Népújság, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-13 / 269. szám

Az Egri Szimfonikusokról Az Egri Szimfonikusok október elsején, a Zenei Világnap alkalmából több más közreműködővel együtt nagy sikerű hangversenyt adtak. A bazilikában több ezres közönség hallgathatta Vivaldi Glóriájának ősbe­mutatószámba menő meg­szólaltatását és értékelhet­te azt a műgondot és fel- készültséget ahogyan ezt a lendületesen áradó barokk zenét ezek az egri zenészek előadták. A hangversenyre emlé­kezve jutott aztán eszünk­be, hogy az utóbbi időben sokszor kifogásoltuk ná­luk: nem gyakori vendég az egri zenei programban ez az együttes, amelynek egyik fő célja az egri ze­nei élet élvonalában, azt is mondhatnánk, a csúcsán elhelyezkedni. Arról hal­lottunk, hogy az országos minősítés versenyein, Szol­nokon. Veszprémben, Ka­posvárott elismeréssel szól­tak róluk, hízelgő vélemé­nyeken túl művészeti díjjal is kifejezték irántuk a meg­becsülést. Csak mintha itt­hon lett volna ritkábban a jelentkezésük, mintha az egri közönség előtt vált volna homályosabbá, életle­nebbé a róluk alkotott kép. Voltak megjegyzések, hogy műsoraikban sok a vissza­térés, a sokszor játszott mű. Ilyenkor az adatok és a krónikás jegyzetek mögé kelj nézni, meg kell keres­ni közelebbről fel kell ku­tatni, vajon tényleg hogyan' áll ez a zenekar „a 6aját hazájában” és mit várhat tőle a közönség? Vagy igaz az a 6ejtés, hogy kifárad­tak volna? A műhelymunka program­ját közelebbről megismerve, belelapozva a fontosabb eseményeket rögzítő napló­ba, elbeszélgetve a karmes­terrel és zenekari tagokkal, mindjárt más a kép: vilá­gosabb, élesebb, élettelibb és — rokonszenvesebb. Mindenekelőtt a tények tükrében meg kell állapíta­nunk, hogy az Egri Szimfo­nikusok évről évre gyara­podnak, érlelődnek. Külső és belső kapcsolataik egyre gazdagabbak lesznek. Ezt a stabilitást mi sem bizonylt­ja jobban, mint az, hogy a tagok közül már húszán vannak akik a tízéves törzs- gárdatagsággal büszkélked­hetnek. Ez a szám azt je­lenti, hogy a zenekar állo­mánya most már gyökerei­ben, de törzsében is erős. Komoly munkafegyelem és barátság tartja össze ezt az amatőr együttest, amelynek státuszáról éppen a fejlődés érdekében nem felesleges beszélni. És hogy mennyire nem szabad, nem illik a külső jelenségekből és a szeré­nyebb látszatokból sommás ítéletet gyártani és indokol­ni, arról meggyőztek min­ket más formában is, mint a számszerű kimutatással. Ide tartozik például az is, hogy az utóbbi években né­hány előadóművésszel és együttessel bensőséges kap­csolatot teremtettek. Ez Ko­csis Albert esetében nem je­lent kevesebbet, mint azt, hogy a világjáró hegedűmű­vész rendszeresen eljár Eger­be koncertezni a zenekar­ral. Ezenfelül műhelymun­kát is vállal, szakmai és emberi oldalról egyaránt se­gíti az együttesnél a mű­vészképzést. Ez a belső fog­lalkozás, ez az összetartozás hosszú érlelődés, folyamat, amelynek értékét és ered­ményét csak évek múltán lehet majd lemérni és ta­pasztalni. Azért, hogy ne csak ál­talánosságokban szóljunk er­ről a megyében egyedüli zenei együttesről, néhány szóval vázolnánk terveiket is. Most. novemberben ün­nepli majd' a zenekar a Kossuth-díjas zeneszerzőt, Farkas Ferencet, aki azzal is megmutatta barátságát Eger és a zenekar iránt, hogy több kompozícióját írta Egerről és Egernek. Kiala­kulóban van egy szép és összetett program, amelyben Szokolay Sándor, a Vérnász és a Hamlet című operák zeneszerzője is fellép. Nem részletezzük most, milyen többletfeladatot ró az együttesre ünnepségeken és ismeretterjesztő vállalko­zásokban fellépni; mind­amellett még az is kitelik ebből az amatőr szorgalom­ból. hogy a vonósnégyes és a fúvósötös — ugyancsak a zenekar tagjaiból és lelke­sedéséből életre kelve — öregbítse az egri zenészek hírét. .Repertoárjuk annyira bővült, hogy akár két- három műsort is tudnának vállalni az Agria rendez­vénysorozatában is, ha er­re igényt támasztanának a rendezők. Egyáltalán felve­tődik a kérdés: jól rende­zettek-e ennek az együttes­nek a kapcsolatai Egerben és a megyében? Amatőr együttes, sokszor elégtelen feltételekkel, vagy nagyon is amatőr feltételek között. Díjazásuk félig meg­oldott. messze áll a fő hiva- tású zenészekétől. Nincs klubszobájuk, ahol a pró­bák utáni barátkozás meg- hittebb légkörét teremthet- J nék meg maguknak. A kö­zönség is tapasztalja és ér­zi, hogy ugyancsak más megoldás hiányában kény­szerül az együttes a műve­lődési központ nagytermé­ben hangversenyt rendezni, pedig ennek az akusztikája gyenge, nem is javítható. Farkas István karmesteri] buzgalma és szervezőkészsé­ge bizonyára átsegíti az Egri Szimfonikusokat eze­ken a szürkébbeknek tűnő éveken. Irányítja majd ez a lelkes ember az egész együt­tes fejlődését, művészi el­mélyülését is, addig az ál­tala is kívánt fokig, amikor majd a zenekar annyira éretté és teljes jogúvá vá­lik, hogy „besorolhat” a hi­vatásos zenészekből álló együttesek sorába. Farkas András Az első titok... (Fotó: Szántó György) Kereskedők vetélkedője November 28: II. országos tájfestészcli biennálé a Hatvani Galériában Nyolcvannál több művész mintegy kétszáz alkotást kül­dött a Hatvani Galéria novem­ber 28-án nyíló „Magyar tájak” című kiállítására, a II. országos táj festészeti bierínáléra. A fest­ményekkel. rajzokkal szereplő alkotók sorát Bernáth Aurél, Barcsay Jenő, Miháltz Pál, Ku­ruc*! D. István, Chiovini Ferenc, Vecsési Sándor nyitják, kitűnő munkákkal jelentkeztek a szent­endrei, szolnoki, debreceni, vá­sárhelyi, bajai, miskolci, kapos­vári, nyíregyházi művésztelepen dolgozó fiatalok, Salgótarjánt Czinke Ferenc, Lóránt János, Iványi Ödön képviseli, míg He­ves megyéből Blaskó János, Nasv Ernő, Pataki József, Ma­gyar István, Seres János művei kerülhetnek a kiállítási paravá­nokra. A csütörtök) zsűri dön­tött a másodszor átadásra ke­rülő arany-, ezüst-, bronzdiplo­mák és tanácsi, vállalati mun- kaiutalmak sorsáról is. Tízen részesülnek különböző kitünte­tésben, amelyeket a megnyitó ünnepség alkalmával a városi tanács elnöke nyújt át a legér­demesebbeknek. Nyitó beszédet Kiss István Kossuth-díjas. a Ma­gyar Képzőművészek Szövetsé­gének elnöke mond. A KISZ-kb, a Belkeres­kedelmi Minisztérium és a SZÖVŐ SZ áltál idén is meghirdetett „Ki minek mestere” c. vetélkedő során a megyei szövetkezeti élel­miszerboltok fiataljai az ed­digiekben 10 áfész-ben mér­ték össze felkészültségüket, november 10—ll-én pedig Gyöngyösön már a legjob­bak találkoztak egymással. A GYÖNGYSZÖV-nél megrendezett megyei dön­tőn a résztvevők szakmai elméleti, gyakorlati ismere­teikből, politikai tudásuk­ból vizsgáztak a zsűri előtt. (Mindennapi munkájukból — többi között — szelete­lést, csomagolástechnikai, pénztárgépkezelői ügyessé­güket iparkodtak bemutat­ni, máshoz hasonlóan, ma­gasabb színvonalon, mint a tavalyi versenyzők. A mindvégig érdekes ve­télkedőn végül is — mint pénteken értesültünk — Zö- lei Zsuzsanna, a GYÖNGY- SZÖV ÁFÉSZ harmadéves tanulója bizonyult a legki­tűnőbbnek, megelőzvén a sorban utána következő Balta Györgynét, a hatvani szövetkezet boltvezetőjét. Az első és második helye­zett kereskedő sikeres sze­replésével továbbjutott a Miskolcon januárban sorra kerülő területi döntőre, ahol már öt megye legjobbjai között kell helytállniuk. KspzMvéS7C?i zse>köny¥tár-3oro^at Hivatásos művészek az amatör művészekért A képzőművészettel össze­függő legérdekesebb kér­désekre igyekszik választ adni a Képzőművészeti zseb­könyvtár — sok ismeretet adó, érdekes és élvezetes kézikönyvsorozata, amely át­fogja a művészetelmélet és művészettörténet, valamint a vizuális kultúra főbb témá­it. Az egyes kötetek foglal­koznak egy-egy művészeti ág eljárásaival, technikájá­val és történetével is. Olvasói a klasszikus mű­vek mellett megismerkedhet­nek napjaink művészeti problémáival, s a kortárs művészettel. A sorozatnyitó munka a képzőművészet iskolájának két kötete lesz. Az első de­cemberben kerül a könyves­boltokba: a XX. századi ma­gyar művészet jelentős mes­terei fogalmazzák meg ben­ne azokat a technikai és el­méleti ismereteket, amelyek fontosak az amatőr képződ művészek számára, s ha­szonnal forgathatják azok is, akik teljesebben akarnak megérteni egy-egy műalko­tást,. A második kötet a jövő év első negyedében je­lenik meg: teljes egészében az új képzőművészeti techni­kák, eljárások leírását és il­lusztrációit közli. Nyaranta, júniustól októ­berig, gyermekkoromban falun éltem. Ügy mentem oda mindig, mint valami ünnepségre. Gyermek - vol­tam, de a felnőttek maguk­kal vittek, hol az aratási munkákra, ahol a legköny- nyebb feladatokat rám bíz­ták, máskor szénát rakni, szerecsenkölest vágni, szőlőt szüretelni. Rozsot kaszál­nom nem kellett, nehogy megártson az erős napsütés, és az októberi szántás sem szórakoztatott Jobban sze­rettem azokat a munkákat, amelyek valami közvetlen eredményt hoztak; gyümöl­csöt szedni, tele kosarakkal, vagy a gabona termésének a betakarítása. Olyankor, amikor semmi­féle betakarítási munka nem volt, a házban kószáltam, vagy a földeken, egyedül ke­restem gyümölcsöt, vagy a többi gyerekekkel játszot­tam, és ezt eredményes munkának tartottam. Azt is, amikor horgásztam és nyomorúságos fogásommal hazafelé baktattam, pedig az egy szál halacskát végül is a macska kapta meg... De mindennek, amit tet­tem, nagy fontosságot tulaj­donítottam, és azt hittem, tudom, mi az igazi munka. Láttam az embereket dol­gozni, gyakori pihenőkkel és ez nekem tetszett. Ha sok volt a munka, kora 1976. november 13., szombat CESARE PAVESE: reggeltől késő estig, sőt éj­szakáig, sokszor arra sem jutott idő, hogy harapjanak valamit, ing nélkül, mégis elégedetten dolgoztak, és aztán ugyanezek az embe­rek kalappal a fejükön, sé­tálni mentek a faluban, ha ünnepnap jött, vagy a kapu előtt üldögéltek, beszélget­tek. Abban a boldogító érzés­ben éltem, hogy ez az élet jobb, mint a város fogsá­gában élni és dolgozni, ahol amikor én még javában al­szom, már sziréna riasztja a tisztviselőket és a munká­sokat nap mint nap. Meg voltam győződve, hogy kü­lönbséget kell tenni a két­fajta munka között; ha az ember hajnalban, még nap­kelte előtt kibaktat a föld­re, a harmattól lucskos fű­ben és ha az ember a váro­si járdákon munkába siet, anélkül, hogy ideje lenne akár csak felpillantani a házak között felvillanó ég kékjére. Lehet, hogy a várost, ahol nincs aratás és szüret, és nincsenek tele kosarak, nem értettem meg. Ha megkérdeztek volna, bizo­nyosan úgy válaszolok, hogy kellemesebb és hasznosabb horgászni menni, vagy ep­ret gyűjteni, mint a kohó­ban vasat olvasztani, vagy éppenséggel leveleket, szám­lákat gépelni a hivatalban. És otthon hallottam, hogy éppen ezeket a városi mun­kásokat szidták, mondván, hogy azok szünet nélkül követelőznek és emiatt „megbélyegzettek” lettek. Egy napon pedig azt hal­lottam, hogy a városban még az alkalmazottak is követelőzni kezdtek és eb­ből nagy lárma keletkezett. Nálunk otthon senki nem értette, hogy az alkalmazot­tak — igen, az alkalmazot­tak! — miben reményked­tek, és ezáltal mit nyertek, hogy a munkásokkal együtt­működtek. — Lehetséges lenne? Azok ellen, akik kenyeret adnak nekik? Ennyire le­süllyedtek? Vagy bolondok, vagy meg vannak veszte­getve! Ostoba banda! — ezeket hallottam ... Én pedig egyre csak mon­dogattam, hogy dolgozni jó. És ezt mondtam egy napon az intézőnek is, aki a kosa­ramat szőlővel megrakta, hogy vigyem haza az anyámnak. — Bár úgy lenne..; — felelte az intéző. — De van­nak emberek, akiknek nincs kedvük dolgozni... Ez az intéző szigorú em­ber volt, általában kevés szavú, de pontosan tudta, hol és mit lehet kihozni a szántóföldi munkából. Oly­kor nekem is dirigált, de inkább csak megszokásból. Saját földje is volt, meg egy majorja, a Belbo fölött, és ott saját intézői. Ezek az intézők vasárna­ponként eljöttek hozzá, zöldségfélét hoztak, de ha nagyobb munkaidő követke­zett el, megfogyatkozott a látogatásuk. Ö maga ott volt mindig mindenütt, dol­gozott nálunk, dolgozott a saját gazdaságában és el­látogatott a vásárokra. És olyankor, amikor az ő intézői eljöttek, sokszor be­szélgettünk. Nekik is azt mondtam, ami már rögesz­mém volt: — Dolgozni jó dolog, szó­rakozás ... —• de ők a vá­rosi dolgozók zavargásairól beszélgettek inkább. Mégis, az öreg, felfigyelt a szava­imra. — Ugyan, ki mondta? — kérdezte. — Az, aki semmit sem csinál, mint te! Nem sértődtem meg, csak azt válaszoltam: — Az intéző mondta ... Mindketten felnevettek. — Természetesen ... Hal­lottad már, hogy egy pap azt mondja, ne menjetek a templomba..,? — Ha nincs kedvetek dol­gozni, akkor miért van ked­vetek a termést betakarí­tani? — kérdeztem. A fiatalabbik válaszolt: — Az urak... —• kezdte lassan — szívesen osztoznak a termésen, anélkül, hogy dolgoztak volna érte ... Elvörösödtem. — Sztrájkoljatok! — kiál­tottam haragosan — ha nem vagytok megelégedve. Tu- rinban sztrájkolnak! A fiatalabb az apjára pil­lantott, majd rám kacsin­tott. De az apja válaszolt: — Előbb be kell takarí­tani a termést... aztán majd meglátjuk, mi lesz ... A fiú megcsóválta a fe­jét. — Ti, apám, soha nem fogtok tenni semmit... — mondta, nem annyira szem­rehányóan, mint sajnálkoz­va. ... Valóban semmit sem tettek és nálunk, otthon to­vábbra is értetlenkedtek az alkalmazottak zavargásai miatt, pedig azok a hábo­rús évek során tönkremen­tek ... És én mégis ekkor értet­tem meg a parasztokat, hogy a mindennapi munka kényszere, a termés betaka­rítása és hazaszállítása aka­dályozza meg őket abban, hogy valamit kezdjenek ... Fordította Antalfy István (1975-ben kiadott kötetből) A továbbiakban napvilá­got lát Lyka Károly A mű­vészetek története című mun­kája, amelyet már eddig is művész és műértő nemzedé­kek sora forgatott nagy ha­szonnal. Az antikváriumok­ban is ritkaság Jacob Burek- hardt A reneszánsz Itáliábán című klasszikus munkája. A kötet friss képanyaggal és jegyzetekkel is segíti a mű­vészet izgalmas periódusá­nak megismerését. Katona Imre Magyar kerámia és por­celán című munkáját is meg­jelentetik. A későbbi tervek között szerepel Dercsényi—Zádor— Körner Kis magyar művé­szettörténetének megjelente­tése, amely a honfoglalástól napjainkig tárgyalja a ma­gyarországi művészet alaku­lását. Mario de Micheli Az avantgardizmus című alkotá­sa a XX. század „izmusait” értékeli. (MTI) Kórusok versenye Füzesabonyban Immár hetedik alkalom­mal kerül sor a kórusok or­szágos minősítő versenyére megyénkben. A rendezvény színhelye 14-én, vasárnap délelőtt 10 órakor ezúttal a füzesabonyi járási Művelő­dési Központ lesz. A kórusok két kategóriá­ban mérhetik össze tudásu­kat. Az általános kategóriá­ban az Építők Heves megyei Kórusa, a kompolti MEDOSZ Hámán Kató női kara, az apci férfi Munkáskórus, a káli Bartók Béla férfikar, valamint a füzesabonyi Er­kel Ferenc Munkás •,vegyes' kórus versenyez. A kamara- kórusok kategóriájában pe­dig a gyöngyösi Berze Nagy Gimnázium és a TÜSZSZI női kamarakórusa. Muzsikus Céh elnevezésű, valamint a füzesabonyi ÁFÉSZ Tinódi Lantos Sebestyén férfi ka’ marakórusa lép majd föl. Az énekkarok az aranyko­szorús diploma az aranyko­szorú, az ezüstkoszorús dip­loma, az ezústkoszorú, a bronzkoszorús diploma és a bronzkoszorú minősítésekre pályázhatnák. Az Egri Megyei Művelődé­si Központ és a Füzesabonyi Járási Művelődési Központ rendezte verseny zsűrijének elnöke: Pászthy Miklós, az Állami Népi Együttes karna­gya, tagjai: Perlsteln Klára és Emődi Györgyi, a Nép­művelési Intézet munkatár­sai. A találkozón a kórusok három bolgár népdal közV előadásával köszöntik a bol­gár—magyar kulturális na­pokat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom