Népújság, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-05 / 288. szám
Bizakodó Alföld Sziluettek - csatamezen A Mohács melletti sátorhelyi mezőn, az 1526-os csata tő' megsírjai fölött emlékhely létesült. A hatalmas kapun és a kőmedencén túl a tömegsírok között fafaragványok emelkednek: kopjafák, haranglábak, szélhárfa és feszület formájú számszeríjak. Fából mintázták meg Tömöri, Lajos király és Szolimán alakját is. amelyek Kö Pál, Király József, ifj. Szabó István és Kiss Sándor alkotásai. (Fotó — KS) Bálint Györgyöt közép.eu- rópai közíróként őrzi és tiszteli az irodalmi emlékezet. A Bizakodó Alföld című tanulmánykötetével Zoltán Zoltán az Alföld közírójaként mutatkozik be olvasóinak. Mi az, ami első látásra is vonzó ebben a „tájegységi” közíróságban ? A szemlélet célrafogott orientációja, egy meghatározott földrajzi, gazdasági és társadalmi egységhez, mint történelmileg kialakult adottsághoz és hagyományhoz, annak változó jelenéhez való intenzív kötődés. A szerző ugyan a közgazda- sági egyetem gazdaságföldrajzi tanszékén tanít, de csaknem két évtizeden át az Alföldön. közelebbről Cegléden élt. Válogatott tanulmányainak a kecskeméti Forrás könyvek sorozatban most megjelent gyűjteménye az Alföld-problematika valóságos kis-enciklopédiája. Mint. egy másfél évtizednyi időt fognák át az írások, a bennük kifejtett tartalom azonban szükségképpen visszafelé és előre is értelmezhető. Az 1960-as évtizedben, a mezőgazdaság szocialista átszervezése után vetődött fel Zoltán Zoltán I •• f rr I könyvéről különös élességgel az Alföld viszonylagos társadalmi, gazdasági elmaradottságának és a fejlesztés időszerűségének megannyi fontos, jórészt ma is napirenden levő kérdése. Ezek égy részét már a könyv tartalomjegyzékéből sorolom: ki hol keresi a kenyerét, szükség van-e falun iparra, háztáji műhelyek, városok a mezőben, tapyák a homokon, szőlő vagy cellulózgyár, a Közép-Alföld gazdasági erővonalai. magyar tájak versenyfutása. A félországnyi terület gazdaságának és társadalmának kulcsfontosságú problémáit pendíti meg tehát a szerző, s egy új műfaj, a gazdasági esszé keretein belül fejti ki nézeteit és javaslatait a gazdaságföldrajzos, közgazdász kutató szakértelme, tényekre alapozott érvrendszere teljes latbavetésével. Imponáló anyagismeret, már-már a Veres Péter-i gu_ vemementális gondolkodásmód és gördülékeny esszéstílus jellemzi a kötet másfél tucatnyi írását. ,.Sohasem törekedtem korszakalkotó felfedezések meg. tételére, csak a fejlődést elősegítő, abban tehetségéhez képest 02 arányos részt vál. laló. az előrevivő jelenségek- re rámutató, a hibálcat mér. téktartóan bíráló közgazdász szerepét igyekeztem betölteni” — írja az előszóban. A tanulmányokat végigolvasva megismerkedhet az olvasó az alföldi türelmetlenség urbanizáció—elvándorlás—iparosítás szülte gondjaival, az „ingázó ország” életformával, az élelmiszeripar többirányú fejlesztésének szükségszerűségeivel, a gazdasági reform utáni bizakodó Alföld kilátásaival. A felsorolás korántsem teljes. A kötet hiteles és szakavatott képet ad egy bizakodóan türelmetlen országrész másfél évtizedes útjáról. És ebben az értelemben a Bizakodó Alföld — szerzője bevallott szándéka ellenére — mégis korszakalkotó felfedezés. Pálféti Ágoston Picasso szórakozik Picasso úgy rajzolt, ahogy más ember ír. Egész fiatal korában füzeteit és könyveit rajzokkal töltötte meg. Később rajzolt az étlapokra, a kiállítási útmutatókra, levelekre. A napi eseményeket néhány ceruzavonással kommentálta. A Galerie de Sein-ben „Picasso szórakozik” címmel kiállítást rendeztek azokból a rajzaiból, amelyeket a negyvenes években, akkor négyéves lányának, Maidnak készített. A rajzokat Maira. Therése Waller őrizte meg. Picasso leginkább rajzban tudott érintkezni Maiával. Megrajzolta a kislány portréját játék, alvás közben. Szívat dobozokból vonatot készített. a babákat papírba öl. töztette. Olyan világot kép. zeit a kislány köré. amelyben helyet kaptak az állatok, a cirkusz stb. Maiával folytatott dialógusában új formákat talált ki, új anyagokkal kísérletezett. Kockás papírra egyre bonyolultabb vonalakat és motívumokat rajzolt. így ébresztette rá kislányát, a rajz titkára. A festészetben éppen ellenkező módon járt el. Ezt tanúsítják bikákat ábrázoló litográfiái is. Az állat bonyolult rajzát mindinkább egyszerűsítette, mindaddig, míg végül egyetlen vonallal ábrázolta. Picasso mindig azzal kezdte, hogy elmondott mindent, mígnem eljutott a lemeztele. nített lényegig. Magyar novella Magyar novella (Vengersz. kij rasszkaz) címen értékes antológiát jelentetett meg a Molodaja Gvargyija Kiadó. A százezres példányszám is jelzi, hogy a Szovjetunióban U virágkorát éli a nálunk is egyre kedveltebb novella műfaja. De az ugrásszerűen emelkedő olvasói igényeken túl utal arra is, hogy élénk figyelem kíséri a szocialista országok, köztük hazánk irodalmát. A nemrég megjelent novellagyűjteményt rövid idő alatt szétkapkodták az olvasók. A gyűjteményes kötet ösz_ szeállítói: Czine Mihály és Larisza Vasziljeva. Czine Mihály írta az értékes bevezető tanulmányt. A magyar irodalomban régtől honos, de különösen az utóbbi fél évszázadban virágzó novella és elbeszélés fejlődéstörténetét tekinti át a tőle megszokott lé. nyegretörő módszerrel és élOrosz fordításgyűjtemény ményszerű irásművészettel. A magyar történelmi fejlődés, vonulatba beágyazva elemzi prózafejlődésünket. Kiemeli a magyar prózafejlődés világirodalmi, főként orosz párhuzamait, nem feledkezve meg a sajátos ismérvekről sem. A fordítók közt találjuk E. Tumrkina. T. Voronkina, I. Mironyec, A. Naumenko. O. Gromov, V. Bajkov, E. Ma_ lühina nevét, akik társaikkal együtt 37 magyar prózaíró egy-egy novelláját fordították orosz nyelvre. A műfordítás valóban a perzsaszőnyeg visszája. A fő nehézséget az a nyelv adja. amelyre művészi hitellel akarják a fordítók az eredeti müvet átültetni. Köztudott, hogy a magyarról idegen nyelvre JLörténő fordítás rendkívül nejjéz. Nyugati nyelvekre fordított klasszikusaink is pár száz példányban szoktak megjelenni. Annál örvende- tesebb, hogy orosz nyelven egyre igényesebb fordításban, széles olvasótáborhoz jutnak el a magyar művek. Kiemelkedik a kötetből Lengyel József, Nagy Lajos, Tamási, Dobozi, Szakonyi, Sánta, Sarkadi, Szabó Pál, Veres Péter, Jókai Anna novelláinak fordítása. Egyben ez is mutatja, hogy az eredetinek kell remekműnek lennie, hogy fordításban hasonló szintű alkotást kap. junk. Sánta Sokan voltunk. Lengyel József Oldás és kötés című remekműve a fordításban is remekmű maradt., amint Jókai Anna Mi a baj, Kissire? című maradandó értékű novellája is. Csak a figyelmes párhuzamos olvasás érzékelteti, hogy Ta. mási Világló éjszaka. Veres Péter Suli Kis Varga című novellájának fordítása menynyi figyelmet követelt E. Ma- lüh inától és V. Bajloovtől. Jelentős vállalkozás rósr^ A magyar • novella című gyűjteményes könyv. Négy kiadó fogott össze, hogy a szocialista országok irodalmáról országonként 15—15 kötetben adjanak áttekintést a szovjet olvasók számára. A világ leghatalmasabb fordításirodalmának tervszerűsége a rendkívüli vállalkozás fedezete. A Szovjetunióban is szeretik ismerni, amit értékesnek tartanak. Külön öröm, h(»gy ide tartozik a magyar novellairodalom is. Cs. Varga István 4 WVWWV T úl voltak az ebéden, lustán, unottan itták a hideg söröket. Három felé járt, a kerthelyiség kezdett kiürülni. A tűző napon álló asztalokról a pincérek leszedték az abroszt, a csupasz, zöld bádoglapokra csak hamutartókat tettek. Étkező vendégekre egy ideig nemigen lehetett számítani. — Nem megyünk? — kérdezte az asszony. Jó karban levő, túltáplált nő volt, elegáns nyersselyem ruhában, csuklóján széles arany karpereccel. A férje, aki szemben ült vele, kissé gyűrött shortot viselt, kockás sportingjét végig kigombolta. Az asszony kérdésére megrázta a fejét és belekortyolt a pohárba. — Este máshol vacsorázunk — jelentette ki a nő. — Nem smakkol nekem ez a hely. A férfi úgy tett, mintha nem hallotta volna. Rendkívüli módon izzadt, az ing lucskos volt rajta. — Látom, nem figyel rám — mondta az asszony mártírhangon. — Hallgatom... — Géza, törölje meg a homlokát — szólt rá pár perc múlva az asz- szony. — A sörtől van — jegyezte meg a férfi. Pintér Tamás: Félórás lázadás — Csúnyán izzadt a homloka. A férfi bólintott. — Tudom, drágám. — Gusztustalan, ha valaki így izzad. — Ne nézzen ide. — Igazán beszélhetne velem másképp is. — Csőrepedésem van — mondta a férfi. — Hiába törülközöm. Ezen a törülközés nem segít. — Ne mondja, hogy hiába. — Nem mondom. — Maga örül, ha bosszanthat engem. — Az asszony zsebkendőt vett elő és a férfi felé nyújtotta. — Tessék, törölje meg a homlokát. — Mást ne? A fürdőgatya alatt is izzadt vagyok. A z asszonyban egyre jobban gyűlt a düh. Csak rövid ideig tudta türtőztetni magát — Ügy izzad, mint egy ló —■ mondta panaszosan. f%5 cfotutfti’ — Mint egy csődör, amelyik sok sört'ivott — felelte a férfi. — Űriember nem izzad — vetette oda az asszony epésen. A férfi ránézett, majd hirtelen elhatározással levetette az inget és az egyik székre dobta. — Szétrobbanok — sóhajtott fel a nő. — Itt ül nekem csupasz testtel. — Nem vagyok úriember — felelte a férfi ingerülten. —• Magának adnia kell ilyesmire — magyarázta az asszony. Megpróbált hatni a férjére. Csendes, rábeszélő hangon duruzsolt. — Mások is vannak itt ing nélkül — közölte a férfi. — A mások, azok mások — jelentette ki az asszony. — Házasságunk kezdete óta mindig csak arra kérem, hogy adjon magára. Nemcsak magát hozzá szégyenbe, hanem engem is. A férfi ivott. Egyáltalán nem kívánta már a sört, nem is érezte már az ízét, csak dühében ivott. — Nem érdekel.^ — Nem érdekli, amit mondok? — Azt mondtam, hogy senki nem érdekel. — Nem értem magát — mondta elkeseredetten az asszony. — Mit nem ért? — Teljesen el vagyok keseredve. — Tényleg? — Ne vicceljen, Géza. A férfi bizonytalanul feltápász- kodott, és lehúzta a shortját. Fürdőnadrágban ült vissza az asztal mellé. — Nem viccelek — mondta. Az asszony összeszorította a száját, tehetetlenül félrefordult. — Van még valami? — kérdezte a férfi. M egártott magának az ital. Csak ezzel tudom magyarázni a viselkedését. — Még egy szót szól és ráköpök az asztalra — közölte a férfi. — Ráköp az asztalra? — Rá is csinálok, Nyuszikám. — Maga megőrült, Géza. — Egy évben egyszer vagyok csak • szabadságon, legalább akkor érezhessem jól magam. — Még jó, hogy a fürdődresszt nem veti le. •— levessem? Vallja be, hogy nagyon szeretné. — Az asszony félig felemelkedett a szókról. — Ezt nekem mondta? — Tudok különbeket is. — Nem vagyok köteles eltűrni a brutalitásait — Ebben maradtunk. Az asszony leforrázva hallgatott, majd idegesen előkotorta a púderkompaktját, rendbehozta a száját és az arcát. Szótlanul, elszántan készülődött. A férfi az asztalra könyökölve dúdolt. Nem sokkal azután, hogy a felesége elment, odaintette' a pincért és újabb üveg sört rendelt. Jókedvűen bámulta az utca forgalmát, a parkoló kocsikat és a strand felé igyekvő nyaralókat Később egy fiatal párra figyelt fel, egymásba kapaszkodva jöttek a sövény mellett, a kerthelyiség \ bejárata felé. A férfi egyszerre gyors, kapkodó mozdulatokkal belebújt a shortba és magára vette az inget Végig begombolta. A fiatal nő és a férfi azonnal felfedezték őt, egyenesen az asztala felé tartottak. — Sziesztazunk? Sziesztázunk? — kérdezte kissé leereszkedő kedélyeskedéssel a fiatalember. — Parancsoljanak helyet foglalni— ugrott fel a férfi. — Micsoda kánikula! — mondta a nő. Dokoli — bólogatott a férfi. — ' Az ember nem győzi töröl- getni magát... vv. \VAAV\AVVVA\VVcWAA^’AVVV»\VtVVV/A\VV\.\V. <
