag kézi köny gyűjteményre. Figyelemre méltó az idegen nyelvű anyag is: bárki fellapozhatja például a* orosz, a német, az angol nagy enciklopédiákat A helybeliek több mint kétszáz folyóirat és napilap közül válogathatnak. A bőséges kínálatnak hamar híre megy és egyre-másra S iek a tanácsot kérők. d köztük szenvedélyes keresztrejtvény-fej tő. szakdolgozatát készítő főiskolai vagy egyetemi hallgató. Az utóbbiak törzsvendégek, s általában hétvégeken érkeznek Egerből. Debrecenből, Budapestről. Ha elakadnak, útbaigazítják őket és megismertetik velük a szakkatalógusok kezelésének fortélyait Erre azért van szükség, mert a felsőoktatási intézményekben nem készítik fel őket a könyvtárhasználatra. Olykor a telefon cseng,' nemegyszer a posta hozza a kérést. Néha egészen meglepő kérdésekre várnak választ az emberek. íme egy különös példa. A nyugdíj előtt álló dolgozó jelezte az SZTKLnak, hogy évekig volt munkaszolgálatos. Az érvényes rendelkezések szerint ezt az időt számításba kell venni. Igen- ám. de hol a bizonyíték, a hiteles dokument? Az ügyintéző megkapta a Te vagy a tanú című 1945-ben megjelent kiadványt, amely a teljes névsort tartalmazta. GONDOLNAK a munkásművelődésre is. A vasutas szocialista brigádok tagjai számára irodalmi vetélkedőt hirdettek. Nemcsak a szervezést vállalták, hanem azt is, hogy összeállítják az ajánlott alkotások jegyzékét. A versengésre december 13-án kerül sor, méghozzá nem iskolás módon, hanem vált». 1976. december 9, csütörtök zatosan, i. játékos elemeket is felhasználva. Nem feledkeztek meg a KISZ-esekről *em: részükre hasonló programot javasoltak. Szolgálta. tás ez a javából, s ráadásul felkelti a tudásvágyat. Rendszeresen kapják a társadalomtudományi recenziót a debreceni megyei könyvtártól, ezt igen sokan forgatják. Nemcsak a köz. életben tevékenykedők, hanem a pedagógusok és a TIT- előadók is. Az irodalmi, a művészeti élettel kapcsolatos kritikákról küldi tájékoztatását a Könyvtártudományi Központ. Ezt elsősorban a humán jellegű témák kutatói és a magyar-történelem szakos tanárok használják. A Lenin Tsz szakembereinek negyedévenként postázzák a legfontosabb mezőgazdasági művek és cikkek bib. liográfiáját. A munkatársak — három példányban — kartotékokon őrzik a Látóhatár egyes számaiban közölt cikkfelsorolást. Ennek alapján már több ifjúsági vetélkedőt rendeztek. Nem kevés eredmény ez, ám azt is tudják, hogy az ol.' vasók ennél sokkal többet várnak. Ezért 1977. január elsejétől megrendelik a Sajtófigyelő Szolgálattól a Hatvanra vonatkozó — a helyi és az országos lapokban megjelent — írások gyűjteményét. Ennek különösképp a honismereti és a helytörténeti mozgalomban tevékenykedők örülnek, hiszen percek alatt kézhez kapják az egyébként nehezen fellelhető riportokat, tudósításokat _ Információs központtá fejlődött a hatvani bibliotéka? Elhamarkodott lenne igent mondani, hiszen még koránt_ sem_ aknáztak ki minden le. hetőséget. Nem szívesen látják ^például azokat, akik leendő doktori disszertációjukhoz. tanulmányukhoz, előadásukhoz, szakdolgozatukhoz kérik a feldolgozandó művek listáját Hiába jönnek. mert senki sem vállalkozik erre a munkára. Az elzárkózást két okkal magyarázzák. A hét dolgozó ezzel a tennivalóval idő híján nem birkózhat meg. Nos, ebben van valami, ám a másik érv semmiképp sem fogadható el, ugyanis a sokoldalú támogatás nem helytelen, hanem követésre méltó pedagógiai elv. Egy pályamű színvonalát nem az határozza meg. hogy ki állította össze a szakirodalmat valódi értéket a logikus rendszerezés, az egyéni ötletek sora adja. Igaz, ez a szolgáltatás még újszerű, de sok helyütt készséggel csinálják Az egri Megyei Könyvtár, valamint az országos információlánc kész bibliográfiák gazdag anyagát kínálja. Csak jelezni kell az óftait w. A MEGYESZÉKHELY könyvtárosai az iskolák kívánságaira is számítanak. A különböző ünnepségekhez, megemlékezésekhez ajánlanak tájékoztatót Ezt sem sajátítják ki, bárkinek szívesen kölcsönzik. Szóval: az elő. relépés titka az eddiginél is szorosabb együttműködés, a művelődő közösségek javát szolgáló tapasztalatcsere. Pécsi István Lálogatás Mészáros Gézánál Műterem, nyíló titkokkal A falon egy repülőmo- dell, a vázákban fáradt napraforgók képek mindenfelé katonás rendben, ecsetek, tubusok, oldószerek glédá- ban. Nyoma sincs az úgynevezett festői összevisszaságnak, a sokféleségben otthonos meleg harmónia van. Egy pesti születésű festő műterme a Dráva utcában, a legpestibb kerületek egyikében Angyalföld határán... ám a rajzok közül egri utcarészletek köszönnek visz- sza. — Én mindig is egrinek vallottam magam —, mondja a házigazda, Mészáros Géza, akit abból az alkalomból kerestünk föl, hogy képeiből kiállítást rendeznek a megyeszékhelyen. — Egerben töltöttem gyermekkoromat ott nőttem fel..., s úgy vélem, ez az élmény mindenki számára meghatározó lehet, de különösen az a művész, a festő számára. — Milyen indítást adott az otthoni környezet? — Számomra nagyon sokat ... — válaszol lassan. Szaggatottak a szavak, fiatal arc, komoly tekintet, száraz mozdulatok... Gergely Pál mellett, a Szilágyi gimnáziumban kezdtem el intenzíven foglalkozni a képzőművészettel. Az ő biztatására jelentkeztem később a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumba is. De a konkrét adatokon túl... Egy-egy egri hangulat, egy-egy bükki szín, egy arc mindig . föl-fölrémlik bennem, amikor ecsethez nyúlok. A hazai pillanatok éppúgy meglelhetők a gimnáziumban készített képeimen mint a főiskolai, vagy a mostani munkáimon. — A gimnáziumból egyenes útja volt a főiskolára, s ott Bernáth Aurél osztályába került. — Kmetty János, Eigei István, Barcsay Jenő és Bernáth Aurél tanítványának lenni azt hiszem éppoly meghatározó élményt jelent, mint az otthoni vidék s különösen az, hogy miután 1969-ben végeztem, Bernáth Auréllal nem szakadt meg kapcsolatom. Meghívott egy éppen akkoriban készülő freskójának munkálataihoz. Akkoriban ismerkedtem meg ennek a csöppet sem köny* nyű műfajnak titkaival, varázsaival — és hát közben mind jobban a mesterrel... Múlnak a percek. S ahogy szalad a mutató, az első pillanatban talán kissé idegen, titokzatosnak tűnő nagy festmények lassan meglágyulnak, kitárulkoznak. Sárgák bucká® világa, barnák göröngyös világa, amelyet megszigorítanak a zöldeskékek a vörösök. Mindez már kedves, már lehet beszélgetni róla. — Speciálisan kevert temperával dolgozom a legszívesebben — mondja, s mutatja is sorban a lemezeket. Leginkább délelőtt festek, néha éjszakába nyúlóan izgat egy-egy gondolat. Oly-» kor ez az állapot hetekig is eltart, némelyik képen egy évig dolgozom, máskor pedig egy megálmodott témát pár óra alatt befejezek. A Derkovits-ösztöndíjas festmény előtt állunk, a li- lás hangulatú kép címe: Gruber emléke. — Akkoriban hetekig töprengtem Gruber alkotásai Népszerűek az új TIT-előadássorozatok Szerdán délután ülést tartott Egerben a TIT Heves megyei Szervezetének ügyvezető elnöksége. Először dr. Jeney Jenő, a TIT főtitkárhelyettese számolt be Heves megyei látogatásának tapasztalatairól, összegezte az eredményeket, & szólt a legfontosabb tennivalókról. Ezután Takács János terjesztette elő az ellenőrző bizottság beszámolóját^ Értékelte többek között — a műemlékvédelmi és a filmművészeti tagozatú nyári egyetemek tapasztalatait. Juhász Tamás megyei titkár a TIT apparátusában tevékenykedők szakképzettségéről, anyagi, erkölcsi megbecsüléséről beszélt és kiemelte: az utóbbi időszakban javult a tartalmi munka színvonala. Dr. Tóth Vilmosné politikai munkatárs a még újdonságnak számító összetett tematikájú előadássorozatok mérlegét vonta meg. 1976 elején — kísérleti jelleggel — tíz ilyen vállalkozás kezdődött; négy a füzesabonyi, hat az egri járásban. előtt. Igyekeztem beszívni a legapróbb részletekig ... — Mik foglalkoztatják a legjobban? Milyen témákhoz vonzódik? Hatalmas íróasztdlálioz siet, fotóalbumot vess elő, aszott gyermektestet mutat, majd derűs délutáni pillanatfelvételt, fénycsillanust egy éjszakai tavon, ráncos mosolyt egy öreg arcon. — Ez..., minden...! — lapoz végig sebesen a könyvön. Aztán egy játszótérről kezd magyarázni, amelyet elárasztott a viz, a mozdonyok temetéséről a hajógyárról, a Dunáról, a met- róról... — Szere'tném mindazt, amit észreveszek — szépet, rútat, jót, rosszat — valahogy színekkel visszaadni! A magam eszközeivel fölhívni rá a figyelmet. Ugyanazt az érzést kelteni az emberekben, amit én éreztem. Ez persze nem könnyű — forrósodik meg a hangja. — A festészet egyfajta beszédmód : a művész vesz egy felületet, amit „beken” ilyen vagy olyan színre, mindenféle jeleket alkalmaz, amelyeket remélhetőleg mások is megértenek. Néha találkozom olyan véleménnyel, hogy nem elég világos, mit akarok mondani. Pedig számomra ez az egyik legfontosabb dolog. Elhallgat. Tétován tollhoz, festékhez nyúl, aztán folytatja. — Hogy ez mennyire sikerül? Minden kiállitás újra és újra próbája ennek. Ez a legközelebbi is, amely Egerben nyílik. Annál is inkább mivel ez a tárlat hét esztendő után az első egri bemutatkozás. Üj találkozás a régi ismerősökkel, a régi barátokkal, a volt iskolatársakkal, tanárokkal. Ez a tárlat kicsit számadás, kicsit számvetés is lesz. ■ ★ Mészáros Géza festőművész kiállítása ma. délután fél ötkor nyílik Egerben a Fegyveres Erők Klubjában. Megnyitóbeszédet mond Bereczky L oránd Munkácsi-díjas művészet- történész. A tárlatot december 30-ig tekinthetik meg a látogatók. Ncmeli Zsuzsa Azelőtt soha nem szólította, és nem nevezte így senki. Valamikor a gyerekek anyunak, majd — amikor megjöttek az első unokák — nagymamának szólították. Aztán egyszerre csak „mama” lett. Talán a lányok kezdték el — végül mindenki így mondta. Haja előbb hófehér lett, aztán sárgulni kezdett. Amennyivel több idő múlt el, annyival kisebb lett — szinte összezsugorodott —és annyival soványabb. Amit azelőtt soha nem tett, most órákon át üldögélt tétlenül a szoba sarkában, a cserépkályha mellett. Különösen alkonyattájt. — Látom. megint ottmaradt az ebéd ... hozzá se nyúltál... — hangzott ezeken a kora estéken a találkozás pillanataiban, amikor hazajött a fia. — Nem ízlett, vagy nem szereted...? Persze, nem valami híresek ezek a vendéglőből hozott ebédek. De frissen talán meg lehetne enni... — Igazán nem kívánom., nem vagyok éhes. Higgyetek nekem... — Mindent elhiszek. mama, de ezt nem. Nem lehet, hogy ne légy éhes. Nem eszel semmit... — Otthon sem szoktam, csak alig valamit... A hangja szinte kérlelő volt. — Ez a baj! Rosszul értelmezed a jóságot! Takarékoskodsz, másnak... pedig azzal nem teszel jót, ha nem eszel. Vagy minket sajnálsz...? Tudta, hogy fájdalmat okoz vele. De kimondta. Idegesítette- ez a koplalás, se reggel, se délben, sem este... Azért ment úgy tönkrel , Antalfy István: Mama — Nem is vagyok jól! Ügy hasogat a reuma, a lábaim fájnak. meg a vállam, meg a derekam... meg minden ■.. — Orvoshoz kellene menned ... Ezt is könnyű mondani. Érezte a sutaságát, jiiszen nem elmennie kellene, hanem elvinni az orvoshoz, vagy elhívni az orvost. De ki ér ma rá erre? Azt - is érezte, hogy áltatja* önmagát. Mi az. hogy az ember nem ér rá ilyesmire? Ezek • a fájdalmak, azoknak az időknek az emlékei, amikor miatta is éjszakázott a hideg szobában, fel-alá, fel- alá... — Majd otthon elmegyek... „Majd otthon.. .** ezek a szavak a látogatás időszaki jellegét mutatták, éreztették, s ha nem is szándékkal, de azt bizonyították, hogy ez csak ideiglenes állapot Jól érzi itt magát annyira szeretik és annyira szereti őket, mégis... Egész nap egyedül a lakásban, senki sincs itthon, a gyerekek is sötétedéskor jönnek haza, vagy még később. — De elhívhatom én Is az orvost. Holnap elhívom. Jó, mama? — Nem kell... Itt úgyse tudják, hogy mi a bajom. Az orvosnő meg ismer engem és tudja, hogy milyen orvosság kell. Meg fürdője- gyet is akarok kérni. — Főzök egy jó kis feketét. — Nem kérek,'.. Miattam — Nem, nem miattad. Tudod, én nagy kávés vagyok. Csak te is kapsz... Jó lett volna egy kicsit beszélgetni. Ez a két hét, amit itt töltött náluk- oly gyorsan elszaladt. Mennyi mindent tervezett előre — valójában pedig semmi se lett az egészből. Hogy majd elmennek ide, meg amoda, sétálgatnak szép lassan, végig a főutcán, egy-egy cukrászdát is meglátogatnak, d'e csak a rövid esti együttlé- tek, a televízió — és az állandó futás, türelmetlenség, idegesség. Ha valamit mesélni kezdett, már tudták, hogy mi lesz a vége; minden történet, minden mondat ismerős volt Ezek a történetek, ezek a mondatok jártak, keringtek ott, ahol valamikor álmok, ter- vezgetések, okos és szép gondolatok lakoztak. A betegség, a reuma, a fájós lábak és vállak, a hasogató fájdalmak... és a tehetetlenség hogy ezen nem lehet segíteni. És az a sír- űomb a városszéli temetőben ... most ezek voltai csupán. „Vég?, is, akár így, akár úgy. magára marad az egnber...” — gondolta. Micsoda végtelen szeretet kötötte és köti össze őket, mégis... Nézte a szótalan, törékeny kis alakot a kályha mellett. „Anyu... nagymama ... mama...” odavan, visszavonhatatlanul odavan, ami elmúlt. — Tudod mit, anyu... menjünk el mégis inkább a cukrászdába. Száz lépés az egész... és legalább váltunk néhány szót. Felveszed a kabátot és már mehetünk is. Lehet, hogy útközben összetalálkozunk a gyerekekkel ... És a pld, megsárgult hajú asszony, engedelmesen, mintha parancsot kapott volna — de látszott, hogy fájdalommal —, állt fel a fotelből és nyúlt a pulóver« St4o-»J _
