Népújság, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-31 / 309. szám

Gazdasági időszámításunk irfa: Ballal László, az MSZviP KB gazÉsagpolítikai osziá yának lie vetoes vezetője Együtt — jobbon További előbbre lépésre készül a sütőipar T A GAZDASÁGI tevékeny [ ségre a folyamatosság a ] részfolyamatok kölcsönhatá- ■ sa, összefüggése a jellemző. A gazdaság egyes területei, a fejlődés fő mutatói (a ter­melés, a fogyasztás, a beru­házások az export, az im­port stb.) szoros kapcsolat­ban állnak egymással és így naptári dátumokhoz nem kötődő, egyik évről a má­sikra áthúzódó egységes fo­lyamatot alkotnak. A szocialista országokban a gazdasági folyamatok a tervgazdálkodás körülményei között bontakoznak ki. A gazdasági tevékenység fo- Ij'amatosságával szemben a népgazdasági, vállalati, ta­nácsi tervek naptári évre (évekre), meghatározott idő­tartamra vonatkoznak. A külöriböző időszakokra vo­natkozó tervek közötti össz­hang biztosított. A tervek teljesítésére — többek kö­zött — megfelelő érdekelt­ségi rendszer ösztönöz. A tervele. teljesítéséhez fűződő érdek az egyoldalú naptári év szemlélet az időszak vé­gén gyakran a gazdasági folyamatok erőltetett ütemű felgyorsulásához vezet, ame­lyet később a gazdásági te­vékenység visszaesése követ. Téves lennne azonban ebből azt a következtetést levon­ni, hogy „ tervidőszak végi „kiugró” teljesítmények a termelési, forgalmazási „haj­rá” a szocialista tervgaz­dálkodás lényegi sajátossága. Gazdasági növekedésünk azonban sohasem lehet tel­jesen egyenletes olyan ér­telemben, hogy minden fő folyamat állandóan azonos ütemben növekedjék. Ez se­hol és semmilyen időben nem érvényesül. Nincs is. ilyen követelmény. A vi­szonylag egyenletes ütemű fejlődés kritériumában egy­felől kifejezésre jut az, hogy egyes területeken a gazda­sági folyamatokra jelentős hatást . gyakorolhatnak gaz­daságon kívüli tényezők (pl. az időjárás a mezőgazdasá­gi termelésre az ebből adó­dó anyagellátás az élelmi- szeripari termelésre, egyes folyamatok alakulása szezo­nális jellegű), másfelől egy olyan kis országban, mint Magyarország, a gazdaság jelentős világgazdasági ha­tásoknak van kitéve. Ameny- nvire egyértelmű az. hogy a feilődés bizonyos, ütemkü­lönbségei elkerülhetetle­nek, annyirn nem tekinthe­tő szükségszerűnek azok bi­zonyos nagyságot meghala­dó mértéke. A GAZDÁLKODÁS jelen­legi gyakorlatában gyakran találkozunk a gazdasági fo­lyamatok olyan mértékű ütemtelenségével, amelyek a tervgazdálkodás tartalmi kö­vetelményeivel ellentétesek és nem felelnek meg gazda­sági fejlettségünk színvona­lának, a gazdaságirányitó szervek által biztosított fel­tételeknek. Különösen a tervidősza­kok végén rendszeresen is­métlődő „kiugró” teljesít­mények, a termelési és for- ga’mazásl hajrá és az azt követő visszaesés szembetű­nő és okoz jelentős károkat. Az ipari termelésben ^ pl. csaknem minden év decem­berében 15—20 százalékkal nagyobbak, a következő év január-februárban ezzel szemben rendszerint mintegy 10 százalékkal alacsonyab­ba^ a teljesítmények, mint a’ év átlagában. Az egy- jr ' •* követő december-janu- é- hónapok teljesítményei k ött gyakran 25—30 szá- zr Ákos különbségek talál­hatók. Még ennél is na­gyobbak az ütemtelenségek egye": iparágak termelésé­be- (pl. gépipar) és hason­ló év végi „hajrá”, év eleji visszaesés figyelhető meg a bombázások üzembe helye­ző" <-41 (pl. lakásátadások), a-* e^oort-import forgalom- hr v rtb. / helytelen szemléletből, p gazdálkodási fogyatékos- sápokból adódó ütemtelensé­gek rontják a gazdasági ha­tékonyságot. fékezik a gaz­dasági fejlődést. A termelé­si felhasználási, értékesítési i hajrák hatására nő a ter­melés költségé . (pl. a több selejt és túlóra növeli az anyag-, energia- és bérkölt­ségeket); romlik a termé­kek minősége, megbízható­sága és ezáltal piaci helyze­te, perspektívája; a terme­lők a nemzetközi piacokon lökésszerűen változó áru­kínálattal nehezebben tud­nak a legkedvezőbb áron értékesíteni. Ezzel szemben az év eleji csökkentett tem­pójú munka a termelési ka­pacitások és a rendelkezés­re álló munkaerő kihaszná­latlanságához vezet. AZ V. ÖTÉVES terv gaz­daságpolitikai céljai között kiemelkedő helyet foglal el a gazdasági munka haté­konyságának erőteljes foko­zása és a népgazdaság egyensúlyi helyzetének ja­vításával összhangban a fej­lődés dinamizmusának fenn­tartása. A gazdasági nőve-' kedés egyenetlenségének mérséklése tehát az ötéves tervcélok megvalósításának egyik jelentős eddig még nem kellően hasznosított tartaléka. 1976 elején — a korábbi évekhez hasonlóan — mér­séklődtek a gazdálkodás különböző területein a tel­jesítmények. A teljesítmé­nyek csökkenése részben összefüggött az V. ötéves terv indulásakor végrehaj­tott változásoknak a válla­lati magatartásra gyakorolt hatásával. A vállalatok egy részénél a módosított gaz­dasági szabályozók hatásai­nak felmérése, a tervekben és a gazdálkodásban való érvényesítése- az indokoltnál lassúbb volt. Késleltette a gazdálkodó szervezetek na ­gyobb aktivitásának kibon­takozását a szocialista kül­kereskedelmi tárgyalások elhúzódása is. Később — g.z átmeneti bizonytalanság, óvatosság megszűnésével egyidejűleg — fokozatosan kibontakoztak azok a ked­vező tendenciák, amelyek a legfontosabb gazdaságpoli­tikai célok, a gazdasági egyensúly helyreállításának és a hatékonyság javításá­nak folyamatát segítik. Az 1977. évi — az ez évi el­maradásokkal megnövelt — tervfeladatok ismeretében még inkább arra van szük­ség, hogy a gazdasági mun­ka lendülete tovább folyta­tódjék, illetve fokozódjék. A soron következő maga­sabb követelmények telje­sítéséhez az szükséges, hogy az 1976. és 1977. naptári évek közötti átmenet. az összefüggő gazdasági folya­Vékony, szikár alkat. S módfelett csendes, szerény. Amikor megkeressük, cso­dálkozik. — Rólam írni? Mert ő tulajdonképpen csak azt csinálja, amit vár­nak tőle. Persze becsület­tel, hiszen — mint minden valamire való ember — örömét leli a munkában. Még akkor is, ha ez a meg­bízatás talán nem éppen kedvére van. Mindenki álmodik egy hi­vatásról. Bartók János pél­dául gépkocsivezető szere­tett volna lenni. Ügy érez­te, hogy a távolság, a se­besség, a volán mögött töl­tött magány és felelősség a vágyak netovábbja. — Mégsem sikerült! így aztán a nagytelki állami gazdasághoz kerültem se­gédtraktorosnak. Zsoké he­lyett lovász, aki a nyeret­lenek patáját fényesíti. Sze­rencsére ebben a feladat­ban is láttam szépet. S ter­vemről sem mondtam le. Maszek alapon beiratkoz­tam gépkocsivezetői tanfo­lyamra, amit egyéb mun­kám mellett sikerrel elvé­geztem. Csakhogy ez nem jelentette a volánt, kocsira eztán sem kerültem. Akkor jöttem át a hatvani Lenin Termelőszövetkezetbe. Ennek februárban lesz tizenöt esz­tendeje ... Mintha szakmád lenne Éppen az egyesülés után érkezett. S akkoriban annyi mátok áthúzódása zavar­mentes, viszonylag egyenle­tes legyen. Ehhez a központi gazdaságirányító szervek kedvező feltételeket terem­tettek. 1977 elején a gazda­sági szabályozókban csak kisebb módosításokra került sor, alapvető szervezeti .vál­tozásokat sem terveznek. Az illetékes szervek év közben — nem várva meg a terv- készítés időszakát —- hatá­rozatokat hoztak • az állatte­nyésztés fejlesztésére, a zöld­ség- és gyümölcstermelés és -forgalmazás javítására a háztáji és kisegítő gazda- « súgok termelési és értékesí­tési biztonságának fokozá­sára, soron kívüli intézke­déseket tettek az aszályká­rok mérséklésére. A terme­lés anyagi— íűszaki ellátása alapvetően kielégítő. A köz­ponti gazdaságirányító szer­vek az 1977. évi népgazda­sági terv céljairól és köve­telményeiről a szokásosnál korábban tájékoztatták a vállalatokat. Mindez kedve­ző feltételeket teremtett a gazdálkodás számára ahhoz, hogy az 1977. évi felkészülés minden eddiginél gondosabb legyen és az irányítás, a végrehajtás minden szintjén az év kezdetétől a tervben foglalt célok megvalósítására összpontosuljon a munka. MAR 1977. JANUÁR ele­jén szervezetten jól előké­szített gyártással lehet és kell hozzáfogni a tervcélok megvalósításához. Január elején és nem hónapokkal később. A jövő évi tervcé­lok 12 hónapos egyenletes és lendületes munkával tel­jesíthetők. Január és feb­ruár már nem lehetnek a további tervezés, felkészü­lés hónapjai; nem szabad megengedni, hogy a válla­latok teljesítményei lénye­gesen elmaradjanak az erő­források, lehetőségek csök­kentett mértékű kihaszná­lása miatt. A termelés ha­tékonyságát nem ronthatja a termelés és az árukibo­csátás ütemtelensége. Az év eleji teljesítmények nö­velésével. a munkaidő telje­sebb és jobb minőségű ki­használásával a vállalatok a meglevő, jelentős tartalé­kaikból meríthetnek. A vál­lalatoknál az irányítás és i végrehajtás minden szintjén az adott tervezesi-érdekelt- ségi rendszer keretében a népgazdaság érdekeinek fel­ismerése és képviselete hoz­zásegíthet a termelési, áru­kibocsátási átmeneti zavarok megelőzéséhez, szervezett el­hárításához. volt itt a tennivaló, hogy senki sem törődött vágyai­val, lelkivilágával. — Fél évig ismét a trak­torok. Tisztogatás, karban­tartás, a vezér kiszolgálá­sa... Aztán jött a fordulat. Végre fölültettek egy teher­kocsira, hogy tizenhárom évet lehúzzak ezen a posz­ton. Igyekeztem helytállni, megragadni. Különösképpen a nyári és őszi betakarítás idején volt ez nehéz, amikor a siker fele a szállításon múlott. De nem panaszkod­tak rám. Amennyire csak rajtam múlt, csökkentettem az állásidőt, gyorsítottam a fuvarokat S olyannyira rendben tartottam a kocsit, hogy műszaki hiba miatt jóformán alig vesztegeltem. Ismét traktoron Kollégái rábólintanak, majd sokoldalú érdeklődését, szorgalmát dicsérik. Nem szerzett gépszerelői képesí­tést, mégis olyan ügyes a keze, mintha szakmája len­ne. — Figyeltem a szakmun­kásokat, ellestem fogásai­kat! Aztán megérkeztek a ter­melőszövetkezetbe a leg­A megye két sütőipari vállalata — mint ismeretes — az idei január elejétől közös szervezetben folytatja munkáját. Néhány nappal az esztendő vége előtt aktuálisnak lát­szik. hogy megtudjuk; vajon sikerült-e az első év, meny­nyire haladtak együtt? A témáról Oláh Gyom?/_ gyei, a Heves megyei Sütő. és Édesivari Vállalat igaz­gatójával beszélgettünk, Egerben. Nos, mint ennek alkalmá­val — egyebek mellett — hallottuk: az összevonás ez esetben sem történt egészen „simán”. Bár nem kellett hozzá túlságosan sok idő, azért mindenesetre néhány hónap eltelt, amíg a két cég — a gyöngyösi és az egri — valóban eggyé vált. Különb. sógeket kellett eltüntetni egy sor t őrületen, bizonyítani kellett, hogy nem gyöngyösi és egri, hanem tényleg me. gyei érdekek érvényre jutta­tásáról van szó, s tulajdon­képpen csak így lehet előbb­re lépni. — .Egerben mindenekelőtt felülvizsgáltuk a sokat emle­getett kenyérgyár technikai berendezését, alkalmazott technológiáját — beszélte Oláh György igazgató —.az­tán pedig, hogy megállapítot­tuk a hibákat, iparkodtunk mielőbb kijavítani. Mit mondjak? Kiderült, hogy a megyeszékhely üzeme is al­kalmas a jobb munkára. Amint ezt bizonyára tapasz­talják a fogyasztók is: ja­vult a kenyér minősége. Sőt, többnyire jónak nevezhető már, hiszen ha másképp len­ne, minden bizonnyal nem vinnék termékünket boldo­gan még a fővárosba is az erre járó kirándulók, utazók oly gyakran. Különben a jobb munkát az egész vál­lalatnál szorgalmazzuk a nyáron bevezetett „DH” mozgalommal, ezen belül a 10 százalékos minőségi pré­miummal. Jóllehet, e mód­szer kiteljesítése lényegében még éppen hogy csak elkez­dődött, máris elmondhatom: sokat jelentett és jelent a mindennapi munkában. A Heves megyei Sütő- és Édesipari Vállalat ma a 260 millió forintos termelési ér. ték körül „jár” — ezzel ta­nácsi vállalataink között az előkelő 2. helyre sikerült újabb, nagy teljesítményű traktorok, amelyek „sokat tudnak”, de igényesek. Kar­bantartásuk átlagon felüli hozzáértést követel, nyer­gükbe a legrátermettebb kerülhet. Jók közül a leg­jobb. Egyikük lett Bartók János. — Ismét a traktor, a kombájn! De akkor már nem sírtam a gépkocsi után(/ hiszen ezek a gépek valósággal műszerek. In­kább az aggasztott, hogy megbirkózom-e az új .fel­adattal? Hanem elküldték Nádudvarra, ahol kicsit el­igazítottak bennünket, s rögtön megjött az önbizal­mam. Azóta is John Dee- rekkel foglalkozom. Nyáron a gabonatáblákon, tizenkét órás műszakban, ősszel a kukoricaföldön. A volánt csak télen cserélem fel, amikor a szerelőműhelyben készülünk az újabb eszten­dőre. Két kegyetlen ősz van már mögöttem. Gondoljon a rengeteg esőre, sárra! Oly­kor neki sem mertünk in­dulni a táblának. Mégis be­takarítottunk mindent, kül­ső segítség nélkül Aki ennyire állja a sa­rat, nyilván megbecsülik. Anyagi, erköl esi értelemben egyaránt Bartók János ér­kerülnie —, ami igen erőtel­jes, 15 százalékos növekedést jelent a tavalyi teljesítmény hez képest. Különösen a sü teminygyártásnál lényeges a fejlődés: az elmúlt évi 57- ről 61 millióra nőtt a külön­böző termékek száma — csupán kalácsból és csak a mostani karácsonyra kereken 100 mázsányit kapott a há­rom város — s erről az egész szakmában elismeréssel szól­nak. Különösen pedig azért, mert a „felfutás” a terme­lékenység emelkedésének az eredménye. Év közben — amint ezt korábbi lapszámainkban je­leztük már — új termékek­kel is jelentkezett a vállalat: megszokott választékát a bur­gonyás kenyérrel, illetve a „levegő”-kenyérrel bővítette, s mind jelentősebbé váló édesipari profiljában, hamar népszerűvé vált nápolyija mellett rövidesen bemutatja töltött ostyarúdját. — Édesipari termelésünk is eléri már a 15 millió forintos értéket — mondta az igazga­tó —, s bár elsődleges törek­vésünk nyilvánvalóan ez­után is a kenyér. illetve péksütemény gyártás még to­vábbi javítása, nem aka­runk megállni a fejlődéssel. Hatvanban készülő ostyáink iránt ugyanis olyan élénk még a külföldiek érdeklődé­se is, hogy feltétlenül figye­lembe kelj vennünk terve­inknél. Nem beszélve arról, hogy például gyöngyösi .cuk­rászüzemünknek is akkora a sikere, hogy már hasonló eg­ri. létesítéséről beszélgetünk. — Vannak-e más fejlesz­tések is? — Természetesen. Gyön­gyösön hozzákezdtünk már a régóta ígért gyári rekonst­rukcióhoz, amelynek, során az üzem jelenlegi 12 tonnás ka­pacitásit 40~re növeljük. A tervezett létesítményekből elkészült az új kazánház és a négy csarnok egyike, még­hozzá úgy, hogy közben a gyár zavartalanul termelhe­tett, nem kellett más sütödék segítségét igénybe venni! S azt szeretnénk, ha a továb­biakban is hasonlóan vé­gezhetnénk a dolgunkat, úgy­szólván csak a legutolsó hó­napokban, 1918-ban szorulna a város néhány másutt le­vő — hatvani, petőfibányai, tarnamérai vagy egri — üzem átmeneti támogatására. A gyöngyösi munkákkal egy­idejűleg az egri gyár sittemé. .« a bennünk bujkáló kér­dést. Két kitüntetés — Persze az áldozat vi­szonzásra talált mindmáig. Mondhatom úgy, hogy elé­gedett vagyok. Havi átlag- keresetem ötezer forint fe­lett van. Ennyit nem min­denütt kapnak az emberek... S hát a másféle elismerés is megjött. Méghozzá két­szer. Előbb miniszteri ki­tüntetést kaptam, a mező- gazdaság kiváló dolgozója lettem. Majd szocialista bri­gádunk szerzett bronzkoszo- rút. Részben a magaménak érzem ezt a jelvényt, hi­szen beleadtam anyait-apa- it, hogy már az első neki­futásra sikerüljön vállalko­zásunk ... Ennek a foko­zatnak különben az idén szintén megfeleltünk. Jólen­ne most már előbbre ruk­kolni. Csak hát nem va­gyunk egyformák, meg az­tán nőttek a követelmé­nyek. Apja nyomában Mint az eddigiekből kiol­vasható: Bartók Jánosnak a szakma Immár hivatást, egyéniségét kibontakoztató elfoglaltságot jelent. Ezért sem véletlen, hogy fiaival — egyik tizenkettő, a má­nyesüzemmel bővül, s ennek során biztosítjuk, hogy akár 200 ezer zsemlét, kiflit is le­hessen itt napjában készíte­ni, hosszú távon elláthassuk innen a távolabbi települése­ket is. Az ú,j csarnok „ké­szültségi foka” jelenleg mint­egy 50. százalékos, s úgy akarjuk, hogy a következő esztendő végén az üzem már dolgozhasson. Egyébként a jövő év utoljáig vállalati központunk is erre a telepre költözik, miután jelenlegi épületünket — a jelzések szerint — szanálják. Hatvan­ban az ostyaüzem további gépesítése, s az olajtüzelés gázfűtéssel történő kicserélé­se jelent feladatot. Bélapát­falván nagyobb felújítás van folyamatban, s ezt elképzelé­seink szerint be is fejezzük a jövő év első felétiek végé­re. Lényegében ezek jelentik V. ötéves tervi fejlesztésein­ket is. — Mindent összevetve: ho­gyan értékeli 1916.01? — Mint említettem már: a kenyérsütést tekintjük leg­fontosabb feladatunknak, s ebben, ha olykor vannak is minőségi ingadozások, a mal­mokból érkező, s nem min­dig ideális alapanyag miatt, úgy érzem, általában sike­rűit javítani a munkánkon. Különösebb panasz nem ér­kezett hozzánk az utóbbi időkben, helytálltunk a ket­tes ünnepeken is. Más do­log a szikkadt kenyér. Saj­nos, elkerülhetetlen még - a „sima” hétvégeken is, hogy előre ne süssünk egy keve­set. Így előfordulhat, hogy nem mindig friss az - áru, Mindenesetre azon vagyunk, hogy legalább a szaküzléte- inkben ne legyen harmadna­pos, vagy akár csak másna­pos vekni — jóllehet a szab­vány szerint háromnapos lm. nyér még forgalomba hoz­ható —. s próbáljuk a kis­kereskedelmet is leszoktatni a több napos termékek áru­sításáról ... Ami pedig álta­lában illeti az eredményein­ket: soha ilyen év végének nem néztünk még elébe! A gazdasági mutatóink minden reményünket felülmúlják! Ennélfogva csak azt mond­hatom, hogy a két vállalat összevonása szerencsés volt. bizonyítja: az erők koncent­rálásával többre lehet jut­ni... Értékeljen azonban berniünket inkább a fogyasz­tó. eik kilencéves — megked- veltette a gépeket, a szere­lést, fabrikálást. — Azt hiszem, mindkettő valamilyen formában a nyomomba lép. A kisebbik gyerek jó tanuló, érdeklik a . műszaki dolgok, belőle nyilván gépészmérnök lesz. Vagyis magasabb fokon csi­nálja azt, amit most én. A másik kevésbé szorgalmas, valószínűleg itt, a termelő« szövetkezet tanműhelyében sajátítja el a mezőgazdasági gépszerelő szakmát. Termé­szetesen addig is segítsé­gükre leszek. Ami kitelik belőlem, átadom nekik szcw bad óráimban! — S amikor nem dolgod zik, amikor nem agy úsztál« ja a gyerekeket? — Itthonülő típus va­gyok. Ehhez a család íz­hez kis kert tartozik, ab­ban hasznosítom magam. — Tervek, remények? — Megtaláltam a helye­met, többre nem vágyom. Ha csak ki nem ta'á'nak megint újfajta gépeket, s meg kell tanulnom a ke­zelésüket .., Moldvay Győző Mmühnn 1978. december 3L* péntek , Gyóni Gyula / r Alija a sarat

Next

/
Oldalképek
Tartalom