Népújság, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-02 / 259. szám
Kitüntették az egri József Attila Kollégiumot 'r Az egri József Attila Leánykollégiumban vasárnap rendezték meg a 23. ifjúsági napot. A diáknap kiemelkedő • eseménye volt vasárnap délelőtt az az ünnepség, amelyet a Hámán Kató Megyei Üttörőházban rendeztek. Ez alkalommal adták át az egri József Attila Kollégiumnak — immár második alkalommal — a KISZ központi bizottsága által adományozott zászlót és < a velejáró díszoklevelet. A zászlóátadó ünnepségen részt vett Horváth Tamás, ' az egrj városi pártbizottság osztályvezetője, Vasvári Attila megyei kollégiumi szak- felügyelő is, továbbá ott voltak az egri középiskolák és kollégiumok vezetői és nevelői is számosán. A zászlót és a velejáró díszoklevelet Tóth Edit, a KISZ megyei bizottságának tagja adta át a diáktanács elnökének, Búrom Margitnak. Az ünnepségen rámutattak, hogy a középfokú kollégiumok közötti országos versenyben elért kiemelkedő eredményeikkel váltak méltóvá a rangos kitüntetésre. Azt is elmondották, hogy a József Attila Kollégiumban több éven át kimagasló eredményeket értek el a tanulmányi munka fokozásának segítésében, a diákok politikai nevelésében, a társadalmi és a közösségi munkában, a közéleti tevékenységben egyaránt. Eredményes munkájukkal eddig négy egymást követő évben váltak méltóvá az aranyoklevélre és ezúttal másod(Szántó György felvétele) szór a zászló elnyerésére. A József Attila Leánykollégium ünnepségein ezúttal részt vettek a velük testvérkapcsolatban álló losonci leánykollégium küldöttei, ezzel is erősítve a szlovák— magyar együttműködést. (Kovács) A változó világkép, a rádió új tízrészes előadássorozata beleillik abba a sorba, amely a közművelődési párthatározat nyomán vált elevenné és amelynek korábbi állomásai — az irodalmi és történelmi ismeretterjesztés mellett — „A XX. század mítoszai” és „A tudat világa”. Utóbbiakban részben ismeretelméleti, részben filozófiatörténeti problémákra kapott választ a hallgató. A szerkesztő — Zeíei László — ezúttal a hétköznapi tudat, maiságunk, gondolkodásunk és ítéleteink alkotóelemeit vizsgálja filozófusok, szociológusok, pszichológusok, pedagógusok közreműködésével. Kiindulópontként azt a Lukács György-mondatot jelöli meg, mely szerint „valamely kor mindennapi élete, tudománya, vallása egy, persze gyakran ellentmondásosan összefüggő komplexust alkot, amelynek egysége azonban öntudatlan marad.” A beszélgetések erre az ellentmondásos egységre, á múlt és jelen viszonyára, a világ átalakulásának lehetőségeire, szükségszerűségeire, a társadalmi és tudományos forradalmak egységére keresnek feleletet. És ilyen kérdésekre: „Képes-e az ismeretterjesztés és az oktatás áthidalni a tudományos tudat és a mindennapok között egyre táguló szakadékot? Milyen napjainkban a természet- felettiben való hit köznapi formája? Hogyan változott meg néhány évtized alatt az emberi tevékenység tartalma? Szükség van-e a kultúra elsajátítására a valóság megértéséhez? Miért vált még ellentmondásosabbá az elmélet és gyakorlat, a szel- ' lemi és fizikai munka viszonya? Az eddig elhangzott beszélgetések — („Hagyomány és jelen”, „A pillanat fogságában”, az „Ismereteink természete”) — a hagyományok, a múlt és jelen, a generációkon belüli és túli világkép változásaira, az _ ismeretterjesztés felelősségére. a közbülső tudományok jelenlétére, a szépirodalom közvetítő funkciódra irányították a figyelmet. Minden kultúra múltból és jelenből áll, de a jelen átrendezi a hagyományokat. Ha a múltban nem volna Hmmsm Í91Ö. november 2., kedd semmi jó és csak sötét, rossz emléknek fognánk föl, épp a marxizmus egyik sarktételét tagadnánk, mely szerint „a munkásosztály jogos örököse mindannak az értéknek, amit az emberiség eddig alkotott”. A történelmét elvesztő ember elveszti jövőjét is, hiszen a jelen csak egy imaginárius pont és akinek nincs múltja, annak nincs mit folytatnia a jövőben. A tisztes múlt megbecsülése nemcsak az egyén, de az osztály számára is távlatokat nyit. Igaz, ennek a szemléletn.ek is megvannak a zsákutcái. Az utóbbi évtizedekben fel- virágzott a rokka-, köcsög-, rézmozsárgyűjtés, ami önmagában nem is lenne rossz, de a múlt rekvizitu- mainak ez fetisszerű őrzése legalább annyira felszínes, mint a háztáji ős- és családkutatás, a nemesi névlexikon primátusa, az asztrológia és a horoszkópszerkesztés. A köznapi gondolkodás fogékonyabb lett az áltudományok iránt. A- hogyan a valiás évezredekre meghatározta az emberek gondolkodásmódját, a tudományos szocializmus és a technikai-műszaki forradalom szinte napról napra | manifesztálja a világtörténelmet A rádió és televízió segítségével a történe- \ lem valóban látható és hall- j ható folyamattá vált Az emberek többsége hol aggódva, hol derülve szívesen veszi ezeket az információkat és előretekintve túllép a múlton. Egy német teológus mondata: „Némán és szavak nélkül vonultak ki embermilliók az egyházból, levetették mint nem megfelelő ruhát, elhagyták az egyházat, mint valami romot, síremléket, mint egy temetőt, amelyet az ember alkalomszerűen, egészen különös alkalmakkor felkeres még, de nem lakik, nem él benne.” Már a XIX. század második felében, amikor különböző teóriák jelentkeztek a teremtésről, a világ és az emberiség eredetéről és jövőjéről, elindult egy kételkedést, egyúttal megismerési folyamat, ami folytatódott a század első évtizedeiben és tart ma is. A szocialista forradalom, a pszichoanalízis, a relativitáselmélet, legutóbb a genetika új lehetőségeket nyitott a kutató és nyugtalan ember előtt. Mindez magával hozta azt, hogy átalakuljon a világról és a kozmoszról alkotott kép. A relativitáselmélet felborította egész téridő szemléletünket, a genetika pedig az ember és az élet mibenlétéről alkotott nézeteinket. Mindez forradalmian új, de nem jelenti azt, hogy a köznapi tudat is ilyen gyorsan változnék, csak azt, hogy a felismerés korábbi, hosszú intervallumai megrövidültek s a világkép már egy nemzedéken belül is módosulhat. A tudományok közé résztudományok, új tudományfajták ékelődtek s átmeneti jellegüknél fogva szűkítik a teoretikum és a köznapi gondolkodás közötti rést. Visszatekintve az elmúlt hetek beszélgetéseire, a hallgató azt várja, hogy a viták során visszautalnak a már ismertekre, mert ezzel elmélyítik tudását, szemléletét, és a tűnő hétköznapok elsatnyult replikái helyett valóban a holnapokat villantják fel a jelent és jövőt fürkésző ember előtt. Ebergényi Tibor Egy és másról HOFI: Hofinak nincs neve. Keresztneve. Hofi: Hofi. Sőt, kialakult valamiféle ho- fizmus is, a színpadról való kiszólás, a jó értelmű cinkosság, a hibákkal — vagy a vélt hibákkal szembeni — tapintatlanság izmusa. Modor, sőt néha bizony modorosság is, merész politizálás, néha csak bizony szemfényvesztő, de kétségkívül ügyes zsonglőrködés: a semmit valamivé varázsolni. Fontos politikai kikacsintásra, pedig csak füst ment Hofi szemébe. A televízióban bemutatott ötvenperces keresztmetszet egyszerre volt napi politikai életünk, közéletünk gondjainak keresztmetszete, illetőleg e keresztmetszet torzító tárgylencséjű „mikroszkópos” vizsgálata és egyszerre önarc is Hofiról. Vitathatatlan, és sajátos művészetéről, ragyogó karikírozó készségéről, igen nagy érzékenységéről a politika iránt, utánozhatatlan humoráról. És igen: modorosságról is. Művészetének belső ellentmondásairól is keresztmetszetet kapunk, arról a sajátos műfajról, amelyet, úgy tűnik, e szinten művelni és mívelni csak Hofi képes, s amely magában hordja sikerét és buktatóit is: az olcsó siker lehetőségét és veszélyét. Régen láttuk már a képernyőn, minden bizonnyal ebben része van önmaga szerénységének is, hiszen egy sikeres széria, egy elért szint után vigyázni kell: a manír, a megszokás még a játékban is rossz, hát még a politikai kabaréban, és a kabaré politikájában. Régen láttuk, örömmel üdvözöltük Hofit, és műfaját, ezt — mint műfajt — a képernyőn oly ritkán műveltet. Vajh, miért száműzött (?) a képernyőről a politikai kabaré és egyáltalán a kabaré? Mert a rádiónak köny- nyebb? Csak oda kell állni a mikrofon elé és ki látja? Csak oda kellene állni, minden különösebb bedíszle- tezés nélkül a kamerák elé és mindenki látná, hogyan teremt kis világot maga és közönsége köré a jó kabaré. Meg a jó kabarészínház. KISFILMEK A NAGYVI— Svájcból. Francia- Svájcból. Rádiótechnikus vagyok egy falusi üzemben. — Tehát svájci — villant át a lány agyán. Azok jólneveltek. De hátha csak játszik? Hogy a bizalmamba férkőzzön! Mert mi ndenre kell gondolni. Ide sok férfi jár, némelyik olyan mély pillantással nézi és titokzatosan mosolyog hozzá. Ösztönösen fél ezektől. De ez a férfi nem így néz rá. Vajon miért jött ide? — Magyar származású — kérdezte tőle. — Nem. Svájci vagyok. — Akkor honnan tud magyarul? A férfi öszeráncolta szemét és megkeményedett az arca. — A feleségemtől, .ő tanított meg rá. Magyar lánynyal házasodtam. Kint járt egyszer, ott ismerkedtem meg vele. Senkije sem volt. Eljöttem érte, feleségül vettem, és kijött utánam. — Most hol van? — Itthagyott. Elhunyt. Idejöttem, hogy megismerjem a hazáját. Amikor megesküdtünk, csak néhány napot töltöiem az országban. Ezt a lányt, akinek kedves, fiús arcán, szemüvege mögött semmi nem mutatta, hogy tetszenek neki a férfiak, hirtelen meleg hullám öntötte el, kigyúlt az arca, oda szeretett volna szaladni ehhez a fiúhoz, ehhez az idegenhez, és magához szorítani. Egészen belevörösö- dött ebbe a gondolatba, pedig nem is testi kívánság vonzotta hozzá. Természetesen nem szaladt a férfihez, csak hosszú, finom lábai moccantak nyugtalanul. Hogyan szaladhatna oda, hogyan szoríthatná a testéhez a vendéget egy felszolgálólány! — Szerették egymást? — Nagyon. A fiú nagy szemekkel nézett rá, de nem szólt, s a lány folytatta: — En nem szeretek egyetlen fiút sem, de ha szeretnék, borzasztó lenne elveszíteni. Hogy lehet elveszíteni, akit szeretünk? Maga sem- tudta miért, hirtelen a szárnyasajtóhoz lépett, és félig kitárta. Az a nő még mindig ott napozott, s csakúgy fehérlett melle a nagyszemű, fekete melltartó alatt. De a fiú csak a lányt bámulta merően. Mint amikor belépett a helyiségbe. Talán most először látta hosszú lábait, finom ívelésű combját, fehér pulóverén homályosan áttetsző bőrét, s a szemüveg mögött barna, mélytüzű szemét. S váratlanul ez szaladt ki a száján: '— Olyan szép magán ez a szemüveg! — Szép? Hiszen a szemüveg csúnya egy nőn. Azt mondják, hogy csúnya. — Attól függ, hogy kin. Magári nagyon szép. Magát még nőiesebbé teszi. A feleségemnek is nagyon jól állt. \ lánv sz>meedöbhen- t n nézett rá. A feleségét látja bennem! Azért bámul úgy? És tétován kérdezte : — Ilyen volt a felesége is, mint én? Ilyen volt az arca? Vagy a teste? A férfi ingatta fejét. — Nem. Nem ilyen volt. De a szemüveg az arcán valahogy ezt a hatást váltotta ki belőlem, mint maga. És talán a szája. Az övé is ilyen halvány volt. A lány újra elpirosodott és nem akarta, hogy a férfi lássa. Kinézett az ajtón, s azt a nőt látta, a mezítlen fehér mellét a fekete netz melltartó alatt. De a férfi észrevette ezt a pirosságot az arcán, s talán ő is el- szégyellte kicsit magát, hogy a lány száját a felesége szájához hasonlította, s ő is elfordította róla tekintetét, és kifelé nézett az ajtón át. Mind a ketten annak » ">3nek a felsőtestét nézték. — Mikor utazik haza? — kérdezte a lány. — Holnap — felelte a férfi. — Nem jön vissza többé... A férfi arcán újra az a zavart csodálkozás ült, mint az első alkalommal, mikor megpillantotta azt a nőt, az erkélyen. De inkább bírt arra nézni, mint a lányra. — Talán igen. Talán jövőre. — Ide is eljön? Egy kis csönd. — Ügy hiszem, igen. És elővette az erszényét, ki akarta fizetni az asztalon heverő számlát. — Ne fizesse ki! — mondta a lány és újabb pi- rosság öntötte el az arcát. Még nem nyitottunk ki. Ilyenkor tilos a kiszolgálás. — Igen? Köszönöm. — És ha jön, nyolc óra után néhány perccel jöjjön, mert akkor még ‘ nem jöhet vendég, csak tíz órakor nyitunk. — Igen, akkor jövök. És felállt, de a lány még mindig azt a napozó nőt nézte, a fehér mellét, mert csak az látszott az ajtónyílásban, amerre kimenekülhet a tekintet. Valahogy nem bírt a fiúra nézni, és a fiú sem a lánnyal szemben és az ajtón át ő is azokra a fehér mellekre meredt. Egymásra sem néztek, így köszöntek el egymástól. ÍV EGE) LÁGBÖL: elfogytak. Elfogytak? Már megszoktuk, hogy hétről hétre a világ ismeretlen tájaira, ismeretlen — számunkra — civilizációk közé, egzotikus tájakra repít a bűvös fotel a képernyő jóvoltából. Most kedden színházba röpített, egy jó színházi közvetítést láthattunk, de nem a megszokott kisfilmeinket. Elfogytak volna valóban? Természetesen, hogy nem. Gondolom, a televízió most friss lélegzetet vesz, mert kifulladt már, a kisfilmek pergetésében érezhető, sőt látható is volt már ez a kifulladás a legutóbbi kisfilmek „maradék” ni érdemes filmek kellenek! Mert valóban szórakoztatnak, vagy egy filmtörténeti korszakot idéznek, mert segít a televízió műsorgondjain, vagy mert egyszerűen: igény is van rájuk. Kellett a legutóbb} filmek közül pl. Vittorio Gassman filmje, elsősorban a kitűnő színész játéka miatt, kellett a Vadállatok a fedélzeten, mert a film „főszereplői” az ido- mítás magasiskolájáról tanúskodtak, s ezért ma is, holnap is alkalmas a film az e téma kedvelői, úe még a tigrisekért különösebben nem rajongók figyelmére és jó szórakoztatására is. Már a 4. résznél tartunk a Bel Ami-nak, Maupassant regényhősének történetében. Még egy „fejezet”, egyetlen est és pontot tehetünk az angol sorozattal együtt Bel Ami sorsa után is. ízén. Egy kis pihenés, egy kis erő- és filmgyűjtés, és minden bizonnyal újból repül a varázsszőnyeg majd velünk a világ sok tája és sok izgalmas témája felé és közé ... Addig, ha jó a színház, igazán kibírjuk: éljen a színház kedden is! FILMEK: mármint mozifilmek a képernyőn. Örökzöld téma. Kell a Három testőr két estén át, és kell-e Danny Kay egy este, kell a Vittorio Gassman egy éjszaka és kell-e Vadállatok a fedélzeten? kellenek. A jó filmek. A műfajukban jó, vagy hasznos, de legalábbis megnézDe, hogy miért kellett két este, szombaton és vasárnap este bemutatni a Három testőrt — ha délután teszik ezt, nehezen értem. És hogy az egyébként kitűnő táncos és jó színész Danny Kay értelmetlen, izzadságszagú, rendezésileg és színészi játékban egyaránt mélységesen színvonaltalan filmjét bemutatni miért kellett — azt fel nem foghatom. Ezt semmiféle műsorgond és semmiféle „tömegigény” nem igazolhatja. Még a film olcsósága sem. Olcsó filmnek híg az értelme. Gyurkó Géza
