Népújság, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-07 / 289. szám
Pártmunka az értelmiségiek A pártpolitikai munka altkor lehet eredményes, ha a pártszervezetek számításba veszik a társadalom különböző csoportjainak, rétegeinek sajátosságait, s ezekhez igazodva szabják meg e munka tartalmát és módszereit. E rétegek szerint differenciált tevékenység egyik legfontosabbja az értelmiségiek körében végzett politikai munka. Vannak szellemi munkára specializált munkahelyek, iskolák, kutatóintézetek művészeti intézmények, ahol a párttagság és a párton kívüli dolgozók túlnyomó többsége értelmiségi. Másutt számszerűen kisebbségben vannak ugyan, de a tevékenységnek ők a „főszereplői” (például az egészségügyi intézményekben). S vannak nagy számban olyan munkahelyek — a termelőmunka területei —, ahol a párttagságnak és általában a dolgozó kollektívának csupán viszonylag kis részét alkotják, s mindennapi munkájuk is beleolvad a közös tevékenység egészébe. A helyzet különbözőségétől függően a pártszervezet jellege, összetétele is más és más, s konkrét feladatai (például a tagfelvétel kívánatos arányai vagy a politikai oktatás formái) is részben eltérőek. Ám mindezek mellett is vannak az értelmiséggel kapcsolatos pártmunkának bizonyos közös sajátosságai, mindenütt figyelmet érdemlő vonásai. Mindennapi tapasztalataink és szociológiai vizsgálatok egyaránt tanúsítják, hogy az értelmiség viszonylag jelentékeny része tekinti magát tudatosan elkötelezettnek a munkáshatalom, a párt politikája mellett. A Társadalomtudományi Intézetnek a vidéki értelmiség körében folytatott vizsgálata során megkérdezettek többsége részt vett valamilyen formában a közéletben mint a párt tagja vagy valamely társadalmi szervezet, mozgalom tisztségviselője, aktivistája. Ma hazánkban valamennyi társadalmi csoport közül az értelmiség sorain belül a legmagasabb a párttagok. illetve a közéletben aktív szerepet játszók aránya. Ez egyébként természetszerűen adódik az értelmiség társadalmi hivatásából, feladatköréből, tevékenységének jellegéből. A politikai aktivitás e viszonylag magas szintjének fenntartása és további növelése a pártmunkának egyik alapvetően fontos feladata. Igen lényeges, hogy a pártszervezetek „testhez álló” mozgalmi feladatokat találjanak számukra, amelyek megoldásában érdemben tudják hasznosítani hozzáértésüket és képességeiket. A mozgalmi-közéleti feladatoknak természetesen mindegyike tiszteletreméltó és megbecsülendő. Nem is rangsorolásukról van tehát szó — nem arról, hogy mi „méltó” egy értelmiséghez és mi nem —, hanem arról, hogy mely területeken, milyen megbízatások teljesítésével adhatják a legtöbb értéket a közösségnek, tehetnek a legtöbbet fejlődésünk meggyorsításáért. Közismert, hogy az értelmiség — munkájának jellegénél fogva — nemcsak erőteljesen érdeklődik a társadalmi-politikai kérdések iránt de olykor erőteljesebben befolyásolják bizonyos tapasztalatok vagy más irányú hatások, érzékenyebben reagál egyes jelenségekre. Az a műszaki vagy közgazdász. aki nap mint nap szembekerül gazdálkodásunk különböző gondjaival, némelykor hajlamosabb a helyzet borúlátó megítélésére. A humán értelmiségieknél az érzékeny felelősségérzet olykor elvont moralizálásba csaphat át Az ilyen hangulatok és nézetek eloszlatásában, a helyes álláspont kialakításában nagy szerepet játszhatnak a szilárdan a marxista eszmeiség talaján álló kommunista és párton kívüli értelmiségiek. Különösen fontos a munkásosztály Vezető szerepével kapcsolatos kérdések világos tisztázása, mivel a tapasztalatok szerint itt újból s újközött ból felbukkannak félreértések. Egyrészt szükséges tisztázni, hogy a vezető szerep társadalompolitikai, nem pedig szakirányítási kérdés, s nem az egyes társadalmi csoportok képzettségi szintjéről, hanem társadalmi helyzetük egészétől függ. Másrészt legalább ilyen fontos annak hangsúlyozása, hogy ez nem jelenti az értelmiség háttérbe szorítását, lebecsülését: ellenkezőleg fejlődésünk során szerepe tovább növekszik, s ezért megbecsülésének is fokozódnia kell. Sajátos, de legkevésbé sem lebecsülhető része az értelmiség közötti pártpolitikai munkának a törődés a pályakezdő, fiatal értelmiségiekkel. Ezek a fiatalok magas marxista műveltséggel lépnek ki az egyetem vagy a főiskola kapuin, ám társadalmi tapasztalataik a pályakezdéskor még óhatatlanul szűkösek és egyoldalúak. A párt- szervezetek sokat segíthetnek abban, hogy e tapasztalatok köre bővüljön. Ennek legfontosabb módja a munkahelyi közéletben, a kollektíva ügyeinek megoldásában való felelős részvétel amire azonban nemcsak a kedvet kell felkelteni, hanem a lehetőségeket is szükséges megteremteni. A fiataloknak látniuk kell hogy elgondolásaikat érdemben mérlegre teszik, s nem intézik el a „zöldfülűnek” járó kézlegyintéssel. Sajátos vonás, hogy a fiatal értelmiségieknél a szakmai tevékenység megkezdése időben egybeesik a család- alapítással, a személyes egzisztencia megalapozásával. Ez a kettős feladat nem egyszerű, s olykor éles ellentmondásokat okoz kemény dilemmák elé állít (a szakmában elmélyedni vagy „rá- hajtani” a pénzkeresésre). Közvetlenül a KISZ, a szak- szervezet, az intézményivállalati vezetés feladata a segítségnyújtás az első lépések megtételéhez, de szükséges, hogy a pártszervezet is igényelje, figyelemmel kísérje, ellenőrizze ezt. Gyenes László Az 'újság halhatatlan Gondolatok a magyar sajtó napján Az újságba néz — mint tükrébe — minden reggel az ország, a világ. S amit a tükör mutat, az minduntalan, folytonosan változó. Az újság éppúgy lehet rosszkedvű és derűs, indulatos meg szelíd, fölháborodott vagy higgadt — mint az ember. Mert leginkább az emberhez hasonlít. Az újság röntgenképe annak, hogy naponta mit gondol, mit érez, mit cselekszik az ember, az emberiség, s mutatja azt is, hogy mi érdekli. És ezenfelül: mutatja minden szellemi és anyagi szükségletét a cipőtől a jobb közérzetig, a gyógyszerektől az izgalomig. Az újságban benne van az ember gondolata, a szeme és a hallása, az ízlése és nyugalma, de benne vannak a barangolásai, az útjai — benne van tehát a teste is, munkára mozduló dereka, súlyos tenyere, könnyű ujjai. S az újság egyben népeket összekötő híd: ezer kilométereken át is a tőszomszédság közelségében tart bennünket, és biztosítja közöttünk az események zavartalan forgalmát, vérkeringését. Biztosítja a gyorsan születő és elhaló hírek sejtekhez hasonlóan múlékony maradandóságát: kihullásukat emlékezetünkből vagy beépülésüket a történelembe. Hiszen az újság a történelem noteszlapja. Jegyzőkönyve. ■ Noteszlap? Igen. S még inkább: pillanatkép. Mindennap egy-egy pillanatkép az országról. Mindennap egy-egy pillanatkép a világról. Mindennap egy-egy pillanatkép a történelemről. Anonymus ennél sokkal kevesebbet jegyzett fel. Aki pillanatképet készít, nem állíthatja be modelljei. Csak önmagát. A látószög, a szemszög: fényképez. Azt a pontot, ahonnan saját akarata, találkozva az események akaratával, kiválasztja a fölmutatandót. A látsózög, a szemszög: magatartás, szándék, célkitűzés. Tehát: világnézet és etikum. Ki állíthatná hát, hogy a pillanatkép nem egyéb, szolgai másolásnál? A Vörös Üjság első száma megjelenésének napja, december 7-e 1962 óta a magyar sajtó napja. A Vörös Újság volt az első legális kommunista lap Magyarországon. A KMP megalakítása után a Központi Bizottság első határozatai között szerepelt a lapindítés, s a legelső példányok 1918. december 7-én hagyták el a nyomdát. Magam is őrzök egyetlen újságlapot az első, a legelső számok közül. Az akkori hírekben, az akkori cikkekben benne érzem a mai toronyházakat, az új városokat, egyáltalában mai változását a világnak. Figyelmesen kell hát olvasni a mai újságokat is. Benne érződik már a kétezredik esztendő. Néha talán csak egy hírben, egy pillanatképben. Az újság a mindennapi események történelmében élő ember képe és alkotása. Az újságírás olyan eleven dolog, mint a meleg emberkéz. Azt kell nézni, mit művel, mit teremt most, e pillanatban. Milyennek látja hát a jó újságírást, a kommunista újságírót maga az újságíró, a céhbeli ember? A jó újságíró mindenekelőtt ‘rajongó emberfajta: boldogan lelkesedik és keserűen haragszik; nem hisz a megváltoztathatatlanban, és hiszi, hogy minden ember hozzányúlhat a világ dolgaihoz. Az újságot az élet javaslat- és panaszkönyvének is tekinti; beleírja, ha valami jó ötlete támad, ha valamilyen szép példát talál emberek és dolgok között — és felpanaszolja éles hangon, ha valami bántja őt vagy embertársait. A gyakorlat embere; szeretne minél gyorsabban segíteni ezen vagy azon, minél gyorsabban toborozni, mozgósítani erre vagy arra az ügyre. A szenvedélyes szurkolók táborához tartozik — és teli torokból szidja a lebzselő játékost vagy a hamis bírót. Igazi újságíró csak az lehet, aki az időnkön óriásmadárként áthúzó történelem minden szárnycsapását megérzi. Akinek szubjektív értelemben is mindenhez köze van. Aki a részjelenségekben felismeri a pozitív vagy negatív kortünetet — mégpedig azzal a szilárd meggyőződéssel, hogy a kóros vagy káros jelenség ellen sikerrel küzdhet tollával, és a nagyszerűt mindenkinek meggyőzően feltárhatja. Aki nem nyitott kapukat dönget, de nem kerüli el a zárt kapukat, s azon igyekszik, hogy mind több kaput Új típusú traktor készül Győrben Az amerikai—magyar kooperációban gyártott nagyteljesítményű erőgépekből — a Ráb'a-Steiger traktorokból — már csaknem ezer dolgozik a termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban, s főleg az iparszerű termelési rendszerekben. A növekvő igények kielégítésére a győri gyár egy új típusú erőgép gyártását tervezi. Ez már kizárólag Rába-konstrukíió lesz. A 180 lóerős — már évek óta nagy sorozatban gyártott — Rába-motort építik be az új erőgépbe. Az új gép külsőleg még inkább különbözik a hagyományos traktorformától, mint a már sorozatban gyártott Rába- Steiger erőgépek. Nemcsak vontatni tud ekéket, vetőgépeket, hanem elejére is felszerelhetek lesznek különböző munkagépek. Az új típusú 180 lóerős erőgép nullszériájának első öt darabját már szerelik, s a közeljövőben ki is próbálják őket az ország különböző vidékein. Az új erőgép négykerékhajtású, univerzális gép és a hazai gyakorlatnak megfelelően közúti vontatóként is használható. A vezetőfülkéjét légkondicionáló berendezéssel rádióval szerelik fel, s az aljszigetelése is olyan korszerű lesz, hogy a motor zaja nem zavarja a vezetőt. Az új erőgépeket 1977 második felében már sorozatban gyártja a győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyár. Koszontjuk a sajtó dolgozóit A magyar kommunista sajtó születésnapját ünnepeljük, ötvennyolc esztendővel ezelőtt ezen a napon jelent meg hazánkban az első kommunista lap, a Vörös Üjság, mely nek címlapján a Kommunista Kiáltvány jelszava állt: ,-Vi~ lág proletárjai, egyesüljetek!” A négyoldalas, szerény külsejű újság új fejezetet nyitott a magyar sajtó történetében. Ezen a napon — a magyar kommunista sajtó születésének évfordulóján — szeretettel ás tisztelettel köszöntjük megyei lapunk szerkesztőit és munkatársait, az üzemi és mozgalmi lapokat, a lapkiadás és -terjesztés dolgozóit; a nyomdászokat, a postásokat és mindazokat, akik elősegítik a lap kiadását. Pártunk a szocialista társadalmi tudat fejlesztésében, a marxista—leninista világnézet terjesztésében, a nevelésben kiemelkedő jelentőségét tulajdonít a sajtónak. Az újságírók — a sajtó munkásai — az első vonalban küzdenek a párt politikájának megvalósításáért. A Népújság, a megye üzemi és mozgalmi lapjai eddigi történetük, során eredményesen szolgálták szocialista cél' jaink megvalósítását. A sajtó munkájának tartalmát ter vábbra is a XI. pártkongresszus és a megyei pártértekezlet határozatának követelményei szabják meg. Ezek szellemében megyei lapunk, üzemi és mozgalmi lapjaink a jövőben még többet és még rendszeresebben foglalkoznak a megyei jellegű politikai és ideológiai témákkal. Elősegítik, hogy a lapok olvasói sokoldalúbb információkat kapjanak a fejlett szocializmus építésének megyei eredményeiről, az építés gondjairól. Tudjuk és bízunk abban■ hogy a megyei sajtó a következő években is, eddigi hagyományaihoz híven, a fejlett szocializmus építésének lelkes propagandistája, a soron következő politikai, gazdasági, kulturális és ideológiai fel* adatainak szószólója lesz. Ehhez kívánunk eredményes munkát, további sikereket a sajtó, a lapkiadó, a nyomda és a posta minden dolgozójának. A Magyar Szocialista Munkáspárt Heves megyei Bizottsága A Heves megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága Naponta 000-900 levél Ha bekopog a postás bácsi ... :— Ha bekopogok, mert legtöbbször csengetni szoktam, és mindig tudom, hogy Iá fogad majd az ajtón túl. Ha annyit mondanak nekem, hogy Egészségház, Fürdő, vagy Csákány utca, és persze a körzetemhez tartozó további utcákat, minden házat, de még a benne élőket is úgy ismerem, mint a tenyeremet. Megszerettek, megfeltárjon. Aki nem a bevert szeg fejére üt, hanem arra, amit be kell verni. Aki csak akkor ismétel, mikor szükséges, s ahogy a ráverő kalapács ismétel. Aki szerelmese a valóságnak, az élet valóságának, s a jelent mindig a jövőhöz méri-igazítja. ■ Az újságíró élete a hírre épül. Az íróé a hírnévre is. A különbség azonban mégsem ez. Az író újraalkotja a világot a műben — az újságíró pedig a világ újraalkotását jegyzi föl naponta. Az író a múiandóból megteremti a maradandót, az újságíró mindennapi krónikájában a maradandót is a múlandóságnak adja át. Nem igényelheti a halhatatlanságot magának és írásának csak azért, mert az esemény, amelyet följegyez, maradandó. És mégis: vannak halhatatlan újságírók és halhatatlan újságok. . Mert a szemszögük, a látószögük maradandó. Akik a világot a világ érdekeinek szemszögéből, az eseményeket, történéseket a jóra fordításért látták és ábrázolták — a múlandó sorsú napiságban is a maradandót építették. m Szakma? Mesterség? Hivatás? Művészet? Nevezhetik az újságírást bárminek, egy dolog mindenképpen bizonyos: az igazságtévés és az írás tehetsége nélkül — mit sem ér. „Mindent elront, ki semmin nem javít” — írja egyik versében Horváth Imre. Az újságíró, a kommunista újságíró pedig mindig, szüntelenül mindenen javítani akar. Javítani a világot és javítani az embert Fataky Dezső szoktak már a lakók, g ezt azzal is bizonyíthatom, hogy alig várták már hogy ,a szabadságom leteljen azt mondják, hiányoztam nekik. Legjobban azért Maliid néni örül, ha becsöngetek és átnyújtom neki a nyugdíját. Ilyenkor még egy kis trécse- lésre is jut idő, hiszen azt a pár percet mindig behozom a gyaloglással. Aztán van még egy kedvencem, egy fruska leányka, a negyedikről, aki már a lépcsőházban fogad, s izgatottan figyeli hogy érkezett-e levél a miskolci egyetemistától. Még én ig örülök ha meglátom az ismert monogramot. Szerencsére a fiatalember szorgalmas, így soha nem megyek üres kézzel a negyediken lakó kis gimnazistához. — Az egri postánál 1958 óta dolgozom, s mint a jó inas, én is végigjártam a posta néhány munkaterületét. Voltam levélelosztó, táv- iratkézbesítő, legjobban azonban a levélhordás tetszett, és így itt ragadtam. — Nem könnyű munka ez, erős vállat jó lábat és persze kitűnő szívet igényel. Sajnos, az utóbbi nálam már nem a régi, és néha az emeletek mászásakor egyre több levegőt kell szippantanom. Naponta 250—300 levéllel, csaknem száz előfizetett folyóirattal, sőt fizetés esetén csekkekkel, pénzzel teli, dagadó táskával indulok útnak, a napi 25—30 kilométernek. Most azonban az ünnepek előtt a forgalom megduplázódik, sőt megnégyszereződik a postán s ez azt jelenti, hogy naponta. 800—900 levél kerül a címzettekhez. Persze, a munka nehezét nem a kézbesítés, hanem a szortírozás jelenti, vagyis utcánként, házanként, emeletenként és ajtónként kell kötegbe gyűjtenem a leveleket. Sajnos, ez a munkafolyamat még nincs sehol sem gépesítve, és így sok időt veszítünk vele. Ennek persze az a következménye, hogy az év vége felé nemegyszer később jut a ládákba a levél. Sokszor meg is szidnak ezért az emberek. Csak késő délután teszem le a nagy üres táskát s a hosz- szú nap után jólesik egy kicsit beszélgetni a barátokkal, a brigáddal. Van ugyanis egy kétszeresen kitüntetett szocialista brigádunk,. melynek én lettem a vezetője. Engem pedig már háromszor; jutalmaztak meg a posta kiváló dolgozója címmel. Nagyon büszke vagyok rá. Van műszaki rajzoló lányom és egy harmadikos ipari tanuló fiam is. Ebben az évben én is tanulásnak adtam az ősz fejem, továbbképzésre járok Miskolcra. Igyekszem jó (Fotó: Szántó György) eredményt elérni, mert nem szeretnék szégyenben maradni a gyerekeim előtt. A nyugdíjig van még pár évem, ezeket is szeretném levél- kézbesítéssel eltölteni. , És bár naponta ugyanazokat az épületeket, embereket keresem fel, mégsem érzem egyhangúnak, unalmasnak a munkámat. Most. az ünnepi hajrában például sokszor megcsodálom a világ minden részéből érkező, színes és érdekes üdvözlőlapokat. Igaz, még van egy-két hét az óesztendő búcsúztatásáig, de most itt az alkalom, hogy mindenkinek sok jót kívánjak, s remélem, hogy a következő esztendőt is a körzetemben talpalom végig. Legszívesebben egy hatalmas képeslapot küldenek az embereknek, és feladónak a következőket írnám rá; Sebestyén András, postai levélkézbesítő. Szüle Rita cMMmMO 1976, december 7., kedd
