Népújság, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-11 / 267. szám

«VVSAAAAAAAAAAA/VAAA/\A/\A/SAA/NAAAAZV/\AAAAAAAAAA/WVW\A/\AAAAAAA/VVNAi Szerda esti külpolitikai kommentárunk: fl genii kísértei A GENFI NEMZETEK PALOTÁJÁBAN van egy különleges korszerűséggel hangszigetelt folyosó. Mi­vel elnyeli a lépések zaját, az elveszett lépések fo­lyosójának nevezik. Ez vezet a most folyó Rhodesia- kcmferencia egyik tárgyalóterméhez. A Géniből ér­kező hírek nyomán elképzelhető, hogy ezt a termet az elveszett lehetőségek termének nevezik majd. Az ugyanis, ami ezen a tanácskozáson történik, kimeríti a holtpont fogalmát. Mint a hírügynökségek jelentették, Pieter van Der Byl, a rhodesiai telepes­rezsim külügyminisztere újra mereven elzárkózott minden kompromisszumtól. Márpedig engedmények nélkül néha még annak sem lehet tárgyalni, akinek a helyzete nem tarthatatlan. A rhodesiai rezsimé pe­dig minden vonatkozásban az. A JELENLEGI HOLTPONT előzményei dióhéj­ban a következők: Ian Smith, a törvénytelen telepes­kormány feje 1976. szeptember végén Pretoriában találkozott az Egyesült Államok külügyminiszterével és elfogadta a rendezés alapjául az úgynevezett Kis- singer-tervet. Eszerint a fehértelepesek amerikai pénzalapokból nagy anyagi kártérítést kapnak el­vesztett paradicsomukért, ennek fejében ók két éven belül átadják a hatalmat a hatmilliós fekete többség­nek (a fehérek száma 273 ezer). A két éven belül kifejezés jellegénél fogva végső határidőt jelent. Mint várható volt, az afrikai moz­galmak küldöttei Genfben ellenjavaslattal éltek: egy évre akarják korlátozni az átmeneti időt. Mikor ezt Ian Smith meghallotta, úgy tett, mint aki meglepő­dik. Látványosan hazautazott Géniből. Szinte indulá­sa perceiben a Rhodesiai hadsereg „gerillákat keres­ve” megtámadta Mozambikot és dúlva nyomult elő­re az ország Tete és Gaza tartományaiban. Az akció nyilvánvalóan Genfnek szólt: lám, ilyen erősek va­gyunk. Közben a mozambiki hadsereg és milícia ki­verte a betolakodókat, de Smith megbízottja tovább­ra is kizárólag két évről akar hallani. Az ok nyil­vánvaló: addig szeretnék megpróbálni átjátszani a hatalmat a nekik engedelmeskedő törzsfők kezébe. Ez még Ivor Richardnak, a konferencia brit el­nökének is sok volt, és jó üzletemberként javasolta: a felek „felezzék meg a különbséget”, kiáltsák ki a függetlenséget 1978 márciusában. Smithék ezt is el­utasították, ez a holtpont fő oka, Salisburyban még mindig nem értik, hogy az idő ellenük dolgozik. NINCS AZ A MANÖVER, ami változtatna azon az alapvető tényen, hogy a rezsim homokóráján vil­lámgyorsan peregnek a szemek. (KS) A halálbrigádok bűnlajstromából (3.) A három „A” rémtettei Kommunisták között Lisszabonban Ma kezdődik Lisszabonban VIII. kongresszusa. ALIG EGY HÓNAPJA ki­mustrált nyomdagépekben gyönyörködhetett a höm­pölygő tömeg a portugál fő­város nemzetközi vásárterén. Csakugyan gyönyörködtek: sok százezren jártak ugyan­is csodájára — a vadonatúj termékekhez szokott kiállí­tási téren — azoknak az ódon gépeknek, amelyek a portugál kommunisták fesz­tiváljának legérdekesebb kel­lékei voltak. A párt lapjá­nak, az Avante! (Előre!) cí­mű újságnak szokásos ün­nepségsorozatán azokat a masinákat állítottak köz­szemlére, amelyeken több mint 43 esztendőn át a leg­szigorúbb illegalitásban ké­szítették a fontos orgánu­mot. A majd fél évszázadon át országló fasiszta érában. Sa­lazar és Caestano diktatúrá­jában a kommunistákat mindvégig üldözték — a föld alá, börtönökbe vagy külföldre kényszerítették. A fasizmust megdöntő „szeg­fűk forradalma” (1974. ápri­lis 25.) után tartott párt- kongresszusukon például azt jelentették, hogy a párt 247 választási jelöltje összesen 440 (!) évet töltött börtön­ben. A portugál kommunis­ták jelenlegi vezetője, Al­varo Cunhal főtitkár maga tizenkét esztendeig volt a a Portugál Kommunista Párt fasiszták foglya míg sikerült külföldre szöknie a Peniche- erődílményből. A párt első főtitkára, Bento Goncalves „a lassú halál táborában”, a rettegett tarrafali koncent­rációs táborban vesztette életét. A Portugál Kommunista Pártot 1921-ben alapították. Két esztendővel később tar­totta első kongresszusát. És rövidesen — a köztársasági rendszer eltiprása, a fasisz­ta hatalomátvétel után — 1927-ben megkezdődött az üldöztetés, a földalatti munka. ALVARO CUNHAL PÁRT­JA ma már merőben más kö­rülmények között tevékeny­kedik. A fasizmus 48 éve alatt természetesen nem tet­tek közzé adatokat a párt taglétszámáról. Az előretörést, a Caeta- no-rendszert megdöntő „szeg­fűk forradalmát” követő csaknem másfél év után — sem hozták nyilvánosságra a párt tagjainak számát. A párt jelentőségét azonban le lehetett mérni az első ide­iglenes kormányokban be­töltött szerepén, majd a vá­lasztásokon elért jelentős részarányával. Miután ku­darcot vallottak a szocialis­ta párttal kialakítandó szö­vetség kísérletei és az egyre erőteljesebb jobbratolódás jelei váltak megfigyelhető- vé a kontinentális Európa legnyugatibb csücskében, a portugál kommunisták mun­kája új szakaszhoz érkezett. Az antifasiszta fordulat má­sodik évfordulóján tartott nemzetgyűlési választások után Cunhal pártja ellen­zékbe szorult s a szocialis­ták irányításával (és a nem­zetközi szociáldemokrata mozgalom támogatásával) Mario Soares alakított kor­mányt Lisszabonban. A forradalom egy szaka­sza lezárult. Portugália las­san felsorakozott a nyugat­európai típusú, többpárt­rendszerű polgári demokrá­ciákhoz. Tovább erősítette atlanti kapcsolatait (az or­szág egyébként kezdettől tagja a NATO-nak). majd egyre szorosabbra fonta gazdasági szálait a Közös Piaccal. AZ ÁLLANDÓ TÁMADÁ­SOKNAK kitett kommunista párt új munkamódszerekkel küzd a széles néptömegek jogaiért, érdekeiért. „A kom­munisták készek összefogni mindenkivel, aki hajlandó a szabadságjogok védelméért és az április 25-e után el­ért forradalmi vívmányok konszolidálásáért harcolni” — jelentette ki az „Avante!” ünnepségsorozatán Alvaro Cunhal. Most kezdődő nyol­cadik kongresszusán is eze­kért a célokért küzd a Por­tugál Kommunista Párt. London szaúd-arábiai vendége Szultán Ibn Abdul Azizt, Szaud-Arábia hadügyi és légügyi miniszterét, aki öt­napos hivatalos látogatáson tartózkodik Angliában, ál­lamfőnek kijáró tisztelettel fogadták Londonban. Hiva­talos tárgyalópartnere tu­lajdonképpen Fred Mulley hadügyminiszter, de már látogatása első napján fo­gadta őt Catlavhao minisz­terelnök, Anthony Crosland belügy- és Egic Varley iparügyi miniszter is. A hadügyminisztérium előtt a walesi gárdisták díszegy­sége nem Khaled király féltestvérének, Fahd trón­örökös fivérének tisztele­tére sorakozott fel, hanem a világ leggazdagabb olaj- exportőrjének képviselőjét köszöntötte, akitől Anglia a sajtó értesülései szerint há- rommilliárd font értékű hadimegrendelésekre szá­mít. Hajnali öt órakor a Bue­nos Airestől hatvan kilo­méterre fekvő Pilar gyárvá­ros dolgozói géppisztolyropo­gásra és hatalmas robbaná­sokra ébredtek. Miután a helyszínre siettek, harminc szitává lőtt holttestet talál­tak. Még ugyanazon a na­pon Buenos Aires előváro­saiban további tizenhét ha­lottat találtak az országuta­kon. Valamennyien fiatal­emberek voltak és amikor napok múlva az „eltűntek­ről” szóló bejelentések alap­ján meg lehetett állapítani személyazonosságukat. ki­tűnt. hogy mindannyian bal­oldali érzelmeikről és állás- foglalásaikról voltak közis­mertek, A Videla-kormányzat, mely az idei tavasz — a katonai államcsíny időpontja — óta vezeti Argentína ügyeit és egyik legfőbb fel­adatának a terrorizmus fel­számolását tűzte ki, élesen megbélyegezte a történteket. Mint rámutatott, a vérfürdő olyan felelőtlen jobboldali elemek műve, melyek pol­gárháborúba akarják so­dorni az országot. MINDENNAP KÉT GYILKOSSÁG véres irtóhadjáratot folytat a haladó erők ellen. Megala­kulását a perónista jobbol­dalnak köszönheti és azután, hogy Juan Domingo Perón halála után özvegye emel­kedhetett az elnöki hata­lomba, e terrorszervezet te­vékenysége még jobban meg­élénkült. A volt elnökasz- szony — akit Videla tábor­nok katonai államcsínye buk­tatott meg — ugyanis sze­mélyes tanácsadójára és asztrológusára, Lopez Regá­ra támaszkodott a kormány­zásában. Rega pedig, minta korrupt perónista jobboldal képviselője, személyes kap­csolatokat épített ki a hír­hedt három „A”_val. Lopez Rega felügyeletével állítot­ták össze a kivégzendő bal­oldali személyiségek „halál­listáját”. Amikor Lopez Re­ga kapcsolatai felszínre ke­rültek és kiderült, hogy a hármas „A” tulajdonképpen nem más, mint a halálbri­gádok argentin megfelelője és ugyanaz a feladata, mint a szomszédos Brazíliában, a mágusnak távoznia kellett. De sem Lopez Rega bukása, sem pedig Perón asszony későbbi távozása, nem ve­tett véget a terrorszervezet garázdálkodásának. vezetés a hadsereg egységé­nek megóvása miatt óvako­dik fellépni a pinochetista szárny ellen — folytatódik a szélsőjobboldali bandák a halálbrigádok tevékenysége Argentínában is. Nemrég nagy megrendülést okozott például három pap és két papnövendék meggyilkolása egy Buenos Aires-i temp­lomban. HÁTTÉRBEN A CIA (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Esztendők óta Argentíná­ban általában két golyókkal átlyuggatott holttestet talál­nak hajnalonként az or­szágutakon. A bűncselek­mények egy részét az ultra­bal fegyveres csoportok kö- vétik el megtorlásként egy szélsőjobboldali terrorszer­vezet gyilkosságai ellen. Ez a szervezet, melyet spanyol nevének rövidítése után csak három „A”-val jelölnek és magyarul Argentin Antikom- munista Szövetséget jelent, QíNwUsüb 1976. november 11„ csütörtök A PINOCHETISTA SZÁRNY TERVEI A hatalomra került argen­tin tisztikarban ugyanis Vi­dela centrista csoportja és a perui példát Argentínába átültetni kívánó szárny mel­lett. van egy olyan, csopor­tosulás is. mely Pinochet Chiléjét tekinti példakép­nek. Ezért meg akarja te­remteni a fasiszta tábornoki diktatúra argentínai létreho­zásának előfeltételeit is. Kapcsolatot kerestek az AAA-vál és ugyanazt a sze­repkört akarják most betöl­teni, mint korábban a Lo­pez Rega vezette jobboldali perónista szárny, így — mivel a hivatalos Az argentin demokratikus erők nem minden ok nél­kül mutatnak rá arra, hogy a terrorcselekmények mögött a CIA húzódik meg. mely­nek célja, hogy Dél-Ameri- ka második legnagyobb lé­lekszámú országában a szél­sőjobboldal erőit segítse ha­talomra. A CIA általános latin-amerikai offenzívájába beleillik az is, hogy a há­rom „A”-val jelzett fasiszta terrorszervezetet utasította: tegye el láb alól azokat a neves dél-amerikai haladó gondolkodású politikusokat, akik Argentínában kerestek menedéket. így történt, hogy nemrég elrabolták és meg­gyilkolták Torres táborno­kot. Bolívia puccsal megdön­tött haladó elnökét és a halálbrigádok végeztek Zel- mar Michelin! és Gutiérrez Ruiz volt uruguayi parla­menti képviselőkkel, akik Buenos Aires-i emigrációban éltek. Argentínában, csakúgy, mint Brazíliában a halálbri­gádok egyetlen tagját sem ítélték el. A rendőrség ál­lítólag képtelen bármiféle nyomra bukkanni ... Mindkét országban azon­ban növekszik a közvéle­mény körében a felháboro­dás a megtorlatlan bűncse­lekmények ellen és a brazil és az argentin kormányo’- mind nehezebben térhetnek ki a tényleges vizsgálatok elől. A. I — Vége — Csaknem ot évszázad telt el azóta, hogy Diego Cao, az első portugál hajósok egyike felfedezte uralkodójának An­golát, ezt a délnyugat-afri­kai, talán még nem is sejtett Eldorádót. 1975. november ‘11-e a vadonatúj, független Angolai Népi Köztársaság kikiáltása keserű évszázadok elnyomását szüntette meg. Az örökség béklyói A korbács és a kényszer- munka, a rabszolga-kereske­delem és a rablógazdálkodás évszázadait véres harcokban fogant új rendnek kellett felváltania. A nyugati or­szágok és a térség legerősebb hatalmának számító Dél-Af- rika támogatta szakadár szervezeteket kellett csak­nem vert helyzetből vissza­szorítani, diplomáciailag el­szigetelni. A portugál gyarmatosítók elleni harcban megedződött nemzeti felszabadító erő: az Angolai Népi Felszabadító Mozgalom (portugál betűne­vén MPLA) nem maradt ma­gára. Szövetségesei, a szo­cialista országok (mindenek- előtt a Szovjetunió és Kuba) támogatásával felülkereke­dett a jobboldali nyomáson. Az ország csaknem egész te­rületén hozzálátott a népi hatalom szerveinek Kiépíté­séhez, s a szakadár erőket a délkeleti térség apró gerilla­fészkeibe szorította vissza. Tavaly ilyenkor, november 11-én, a függetlenség ünne­pén még javában dörögtek az ágyúk. A végső győzel­met, a döntő fordulatot az idei tavasz hozta meg. Terhes örökséggel indult az új útnak a haladó Népi Felszabadító Mozgalom, a forradalmár költő-orvos-el- nök, a ,,camarade presiden- te”: Agostinho Neto vezeté­sével. A hazánknál tízszer nagyobb ország gazdasága ugyanis csupán lehetőségei­ben hatalmas. A föld méhe kincseket rejt: csaknem va­lamennyi nyersanyag és ás­vány — ma még javarészt feltáratlanul! — megtalálha­tó ebben a délnyugat-afri­kai államban. Az antiimperialista úton elindult országnak mérhetet­len kulturális elmaradottság­gal kell szembenéznie: a haladó mozgalom hatékony oktatási kampányai ellenére az ország lakosságának ki­lencven százaléka még ma is írástudatlan. Az ötmilliós lakosságot alig több mint 400 (négyszáz!) orvos pró­bálja ellátni. A szakemberek többsége zömmel a városok­NEW YORK: Az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa kedd esti ülésén foly- tatta a vitát az Izrael által megszállt arab területeken uralkodó helyzetről. A ta­nács ülésén elhangzott fel­szólalásában Ricsard Oviny- nyikov, a Szovjetunió kép­viselője hangsúlyozta, hogy a közel-keleti konfliktust kiváltó okok megszünteté­sének három alapvető fel­tétele van. Először: ki kell vonni az izraeli csapatokat az 1967-ben megszállt ösz- szes arab területekről; má­sodszor: teljesíteni kell Pa­lesztina arab népének jogos nemzeti követeléseit, bele­értve a saját állam létre­hozására való elidegeníthe­tetlen jogát; harmadszor: nemzetközi garanciákkal kell szavatolni a közel-ke­leti térség minden állama határainak biztonságát és sérthetetlenségét, az ott levő országok jogát a független fejlődésre. LISSZABON: Alvaro Cunhal, a PKP főtitkára, keddi sajtóérte­kezletén hangsúlyozta, hogy a párt ma kezdődő VIII. kongresszusa rendkívüli je­lentőségű az ország további politikai fejlődése szem­pontjából. — Kongresszu­sunk nemcsak a kommunis­ták, hanem minden demok­rata valamennyi dolgozó számára rendkívül . fontos. — A főtitkár leszögezte: a párt nem hagyja magát eltéríteni internacionalista álláspontjáról, nem enged sem a reakciós nyomásnak, vagy zsarolásnak, sem a szociáldemokrata demagógi­ának. KAIRO: Szerdán délben Anvar Szadat elnök és Hoszni Mu­barak alelnök előtt letette az esküt az új egyiptomi kormány. Az új kabinet nem különbözik lényegesen a ko­rábbitól. A fő változás: az új elnöki rendelkezések érr telmében valamennyi mi­niszter a választásokon ab­szolút többséget szerzett úgynevezett centrista fórum tagjai közül került ki, a főbb posztokon ugyanazok a vezetők maradnak: Manduh Szalem a miniszterelnök, Izmail Fahmi miniszterel­nök-helyettes és külügymi­niszter, Mohamed Gamassi miniszterelnök-helyettes, hadügy- és hadipari minisz­ter. LONDON: Ivor Richard, a Rhodesia jövőjéről tárgyaló genfi kon­ferencia brit elnöke az egy­napos londoni jelentéstétel után úgy nyilatkozott, hogy Callaghan miniszterelnök­től nem kért és nem kapott új utasítást a konferencia irányítására nézve. ban dolgozik. Márpedig a fiatal népi köztársaságban tíz ember közül ma is kilenc vidéken él. A lakosság fő foglalkozási területe a mezőgazdaság — így égető szükség van a föld­reformra, a mezőgazdasági kultúra újjávarázsolására. Csata — sorban Az induló lépteket, a el­ső esztendő konszolidációs kísérleteit harcok, nem kis belső feszültség légkörében tette meg a fiatal afrikai or­szág. A világ országainak többsége diplomáciailag elis­merte az MPLA-kormányza- tot. Mégis, az Egyesült Álla­mok ENSZ-vétójával útját állta annak, hogy az Ango­lai Népi Köztársaságot fel­vegyék a világszervezetbe. Agostinho Neto elnök fon­tos nemzetközi megbeszélé­sek egész 6orán képviselte országát. A szocialista or­szágok segítségét várják a saját termelési út-, híd- és annyi más csatájuk megví­vásához. Az együttműködést pecsételte meg az a húsz évre szóló barátsági és együttműködési szerződés is, amelyet Moszkvában írt alá Neto és Leonyid Brezsnyev. Angola—egy év múltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom