Népújság, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-22 / 302. szám
A várospolitika a fórumon r Valami újszerű kezdődött | el Gyöngyösön. Maga a tény | már nem ismeretlen, mert j hiszen korábban is szokás | volt, hogy különböző cso- | portok előtt a város veze- j tői elmondták, mi az, ami j a lakosság érdekében törté- I nik az adott időszakban, ! milyen feladatokat kell végrehajtani, milyen nehézségekkel kell szembenézni. Ami új vonása ennek a ' ’„párbeszédnek”, hogy azokat tájékoztatták a város- j politikai feladatokról, akik- ! nek magúknak is jelentős I szerepük van ezeknek a í feladatoknak a végrehajtá- I sában. A pártalapszerveze- | tek és az üzemi szakszer- ! vezetek titkárai gyűltek I össze a városi pártbizottság hívására a gyöngyösi főiskola aulájában, hogy meghallgassák Berényi József- nek, a városi tanács elnö- l kének előadását. o o o f Gyöngyös egy idő óta már I nem csupán a hagyomá- í nyos értelemben vett vá- j rosból áll. Hozzátartoznak ) azok a községek is, ame- j lyek nagyon sok szállal : kapcsolódnak ehhez a tele- 1 püléshez. Lakóinak java itt talál munkát, a fiatalok ide járnak tanulmányaik folytatására, a fontosabb árucikkeket az itteni üzletekben vásárolják meg a környékbeliek, de ide járnak szórakozni is a fiatalok. A rászorultak gyógykezelése, ■ kórházi ellátása is itt történik. A város tehát kiegészült Gyöngyöshalász, Gyöngyös- oroszi, Gyöngyössolymos és Mátraszentimre községekkel. Ha nem is ilyen szoros szálakkal, de a távolabbi településeknek egy egész sora kapcsolódik még Gyöngyöshöz, az előbbiekben felsorolt okok miatt. Amikor tehát azt mondjuk : várospolitika, aligha gondolhatunk csak magára a hagyományos városra. Mész- i szebb kell látnunk, a kérdéseket bonyolultabb for- i májukban kell tudomásul venni és vizsgáink A feladat is így válik nehezebbé. A várospolitika tulajdonképpen egyáltalán nem elvont 1 és ködös fogalom. Nagyon leegyszerűsítve a lényeget: az emberekről való gondoskodást foglal ja magába. Tehát szolgálatot jelent, szolgáltatást is, amely a testi javakon túl a szellemi javak biztosítását is megköveteli. Nagyon komoly dolgok ezek. o o o Azért van a tanács, hogy törődjék az emberekkel, gondoskodjék róluk, teremtse meg azokat a körülményeket, amelyek a huszadik század utolsó negyedéhez illenek. Ez a fajta ingerült vélemény még néhány évvel ezelőtt is általnos volt. A gazdasági vezetők gondolkoztak úgy, hogy nekik egyéb gondjuk sincs, mint termelni, a termelést megszervezni és irányítani, tehát „a munkással” törődni, a többi a tanácsra tartozik. „Az emberről" való gondoskodás csupán tanácsi feladatkör. Aztán változott a szemlélet A munkásról „kidé” rült”, hogy akkor érzi jól magát a gyárban, a szövetkezetben, ha jól érezhe- • ti magát otthon is. Ehhez viszont nagyon sok mindent kellett nyújtani neki. A reális igények keretében, persze! Megkezdődött a koordináció. Bölcsőde, óvoda, napközi, de szabadtéri színpad, iskola és orvosi rendelő, ahogy minden egyéb más is ennek a megoldási módnak az együttműködésinek lehetett csak az eredménye. A véges takarót csak úgy lehetett ki toldani, ha ahho* az anyagot az érintett üzemek, szövetkezetek adták. A forintok kiegészültek társadalmi munkával, és egyszerre gyorsabban lehetett a gondokon segíteni. o o o A városi tanács az utóbbi néhány évben már nagyon aktív társadalmi erőkre épít Gyöngyösön. Néhány példa ennek igazolására. Megtörtént a napokban a százszemélyes óvoda műszaki átadása a Kálvária-dombon. Ennek költségeit az üzemek adták össze. A téli úszásoktatásnak a lehetőségét a fedett medencével teremtették meg. A kialakítása társadalmi munkában folyt. Ebbe a sorba tartozik a szabadtéri színpad felújítása, az ifjúsági park megteremtése, a városi sporttelep felfrissítése, hogy csak a nagyobb értékeket képviselő objektumokat soroljuk. A szocialista brigádok segítségét megszámlálhatatlan példa igazolja. Főként a gyermeknevelési intézmények köszönhetnek sokat ezeknek a kollektíváiknak. Az anyagi értékeket már nemcsak százezrekben, hanem milliókban kell mérni Sokkal jelentősebb viszont az erkölcsi érték. Az a tény, hogy „közös munka” alapján jött létre egy sor intézmény, amelyhez ezrek és ezrek adták hozzá a saját munkaerejüket is, ez a tény az összetartozás tudatát erősíti, mélyíti el. O O O A városi tanács elkészítette az ötéves terv időszakára azt a listát, amely a feladatokat tartalmazza. A gyárak, a szocialista brigádok ismerik tehát a feladataikat Ebben vállaltak nagyon fontos közvetítő szerepet a pártalapszer- vezetek és az üzemi szakszervezetek. Érthető, ha a városi pártbizottság esz. mecserére hívta egybe az alapszervezeti titkárokat, és meghányták-vetették tennivalóikat Ez a fajta „párbeszéd” a jövőben rendszeres lesz. Szükség van erre, hiszen a családon belül is úgy szokás, hogy a terveket közösen beszélik meg, alakítják ki véglegessé. Ma már nincs vita abban, hogy a lakosság érdekében tenni csupán tanácsi feladat-e? Ügy fogalmaznak. hogy egymásért tenni mindenkinek kötelessége. Az üzemek, a brigádok „szabad utat” nyitottak a tanácsnak a társadalmi munka irányításában. Közölték, éves bontásban milyen mennyiségű társadalmi munkát vállalnak. A „vezénylést” a tanácsra bízták. Azt is, hogy a tanács szabja meg a munka minőségét is, figyelembe véve az üzemek, a brigádok felkészültségét Az együttműködés tehát valóban együttes munkát jelent o o o Gyöngyösön nem találtak fel és találtak ki 6emmi új módszert. Csak annyi történt hogy élnek a lehetőségekkel, felmérték az összefogás erejét és renőre- sorra szót értenek a teendőkben azokkal, akiknek erejét, lelkesedését a város lakosságának szolgálatában kamatoztatják. G. Molnár Ferene l/f- _-C #a lí mvafí Pakson, az atomerőműnél az egyik leghatalmasabb mtnr WtWWU ka a vízkivétel! mű építése, amely fit esztendeig tart A 26-os Állami Építőipari Vállalat dolgozói 1915. április 7-én kezdték a munkát és 1979-ben fejezik majd be. A szivattyúknak másodpercenként 54 köbméter hideg vizet kell majd továbbítaniuk az erőműhöz. A 65 méter hosszú és 26 méter széles műnél 10 méter mély1 ségben 80 ember dolgozik a föld kiemelésén. (MTI fotó — Gottvald Károly) A gépműhelyekben már a tavaszra készülnek Talán az idei volt az első év, hogy december közepére megyeszerte befejeződtek az őszi munkák. Alig találunk olyan szántóföldet, ahol még dolgoznak a traktorok, a ku- korica-betakarító kombájnok, vagy a műtrágyaszóró gépek. A masinák téli nyugovóra tértek. Nem úgy a szerelők, akiknek most kezdődik csak igazán a munka. Boldogon Horváth Ferene gépésztechnikussal jártuk végig a Béke Tsz gépállomását, ahol a ragadós, fekete sárban vigasztalanul állnak a kombájnok, némelyiken még ott az őszi sár, a kukoricaadaptereken a csutka, a száraz, hervadt levél. Bent a műhelyben két vetőgépet szednek alkatrészeire a szerelők. — A gépeket a tavaszi munkák sorrendjében javítjuk — mondja a gépésztechnikus. — Most éppen a sűrű sortávú vetőgépeket újítjuk fel, mivel március közepén már ezek fogják a tavaszi gabonamagot a földbe szórni. Lassan hozzá kell fogni a kultivátorokhoz is, de javításra várnak az ekék, a traktorok és az egyéb szállítóeszközök is. Az egyik olajos ruhás szerelő a kombájnokra mutat. — Sajnos, elég sok probléma van ezekkel a gépekkeL Különösen a sebváltójuk gyenge, így néhányunk ezeket hozza rendbe. Tényleges javítás persze egész évben, különösen dologidőben történik, hiszen a hibákat akkor a legkönnyebb meglelni. Még jó, hogy alkatrészgondjaink nincsenek. — A legsötétebb a helyzet a D4K vontatóknál, amik | December 13. Szerencsétlen szám. A hatvani cukorgyárban azonban nem babonásak. Ezen a napon csak- nem, 300 vagon répát dolgoz_ tak fel, 27 vagonnál több volt a készáru, és 13 százalék fő. lé emelkedett a nyersanyag átlagos cukortartalma. Igaz, a 22 vagonnyi melasszal nem lehet túlságosan dicsekedni, de a szárított és nedves répaszelettel együtt, amiből összesen 63 vagont nyertek, sokat segít az üzem a környező termelőszövetkezetek, állami gazdaságok takarmányozási gondján. Természetesen nem lakodalmi mulatság a mostani körülmények közepette helytállni a répaátvételnél, zavartalanul folytatni a fel_ dolgozást, csomagolást, ki_ i szállítást, s lehetőség szerint | úgy fokozni a munkatempót, hogy üzemzavar nélkül úsz- szák meg a hosszúnak ígér. 1 kező szezont. „Hámánék” a cukorgyárból » HámánékJ 1 Csak így nevezik gyárszer- te Karácsony Sándor húszfő- j nyi szocialista brigádját, ; amely a gépműhely státuszé, j hoz tartozik, tizenöt éve Há- ! mán Kató nevét vette fel, s jószerint legnehezebb a munkája; karbantartók lennének, szezon idején azonban két_ lakivá válnak, s annyifelé dolgoznak, ahányan vannak. Annyifelé, a legrázósabb he. lyeken. a legkritikusabb pil_ latanatokban. Az esztergályos Torpis Antalt például az egyik centrifuga mellett találni, előmunkás minőség. í ben. Vagy ott van Tóvai Já. I nos, aki kovács létére e pillanatban turbinagépészként hasznosítja magát Megjegyezzük, nem meg. lepetés ez a fajta kétlakiság a Hámán Kató brigádban. Tagjai közül ugyanis Torpi. son kívül Oláh Tibor, Ko. vács Gábor, Döncz László, Pásztor János, Kőműves Fe. rencné és Földi Ferenc nem. *ré|g végezték el az üzemen belül szervezett, kétéves cu. koripari szakmunkásképző is. kólát. S ha mindehhez hozzászámítjuk a munkavédelmi tanfolyamokon, a marxista középiskolán és az esti egyetemen való részvételüket, az annyi éven át kialakult összhangot, a közös felelősségvállalás szellemét: bronz., ezüst-, aranykoszorúk után jogos a „vállalat kiváló brigádja” cím, amely, hez múlt esztendei munkája alapján jutott a „Hámán”. Tízen a műhelyben Összhang, felelősségtudat. Súlyos fogalmak, sok mindent takarhatnak. E brigád életébe tekintve, mégis helyükön érezzük a szavakat. Mert az előbbiekhez soroljuk csak oda Földi Ferencet! Lakatos, most pedig az egyik legkritikusabb munkakört tölti be. Ügy mondják: mo. sóházi diszpécser. Ami any. nyit jelent, hogy ipari tévé. lánc segítségével irányítja a beérkező répát, az úsztatótói a vágóbunkerig, F.szének, vének helyén kell lennie, mert ha rosszul manipulál: vagy a feldolgozógépek futnak üresjáratban, vagy a tárolóban nem gyűlik össze a folyamatos munkához szükséges tartalék nyersanyag. És akik a gépműhelyben maradnak? Ezt a tíz embert élen a brigádvezetővel, ugyancsak próbára teszi a szezonmunka. Ha mindnek tíz karja lenne, sokszor talán az is kevés az üzemmenet biztosításához. Mintahogyan nem ritka, hogy legjobb éjszakai álmából verik fel valamelyik esztergályost: gyere, koma, vészesen megkoptak a szénőrlő malom kerekei! S a koma rángatja magára a nadrágot, hogy fél órával később a munkapadnál találkozzunk vela Ez a kazánházi szénőrlő egyéb. ként valóban komoly gondot, feladatot jelentett. No és fél. millió forintnál több megta. hárítást az üzemnek, mivel külső beavatkozás nélkül, sa. ját ötlet alapján folyik e pillanatban is a hiba kijavítás sa. Mire végeznek vele Karácsony Andrásék, talán a gyár szakemberei szintén elbírál, ják: mit érdemelnek az újítók? Zagyszivattyú és társai A mostani hajtásban persze sokféle hasonló és gyors „bevetésben” van része a gépműhely szocialista brigádjának. Az ülepítőnél például lerobbant a zagyszivattyú. Olyan sűrű volt ínár benne az iszap, hogy vakolni lehetett volna vele. S ha így áll 4—5 óra hosszat, megszűnik az úsztató vízellátása. Két ég fél napba telt rendbehozatala, de úgy ám, hogy néhány brigád tag szombatja, vasárnapja ment rá. Aztán ott van a 2500 négyzetméter alapterületű raktár, amit most építenek a gyárban! Nem tudták volna a tetőzetet szerelni. vagy pedig állványozni kell. Került azonban egy kimustrált, ács. kavastelepre szánt hidrauli. kus állvány, nekiesett Hege. dús Mihály. Szécsényi István, Kaszás Endre, Karácsony Miska, s hétszer se harangoztak delet, a helyrepofo. zott szerelőállványról csinál_ ták a tetőszigetelést. Munkájukat egyébként magas célprémiummal jutalmazta a gyárvezetés. Mint ahogyan kijárt a túlóra, vasárnapi dupla bér Varga Sán. dórnak, Zeke Lászlónak, Lóvéi Istvánnak, mikor rohammunkában cserélték újra a szeletgereblyék csúszóit, vagy pedig egy hirtelen keletkezett baleseti forrást számoltak fel. A vasból készült savvezeték lyukadt ki, 150 méternyi hosszan azt pótolták rozsdamentes csővel, mégpedig szakaszosan, s oly ügyesen, hogy az üzemrésznek egy pillanatra sem kellett le. állnia. , immár többet állnak, mint dolgoznak — veszi vissza a szót Horváth Ferenc. — A következő hetekben mo6t kezelésbe vesszük őket, ami elhasználódott, hibás alkatrész, azt kidobjuk belőle, magyarul felújítjuk. Ugyan mindegyikük megérett már a selejtezésre, de ha újakat nem kapunk, akkor talán még a jövő évet kihúzzák. Évente mintegy 800 ezer forintot költ a szövetkezet javításokra, s a keretet az idén is minden bv- zonnyal kimerítjük. Utunk Boldogról Kaiba vezetett. Inklovícs József, a Károlyi Mihály Termelőszövetkezet elnöke a főkönyvelő társaságában fogadott — Mi is a vetőgépekkel kezdtük a téli nagyjavításokat. Nemcsak azért, hogy ezek indulnak elsőként a határba, hanem mert elavult, kis műhelyeinkbe csak ezek férnek be. És ilyenkor, télen, a szabad ég alatt már nem lehet javítani. A kombájnok és más nagy erőgé* pék így megvárják az enyhébb időt. Jövőre azért más lesz, hiszen 20 millió forintos költséggel új központi gépműhelyt építünk, ahol a szerelők már a hatalmas Rá- ba—Steigereken, lánctalpas»• kon, s a betakarítógépeken is dolgozhatnak. — Van is és lesz is mit javítani — mondja Nagyjánosi Gyula főkönyvelő —, hiszen már most is 13 kombájnt, 10 nehézvontatót, s ki tudja hány munkagépet számlál a gépparkunk. Igaz ugyan, hogy az idei alkatrészellátás megfelelő volt, de az a néhány hiánycikk olyan több- I letkiadásokra késztet bennünket, hogy gyakorlatilag minden alkatrész a duplájába kerül. Például IFA-ék- szíjak után már hetek óta futkos az anyagbeszerzőnk. A teherautók állnak, pedig nagy szükség lenne rájuk. Persze, az idén korábban végeztünk mind a betakarítással, mind pedig a talajmunkákkal, így tavasszal gépeink időben, munkára készen állnak majd. (cziráki) 1976. december 22., szerda Megfejtés Szétszórtan. 8 mégi: együtt, mégis egyre töbt megbecsülés, elismerés birto. kában. Van ennek megfej, tése, ami természetes, kézenfekvő. Maga a brigádve. zető mondja, hogy húsz em. bér közül tizenöt alakulás óta a brigádban dolgozik, s átlagéletkoruk 40 esztendő Tehát nemcsak összerázód, tak. hanem szinte egyívású- ak. Azonkívül nagyon meg. nézik, kit választanak a nyugdíjba vonulók, a netán elpályázók helyébe. Hámá. néknál előbb bizonyítaniuk kell! Pásztor Jánost például kétévi műhelymunka után fogadták maguk közé, s kéz. detben meg kellett eléged, nie a 2500 forintos havibér, rel. Ami magában mégnem minden. Mert erre jön a túlóra, a célfeladatok juta. léka, meg a termelékenységi prémium. És persze: ami a koszorúk után jár. Ezt a jut_ tatást a versenyfeltételek szabják meg. Mikor legutóbb „kiváló brigád” címhez jutottak Karácsonyék, mindenki markát 1500 forint ütötte, s négy napot toldották rendes szabadságához. Azt hiszem, most elég is ennyi a húsz emberről. A leglényegesebbet vetettük papírra velük kapcsolatban. Amihez Bucholz Tibor, a szakszervezeti bizottság titkára csak ennyit fűzött: Ügy nem félnek a munkától, amennyire egymást becsülik... " Moldvay Győző
